Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
»73. FEBRUAR 11., VASÄRNAP 5 Gyógyszerújdonságok Drágábbakkal gyógyítanak Több mint négymillióid értékű medicinát vásárolt tavaly a lakosság Másképpen szól a fegyver? — Előzőleg a szekszárdi munkásőrség törzsében teljesített szolgálatot, de megalakulása óta tagja a szervezetnek. Jól ismerem ezt az asszony t... Óriási mozgatóerő van benne. Hogy mást ne mondjak, dolgozik mellette egy Éva nevű lány, akit ő hozott sorainkba, most tette le az esküt a legutóbbi egységgyűlésen. Aszalómét minden munkába be tudjuk vonni, ő pedig mindent elvégez, mégpedig szívvel. Nem panaszkodha- tom a „lányainkra”, semmilyen engedmény nincs számukra, s meg kell mondanom, nem is kérnek. László József, a szentendrei városi-járási munkásőrség parancsnoka mondta az elismerő szavakat. Az ország egységei közül az ő parancsnoksága alatt van a legtöbb női munkásőr, jelenleg hét, kettő pedig nem régen szerelt le. Nem történik semmi rendkívüli A' gyógyszertárak forgalma mint erről az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban tájékoztatták — 1972- foen négymilliárd-negyvenöt- millió forint volt. 1971-hez képest 3,8 százalékos a növekedés. Az utóbbi másfél évtizedben még nem fordult elő, hogy egyik esztendőről a másikra ilyen csekély mértékű lett volna a forgatom emelkedése. Másik tapasztalat: egyre nagyobb arányban használják fel a betegek gyógyítására a korszerűbb, drágább medicinákat. Tulajdonképpen a forgalomnövekedés nagyrészt erre vezethető vissza. Egy kiló hús és egy liter bor, íme, a racionális „üzem- szervezés” aprócska példája. Mindenki úgy és akkor fogyasztja el a zárszámadás eme ■járulékát, amikor és ahol jólesik néki, vagyis redukálódott a hajdan bizonyára Zsámbékon is lakomába torkolló közgyűlési körítés. Mert a zsám- béki termelőszövetkezet Tudnivalók című körleveléből másoltam ki a hús és a bor ilyetén juttatását, miként azt az apróságot is, hogy „a közgyűlésen adjuk ki a rendes havi fizetést”. Összefügg ez a két adalék — megérne akár egy bővebb vizsgálódást, hogyan változott az utóbbi években a mérleget jóváhagyó közgyűlés szerepe. Alatta a tervezettnek Nem paradoxon azt állítani, ■hogy a korábbiak voltak a szegényesebbek, s a mostaniak a megalapozottabbak, egyszersmind gazdagabbak.- Hiszen a keresmény szinte mindenütt — így Zsámbékon is — havonta oszlik meg immár, tehát nagyon is jól tudja a tsz-tag — akárcsak a munkás —, hogy milyen teendőért mennyi a jövedelem. A zárszámadás így aztán esetleg prémiumok, jutalmak szétosztására alkalom, ami azonban eltörpül a szövetkezők színe előtti gazdaságelemzés, az okok és célok összevetése mögött. A zsámbéki közgyűlés szombaton volt — ezt megelőzően ültünk össze Szín Béla elnökkel,' valamint dr. Kecskeméti Lajossal, a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkárával egy röpke gazdaságelemzésre. Annak fölvázolására, miként is sikeredett a tavalyi év, illetve merre kíván lépni, milyen irányban fejleszti a gazdálkodást ez a fővárostól mindösz- sze 28 kilométerre levő tsz? — A tavalyi bruttó jövedelem alatta maradt a tervezettnek — mondja Szin Béla. — Tizenhatmillió 600 ezer forintot irányoztunk elő, de a tényleges jövedelem csak 15 millió 600 ezer forint volt. Több tényező befolyásolta ezt: részben az, hogy 1972 januárjától a szociális alapról kifizetett, táppénzeket költségként kellett elszámolni, megnőttek az adóterhek, megdrágultak az ipari eredetű eszközök. Rögvest hozzátehetjük a zsámbéki tsz-elnök szavaihoz: a mind több ipari eredetű anyag árainak emelkedése, az adóterhek súlyosbodása természetesen nem helyi specialitás. Ezért van, hogy mind az országos, mind a megyei zár- számadási összkép jellemzője, hogy jóllehet növekszik a termelés, a jövedelmek stagnálnak. Mégis, Zsámbékon szerény mérvű gyarapodását tudták elérni a személyes jövedelmeknek: átlagosan 4,5 száÉves viszonylatban a gyógyszerellátás általában folyamatos volt. Számottevő hiány főként a III. negyedévben jelentkezett, elsősorban gyermektápszerekből. 1972-ben — különösen az év második felében, tovább bővült a gyógyszerek választéka: 17 féle új medicina került forgalomba. Az 1973-ra tervezett gyógyszerújdonságok többsége már az év első felében kapható lesz a patikákban. A már elavultnak tekinthető gyógyszerek gyártásának és forgalomba hozatalának engedélyét viszont az Egészség- ügyi Minisztérium visszavonta. zalékkal emelkedett a kereset, s az átlagos, egy főre jutó jövedelem 28 500 forint volt tavaly. Kifizetődőbb a növénytermesztés A zárszámadás adatait böngészve az lehet egyik megállapításunk, hogy Zsámbékon kifizetődőbb volt tavaly különféle növényeket termeszteni, miként állatokat tenyészteni. Alaposabb közgazdasági elemzést igényelne persze az okok földerítése, így nem feledkezhetnénk meg az állategészségügyi problémákról sem, a tények mindenesetre azt tükrözik, hogy a növény- termesztés 8 millió forintos árbevétele 2 millió 235 ezer forintos nyereséget nyújtott, míg az állattenyésztés 12 millió forintos árbevétele pusztán 793 ezer forint nyereséget produkált. Mi mindennel foglalkozik ez a szövetkezet? Okvetlenül dicsérendő, hogy — megértvén a népgazdaság szükségleteit — 230 vagon cukorrépát termesztettek. Ez a növény tekintélyes jövedelemhez juttatta egyszersmind a gazdaságot: másfél millió forint bevételhez. Gabona, kukorica — lényegében ezek a növények szabják meg a tsz jövendőjét is, persze nem feledkezhetünk meg az állattenyésztésről sem. Értékesítettek 200 mázsa libát, 150 ezer pecsenyecsirkét, van 100 tehenük, másfél ezer sertésük, s viszonylag tekintélyes a juhászaink. Meghökkentő, hogy a szarvasmarháról hozott kormányhatározat nem vág a szövetkezet terveibe. Ezért persze nem ítélhető el a gazdaság vezetése, hiszen a szakosodás általános és a kormányzattól ösztönzött folyamat. Zsámbékon úgy találják, hogy kicsiny a szarvasmarha-állomány, szakosított telep nem épült — nincs értelme ily módon ezzel az állattal foglalkozniuk. S mivel másutt fordított az ebbéli helyzetkép: van modern istálló, de nem áll benne jószág — nos, célszerű a zsámbéki teheneket eladni, s nékik másra berendezkedni. I Másra? Na, nem éppen valami új állattal kísérleteznének, hiszen a juhászat hagyományos Zsámbékon, s a sertést is olyan állatnak találják, amellyel változatlanul foglalkozni kívánnak. Tavaly 2100 bárányt adtak el, mind exportra ment, de az ágazat gazdaságossága — szaknyelven — éppen csak a nullszaldón áll. Tehát, ha nem is ráfizetéses, de nyereséget sem ad. Jól tudják azonban Zsámbékon is, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban előterjesztés készült a juhászat gazdaságosságának fokozására, amit a közeljövőben tárgyal a Gazdasági Bizottság. Várható, hogy a szarvasmarhát a juh Aszalós Józsefné a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyáregységében dolgozik. Raktáros. Találkozásunkkor éppen a gyári benzinkútnál ügyködött, a targoncák követi a jövedelmezőség megjavításának jelképes létráján. Azt tervezik, hogy — a közelben levő Állattenyésztési Kutató Intézet segítségével — a legjobb juhfajtákkal, francia, angol importalapanyaggal keresztezik a tsz állományát. Intenzív juhtenyésztést kívánnak meghonosítani, van lehetőség 2500 hald legelő megteremtésére is. E témakörhöz tartozik, hogy a zsámbéki határban öntözni kívánnak: 10 millió forintba kerül az a víztároló, amelyből 750 holdat lehet — különben is jó földeket! — öntözni. A Vízügyi Igazgatóság közreműködésével kívánják megvalósítani- a tárolót, amely egyszersmind árvízvédekezési célokat is szolgálna. Megszüntetik az árudákat A főváros közelsége olyan közgazdasági adottság, amely lehetővé teszi a közvetlen értékesítés megszervezését. Ezt a folyamatot évek óta a legkülönfélébb fórumokon ösztönzi a mezőgazdasági kormányzat, s mégis, mégis: a termelőszövetkezeti piaci árudák száma nemhogy növekednék — állandóan csökken. — Néhány éve a szövetséghez tartozó tsz-ek még 74 árudát tartottak fönn a fővárosban, de ma már csak 20—25-öt — mondja dr. Kecskeméti Lajos szövetségi titkár. — 1969 óta a II. és a X. kerületi tanács 379 százalékos emelkedést hajtott végre helypénzekben — egészíti ki a titkárt Szin Béla. — Mindent összevéve, 4 millió 700 ezer forint árbevételhez jutottunk ugyan tavaly négy pesti árudánkban, nyereséghez azonban már egyáltalán nem. Ellenkezőleg: vesztettünk ezen az üzemágon, amelyet április 1-től fel is számolunk. Az idei tervek Részben szóltunk már arról, mit akar abbahagyni, s mit folytatni a szövetkezet 1973- ban. A gazdálkodás egyik legfőbb vonása, hogy egyszerűsítik a termelési szerkezetet. 800 hold gabona, ezer hold kukorica, 140 hold cukorrépa — ez a növénytermesztés terepe. Évek óta másfél millió forintot költenek gépek vásárlására — az idén sem változik ez az öászeg. A Tejipari Vállalattól megvesznek egy épületet, amiben húsüzemet kívánnak berendezni: napi 15—20 sertés földolgozása válik lehetővé itt. Megnyitottak egy kőbányát, március elejétől termelnek benne — nyilván jelentős ez az új jövedelmi forrás. Megnyugtató, hogy a gazdálkodás kockázatainak kiparí- rozásához 700 ezer forintot helyezett a tsz a, biztonsági alapra, ami több a tavalyinál. Keresztényi Nándor üzemanyagtartályait töltötte meg. Fejét szorosan köti át egy színes kendő, a kabátját is végig begombolta, a beton árasztotta a hideget. Kedvesen szabadkozott, hogy ő semmit nem tud mondani, mert vele igazán nem történik rendkívüli, hiszen a benzint is ki kell adnia valakinek. Hát igen, de most nem is arról lenne szó! A raktár irodájában jól be- fűtöttek. Odakint, a vékony falon túl hangosan zajlik az élet, egyre-másra érkeznek az emberek kocsival és anélkül, ezt vagy azt vételezni. Aszalós Józsefnét néhány percre most kénytelenek nélkülözni. — 1957. március 14-én, vagyis a megalakulás napján léptem a munkásőrség szervezetébe. Hogyan? Hallottam, hogy. szervezik, megérdeklődtem, ki a megyei parancsnok, aztán felmentem hozzá. Mosolygott, hogy mit akar egy nő, mit tud az csinálni? Persze megértettem aggodalmát, mert zavaros napok voltak azok még. Aztán nagyon erősködtem, látta, komolyan gondolom, így hamar befejeződött a jelentkezés. Azt mondta: gyere. Már aznap teljesítettem szolgálatot. Golyószóró az ablakban, szalmán- és asztal tetején aludtunk. Később minden másnap kellett szolgálatba menni. — Nem sokáig dolgoztam szakaszkötelékben, bekerültem a törzsbe, ahol a parancsnokom Palkovics István alezredes volt. Jellemes és odaadó, igaz kommunista. Sokat, nagyon sokat tanultam tőle. — Élmény az akad rengeteg. 1957 tavaszán Pécsre vezényeltek bennünket, ahol az ellenforradalmárok egy erdőbe vették be magukat. Ezt az erdőt kellett megtisztítani. Blokkíroztunk, izgultunk a sikerért, a lábunkat véresre törte a csizma. A körözött személyeket elfogtuk. Díszmenet — sárosán Aszalós Józsefné és férje 1960-ban költözött Szentendrére. Az ember azóta is dömpervezető, ott a gyárban, mert egy helyen dolgoznak. Asza- lósné volt bérelszámoló, üzemadminisztrátor, munkaver- seny-előadó, most pedig raktáros. — Annyi mindenről tudnék mesélni. Nagy gyakorlatokról, melyeken együtt vettünk részt szovjet és magyar katonai alakulatokkal. Derékig a sárban küszködtünk. A gyakorlat végén rögtönzött díszszemlét tartottunk. Lehet, hogy nem hiszi el, de azt a sáros díszmenetet, az elgyötört, mégis vidám arcokat sohasem felejtem el. Mesélhetnék a biatorbágyi gyakorlatról is. Egész éjjel esett az eső, a gépkocsik nem tudtak felkapaszkodni a sáros úton az erdőbe. Sátorlapokba burkolóztunk, és nekivágtunk gyalogszerrel. Akkor is akadt egy vidám munkásőr, aki lelket vert belénk. Másnapra meg olyan szép, meleg nap köszöntött ránk: alig akartuk elhinni, hogy éjszaka majd megdermedtünk a hidegben. Vidámság, fegyelem Komódi Éva: — Egy munkahelyein dolgozunk Ili nénivel, és érthetően sokat beszélgetünk. Kérdezősködtem a munkásőrség felől, amit elmondott, az tetszett. A fegyelem meg a vidámság... Azt mondta, semmi akadálya, hogy én is munkásőr legyek. Elvittek lövészetre, meghívtak gyűlésekre; ízlelgettem az életüket. Tetszett ez is. Aztán tavaly júniusban felvettek előképzésnek, az esküt most tettem le, januárban. Ili néni nagyszerű ember, tisztelem. Az egységgyűlés után mondtam neki tréfásan: adjon kölcsön legalább öt kitüntetést, hogy ne legyek olyan üres. Együtt a brigádban is — 1967-ben megalakítottuk a munkásőrbrigádot — folytatja Aszalósné. — Na, ebben aztán van művezető, főmérnök, targoncás, dömperes (a férjem is például), kétkezi munkás ... Azóta folyamatosan értékeljük munkánkat minden esztendőben, elnyertük a szocialista címet, az idén indultunk a Beton- és Vasbetonipari Művek kiváló brigádja címért is. Akkoriban mindössze tizenheten dolgoztunk ebben a brigádban, ma már harmincán vagyunk. Legfeljebb kettő van, akik közben jöttek a gyárba, a töb" biek mar itt szerveződtek a munkásőrségbe. Arról nem beszél, hogy vajon közülük hányat vezetett be ő maga a munkásőréletbe. Azt ellenben elárulja, hogy már kiszemelte a következő embert, aki feltétlenül erősítené belépésével a szervezet kötelékét. Milyen érzés egy nőnek egyenruhában mozogni, lőni, harci feladatokat végrehajtani? A válasz először is: széles mosoly. — Ó, hát a férfiak ... Amit ők megcsinálnak, megcsináljuk mi is. Úgy gondolja, hogy másképpen szól a fegyver, ha én veszem a kezembe? Különben, egész jól lövök, amikor a gyári tartalékos tiszti tagozat lövészetre megy, mindig velük tartok. Azt is megsúgom, hogy egyszer nagyot hibáztam. Egy lövészet után megkaptuk az utasítást a pisztoly tisztítására. Hátrahúztam a szánt, és megláttam, hogy a fegyver töltve van. Körülpillantottam, nem látott-e meg valaki. Életre szóló lecke volt. Megbecsülés — Elméleti oktatáson veszünk részt, aztán a gyakorlatban csináljuk, amit megtanultunk. Be-bejárok a parancsnokságra is különböző adminisztrációs feladatokat elvégezni vagy gépírni. Ha együtt a társaság, persze, az a legjobb. Nagyszerű a kollektív szellem, s ezt nem azért mondom, mert szokás. Szavakban nem is tudom elmondani, el kell jönnie megnézni! A férfiak soha egy megjegyzést sem tesznek ránk, nőkre, inkább nagyon is megbecsülnek bennünket. Ha együtt vagyunk, minden bajomat, gondomat elfelejtem. Ezt a legőszintébben mondom. Aszalós Józsefné elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, most szakosítóra jár. Választott tantárgya a politikai gazdaságtan. Megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, tulajdonosa a Kiváló munkásőr, valamint az Építőipar kiváló dolgozója elismerésnek. A nagy árvíznél tanúsított magatartásáért megkapta az Árvízvédelemért emlékérmet is. Tíz esztendeig volt a gyárban szakszervezeti titkár, most szakszervezeti tanácstag, a városi pártbizottság tagja. Célja, hogy megérje azt a napot, amikor huszadik éve lesz munkásőr. Teljes szívvel Váci József raktárvezető: — A munkát többféleképpen lehet elvégezni, mint azt minden áldott nap tapasztaljuk. Aszalósnénak nagy szíve van a munkához. Az egyetlen dolga a külső raktárak ellenőrzése lenne, s az ottani'áruátvételt kellene irányítania. De mivel hiányzik innen, a főraktárból egy emberünk, annak a munkáját is elvégzi. Véleményem szerint nem használják ki eléggé rendkívüli szervezőképességét. A múltkoriban a munkásőr szocialista brigád rendbe hozta a raktár áttekinthetetlen árukészletét. Ezt először sikerült megcsinálni a raktár létezése óta. Az ő érdeme volt. Fehér Béla Téli uborkaszezon A szegvári Puskin Tsz üvegházában elérkezett a téli uborkaszezon. Már mázsaszámra szedték a jól fejlődő termést. A közös gazdaság ter- málvízfűtéses kertészetében 15 000 négyzetméternyi területen nevelik a kedvelt zöldséget. Az új uborkák általában félkilósak; de akadnak köztük olyanok is, amelyek egy kilót nyomnak. A Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalat sürgős felvételre keres helyszíni és belső gyártási munkákra, továbbá belföldi és esetenkénti külföldi szerelési munkákra: asztalos szakmunkásokat, férfi gépmunkásokat és férfi segédmunkásokat. 'Szerződéses viszonyban is) Munkásszállás van. Jelentkezés* a vállalat Munkaügyi osztályán, 8-tól 15 óráig. Budapest IX.. Gyáli út 3/b. ZSÁMBÉKI ZÁRSZÁMADÁS' Szerényen nőtt a j ö vedelem SZAR VASMARHA HEL YETT JUHÁSZAT? * * f ¥ i
