Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

WJ3. FEBRUAR 1t.. VASÄRNAP

CtJi me CVfc'1

Krftirltm

Tanulmány

Átnyúlok a védőfalon

>CV^XW^X^XVC^^X^^^X^^^XNXXXV^X^X^^^|^^X^^^^,|

á

s ahogy a bezárt üvegajtón és ablakon betekintek, egy szépen berendezett kalotaszegi parasztszoba tárulkozik elém. Ettől nem messze egy verandás, nagy ebédlős ház áll, amelyben Boncza Berta nagyanyja élt, majd a dombtetőn az országút felé fordulva, mintegy a helyzet magaslatán áll a voltaképpeni kastély.

Három esztendővel az elbocsátó, szép üzenet után, innen indult Ady a ragyogó szépségű fiatal lánnyal, Boncza Bertával Budapestre, házasodni.

Sétában megpihenve a nagy park vajon melyik fájának lombjai alatt adott új nevet Bertukának Ady, amikoris egy évődés alkalmával mondotta a költő: csacsika, csacsinka, Csinszka. Látszólag ilyen egyszerűen született a becenév. Nem csoda tehát, hogy Csinszka pedig olykor Csinszky-nek szólította Adyt.

Csúcsán a világtól elzárt költőt barátaival a levél- és táviratváltások kapcsolták egybe. így fontosodott fel Ady csúcsai életében a posta és a vasút, amely, mint köldökzsinór kötötte össze Pesttel és az országgal. Mohón csapott le a postán küldött újságokra, folyóiratokra, s ilyenkor azokba rögtön beletemetkezve talán el is felejtette a falusi kocsmát, ahol egyébként mindig megivott néhány pohárral.

A kert bokrairól a régi olvasmányok nyomán más is eszembe jut, hogy a költő-zseni Csinszka tréfás-komoly korho- lásai miatt ebédkor csak kicsiket kortyolgat a borból, s a vacsoránál is csak meglepően keveset iszik. Majd később kiderül a turpisság, hogy Ady a park bokrainak tövébe rejti a borosflaskákat, és magányos sétái alkalmával odajár borozni.

A Csúcsán töltött idő teremtett lehetőséget arra, hogy a magát erdélyinek valló Ady, aki addig soha sem jutott túl Kolozsváron, megismerkedjék szűkebb hazájával. Innen látogatott el Brassóba, amely lenyűgözte ősi stílusával, jnegcso— Mondd csak, nem zavarlak ?

— Nem zavarsz.

— De igazán mondd meg, ha zavarlak.

— Mondom, hogy nem zavarsz.

— Én saját magamról tudom, milyen rossz az, ha valakit zavarnak. Ezért arra kérlek, ha szükséges, legyél inkább udvariatlan és mondd meg, ha valóban zavarlak. Nem tudom, érted-e?

Kezdtem elveszíteni a türelmemet.

— Értem, persze, hogy értem, de mondtam már, öregem, hogy nem zavarsz.

— Hát akkor szeretnék beszélgetni veled — hadarta rekedten, zakója szélét gyűrö- getve.

— Parancsolj — mondtam mély sóhajjal.

agyon izgatott lett. Szejl meiben zavaros élénkség vibrált.

— Azzal, hogy Mici ceruzájával kopog az asztalon, vagy tenyerével az asztal lapjára csap, csak azt árulja ei, hogy nem tud beszélni. Igaz? Vagy pedig állatnak tart engem.

Nevettem.

— Ne nevess ezen, ez komoly dolog. Idefigyelj, mindjárt meg fogod érteni. A gondolatközlés formái, kérlek szépen, a következők: beszéd, hangok, jelek. Az ember a két korábbi alapján is ért. Az állatok csak a jelekből.

— A beszédet is értik az állatok — vetettem közbe.

— Csak a hang magasságát, hanglejtést, érzékelik... Ne kalandozzunk el a tárgytól! Ott tartottunk, hogy...

— Az állatok csak a jelekből értenek.

— Igen, de én nem vagyok állat. A beszédet is értem.

Üjra nevettem.

— Ne komolytalankodj, apf! Te is értesz a beszédből, meg én is, egyszóval minden ember. Sőt beszélni is tudunk. Ki viselkedett úgy kettőnk közül, mintha nem tudna beszélni ?

— Mici — feleltem.

— Igen, Mici. De miből gondolod?

— Abból, hogy az asztalra csapott.

— Ügy van. És abból is, hogy ceruzájával kopogott az asztalon.

Még nagyabb izgalomba jött.

— De én felülemelkedem rajta — folytatta. —A győzelem kulcsát a kezemben tartom! Mit gondolsz, miért vagyok én ilyen nyugodt, api?.« Ezért!

— Ha valaki mindig csak felülemelkedik, hallgat, azt hiszik róla, hogy nincs véleménye, nincs ellenvetése, azt lehet vele csinálni, amit akarnak.

— Te nagyon tévedsz! Én ezzel a szelídségemmel térítem meg őket. Látod rajtam, hogy milyen nyugodt vagyok?... Lá-á-tod? — kiai- hálta kipirultam

N zemei teljesen kikereked- tek.

— Én védőfalat építek magam köré, hogy meg ne támadjanak! Látják, érzik majd a védőfalat és nem mernek támadni!

— És ha mégis támadnak?

— Beleütköznek a védőfalba api.

— És betörik a fejük.;;

— Világos, api... Ekkor jön ae én igazi feladatom! Ekkor én könyörületes leszek velük szemben, átnyúlok a védőfalon és bekötözöm a fejükét.

Kis szünet után még hozzátette:

— Szegények, én csak sajnálni tudom őket!...

Kivágódott az ajtó és a három nő vonult be diadalittasan, a főnök kíséretében.

Imre halálsápadtan állt asztalom mellett, szikár termetét vakító fény Övezte, \

I

I

l

— Bocsánat — nyögte ha- lálsápadtan Imre.

Fagyos hallgatás.

— Bocsánat, igazán neon akartam ... Bocsánat — ismételgette Imre és hátrálva igyekezett tovább a készülék felé.

Amikor már majdnem elérte, lába beleakadt a zsinórba és lerántotta az asztalról a telefont.

Hatalmas csörrenés, Magda felsikoltott, Mici a szivéhez kapott, Duci kajánul vigyorogni kezdett.

— Nem tud vigyázni, maga szerencsétlen! — kiáltotta Magda.

— Bocsánat, bocsánat. Igazán véletlen — hebegte Imre és a helyére somfordált.

Szörnyen szánalmas figura volt.

— Ó, istenem! — sóhajtott fel bűnbánó arccal, asztala előtt állva.

— Most mit bámul, miért nem viszi le a készüléket kicseréltetni a központba? — mordult rá Magda.

— Máris, máris — ügyetlenkedett Imre.

— Hagyd csak, öregem — toltam félre —, majd én leviszem. Nem kár érte, úgyis vacak volt már.

— Köszönöm, ó, igazán nagyon köszönöm — motyogta.

A

mikor visszaértem a vadonatúj készülékkel, Imre már a helyén ült, látszólag a nők is megbékél- ten szívták cigarettájukat.

— Ez ám az igazi, önfeláldozó barátság, Lajoska — jegyezte meg gúnyosan Magda. — Legalább jól letolták érte?

— Képzelje, nem.

Csúnyán összeveszhettünk volna, de úgy látszik, ő is türtőztette magát. Nem szólt vissza.

Ekkor kezdte el Imre rázni a lábát.

Először csak az egyiket, negyven másodperccel később mind a kettőt egyszerre. Széke recsegett, ütemesen mozgott előre-hátra.

Magda megérintette Mici vállát. Fejével Imre felé mutatott a sarokba. Mici utálkoz- va pillantott arrafelé.

Imre néhány percre abbahagyta a lábrázást, de aztán újra kezdte, még erősebben.

Duci elvigyorodott és feltűnő zajjal ő is elkezdte rázni mind a két lábát. Hája gusztustalanul rengett, széke re- - csegett-ropogott.

! Imre nem vette magát ész- ! re, a hajóhintaasztal mellett í elmerülten számolt tovább, j logarlécét tologatta.

; Duci abbahagyta a lábrázást, | mert kifáradt és diadalmas \ arccal kifújta magát.

\ Magda izgatottan kotorá- \ szott a cigarettás dobozban, 5 fejét csóválta.

í Hirtelen Mici kiegyenese- £ dett, ceruzát kapott ki a fiók- \ jából és erélyesen kopogni \ kezdett az asztalon.

\ Duci újra elvigyorodott.

2 Mindhárman Imre felé for- £ dúltak. Ö fel sem pillantott, í de azért abbahagyta a lábrá- £ zást.

( Magda megkönnyebbülten ^ felsóhajtott, Mici visszadobta \ ceruzáját a fiókba és hideg ^ méltósággal húzta maga elé a £ következő kimutatást.

$ gyük kollégámhoz kellett \ átmennem a szomszéd

^ szobába.

£ Örültem is kicsit, hogy fél í órára legalább megszabadulok í a feszélyezett környezettől.

\ Ám amikor visszaértem, Im- \ re mintha csak erre várt vol- ^ na, újra megreccsent alatta a í szék és minden eddiginél í gyorsabban kezdte el rázni a ^ lábát.

Nem is néztem a két nőre, J ismét a régi szorongás vett £ erőt rajtam.

í Mici tenyere hatalmasat f csattant az asztalon.

£ Imre megrezzent, abbahagy- \ ta végre a lábrázást, í A három nő felállt, mintha ^ közös akarat vezérelné őket, és J megvető gőggel kivonulták a ( szobából.

\ Mikor ketten maradtunk, \ Imre odajött hozzám és alá- í zatosan megkérdezte:

I

1 mre a sarokban ült, némán, magába roskadva.

; A kolléganők az ablak

j közelében, ahová még be- j szűrődött egy piszkosszürke ! fénycsík, de így is egész nap : égetni kellett a neont. A kö- í zeli pályaudvaron vonatok za- ! ka toltak.

t

\ Mici szája elkékült, keze ! remegett.

! A kövér Duci homlokát tö- ! rölgette és pihegett.

! Magda felugrott, kiszaladt ! a büfébe. Megszámoltam, ma ! már negyedszer. Meg se kér- í dezte, hozzon-e valakinek va- \ lamit.

< Imre rendszerint szótlanul ! dolgozott máskor is, befelé ! fordulva, összegörbülve. Csak í néha pillantott hátra riadtan, \ segélykérőén. Ilyenkor oda- \ mentem hozzá segítettem a í soron következő anyag árának (kikeresésében, vagy a kalku- j láció elvégzésében. Leírhatat- ! lanul hálás volt a Legkisebb ! segítségért is.

í Ma még nem nézett hát- g na.

( — Kérlek szépen, segíthetek

| valamiben ? — lépteim oda \ asztalához.

J — Nem, ne fáradj, köszö- } nőm, nagyon kedves vagy — í rebegte tétován.

! — Lajoska, törődjön csak

( a maga dolgával! — szólt rám ( idegesen Mici és cigarettát ( gyömöszölt a szájába.

; Nem volt kedvem veszeked- ; ni. Sarkonfordultam és a he- j lyemre ültem.

( H* agda rontott vissza, ke- ( jf£ zében egy doboz Ro- \ mánccal. Ez már a má} sodik doboz ma.

( — Kértek?

í Duci kivett egyet és élve- (zettel megropogtatta ujjai \ között.

( — Az a hólyag Rapai

; megint nem köszönt -r- bugy- g gyant ki Magdából, g Mici legyintett és visszate- {metkezett az iratokba.

5 Tizenegy óra lehetett. Kü- (lönvonat futott be a pálya- udvarra. Ablakaiban lelkes g úttörők integettek, fél perc g múlva rázendített a fúvósze- g nekar.

g Magda elsápadt, Mici vattáit g dugott mind a két fülébe.

( Imre ekkor felállt és óva- g tosan elindult a telefon felé. g Közben alig észrevehetően g súrolta Mici székét. Mici fel- g szisszent és elhúzódott, mint / akit kígyó mart meg.

á . 5

g J. Zolotariev:

í í

I Beismerő vallomás í

^ í

g A járási ügyészségen megje- g lent egy ványadt képű, sovány g < kis ember és feltűnő türel- g g metlenséggel fordult az ügye- í

? letesnez: ;

V *

í — Megengedi, hogy bejelen- g g tést tegyek?

g — Természetesen — bólin- g í tott az ügyeletes, g A kis ember méltóságtelje- g g sen kihúzta magát és ünnepé- j g lyesen kijelentette: g — Tolvaj vagyok! Igazi tol-í g vaj... De most végre elhatá- g J roztam, hogy abbahagyom. \ — Ajajaj, ajajaj — rán-; g colta homlokát az ügyeletes. — g g Ez egészen különös... És ha ] g szabad tudnom, milyen tolvaj?! g — Hogy-hogy milyen? —í ( horkant fel a kis ember. —\ á Már megmondtam: igazi tol- j $ vaj!

g — Nem, nem értjük egy- g g mást. Arra vagyok kíváncsi: j g milyen jellegű? Zsebtolvaj,! £ vagy betörő?

^ — Természetesen betörő! — j

g vágta rá büszkén a kis ember. ■ g — Besurranó! Méghozzá .spe-: g cialista!

g — Hát akkor kérem, kopog- : í jón be a második emeleti 8-as j ^ szobába.

í — Tolvaj vagyok, jelentem i g alázatosan, — rebegte a so- i g vány kis ember a 8-as szobá- I g ban. — Beismerő vallomást; g akarok tenni. Rájöttem... g — Ez édeskevés, g — De én betörő vagyok! Va- i g lódi betörő! Lakásfosztogató! g — Ne zavarja össze a dolgo- i g kát.

g — Megbántam tetteimet — j g mondta a kis ember és zokog-! g ni kezdett.

g — De drága galambocskám, I

g nem szégyellj magát? — mél- i g tatlankodott az elvtárs. — \ g Nyugodjon meg. így. No és i g most beszéljen világosan: af-j g féle kis betörőcske, vagy iga- i g zi nagy hal?

í — Specialista vagyok! Ruti- | g nos tolvaj!

g — Na, látja, ez egészen más! i g Kérem, fáradjon fel a harrna- i g dik emeletre. Huszonhármas í g szoba.

g A sovány kis ember feleső- \ g szög a harmadik emeletre. i g — Milyen időp>ontban rabol- i g ja ki a lakásokat? g — Természetesen éjjel! g — Tizenhatos szoba! g — Betörő vagyok! — ordí- g tóttá a tizenhatosban. — Há- g zitolvaj! Visszaeső bűnöző! — g ordította még hangosabban. — í Besurranó! Azonnal tartóztas- g son le!

g — Mit ordibál itt? — kér- g dezte egy felháborodott hang g az újság mögül. — Pucoljon g innen, ne zaklasson ilyen mar- g haságokkal.

^ Fordította: Baraté Rozália

VÁRNAY DEA:

Találkozás

A kezem megpihent kezedben, percekre miénk volt a világ erősebb lett hitem egy érzéssel, mely kimondva: összetartozás, áramköreink lüktetése figyelmeztet* az időre.

otthont az Ady-emlékmúzeumnak, annak idején cukrászda volt, és Ady „Müller- tiek” nevezte. A látogatót Szervátiusz Jenő hatalmas fából faragott Ady-mell- szobra fogadja. A tárlókban különböző Ady-kötetek, korabeli fotók, kinagyítotr újságkivágások követik végig Ady nagyváradi életét.

Ady egész életére kihatott a Nagyváradon eltöltött négy esztendő, s bár szállását felcserélte egy időre a párizsi Rue de Levis 92-vel, s az Emkét a Grand Ca- fé-val, önmaga marad. A költő, aki egy vidéki redakció íróasztala mellől jut a Szajnaparti városba, fiatalos bátorsággal és okossággal bármihez nyúl is, azt mind varázslatossá teszi a zsenijével, és sohasem marad hűtlen váradi eszméihez.---------------- Talán az erdélyi Csucsá| Csúcsa | ról semmit se tudnánk, ha---------------- nem oda nősül a magyar

költészet forradalmi megújítója, Ady Endre. (Az utókor feledékeny, mert azt még kevesebben tudják, hogy ebben a faluban volt molnárlegény Kinizsi Pál.)

Ahogy betérünk a faragott székely kapun át a volt Boncza-kastélyba, megille- tődöttség lesz úrrá az emberen. Szinte legszívesebben lábujjhegyen járnánk. Ez a zártabb világ váltja ki valószínűleg ezt az érzést.

Az országút egyik oldalán a kastély, másik oldalán a vasútvonal, kissé lejjebb az állomás. Arra gondolok, hogy a megviselt idegrendszerű, megfáradt Ady hány álmatlan éjszakán számolhatta a kastély rlatt elrobogó katonavonatokat. Hányszor ébreszthette fel álmából a mozdonyok éles füttye!

Ahogy a kerti szerpentinen feljutunk kz épületekhez, egy kis fenyves szélén az első épület a volt kasznárház, vagy Ady úgynevezett vőlegény háza, ami később két szobájával és előszobájával Adyék meghitt otthona volt. Itt dolgozott legszívesebben, itt írta legszebb háborúellenes verseit. A költőre a ház falán elhelyezett román nyelvű felirat emlékeztet,

.... .............. .....•.v.v.-.v.-.v.'*^f

Az átépített Boncza-kastély

lálta a sík Barcaságot. Marosvásárhelyre itazván ismerkedett meg a székelyföldéi, majd a tüneményes Szovátával. Csu- sai tartózkodása idején került közel a izilágysághoz, s onnan már csak egy ug- ás Zilah, ahová megannyi diákélmény lötötte.

Ha messziről jött idegen vetődik e táj- a, ebbe a parkba — aki talán csak ép- >en hallott egy Ady Endre nevű magyar :öltőről —, bizonyára nem jár „lábujjhelyen”. Nekünk azonban mi mindent nond a mi Adynkról a park egy bokra, zázados fája, egy napfényes, üvegezett eranda nyugalma, a kastély alatt elszá- uldó expresszvonat zakatolása, hiszen ez varázsos szépségű hely, bármennyire is ávol mindentől, Ady életének és költé- zetének jelentős állomása.

Boros Béla