Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

1973. FEBRUAR 21., SZERDA “\Kwlap 3 Belépett a pártba Lenin a Pravda 1919. októ­ber 12-i számában: „Lépjetek be a pártba, elv­társak, pártonkívüii munkások és dolgozó parasztok! Nem ígé­rünk nektek ezért előnyöket, nehéz munkára, az államépí­tés munkájára hívunk benne­teket. Ha a kommunizmus őszinte hívei vagytok, fogja­tok bátrabban munkához, ne féljetek attól, hogy új és ne­héz ez a munka, ne zavarjon benneteket az a régi előíté­let, hogy állítólag csak az tud megbirkózni ezzel a mun­kával, akinek hivatalos ké­pesítése van. Ez nem igaz, A szocializmus építésének mun­káját mind nagyobb szám­iban vezethetik és kell is, hogy vezessék egyszerű mun­kások és dolgozó parasztok.” Cselekvő Igenlés Herczeg Lajos, a Mechani­kai Művek galvánüzemének dolgozója: Rövid megszakítással 1953 óta vagyok a gyárban. Moz­galmi munkát tizenhét éves korom óta végzek, megszok­tam, megszerettem, hogyha tehetek valamit, azt nem­csak magamnak, magamért csinálom. Joggal kérdezi, ha így volt, miért nem kértem előbb a felvételemet a pártba? Dolgoztam, nem azt lestem, figyelik-e, mit szólnak hozzá. Ügy gondoltam: a párj, poli­tikájával való egyetértés még nem jogosít fel a tagságra. Erőt akartam érezni ahhoz, J hogyha kell, ki is álljak azért a politikáért, képes legyek ar­ra, hogy mindig kimondjam az igazat. Mert más dolog politizálgatni, s más a politi­kát a magam környezetére, helyzetére, gondjaira alkal­mazni. Tavaly jutottam el eddig. Megkérdeztem két ré­gi munkatársam, lennétek-e ajánlóim? Azt mondták, igen. Novemberben a taggyűlés is igent mondott, rögtön kaptam pártmunkát. Egyéni elbírálás alapján A Magyar Szocialista Mun­káspárt szervezeti szabályza­tának 4. pontja: „A pártba való belépés ön­kéntes. A felvétel egyéni el­bírálás alapján történik. A jelentkezőnek felvételét írás­ban kell kérnie. Kérelméhez két olyan párttag írásbeli ajánlatát kell csatolnia, akik legalább három éve tagjai a pártnak és közös tevékeny­ség alapján ismerik. Az aján­lók felelősek az ajánlottról adott véleményükért.” Koller Tamásné, a Mecha­nikai Művek pártbizottságá­nak titkára: 1972-ben huszonkét fizikai dolgozó felvételi kérelmét s az azokat jóváhagyó taggyű­lési határozatokat terjesztet­tük a végrehajtó bizottság elé. A jóváhagyást csak egy eset­ben nem adtuk meg, alapos okok miatt. Megállapítottuk ugyanis, hogy a felvételét ké­rő fiatalember vallásos, rend­szeresen templomba jár, ami nem baj, de kétféle elvet nem szolgálhat. A két aján­lót, felületességükért megbí­ráljuk. A többi, huszonegy kérelemre örömmel mond­tunk igent, mert példásan dol­gozó munkásokkal, politikai­lag, társadalmilag aktív em­berekkel erősödtek a párt­ái apszer vezetek. Megkülönböztetett figyelmet A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának előzetes jelentése a X. kongresszus küldötteinek: „A párt taglétszáma négy év alatt 77 548 fővel (13,3 szá­zalékkal) növekedett; 1970. június 30-án 662 397 pártta­got tartottunk nyilván. A párttagság összetételének alakulása: ...fizikai dolgozó 1966. VI. 30-i adatok szerint 42,5 szá­zalék, 1970. VI. 30-i adatok szerint 38 százalék.” A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusának határozata: „Megkülönböztetett figyel­met kell fordítani a párt munkásiellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjai­nak kommunistává nevelé­sére és a pártba való felvé­telére.” A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa 1970. november 23—28 között ülé­sezett. Pest megyében a IX. és a X. pártkongresszus kö­zötti időben a pártba fel­vettek 52,3 százaléka volt fi­zikai dolgozó. Arányuk 1970- ben 48, 1971-ben 50,6 szá­zalékot tett ki. Az első sorba állni Tóth András, a Mechanikai Művek tmk-üzemének laka­tosa és hegesztője, műhelybi­zottsági titkár, a vállalat ki­váló szocialista brigádja cí­met elnyert közösség vezető­je: A párton kívül sem éreztem magam útitársnak, hiszen el­fogadtam s a magam módján megvalósítottam a párt poli­tikáját. 1960 óta vagyok szo­cialista brigádtag — majd ve­zető —, négy éve műhelybi­zottsági titkár. Mégis, úgy gondoltam: a „hadtáp”-ból a sereg első sorába kell állni, mert akkor többet tehetek, eredményesebben küzdhetek. A két ajánlóm tizennégy éve ismer, tudják, ki, milyen va­gyok. Tavaly vettek fel a párt­ba, s tavaly nyerte el brigá­dom a vállalati kiváló címet; jó év volt! Mindig azt tar­tottam, s most, kommunista­ként még inkább azt vallom: nem a beosztás, nem a cím, a rang vall egy emberről, ha- I nem a munkája. Nem a szó I rajzolja ki egy ember arcát, J hanem az, amit és ahogyan tesz. S ez érvényes minden­kire; Mert van rossz vezető, s rossz munkás, jó vezető, jó ( dolgozó. Politizálni nem úgy í általában kell — annak ke- | vés a foganatja —, hanem személyre szólóan, hogy min­den ember fölismerje benne a maga ügyét. . Ez nem köny- nyű, s ezért jó, ha a foga­sabb kérdésekben a testüle­tek döntenek. Én például ezt az elvet követem a műhely­bizottság munkájában. ...egyúttal harcol... Lenin előadó beszéde az Oroszországi Kommunista (bol­sevik) Párt VIII. kongresszu­sán 1919. március 23-án: „Sohasem voltunk utópisták, és sohasem képzeltük azt, hogy a kommunista társadalmat ma­kulátlan kommunisták maku­látlan kezével fogjuk felépíte­ni, akiknek egy tiszta kommu­nista társadalomban kell szü­letniük és nevelkedniük. Ezek dajkamesék. ... A proletariá­tus — önök nagyon jól tudják ezt — nem mentes a kapita­lista társadalom fogyatékossá­gaitól és gyengéitől. Harcol a szocializmusért, s egyúttal har­col saját fogyatékosságai el­len.” Számok Koller Tamásné: 1972-ben munkás párttagok ellen négy ízben indult fegyel­mi eljárás. Egy ellen azért, mert életrajzában lényeges mozzanatot hallgatott el, s ezért kizártuk a pártból. Egy ellen azért, mert nem fizette a tagdíjat, kettő ellen pedig azért, mert nem vettek részt rendszeresen a taggyűléseken. Mindhárman pártbüntetésben részesültek. Erkölcsi, magatar­tásbeli s hasonló visszásságo­kért egyetlen munkás párttag ellen sem indult fegyelmi el­járás. A Mechanikai Művekben 1970-ben 25 új tagot vettek fel a pártba, közülük 15 volt fizi­kai dolgozó. 1971-ben 33 felvé­teli kérelem kapta meg a jó­váhagyást, közülük 23 volt munkásoké. 1972-ben az ötös alapszervezetben — az alkat­részüzemben — hat főt vettek fel a pártba, közülük öt mun­kás. A tizes, alapszervezetben — a fázisjavítókondenzátor- üzemben — öt felvételt hagy­tak jóvá, ebből hármat mun­kások írtak, nyújtottak be. 1972-ben a gyárban összesen 24 taggal gyarapodott a párt. s ebből huszonegy a munkás Ma a gyár párttagságának 52 százaléka fizikai dolgozó. A X. kongresszus óta eltelt két évben a pártba fölvettek 45,2 százaléka volt fizikai dol­gozó országosan. A megyében valamivel jobb az arány, de a X. kongresszuson megfogalma zott követelményektől ennek ellenére is elmarad. Van igazítanivaló A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülé­sén elfogadott határozat: „A párt politikailag egészsé gesen fejlődik. A tagfelvételi munkán azonban van igazíta nivaló ... A pártnak ma — ke­reken — háromnegyed millió tagja'van, s a továbbiakban nem számszerűleg, hanem po­litikailag kell erősödnie. ... Az új tagok felvételénél szigoríta­ni kell a felvételi normákat, s a tagfelvételnek olyan szabá­lyozását kell kidolgozni, amely­nek eredményeként évente az új párttagok száma országosan nem haladja meg az összlét- szám három százalékát. Ezen belül főképpen az arra érde­mes és alkalmas munkásokat szövetkezeti parasztokat, mű­szaki értelmiségieket és fiata­lokat kell felvenni a tagság so­raiba.” A párt Politikai Bizottsága 1972. november 21-én határo­zatot fogadott el a Központi Bizottság állásfoglalásának gyakorlati érvényesítéséről. Húrom kérdés — Herczeg elvtárs felszólalt a legutolsó taggyűlésen, s ha igen, miről beszélt? — Felszólaltam. Elmondtam azokat a gondokat, amelyek az üzemünk dolgozóit foglalkoz­tatják, s amelyek a vezetés hi­báira, szeszélyességére vezet­hetők vissza. Mert nem jó a hangulat, s úgy éreztem, erről nem hallgathatok. S ha szól­tam, azt is remélem, hogy ered­ménye lesz. Mert ideges lég­körben jó munkát végezni sen­ki nem képes. — Tóth elvtárs miben érez megnövekedett kötelezettsége­ket? — Abban, hogy semmi fö­lött, ami rossz, ne hunyjam be a szemem, legyen az akár a vezetők dolga, akár az enyém és társaimé. S abban is, hogy a műhelybizottságban velem tevékenykedőket még inkább rábírjam az egyértelmű állás- foglalásra, arra például, hogy ha javaslatot kérünk, akkor ne a létszámnévsort nyújtsák be, gondolván, vállalják a döntés kellemetlen részét föntebb. — Koller elvtársnő, a párt­végrehajtóbizottság milyen idő­közökben foglalkozik a párt­építés tapasztalataival? — Minden esztendőben na- I pirendre kerül a tagfelvételi munka, legutóbb 1972 júliusá­ban tárgyaltuk, idén a második félévi munkatervünkben sze­repel. Valamennyi alapszerve­zet jelentést ad ilyen munká­járól, az alapszervezetek titká­rai is részt vesznek ezen az ülésen. A legfontosabbként azt kérjük számon, hogy milyen pártmunkát végeznek az újon­nan felvettek, a gyakorlatban miként képviselik azt a politi­kát, amelynek hű szolgálatát vállalták felvételi kérelmük­Bolgár vendégek a Hazafias Népfrontnál A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására tegnap hazánkba érkezett a bolgár testvérszervezet, az Otecsesztven Front kéttagú küldöttsége. Néhány napos itt- tartózkodásuk során a vendé­gek a magyar népfrontmozga­lom munkásságával ismerked­nek. A küldöttség vezetője, Angel Cvetkov országos titkár, és tagja, Hriszto Dankov február 22-én, csütörtökön délután látogatást tesz a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsá­gánál, ahol Kovács Antalné, megyei titkár nyújt tájékozta­tást az ország legnépesebb megyéjének mozgalmi életéről, a népfrontbizottságok, a taná­csok és a szakszervezetek együttműködéséről. A felsőoktatási KISZ-szervezetek , feladatai Kedden Dunaújvárosban, a Nehézipari Műszaki Egyetem kohó- és fémipari karán véget ért a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának kétnapos ülése. A tanács egyebek kö­zött irányelveket fogadott el a felsőoktatási KISZ-szervezetek 1973—74-es tanévi tevékenysé­gére. Az egyetemi ifjú kom­munista közösségek fő felada­ta — foglaltak állást a tanács tagjai —, hogy erősítsék a szervezet kommunista voná­sait, politikai jellegét, gyara­pítsák a hallgatók politikai is­mereteit, fordítsanak gondot a különböző ünnepségek, de­monstrációk politikai előkészí­tésére. Az irányelvekben java­solják, hogy a KlSZ-alapszer- vezeték vitassák meg közgon­dolkodásunk negatív tenden­ciáit, elemezzék a diákmozgal­mak helyzetét a nemzetközi osztályharcban. Csatlakozza­nak az „Egyetemisták a szak­munkásképzésért” akcióhoz, hogy konkrét tettek is segít­sék közösségi fejlődésüket, s hogy cselekvő részvevői legye­nek az MSZMP KB oktatás- politikai határozatában foglal­tak megvalósításának. Táborba várják a vietnami fiatalokat A váci járási úttörőelnökség felhívással fordult a járás út­törőcsapataihoz, hogy csatla­kozzanak a „Béke és barátság Vietnamért” akcióhoz, mely­nek keretében a nyári táboro­záson részt vevő csapatok vállalják, hogy a táborozá­sukra meghívnak 1—1. ha­zánkban tanuló vietnami fia­talt, ezzel is kifejezve a két nép közötti őszinte barátsá­got. kel. Mészáros Ottó Konzervtörténeti múzeum Nagykőrösön A Nagykőrösi Konzervgyár konzervtörléneti múzeumot lé­tesített a gyár területén, ahol bemutatják a konzervgyár fejlő­dését. Nagykőrösön 1922 óta készítenek konzerveket; akkor még ilyen rézüstökben főzték a gyümölcsízt. Reális célokért A zokról az emberekről, akik a nép ügyeivel foglalkoztak, mindig azt tartották, hogy álmodo­zó emberek. A kommunis­ták is ilyenek, amikor me­rész, szép célokat tűznek maguk elé. Álmodozók, de realisták is vagyunk, s ilyen realitással kell min­denkinek tekinteni a társa­dalom és saját egyéni hely­zetét is. Az emberek a sa­ját sorsukat tekintve való­ban realisták. Eltekintve a kevés kivételtől jól tudják, mit engedhetnek meg ma­guknak ma és holnap, és mit nem. Ennek azonban társadalmilag is érvényes­nek kellene lennie. * A mi realitásunkat — az életviszonyokat tekintve — népgazdasági tervünk hatá­rolja körül. A negyedik öt­éves tervtörvény azt írja elő, hogy 1975-ig a reálbér — a hatékonysági követelmé­nyek teljesítése mellett — 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 százalékkal emel­kedni fog. Az emberek per­sze elsősorban a boríték tartalmát becsülik, tehát azt a pénzt, amit kézhez kapnak. Sokan elfelejtkez­nek róla: ahhoz, hogy éle­tünk jobb és kényelme­sebb legyen, még sok más is hozzátartozik. Olyan té­nyezők, amelyek ha elma­radnának, legalább annyira elégedetlen közérzetet te­remtenének, mintha véko­nyabb lenne a boríték ez ötéves terv végén, mint az elején volt. A párt és a kor­mány következetesen ellen­őrzi, hogy ez a tendencia, tehát a dolgozók jólétének a negyedik ötéves tervben elhatározott célkitűzése megvalósuljon. Többre azonban nem gondolha­tunk; illetve csak akkor, ha lényegesen hatékonyab­bá és termelékenyebbé vá­lik a munka, ha a nemzeti jövedelem termelésének üteme gyorsabb lesz, mint ahogyan terveztük. Erre azonban nehezen számítha­tunk. Amit azonban elha­tároztunk az életviszonyok javítására, az életszínvonal emelésére, olyan célkitűzés, amelyre bármely állam büszke lehet. Csak mi fe­lejtkezünk el ezzel kapcso­latban a büszkeségről, pe­dig lenne okunk erre. Vég­eredményben arról van szó, hogy ötéves terveink soro­zatának végrehajtása nyo­mán egyre jobban élünk, egyre jobban telik olyan dolgokra is, amelyekre szé­les dolgozó tömegek régeb­ben reálisan nemigen gon­dolhattak. S ez így van rendjén, ez a szocializmus építésének törvényszerűsé­ge. K étségtelenül annak is van azonban hatása a dolgozók jövedelmi közérzetére, hogy még mindig akadnak érdemtele­nül magas, kirívó jövedel­mek, valamint akadnak olyan jelenségek, amelyek az életviszonyokat csökken­tőén befolyásolják. Némely esetben ilyen egyes áruk törvénytelen áremelése. Vannak olyan áremelések, amelyekből származó