Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

\ XV. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1973. FEBRUÁR 10., SZOMBAT EGY EVES ÜZEM Az idén elkezdik a monori szolgáltatóház építését ÖTEZERBŐL EGY — BŐVÜL A KÖNYVTÁR FÁK HELYETT DÍSZCSERJÉK . Március í-én lesz egy éve, hogy megkezdte működését a monori nagyközségi tanács kölitségvétósi üzeme, mégpe­dig igen mostoha körülmé­nyek között, a volt MÉH-ki- rendeltség helyén. Később — mivel az építőipari szövetke­zet elköltözött —, megkapták a helyet a Vöröshadsereg utcá­ban. Mocsári Károlytól; a költ­ségvetési üzem vezetőjétől megtudtuk, hogy az elmúlt évben főleg a tanácsnak és intézményeknek végeztek épí­tő-, kommunális és szolgál­tató jellegű munkákat. Össze­sen 70 munkahelyen dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig. Tavaly május 1-én in­dult meg Monoron az in­tézményesített szemétszál­lítás. A tízhónapos ta­pasztalat azt mutatja, be­vált, bár a lakosság nem nagy megértéssel fogadta. Egy jellemző példa. Az esedé­kes havi 15 forint szemétszál­lítási díjat mindössze egy nyugdíjas néni fizette be rend­szeresen, pedig ötezer körül van a porták száma a község­ben. Kétségtelen, közreját­szott ebben az is, hogy nem találtak megfelelő díjbeszedőt. Most megoldódott a gond. Február 12-től, hétfőtől a díj­beszedő házról házra jár majd, s sziedi be a visszamenőleg já­ró díjakat is. Tervezik még egy díjbeszedő felvételét is. Tavaly év végén 'kezdtek hozzá a járási könyvtár felújí­tásához, bővítéséhez. Ismere­tes, hogy az OTP elköltözésé­vel a megüresedett helyisé­geket is megkapta az intéz­mény. A kőművesmunkák a befejezéshez közelednek, ez­után elkezdik a festést,' mázo­lást. A hónap végére ezzel is szeretnének végezni. Dr. Balogh József távozásá­val új rendelőt és szolgálati lakást kell kialakítani, amely a Petőfi utca 3. szám alatti megüresedett pedagógus szol­gálati lakás helyén kap majd helyet. Régen tervbe vették már egy szolgáltatóház építését Monoron. Az idén a nagy­községi tanács megren­delésére (a volt MÉH-telep helyén), egymillió forintos költséggel hozzákezdtek a korszerű, minden igényt kielégítő szolgáltatóház építéséhez. Itt kap majd helyet a Gél ka- szerviz és a Patyolat felvevő­hely. A tervek már készülnek. Jelentős munka lesz a hat csökkentszintű lakás építése is, amelyet ugyancsak ebben az évben szeretnének még felépí­teni. Ezenkívül tovább folytatják a tanácsi házak, a községi ta­nácshoz tartozó belterületi, szilárd burkolatú utak karban­tartását is. Jelentős feladat a parképí­tés. Ismeretes, Monor fáit ne­mes díszcserjékre cserélik ki. Ez évben a Kossuth Lajos és Ady Endre utcában kerül sor erre. Pont kerül az evangéli­kus templom előtti rendezetlen tér rendbeho­zására is. Itt is egy szép parkot alakítanak ki pihe­nőpadokkal, virágokkal. És még sorolhatnánk tovább a költségvetési üzem tenni­valóit. Jelenleg hatvannyqücan dol­goznak a költségvetési üzem­ben, de több munkaerőre — főleg segédmunkásokra — is szükség lenne még. G. J. Megyei tanácstagi fogadóóra Dr. Föfdös István megyed tanácstag Péteriben, a tanács­házán 14-én 9 órakor fogadó­órát tart. Tapasztalatcserén A gyömrői nagyközségi ta­nács vezetőit is foglalkoz­tatja a községi szervezett sze­métszállítás bevezetése. A ta­nács vezetői a napokban ta­pasztalatcserén jártak Vecsé- sen és az ott látottak alapján Gyömrőn is szeretnék azt mi­előbb bevezetni. Szigorúbban A Monori Járási Hivatal gazdasági osztálya felhívta a községi tanácsok elsőfokú ha­tóságainak figyelmét arra, hogy azokat, akik jogcím nél­kül — rosszhiszeműen — használják a lakásokat, az ed­digi szokásos 200 forint he­lyett esetenként és ismétlő- dőleg ezer-ezer forint bírság­gal sútjsák. Az eddigi szank­ciók ugyanis nem érték el cél­jukat. Megoldást kell keresni „Emberek” vagyunk Akár hiszek a szememnek, akár nem, 20 forint fekszik előttem. Reflexszerüen szétnézek, nincs-e itt a közelben az, aki, elvesztette. Vagy, aki látja? Felveszem és a markomba szorí­tom. Egy csizmás, lcucsmás férfi jön felém. Rámnéz. Én őrá. (Ö lenne?) Megszólítom. — Nem vesztett el 10 forintot? Hirtelen zsebé­be nyúl. Előbb egy zsebkendőt húz elő, aztán buszjegyet. A má­sikból semmit, csak kotorászik benne, majd ... — De bizony igen. Talán meg­találta kegyed? — Bizton, hogy 10 forint volt? —- kérdezek gyanak­vóan vissza. Bizonytalanko­dik ... — Hát!? Nem emlékszem ponto­san, hogy reggel 10, 50 vagy 100 forintost tettem-e a zsebembe... De — és most már magabiztosan — a három közül va­lamelyiket kirán­tottam. Tetszik tudni, az újság is jnegírta, ifluenza- járvány van, ilyenkor nem győ­zi az ember a zsebkendőjét elő­szedni. Biztosan azzal rántottam ki... — Akkor nem ez volt — s mu­tatom neki a hú­szast. K. Gy. Monoron kétszáz „tanácsi ház” van, az a kétszáz olyan ház, amelynek tulajdonosa a nagyközségi tanács, s a lakók kis összegért bérlik az itteni lakásokat. Hogy ezekkel a la­kásokkal mennyi baj van, azt számtalan panasz és ügyirat tanúsítja. Ezekben a házakban ugyanis több család él. Közöt­tük is mindennaposak a vi­ták (ki gondozza az udvart, ki tette a vödrét a másik ajtaja elé, ki nem mossa a folyosó­részt .. .), s a hetenként szüle­tő új és legújabb panaszok változatai kerülnek a tanács illetékes osztálya elé. Alapos okkal — vagy minden ok nél­kül. Sarokház, hatalmas udvar, rácskerítéssel körülvéve. Az udvar sarkában dűledező mel­léképület, tárva minden ajta­ja. Az utcáról nyugodtan szem­lélődhetek, egyébként minden­ki azt teszi, ugyanis a forgal­mas útszakasz minden pontjá­ról mindent látni, ami az ud­varon történik. Egy vödröt nem lehet a szemétdombig el­vinni, hogy a vonatról hazafe­lé gyaloglók szeme ne kísérné — akaratlanul is — a cselek­vőt. Bár ez itt mellékes jelen­Jó vásár után... A monori főtér a megszokott képét mutatja. A háztartási bolt előtt erő­sen imbolygó, csi.zmás ember lődörög a Fészek felé. ^Mellet­te felesége a biciklijét tolja és marasztalja. A Fészek előtt eléje áll. Enyhe dulakodás. — Értsd meg, anyjuk, innom kell valamit a jó vásárra — erősködik. — Ittál már eleget, ne csú- foskodj itt, mindenki téged néz — és a biciklijét letéve, megfogja a kilincset. — Szóval nem engedsz be, no, megállj — és ezzel leveti a pufajkáját, de a vendéglőből hirtelen fehérköpenyes felszol­gáló ugrik ki. — Hallja-e Ne csináljon itt botrányt! Megmondtam már. nem szolgálom ki. Menjen ha­za! A bácsi nem erőszakoskodik, visszahúzza pufajkáját és mi­előtt tovább indulna, a fel­szolgálónőhöz fordul. — Csak a ió vásárra akar­tam inni. Ha maga látta volna, hogy milyen koszos, girhes malacot adtam el, ma­ga is inna rá. Még rühös is volt Felkapaszkodik a cukrászda lépcsőin és bedől az ajtón. A felesége ide nem megy utána. — Úgysem szolgálnak ki. kár kínlódnod a lépcsővel — kiált utána. Egy fél perc múlva nem jön, hanem gurul lefelé a két lép­csőn. Az újságárus pavilon előtt tétovázva néz körül. — Laci bátyám — szólítja meg kerékpárjáról leugorva egyik ismerőse. — Mi van magával? így még soha nem láttam. — Reggel be akartam fogni, fiam, de nem hagyott a Pista. Azt mondja, úgy sincs mun­ka, pihenjek ... Eladtam a kis koszost... most áldomást iszok ... gyere te is. Aztán. — Te, hol van itt még kricsmi? — Ott a Fészek, vagy a cuk­rászda __- vág közbe — már Tovább... akkor a Vigadó, — Az, — próbáltam. — Hát amott a.. — Az nem fogatoseknak való hely — legyint egyet és irányt változtatva hazafelé in­dul, de azért még odaszól is­merősének. — Esetleg zár­számadás után... A felesége a vasbolt előtt eléje áll és begombolja a pu­fajkáját, miközben szüntelenül korholja. A piactérnél újra megáll, rá­könyököl a kis büfé pohártar­tójára. Az,asszony a háta mö­gül integet: — Ne adjon neki! — a kisablak be is vágódik hamarosan. Megfordul és szét­tárja a kezét... — Te, Mari. ezt pedig, akármi legyek, ha nem a te egészségedre ittam volna meg... — és kacsázó lépésekéi tovább ballag. — No, végre — sóhajt han­gosan az asszony — hazáig nincs több kocsma. Az öreg megáll. Kucsmáját hátralöki és az asszony sze­mébe nevet. — Az igaz, de Laci sógor út­ba esik, márpedig én megkö­szöntöm őt ma. Az asszony mérgesen igazít­ja meg fejkendőjét és a bódé felé bök. — Tudod mit, inkább menj vissza és igyál meg ott egy fröccsöt... — Láttad, hogy nem adtak — szól vissza az öreg és hüm- mögve továbbindul. Kovács György tőségű, ha kellemetlen is az itt lakóknak. Ami miatt bekopo­gok — egy öttagú család ége­tő gondja. Kinyitom az udvari ajtót, és „lapjával” lépek be az előszo­bába, amelyik egyébként kony­ha és nappali szoba, fürdőszo­ba és éléskamra egyben. Szé­lessége nincs. Két méter, a hossza négy lehet, több sem­miképp. Innen nyílik a szoba, négyszer öt méteres, a leg­szükségesebb bútorokkal. A kettős ágyon és egy heverőn alszik az egész család. A he- verőt csak úgy tudták elhe­lyezni, hogy levágtak a végé­ből. Három gyerek és két fel­nőtt szorongja végig itt az éj­szakáit. Azaz: a gyerekek kö­zül felnőttszámba megy már a 19 éves fiú, aki szüleivel osztja meg a „nagyágyat”. Az isko- láslány és a kisebb fiú együtt alszik a heverőn. A kislány­nyal problémák vannak az is­kolában. Bármennyire igye­keznek is elférni, napirenden vannak a veszekedések. A kis­lány és a nagy fiú — ez is a tárgyilagos igazsághoz tarto­zik —• féltestvérek. Hogy lehet itt tisztálkodni, tanulni, pihenni? léképület egy helyiségét meg­kapta a család használatra. Ez persze,. nem lakható. A „hasz­nálaton” a szorult helyzetben levő, kétségbeesett ötleteket kitaláló használók azt értenek, amit akarnak. Monoron nem kis gondot je­lent a lakáshelyzet. Az új ren­deletek s a bontakozó lakás- építési akciók enyhítenek ezen a gondon. Rendezni kellene azonban a tanácsi házakkal kapcsolatos ügyeket is — meg­nyugtatóan. Az említett házat például az OTP útján értéke­síteni lehetne. A lakók ragasz­kodnak itteni lakásaikhoz, s könnyebben lélegeznének, ha ők lennének a tulajdonosok. (k. zs.) Félnapok Állandó vita tárgyát képezi egyes községekben, hogy olyan gyereket is felveszlek az óvo­dába, akiknek van otthon, aki vigyázzon rájuk. A járásban jelenleg a 2131 óvodába járó gyerek közül „csak” 1692 gyerek étkezik az óvodában, a többi délben ha­zamegy, mert az óvodák túl­zsúfoltsága miatt részükre már néni jut asztal, illetve fekvő­hely. Ezért van az — amint a já­rási hivatal művelődési osztá­lyán megtudtuk —, hogy olyan gyerekek is járnak óvodába, akiknek van „felvigyázója” otthon. Ezekért a gyerekekért ugyanis délben eljönnek, s otthon a déli óráktól vigyáz­nak rájuk. Az ilyen „félnapos” hellyel tehát nem lennének kisegítve azok a szülők, akik mindketten dolgoznak. KI0SZ-báI Monoron Á kisiparosok hagyományos farsangi bálját február 10-én, szombaton este 8 órakor tart­ják Monoron, a KISZ helyisé­geiben. A zenét Losó István és zenekara szolgáltatja. Ügyeletes orvos Gyömrö, Péteri, Mende: dr. Halmai Géza (Gyömrő), Gom­bán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3), Monoron és Mo- nori-erdőn: dr. Rados Mária (Monor, Petőfi S. u.), Ecseren és Maglódon: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pilisen, Nyáregy­házán, Csévharaszton és Va­sadon: dr. Illanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 13.), Süly­sápon és Úriban: dr. Bugyi István (Sülysáp), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt. Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet va­sárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás' területére szombaton 12-től 19 óráig, vasárnap reggel 8-tól 13-ig és délután 15-től 19 óráig Monoron, a főtéri gyógyszer- tárban. — A férjem azt mondja — mertr látja, hogy egyre jobban kiborulok, tünkremegyek: — ne félj, lesz neked nagyobb helyed nemsokára a Hárshe­gyen! És lehet, hogy igaza van. De gondolja el a helyzetünket, főleg azt, hogy hogyan tudja kipihenni magát az ember éj­szaka ... Évek óta lakunk itt, és évek óta kérünk a monori tanácstól valamilyen megol­dást ... Az előszobát már mi csirtáltuk, elfalaztuk a folyo­sót. — Itt, a szomszédban lakik például egy idős bácsi, túl a hetvenen, teljesen egyedül egy nagy szoba-konyhában. Pró­báltunk megegyezni vele, hogy ha legalább a szobája felét ideadná, le lehetne választani, nekünk az is rengeteget jelen­tene. Ő meg egész álló nap a konyhában üldögél, a szoba üres. De hát öreg, érzékeny, az első kérő szóra hirdetni kezd­te, hogy ki akarjuk túrni a la­kásából. Pedig dehogy. Ha meg lehetne venni OTP-re, azonnal megvásárolnánk, és azt mondanánk: ez a mienk, bővíthetjük... De így építeni nem tudunk. Nem lenne vala­milyen megoldás? MONORI-ERDO Eltűnt egj pólya A járás sporttérképe is­mét „gazdagabb” lett egy fehér folttal. Eltűnt egy pá­lya. Monori-erdőn néhány évvel ezelőtt pezsgő sport­élet folyt. Ma semmi. Az ok? Nincs pálya. A Buda­pesti Minőség Ktsz a régi pá­lya helyén épített, megvásá­rolta a területet a községtől. Fontos dolog az iparosodás? Természetesen. Az egészben azonban az a furcsa, hogy ez a sport, a testkultúra kárára ment Monori-erdőn. Amikor a vásárlás lezaj­lott, ígéretet kaptak a helyi sportvezetők, hogy az állo­más közvetlen közelében kapnak majd új pályát, az ígéret azonban csak ígéret maradt. Pályát nem lehet építeni rajta. Mi maradt tehát az erdei fiataloknak? Járjanak be Monorra sportolni! Köz­igazgatásilag érthető is: hi­szen Monori-erdő is Monor- hoz tartozik. Ha a távolsá­got nézzük, nos, akkor nyu­godtan járhatnának az ül­lőiek Vecsésre, a pilisiek Irsára, a gyömrőiek Péteri­re. Gondolom, nem nagyon tódulnának a fiatalok. Nem beszélve, hogy a helyi isko­la sportolási lehetősége is egy kis kézilabdapályára korlátozódik. Így aztán ma­rad az egészséges lustaság. Esetleg a kocogómozga­lom. Kocogunk a fejlődés után. (—szatti—) A tanács rugalmas. Az ud­var végében álló rozoga mel­MŰSOR Mozik Gomba: A kaktusz virága. Gyömrő: Sátáni ötlet. Mag­lód: Sztrogof Mihály. Mende: A rend gyilkosai. Monor: Me­nekülés. I—II. Nyáregyháza: A katona visszatért a front­ról. Pilis: Mackenna aranya. Tápiósáp: Egy rendőrfelügye- lő vallomása az államügyész­nek. Űri: A fekete város, I— II. Üllő: Hókirálynő. Vecsés: A vőlegény nyolckor érkezik. Vetélkedő Gyömrő, művelődési ház: beatvetélkedő a magnósklub keretében. Bál Monor, járási művelődési ház, 20 órától 02-ig: rongyos- bál, játszik a Florida-együt- tes. Koncert Monor, járási művelődési ház, 14-én (szerdán) este 19 órakor: a Bergendy-együttes koncertje. Hálás köszönettinket fejezzük ki mindazoknak, akik felejthe­tetlen drága jó férjem, édesapánk és nagyapánk, Léé Károly teme­tésén megjelentek. . bánatunkban; fájdalmunkban velünk együtt- éreztek, sírjára koszorút helyez­tek. A gyászoló család) 4 I i Szóvá tesszük Úton — útfélen gya volt, és ezek most nem­egy helyen fára vagy nö­vényre akaszkodva, szé­gyenzászlóként lengenek. Előbbiek pedig kidobták, otthagyták. A Studensz-ta- nya környéki kiserdő mint egy hatalmas szeméttelep . .. Kinek a kötelessége eze­ket eltakarítani? Nyilván a fenntartóéi a KPM illeté­kes igazgatóságáé. Észrevették-e már? Nem tudom. Eltakarítják-e? (Felégetik, összeszedik stb.?) Nem tudom. Lehet, hogy arra várnak, egyszer majd elrohad. (Mármint a papír, mert a nylon ugyan nem!) Lehet. De az is megeshet, hogy még több lesz. Most látni és igen jól látni. Ezért most kellene valamit tenni! Mert, hogy is mond­ja a közmondás: „Január, február és itt a nyár”. Nyá­ron pedig még nagyobb lesz a forgalom. És a látvány? (kovács) Nincs hó sem a földeken, sem a 4-es müút mentén. Nincs fű, de a száraz avart is a legtöbb helyen letör­delte már a szél, a gép és az ember. Autók és egyéb járművek ezrei járják naponta a 4-es számú országos főútvonalat oda is, vissza is. Talán még ettől is több szem tekint naponta jobbra is balra is. És a látvány? Szemét és szemét minde­nütt. Papír, nylon- és ola­josfólia. Konzervesdoboz, rongy- és papírzsák. Min­denütt és rengeteg. Monor alatt és Üllő előtt. Felüljá­ró körül és Vecsés után. Pi­lis felé és tovább. Takaratlanul, leplezetle­nül. Ha akarja a szem, ha nem, látni kell! Kik rakták oda? Az úton járók és az út melletti földeken dolgozók. Utób­biak a nylon- és papírzsá­kokat, amelyekben műtrá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom