Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

NOHOMIDtB A P-E ST ME GY EI'HÍRLAP KÜL Ö N K I A D Á S A XV. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1973. JANUÄR 10., SZERDA Mi leszek, ha nagy leszek Monoron, a főtéri új házak előtt dolgoznak a csatornaépí­tők. A földrakások mellett kompresszorgép, amellyel két szerelő kínlódik már percek óta... Odébb állva, tíz év körüli gyerekek nézik őket. Köztük egy a biciklijét támasztja. A gép prüszkölve füstöl jobbra is, balra is, és zörög, de olyan erősen, mintha bádogot dörzsölnének az asztalhoz, vagy Inkább mintha vernék hozzá? — Ugye mondtam, hogy nem indul be. — Nagy stílű kézle­gyintés. — Befagyott a szelep. Alá kellene gyújtani — így a biciklis gyerek. — A fenét, a gyertyát köpte be... ­— Ne marháskodj, ez nem benzinmotor. A zúgás abbamarad. Kul­csok csörögnek a földön, a sze­relők szinte a gépbe bújnak. No, most, hangzik. Aztán előbb füst, majd újabb zúgás. Zú­gás? Fülsiketítő meg-megsza­kadó robaj, de a gép csak nem indul. — Nem értem, hát nem ve­szik észre, hogy a kompresszor nem kapja fel? — Szerintem mégis az ak­kuval van baj, tudod, ott van egy villamos izzószál, bizto­san nem kap elég áramot, és nem izzik, ezért nem robban be. — Na, és, ha izzik — vág bele a biciklis. — De nem kap plég levegőt. Mondom én, a szelep dugult be. — Tüzet neki bácsi! — kiált­ja hangosan, majd közelebb lép, miután a biciklijét a föld­re fektette, és zsebre dugott kezekkel figyel. Előbb újságpapírt gyújta­nak, majd egy olajos rongyot, A füstös gáz még erősebb, de a durrogás is. A gép néha úgy megremeg, mintha el akarna ugrani. A járókelők is megáll­nak. Az emeletes ház ablaká­ban az imént még figyelő nő most gyorsan becsukja az ab­lakot ... A dübörgés most ms; folyamatossá válik, és csak a kipufogó füstöl. — Na, végre —, és olajos kabátjukkal törlik le izzadt homlokukat. — Ugye, mondtam — így a biciklis — értek én hozzá, el­végre én is szerelő leszek. — Mióta? — kérdi tőle a ba­rátja —, nemrég még mérnök akartál lenni... — ... igen, de akkor még nem dolgoztak itt a csatorná­sok. Kovács György Nem csak az utak, a járdák is síkosak Ezekben a napokban a köz­ségi tanácsok hangosbemon- dóí és hirdetményei útján egymás után hívják fel a la­kosság figyelmét. ,,A portája előtt mindenki szórja fel a járdát,, mert azok síkosak, ezért veszélyeztetik a járóke­lők testi épségét... Aki fel­hívásunknak nem tesz eleget, szabálysértést követ el és megbírságoljuk...” Sokan eleget tesznek e fel­hívásnak, de talán még többen a felhívás bevárá­sa előtt is felszórják a há­zuk, telkük előtti részt. Akadnak azonban, akik sem maguktól nem tették — teszik ezt, sem a fel­hívásra. Ezért aztán a járókelők csúsz­kálnak, különösen a nők, egy­másba kapaszkodva botorkál­nak az állomások, az üzletek felé. Es a közületek? Az iskolák, üzletek, hivatalok, műhelyek stb. többnyire felszerják a sí­kos járdákat, de csali hét, il­letve nyolc óra felé. Jó lenne, ha ilyenkor az arra illetékes — Legtöbbször a takarítónő, vagy hivatalsegéd — korábban kel­ve előbb íelszómá a járdákat, mint a nyitás, munkakezdés ideje, merít sokan a korai vo­natokkal utaznak... És még egyet, jó lenne, ha a tanácsok él­nének is jogukkal és nem­csak mondanák, hanem tényleg bírságolnák is azo­kat, akik nem tesznek ele­get a felszólításnak. Mert a testi épsége mindenki­nek drága, senki sem szeretne munkába érés helyett törött lábbal, vagy karral kórházban kikötni. K. Gy. Mf SOR Mozik Maglód: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek. Nyáregyháza: A 22-es csapdá­ja. Veesés: Kecslkeszarv. Örököse: a Párttörténeti Intézet Egy veterán visszaemlékezései A Vörös Üjság 1919. január 1-én és 15-én megjelenő szá­mában olvastam két cikket. Üllői eseményekről tudósított az újságíró. Felkerestem Szabó Ferencet, aki a Tanácsköztár­saság ideje alatt mint fórra; dalmi törvényszéki bíró ítél­kezett és vele emlékeztünk az 54 év előtti fordulatokra. — December 26-án elvtár­saink értekezletet tartottak, amelyen a környékbeli elvtár­sak is képviselve voltak. Pin­tér János nyitotta meg az ér­tekezletet, majd Somló Dezső ismertette a kammunista párt programját és előterjesztette a határozati javaslatot, amely útmutatást adott a munkás- és paraszttanács működésére. Ä' javaslat elfogadása után egyik elvtársunk indítványozta, hogy az üllői szociáldemokrata párt- szervezet testületileg lépjen be a KMP-be és ezentúl minit kommunista pártszervezet mű­ködjék. Az indítványt egyhan­gú helyesléssel fogadták el és megbízták a vezetőséget, hogy a kommunista párt érdekében a környékein is agitáljon. — Nem volt könnyű munka — emlékezik —, erős volt a jobboldal. A helyi pártszerve­zet megalakulásán kívül azon­ban a KMP még azit az ered­ményt is elérte, hogy a szo­ciáldemokrata párt vezetősé­gébe többségben kommunisták kerültek be. Ezt egy gyűlésen sikerült véghezvinni, amit Ül­lő proletariátusa január 12-én, vasárnap tartott meg a nagy­vendéglőben. Ugyanis a szo­ciáldemokrata pártvezetőség mandátuma lejárt. A választás után egy budapesti küldött tartott nagy tetszéssel foga­dott előadást. A vezetőségből kikerült- szociáldemokraták és más jobboldaliak hasztalan próbálták megzavarni a beszé­det. Az akkori vasárnapon az üllői földmívesek 24 tagú pa­raszttanácsot választottak. Pe­dig abban az időben még a Népszavában is úgy nyilatkoz­tak a kommunisták üllői ak­ciójáról, mintha ott nem is lett Volna talaja a kommunista eszméknek. Becsukom a jegyzetfüzete­met, végére értünk a történet­nek. Sötétedni kezd az este. Áttessékel a másik szobába és egy hatalmas Európa-térképet terít ki az ágyra. Felkapcsolja a villanyt és eiemlámpát vesz elő. Sorba mutatja azoknak az elvtársaknak a zsírkrétával rá­írt nevét, akikkel együtt szen­vedett a Tanácsköztársaság le­verése után egy börtönben. Ascher Oszkárét, Pátzai Pálét és a többiekét. Vagy harmin­cán írták alá emlékül az idős veteránnak. A térkép jogos örököse a Párttörténeti Intézet. Pesti Imre JEGYZET Melyik szombaton? Ecser forgalmas utcáján plakát hirdeti: ^Szombaton rongyosbál lesz Maglódon, 20 órától éjjel 02-ig. Játszik a Cu-Ki együttes”. Nocsak! A fiatalok e bo- hókás hét végi mulatsága akár jó újságtéma is lehet­ne. A jó témából azonban csak e néhány soros jegy­zetre tellett. Nem azért, mert a plakát nem tünteti fel: hol lesz a bál (hol is lehetne, nyilván a művelő­dési házban), nem azért, mert nem tudni: ki rendezi a bált (ki is rendezhetné?, nyilván a fiatalok, a KISZ- esek), hanem egyszerűen azért, mert a plakátra nincs ráírva, hogy melyik szombaton is lesz az a bi­zonyos rongyosbál. Pedig hát biztosan ké­szültek a maglódi fiatalok e bálra, ezért is invitálták a környező községek — így Ecser — fiataljait is. Biz­tosra is veszem, hogy jól érezték magukat a bálban megjelentek. Én viszont egy hangulatosnak ígérkező es­tétől, no, meg egy színes ri­porttól „estem” el... Vagy ki tudja? Lehet, hogy csak a jövő hét szom­batján lesz a maglódi ron­gyosbál? .. (jandó) PILIS: Ha nem jól szállnak, feldühít Könnyen váltogatja munka­helyeit, most a hetediknél tart. Keresete 1800 forint. —■ Naponta csak keveset, de havonta kétszer-háromszor többet iszom, ahogy az alkalom megkívánja. Az alkalom! Tisz­telt bíróság, egy vonati útitár­samnak születésnapja volt. Pestlőrincen leszálltunk, öt üveg sört ittam én is, ő is. Ün­nepeltünk. Koccintottunk. Mo­noron öt korsót és fél deci ru­mot ittam csak, aztán haza­mentem Pilisre. Minden, ami történt, a galambok miatt volt. Szeretem a galambot..., de ha nem jól szállnak, az feldü­hít. Így mentegetőzik O. K., gúnynevén Piros. Aki ellen a Monori Járási Ügyészség ga­rázdaság miatt emelt vádat. Először pilisi otthonában tört, zúzott, majd gyanútlan járókelőket támadott meg az utcán, riadalmat keltett, köz­botrányt okozott Pilisen. Elő­zetes letartóztatásba került. Bilinccsel csuklóján érkezik. — Szomszédja vagyok ... Közösen akartunk szilvalek­várt főzni, fejtettük a gyümöl­csöt, mikor hazajött a fiú. Az anyja enni adott neki. Ö égy marék kukoricát szórt a ga­lamboknak ... Nem jól száll­tak ... Összetörte a galamb­dúcot .... A lakásban csöröm­pölt az üveg. Az anyja kimen­tette a televíziót, áthozta Jioz- zánk... — És mi volt a vasvillával? — Azt is előhozta---­— És?! — És törte vele a kerítést, aztán felénk dobta. Segítségért kiabáltam. ★ — A Homoki szőlőbe men­tem, figyelmeztettek, ne men­jek arra, mert ott „törnek, zúznak”. Nem múlt egy pilla­nat, fellökött, rúgdosott. Kés volt nála. Könyörögtem, fiam, ne szúrj agyon! Soha nem lát­nyomait igazoló orvosi látle­letet, elmeorvosi bizonyítványt. Ügyész: — A vádat fenntar­tom, mivel a ‘ ^árázd'áság~sorö- zatát követte el. Kérefri a bí­róságot, hogy büntetése a ma­ximumot érje el. Védő: — Az alkoholelvonó­kúrát kérem. Védencem az al­koholos befolyás áldozata. Há­roméves korában elvesztette az apját, hiányzott az apai szigor. A járásbíróság a terhelő bi­zonyítékok birtokában megál­lapította, hogy O. K. nagyfokú társadalomra veszélyes garáz­daság bűntettét követte el. A súlyosbító és az enyhítő körül­mények figyelembevételével O. K-t egyévi és kéthónapi ■ sza­badságvesztésre, mint főbün­tetésre, és egy évre a köz­ügyek gyakorlásától való el­tiltásra, mint mellékbüntetés­re ítélte, egyben kényszerelvo- nó-kúrára kötelezte. (—e—a) SPORT Többet vártak­Lényegesen többet vártak a pilisi vezetők és szurkolók csa­patuktól az őszi idényben. Mi­re alapozták a derűlátást? El­sősorban az együttes jó képes­ségű játékosaira. Kétségtelen, hogy a megyei labdarúgó-baj­nokság egyik kiemelkedő csa­pata — lehetne a pilisi. A má­sik: itt van a legtöbb néző. Ami kevésbé örvendetes, hogy talán a legtöbb baj is itt van a nézőkkel. Sokan úgy gon­dolják, hogy a belépőjegy árá­ban benne van a játékvezető szidalmazása, az edző munká­jába való beleszólás is. Ebben csak segít a szurkolóknak az a tény, hogy a vezetőség egy része ehhez táptalajt nyújt — mivel Pilisen sokan szeretnék összeállítani a csapatot. Nem használt túlságosan az sem a csapatnak, hogy a leg­sportszerűbb játékosai — akik­kel soha nem akadt probléma — Halápi, Csikós, Gyöngyösi eltávoztak, más sportkörben folytatják pályafutásukat. így aztán lassan összejöttek az okok, amelyek miatt ezúttal csak középcsapat lett a Pilisi KSK. Kétszer is vereséget szen­vedtek otthon: Üllő és Nagy­kőrös csapata is el tudta vin­ni a két pontot. Idegenben vá­ratlan bravúrok mellett a nagy kisiklások jellemezték az együttest, ilyen például a ki­esésre álló Újhartyán otthoná­ban kapott négy gól. Az egyéni teljesítmények élén a megyei góllövőlista-ve­zető Petyánt kell kiemelnünk, aki az ősszel szerzett 12 gól­jával a gólkirályság aspirán­sa. Sajnos túl sok teher nehe­zedett vállára — az előkészí­tés mellett a góllövés is —, mert csatártársai néhányszor csak lézengtek a pályán. Ami örvendetes Pilisen: az ifjúsági csapat idén is bravú­rosan szerepel. Sokszor mond­ják: Pilisen gombamódra te­remnek a jó játékosok. Nos, talán a termés lehetősége min­denütt megvan. Olyan kitűnő szakember, mint a pilisi Halá­pi Károly, azonban csak ke­vés helyen. Az ifisták közül egy-kettővel bizonyára rövi­desen találkozhatunk az első csapatban is. Erre a frissítésre — a jelek szerint — szükség van. Sz. A. Disznó gondolat: szak a disznótor”. „És még ezek mondják, hogy nem erő- Ilegyi Füstös László karikatúrái Az albérleti szoba kicsi talak. — Felismeri? — Hosszú haja volt... A nevét is az asszonyok mondták meg, akik ápolásba vettek ... Ma is beteg vagyok még az­óta. ★ — Pesten lakunk, szilváért voltunk. Nyugodtan mentem a feleségemmel, mikor hallom a kiabálásokat. Mit bámulsz?! — kiabálta, és már röpült is a villanyéi. Lebuktam. A fe­leségem rosszul lett. A szilva mind kihullott. És olyan sza­vakat kiabált... — Milyet? — Tisztelt bíróság, ne tes­sék azt tőlem, idős embertől kívánni, hogy utána mond­jam ... — A feleségem jött utánam. Segítsek, mert nálunk garáz­dálkodik. Ásó volt nála, ak­kor láttam, kerítésünkről le­esett a díszkalap. Csitítottám. Ha négy évet, kapok, sem szá­mít! — felelte. — Miiven embernek ismerte O. K.-t? — Olyannak, tisztelt bíró­ság, mint a legtöbb fiatalt. Né­ha bankettet tart... — Ön megbotránkozott azon, amit cselekedett? — Meg, tisztelt ügyész úr. De nemcsak én, az egész falu is. A bíró ismerteti a bűnjel­lajstromot — vasvilla, szer­számnyél, kés... Az „ököljog” Félreértés, bosszú volt egész házasságuk. Ahogy az asszony akarta... És ö már a tizedik találkozás után úgy akarta, hogy a tizenegyedik a házas­ságkötő teremben legyen. Ügy lett, mert a fiú, csakhogy me­neküljön az albérlettől, min­denbe beleegyezett. Azt már tudta, hogy a lány szülei gaz­dagok, ház, pénz, hozomány lesz, csak azt nem tudta még, hogy — ellenértékként — nyu­galma nem lesz soha. Az „igen” kimondásának kétes csengé­sében még nem ismerte fel a vészharang kongását. De nem sokkal később igen! Amikor értesíteni kellett egybekelé­sükről ismeretlen anyósát, amikor újdonsült neje — je­lenlétében — belesóhajtotta a telefonkagylóba: ne várj töb­bet, megtörtént... Amikor az első hetekben a szemébe mondta: nyavalyás koldus ... Aztán „véleményt” mond­tak az anyósék is. Csakhogy betömjék a falu száját, var­sák a kíváncsian leskelődő- ket, másodszor is megrendez­ték az esküvői színjátékot. Szmoking, tüli, csipke, töm­jénfüst, glória illett a boldog „mennybemenetelhez", Meg ünnepi beszéd. Az ifjú férj fü­lehallatára. Valahogy így: ha már lányom, férjhez mentél ehhez a senkiházihoz, igyekezz jóvátenni a bűnödet. Szerezz lakást a nevén keresztül. Neki a vidéki albérletek ellenére is megvan a több éves pesti la­kásviszonya ... Aztán szépen leléptetjük. A fiú estin a főiskola utolsó évét járta. Tudást „gyűjtött” vagyon helyett. Féléves vizs­gáinak idején lett meg a ház. A pokol tornáca ... Hozzá a lakásszentelőn ismét — „ün­nepi ebéd”. „Ügy vigyázz, hogy most már az én lakásomban laksz, itt én parancsolok. Ha eddig nem tudtad volna, most tudd meg, hogy csak bosszúból men­tem hozzád. Az a srác akkor nem akart elvenni feleségül. Mire én bebizonyítottam neki. hogy lesz, aki azonnal el­vesz ...” Megkezdődött a kiűzetés a „paradicsomból”. Először lé­lektanilag. Nem főzött, nem, takarított. A fiú a tanulásba menekült. Tanult az utcán, presszóban, részegek szesz sza­gú gyűrűjében. Nemsokára hárman lettek. A nej először még erak meg­hívta, később be is jelentette a lakásba új „férjét”. Hiába­való volt a fiú minden véde­kezése. A lakás felesége nevén volt. Irt az apósnak. Az fel is utazott, s az idegen helyett, a régit zavarta ki... Megtudta ugyanis, hogy az „idegennek” pénze és háza is van. Hogy vannak számító szándékai is? Ugyan ... Annak idején az após is tíz holdat vett el fele­ségül ... Mielőtt a válást kimondták volna, a fiú visszaköltözött Pest közeli albérletébe. Két hét múlva megérkezett a le­vél. Zaklatott, kúsza, ideges sorok ... „Semmije sincs annak a srácnak ... Illetve egy felesége és két gyermeké... Most ideköltöztek ők is. Itt vannak a nyakamon ... Nem én kellettem nekik, hanem a lakásom. Segíts!” Csupa alá­zattal, anyóskisérettel, megér­kezett az após is... „Csak te mentheted meg, fiam a lányom becsületét, elvégre a férje vagy.. ” ★ Az albérleti szoba kicsi. A spárgán ruhák száradnak, és a fiú mégis azt választotta ... Baky László felhívás, ígérgetés-és a közületek?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom