Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

FEST me erei 1973. FEBRUAR It.. VASÄRNAP K^Clrlap Ismerni az országot..." Az export kulisszatitkai Beszélgetés dr. Lényé Lászlóval, a Forte igazgatójával Az információk, tudósítások elengedhetetlen adata egy-egy gyárról, üzemről — hová exportálnak? Vall­juk be, ennek az adatnak bűvös az ereje: sokan ezen mérik le a vállalatok termékeinek minőségét, hírnevét. Az előítélet még mindig él: az az áru, amelyik itthon marad, nem versenyképes a világpiacon. Közben hal­lunk üzletkötésről, szállításról, szerződésekről, s nem ismerjük az export kulisszatitkait — hogyan is kötnek meg egy üzletet, miként kell elküldeni a megrendelt árut stb? Ma persze már nemcsak az export fémjelez egy vállalatot, hanem az kétségtelen, hogy amelyik gyárat ismerik a világon, az tekintélyt vívott ki ter­mékeinek. Ilyen a váci Forte, melynek igazgatójával, dr. Lenyó Lászlóval beszélgettünk. — Mit jelent a külföldi érté­kesítés a váci Forténak? — A Forte Fotokémiai Ipar közismerten exportérzékeny vállalat, hiszen termelési vo­lumenének mintegy kétharmad része kerül külföldre — a dön­tő többség, tőkésországokba. Érthető hát, hogy egy-egy tervidőszakra jelentős felké­szülést igényel a piackutatás, a gyártás, a minőség ellenőr­zése s a kiszállítás. Gyárunk régóta jó együttműködésben dolgozik a Chemolimpex Kül­kereskedelmi Vállalattal. Ott egy fotórészleg foglalkozik az export-import bonyolításával. Persze, ehhez mi is megadunk minden segítséget: piackutatá­si tevékenységünk közös, bo­nyolítási tevékenységünk szin­tén, a Chemolimpex mint bi­zományos dolgozik, ezért a vállalat a forgalom arányában térít a külkereskedelmi cég­nek. — A külföldi üzletkötéseknél sokszor elhangzik az a szó, hogy piac. Milyen piaci tevé­kenységet folytat a Forte? — Piaci tevékenységünk két- oldalú. Egyfelől kiszolgáljuk azokat a vevőket, akikkel már több esztendeje kereskedelmi kapcsolatunk van. Okét min­den évben meglátogatjuk az üzletkötésekkor, megbeszéljük esetleges minőségi kifogásai­kat, új igényeiket. A piaci te­vékenység másik oldala a piackutatás — ez már nehe­zebb, mert piackutató részle­günk nincsen, s gyakorlatilag a Chemolimpex foglalkozik ez­zel. Nemcsak a fotótémákban kiutazók vizsgálják a piacot, hanem azok is, akik más cik­kek ügyében járnak külföldön. Az üzletkötők mérik fel a piaci helyzetet, közösen rakják ösz- sze az anyagot a fotórészleg embereivel — ez egészül ki a mi észrevételeinkkel. Utána következik egy-egy számításba jöhető országban a szakmai demonstrációval egybekötött konkrét piackutatás. Üj meg­rendelőinknél, mint Algéria, Ceylon, Bangla Desh, nem egyik napról a másikra szüle­tik az üzlet! Ismerni kell an­nak az országnak a gazdasági, politikai struktúráját, a fizeté­si módozatokat, az anyaggal szembeni követelményeket, a trópusállóságot, ha trópusi or­szágról van szó, a külcsínt, ha európai a vevő. Be kell mutat­ni a papír és a film kezelését, bizonyítani a paramétereket, s meglátogatni azokat a helye­ket, ahol előreláthatólag anya­gainkat nagymértékben föl fogják használni, hogy meg­győződjenek arról — a mi ter­mékeink megegyeznek az ed­dig használt, más cégek ter­mékeivel vagy jobbak annál. Szerencsés a helyzetünk a fe­kete-fehér papírokkal — ez a cikk már huzamosabb ideje vi­lágszínvonalú —, nehezebb dolgunk van viszont a fekete- fehér filmmel és a színes ter­mékekkel, mert több gond is gátolja a gyorsabb piackutató munkát. — Megtörtént a konkrét piac­kutatás, s minden adat azt iga­zolja, hogy üzletet lehetne kötni. Mi történik azután? — A