több­letjövedelmekre a szocialis­ta állam nem tart igényt. (Jóllehet, az ilyenek alap­ján képződött jogtalan jö­vedelmeket adó formájában végül is elvonja az adott vállalattól.) Fejlődésünkben azonban nem ezek a jelen­ségek a dominálóak. Ellen­kezőleg: velük szemben ha­tékony intézkedések szület­tek már, s születnek a jö­vőben is. A dolgozók jöve­delmi közérzetét azonban ez is irritálja. Nem eshetünk egyolda­lúságba, amikor arra vála­szolunk: hogyan élünk? Az életszínvonal, az életviszo­nyok kérdése komplex je­lenség. Nem csupán a bér­kérdés tartalmazza mindazt, ami a társadalom működé­sével, fenntartásával kap­csolatos. Például: ki tagad­ná, hogy az olyan tényező, mint ami szerint az egy fő­re jutó húsfogyasztás ha­zánkban a tavalyi évi 61 kilóról az idén 64 kilóra növekszik, nem életszínvo­nal-emelkedést jelent? Ha lassan is, de javult a közle­kedés és útjaink állapota; az olcsó üzemi étkeztetés nagymértékűvé vált; az iparban és mezőgazdaság­ban sok olyan gépet szerez­tünk be, amelyekkel köny- nyebb a munka. Sorolhat­juk ide még azt is, hogy a szolgáltatások köre is bő­vült; fejlődik az egészség- ügyi szolgáltatás, több új rendelőintézet építését kezdtük el; egyre korsze­rűbben csomagolt élelmi­szer vonul be az életren­dünkbe, korszerűsödnek boltjaink; noha még mindig i nem elegendő, de gyors ütemben bővülnek az óvo­dák; városon, falun sok új ház épül; ha sokat bosszan­kodunk is a vároeok-fai- , vak felásása miatt... — mindez végül is azt jelzi, hogy ott valami új létesül j stb. E zek olyan tendenciák, j amelyek munkánk eredményéből sok­sok milliárdot kívánnak. Ha j nem is jelenik meg ez a j pénz közvetlenül a boríték­ban, életünket javítja. Erről sohasem szabad elfeledkez­nünk. Jól . tudjuk persze, hogy amit felsoroltunk — s amit még nem! — ellen­kező előjellel hiányosság­ként említhető. A „kicsi”, a „kevés”, a „rossz”, a „nem kielégítő” fogalmaival mi is tisztában vagyunk, de ennék ismételgetésével nem sokra megyünk. Egyetlen út lehetséges; jobb munka, és ennek alap­ján megoldani a gondokat Egyébként is a „kicsi”, meg a „nem kielégítő”, nagyon relatív fogalmak. Mindig az a kérdés: mihez képest mérünk. Ami volt, tehát ahonnan jövünk, az 5—10 évvel ezelőtti, vagy akár a tavalyi állapotokhoz vagy pedig valamilyen vágy­álomhoz? Hiszen ami ná­lunk egyesek szemében „ke­vésnek”, „nem kielégítő­nek” tűnik, ezzel a színvo­nallal sok ország lakossága boldogan megelégedne. Mindezzel persze, azt sem mondjuk, hogy kielégítőnek tekinthető már mindaz, ami nálunk az életviszonyokat jellemzi. Szó sincs erről! Terveinket még nem valósi- tottuk meg, s ha el is érjük, újabb célokat tűzünk ma­gunk elé. De csak elérhető, milliók munkájával megva­lósítható, reális célokat. Nem az elbizakodott elé­gedettség szava ez, nem 'azt jelenti, hogy „itt van már a Kánaán”. Mint ahogy nem kielégítő az a helyzet sem, ami nálunk a termelési fe­gyelmet, a munkamorált jellemzi! Márpedig a javak nagyobb bőségét csak ak­kor teremthetjük meg, ha előzetesen ebben a vonat­kozásban teremtünk na-, gyobb rendet, érünk el na­gyobb eredményt. Ahol vi­szont ma tartunk, ez a szín­vonal nagyobb becsületet érdemel, hiszen milliók szorgalmas munkájával, fá­radságával, erőfeszítésével jutottunk el oda, arra a színvonalra, ahol ma ál­lunk. rí letviszonyaink megíté­ld lésekor nem árt na­gyobb realitást tanú­sítanunk, s akkor jövedelmi közérzetünk jobban megfe­lel annak a helyzetnek, ahogyan ténylegesen élünk. Rácz Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom