Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-02 / 27. szám
I PES? MtGYF.I k/ffrlap 1973. FEBRUÁR 2., PÉNTEK fuMkusz Út Bécsig 1. Az első lépések A HELSINKI nagyköveti tanácskozások mellett a haderőcsökkentési tárgyalások bécsi előkészítő konzultációjának 6zerdai nyitánya alkalmából nem érdektelen visszapergetni a történelem lapjait, s felidézni az európai tárgyalásokhoz vezető út egyes állomásait. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGRA, LESZERELÉSRE ES CSAP AI CSÖKKENTÉSEKRE vonatkozó tervezetek és javaslatok egészen a II. Világháborút követő évekig nyúlnak vissza. Ha figyelemmel kísérjük az azóta eltelt időszak eseményeit, nyilvánvalóvá válik, hogy az egykori szovjet kezdeményezések miként realizálódtak, a szocialista országok javaslatai miként kapcsolódtak egymáshoz, látszólagos buktatókon, rész- eredmények elérésén át miként tisztultak, kölcsönhatásaikban miiképp teremtették meg azt a világpolitikai légkört, melynek folyamánya- ként Európa egyre közelebb kerülhetett a konkrét tárgyalásokhoz — kényszerítve a nyugati hatalmakat a tárgyalóasztalhoz. AZ EURÓPAI REALITÁSOKRA, azok tudomásulvételére — a tényéktől elrugaszkodó politikai ábrándozások helyett — először a Szovjetunió hívta fel a figyelmet a nyugati hatalmakhoz intézett jegyzékében 1952. március 10-én. A Szovjetunió ekkor javasolta a békeszerződés megkötését Németországgal, a megszálló csapatok kivonását, és egységes, egyetlen tömbhöz sem tartozó Németország létrehozását. Mivel e jegyzékre nyugatról válasz nem érkezett •— ne feledjük, a hidegháborús korszak ideje volt —, a szovjet kormány 1954. január 25- én dokumentumokat terjesztett elő a négy nagyhatalom berlini külügyminiszteri értekezletén a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtéséről, a csapatkivonásról, valamint Németország újraegyesítéséről és semlegesítéséről. E dokumentumok első nyugati lereagálásaként az 1955. július havi genfi négyhatalmi csúcsértekezlet irányelveket fogadott el a német kérdés és az európai biztonság megvalósításáról. Ezt követően augusztus 18-án Eden brit külügyminiszter a berlini külügyminiszteri értekezleten javasolta, hogy a négy nagyhatalom „szabad választások” megtartása után kössön béke- szerződést Németországgal, valósítsa meg a részleges leszerelést és hozzon létre fegyvermentes övezetet Közép- Európáhan. EZT KŐVETŐEN A SZOVJETUNIÓ Genfben, 1955 októberében megismételte a júliusi csúcsértekezleten már előterjesztett javaslatát egy európai általános kollektív biztonsági szerződésre. E terv szerint e szerződésben az ösz- szes európai országok és az Egyesült Államok vennének részt, s létrejöttével, életbe léptetésével egyidejűleg feloszlatnák a NATO-t és a Varsói Szerződés szervezeteit. A NYUGATI HATALMAK e — mai szemmel nézve valóban jövőbelátó — javaslatot azonban elfektették, s emiatt közel két esztendőn át, 1957 őszéig tulajdonképpen nem is eshetett szó, érdemi lépés nem történhetett az európai helyzet konszolidálására. Alacs B. Tamás Helsinki Egységes szemlélet- „önmagukba visszatérő” vitákkal Az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő nagyköveti tanácskozás csütörtökön délelőtt Helsinkiben folytatódott. A sokoldalú tanácskozás részvevői az európai biztonsági értekezlet napirendjére vonatkozó szovjet kezdeményezéseket fontos konstruktív lépésekként értékelték, amelyek hozzájárulnak a konzultáció szélesebb körű összhangjának meg teremtéséhez. Kialakult az egységes szemlélet azzal kapcsolatban is, hogy a napirend első pontjaként az európai biztonságot érintő kérdéseket kell megvitatni. Nem térnek el a vélemények a tekintetben sem, hogy a napirendet illető megfogalmazások egyeztetése után a tanácskozásokon a megfelelő bizottságok munkájának keretét s e bizottságok feladatait is meg kell állapítani. Mindent egybevetve elmondFiicb Liga Védelmi Tanácsa Hikes és nyilvánosságra hozott határozatok Kairóban kedd este ért véget az Arab Liga Védelmi Tanácsának rendkívüli ülésszaka. A záróülés után El Sazli tábornok, az egyiptomi fegyveres erők vezérkari főnöke, az Arab Liga főtitkárhelyettese újságíróknak elmondta, hogy több titkos határozatot is hoztak az Izrael elleni hadviselés kérdéseiben. Sazli komolynak és gyümölcsözőnek minősítette a tanácskozást, de csak a jövő mutatja meg a védelmi tanács ülésén elfogadott titkos és nyilvánosságra hozott határozatok valóságos értékét. A határozatokat ugyanis — köztük a védelmi tanács által elfogadott közös katonai tervet — az arab kormányok elé terjesztik jóváhagyás végett, majd újra találkoznak az arab vezérkari főnökök, hogy összegezzék a tagállamoktól beérkezett véleményeket és a felszabadítás! terv végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat. A tanácskozás legjelentősebb fejleménye kétségkívül az volt, hogy Jordánia beleegyezését adta a keleti front újjászervezéséhez, s ennek eredményeként Ahmed Iszmail egyiptomi hadügyminisztert az egyiptomi, szíriai és a jordá- niai front közös főparancsno-. kává nevezhették ki. Állón izraeli miniszterelnök- helyettes és Dajan hadügyminiszter nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy Izraelt nyugtalanítja a .keleti front újjászervezésének és a gerillatevékenység felújításának terve, lehetősége. A két politikus az izraeli stratégia módosításával fenyegette meg Jordániát, amennyiben az valóban felzárkózik az egyiptomi—szíriai fronthoz, és engedélyezi a gerillacsoportok visszatérését. A különbéke útját egyengető Husszein király, mint ismeretes, több ízben kijelentette, hogy országa nem visel többé háborút Izrael ellen. Kairód megfigyelők szerint nincs kizárva, hogy a jordániai magatartás váratlan módosulása csupán taktikai jellegű, s inkább egy esetleges politikai rendezés kilátásaival függ ösz- sze, mintsem a katonai megoldás gyakorlati támogatásával. ható, hogy a Szovjetunió konstruktív kezdeményezéseinek eredményeképpen létrejött a nézetazonosság az európai tanácskozás napirendjének egész sor alapvető irányát illetően. Teljesen nyilvánvaló, hogy a legfőbb figyelmet most azokra a kérdésekre kell összpontosítani, ahol már bizonyos fokú egyetértés jött létre, s megfelelő közös dokumentumokban kell leszögezni a nézetek azonosságát, nevezetesen a napirend megfogalmazásában és a bizottságok feladatainak tervezeteiben. Ez megkönnyítené olyan kérdések megoldását is, amelyekkel kapcsolatban még nem jött létre egyetértés. A tanácskozás számos részvevője támogatja ezt az irányvonalat, de bizonyos, a tanácskozás sikeres előkészítésében nem érdekelt nyugati körök ellenzik azt. Ezek a körök makacsul azokat a problémákat állítják előtérbe, amelyekkel kapcsolatban az összhang még nem jött létre és még nem sikerült egyeztetni a különböző országok álláspontjait. A Dipoli-palotában akkreditált újságírók körében arra is felhívják a figyelmet, hogy a tanácskozáson részt vevő egyes országok képviselői a legkülönbözőbb ürügyekkel tagadják meg az áttérést a gyakorlati munkára, vagyis a tanácskozás első napirendi pontja végleges megfogalmazásainak egyeztetésére és ehelyett újra és újra olyan kérdéseiket vetnek föl, amelyeket már sokszor megvitattak és nyilvánvalóan nem szorulnak pótlólagos megvitatásra. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés: mi ez? Egyszerű beszédszenvedély vagy előre megfontolt kísérlet a tanácskozás munkájának megzavarására, végnélküli „önmagukba visszatérő” viták útján? A helsinki tanácskozás résztvevői csütörtöki kétórás plenáris ülésüket követően ma délelőtt újabb plenáris ülést tartanak. Kevesen gondolják a mind gyakrabban idekerülő turisták, miközben szájtátva figyelik és keresik, hol végződik az ég kéksége, s hol kezdődik Gur-i emir mauzóleumának kupolája, hogy ez a föld a világ második legnagyobb gyapottermő országa lett, csak az Egyesült Államok előzi meg termelésében. Hogy a gyapot itt, mint szőlősvidékeken hazánkban, összenőtt a nép mindennapjával, kultúrájával, hogy a szépség szimbóluma lett, hogy a gyapotszüret megihlette a költőket, a dalosokat, hogy a gyapot kibomló ifehér virága megihlette az ipart is természetesen. Mohamed Gindi, a neves egyiptomi gyapotszakember fél évig tanulmányozta e közép-ázsiai köztársaság mezőgazdaságát, elsősorban persze a gyapottermesztés „titkait”, figyelte a Taskentben tervezett új gyapotszedő kombájnok munkáját, megcsodálta a „Fehér arany”-fajta ellenálló képességét és persze megcsodálta az öntözőrendszereket is. Ha öt-hatezer méter magasból letekintünk az üzbég tájakra, ott, ahol azelőtt is, vagy ott, ahol csak a szovjet hatalom évei alatt kezdődött meg a földművelés — mindenütt a „Mars-csatornák” szabályos vonalai tűnnek elő. Hogy mire képes az ember!! Bevallom őszintén, az már nem tud lenyűgözni, megszoktam ezen a földön, hogy a szirdarjai erőmű első lépcsője több A PAMÍRTÓL NYUGATRA (3.) A szépség szimbóluma mint egymillió kilowatt energiát ad majd, hogy a buharai földgáz eljut az Urálon túlra, s hogy ez a világ legnagyobb földgázvezetéke ... A milliárdok és millió tonnák, a legek és maximumok bár érthetőek agyam és láthatóak is szemem számára, mégis mindig valahogy idegenek voltak és maradtak. Bár tudom és csodálom, hogy ember teremti ezt meg, valahogyan mégis embertelen az effajta gigászi alkotás. De ha arról az oldalról közelítem meg a dolgot, hogy egy ember mennyit küszködik, menynyi ötletet és kitartást vet abba, hogy két arasznyi csatornájának vize felcsillogjon ezer méterekre, s hogy ezek az arasznyi csatornák a karsinai sztyeppén 900 ezer (!) hektárt tesznek termővé a gyapot számára, mindjárt érthetőbbé válnak a dolgok. Érthetőbbé a betoncsatorna partján guggolva pihenő üzbég és érthetőbbé: miért tudott itt évezredeken át megmaradni az ember. Nemcsak megmaradni, hanem nagyot, néha félelmetesen nagyot, máskor imponálóan gigantikusát alkotni. Igaz, ma sem jegyzik fel annak az üzbég kolhozistának a nevét, ki az árokásó gép segítségével építi a majd kétmilliárd köbméter befogadó képességű csarva- kai víztárolót, mint ahogy a három hatalmas medresze alkotta lenyűgöző Regisztán tér pompájának sincs feljegyezve egykori kézműves építője. Á különbség „csak” annyi, hogy az üzbég kolhozista nemcsak e tér egyik megdőlt, s kelet pisai tornyának tartott minaretjét tartja a múlténak immár, de azt a kort és »világot is, amikor egyedül, magára hagyatva kellett küszködnie és küzdenie a vízért, néha a puszta életért is. A buharai Divan-begi medresz- sze masszív falaiban, mintha a hangyák fúrták volna, apró kis fülkék sorakoznak. Se fűtés, se ágy, se semmi cicoma. Ötven múllah, papnövendék lakik, tanul itt a Szovjetunió minden részéből, hogy nyolc év után, mint immáron Allah hozzáértő szolgája, mohamedán papként terjessze a próféta igazságát. De hol vannak most ezek a papnövendékek? Hol lennének? Gyapotszüreten! A köztársaság november 7-re felajánlotta, hogy az 1972-es, nem éppen kedvező időjárás ellenére is túiteljesíti tervét. S Allah szolgáinak a népet is kell szolgálni: szedik hát a gyapotot, hogy a szovjet állam gyarapodjék tovább. Hogy úgy mondjam: kéz kezet mos. Na persze, mert van hozzá víz, amelyet a szovjet hatalom ingyen bocsát az ő igaz hívei számára. Add meg Allahnak, ami néki jár, a napi ötszöri imát és Szovjet-Uzbegisztán- nak, ami neki: a gyapotszedő munkáját! Még Ramadán böjt idején is! Az üzbég vizekért kutató egykori Valentyin Fomin egyébként a közelmúltban védte meg Taskentben doktori disszertációját, amelynek témája nem más, mint a víz volt. Az a tétel nevezetesen, hogy az izzó homok alatt édesvizű tenger húzódik meg Üzbegisztánban. Nem volt könnyű dolga, huszonnégy, a disszertációjával közvetlen kapcsolatban álló kérdést tettek fel neki a védés során az Üzbég Tudományos Akadémia egyesített tudományos tanácsának tag- jai. Megvédte a disszertációt! ... és alattam meg-meacsillan a szu, a zöld sakktáblák"szélein! Gyurkó Géza (Következik: Keleti csodák? Emberek!) /A\ 2203. sz. bolt NAGYKŐRÖS l i 4 Harminc óve... Nyilatkozatok Sztálingrádról Az 1942. július 17-től 1943. február 2-ig tartó sztálingrádi csata a második világháború fordulópontja volt. A fasiszta tömb Sztálingrádnál vesztette el annak az erőnek egynegyedét, amely abban az időben az egész szovjet-német fronton működött. „A sztálingrádi csata volt Németország számára a legsúlyosabb vereség, Oroszország számára pedig a legnagyobb győzelem egész történelmünk során” — írta Hans Dörr hitlerista tábornok. A sztálingrádi csata 30. évfordulóján államférfiak, közéleti és katonai személyiségek véleményét* nyilatkozatát idézzük. < De Gaulle tábornok: Elismeréssel adózom Sztálingrádnak és szeretnék figyelmeztetni arra a leckére, amelyet Sztálingrád adott számunkra. A harcoló francia nép lelkes üdvözletét küldöm a hős Sztálingrádnak, amely az ellenség feletti közös győzelmeinket szimbolizálja. Wells angol író: Most, a Volga-parton aratott győzelmük után a háború kimenetele többé nem lehet kétséges. Hitler megtörik, s a fasizmust gyökerestől kitépik. Westfal német fasiszta tábornok: A sztálingrádi vereség kétségbeej tette mind a német népet, mind a hadsereget. Németország egész történelme során sohasem volt még példa arra, hogy ennyi katona ilyen borzalmas pusztulást érjen meg. Görlitz nyugatnémet had- történész: A sztálingrádi csata az egész hitlerista stratégia csődjét idézte elő. Gambies tábornok, a francia hadtörténeti bizottság elnöke: A szovjet csapatok győzelme a szovjet emberek eszének, higgadtságának és kezdeményező képességének diadala. Hitler és vezérkara jelentősen alábecsülte a Vörös Hadsereg bátorságát, kitartását és hazafiságát, a város lakosságának hősiességét és áldozatkészségét, azét a lakosságét, amely a bombatámadások ellenére is fáradhatatlanul tovább dolgozott. Kent amerikai művész: Mint amerikainak meggyőződésem, és ebben a világ valamennyi népének osztoznia kell velem, hogy nagyon sokat köszönhetünk a szovjet népnek azért az egy szóért, hogy Sztálingrád. F. D Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke: Az Egyesült Államok népe nevében átnyújtom ezt a díszoklevelet Sztálingrád városának, hogy méltassam a város védőinek az 1942. szeptember 13-tól 1943. január 31-ig tartó ostrom alatt tanúsított hősiességét, bátorságát, lelkierejét és önfeláldozását, ami örökre lelkesíteni fogja a szabad embereket. A sztálingrádi védők dicső győzelme megállította a támadás hullámát és fordulópont lett abban a háborúban, amelyet a szövetséges nemzetek viseltek az agresszió erői ellen. W. Churchill, Nagy-Bri- tannia miniszterelnöke: Fogadják jókívánságaimat abból az alkalomból, hogy Paulus tábornagy letette a fegyvert és a 6. német hadsereg megsemmisült. Ez valóban nagyszerű győzelem. VI. György angol király: Sztálingrád védői megfordították az események alakulását és előhimökei lettek azoknak a megsemmisítő csapásoknak, amelyek bomlást idéztek elő a civilizáció és a szabadság ellenségei között. A magam és a brit birodalom népei részéről tanúsított mély elismerés jeléül parancsot adtam egy díszkard elkészítésére, amelyet ezennel felajánlok Sztálingrád városának. Remélem, hogy az elkövetkező boldogabb napokban ez az ajándék emlékeztetni fog arra a megtörhetetlen hősiességre, amelyben ez a harcoló város acéllá edződött. Remélem, hogy ez az ajándék nemcsak a brit birodalom népeinek, hanem egész civilizált világ népeinek, elragadtatását szimbolizálja majd.
