Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

1973. FEBRUAR 14.. SZERDA re st M£C) K^Cirtap EBEXPORT I Kutyák és a hajszín Sok a megrendelő és a teljesíthetetlen kívánság A világ szinte minden tá- j ján kedveltek a magyar ku- 1 tyafajták, elsősorban a va ■ dász vizslák. Az európai va I dászokon kívül észak-ameri- Ikaiak, peruiak, venezuelaiak és dél-afrikaiak is vásárolják a magyar kutyákat. Egyes fajták iránt, japán ebtenyész­tők is érdeklődnek már. A MA VAD 1972-ben csaknem 30 százalékkal több kutyát adott el külföldön, mint 1971-ben, s várhatóan az idén és a kö­vetkező években tovább nő a kutyaexport. A legkeresettebb kutyafaj - la a vizsla, melynek két fajtáját, a rövid- és a drót- szőrűt exportálják. A leg­többen természetesen a vadá­szatokra alkalmas, úgyneve­zett bevadászott álhatókat vá­sárolják. Egy vadászvizsla ára 500 és 1200 dollár között van. Egyre többen érdeklődnek a fehér és fekete pulik, a kuvaszok és komondorok iránt is. A MAVAD már az idén is több ilyen házőrzőt küldött a kaliforniai farmereknek. Több megrendelés érkezett Dániából és Angliából is, náluk a vizsla- és komondorkölykök a legkedveltebbek. A kutyaexport néha még gondot is okoz a MAVAD- nak, mert sok a furcsa, néha telje­síthetetlen kérés. Több amerikai lefésültetí a komondor szőrzetét, de arra is volt példa, hogy rövidszőrű pulit akartak vásárolni. Egy belga hölgy levelében kifogá­solta, hogy itt vásárolt puli­kutyája ugatott az utcán. Eu­rópa jó néhány országában pedig új kutyadivat hódol, s ennek megfelelően öTyaft'kzTTl'T kutyát kérnék, amilyen a vá­sárló hajszíne. Este amunkássz Űj, négyemeletes panelépü­let a gödöllői HÉV-végállomás szomszédságában, nagy abla­kokkal. Első látásra leginkább egy touring-hotelhez hasonlít­ható. Az épületbe belépve, jobbra a portásfülke nagy kulcstartóval s a szobákba szóló kaputelefonnal. Balra dohányzóasztal két széles, fe­kete skay fotellal. Fél öt van. Ilyenkor már csökken a forgalom az előtér­ben. Az üres kulcstartók ar­ról árulkodnak, hogy legtöb­ben már megtértek a munká­ból. A 25. számú Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkásszállásán megkezdődött az élet. A földszinti étkezőhelyiség­ben népesebb csoport vacsorá­zik. A két-két szobát össze­kötő előtérben a fáradt lábak­ról lekerülnek a bakancsok, a zuhanyozók ajtaján meleg gőz csap ki. A folyosókon alig van mozgás. Mindenki rendezke­dik, tisztálkodik, vagy éppen ledőlt egy pillanatra. Telt ház — A hatvannégy három­ágyas szobában jelenleg 192- en laknak — mondja Serfőző István gondnok. — Telt ház van. Nálunk szállt meg a Kö­zép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat dolgozói­nak egy nagyobb csoportja is, a legfelső szinten pedig 51 ipari tanuló lakik. Mindany- nyian itt dolgoznak a környe­ző építkezéseken: lakótelepek­nél, a Ganz Árammérő Gyár­nál, az egyetemnél, a STEM- beruházásnál. Az emberek, ahányan van­nak, annyi felől jöttek, Heves­ből, Nógrádból, Szolnokból, Baranyából, de Somogyból, Vasból és Zalából is laknak itt A legtöbbjüket azonban a „legbővízűbb munkaerőfor­rás”, Szabolcs-Szatmár adja. Sokféle táj — sokféle em­ber. S a szállásnak még alig van múltja, hiszen tavaly augusztus végén költöztek be az első lakók. Az összerázód ás, a napi egymás mellett élés A friss, fehér falak köpött is fel-felbukkannak azokba" je­CEGLÉD, SZABADSÁG NAGYKÖRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAKESZI BUDAÖRS MONOR NAGYKÁTA VECSÉS FEBRUÁR 15-TÖL 21-IG (A filmszínház a Kossuth Művelődési Központban tartja előadásait) 15—18: Lázadás a Bountyn I—II. 19-21: Kezed melegével 15-18: Búcsúzz a tegnaptól 19-21: Lázadás a Bountyn I—II. 15-18: A tüzes íjász (Robin Hood) 19-20: Menekülés I—II. 21-22: Estély habfürdővel 15—18: Menekülés I—II. 19-21: Eltűnt nyolc űrhajó 15-16: A fekete farmer 17-18: Petőfi ’73 19-20: Búcsúzz a tegnaptól (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 17-18: Az őrvezetö hét mennyasszonya 15-18: A vőlegény nyolckor érkezik 19-21: Botrány az operában 15-16: Kezed melegével 17—18: A fekete farmer 19-20: Petőfi '73 15-18: Anna ezer napja 19-21: Az ellopot csata 15—18: Bolondos újoncok 19—21: A fekete farmer Felhívjuk szives figyelmüket, hogy február 21-töl minden szerdán az alábbi mozik heti műsorát is megtalálják hirdetésünkben: Dunakeszi, Vörös Csillag; Érd; Főt; Gyál; Kistarcsa; Pilisvörösvár; Pomáz; Ráckeve, Szigetszentmiklós. Jó szórakozást kiván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT lenségek, amelyeket sokan már-már törvényszerűnek tar­tanak, ha az építőiparban dol­gozókról esik szó. — Sajnos, nem ritka, hogy valaki többet iszik a kelleténél (a közelben 9 vendéglátóipari „létesítmény” közül válogat­hatnak) — mondja Serfőző István. — Előfordult már sú­lyos következményekkel fe­nyegető verekedés is. Az utób­bi kezdeményezőjének azon­nal el kellett hagyni a szál­lást. De erre a sorsra jutnak azok is, akik többszöri figyel­meztetés ellenére sem hagy­nak fel a közbotrányokozás fogalmát kimerítő részegeske­déssel. Önkormányza t A fegyelmi ügyekben — or­szágszerte érvényes gyakorlat szerint — választott társadalmi bíróságnak kell döntenie. Ezt a jogkört itt egyelőre a gond­nok és a munkáltató képvise­lője gyakorolja, mivel még nincs a szálláson választott ön- kormányzati testület. — Eddig még mindig köz­bejött valami, ami miatt nem tudtuk megtartani a testület­választó lakógyűlést — mond­ja a gondnok. Tulajdonképpen még az építkezési munkálatok sem fejeződtek be teljesen, nincs kész még a társalgó, ahol a lakók a vendégeket fo­gadhatnák, s néhány hete a kazán is felmondta a szolgá­latot. Több mint egy hétig szénaszárító fújta be a meleg levegőt az épületbe... Szobák, lakók Amikor az egyik szobába belépek, az első, amit meg­pillantok, a könyv az ágyon fekvő fiatalember kezében. Amit olvas: Kertész Magda: Tettének oka ismeretlen. Az olvasó T. Béla — Ibrányból, ágyszomszédja D. László Ber- beszből való, mindketten cső­szerelő szakmunkások. T. egy éve, D. 2 éve végzett a szak­munkásiskolában. Mindketten a véletlennel magyarázzák azt is, hogy csőszerelők lettek, s azt is, hogy éppen a Pest me­gyei vállalathoz kerültek. Ta­lán azért választottuk ezt a szakmát, mert ez volt szá­momra a legmegfoghatatla- nabb... — mondja D. Próbá­lom a szabad idő eltöltésére terelni a beszélgetést. Annyit tudok meg, hogy nem nagyon járnak ki a városba, Pestre meg egyáltalán nem. Ahogy mondják, már unják az uta­zást. D. például egy hónapban egyszer megy haza, mert majd 300 kilométerre lakik. Elmond­ják aztán, hogy Nyíregyházán akarnak elhelyezkedni. Az kö­zelebb van az otthonhoz. Egy másik szoba. Itt időseb­bek élnek, hárman a munkás- szállás törzsgárdájából. Pércsi István Cigándról, Kaszab László és Szlávik Gyula Jász- árokszállásról már több mint 10 éve dolgoznak a vállalat­nál. Kubikosok. Ök éltek a ré­gi munkásszálláson is, a felvo­nulási épületben, ahol egy- egy nyári eső után térdig jár­tak a vízben még a szobákban is. Itt azért egészen más. Mun­ka után fáradtak, jólesik ül­dögélni az ágy szélén, újságot olvasni. A televíziót megnézni csak ritkán mennek le. Kilenckor legtöbbször már alszanak. Hét­közben legszívesebben ki sem mozdulnak a szobából, viszont minden hétvégét otthon tölte­nek a családdal. Számukra ez az élet vált természetessé. Ipari tanulók A legfelső szinten meglepe­tés fogad. A folyosón 14—15 éves gyerekekkel találkozom. — Ez az emelet ideiglenesen kollégium, 51 elsőéves ipari tanuló lakik itt, az ország minden tájáról. Csőszerelők, festők, asztalosok lesznek — mondja Serfőző István, . most mint kollégiumvezető. Másod­állásban ezt a feladatot is el­látja. Rajta kívül még egy fő­állású és két másodállású ne­velő foglalkozik a gyerekekkel. A negyedik emelet valóban külön világ. A lépcsővel szem­ben faliújság. A főzőhelyiség­ben székek, asztalok, nagy fe­kete tábla — ez átmenetileg a közös tanulószoba. Itt már megalakult az intézeti tanács, az önkormányzati szerv. Vá­lasztott vezetője Farkas Lász­ló Kunmadarasról. — Különböző programokat szervezünk — mondja —, pél­dául közös mozilátogatásokat. Sokan voltunk már színházban is. Össze! kirándulást is szer­veztünk. Havonta egyszer pe­dig értékeljük a tanulmányi eredményeket, eldöntjük, ki kinek segítsen a tanulásban. Közben egyre több kíváncsi gyerek tolakszik be a szobá­ba. Elmondják, hogy koráb­ban 110, most 160 forint ösz­töndíjat kapnak, ebből egysé­gesen 70 forintot fizetnek ki kollégiumi díjként, a teljes el­látásért. Késő este búcsúztam el új is­merőseimtől. A környék már kihalt, az épület ablakai kö­zül már csak egy szobáé vilá­gított. Legtöbben már nyugo­vóra tértek, hiszen holnap is­mét korán kezdik a munkát. Mészáros János Ajándék a fővárosnak ; fit ÉR x-í>': ■ l-tv, : mm&t :• 1 I Annak idején hírt adtunk róla, hogy a Kis-Dunamenti ÁFÉSZ Felszabadulás szocia­lista brigádja Pest, Buda és Öbuda egyesítésének 100 éves fordulójára magyar perzsa­szövéssel és gobelínhimzéssel elkészíti a főváros címerét. A szőnyegjavítással foglal­kozó héttagú brigád eleget té­ve ígéretének, tegnap az el­készült, két darab, kör alakú, centenáriumi emlékérmet áb­rázoló szőnyeget átadta Ke­lemen Lajosnak, a Fővárosi Tanács általános elnökhelyet­tesének. A kis ünnepségen Kelemen Lajos köszönetét mondott Ko­hó ri Györgynének, a Felszaba-' duiás brigád vezetőjének, a« ajándékozási okiratot átnyújtó Tóth Imre brigádtagnak én dr. Magyar Lajosnak, a Kis- Dunamenti ÁFÉSZ igazgatósár gi elnökének. Bejelentette^’ hogy a faliszőnyegeket a Bu­dapesti Történeti Múzeumba» fogják elhelyezni. Az elnökhelyettes ezután» emléksorokat írt a brigádnap­lóba, majd hosszasan beszél­getett a jelenlévőkkel a rác-; kévéi járás idegenforgalmi le­hetőségeiről, amelyben az. ÁFÉSZ jelentős szerepet vál­lalt. k. m. A KÁRBECSLŐ Szerkesztő szabásznak szakképzett dolgozót ALKALMAZUNK. Jelentkezés: a Váci Kötöttárugyár személyzeti osztályán Vác, Sallai Imre u. 8-10. szám. Általában reggel hatkor kel, hét óra tájt már vonat, autó­busz rázza. Rendszerint nagy köteg iromány laipul aktatás­kája mélyén, amit útközben még egyszer áttanulmányoz, mielőtt üticéljához éhhé.------i Pr ezenszky Gábomé ritka foglalkozást űz: kárbecslő. Még inkább ritka ez a nőik szá­mára. Hosszú évekig egyedül végezte feladatát. Ez év ja­nuárjától kertészeti egyetemet végzett leánnyal bővült az Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságán a mezőgazdasá­gi kárbecslők száma. Tapasztalhattam: fáradságos, sok türelmet követelő munka az övéit. Hegyoldalnak tartot­tunk Leányfalun felfelé, ép­pen akkor, amikor hajnalban ólmos eső esett. Csúszott az út, míg felértünk a vfkendház- tulajdonoshoz, áld csőrepedést jelentett. Közben Prezeniszkymé arról beszélt, hogyan indult a szak­mában. Az Iparművészeti Fő­iskola építőművészeti szakát végezte. Utána a 46-os Építő­ipari Vállalat váci telepén építésvezető-helyettes lett, majd a KGM-fben műszaki ellenőr. Amikor kárbecslőnek hívták, a nagyobb fizetésért belevágott. Nem tudta, mire vállalkozik. Eleinte sók meg­jegyzést, bizalmatlanságot kellett elszenvednie. Bizonyí­tania kellett megállás nélkül. A sok szakmai fogáson kívül még olyasmit is meg kellett tanulnia, hogyan öltözzön. Hozzáedződött a naphoz, meg­tanult árkon átugorni és ha kell, tűzkároknál megszene- sedett gerendákon közlekedni. Míg erről beszélt, fagyos- kodtunk a megadott cím előtt, késik a tulajdonos. Amikor végre megérkezik, a szépen berendezett ház előszobájában nézzük, hol a kár. Sok fünké- szés után észrevesszük, hogy az emeleti fürdőszobában fel- táskásodott a fal. Elfelejtették vízteleníteni a vezetéket és a hidegben az ólomcső megre­pedt. Itt aztán kitűnt. mekkora türelem szükséges a munká­jához. A tulajdonos ragaszko­dott állításához: azt mondta, 8000 forintos kár érte. Hossza­dalmas egyeztetés után 1200 forintban egyeztek meg. Előfordul, hogy nagyobb ügynél egy vagy több napot is eltölt. Mint amikor felgyúj­tották Kosdon a tsz irodaépü­letét (kiderült, hogy egy gyengeelméjű tette), vagyami­.. ví> A ^ kor . leégett Töikön a tsz ser- tésíiaztatója. Megtörténik, hogy 30 oldalas jegyzőkönyvet kell felvennie — a helyszínen kézzel írva. — Volt idő, amikor szinte mindennap a Dunakanyarban jártam — mondja. — Néhány éve, míg a rendőrség fel nem számolta, errefelé különösen megszaporodott a hétvégi há­zak feltörése. A következő cím ahová hívták, szentendrei volt. Te­herautó rongálta meg a vas­kerítést. Hiába érkeztünk, zárt ajtókat találtunk. Máskor is megtörténik, hogy három- szor-ciégy szer is kiutazik egy címre, mire a szemlét meg­ejtheti. Pedig nagy területet kell bejárnia, övé a budai, a szentendrei járás és a váci já­rás északi területe. A baj rengeteg: lakástűz és villámcsapás, vihartól meg­tépázott tető és felrobbant olajkályha, felfeszített ajtók szerepelnek a listán. Jóformán nincs két egyforma eset. Közben már Budakalászon, a Magyar utcában járunk. A nyugdíjas vasöntő kiadta ré­gi kollégájának a kerti kis házat, amelynek a padlásán deszkát, gerendát tárolt. Egyik éjjel arra ébredtek, hogy ropog valami az udvaron. Lát­ják, lángol a melléképület, An­nak idején a mestergerendát még a kéménybe építették, az kapott lángra és a felhal­mozott sok deszka égett. — Tudja-e, hogy külön bün­tetést fizet, amiért a padlá­son ennyi éghető anyagot tá­rolt? — kérdi a kárbecslő. — Sajnos — ismeri el a tu­lajdonos. — Oda á sok jó anyag. Szigorúan előírt normák szerint kell a kárösszeget meg­állapítania. Gyakran talál-, kozik olyan esetekkel, ami-, kor szívesebben adna töb­bet még a tényleges árnál is. Arisa IS: Volt már példa, hogy, szíve szerint egy fillért sem adott volna a követelőző, a valóságnál nagyobb kárt be­jelentő károsultnak. Aki fi­zet, annak joga van a szol­gáltatáshoz. Megtörtént, hogy, hamis számlával szerettek volna hasznot elérni. A káro­sult megbeszélte a kisiparos­sal, hogy vastagon fogjon a ceruzája, ha a helyreállításról szóló számlát kiállítja. Csak­hogy Prezenszky Gábomé érti, amit csinál. — Szerencsére, az ilyesmi ritka — véli. — Az emberek többsége becsületes. Talán mert asszony, család­anya, sőt már nagyanya, egy- egy esetnél jobban figyel a szereplőkre, az emberekre. Hiszen a kár önmagában holt anyag, a mögötte rejlő em­beri viszonyok miatt válik jelentőssé. Ebben látja mun­kája szépségét — és nehéz­ségét. Jólesik segíteni, a fel­dúlt károsultnak útbaigazí­tást adni, forinttal enyhíteni a csapást. — Nagyon sajnálom, ami­kor valami kizáró ok miatt nem nyújthatok többet Ugyanakkor elítélem a ha­nyagokat, akikből szintén akad szép számmal. Ilyen volt Százhalombattán, aki megnyi­totta a csapokat mert ak­kor nem folyt a víz — aztán elment otthonról, megfeled­kezve a nyitott csapokról. Prezenszky Gáborné két ér múlva nyugdíjba vonul. Eleinte vezette, hány lakás­ban fordult meg, mekkora utat tett meg aznap. Aztán megijedt a sokasodó számok láttán, abbahagyta. Eleinte torkában dobogott a szíve, ho­gyan fogadják? Ma már is­meri önmaga képességeit, tud­ja, hogy a lehetőségek adta keretek között hogyan nyújt­hat maximumot ott, ahol szükséges. — Estére testileg-lelkUeg elfáradok. Mire hazaérek, leg­többször hét-nyolc óra. Míg ülök a vonaton, már arra gon­dolok, és előre örülök, hogy meleg otthon fogad. A Gellért­hegyen lakom. Fut elém a kisunokám, mögötte a tacskó, a férjem kí-kinéz az ablakon, lát-e már. És csak rám vár vacsorával a család. Komáromi Magda /

Next

/
Oldalképek
Tartalom