Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

19:3. FEBRUÁR 10., SZOMBAT ““xJCtriisp 7 Pest megyében Kevesebb a munkahely-változtatás, kisebb a munkaerőhiány A Pest megyében tavaly ki­alakult munkaerőhelyzetről dr. Rév János, a Pest megyei Ta­nács munkaügyi osztályának vezetője mindenre kiterjedő, átfogó jelentést küldött a na­pokban a Munkaügyi Minisz­tériumnak. Hitelesen derül ki ebből a jelentésből az általá­nosan ismert tény, hogy Pest megye egész területén hiány van ugyan munkaerőben, de megállapítható az is, hogy 1972-ben ez a hiány az előző esztendőknél általában kisebb arányú volt. Természetesen most is első­sorban az ipari centrumokban és a főváros vonzásgyűrű-jében a legnagyobb a hiány. Ezeken a helyeken éppen olyan mér­vű, mint a budapesti vállala­toknál. Ugyanakkor az ipari­lag kevésbé fejlett ceglédi, da- basi és a monori járás közsé­geiben, valamint a gödöllői és a váci járás egyes részeiben 'a munkaerő-ellátottság az el­múlt évben kielégítőnek volt mondható. A, Budapestre be­járó dolgozók száma változat­lanul magas volt, 1972-ben 156 ezernél is többen ingáztak. _ Tavaly új, jelentős ipari vállalatot nem helyeztek üzembe a megyében. A na­gyobb vállalatok fejlesztése rekonstrukcióban valósult meg. Százhalombattán a Du­nai Kőolaj ipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű fejleszté­se folyamatos, a IV. ötéves terv végéig további kétezer dolgozóra lesz szükség. Ezt az igényt előreláthatólag ki Is elégíthetik, miután nagyré­szüknek lakást tud biztosítani a két vállalat. Több szakmunkást! A mezőgazdasági melléküze­mek elszívó hatása, különösen a második félévben valame­lyest gyengült az előző eszten­dőhöz viszonyítva. Kétségkí­vül azért, mert a tsz-ek az új szabályozó rendszer miatt óva­kodtak növelni melléküzemeik dolgozóinak számát. Az állami és tanácsi ipar­ban tavaly a tervezett szak­munkás-létszámnál 5,5 száza­lékkal, a műszakiaknál egy százalékkal kevesebben dol­goztak. Az év folyamán az ál­lományi létszámnak csupán 7,6 százalékát tette ki a fris­sen belépett dolgozók száma. Ami a tervidőszak hátralevő idejét illeti, mindenütt növek­szik a szakmunkásigény. A textiliparban viszont, figye­lemmel a kicsiny munkaerő­tartalékra, a termelékenység megfelelő növelését rekonst­rukcióval és a munkáslétszám csak csekély növelésével kí­vánja elérni. Tanulói terve­zett létszámát éppen ezért nem emeld. A kereskedelemben teljes a létszám _ A szövetkezeti ipar viszony­lag magas létszámnövelésével nem áll arányban a termelési érték alacsonyra tervezett emelkedése. Szakmunkás ta­nulói számát azonban nem ter­vezi növelni, amiből nyilván­való, hogy már képzett szak­munkásokat szándékszik al­kalmazni. Az építőiparban 1972-ben* a tervezett szakmunkáslétszám­nál 4,9, a műszakiaknál mind­össze 0,7 százalékos volt a hiány. Különben ez az egyet­len ágazat, ahol adminisztra- tíy munkaerőkben is hiány van éspedig 0,7 százalék. A kereskedelem és a ven­déglátóipar munkaerő-ellátott­sága az előző éveknél sokkal kedvezőbb volt, a tervezett létszámot teljes egészében be tudták tölteni. Ezt azonban fő­ként szakképzetlen nődolgozÓK alkalmazásával érték el. Az ágazatok közül a terv­időszak végére i a mezőgazda- sági szektor tervezi a termelé­kenység legnagyobb mérvű, 89,4 százalékos és a termelési érték 60 százalékos növelését, bár csupán 6 százalékos lét­számnövekedést irányoz elő. Ugyanakkor a termelőszövet­kezetek térveit összesítve meg­állapítható, hogy 1975-ig szak­munkásai arányát a teljes lét­szám 24,5 százalékára kívánja emelni, és ezért a jelenleginél kétszer több szakmunkás ta­nulót széretne kiképezni. Az utánpótlás nagy gondjai Csakhogy az ifjúsági mun­kaerőforrás Pest megyében évről évre kisebb. A főváros­ban pedig még alacsonyabb az ifjúsági munkaerőbázis, s ezért az azelőtt vidéki ifjak előtt számos szakmában elzárt ta­nulási lehetőség jóformán tel­jesen megnyílt. 1975-ben a kétmilliós fővárosban várha­tóan már alig négyezerrel töb­ben fejezik be általános isko­lai tanulmányaikat, mint ahányan a nyolc és félszáz­ezer lakosú Pest megyében. Ennek következtében előrelát­hatólag a megyebeli fiatalok az eddiginél nagyobb számban törekszenek a budapesti ta­nulóintézetekbe és iskolákba. A vidéki ipartelepítések hatá­sára nemcsak a más megyék­ből Pest megyébe áramló munkakeresők száma, hanem a_ velük együtt betelepülő, ké­sőbb munkaerő-utánpótlást je­lentő gyermekeik száma is je­lentős mértékben csökken. Beszámol a jelentés a mun­kaerő-vándorlásról és a mun­kaközvetítésről is. A fluktuá­ció alakulása az előző eszten­dőkénél kedvezőbb képet mu­tat tavaly. Az iparban 1970- ben a dolgozók 15, egy eszten­dővel utóbb 14,7, tavaly pedig már csak 12,7 százaléka vál­toztatott munkahelyet. Ugyan­ezekben az években az építő­iparban 26,4, illetve 21,4 szá­zalékról tavaly 18,5 százalékra csökkent a vándorlás. A ke­reskedelemben és vendéglátó- iparban azonban a fluktuáció aránya nem változott, tavaly is 18 százalék kőidül mozgott. A vándorlás csökkenésében minden bizonnyal nagy a sze­repe az egyes szakmákban be­vezetett kötelező munkaközve­títésnek. Tavaly a 12 671, köz­vetítés útján munkát kereső­ből kötelező munkaközvetítés alá esett 9881 személy, kere­ken ezer fővel kevesebb, mint 1971-ben. Még jelentősebb mértékben, egy év uatt 4300 főről 3010 főre esett vissza a kötelező munkaközvetítés alá nem eső, közvetítés útján munkakeresők száma, mert a bőséges elhelyezkedési lehe­tőség következtében egyre ke­vesebben veszik igénybe a ha tósági munkaközvetítést. 1972 utolsó negyedében a foglalkoztató szervek 8826 fér­fi és 4334 női, összesen 12 671 munkahelyet jelentettek be. Munkát viszont csupán 2179 férfi és 713 nő keresett. Túl­nyomó többségük egy hónapon belül elhelyezkedett és pedig a szakképzettek, szakmájuk­nak megfelelő munkakörben Sz. E. Napirenden: azMSZBT elmúlt évi munkája — az idei feladatok Kiyáló eredményekkel zárta az 1972-es esztendőt a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság és milliós tábora. A mintegy nyolcszáz vállalati, üzemi, ter­melőszövetkezeti és iskolai tag­csoport gazdag programot va­lósított meg és tevékeny részt vállalt a Magyar—Szovjet Ba­rátság elmélyítésében — álla­pította meg pénteken az MSZBT ügyvezető elnöksége, Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnökletével megtartott ülésén. Az MSZBT vezető testületé a Barátság Házában többek kö­zött az elmúlt év munkájának tapasztalatairól és — a feb­ruár 14-én országos elnökségi ülés elé kerülő — 1973. évi tervekről tanácskozott. Szőlőtelepítők A szentmártonkátai Kossuth Tsz Karai Máté szőlész- brigádja újabb szőlőtáblákat telepít, amelyeket a már bevált kordonos módszer szerint művelnek. A 121 hold új telepítés műszaki feladatait még a télen szeretnék elvégezni. Szennyezett víz: további károk Árvédelmi művekre kétszázmillió Eredmény: csak teljes együttműködéssel A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vízkárelhárítási tevékenysége Pest, Nógrád megyére, valamint Heves és Bács megye egy részére terjed ki. Árvédelmi fővonaluk hosz- sza 220 kilométer. Aki scfcat markel.. Nem valktta be jövedelmei Há mindenáron tapintatos jelzőt keresnénk Szanda Ber­talan kisiparos magatartására, azt mondhatnánk rá, hogy tü­relmetlen. Ha azonban az életvitelét meghatározó té­nyeket nézzük, kevésbé ta­pintatos jelző kínálkozik. Vallomása szerint: — Harminc esztendős va­gyok, 1965-ben mestervizs­gáztam, 66-tól a fővárosi, XVII. kerületi Kislakásépítő Ksz építésvezetője voltam, 1968 augusztusában önálló kisiparos lettem. Mindezt a monori kihall­gatáskor mondta el. Mert ön­állósulása után néhány évvel már eljárás indult ellene. Miért? Már az indulás sem volt szabályszerű. Hogyan lerz valaki ec.eri ? A monori iparhatósághoz nyújtotta be iparengedély iránti kérelmét, ahonnan el­utasították, mondván: tóvá­rosi lakos, indokolatlan, hogy Ecserre kérjen iparengedélyt. Ezután megállapodott W. Mi­hály ecseri lakossal, hogy ál­landóra bejelentkezik hozzá, de esze ágában sincs ott lak­ni, csupán hetenként egyszer jelentkezik majd, oda címez- tetett postája átvételéért. így ecseri lakosnak mondhatta magát, papírja is volt erről — megkapta a kőműves ipar- engedélyt Ecser községbe. Munkája volt bőven. Ö újí­totta fel a Kossuth Lajos ut­cai zeneiskolát Monoron, az­tán a péteri községi óvodát — vallomása szerint utóbbit 75—80 ezer forintért —, a Mo­nori Járási Tanács megbízá­sából dolgozott a főorvosi ren­delő építkezésénél; mint ké­sőbb vallotta: hivatalosan csupán alvállalkozóként szere­pelt. 1970 tavaszán a pilisi 1. számú iskolát tatarozta, 187 ezer forintért, de dolgo­zott' a Budapesti Kisállatte­nyésztő Vállalatnak, a pilisi Űj Élet Tsz-nek (itt több mint 210 ezer forintot vett fel, hi­vatalos kimutatás szerint). De másfajta ténykedést is vég­zett. — 1968-ban lakásátalakítási tervrajzot készítettünk —• val­lotta egy fővárosi köszörűs — Szandát ajánlotta egy munka­társam, de mert az általa kért 20—22 ezer forintos vállalási árat sokalltuk, gyárbeli bri­gádtársaimmal magunk épít­keztünk, Szandii csak a pecsé­tet nyomta rá a tervre, a költ­ségvetésre, meg a lakhatási engedélyt kérő papírra. Az ezért felvett 1500 forint körüli összegről elismervényt nem adott. Egyszerűbb letagadni — 1968-ban némi módosí­tást terveztünk a lakásban — vallotta egy gyöngyöshalászi asszony —, ismerősünk aján­lotta Szandát a kőművesmun­kákra, de túl sokat kért: az aránylag kis munkáért 20 ezer forint körüli összeget; ■Bzandával ezért csak a hiva­talos papírokat pecsételtettük le,' amiért 1200, vagy 1500 fo­rintot fizettünk neki. Az át­alakítást elvégezte a férjem. Szanda, mint már említet­tem, 1968 augusztusában kap­ta meg az iparengedélyt. Egy esztendei időtartamra adó- mentességet élvezett. Azaz 1969 augusztusáig. Ö azonban annyira élvezte az adómen­tességet, hogy — bizonyos egyéni formában — az idők végezetéig akarta prolon­gálni. Az 1970. évi adóköteles tisz­ta jövedelmét 1971-ben jelen­tette be az illetékes, Ecseri Községi Tanács szakigazgatási csoportjánál — s azt 38 ezer forintban jelölte meg. A kö­vetkező év elején, 1972 ja­nuárjában tett bevallása sze­rint 1971-ben viszont 69 ezer forint volt a jövedelemadó- alaoja. Mint a későbbi szak­értői vizsgálat megállapítot­ta, mindkét alkalommal leta­gadta adóalapjának mintegy kétharmad részét. Amjnt az ..ügyeskedés” kiderült, Szan­da egycsapásra elvesztette emlékezőtehetségét, s addigi gyors észjárása is lelassult. — Kérem, én sejnmit nem tudok. Pénztárkönyv? Ilyes­mit én nem vezettem ... Be­jelentett saját dolgozóm nem is volt. Egy pesti iparostól kaptam kölcsön a segéd­munkásokat; 15 forint óra­bért fizettem nekik. Később: — Nem is tudom, kinek mit fizettem ki, sem azt, hogy mennyit költöttem anyagra... Duka Mihály kis­iparos adott kölcsön embere­ket, ő viszont közben — 1971 augusztusában — meghalt... Másik alkalommal: — A fel­jelentésbeli tiszta jövedel­mem összege: tévedés. Néhai Duka Mihálynak én pontosan 110 705 forintot fizettem ki mint alvállalkozómnak — vagyis ennyivel kevesebb s az én tiszta jövedelmem! Kü­lönben is: emlékezetből tet­tem bevallást, mert senki sem kötelezett pénztárkönyvveze­tésre ... Pénztórksnyv és memória E védekezésnél, s az olykor hajszálpontos, olykor kiha- gyásos, vagy mindent elfelejtő észjárásnál semmivel sem volt egyszerűbb Szanda hollé­tének felderítése. Az idézés sehol sem találta. Végül elő­került, s kénytelen volt meg­hallgatni a vádat: két év alatt — 1970—71-ben összesen 142 ezer forinttal rövidítette meg a község adóbevételét. A Monori Járásbíróság a Duka Mihálynak történt kifi­zetésekről tett vallomásával kapcsolatban a realitás hatá­rait vette figyelembe. Meg­állapította, hogy ilyen ösz- szegek elfelejtése egyszerűen elképzelhetetlen, azt pedig minden kisiparos köteles tu­domásul venni, hogy egyévi adómentessége után pénztár- könyv vezetésére köteles. A Monori Járásbíróság októ­ber 24-i ítélete felebbezés folytán most került a Pest megyei Bírósághoz. Dr. Vára- dy Béla tanácsa adócsalásért tízhónapi szabadságvesztésre [ és 4 ezer forint pénzmellék- j büntetésre ítélte Szandát — I azaz lényegében az elsőfokú ! ítéletet emelte jogerőre. Az ítélet végrehajtását próba­időre felfüggesztették. A meg­károsított ecseri tanács azon­ban természetesen érvényesíti az adót letagadó kismarostól követelhető — most már jog­erős bírói ítélettel megálla­pított — összeget. Péreli Gabriella A KÖVIZIG a harmadik öt­éves tervben árvédelmi művek fejlesztésére 85 milliót fordított. A legfontosabb a budakalászi öblözet ármentesítése, amely a védelmi központ kivételével 1969—1971 között megépült. Ugyanebben a tervidőszakban árvédelmi művek fenntartásá­ra 64 milliót költött az igazga­tóság. Komplex szervezet A negyedik ötéves terv fo­lyamán már 200 millió forint­ból fejlesztenek árvédelmi műveket — ebből az összegből 11.0 milliót új beruházásokra, A többit fenntartásra és gátőr­házak építésére fordítanak. A Duna menti árvédelmi vona­lak kiemelkedő objektumai: a Tass—Dunaegyháza közötti töltéserősödés, és a szentend­rei-szigeti töltésépítés, Pócs- megyer—Tahitótfalu belterüle­tének védésére. A terület ár-belvízvédelmi komplex szervezete: a Közép- duna völgjá Ár- és Belvízvédel­mi Területi Bizottság, amely­nek elnöke dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke — e bizottság társulati teendői­nek titkárságát is a KÖVIZIG látja el. A tapasztalat megmutatta, mennyire nélkülözhetetlen a sikeres helyi vízkárelhárítás­hoz o rendszeres és kölcsönös tájékoztatás, a szervezetszerű együttműködés. Kiváló példái ennek az 1965. évi nagy dunai árvízvédekezés, az 1966. évi belvízvédekezés és a helyi víz­kárelhárítás gyakorlata, . ami­kor a sikeres beavatkozás s a lakossági károk elhárítása a vízügyi-tanácsi-honvédségi szervek, minisztériumok ösz- szehangolt, gyors intézkedései­nek eredménye volt. Még időszerűbb ’a folyama­tos kapcsolat különösképpen az együttműködésre hivatott szervezetekben történő szemé­lyi-szervezeti változások, s a tanácsi önállóság erősödése idején. Osztagok készenlétben Előzőleg Surányban, leg­utóbb pedig a Pest megyei Ta­nács székházában tártott ülést a területi bizottság. Az érte­kezlet célja az volt, hogy tá­jékoztassa a bizottsági tagokat a védekezést megelőző felada­tokról, az igazgatóság ár-bel­vízvédelmi, s a helyi vízkárel­hárítási tevékenységről, mű­veik állapotáról, védelmi szer­vezetükről, a jelenlegi hidro- meteorológiai helyzetről, te­kintettel az (rendkívül enyhére fordult időjárás ellenére sem kizárt) esetleges jeges ár el­leni védekezésre is. Javaslat hangzott el a bi­zottság feladat- és jogkörének kiterjesztésére, s a rendkívüli vízszennyeződések megelőzé­sét s az okozott károk meg­szüntetését célzó operatív víz­minőség-védelmi intézkedések­re vonatkozóan is. Az épült-építendő objektu­mok és a szervezeti intézkedé­sek fokozzák az igazgatóság, védekezést megelőző működé­sének hatékonyságát, e célt szolgálja ezenkívül a központ­jukban működő állandó ügye­leti szolgálat, s esetleges sür­gős riasztás végrehajtására alkalmas segédletek. Korszerííbb eszközökkel Dr. Mondok Pál, minit a te­rületi bizottság elnöke megál­lapította, hogy az elmúlt ár­vizek alkalmával jelentékeny népgazdasági értékeket men­tett meg a jó összefogásnak köszönhető operatív védekezés. Ár esetén még fontosabbá válik a vízszennyezés elleni védekezés. A hagyományos anyagok és felszerelések kor­szerűsítése mellett fontos az új, különösképpen ipari-ké­miai eszközök beszerzése és készenlétben tartása. Intéz­kedjen a bizottság, hogy az üzemen belüli csapadékvíz­levezetést, a helyi vízkárelhá­rítást üzemi felelősök kijelölé­sével is segítsék elő, s ezt szorgalmazzák a tanácsi szer­vek is. Gondoskodjanak a nép- gazdaságilag fontos közlekedé­si vonalak, tárolók, vízmeden­cék, energiaközpontok, ener­giaszállító és hírközlő beren­dezések, raktárak, hullámtéri építmények, ipartelepek ellen­őrzéséről — s vizsgáltassák fe­lül az esetleges rendkívüli csapadék, vízjárás, árhullám jelzésére alkalmas hírközlő lé­tesítményeket és láncokat, ügyeletet tartó szerveket­P. G. lehet érteni Sülysáp nagyközség lakossá­ga már régen panaszolja, hogy a gyógyszertár előtti sorompó gyakran zárva van, s huzamo­sabb ideig. Kiváltképpen reg­gel 7 és 8 óra között keletke­zik nagyobb forgalmi akadály. Nemcsak a felnőttek ácsorog- nak, a gyerekek isr a sorompó egyik oldalán ugyanis az óvo­da, a másikon pedig a nem­rég épült központi iskola van. Több ízben felmerült már a kívánság, hogy erre a helyre egy aluljárót kellene építeni, de az illetékesek véleménye szerint ezt a jelenlégi gépjár­mű és gyalogos forgalom még nem teszi szükségessé. Mi hát a megoldás? A türe­lem és főleg a fegyelem. Egye­lőre legalábbis. t J >

Next

/
Oldalképek
Tartalom