Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-17 / 40. szám
Pt SI MEG 1973. FEBRUAR 17.. SZOMBAT s^Mívlap Nagygyűlés az Egyesült Izzóban (Folytatás az 1. oldalról) országa, hogy épül a szocializmus. Minden hétköznapra Beszélt a SZOT főtitkára mindarról a gyarapodásról, amelyek hazánkat jellemzik 1948 óta, majd a szerződésről szólva így folytatta: — A szerződés két azonos társadalmi rendszerű ország népét kapcsolja össze. Ezért egymás megbecsülése, tapasztalatainak kölcsönös hasznosítása a szocializmus építésében, túlmutat a hivatalos kereteken, mert ez internacionalista, osztálytartalmú elvi és gyakorlati kapcsolat népeink között. A szerződés hazánk, népünk, szocialista építömun- kánk legszilárdabb támaszává vált. Közismertek gazdasági kapcsolataink is: az elmúlt huszonöt év alatt több mint negyvenszeresére emelkedett a kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló árucsere. — A bennünket összefűző kölcsönös megbecsülés és barátság lángja különösen magasra csapott a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóját méltató magyarországi ünnepségeken. Ugyancsak világosé« demonstrálta barátságunk fegyvertényeit a nemrég lezajlott magyar—szovjet legmagasabb szintű pártközi eszmecsere, Brezsnyev elvtárs magyarországi látogatása. — Nem akarom megismételni az akkor elhangzottakat, csupán hangsúlyozni szeretném, itt, ezen a helyen is, hogy a mi barátságunk nem ünnepi alkalmakra szól, hanem minden hétköznapra, együttműködésünk, testvéri kapcsolataink egyszerű tá- nyeire is vonatkozik. Az elkötelezettség tartalma — Hazánk — mondotta egyebek között a továbbiakban az előadó — elkötelezett ország. Mire kötelezte el -magát népünk? Arra, hogy hazánkban felépüljön a szocialista társadalom, hogy a munkáshatalom szilárd legyen, hogy politikai, gazdasági, kulturális életünk a marxizmus—leninizmus eszmébe alapján állandóan erősödjék és fejlődjön. — Pártunk és kormányunk politikája tehát egyértelműen elkötelezett politika. De ez az elkötelezettség állami önállóságunk és nemzeti függetlenségünk biztosítéka, önmagunk, munkásosztályunk, népünk ügyének elkötelezettei vagyunk. A mi népünknek nincs és nem lehet olyan ,.nemzeti érdeke”, amely szembenáll a Szovjetunió, a többi szocialis- ta ország, a nemzetközi munkásosztály érdekeivel. A mi viszonyaink között elkötelezettnek lenni egyet jelent mindezeknek a felismerésével és gyakorlati megvalósításával. Milyen az igazi barátság? Ezután az igaz barát és az úgynevezett „baráti” szavak közötti különbségről beszélt Gáspár Sándor. Arra emlékeztetett, hogy az 1945 utáni években imperialista körökben hazánkról mint rab nemzetről és annak valamiféle felszabadításáról beszéltek. És most? Ugyanezek a körök, mintha a szocialista országok népeinek a barátai volnának, „segíteni” akarnak, „önállóságra” és „függetlenségre" biztatnak. Számonkérni és óvni kezdik a szocializmust hazánkban. — De vajon milyen önállóságra és függetlenségre gondolnak? Valóban féltik a szocializmust. valóban aggódnak érte? Milyen az imperialisták barátsága? Ismerünk történelmi példákat, amikor kulturált, civilizációt terjesztő barátságról beszéltek, s eközben földrészeket tettek gyarmatokká, népeket igáztak le és fosztottak ki, de frissebb, még be sem hegedt sebeket is hordoz a föld az imperialisták „barátságáról”: lerombolt városrészek, elpusztult falvak, mérgezett vizek, tennést nem hozó földek, esztelen néDirtás képe tűnik elénk, ha Vietnamról vagy Indokína más országáról hallunk. — 'És ezzel szemben milyen a szocialista országok barátsága? Ezt jól mutatja Vietnam példája. Kik segítették a fegyverszünet elérését? A barátság. a proletár internacionalizmus, a Szovjetunió és a szocialista országok ereje. Ez az erő a garancia ezután is arra, hogy a szocialista országok tovább erősödjenek, fejlődjenek, megvédjék magukat. Tettekkel, csak is tettekkel A SZOT főtitkára a továbbiakban így folytatta: — Benne vagyuk abban a sodrásban, abban a hatalmas erejű sodrásban, ami népeket vitt a társadalmi fejlődésnek egy olyan útjára, amely minden eddiginél igazságosabb, mert az egész nép érdekeit, boldogságát, szebb életét fejezi ki. öröm és büszkeség ez számunkra. Van erős testvérünk, küzdőtársunk és példaképünk: a Szovjetunió. Van sok igaz barátunk az emberi haladásért küzdők táborában. — Mire kötelez barátságunk a Szovjetunióval? Kötelez bennünket arra, hogy pártunk és kormányunk politikájának megvalósításáért következetesen dolgozzunk, hogy mindannyian a magunk munkahelyén, a magunk képességei szerint még aktívabb részesei legyünk a szocializmus építésének. — Nem nagy szavakat, nem üres ígéreteket kíván a barátság ápolása és fejlesztése, hanem a mindennapos munkában tenni és cselekedni, erőnket növelni, előbbre és közelebb jutni a célhoz: a szocializmushoz — ez a magyar— szovjet barátság igazi tartalma. — Annák a barátságnak az alapja ez, amely mindkét népben tovább mélyül, amely áthatja egész életünket, jelenünket és jövőnket, s amelyet őrizni, ápolni tettekkel, és csakis tettekkel lehet. Gáspár Sándor nagy tetszéssel fogadott beszéde után a Vasas Központi Művészegyüttes énekkara munkásdalokat adott elő, majd az In- ternacionálé hangjaival ért véget a nagygyűlés. Fogadás Budapesten és Moszkvában V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének 25. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács' elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Csanádi György, dr. Dimény Imre, dr. Faluvégi Lajos, Péter János, Szurdi István, a kormány tagjai, továbbá a politikai, a gazdasági, a kulturális és társadalmi élet sok más vezető személyiségié. A jubileum alkalmából Ra- pai Gyula, hazánk moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete pénteken este fogadást adott a nagykövetség Moszfilmovszkaja utcai épületében. A fogadáson megjelent Áruid Pelse, az SZKP Politikai Bizottságának tagja. Ivan Kapitonov, a központi bizottság titkára, Ignatyij Novikov miniszterelnök-helyettes, Tura- baj Kulatov, a Szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökhelyettese, Jadgar Nasz- riggyinova, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának elnöke, Alekszej Sityikov, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke, Anasztasz Mikojan. a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja, valamint Pjotr Fedos-.ejev akadémikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke és a társaság számos más vezető személyisége. A z MSZMP X. kongresszusa a módosított szervezeti szabályzatban — az elvi követelményekből nem engedve, hanem azokat fokozatosan érvényesítve — meghatározta, hogy ki lehat a párt tagja, s meghatározott kötelességeket és jogokat állapított meg. A párt szervezeti szabályzata 5 pontban rögzíti a párt tagjainak kötelességeit. ® A párttag kötelessége, hogy . .. sajátítsa el a marxizmus—leninizmust, rendszeresen fejlessze poUtikai tuflását, gazdagítsa műveltségét. Erősítse és védelmezze a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét, küzdjön a frakciós törekvések, a burzsoá ideológia és erkölcs maradványai eUen.” A marxizmus—leninizmus elsajátítását a pártszervezetek által indított politikai oktatás segíti elő. Minden párttagnak arra kell törekednie, hogy olyan oktatásban vegyen részt, amely a legjobban szolgálja fejlődését. Valamennyi párttag számára az is fontos, hogy önállóan is képezze magát. Nem öncélú ez a politikai képzés. A megszerzett ismereteket a hétköznapi munka során minden tevékenységükben hasznosítaniuk kell. Lenin azt tanította, hogy a párttagok közti kapcsolatoknak nem a párttagok szabad akaratán, nem a feltétlen bizalom, hanem a szervezeti szabályzaton kell alapulniuk. Minden kommunista ; igen fontos kötelessége a pártegység erősítése. Az MSZMP 1957 óta nagyon következetes harcot folytat mind a baloldali, mind a jobboldali irányzatok ellen. Lenin tanítását követve — aki a legszigorúbb, egészen a pártból való kizárásig terjedő pártbüntetések alkalmazását követelte a frakciózásért — tudtuk elérni, hogy pártunk politikai irányvonala töretlenül egységes. A párt tagjai számára a vallás nem magánügy. A vallási szertartásokon, ünnepségeken való aktív részvétel összeférhetetlen a párthoz tartozással. A párt tagjainak tevékeny harcot kell folytatniuk az előítéletek és a babonák, az emberek tudatában élő, magatartásukban megnyilatkozó vallási nézetek ellen. Meggyőzéssel, felvilágosító szóval, a marxista ideológia ismertetésével neveljük a párt tagjait. A párttagok következetes harca az idealista világnézet ellen, főképp a fiatalok körében segítheti elő a pártépítő munkát. © A párttag kötelessége, hogy „ ... mutasson példát a munkában, hivatásának teljesítésében, védje a szocialista társadalom érdekeit.’* A párt tagjait korunk ideológiájának, a marxizmus—leninizmus elméletének ismeretén és gyakorlati felhasználásán túl az is megkülönbözteti a pártonkívü- liéktől, hogy saját munkaterületükön, munkájukban, hivatásukban személyesen mutatnak példát a többi dolgozónak. Betartják a munkafegyelmet, keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel az anyagi javak előállítását, a termelést meggyorsíthatják, javíthatják, olyan légkört segítenek kialakítani, amelyben minden dolgozó alkotókedve kibontakozhat. A párttagok a kezdeményezői és segítői Pest megyében a szocialista brigád- mozgalomnak. O A párttag „ ... következetesen tartsa be a pártiegyelem szabályait, hajtsa végre a párt határozatait és megbízatásait; az állam törvényeit és rendeletéit.” Államunk törvényeinek és rendeletéinek betartása minden magyar állampolgárra kötelező. Aki ezek ellen vét, azzal szemben törvényes eljárást indítanak. A párttagság viszonya az állami fegyelemhez, a kormányrendeletekhez, a Varjú a szőlőkarón Tavasz lesz, tavasz. Mintha ezt firkálná könnyed fuvallatokkal a szél a pocsolyák tükrére. Zöld foltokban kíváncsiskodik a fű, a szőlők bakhátainak oldalát egyenesre simította az ősztől moStanig elszaladt idő. Tavasz lesz? Még a varjak ülnek a szőlőkarókon. Mégis: tavasz lesz. Ahogy évek óta, most is hirdetések tudatják. Eladásra kínálják a szőlőket. A február 6-i Ceglédi Hírlapban két eladó, egy feles kereső. Előtte való héten tucatnyi. Háromszáz négyszögöl, ötszáz, nyolcszáz ... — Ambrus Istvánt keresem. A szőlő ügyében ... Cegléd, Pesti út, annak is a külső része. Itt már a földek belépnek a házak közé. a szomszéd nem kukucskálhat a fazékba. A fiatal nő kiabál valahová: — Apus! Keresik! Jól megtermett ember, bottal. Nyitja a kiskaput, tessékel befelé. — Volt már érdeklődő? — Volt, kérem egy illető. — Miért adja el? — Molnár a mesterségem, úgy mentem nyugdíjba. Az a szőlő csak úgy volt. Novemberben operálták a lábam. Most már nem bírom. Se’ a kapát, se’ a permetgépet, a kötözésről nem beszélve. — Segítség nincsen? — A menyem van itthon, de neki elég a ház, a jószág, van két unokám, a fiam följár Pestre... Mondom, hogy nem vagyok vevő. Megnyúlik az arca, de ízért barátságos marad. — Egyszeri ültetés? — Az bizony. Negyvenhétben csináltuk, még az apámmal. Ö értette nagyon. Én csak annyit, amennyit tőle láttam. — Öreg szőlő ez, nem? Huszonöt esztendős! — Meghálálja a .gondoskodást. Húsz mázsát adott tavaly. Pedig komisz esztendő volt rá. Húsz mázsát, hatszáz négyszögölről! Nem rossz a’. Négy esztendő alatt Pest megyében 32 ezerről 29 ezer hektárra apadt a szőlőterület. Gyom, fenekükkel az égre pislogó betonkádak, korhadt, részeg ember módjára imbolygó karósorok; elhagyott, gondozatlan szőlők. Tenyérnyi, meg ölelésnyi parcellák, néhány tőkevonal a kukoricaföldek, a zabtáblák, a krumpliskertek sűrűjében. Persze, történt azért előrefele is valami. Az állami gazdaságok 2,3 ezer hektárja igazi nagyüzem. A termelőszövetkezetek tízezer hektárjának jobbik része is ilyen. Ám az öreg tőkék, a halódó holdak, akárcsak a szétszórt, ma Is magántulajdonban lévő területeken! Mi legyen azokkal? Ceglédbercel, Vasút utca, Kavoda János. — Volt vevő? — Nem volt senki. Kár a pénzért. Ekkora gondot manapság ki vesz a nyakába? Mert a szőlő csak akkor ad, ha kap is. — Mekkora terület? A hirdetésben az volt, hogy nyolc- száz négyszögöl. i — Annyi hát. Két örökség. Az asszonyé, az enyém. Látja — bök a ruhájára —, én vasutas vagyok, az asszony bejár — Felesbe? — Ugyan már! Azt hiszi, nem kínáltam? Egy valaki volt, aki jött. Tudja, mit akart? Fizessem én az adót, vegyem, amit kell, a gálicot, a rafiát... Látszik, örül, hogy végre kiadhatja a mérgét, enyhíthet a gondján, ha csak így, az érdektelen idegennek mondott szavakkal is. Mert úgy érzi, ez a nyolcszáz négyszögöl nagy púp a hátán. Lám. Valamikor olyan nagy volt ekkora szőlőterület, hogy perre meg ölre mentek érte. öltek is érte. Hol van a legtöbb szőlő? A nagykátai járásban, ott csak a termelőszövetkezetek birtokolnak 2,4 ezer hektárral. Utána a ceglédi meg a ráckevei járás sorakozik. A városok közül Nagykőrösön lelni a legnagyobb , szőlőtáblákat, a termelőszövetkezetek 840 hektár gazdái. Kőröst Cegléd követi, 534 hektárnyi közös művelésű szőlővel. A lépésváltás, de mondhatjuk úgy is: az életformaváltás egyik mozzanata ez. A nagyüzemi, gépi művelésű táblák meg a csíkra szabdalt vászonhoz hasonlatos kicsinyek. A földtől elválasztó foglalkozás, a gyermekek szárnyra kelése, az izmokat lefogó öregség —s valahol, a Páskomokban, a Bánom-dűlőben, a Gőzjános dűlőben — e furcsa nevű dűlő Cegléden, Bércéi felé haladva lelhető —, a Homokrészen, majd’ minden városban, majd’ minden községben ott marad magára kétszáz meg ötszáz négyszögöl szőlő, szilvafákkal, napraforgókkal, a terített asztalként kínálkozó Ceglédre dolgozni,^ a nagylány i táblákra lecsapó seregélyekkel Pesten^ tanul, a kicsi meg .. . Egy-két év múltán k‘‘— !~ őrá mégsem maradhat. 1 dákkal, madárkásodó kel, peronoszpóra marta levelekkel ... Az adót, persze, fizetni kell. Jöjjön hát a vevő! De ki a vevő? KI feszül neki ennek a homoknak, ki dug új vesszőt a két meg három évtizedes, gyerekfej nyi tőkék helyébe? Cegléd, Dessewffy utca. Két kis öreg. Madárcsontú néni, zömök, de erejére már csak emlékező bácsi. Ö hetvenhá- rom, a néni hetven. Ülnek a barnára pácolódott székeken, úgy válaszolnak a kérdésekre, mintha a vizsgáló bírónak felelnének. Cselédkedtek uradalomban, nagygazdáknál voltak, napszámoskodtak. Hatvankettőben örökölte a néni a szőlőt. Kétszáz négyszögöl. Tavaly már adókedvezményt kaptak. Mutatják a papírt „Egyéni elbírálás alapján, szociális helyzetükre való tekintettel ...” Vevőt várnak. Csodában reménykednek. Az ország szőlőtermésének tíz százalékát Pest megye adja, közepes években 70—71 ezer tonnát. A nagyüzemi művelés, az új fajtákba korszerű termelési eljárások mellett tanúskodik, hogy míg 1951— 1955 között hektáronként 21,1 mázsa volt az átlagtermés, a legutóbbi években a termelő- szövetkezetekben 32—33 mázsát, az állami gazdaságokban 53—55 mázsát tett ki. És a magánparcellákon? A szakemberek azt mondják: a semmitől az ötven mázsáig mindenféle érték megtalálható. Mégis? Az biztos, hogy a megye évenkénti 70—71 ezer tonnás szőlőterméséből 20—22 ezer tonnát ezeken a parcellákon szednek le. Ma még. Mészáros Ottó betartásukban tanúsított magatartása nagy erkölcsi erővel hat a környezetre. Éppen ezért várja el a párt joggai minden tagjától az állam törvényeinek betartását és betartatását. Az elmúlt két évben tovább javult Pest megye párttagjainak fegyelme. Csökkent a fegyelmi vizsgálatok és határozatok száma. Kizárásra csak néhány esetben került sor. Pártszervezeteink egyre több párttagnak adnak konkrét megbízatást, teszik közvetlenül is felelőssé őket a határozatok végrehajtásáért. Megyénk pártszervezeteiben a tagság 80 százalékának van rendszeres pártmegbízatása. A párttag ... „legyen , őszinte és becsületes. Személyre való tekintet nélkül tárja fel a fogyatékosságokat, harcoljon a bírálat elfojtása és az önelégültség ellen.’* A párt tagjai rendszerünk szilárd hívei. Szakmai munkájuk kiváló teljesítésén túl politikailag aktív, erkölcsileg feddhetetlen, őszinte és becsületes emberek. Vannak azonban olyan párttagjaink, akik nem tesznek eleget a párttagsággal járó kötelezettségeiknek, vagy előjogokat kívánnak maguknak, magatartásuk ellentétes a kommunista erkölcs normáival. A párt vezető szerepének növekedésével minden kommunistával szemben emelkednek a követelmények. Éppen ezért különös jelentőségű, hogy a pártszervezetek, az egyes párttagok őszintén, személyre való tekintet nélkül bíráljanak. Ne hagyják szó nélkül az élet különböző területein tapasztalt lazaságokat, hibákat. Ez szilárdítja a párt egységét is. Hangsúlyozzuk: a párt az őszinte, pártszerű bírálattal nem a személyek, hanem hibáik ellen, azok kijavításáért küzd. A bírálat elsősorban segítő, nevelő célzatú, fegyelmi következményekkel csak akkor járhat, ha az ismételt figyelmeztetések eredménytelennek bizonyulnak. A bírálat elfojtása egyre ritkábban fordul elő. s ahol ilyen mégis van, ott t felsőbb szervek rendszeriül eredményesen lépnek közije. Garantálni kell, hogy a hibák feltáróit ne érje sérelem. A határozott, pártszerű fellépés rendszeres ellenőrzés biztosítja, hogy senki ne élhessen vissza hatalmával. Határozottan fel kell ugyanakkor lépniük a párt tagjainak a vezetők ellőni intrika, az alaptalar jelentgetések ellen is, mert e: legalább olyan káros, mint i bírálat elfojtása. O A párttag ... „erősítse ( szélesítse a pártnak a tő megekhez fűződő kapcso latát, terjessze a párt eszmél képviselje a párt politikája cselekvőén vegyen részt a po Utlkai, társadalmi életben.” A párt vezető szerepének érvényesülése, politikájána végrehajtása attól függ, hág a dolgozók tömegei mennyir teszik magukévá a párt irány vonalát, hogyan tevékenykednek megvalósításukon. A párt- szervezetek fontos feladata hogy a tömegeket naponta fel világosító munkával megnyerje a párt politikai céljainak é mozgósítsa őket gyakorlat megvalósításukra. A párt tag jainak kell meggyőző válasz adniuk a felvetődő kérdésekre Ezért jól kell ismerniük a pár politikáját, határozatait, i szocializmus építésében elől tünk álló feladatokat. Pártunk csak akkor tudja betölteni hivatását, ha elszakíthatatlan kapcsolatban áll r munkásosztállyal, a pártonkí vüliek milliós tömegével, hs ismeri igényeiket és hasznosítja véleményüket, megnyeri bizalmukat, aktivitásukat a szocializmust építő munkára. Ej a feladat hárul Pest megy« valamennyi kommunistáján is. Arató András > I i A pártélet normái (3.) A kötelességekről
