Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-09 / 6. szám

t'tát M£6I vAirlíip 1973. JANUAR 9., KEDD Felnőtt diákok 100 EVES BUDAPEST NYOLC ÓRA HARMINC PERC. A kérdések boríték­ban az asztalon. Az első öt hallgató húz. Egyenként be­mondják a húzott tételek szá­mát. Az egyik hallgató meg­szólal: — A szerencse mellém sze­gődött, jó a kérdés. — Szerencse?! Mind az öt jövendő vizs­gázó nevet. Ez a kijelentés máris rossz feleletnek szá­míthatna. Ilyet mondani egy filozófiai vizsgán és épp a tanár előtt! Nem tesz sem­mit, senki nem veszi komo­lyan, csak amolyan feszült- ségoldónak. A keskeny asztal mellett öt magába mélyedt vizsgázó. Az egyik sebesen jegyzetel, a másik tétován nézi a papírt. Amit mégis feljegyez, azt gyorsan áthúzza. A harmadik tanuló a körmét rágja ... FELNŐTT EMBEREK. Legtöbbjük diplomás, száz vizsgával a hátuk mögött. Most mégis valamennyi újra nebuló. Azt is elfelejtik, hogy eredményesen zárták az éves mérleget, hogy a professzor megdicsérte a majdnem re­ménytelen műtét bravúros le­vezetéséért. A vizsgázók eb­ben a pillanatban egyszerű, nekikeseredett diákok. Olya­nok, akik félnek, akiknek a homlokán, kezén kiütött a veríték. Inkább ásnák vala­hol a fagyott földet, bár azt sem tudják, hogy kell meg­fogni az ásót; versenyt úsz­nának a nyitott uszodában, bármit, csak ne kellene itt ül­ni, kivárni, amíg sorra ke­rülnek, és akkor úgyis kide­rül minden, hogy hiába töl­tik az idejüket... ESZÜKBE JUT, hogy más­képp kellett volna: nem egy­szer egy héten tanulni, ha­nem mindennap két órát, de legalább egyet. Fogadkoznak: ha megússzák ezt a napot, új életet kezdenek. Fogadkoz­nak, mint néhány esztendő­vel ezelőtt az iskolapadban, amikor más dolguk nem volt, . mint tanulni. Ma ott a fele­ség, a gyerek, a főnök, a munka ezernyi gondja. Letelt a felkészülés negy­ven perce. Jelentkezhet az el­ső felelő. Dermedt csend ül a szobán. Azután megtörik a jég. A vizsgázó felelni kezd. A tétel: a mennyiség, minő­ség és mérték filozófiai fo­galma, objektív jellege... A VIZSGÁZÓ bele sem néz a jegyzetbe, csak a tanár te­kintetét lesi. Onnan olvassa, igen, jót mond. A többiekből hangos sóhaj tör fel: talán mégis túl lehet élni ezt a vizsgát is. A felelet véget ér, beírják az első osztályzatot: jeles. A felnőtt diák törli a homlokát, de már nevet. Föl- szabadultan, elégedetten. Tegnap, az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának esti egye­temén, valamennyi évfolya­mon megkezdődtek a félévi vizsgák. s. á. A centenárium jegyében: helytörténeti séták a belvárosban A Pest, Buda és Óbuda egyesítését kimondó törvény végrehajtására alakított 34 ta­gú bizottság 1873. január 9-én ült össze először. A belváros lakói most külön is megemlé­keznek erről a centenáriumról. Ebben a hónapban például filmvetítéssel egybekötött is­meretterjesztő előadásokat rendeznek a főváros egyesíté­séről Az iskolák növendékei szakköri foglalkozásokon is­merkednek a százéves Buda­pest történetét felelevenítő do­kumentumokkal. A diákok helytörténeti sétákon is részt vesznek. Ütjük során azokat a helyeket keresik fed, amelyek építészeti, történelmi, munkás- mozgalmi és kulturális emlé­keket idéznek. A kerületi KISZ-bizottság helytörténeti vetélkedőt rendez. „Száz év magyar verseiből” címmel a középiskolás fiatalok körében szavalóversenyt hirdetnek meg. Abonyi-évforduló A Panna asszony lánya: Blaha Lujza Száznegyven évvel ezelőtt, 1833, január 9-én született Abonyi Lajos író, a magyar naturalista széppróza előfutára. Abonyi Lajos, született Mar­ton Ferenc, gyermekéveit a Nógrád megyei Kisterenyén töltötte, a mátravidéki palóc- ság között. Családjuk onnan a Pest megyei Gombára, azután pedig Abonyba költözött, amely községről az író későbbi nevét fölvette. Abonyi Lajos itt ismerte meg azt a népi vi­lágot, amely témaforráskénit TV-FIGYELŐ KLASSZIKUSOK. Változat­lanul a klasszikusok uralják a főműsoridöben a televízió kép­ernyőjét. Mikszáth Kálmán, Zola, Mészöly Dezső fordítá­sában Szophoklésztől Villonig. És ma már klasszikusnak szá­mít, Gershwin muzsikája is. S ezzel szemben mai magyar szerzőtől mindössze két har­matgyenge minikomédia. Ez bizony nem dicséri a műsor­szerkesztőket. Figyelemfelhívó, jó sorozat lehetne az Olvasta-e, ha sze­rencsésebb lenne a bemuta­tásra kerülő művek válogatá­sa. Mikszáth novellái között sok olyan található, amely szinte kínálja magát a megfil­mesítésre, a tv-adaptációra. A kivételek közé tartozik a pén­teken este látott Mégis tálen- tom Kyszlich, amelyben nem az elbeszélő, hanem elsősorban az anekdótázó Mikszáth Kál­mánnal ismerkedhettünk. Ezt az anekdótázó Mikszáthot pe- dik nagyon nehéz képpé fo­galmazni. Zolával kétszer is találkoz­hattunk négy nap alatt. Pén­teken este a kísérl'eti adón az Egy korty levegő című cseh­szlovák film idézte különös életének néhány epizódját — hitelesen. Egy nappal később, a főadón, éjszakai előadás ke­retében a nagy francia író Tisztes úriháza elevenedett fel, Octave szerepében a felejt- hetelen Gerard Philipe-pel. A filmnek ez a szereposztásbeli telitalálata adta legnagyobb értékét. Gerard Philipe játé­káért szívesen néztük újra. Mészöly Dezső kitűnő mű­fordító. S bár ezúttal elsősor­ban versfordítóként mutatko­zott be elsősorban a televízió milliós nézőtábora előtt, jól tudjuk, hogy klasszikus drá­mafordításai is kitűnőek. A vasárnap esti filmet, az Egy amerikai Párizsban-1 két dolog miatt jó volt újra vi­szontlátni. Az egyik Gershwin csodálatos muzsikája, a má- nik Gene Kellynek a maga nemében egyedülálló tánctu­dása. Ha a szentimentális tör­téneten nem is, a kitűnő mu­zsikán és a remek táncokon nagyszerűen szórakoztunk. És szerencsére ezek töltötték ki a film nagyobb részét. RIPORTOK. Ami nem sikerül hétszámra a televízió irodal­mi szerkesztőinek, azt kitű­nően oldják meg a televízió riporterei. Az elmúlt négy nap alatt jobbnál jobb ripor­tokat láthattunk viszont a képernyőn. A legsikeresebb kétségkívül a' csütörtökön este sugárzott dokumentum-riport- film, a Feljelentők volt, Szál­kái Sándor alkotása. Szerkesz­tőként és riporterként egy­aránt jól mutatta be, hogyan lehet egy esemény — a pince­helyi kollégium élete — kap­csán általános érvényű igaz­ságokat is kimondani a fiata­lok iskolai és- Szülői nevelésé­ről egyaránt. Derűs hangulatot árasztó, néprajzi hitelességű riport­film volt a vasárnap délután közvetített Disznótor Kisbér- apátiban. MEZGA. Az elmúlt héten befejeződött a Mézga-család tizenhárom részes rajzfilmso­rozatának ismétlése, mintegy előkészítve a vasárnap kezdő­dött új Mézga-sorozatot. Ez­úttal a legifjabb Mézgát, Ala­dárt nevezték ki az alkotók a tizenhárom rész főszereplőjé­vé. Hogy ez mennyiben volt szerencsés — az első rész meg­tekintése után még nehéz len­ne eldönteni. Egy azonban biztos: a Második dimenzió sokkal kevésbé tetszett, mint az első sorozat bármelyik adá­sa. Éppen az hiányzott belőle, ami a korábbi Mézga-filmek sava-borsa volt: egy mai át­lagcsalád nagyon is mai gond- jai Prukner Pál egész írói munkásságát megha­tározta. Első elbeszéléseivel a múlt század 50-es éveiben jelentke­zett. A 60-as évektől fogva ad­ták ki regényeit, amelyek kö­zül -a legismertebbek A mi nó­táink, Kenyér és becsület, Magduska öröksége. A Pénzes molnár románca és A tyúk­prókátor kliensei című köte­tei 1898-ban bekövetkezett ha­lála után, 1902-ben jelentek meg. Abonyi drámákat is írt: legismertebb darabjai A be­tyár kendője s a Panna asz- szony lánya. Az előbbiben, Zsófi szerepében Blaha Lujza aratott sok tapsot a Nemzeti Színházban. Abonyi Lajosnak, a magyar népélet és népköltészet mély­reható tanulmányozójának érettebb írásai mind kevésbé idillikus képet festenek a pa­rasztság életéről: ezért tekin­tik Mikszáth és Gárdonyi mel­lett Móricz Zsigmond előfutá­rának is. Drámáiban szakítani igyekezett a népszínmű hagyo­mányaival. A magyar népi dráma megteremtésére töreke­dett, színművei azonban rém- drámává kerekedtek. A századunkban méltatlanul elfelejtett író emlékét Abony- ban sok szeretettel ápolják. A község szobrot is emelt Abo­nyi Lajosnak, az utat pedig, ahol a lakóháza volt, róla ne­vezték eb TÍZEZER PETŐFI-KÖTET Emelkedett a szövetkezeti könyvesboltok forgalma Tavaly a szövetkezeti köny­vesboltok beszerzése 7,7 szá­zalékkal növekedett, s ez for­galmuk emelkedésének is alapjául szolgált. Az eredmények nemcsak mennyiség, hanem választék szempontjából is figyelemre méltóak. A szövetkezeti boltok ré­szére, hogy készleteiket a napi újdonságokon kívül is választékosabbá tehes­sék, több mint 200 címet tartalmazó különjegyzék készült, a téli könyvvásáron az olva­sók érdeklődésére különösen számot tartó kiadványokból. Ä nagy karácsonyi könyvvásár­ra való felkészülés során mintegy 45-féle gyermekkönyvből összesen több mint hat­vanezer példány, ötféle leporellóból, lapozókönyv­ből 25 ezer példány, 12 fé­le mesekönyvből 30 ezer példányt szállítottak az üz­letekbe, s valamennyi gaz­dára talált. A Petőfi-évfordulóra meg­jelenő számos, érdekes kiad­ványból már eddig több mint tízezer kötet került a vásár­lókhoz. A cscmöi iskolások és a Kanizsai Dorottya brigád Nyáron, amikor az ország különböző üzemeinek szocia­lista brigádjai, tanyasi iskolá­kat vettek a szárnyuk alá, a Magyar Kábel Művek Kani­zsai Dorottya brigádja — a csemői tany avilág általános is­kolájával vette fel a kapcso­latot. A levelükre hamarosan megérkezett a válasz: „Köszönettel vettük, hogy brigádjuk ilyen nemes vállal­kozással iskolánkat kereste fel. A mi tanyai gyermekeink ré­szére nagyon fontos, hogy könyvekhez jussanak, még­pedig saját példányhoz. Sok helyen még kísért a múlt szo­kása, könyvekre otthon nem­igen áldoznak... — olvashat­tuk az iskolaigazgató meleg hangú levelében, amelyben azt is megírta, hogy, ha a brigád­nak segítőszándéka van — mi­lyen könyvet vásároljanak. Ettől kezdve már nagy gyor. sasággal peregtek a dolgok. A Kanizsai Dorottya brigád — az üzemi lapban csatlakozás­ra kérte a gyár többi brigád­jait —, s a felhívásra, továb­bi öt brigád vállalkozott, hogy hozzájárul a kezdeményezés­hez. Az összegyűlt pénzből annyi példányt vásároltak, az „Ablaktól a zsiráfig” című szép és tanulságos könyvből, hogy az iskola alsó tagozatán, Fővárosi színházi esték Vígjátékok kora Jóformán nincs olyan fővárosi színház, amelynek műsorán ne szerepelne két vagy három vígjáték. A vígjátékok korát él­jük. A Katona József Színházban egy közel százéves mai, a Vígszínházban pedig egy mai, de meglehetősen kortalan dara­bot játszanak. MUKÁNYI Gsiky Gergely idestova száz éve rajzolta színpadra Mukányit és társait. Nem aka­runk hinni a szemünknek, oly­annyira ismerős figurák, hogy jó napottal, jó estéttel kö­szönünk nekik. Mukányi Bó­dogunk, Bánvár jó módú pol­gárának, aki egy tudományos konferencia megszervezésében való részvételét akarja fel­használni befolyásos ismeret­ségek, s ezen keresztül ranges kitüntetés szerzésére; Darnai- nak, a kedélyes, eszem-iszom „nagyembernek”, akinek a jó­indulatától, a szavától sok függ; a tudós, demagóg, nagy hangú Zápolyának; a fővárosi szép özvegynek, a cinikus új­ságírónak; és a többieknek. Csiky százéves figurái időt- állóak. Sajnos, a valóságban is, és a színpadon is. Maga a tör­ténet, a cselekmény túlságo­san bonyolult ahhoz, hogy né­hány mondatban vázolni le­hetne, bonyolult Tarbay Ede értő, lényegre egyszerűsítő át­dolgozása ellenére Is. A lé­nyeg: Mukányi a rang, a cím, a kitüntetés elnyeréséért min­dent képes lenne föláldozni, még felesége, lánya becsületét is. Sajátos módon, bonyolult­sága ellenére is átlátszó a tör­ténet, az első percben tudjuk a befejezést, a cselekmény fo­nalát Is lei lehet következtetni, a mese egyszerűen „csak” szó­rakoztató. Egy kicsit múltszá­zadbeli, egy kicsit naív, egy kicsit elcsépelt Talán mert annyi hasonló történetet hal­lottunk már. Amiről persze Csiky Gergely nem tehet Plasztikusak, hús-vér embe­rek viszont a hősök. Élvezetes estét nyújt a né­zőknek a Mukúnyivál a Kato­na József Színház, elismerés érte az együttesnek. Minde­nekelőtt a címszerepet alakító Siukovits Imrének és a tudós nyelvész alakítójának, Rajz Já- nosnak. Egri István kulturál­tan rendezte meg a darabot, annyit aktualizált rajta, any- nyit „kacsintott ki” a ma né­zőjére, amennyi szükséges; a darab a saját korában játszó­dik és nem ma. Csiky Gergely száz év távolából is képes még mindig a ma emberéhez szólni, a saját hangján. KERESZTÜL-KASUL Részlet a Mukányiból: Pápai Erzsi, Sinkovits Imre, Csá­szár Angéla cs Sztankay István. Gábor Viktor felvétele Ayckbourn vígjátéka kez­detben zavarba hozza a nézőt, s a zavar szinte az első rész végéig eltart. Egy színpadon, egy színen, egy időiben, két cselekmény játszódik. Fiona a város egyik szélén lévő laká­sából fölhívja kedvesét, a vá­ros másik szélén lévő lakásá­ban lakó Bobot. Mindez a színpadon: az egyik telefon itt, a másik telefon harminc cen­tivel odébb, s miközben egy­mással beszélgetnek, majd összeér az orruk... Hasonló — szellemes — játéknak le­hetünk tanúi az idővel is: egy időben játszódik le Phallipsék csütörtök esti és Fosterék péntek esti vacsorája, egy szí­nen, egy asztalnál. A vacsora­vendégek is azonosak: Feat- herstonék. Maga a cseleikmény — már­mint hogy kit kivel és mikor és hogyan csal meg — kevés­sé érdekes, bár igaz, szelleme­sen bonyolított, s a polgári vígjáték műfajában a jobbak közül való. Figyelemre méltó viszont a szellemes formai megoldás, amely a kezdeti meghökkenés után teljes mér­tékben elfogadható és élvez­hető. És ami már a pesti szín­padokon nem újság, kiemel- kedőek a színészi alakítások. Bárdy György, Bánki Zsuzsa, Béres Ilona, Ernyey Béla, Ba­lázs Péter és Szegedi Erika neve közül aláhúznánk az utóbbi kettőt. Kern András rendezése határozott, átgon­dolt, a szerző jól járt, hogy Kern András rendezte meg a darabot. Dcregán Gábor most már minden két gyerek­nek egy-egy közös kötet ju­tott. Nagy segítséget jelenteti ez a tanulásban, A levelezés azóta is szorgal­masan folyt — s az egyik le­vélben meghívás is érkezett. „Szeretettel várjuk a brigádot személyes megismerkedésre. Most már azt is megmutathat­juk, mit tanultunk az elkül­dött könyvekből...” — írta Nagy Zsuzsa, a csemői iskola alsó osztályos gyermekeinek lelkes, fiatal tanítónője. S a meghívás nyomán — iz­gatott készülődés után — ke­rült sor a látogatásra. A kilenc nőből álló brigád tagjai a Magyar Kábelművek szakszervezeti bizottságának segítségével, egy szabad szom­batos napra megkapták a gyári mikrobuszt, és elindultak a csemői iskolába. Kipirult arcú gyermekek, boldog, vendégszerető tanító­nő fogadták a vendégeket. A kicsinyek verset is szavaltak, énekeltek is, majd előkerültek a látogatók ajándékcsomagjai. Ki tudná megmondani, mi okozott nagyobb örömet — a piros posztóból készített „sze­gedi” papucsok —, amelyeket a brigádtag, Klemm Zsuzsa varrt —, s amiből minden gyereknek jutott egy pár. A tanítónőt egy — a brigádta­gok által dedikált — József At- tila-kötettel ajándékozták meg. Késő, sötétedésbe hajló dél­után volt, mire a brigád tag­jai — egy meghatóan szép emlékkel a szívükben — is­mét mikrobuszra ültek. Kasznár Zoltán Új magyar rövidfilmek A következő hetekben szá­mos új rövidfilmet láthatunk a mozikban. Ezek között talál­ható Kollányi Ágoston „Száz év” című produkciója, amely a műemlékvédelem centenáriu­ma előtt tiszteleg. Az ötszörös öttusa-világbajnokság után olimpiai bajnok Balczó And­rásról készítette „Balczó” című filmjét Knoll István. A sport- történelem egyik legnagyobb magyar egyéniségének életét, rendkívüli teljesítményeinek születését kísérhetjük végig az alkotásban, ugyanakkor közel­ről megismerkedhetünk ezzel a rokonszenves fiatalemberrel. Czigány Tamás „Az. euklide­szi geometria világa” című népszerű tudományos filmje a görög geometria és természet- tudományos gondolkodás ki­alakulását és alkotó módszereit követi nyomon. További két új magyar rövidfilm a januári műsorban: a „Siratok” és a „Csudavilág”. — Összefogással könnyebb. Egy évre szóló szerződést kö­tött nemrégiben a Szobi Nagyközségi Tanács a műve­lődési ház közös fenntartásá­ra a helyi termelőszövetke­zettel, a léüzemmel és a kő- bányávaL J ( i

Next

/
Oldalképek
Tartalom