Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

>JÍ.(.. ti ✓ 1973. FEBRUÁR 15.. CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ 19 pont AZ ELNÖK és a hadsereg vezetőivel létrejött megauapo- üásnák megieleioen kedden es­te két személycserére került sor az uruguayi kormányban. Bordaberry áliamlo, a hadse­reg követelésére eltávolított Antonio Francese tábornok utódjaként Waiter Ravenna, eddigi belügyminisztert ne­vezte ki a hadügyi tárca élére. Nestor Bolentúu nyugalma­zott ezredes eddigi belügymi­niszter-helyettes pedig bel­ügyminiszterré lépett elő. A belpolitikai válság kezdetén, a múlt hét péntekjén, a hiva­talba lévő kormány tíz mi­nisztere közül kilenc egyszerre nyújtotta be lemondását, hogy így szabadkezet biztosítson Bordaberry elnöknek a cse­lekvéshez. Most úgy hírlik, hogy az államfő, aki minded­dig nem mondott igent erre a gesztusra, mind a kilencüket • meg akarja tartani kormá­nyában. AZ URUGUAYI FEGYVE­RES ERŐK parancsnokságán hétfőn este kiadott közlemény jelentette be, hogy Juan Ma­ria Bordaberry köztársasági elnök elfogadta a három fegy­vernem követeléseit tartalma­zó 19 pontos politikai-gazda­sági programot. A program a kormány átszervezését és kü­lönböző reformok (földosztás, a munkások nagyobb arányú részvétele az üzemek vezetésé­ben, küzdelem a monopóliu­mok ellen stb.) megvalósítá­sát irányozza elő. A program a földreform mellett kilátás­ba helyezi a közélet megtisz­títását is. A KATONÁK követelésé­nek megfelelően Bordaberry hozzájárult egy „nemzetbiz­tonsági tanács” felállításá­hoz, amelynek az államfő és a hadsereg közt létrejött meg­állapodás végrehajtásának el­lenőrzése lesz - a feladata. A katonák vezette nemzetbiz­tonsági tanácsban a hadsereg magas rangú tisztjein kívül helyet kap a hadügy-, a bel- ügy-, a küiügy- és a gazdasági miniszter is. A POPULÄR, az Uruguayi Kommunista Part Központi Bizottságának lapja „pozitív dokumentumnak” nevezi az uruguayi hadsereg és légierő vezetőinek 19 pontos program­ját, amelyet Bordaberry elnök elfogadott. A dokumentum va­lóban számos társadalmi-gaz­dasági és politikai jellegű in­tézkedést foglal magába a munkanélküliség felszámolá­sára, a legkisebb jövedelmű rétegek anyagi helyzetének ja­vítására, a monopóliumok te­vékenységének korlátozására, a legfontosabb termelőeszkö­zök feletti állami ellenőrzés megszilárdítására. A prog­ramnyilatkozat azoknak ígéri a földet, akik megművelik, hatékony intézkedéseket he­lyez kilátásba az infláció el­leni harcban és tervbe veszi az ország külföldi adósságai­nak felszámolását. Az uru­guayi kommunisták lényegé­ben egyetértenek a fegyveres erők programjával, ugyanak­kor azonban rámutatnak a program számos lényegbe vá­gó hiányosságára is... AZ ORSZÁG HALADÓ ERŐIT tömörítő Frente Amp- lio (népfront) álláspontját a szervezet vezetője, Liber Se- regni fejtette ki egy montevi- deói tömeggyűlésen. Ö is hang­súlyozta, hogy a válságot nem lehet megoldani a miniszterek, vagy akár az egész kormány egyszerű kicserélésével. Mi­ként a kommunisták, 6 is ra­gaszkodott ahhoz a vélemé­nyéhez: a köztársasági elnök­nek le kell mondania, hogy megnyíljék az út a nép, a kor­mány és a fegyveres erők iga­zi párbeszéde előtt Emellett azonban a Frente Amplio is támogatásáról biztosította a nép érdekeit szolgáló vala­mennyi átmeneti politikai, gazdasági és szociális intéz­kedést. A jelenlegi 19 pon- lot is. A. B. T. HELSINKI MARGÓJÁRA Ami a „szabad áramlás mögött rejlik 44 A szófiai Rabotnicseszko .Bélában Georgi Bakov, a lap főszerkesztője írt kommentárt az európai biztonsági értekez­let helsinki előkészületeiről. Megállapítja, hogy a szocia­lista országok és más béke- szerető tényezők erőfeszítései­nek eredményeként megvalósítható közelségbe került az európai biztonsá­gi értekezlet összehívása. Egyöntetű a vélemény, hogy az értekezlet új fejezetet nyit majd az európai politikában, az európai államok történe­tében. Arról van ugyanis szó, hogy véget kell vetni a gya­nakvásnak, meg kell terem­teni az új megközelítési mó­dot, a bizalmat a jövőben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország őszintén óhajtja a kérdések konstruk­tív megoldását, javaslatai azon a készségen alapulnak, hogy megkeressék a sokoldalú köl­csönös megértés módozatait: kidolgozzák az európai álla­mok gazdasági és kulturális együttműködésének program­ját. A cikk felhívja a figyelmet, az enyhülési politika nyugati ellenzőire, akik mindenkép­pen a kedvező fejlemények lelassítására, a biztonsági ér­tekezlet összehívásának meg­akadályozására törekednek, vissza akarják, vinni Európán és az egész világot a hideghá­ború időszakába. Ebből a cél­ból propagandisztikus speku­lációkhoz és aknamunkához folyamodnak, az ideológiai felforgatás taktikáját próbálják al­kalmazni. Ezért vetették fel az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban „az eszmék, az informá­ciók és az emberek sza­bad áramlásának” kérdé­sét. — Bizonyos nyugati körök ezzel tulajdonképpen egészen más céljaikat leplezik — írja Georgi Bokov. — Burkolt for­mában továbbra is tisztát- lan szándékaik megvalósítá­sára törekednek, biztosítani akarják maguknak a jogot és a lehetőséget a beavatkozásra más szuverén államok belső ügyeibe. Nem véletlen, hogy e kérdést központi, elenged­hetetlen feltételként igyekez­nek feltüntetni, amely nélkül, állításuk szerint, nem lehet megtartani semmiféle érte­kezletet és nincs mód euró­pai együttműködésről beszélni. — A figyelmes szemlélő könnyen észreveszi, hogy a fent említett „szabad áramlás” mögött újabb kí­sérlet rejlik a szocialista országokba való ideoló­giai behatolásra. A nyugati formula csak lep­lezi a behatolási kísérlet újabb formáját, miután a vi­lágszocializmus elleni harc olyan régi eszközei, mint a fegyveres beavatkozás és a nyílt agresszió, a gazdasági blokád, a politikai, diplomá­ciai, a nukleáris zsarolás, az erőpolitika nem jártak ered­ménnyel. — Az európai biztonság meg­teremtése és megszilárdítása nem földalatti aknamunkát, imperialista diverziókat és propaganda spekulációkat tesz szükségessé, hanem parancso- lóan megköveteli az őszinte óhajt az együttműködésre, a kérdés nyílt és becsüle­tes felvetésére, kölcsö­nösen előnyös, ésszerű megoldására. Minél jobban megértik ezt, annál jobb lesz az európai né­pek, kontinensünk és az egész világ békéje szempontjából — írja befejezésül a Rabotni­cseszko Delo főszerkesztője. A jugoszláv sajtó felháboro­dottan és a leghatározottabb hangon utasítja vissza a Quick című nyugatnémet újságrtak azt a rágalmát, mely szerint a „Nyugat-Németországban dol­gozó vendégmunkásokat a ju­goszláv kormány a Szovjet­unióba akarja küldeni". A Quick azt állította, hogy erről a jugoszláv kormány „titkos megállapodást kötött a Szov­jetunióval .. A jugoszláv sajtónak a Quick otromba hazugságára közölt válasza többek között megál­CIPRUS Veszélyes tervek A Krasznaja Zvezda, a szov­jet hadsereg lapja a ciprusi kérdéssel foglalkozva rámu­tat, hogy Grivasz tábornokkal az élen a szigetország reakciós erői „veszélyes terveket latol­gatnak”. A szovjet katonai újság megállapítja, hogy a ciprusi helyzet továbbra Is feszült, s az utóbbi időben jelentősen aktivizálódtak a kormányelle­nes erők, amelyek Makariósz érsek politikájával szemben foglalnak állást. Az „enozisz”, a Görögor­szággal való egyesülés jelsza­vát hirdetve, Grivasz tábornok terrorakciókra bújtogatja hí­veit a törvényes kormányt tá­mogató személyekkel szemben. Gavrilov százados, a Kraszna­ja Zvezda szemleírója hangsú­lyozza, hogy Grivasz és kör­nyezete mögött befolyásos kö­rök állnak, akiknek mindenek­előtt a NATO-val vannak rendkívül jó kapcsolataik. Ezek a körök meg akarják osz­tani az ország hazafias erőit, ellentéteket szítanak a görög és a török közösség között, a bizonytalanság és a zűrzavar légkörének megteremtésével igyekeznek megdönteni a je­lenlegi kormányt. A szovjet hadsereg lapjának cikkírója végül kiemeli azt a körülményt, hogy a 74 éves tá­bornokot szoros szálak fűzik Tel Avivhoz, és hogy Izrael látja el a ciprusi terroristákat fegyverrel. ' lapítja: „Teljesen nyilvánvaló, hogy közönséges hazugságról van szó, amelynek célja nyug­talanságot és bizalmatlanságot kelteni a külföldön dolgozó ju­goszláv vendégmunkások kö­rében, és ellenséges érzelmeket táplálni hazájukkal szemben. A Nyugat-Németországban dolgozó munkásainkkal folyta­tott beszélgetésekből kitűnik, tudatában vannak annak, hogy ezeket a híreszteléseket olyan qmberqlt terjesztik„ akik egy­kor Göbbels propagandagépe­zetében dolgoztak és ott tanul­ták meg, hogyan kell a hazug­ságokat igaznak feltüntetni.” A kölcsönös előnyök ehre Szerdán Moszkvában befejeződött a szovjet—nyugatnémet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság második ülésszaka. Az ülésszakról kiadott közös közlemény szerint az együttműködési bizottság következő ülésszakát ősz- 6zel, rendezik Bonnban. Világszerte rengetegen ültek az elmúlt napokban a televízió előtt, hiszen mindenfelé temérdek híve van a jégsportnak, a jég­táncnak. S a világ különbö­ző részeiben sugárzott kölni közvetítések nemcsak a mükorcsolyázás és a jég­tánc élvezetében részesítet­ték a nézők millióit. Bizo­nyára azt is örömmel álla­pította meg mindenki: mi- lyes sportszerűen viselke­dett Kölnben a nyugatné­met közönség, milyen lelke­sen forró tapsban részesí­tette, őszinte szeretettel ün­nepelte a műkorcsolya és a jégtánc felülmúlhatatlan szovjet művészeit. Maguk­ban pedig sokan hozzátet­ték: azért is nagyszerű ez a látvány, mert nem is olyan régen még nem egy­mást tapsolták, hanem egy­másra lőttek. A kitartó és következe­tes szovjet békepolitika egyik döntő eredménye — és a Brandt-kormánynak a rea­litásokat felismerő, a hely­zetet jól értékelő, ugyan­csak következetes külpoli­tikájának is sikere — a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság megváltozott viszonya. Nemcsak a műkorcsolyá­zásban és a jégtáncban nyilvánul ez meg (hiszen ép­pen a sport az a terület, ahol a nemzetek közötti érintkezés még hideghábo­rús viszonyok között is működik valahogy), hanem sok más, fontos területen. Például a gazdasági és tu­dományos-műszaki téren. Épp a hét elején kezdődtek meg Moszkvában a szovjet —nyugatnémet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság tárgyalását Friedrichs bon­ni gazdasági miniszter veze­ti a nyugatnémet delegációt, Novikov, a szovjet kormány tagja a partnere. Az ered­mények már eddig is ked­vezőek, és mint a szovjet sajtó rámutat, a távlatok igen nagyok. Ma már talán egyetlen olyan nagyvállalat sincs az NSZK-ban, amely ne exportálna a Szovjet­unióba, vagy ne importálna a Szovjetunióból. S egyre újabb üzletek kötődnek, a kölcsönös előnyök elvének betartásávaL Például most kapott kél nagy nyugatné­met cég megrendelését a Ka­ma mellett épülő szovjet teherautógyár felszerelésé­nek szállítására, a Roto- kraft Flúg nevű NSZK-cég viszont most vásárol Jak— 40 típusú utasszállító gépe­ket a Szovjetuniótól. Sere­gestül