vevő először kikötései- vei együtt próbarendelést ad. A próbarendelésen belül meg­állapodunk abban, hogy milyen jutalékot kap, hogy egyáltalán kedve legyen Forte-terméket vásárolni. Ezek a jutalékok rendszerint a vásárolt meny- nyiségtől függnek, annak emel­kedésével progresszíven nőnek. A jutalék általában 3—7 szá­zalék között mozog. Űj piac esetében, márkánk bevezetése érdekében, egy, indokolt eset­ben két évig lényegesen ala­csonyabb áron adjuk termé­keinket, mint az oda eddig szállító nagyobb konkurrens vállalatok. A próbarendelések után kialakul újra a figyel­meztető: miben volt a vevő óhajaival megegyező a leszál­lított mennyiség minősége, mi­ben nem — azaz sikerül-e márkánkat meghonosítani az új megrendelőnél. Öt próbál­kozásból három „beüt” — ilyen az átlagunk. A próbamegren­delést — mely 1—3 ezer dol­láros — már nagyobb követi: 10—30 ezer dollár értékű. Minden esztendő végén össze­állítás készül arról, hogy mi­lyen piacokon voltak problé­mák, hol kell javítani, hogy a vevő elégedett maradjon ter­mékeinkkel. — A Forte az idén már 44 országi» szállít. Mit jelent az együttműködés a Chemolim- pcxszel az üzletkötéseknél? — Az üzletkötésekben a For­te mint termelő, a Chemolim- pex mint külkereskedő vesz részt. A szakmai bemutató a mi emberünk feladata, míg a kereskedelmi tárgyalások bo­nyolítása egyértelműen a kül­kereskedelmi utazó dolga. Te­kintettel arra, hogy szerintem az Országos Piackutató Inté­zet megfelelő szakemberekkel nem rendelkezik, hogy egy speciális ipar konkrét óhaját rövid időn belül teljesíteni tudja, helyesebbnek tartom, hogy egy-egy piacon a Forte jelen legyen, akár szállít oda, akár nem. Ismernünk kell az országokról készült, fotótermé­kekkel kapcsolatos statisztiká­kat, figyelni a kereskedelmi kamarák jelentéseit stb. Az üzletkötés végtelenül bonyo­lult formula, mert a termelői érdekeknek találkoznia kell a vevő érdekeivel: árban, nyere­ségben, minőségben, mennyi­ségben. Sokszor legalább négy­öt tárgyalás szükséges ahhoz, hogy ezekben a lényeges szem­pontokban megegyezés szüles­sen, s megkezdődjék a szerző­dés további pontjainak rögzí­tése. Gyárunk a külkereske­delmi vállalattal közösen álla­pítja meg az induló árakat, er­re tesszük a lehetséges nyere­séget, melyet egy-egy új vagy régi vevőnél elérni szeretnénk. A vázlatszerződés elkészítése csak ezután következik: ho­gyan fizetik ki a terméket, mi­lyen legyen az árukezelés, a raktározás, a szállítás. A szer­ződés végén szerepel: a fel­mondási idő egy év, akár a ve­vő, akár a szállító nem találja meg a számítását. Fontosak a szállítás körülményei, hiszen hőre, fényre érzékeny anyagot küldünk hajón, vonaton. A jó üzletkötőnek legalább úgy kell értenie cikkeinkhez, mint egy gyárunkbeli szakembernek, ezenfelül rendelkeznie kell közgazdasági ismeretekkel is. A jó üzletkötő értékeli az el­adó és a vevő óhajait — csak így alakulhat ki ugyanis a kö­zös nyelv. Természetesen a vállalatnak is figyelembe kell vennie az üzletkötő problé­máit. — Az idén körülbelül t mii­Uó 700 ezer dollár __értékben sz állít fotócikket a Forte a tőkés országokiba. Hogyan ala­kul a szocialista export ebben az'évben? — A Szovjetunióval hosszú lejáratú államközi egyezmény szabályozza a kiszállított mennyiséget. Persze, ezenfelül is szállíthatunk, mint például tavaly 1 millió négyzetméter fotópapírt árucsere-forgalom­ban. Ellentételként a Szovjet­uniótól nyersanyagot kapott Magyarország: apatitot, nát- riumbichromátot, tripoli fosz­fátot s ezüstnitrátot. Hosszú távon várható az integrálódás a fotókémiai iparban is a szo­cialista országokon belül, hogy versenyképesek maradhassunk a nyugati cégekkel. Egyébként körülbelül 4 millió rubel ér­tékben szállítunk termékeket a szocialista országokba. Ugyanolyan munkát igényel az ottani üzletkötés is, mert ma­gas a minőségi mérce, s igény­lik a látogatásokat, a pontos szállítást csakúgy, mint bárhol a világon. Nemrégiben kap­tunk egy levelet a berdjansz- ki pedagógiai főiskola tanára tói, Volkov docenstől, aki in­dulót írt vállalatunknak, mi vei zeneszerző, és elégedett volt új termékünkkel, a szí­nes papírral. A Forte-gyáriak közül sokan utaznak külföldre. Tavaly nyolcvan úton összesen 320 napot töltöttek külföldön azok, akik a gyár exportjával fog­lalkoznak. Tamás Ervin KÖSZÖNTÉS A KISZ Központi Bizottsága és a Munkaügyi Minisztérium a vietnami holdújév alkalmá­ból szombaton köszöntötte és megajándékozta a hazánkban tanuló vietnami fiatalokat. A 21. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben rendezett ünnepségen megjelent Nagy Imre munkaügyi miniszterhe­lyettes, Szűcs Istvánná a KISZ Közpon-tl Bizottságának titká­ra, Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete, és a nagy- követség több más vezető be­osztású munkatársa. A vietna­mi fiatalokat Szűcs Istvánná köszöntötte, és adta át részük­re a KISZ Központi Bizottsá­gának ajándékát. KITÜNTETÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több vízügyi szakembernek eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugdíjba vonulásuk alkalma val kitüntetéseket adományo­zott. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Bokor Mi­hály, a gönyüi Duna-szakasz folyami igazgatóságának igaz gatóhelyettese; Ihrig Dénes, a Vituki tudományos főosztály- vezetője, Medvegy Pál, a Kö­rös-vidéki Vízügyi Igazgatóság mezőgazdásza és Szilágyi Jó• zsef, a Vituki tudományos fő­osztályvezetője. Hitellel és jó berendezéssel segítenek A nagyüzemi baromfitartás a MÉM miniszteri értekezlete előtt Szombaton Váncsa Jenő mi­niszterhelyettes elnökletével a MÉM kibővített miniszteri ér­tekezlete a nagyüzemi ba­romfitartás fejlesztéséről ta­nácskozott. Megállapították, hogy tíz év alatt csaknem két és félszeresé­re növekedett a belföldi vágóbaromfi-érté­kesítés és összesen 570 millió darabbal több tojást értéke­sítettek 1971-ben, mint tíz évvel korábban. Az értekezlet megállapítot­ta azt is, hogy miközben emelkedett a keverék takar­mányok ára, a minőség nem javult, egyes esetekben egye­nesen romlott. A nagy állat- tenyésztő telepeken eléggé gyakori az állatelhullás, a gyógyszerköltségek is növeke­dőben vannak. Mindezek ha­tására számos termelőüzem­ben olyan nézet alakúit ki. hogy a baromfitenyésztésbe nem érdemes újabb összege­ket befektetni. Az értekezlet egyebek kö­zött rámutatott, hogy az ál­latok tartási körülményei, tá- karmányozása sok kívánniva­lót hagy maga után. Amennyi­ben ezen a helyzeten változ­tatnak, akkor nemcsak az étkezési tojástermelésben, ha­nem a baromfitartás más te­rületein is a nemzetközi élvonalba kerülhet a hazai baromfi- tenyésztés. Ennek elősegítésére megálla­podtak abban, hogy felülvizs­gálják és a korszerű igények­nek megfelelően alakítják ki a takarmányok összetételét. Korszerűbb és olcsóbb be­rendezésekkel és középlejára­tú hitellel segítik az üzemek fejlesztését. Az értekezleten leszögez­ték, hogy a baromfitenyész­tés értékesítési biztonsága idén már nem okoz problé­mát. Vágott baromfiból 150 ezer tonnányit akarnak fel­vásárolni a vállalatok. Hetvenezer hajszárító Cselekvő részvételt A vecsési Ferroelektronikai Szövetkezet az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Fő termékük a hajszárító, amelyből évente 65—70 ezer darabot készítenek. Képünkön: Teremi Ilona meós ellenőrzi a hajszárítók működését. A SZOCIALISTA TÁRSA­DALOM — mint közelebbi cél — megvalósításának feltétele a párt vezető szerepének biz­tosítása. Ezért a pártélet fej­lesztése állandó fontos fel­adata nemcsak a párt vezető szerveinek, hanem minden kommunistának. Erre utal az MSZMP X. kongresszusának határozata is, amikor ki­mondja „... a pártszervezetek munkájában növekedjék a tagság folyamatos aktív rész­vétele, a pártfeladatok rend­szeres vállalása és végzése”. Visszatekintve a kongresz- szus óta eltelt időre, megál­lapítható, hogy pártszerveze­teink vezető testületéi igye­keznek bevonni a kommunis­tákat a pártmunkába. A tár­sadalmi feladatok megoldásá­val járó terheket egyenlete­sebben akarták elosztani. A párttagság jelentős részét sikerült bevonni a különböző szintű propagandamunkába. Az egyre színvonalasabb és mind nagyobb látogatottságú rendezvények (szabad pártna­pok, termelési tanácskozások, falugyűlések stb.) az írásos és szemléltető agitáció terén az utóbbi időben elért fejlődés mögött kétségtelenül a párt­tagság nem látványos, hanem szorgalmas, odaadó munkája húzódik meg És akkor még nem is szóltunk a párttagság legnagyobb terhet viselő ré­széről, azokról, akik állandó, választott tisztségviselőként biztosítják a párt szervezeti életének folyamatosságát, vagy a párttag munkásőrök áldo­zatos munkájáról. EZEK A TÉNYEK bármeny­nyire örvendetesek is, mégsem szabad, hogy figyelmünket el­terelje azokról a hiányossá­gokról, amelyek a párttagság tevékeny részvétele terén mu­tatkoznak a pártmunkában. Elsősorban a kommunisták legmagasabb fórumára — a taggyűlések munkájára szeret­ném, felhívni a figyelmet. E kérdések a most folyó taggyűlések szinte valamennyi beszámolójában helyt kaptak. Nyílván nem véletlen ez, mi­vel a taggyűlések munkája, az ott hozott határozatok az adott terület egész kollektívá­jára kihatással vannak. Ezéirt érthető, hogy a beszámolók­ban nagy hangsúlyt kapott a taggyűléseken való részvétel és a hozzászólások kérdése. A látogatottságon kívül egyes pártszervezetek pontosan ki is számították, hogy a tagság hány százaléka szólalt fel, vagyis hányán vettek tevéke­nyen részt a taggyűlések mun­kájában. A beszámolóik és a hozzá­szólások alapján megállapít­ható: általános kívánság, hogy a párttagság tevéke­nyebb részt vállaljon a tár­gyalt témák és problémák megoldásában. VALLJUK BE ŐSZINTÉN, ezek a problémák ismerete­sek. Egyes esetekben nem kis erőfeszítést igényel a vezető­ség részéről a határozatképes­ség biztosítása. Vagy ki ne hallotta volna a: „tessék hoz­zászólni”, „ki kíván hozzá­szólni” ösztönző, illetve kérő felszólítást? Volt egy időszak, amikor ezt a problémát for­mailag igen egyszerűen ol­dottuk meg: előre felkészí­tettünk néhány elvtársat a hozzászólásra, és ezért soha nem ért bennünket meglepe­tés. Ezen a módszeren ma már csak mosolygunk. Mosolygunk, mert nem vi­tatható, hogy jelentős tartal­mi változást, fejlődést értünk el. A kommunisták többségé­nél a taggyűléseken való részvétel nem kötelező for­malitást, hanem természetes igényt jelent, a hozzászólások önkéntesek és eredetiek, segí­tő és cselekvő szándékból fa­liadnak. Azt szeretnénk, ha az egész tagságot eaek a jellem­zők befolyásolnák és késztet­nék cselekvésre. Csak így biz­tosítható, hogy pártszerveze­teink mindenütt be tudják tölteni az adott terület poli­tikai irányítójának és a fel­adatok végrehajtójának szere­pét. Feltétlenül jogos az igény, hogy azokkal a párttagokkal szemben, akik nem vesznek részt a taggyűléseken és párt­munkát sem végeznek, érvé­nyesíteni kell a szervezeti sza­bályzatban előírtakat. Méltán határozta meg e téren a fel­adatot az MSZMP KB novem­beri ülése is: „A pártnak .., nem számszerűleg, hanem po­litikailag kell erősödnie”. A RÉSZVÉTEL, A CSELEK- VÖKÉSZSÉG fokozása termé­szetesen nem jelenthet kam­pányfeladatot. Ez sokirányú, szívós munkát igényel elsősor­ban a választott testületek és tisztségviselők részéről. A párttagság általános politikai képzettségén, tudásszintjén túlmenően nagyon fontos a taggyűlések témáinak megvá­lasztása. Érdemi, segítő hozzá­szólásokat a tagságtól csak ak­kor várhatunk, ha az országos politikai, gazdasági és társa­dalmi kérdéseket közel hozzuk az adott hely feladataihoz. Ebben igen nagy szerep hárul a politikailag és szakmailag jól képzett kommunistákra. Tőlük a nagyobb önállóságot, a bátrabb kezdeményezést és felelősségvállalást; a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­mén, szakosító, továbbképző tanfolyamokon szerzett tudá­suk hatékonyabb hasznosítását várjuk. Ugyanilyen fontos, hogy a tárgyalt témák általában átfo­gó, az egész tagságot érintő és érdeklők legyenek. Ez különö­sen a nagy létszámú, különbö­ző munkaterületek kommunis­táit összefogó pártszervezetek­nél jelent nehézséget. Az egyik közel százfős pártalapszerve- zetnél gondot jelentett például a párttagság bizonyos érdek­telensége a taggyűléseken tárgyalt egyes témák iránt. Kutatva ennek az okát megál­lapítottuk, hogy az alapszer­vezet összetételénél fogva (úgy fele-fele arányban oszlik meg a tagság kutató, mérnök, magasan képzett műszaki al­kalmazottra és üzemi dolgozó­ra) nem várható a kívánt ak­tivitás. Ilyen esetben meg kell vizsgálni a szervezeti felépítés helyességét. ITT EMLÍTJÜK MEG, hogy egy-egy, az adott terület gazdálkodásával foglalkozó be­számoló után egyes párttagok gyakran a sok számadat közül nehezen tudják kiválasztani a lényegeset és fontosat. Természetesen számok nél­kül értékelni, főleg gazdasági eredményeket, elég nehéz. Mégis arra kell törekedni, hogy pártszervezeteink a gaz­dasági kérdéseket elsősorban politikai szempontok alapján vizsgálják és ellenőrizzék. Igen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a taggyű­léseken felvetett gondokat, jo­gos problémákat elintézzék, megoldják. Ez azért is fontos, mert ezek a kérdések gyakran sok dolgozó problémáját je­lentik. Megoldásuk nagy­mértékben megnöveli a pártta­gok és a pártszervezet tekinté­lyét, súlyát. A VEZETŐSÉGEK TÖREK­VÉSEI és erőfeszítései nyil­vánvalóan feltételezik a párt­tagok felelősségérzetének, vál­lalkozó kedvének és a közös­ség iránti törődésének foko­zott megnyilvánulását. A tag­gyűlésen való részvételnek minden párttagnál elemi kö­telességként és az adott idő­pontban a legfontosabb fel­adatként kell jelentkeznie. A párttagságot át kell hassa az a felelősségérzet, hogy az adott terület politikai gazdái, ahol véleményüknek megha­tározó szerepe van. Ehhez fel­tétlenül szükséges a párttag­ság megfelelő tájékoztatása, a taggyűlések szervezeti előké­szítése, a vélemény nyilvání­tók bátorítása. Mindez természetesen nehéz, sok esetben ellentétek leküz­dését igényli feladatot je­lent. Ezt azonban vállalnunk kell. A taggyűlés mindig a kommunisták cselekvésének iránytűje. Ezért a kommunis­ták tevékeny részvétele a tag­gyűlések munkájában, céljai­nak sikeres megvalósulásának záloga. Dr. Simkó József, MSZMP Ráckevei Járási Pártbizottság titkára i i k i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom