Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

1973 FEBRUAR 13. CSÜTÖRTÖK Pt..'l i utat kJCÍvÍííP POlST aibont ás Kidobott pénz? Tavaly október 24-én vásá­roltam egy Hajdú 403-as cent­rifugát, amely alig kéthónapi használat után elromlott. De­cember 20-án bejelentettük Budapesten a XXII. kerületi GELKÁ-nak, mivel a tárnoki garanciális javítások oda tar­toznak. Egy hét múlva kijött egy aktatáskával két szerelő. Olvasóink írfák — utánajártunk Közölték, itt nem tudják meg­javítani a gépet, be kell szál­lítani. A következő napon el is vitték, s azóta semmi hír róla. Az igazoló bizonylaton nem szerepel se dátum, se bé­lyegző, csupán áz egység szá­ma: 0108. Tárnok és Budapest, illetve Budafok között elég nagy a távolság, képtelen vagyok na­ponta beutazni és érdeklődni, viszont ä telefonálás, akár­csak az utazás, idő és költség, amit senki sem térít meg. Ed­dig reménykedtem, de most már elfogyott a türelmem. Nem azért vettem 1920 fo­rintért a centrifugát, hogy hó­napokig várjak. Észrevételeim a következők: a GELKA ne reklámozza szol­gáltatásait, ha nem tud eleget tenni vállalt kötelezettségei­nek. Miért nem köt szerződést kisiparosokkal, főleg vidéken, akik itt helyben és gyorsabban kijavítanák a hibákat? Miért jár együtt két szerelő, ha úgy­sem csinálják, meg az elrom­lott készülékeket? Csak azért, hogy egyikük kitöltse a garan­ciajegyet? Czeilinger Mihályné Tárnok Nem ez az első panasz a GELKA szolgálta ásaira, ezért utánanéztünk: mi is történt. A XXII. kerületi GELKA- tól Orbán Vera elmondta, hogy a szóban forgó centrifu- | gának leégett a motorja, és a kapcsolója is elromlott. A kapcsolót megjavították, mo­torjuk azonban nincs hozzá. Ezután felkerestük Téglá­son a gyártó Hajdúsági Ipar­műveket, ahol megtudtuk, tel­jesítették a GELKA évi rende­lését. „Felár — zene nélkül” címmel Solymosi László dunakeszi la­kos cikke jelent meg. A leve­lező kifogásolja, hogy zenés üzleteinkben a nyitva tartási idő alatt a zenedíjjal emelt árakat alkalmazzuk, függetle­nül attól, hogy van-e zene, vagy nincs. A levélíró pana­szával kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adjuk: A vendéglátóipari árak sza­bályozásáról 1968. január 2-i hatállyal mesielent 31—1185/ 1967. BkM—ÁH. számú utasí­tás VIII. fejezete a zenés árak alkalmazásával kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza: „Az üzletben érvényesített fogyasz­tói árakat zeneszolgáltatás cí­mén legfeljebb 10 százalékkal növelheti a vállalat igazgató­ja. Ez esetben az üzlet a nyit­va tartás egész ideje alatt egy­féle áron árusít.” Az idézett utasításrészlet szerint vállalatunk a zenés árak alkalmazásánál a szabá­lyoknak megfelelően járt el. 1968. január óta valamennyi zenét szolgáltató és zenefel­árat számító üzletnél az ételek és italok a nyitva tartás ide­je alatt egységes áron kerül­nek forgalomba. Szíves tájé­koztatásul közöljük, hogy üz­leteink legnagyobb részénél a rendeletben mQ,*szabott Icsfd- jebb 10' százalékos fogyasztói árnövekedést az italok eseté­ben érvényesítjük, az ételek­nél felárat nem számítunk. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalattól: Dezsényi Elek kereskedelmi igazgató Tóth Tihamér kereskedelmi igazgató- helyettes A kocsmafal két oldata Házunkban ÁFÉSZ-i>talbolt működik. Lakásunk két 5x4-es helyiségből áll, úgy is mond­hatnám: szoba-konyhás. A Egymásra hárítják tehát a felelősséget az illetékesek. Per­sze ettől még nem jár a cent­rifuga. Attól azonban, remél­jük, igen, hogy kérésünkre a gyártó iparművek vevőszolgá­latától Pompe Miklósná meg­ígérte, a szükséges motort azonnal postázzák a GELKA- nak! Az illetékesé a szó Lapjuk január 18-i számá­ban, a Postabontás rovatban kocsma melletti szobában I aludni nem lehet, mert a zaj í annyira áthallatszik. Marad tehát a konyha, melyben né­gyen alszunk, főzünk, mosunk stb. A ház régi; penészes, mál­ladozó falú. Szakvélemény sze­rint javítani nem érdemes, csak lebontani és újraépíteni. Ezt a kocsma miatt nem lehet megtenni. A tanácsnál be­nyújtott lakásigényünket nem fogadták el, mivel saját há­zunk van, sőt másikat se vá­sárolhatunk, csak ha ezt el­Árcngedményes bútorvásár a SIMWl Lakberendezési Áruházban Lakószobák, kárpitozott garnitúrák, egyedi darabok. BOMV8 ÁRUHÁZ Budapest XV„ Sipos Dénes u. 9-11. Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 15 óráig. Megközelíthető a 25-ös és 70-es autóbusszal, a végállomásig. adjuk. Az ÁFÉSZ viszont nem hajlandó megvenni, mert neki nem felel meg, más pedig nem veszi meg lakottan. A kocsmának nincs semmi­féle tárolója, ezért a szemetet az udvarra öntik, ahonnét szerteszét sodorja a szél. A mosogatóvíz ugyancsak az ud­varra kerül, nyáron bűzt árasztva, télen korcsolyapályát okozva Fiaim ifjúsága ebben a bűzben, szemétben, részeg emberek között telik el. Mi nem kérjük, hogy az ál­lam építsen nekünk lakást, de a sajátunkban szeretnénk em­beri körülmények között, a mai kornak megfelelően élni. Kocsis Józsefné Makád .Felkerestük Kiskunlaeházán az illetékes Kis-Duna menti ÁFÉSZ kerületi igazgatóját, Olasz Ernőt, akitől megtudtuk, hogy kénytelenek a szóban forgó helyiségre továbbra is igényt tartani, mert a község­ben az italbolt működését a lakosság ellátásának érdeké­ben megszüntetni nem lehet. A szövetkezet a IV. ötéves tervre betervezte a községben egy új vendéglátóipari egység építését, mintegy másfél mil­lió forintos beruházással. Az ehhez szükséges telket meg is vásárolták, azonban fejleszté­si alap hiányában ez idáig még nem tudták a tervet megvaló­sítani. Mivel a szövetkezetnek is érdeke, hogy Máltádon mi­előbb új kisvendéglő létesül­jön, ennek érdekében?mindent elkövetnek. A megvalósítással egy időben a jelenlegi italbolt helyisége visszakerül a tulaj­donoshoz. Elirányítószámok ? Válaszol a posta — és egy újabb panasz Értesítem Önöket, hogy a lap január 4-i számában „El­tűnt a távirat” címmel megje­lent, özv. Koltay Gyuláné gö­döllői lakos panaszában fog­laltakat megvizsgáltam. Meg­állapítottam, .hogy a szóban forgó dísztávirat sajnálatos té­vedés következtében előállt postai hiba miatt nem jutott el a címzetthez. A távirat dí­jának visszatérítése iránt in­tézkedtem. A kézbesítés elma­radásával okozott kellemetlen­ségért a panaszos levél írójától szíves elnézést kérek. Neer József igazgatóhelyettes, üzemviteli vezető ★ Lapunk 1972. december 28-i számában „Furcsa dísztávirat” címmel Gortva Oszkár gödöllői olvasónk arról írt, hogy DT 33 helyett DT 31-es jelű táviratot kapott, méghozzá úgy, hogy a ■távirati lap szöveghelyét üre­sen hagyva a géptávírón érke­zett szöveg külön lapját mel­lékelték. Ezzel kapcsolatban Neer József a következőket közölte: „A posta a táviratok kultu­ráltabb továbbítása és gyor­sabb kezelése érdekében 1972 szeptemberében a távgépíró készülékeket kicserélte. Az ed­digi szalagra író gépek helyett lapra író gépeket szereltek fel. Ennek nagy előnye, hogy a gépből kijövő szalagot már nem kell a táviratlapra ra­gasztani, hanem a gép által leírt szöveg kézbesíthető. Mi­vel a dísztáviratlapokra a gép a szöveget nem tudja felírni, ezért kénytelen volt a posta ú®v rendelkezni, hogy a lapon beérkező szöveget kell a dísz­táviratlap mellé helyezni, s a táviratot így kell kézbesíteni. A Gödöllő 1. sz. postahivatal a szóban forgó távirat kézbesí­tésénél tehát az előírásoknak megfelelően járt el. A DT 33. jelzésű dísztáviratlap a hiva­talnál elegendő számban van, így a hivatal feltehetőleg té­vedésből nem a kikötött dísz­távirat lapot kézbesítette. Amennyiben azonban a cím­zett — Gortva Oszkár — a DT 33 jelzésű dísztáviratlapot ké­ri, úgy a hivatal azt készsége­sen kicseréli. ár Egyetértünk azzal a törek­véssel. hogy a posta is egysze- szerűsíti munkáját. Ez azonban ne járjon olyan következ­ménnyel, hogy az ügyfelekkel utólag cserélzettessék ki a dísztáviratlapot. ★ Krátky László tudósítónk ír­ja Sülysápról: „Nagy érdeklődéssel olvas­tuk a január 25-i Postabon tás­Budapestvidéki Postaigazgató­ság postaforgalmi osztályve­zetőjének nyilatkozatát. Az osztályvezető a többi közt el­mondja. hogy az irányítószám egyszerűsíti és gyorsítja a pos­ta munkáját. Nos, sietünk ezt megcáfolni. Bizonyítékul csa­tolunk egy borítékot, melyet a Pest megyei Hírlap jogtaná­csosa küldött Eper Józsefné- nek, aki nagyon türelmetlenül várta a levelet. Meg is kapta, — a feladástól számított hat nap múlva. Pedig a levélen rajta van az irányítószám: 2241. Tápiósüly. Ennek ellené­re Tiszasülybe ment a levél. Nem értjük, miképpen lehetsé­ges ez? Hiszen ennek a köz­ségnek 5061. az irányítószáma! Eper Józsefné másik pana­sza, hogy bár a részére küldött levél alján az „ajánlott” megjegyzés szerepel, a külde­mény mégis közönséges levél­ként érkezett. Elnézést kérünk, hogy mindjárt két kifogással élünk, de mentségünkre szol­gáljon az a körülmény, hogy mindkét hiba egyszerre for­dult elő. Szívesen folytatnák Javaslat a vetélkedésre Talán nem múlta idejét, hogy kifejtsem véleményemet a nemrég befejezett „Baran­goljunk együtt” vetélkedőről, amelyből időhiány miatt ma­radtam ki. Ez a vetélkedő szerintem jól sikerült és sze­retném, ha folytatódna. Segít­ségül most ismertetek egy ve­télkedőtípust. A budapesti és békéscsabai Forgácsolószer­számipari Vállalat az elmúlt félévben csoport-, illetve egyé­ni versenyt rendezett a válla­lati szocialista és szocialista címért küzdő brigádok és a KISZ-esek részére. A fordu­lókban hatfajta kérdéscsoport szerepelt: politikai, matemati­kai, irodalmi, zene- és képző- művészeti, általános művelt­ségbeli és sport. A zenekérdé­seket minden héten kedden adták ki, a válaszoknak a kö­vetkező hét hétfőjéig kellett beérkezniük. A vetélkedés módja a kö­vetkező volt: a részvevők kap­tak egy-egy kérdés- és ered­ménylapot. Mind a kettő cso­portokra és ezen belül számo­zott kérdésekre tagozódott. A kérdéslap csoportszáma és a kérdéséhez tartozó szám meg­felelője szerepelt az eredmény­lapon is. A válaszokat érte­lemszerűen a kérdéslapon jel­zett módon kellett beírni, vagy helyes mondat formájában, vagy totószelvény módjára: a három adott válasz közül a he­lyeset megjelölve. A megfejté­seket zsűri pontozta. A fizikai dolgozókból álló csoportgyőz­tes brigád háromezer forintot, az egyéni első díjas pedig értékes tárgyjutalmat kapott. HUSZONNYOLC ÍVE Tehát lehet ehhez hasonlót játszani. Az elkövetkezendő vetélkedőkben nagyon szíve­sen részt vennék, s azt hi­szem, a Pest megyei Hírlap olvasói közül, rajtam kívül még sokan játszanának újra. Kiss István Budakeszi ★ Köszönettel veszünk olva­sóinktól minden javaslatot a jövőben megrendezendő újabb versenyünkhöz. Vasárnapjukat feláldozva A közúti balesetek megelő­zése érdekében a gépjárművek ellenőrzésében önkéntes rend­őrök is részt vesznek. Ezek az emberek fáradtságot nem ismerve, szabad idejüket, vasárnapjukat áldozzák fel. A közúti balesetek nem véletlen- ségből adódnak, hanem figyel­metlenségből, gyorshajtásból és ittas vezetésből. Tartsa meg mindenki a KRESZ szabályait és segítsék a rend önkéntes őreit. Kelemen János Gödöllő A kis párduc Nemrég volt az évforduló: 28 éve lépett az első felszaba­dító szovjet katona Budakeszi földjére és nyomult társai­val előre Buda felszabadításá­ra. Ám alig hagyta el a köz­ség szélső házsorát, alighogy terepszemlét tartott a hegy lá­bánál, a gyilkos golyó kioltot­ta életét. Vlagyimir Szitnyik még szinte gyermek volt — alig múlt 20 éves —, amikor hazáját megtámadta a hódító hitleri hadsereg. Apja, bátyja bevonult katonának, s ö maga, amikor, otthonát fenyegette a veszély, partizán lett, majd beállt önkéntesnek a hadse­regbe. Katonatársai úgy hívták, „a kis párduc”. A legveszedel­mesebb feladatokra vállalko­zott — sikerrel. Az ellenséget szülőföldjéről, a Kárpátokon keresztül a budai hegyek lá­báig üldözte. Golyó addig nem fogott rajta, pedig sokszor ke­rült meleg helyzetbe. A sze­rencse, mely elkísérte, az ifjú­ság vakmerősége talán egy ki­csit megszédítette és ez az életébe került. Csodás erdei út szalad a Já- nos-hegyen. Itt áll az emlék­mű a felírással: „Itt temették el Vlagyimir Szitnyiket, a Szovjetunió Hősétr’ Az emlék­művet a budakeszi úttörők ét a helyi emberek gondozzák. Padányi Lajos Budakeszi Rés a lengőajtón Reumások a hűtött folyosón Krátky László sülysápi olva­sónk egy másik leveléből: „Bár 1969-ben „Didergő bete­gek” címmel már megjelent a postabontásban panaszom, ezen a télen még mindig dide­regve várakoznak a betegek a megyei szakorvosi rendelőinté­zet reumatológiai rendelésén. A jelentkezőknek sorszámot csak nagy időközökben adnak, és aki végre hozzájut, annak sokáig, néha óránál is tovább kell várakoznia a hideg folyo­són, mert a kartotékok kikere­sése sok időt vesz igénybe.” — Panaszát megvizsgáltuk. A helyszín Megnéztük, hol várakoznak a betegek. A magasföldszinten egy folyosón, amit már megol­dás híján váróhelyiséggé lép­tettek elő. A rendelőintézet többi része a vén Rókus épü­letlabirintusa másik szárnyá­ban van. A lépcsőt lengőajtó választja el a magasföldszinti folyosótól, amelyből a kórház természetesen nagyon forgal­mas röntgenosztályához vezető keresztfolyosó nyílik így az­után állandó a hideg beáram­lása. A várófolyosó végén szintén ez a helyzet. Nem hiányzik sehonnan a központi fűtés radiátora. Fűtik tehát a várófolyosót, sajnos azonban. csak elméletileg Mert ha hozzáér az ember a fűtőtestekhez, csak nagy jó­akarattal minősítheti langyo­saknak azokat. A hideg várófolyosón nem­csak reumás, lumbágós, isiá­ban dr. Asztalos Ferencnek, a szos betegek várakoznak (szá­mukra aligha gyógyír a hideg), hanem olyanok is, akik más bajra gyógyulást keresve köz­ben esetleg zsábát szereznek itt, vagy csupán éppen meg­fáznak. Éspedig annál köny- nyebben, mert a sorszám elle­nére is jó ideig ülhetnek vagy álldogálhatnak a hűtött folyo­són, ahova hosszas várakozás után a rendelőintézet földszinti túlzsúfolt és túlfűtött helyisé­géből jönnek kimelegedve, sorszámmal a kézben. Vetkőzés a rend e'öben — Hogy egyszerre csak öt számot adnak ki, ez az én újí­tásom. az ősszel vezettem be. éppen a hideg folyosó miatt — mondja Ihász Ervin reumato- lógus főorvos. — Maradjanak inkább a betegek oda'ent a me­legben. A várakozás bizony gyakran sokáig tart, de nem a kartotékok keresgélése miatt. Betegeink kezelése hosszadal­mas, például egy novokainblo- kád beadása fél óráig is eltart. Aztán itt, ahol lassú mozgású, mozgásszervi betegek fordul­nak meg, nincs öltöző! A ren­delőben vetkőzik a beteg, és addig a következő nem juthat be, amíg az első fel nem öltö­zik. Ezzel is sok idő vész eL Olcsóbb a villanyfűtés? — Itt nincs központi fűtés? — mutatunk a szoba közepére helyezett villanykályhára. — De van. Tessék csak meg­fogni a radiátort. Megfogom. Enyhén langyos. — Négy éve dolgozom itt, azóta sürgetem, csináljanak valamit a központi fűtéssel, vagy vezessenek be gázfűtést. Reggel, mikor bejövünk, 14 fok van a rendelőben. A fizikoterápiát havonta 1200—1400, a reumatológiát és az ortopédiát, külön-küiön, 800—800, tehát legalább há­romezer beteg keresi fel. Arra, hogy télen ne dideregjenek, eb­ben a kórházépületben nehéz lenne végleges orvosságot ta­lálni. Teljes rekonstrukcióra lenne szükség, ahhoz pedig sok pénzre. Amíg erre sor kerül, vastag szövetfüggönnyel lehet­ne betakarni a lengőajtó két oldalát, vagy a lengő-huzatos ajtó helyett állandóan kilincs­re zárható ajtót szereljenek. Leleményességgel, törődéssel enyhíthető a panasz. Sz. E. Szerkesztői üzenet Ny. p.-né, 13116: választ kértünk az illetékesektől panaszára. Szend- rődy Lászlótól, az ÁFÉSZ munka­társától megtudtuk, igaza volt a felszolgálónak és az üzletvezető­nek. Az étterem kategóriájára hi­vatkozva jogosan kértek a Huber­tusért 79.20 forintot. Ez az ár, mi­ként fentebb, Az illetékesé a szó cím alatt olvashatja, független at­tól, hogy helyben vagy otthon^ zene nélkül vagy zene mellett fo­gyasztja az italt. 1 )

Next

/
Oldalképek
Tartalom