sorolhatnánk fel a példákat. Az európai béke és biz­tonság, a légkör enyhülése nemcsak politikai síkon érezteti hatását, hanem ter­mészetesen gazdaságilag is. Fellendíti az ipart, a keres­kedelmet. És ezen keresztül közelebb hozza egymáshoz Európa — különböző rend­szerekben bár, de békés egymás mellett élésben lé­tező — népeit. ALSEIKA-INTERJU Egy VLIK-ügynök hazatért Vitautas Alseika, a „Litvá­nia Felszabadításának Legfel­sőbb Bizottsága” (VLIK) el­nevezésű szovjetellenes emig­ráns szervezet volt ügynöke a közelmúltban végleg visszatért a Szovjetunióba. A Komszomolszkaja Pravda tudósítójának adott interjújá­ban Alseika elmondotta, hogy a szervezet kezdettől fogva a külföldi hírszerző ügynöksé­gek érdekeit szolgálja. Az emigráns szervezet jelenlegi vezére, Iuozas-Kestutis Valiu- nas kapcsolatot tart fenn az FBI amerikai szövetségi nyo­mozóhivatallal is. Az FBI és amerikai kémügynökségek kü­lön számlát nyitottak a VLIK számára, amelyen jelentős ősz- szegeket helyeztek el titkos alapokból. A szervezet a ka­pott pénzösszegeket nyugatné­met és svájci bankokban tart­ja. A tudósító érdeklődésére Al­seika kijelentette, hogy el van ragadtatva a hazai benyomá­soktól. „Nyíltan meg kell mon­danom a rágalmazóknak, hogy A kulcsvaluta újabb válsága Nixon elnök pénzügyminisztere útján bejelentette: ti? szá­zalékkal leértékelték a dollárt. Az 1971-es valutáris vihar után alig másfél évvel tehát ismét leértékeléssel végződött a kulcs­valuta elleni roham. A japán kormány ugyanakkor szabaddá tette a jen árfolyamát. A „lebegtetés” pedig gyakorlatilag a japán valuta felértékelését jelenti. Átmenetinek bizonyult tehát a tőkés pénzvilágban mutat­kozó szélcsend. A dollárválság a múlt hét első napjaiban szinte elemi erővel robbant ki. Február elején a nemzetközi speku­lánsok egymilliárd dollárt dobtak piacra, s ennek következté­ben a dollár árfolyama az addig érvényben lévő árfolyam alsó határára zuhant. Ez szinte jeladás volt a dollár elleni általános támadásra. A nyugatnémet tőzsdékre szinte lavinaként zúdul­tak a dollármilliárdok, s a Szövetségi Bank eleinte még vala­hogy megbirkózott ezzel a hatalmas pénztömeggel, de a hét vé­gére tarthatatlanná vált a helyzet. Roppant feszületé vált a dollárvihar Japánban is. Napokon át úgy tűnt, hogy Bonn szigorú devizapolitikai in­tézkedései és a dollárfelvásárlások kiutat jelenthetnek az újabb valutaválságból. Az erőfeszítések csődöt mondtak, a dollár sú­lyos betegsége kis hatékonyságú intézkedésekkel nem gyógyít­ható. Tulajdonképpen a mostani döntés, a kulcsvaluta leérté­kelése sem jelent, nem jelenthet végleges megoldást, nem bizto­sít hosszabb"időre nyugalmat a tőkés pénzpiacokon. Az ameri­kai döntés hátterében az az elképzelés húzódik meg, hogy leg­alább addig teremtsenek rendet a tőkésvaluták s a kereskedel­mi kapcsolatok frontján, amíg ki nem dolgozzák véglegesen egy új pénzügyi rendszer körvonalait. Mert erre előbb-utóbb elkerülhetetlenül szükség lesz. A dollárválság az elmúlt években határozottan, kiélezte az Egye­sült Államoknak Japánhoz, illetve Nyugat-Európához fűződő viszonyát. A magyarázat kézenfekvő: a dollár a tőkésvilág ke­reskedelmének alappillére, kulcsvalutája. Normális működésé­nek alapfeltétele, hogy bízzanak benne. Épp ez a bizalom ren­dült meg — több ízben is — az elmúlt' évek folyamán. Az Egyesült Államok pénzügyi helyzete ugyanis — az ötvenes évek látványos eredményeivel szemben —, a hetvenes évek elejére kritikussá vált. A milliárdokat felemésztő értelmetlen vietnami háború, összekapcsolódva egy elszabadult inflációs folyamattal, meggyengítette az Egyesült Államok pozícióit a Világkereske­delemben. Komoly tényező az is, hogy Nyugat-Európa és Ja­pán termékei mind erőteljesebb konkurrenciát jelentenek az amerikai árúknak odahaza és külföldön egyaránt. Ebből adó­dóan az Egyesült Államoknak az elmúlt évek folyamán rend­re hatalmas passzívummal zárult fizetési mérlege, s 1971-ben — a XX. században először — kereskedelmi mérlegének egyen­lege is negatív volt. Az inflálódó, mindjobban értékét vesztő dollártömegek ugyanakkor elárasztották és elárasztják Nyugat-Európát és Ja­pánt, vállalatok ezrei kerülnek amerikai kézbe. A nyugat-eu­rópai kormányok azt vetik Washington szemére: saját adóssá­gát az „öreg kontinenssel” akarja megfizettetni. Teljes joggal azzal vádolják az amerikai gazdaságpolitikát, hogy világpoliti­kai manővereinek gazdasági terhét elsősorban szövetségeseire akarja hárítani. Az Egyesült Államok viszont azt nehezménye­zi, hogy Nyugat-Európa és Japán nem veszi ki eléggé részét az együttes nyugati politika „költségeiből”, és tudatosan nehezíti az amerikai árúk beáramlását Nyugat-Európa és Japán, pia­caira. A dollárválság tehát ismét kiélezte a tőkésvilág gazdasági és politikai ellentéteit. Bebizonyította, hogy a dollár többé nem képes megnyugtató biztonsággal működni a nemzetközi keres­kedelem kulcsvalutájaként. Győri Sándor a litván falvak jómódúak, it ami különösen fontos, a pa­rasztok élnek a kulturális ja­vakkal: színházakba járnak, sokat olvasnak és tanulnak. Arról is meggyőződtem, hogy Litvániának az óriási gazda­sági és kulturális sikerek el­éréséhez nagy segítséget nyúj­tott a többi szovjet köztársa­ság — mondotta Alseika. CSAK RÖVIDEN... A FEHÉR HÁZ szerdán be­jelentette, hogy Henry Kissin­ger pekingi tárgyalásai Után Japánba utazik. Egy napot tölt ott és tárgyal Tanaka japán miniszterelnökkel. Kissinger tavaly két ízben is járt Japán­ban. AZ EGYIPTOMI FŐVÁ­ROSBAN szerdán is folytatód­tak a diákzavargások. A PRIBOJ szovjet meteoro­lógiai hajó és egy különleges II—18 repülőgép a Bering-ten- ger körzetéhez érkezett, hogy részt vegyen a „Bering” elne­vezésű első közös szovjet— amerikai tudományos expedí­cióban, amely ma kezdődik. Az expedíció a jegesedési prog­nózisok részletes kidolgozásá­val foglalkozik, hogy lehetővé tegye a sarkvidéki hajózást. A „VENUS—8” szovjet au­tomata űrállomás radioaktív elemeket, uránt és tóriumot talált a Venuson. A LUNOHOD—2 már majd­nem öt kilométerrel távolo­dott el kiindulási helyétől a Derültség tengerében. Átlagos mozgási .sebessége nagyobb, mint a Lunohod—1-é volt. Valamivel több mint két kilo­métert kell megtennie, hogy eljusson közvetlenül a Tau- rusz-hegységhez. VI. PÁL PÁPA szerdán magánkihallgatáson fogadta az Olasz KP meghívására Ró­mában tartózkodó Xuan Thuyt, a VDK államminisz­terét. Luigi Longo, az OKP el­nöke és Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára is fogiadta szer­dán Xuan Thuyt. HIVATALOS ADATOK sze­rint a Nyugat-Németország­ban állomásozó külföldi kato­nák száma 370 ezer. Közülük 205 ezer az amerikai. 4 » é Az otromba Quick... ANKARA Marseille-i emlékmű Törökország kedden „rosz- szallása jeléül” hazahívta pá­rizsi nagykövetét, mert Mar- seille-ben emlékművet állítot­tak „az 1915-ben a török kor­mány utasítására lemészárolt 1 500 000 örmény ellenállónak, akik Franciaországért és a szabadságért haltak hősi ha­lált”. Hassan Esat Isik, török nagykövet konzultálás céljá­ból kedden este Ankarába ér­kezett és visszatérése állomás­helyére a két kormány meg­állapodásától függ. Francia hivatalos helyen közölték, hogy a visszahívást a francia kormány nem vette tudomásul, és elzárkóztak ‘mindennemű kommentártól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom