Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

I'tíl m£CYEI sjüvlap 1973. FEBRUÁR 10., SZOMBAT Kiállítás a jubiláló Kommunista Kiáltványról Százhuszonöt éve jelent meg a marxizmus első program- jellegű összefoglalása, a Kom­munista Kiáltvány. A Kiáltvány hazai kiadásai­nak történetét, hatását mutat­ja be a — Párttörténeti Inté­zet, a Munkásmozgalmi Mú­zeum és a Kossuth Kiadó kö­zös rendezésében — február 15-én, a Budapesti Pártbizott­ság Oktatási Központjában megnyíló kiállítás. Tizenkét tabló, vitrinek és tárlók tárják majd a nézők elé Marx és En­gels műve itthoni útjának tör­ténetét. Áprilisban: tavaszűnnep Hazánk legjelentősebb ró­mai kori ásatásának színhe­lyén, a táei Gorsiumban az idén ismét felelevenítik az an­tik római ünnepeket. A sort a hagyományoknak megfelelően április 28-án a Floralia, a ta­vasz ünnepe nyitja meg. # Augusztus 25—26-án rende­zik meg az antik ünnepi játé­kokat. Ebből az alkalomból a Madách Színház az Oidipusz király című drámát mutatja be a hajdani római városka falai között. Szeptemberben ismét megrendezik a Ludi ro- manit. Akkor kerül sor a Pan­non városok fiatal versmon­dóinak találkozójára. A ceglédi napközi már — otthon Tanulás és játék a forgószínpadon Amikor három évvel ezelőtt Ocsai Istvánná történelem sza­kos tanár (azelőtt' Békésben megyei kultúros, úttörővezető) férjhez menvén, Ceglédre köl­tözött, s az ottani Várkonyi István Általános Iskolában napközis tanárnőként elhelyez­kedett, a nagy színvonalkü­lönbség ötlött a szemébe, az iskola s a napközi között. Az iskolában: Lénárt-féle önel- lenőrzős matematikaoktatás, országosan kiemelkedő szintű fizikai kabinet, és gyorsított tempó az alsó tagozatban. A napköziben: a megrögzött, ál­talános módszerek. A tanítás kötöttségéből a gyerek itt csak újabb, szigorú kötöttség­be lépett. — De nem lehetne a nap­közis foglalkozás kényszerűsé­gén, merev formáin oldani legalább a felső tagozatban? — dugta össze fejét Donkó Dénesné, Sasvári Józsefné, Tóth Istvánná napközis tanár és Ocsai Istvánná munkakö­zösségük vezetője. Ha külön- külön vezetik csoportjaikat, nem: hiszen a napköziben is rendnek, fegyelemnek kell lenni. De ha összefognak, és átszervezik az egész foglalko­zást? Nem szabadoson: kötetlenül S hamarosan megszületett a ceglédi forgószínpad-napközi ötlete. E foglalkozási forma lényege az, hogy nem az egyes tanulócsoportok, s nem egy- egy gyerek időbeosztását, ha­nem a napközis termek rend­jét szabályozzák. A rendelke­zésükre álló négy helyiségből — amely délelőtt az alsó, délután a felső tagozatos nap­köziseké — kettőt csak a ta­nulásra jelöltek ki, kettőt pe­dig csak szabad foglalkozá­sokra A gyerekek maguk dön­tik el, hogy az egyes idősza­kokat melyik teremben töltik. A napközis tanárnők itt nem a tanulócsoportok, hanem egy- egy terem rendjére ügyelnek: egy-egy helyiség foglalkozá­sait befolyásolják, irányítják, kezdeményezik. Az iskolai tanórák végén a felső tagozatos napközisek megebédelnek, majd egy órát az udvaron, a termekben, fo­lyosókon játszanak. Ezután van, aki rögtön a napközis ta­nulószobába megy; mások vissza az iskolába, szakkö­rökbe, vöröskeresztes vagy úttörő-foglalkozásokra; s van, aki a kötetlen foglalkozá­sokra fenntartott helyisé­gekbe — a csendesebb játék­szobába vagy a zsibongó­ba. De a szabadság nem sza­badosság: legalább egy — negyvenperces — időszakasz eltöltése a tanulószobában kö­telező. A másnapi tanórákra való felkészülést pedig a pe­dagógusok szúrópróbaszerűen ellenőrzik. A' kötetlenség a szabad idő­ben sem rendszertelenség, nem fegyelmezetlenség. Az el­foglaltság ugyan többnyire nem kötelező, de érdekes; nem a részvétéi a keserves, hanem ha valami miatt kizár­ják belőle a tanulót. Tizenöt-tizenöt csoportos kerékpártúrákat szerveznek. Múzeumba, művelődési házba, könyvtárba járnak: például a hetedikesek közül szinte vala­mennyi könyvtári tag. (De a napközis könyvtár fejlesztésé­re is évi kétezer forintot köl­tenek!) Diavetítést rendeznek naponta, bábcsoportot szer­veztek, kézimunkakört, „hob­bykört” a gyűjtők számára Önálló Petőfi-műsorra készül­nek március 15-re. Két lelkes ceglédi történésztanár, Pataki Ferenc és Hídvégi Lajos Se­gítségével eredeti történeti CSALAD ES ISKOLA ..... Segítség vagy nevelés? kutatásokat folytatnak: a vá­rosban letelepedett 48-as hon­védeknek, Földvári Károly- nak, Csutak Kálmánnak, va­lamint Cegléd 48-as polgár- mesterének feledésbe merült életét kutatják — és hantjait ápolják a temetőben. Önkormányzat, otthontanács A ceglédi Várkonyi István Általános Iskola mozgékony, mozgalmas forgószínpadán a négy felsős, napközis tanárnő fegyelmezgetéssel, parancsol­gatással alig tudná a fegyel­met biztosítani. Azt valójá­ban a gyermekönkormányzat teremti meg, a pedagógusok csak támogatják, irányítják a heti, programot készítő, a mu­lasztást is számonkérő otthon­tanácsot, amely meg is feddi a rendbontókat. A gyerekek közül azelőtt so­kan „lógtak el” az iskola vagy szakkör után a napköziből. Most viszont nagy büntetés, ha az önkormányzat a tanulót az egyik vagy másik foglalko­zásból kizárja. Az otthonta­nács legsúlyosabb büntetése: a napköziből való kizárás. Erre azonban még nem került sor. A 260 napközis tanulmányi átlaga nem rosszabb, mint az iskola többi 500 tanulójáé; az országos helyzetet tekintve, ,már ez • is jelentős eredmény. De az eredmények nemcsak az osztályzatokban mérhetők, meggyőződhetünk erről szak­köreikben, játékaikban vagy naplóikat olvasván. Külön épületben Ócsai Istvánnénak és peda­gógustársainak kezdeményezé­sét, példáját tehát más isko­lákban is érdemes lenne kö-. vetni. De ehhez az anyaiskola és a község, város támogatása is szükséges. A ceglédi Vár­konyi István Általános Isko­lához ugyanis külön épületet vásároltak napközi céljára. Így alakulhatott ki egy önálló jel­legű, arculatú intézmény, amely már nem mond ellent annak, amit a neve állít: hogy otthon. P. A. A szülői munkaközösség ja­vaslatára a szentendrei gimná­ziumban ma Bocskai-sapka helyett baszksapkát hordanak a diákok. Viselete már csak iskolai ünnepélyekén kötelező. A tanulók a Bocskai-sapkát sem hordták. Az egyik apa fel­ajánlotta, hogy színházlátoga­tás után, amikor a tanulók későn érnek vissza Szentend­rére, hazakíséri azokat a lá­nyokat, akikért nem jöttek a HÉV-állomáshoz a szülők. Nagykátán hosszú ideig el- nökösködött a szülői munka- közösségben Kármán Lászlóvá. Két lánya érettségizett a Dam­janich Gimnáziumban, mind­kettő jól tanult. Kármán Lász- lónét a tanárnők keresztnevén szólították,’ a tanárok Kármán mamának. Több évig segédke­zett a bálok alkalmával a ru­határban, a büfében, minden ünnepségen, szállói értekezle­ten ott volt. Nagykátán a Mi­nőségi Ruházati' Htsz telepve­zetője. Hiányzik a bizalom Hiába a szülői munkaközös­ség, némely iskolában hiány­zik a bizalom a szülő és a ta­nár viszonyából. Pecsétekkel, bejegyzésekkel érintkeznek egymással. Az apa és az anya gyakran inkább gyereké­nek hisz, mint a pedagógusnak — talán, mert így kényelme­sebb. A tanár tekintélyét té­pázza az otthon, a szülőét né­ha egy-egy tanár. A budakeszi kettes számú általános iskola matematika- tanára szerint a nevelés túl- súlybari .a pedagógusokra há­rult. Otthon sok családban nem szánnak erre elég időt. Olyan esetre is' emlékszik, mi­kor neki kellett a gyereket az iskolába vinni. A szülői érte­kezleteken „törzsgárda” vesz részt: a legjobb tanulók szülei. Ugyanígy vélekedik a délegy­házi általános iskola igazgató­nője. — A szülői munkaközösség viszont sokat segít a tanári kar gondjainak megoldásában. Támogatják a veszélyeztetett tanulókat, ahol gyakoriak a családi összezördülések, ellen­őrzik a gyerekek életét, és a rendszeres igazolatlan hiány­záskor felkeresik a szülőket. Ezeken kívül pótolják a ta­nárokat. Az úttörőfoglalkozást a községben már nem az isko­la tartja. Zónákat szerveztek a Petőfi utca hosszában, itt zajlik az őrsi élet — a szülők felügyeletével. Kirándulások­ra is szívesen elkísérik az osz­tályt a mamák. — A szülők többsége közöm­bös, ,a problémás gyerekek szüleit nem látjuk az iskolában. Fogadóórákra sem jönnek, csak ha kifejezetten hívjuk őket. A munkaközösségnek ön­álló kezdeményezése nincs, a tanárok pedig nemigen szeret­nek kérni — mondja az igaz­gatónő. A délegyházi iskola most Petőfi-ünnepségeket rendez, amelyekre belépődíjat kell fi­zetni. A szülőket várják. Az igazgatónő szerint ezek az emlékestek egyszerre hazafias agitációk s anyagi források. A pénzből jutalomkönyveket vesznek s ajándékokat a jó tanulóknak. Karbantartják az iskolát A dunaharaszti gimnázium szülői munkaközösségének el­nöke, Miilei Jánosné, a község sütőüzemében dolgozik. — Hét éve vezetem az isko­lai szmk-t, három gyerekem járt a gimnáziumba, a legfia­talabb jövőre érettségizik. Be­dolgozó voltam, kötöttem, hor­goltam, több időm volt bejár­ni az iskolába. Mióta elhelyez­kedtem, nehezebb. Az ember, ahol tud, btt segít. A rendez­vényeken, az ünnepségeken, a klubdélutánokon. összevásá­roltam az uzsonnánakvalót, el­készítettem, a számlákat bead­tam, a ruhatárban vigyáztam a kabátokra. Nevelési gondok nincsenek, a tanárok mindent megcsinálnak. A gyerekem miatt csak akkor megyek be az iskolába, ha üzennek értem. A lányom jó tanuló, akárcsak a fiaim annak idején. Miilei Jánosné véleménye az, hogy a szülői munkaközös­ség tagjainak szeretniük kell a más gyerekét is. Ö már csak amolyan tiszteletbeli elnök, helyettese Vzsák Alfrédné kertész. A gimnázium igazgatója di­cséri a szülőket. Mindent elvé­geznek, karbantartják az is­kolát, festik a falat, javítják a vízcsapot, 6Őt, van egy grafi­kusművész, aki elkészítette az emlékkönyv fotóit is. — A hétköznapi kapcsodat nehezebben oldható meg, a találkozók eléggé alkalomsze­rűek, hiszen általában mindkét szülő dolgozik. Az szmk-választmány hétta­gú. Nagyobb rendezvényeken a tanárok jobbkezei ezek a papák és mamák. „...összhangjának megteremtését ” Részlet az általános iskolai és gimnáziumi rendtartásból: „A szülői munkaközösség az iskola és a családi nevelés összhangjának megteremtését elősegíti és biztosítja a szülők részvételét az ifjúság szocia­lista nevelésében. A szülői munkaközösség szervezi a szü­lők tájékoztatását a szocialista nevelés kérdéseiről és az iskola célkitűzéseiről, szervezi a szü­lők tevékenységét az oktató- neVelő munka támogatására. A szülői munkaközösség tag­jait* a tanév első szülői érte­kezletén választják meg. Az osztály szülői munkaközösség elnöke és az osztályfőnök kö-. zös munkaterv alapján dolgo­zik. Tájékozódnak az úttörő-, illetve a KISZ-munkáról, se­gítenek a társadalmi munkák szervezésében, támogatják a nehezebb körülmények között élő tanulókat”. Ehelyett sok helyen az szmk tagjai tanári segédlettel *■0110 ez ők, szervezők és az is­kolák karbantartói, i T. E. Énekes madár Tamási Áron népi játéka a Madách Színházban NEM KEVESET s nem sokat — nyolc színpadi művet írt Tamási Áron. Megjelenésük­kor, bemutatásukkor nem arattak sikert. Hogy mi a bu­kás, azt már első drámája, az 1932-ben írt Énekes madár be­mutatója előtt megtanulhatta. A darab végigjárta a budapes­ti színigazgatók irodáit és mindenütt elutasításra talált. Féja Géza Tamási Áronról írt szép könyvében idézi az egyik közismerten művelt színigaz­gató és az író párbeszédét: „— Nem adhatom elő darabját. — Rossznak találja? — Másról van szó. Nem értem, pedig ér­tek a színművekhez. — Azért küldtem ide. — De mit tegyek, ha nem értem? Pedig értek a színdarabokhoz — tördelte kezét az igazgató.” Vé^ül is a könyvalakban való megjelenés után, 1935- ben, színpadra röpült az Éne­kes madár, a mai Madách Színház helyén működő Royal Orfeum színpadára. S a szín­padra azóta is vissza-visszatér, a Madách Színház csütörtökön este mutatta be, színházaink­ban mostanában ritkán látható nagy sikerrel. MAI SZEMMEL szinte ért­hetetlen, hogy Tamási székely népi játékának — miként az író annyi művének-hősének — miért kellett újra és újra meg­küzdenie a sikerért, a létért, az életért. Hiszen az Énekes madár éppen az író fénykorá­ban született, az Ábel-mesek- kel, a Lélekindulás csodálatos novelláival rokon! Talán, sőt bizonyosan azért, mert — mi­ként Féja Géza írja — „az Énekes madárral friss légáram tört be színpadunkrai tulaj­donképpen ekkor bontakoz­tunk ki véglegesen régi nép­színműveink hamis szemléle­téből”. A századelő naturalista árnyalatú drámáitól különbö­zött Tamási Áron színpada, elütött a korízléstől is, újat, szokatlant, rendhagyót adott. Tamási Áron ^ínpada me­sefényű világ. Miként a nép­mesékben, a jó és a rossz küzd egymással és végül is és min­dig is győz az örök, a mindig Ábel, aki „hatalmában gyen­gébb, lelkében erősebb”. Az ábeli lélek diadalt vesz a sö­Cembalo, clavichord, baryton Barokk hangszerek a Nemzeti Múzeumban A második emeleti, úgyne­vezett kandallóterem köze­pén embermagasságú üveg­vitrin, benne egy vörös szaty- tyánbőr bevonatú, rézszö-, gekkel és véretekkel dí­szített tokhoz támasz­kodó, leginkább a csel­lóra emlékeztető, de annál kisebb és sokkal több húrral felszerelt, intarziával ékesí­tett szép hangszer. A híres baryton ez, vagy ahogyan a szakemberek számontartják: az Esterházy-baryton. 1750-ben készítette Bécsben a kiváló mester, J. J. Stadlmann, Es­terházy II. Miklós, a zeneértő és zenekedvélő, maga is ki­tűnő muzsikus számára, aki­nek fertődi kastélyában har­minc évig volt zenemester Joseph Haydn, Erre a hét fő­húrral, az úgynevezett nyak és a fogólap mögött pedig újabb tíz, pengetéssel meg­szólaltatott húrral ellátott hangszerre, . gazdája kedvenc instrumentumára, csaknem százötven kompozíciót írt. — A baryton fennmaradá­sának története maga külön regény — mondja Gábry György muzeológus, a kiállí­tás rendezője. — Az 1930-as évek végén * a hangszer Esz- terházáról a budai várpalo­tába került. 1945-ben, az ost­rom után, a palotában cso­dával határos módon egyetlen terem maradt épségben. Itt tárolták a felbecsülhetetlen értékű Esterházy-archívum kottaanyagát, és itt állott, sér­tetlenül, eredeti tokjában, a baryton, még négy évig, mert csak a palota 1949-ben meg­indul* '•■'mfelmérésénél buk­kant r’- -á az építészek a te­remre. ­A már korábban is nagy si­kerű, „A hónap műtárgya” ki­állítássorozat folytatásaként, de most már „A hónap kiál­lítása” címmel mutatja be gazdag hangszergyűjteménye legérdekesebb darabjait feb­ruár végéig a Nemzeti Mú­zeum. Az Esterházy-baryton mellett itt áll egy kicsiny, zongora formájú hangszer is; ez a „kalapos király”, II. Jó­zsef ifjúkori zenetariulmá- nyaj céljaira szolgált cembalo dús elefántcsont-, teknőchéj- és gyöngyházdíszítéseivel, fest­ményeivel valóban fejedelmi hangszer. — Célunk az, hogy ezekkel a nagy történeti értékű, s ma is kifogástalanul szóló hang­szerekkel érzékeltessük a XVII—XVIII. századi zene vi­lágát, és egyben a tárgyi em­lékek vonzása révén kedvet ébresszünk látogatóinkban az olyan koncertek iránt, ame­lyek műsorán az ebből a kor­ból származó, s ezekre a hang­szerekre írt muzsilca szólal meg — mondja Tamás István, a Nemzeti Múzeum főigazga­tó-helyettese. A kis kiállítás anyagában még néhány más, korabeli hang­szer is látható: lantok, hege­dűk — külön érdekesség a ki­csiny, zsebbe rakható hegedű, a pochette — és néhány fú­vóshangszer. ' Tömör kísérő szöveg és kis röplap tájékoz­tat a legfontosabb tudniva­lókról — de, különböző helye­ken látott hasonló tárlatok­ból „lopva” az ötletet — nem lehetne a nyitva tartás ideje alatt ezekre a hangszerekre írt korabeli muzsikát is su­gározni a jó akusztikájú te­remben magnóról vagy le­mezről? < T. I. tét erőkön. Magdó, akit két vénleány nénje üldöz a fiatal­ságáért, csakhogy megmentse kedvesétől, a Mókától kapott ajándékát, lenyeli az énekes madár tojását, s ettől bűvös érő birtokába jut. S ez a bű­vös erő képes sarkaiból kifor­gatni még a ház falát is! Mó­kával — akit a két vénlegény üldöz, s hasonlóképpen üldöz szerelmével a két vénleány — magasba emelkedik a fa. S vé­gül a szerelmeseket üldözőik elől elnyeli az — ágy, hogy aztán az énekes madár képé­ben elrepüljenek a — népme­sékbe. Győz — mint évszáza­dokon keresztül mindig s a jövőben is mindig — a fiatal­ság, az élet. Tamási Áron színpada; köl­tészet, játék, vidámság, gyen­gédség, sugaras boldogság. És éppen ezért ma is élő világ. Az Énekes madár legyőzi az éve­ket, évtizedeket, sőt, az idő teltével mind tisztábban, mind szebben ragyog, örök alkotó­elemekből épült fel, s gyengéd, értő kéz építette. Németh László írta 1942-ben -Tamási drámáiról szóló tanulmányá­ban, hogy „ ... a nyomtatás­ban megjelenteket a minap odaadtam a kislányomnak. Magiam sem hittem, hogy egy tízéves gyerek ilyen lázasan falhassa őket. Estére másod­szor ért a könyv végére s már az Énekes madárból szabolt a barátnőinek szereposztást.” Félre ne értsük, ez a mese nemcsak gyerekeknek, min­denkinek szól. Németh László ezt pontosan megfogalmazza: „A csoda benn ragyog a da­rabban, mint Magdóban a le­nyelt tojás, s a paraszti játék­ból, ahol kell, könnyeden ki­csordul. Tamásinak azonban nagyobb igénye van ennél a népmesénél a maga játékmes­teri pálcája iránt. Országos dolgokról akar szólni; felnőt­teknek, felnőtt hősök száján Lehet, hogy Tamási Áron drámáit a harmincas, negyve­nes években a technika, a szá­mítógépek, a gépkocsi, a ro­hanás, a száguldás százada emberének irta? S a technika fejlődésének jövője kiszámít­hatatlan? Egy bizonyos: az Énekes madár ma színpad­jainkon „hiánycikk”, s az a világ színpadjain is. SZINTE HIBÁTLANUL ad­ja elő a művet a Madách Szín­ház együttese. Kerényi Imre rendező mesét, vidámságot, költészetet röpített a színpad­ra, őszinte, szárnyaló fantá­ziával. Az előadás igazi, jó­kedvű játék. ízléses, mérték­tartó, finom, halk. Egységes felfogásban játszanak a színé­szek. Tamási — azt hiszem — ilyen vénlányt álmodott meg, mint Eszter szerepében Békés Itala, s olyan vénlegényeket, mint Zenthe Ferenc és Cs. Németh Lajos. Egy árnyalat­tal halványabb náluk a má­sik vénlány, Nagy Anna. Pi­ros Ildikó kedves Magdó, a népmesék szép Magdója, Tí­már Béla az általunk elkép­zelnél némileg visszafogot­tabb, tartózkodóbb Móka. Külön kell szólni a szerep­lők beszédéről, lévén Tamási­drámáról szó. Az természetes, hogy hiábavaló óhaj lenne a színészeken számonkémi a székely népnyelv zenéjét, hangsúlyait, ízét, Talán fel sem tűnne ezek hiánya, ha nem hallanánk gyakran meg­szólalni valamilyen ízes be­szédet, ami, ki tudja, honnan származik. Tamási. tudatosan és mértéktartóan kevert a dráma nyelvébe tájnyelvi sza­vakat, a dráma nyelvezete ön­magában is megadja a hava­sok világának hangulatát. A különböző zárt és nyílt hang­zók erőltetése mintegy mankó Tamásinak, nincs szüksége rá, s a"nézőnek zavaró. A nyelvi, hangzásbeli buktatókat Nagy Annának, Cs. Németh Lajos­nak és Zenthe Ferencnek si­került a legjobban elkerülnie. Illés Lajos zenéje és Mial- kovszky Erzsébet jelmezei stí­lusosak, szépek. Az előadás egyik főszereplője Köpeczi Bócz István színpadképe. A realitás és a költészet egysége. Az erdélyi havasok és a nép­mesék tiszta, éles levegőjét érzékelteti, a végtelenséget, az Ifjúságot, a jó győzelmét. Mint maga az Énekes madár. Derekán Gábor i i \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom