Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-09 / 6. szám

1373. JANUAR 9.. KEDD I ■ - ■>) »ltd 1:1 3 iJ P Megkezdődött a népfrontelnökök és tiíkárok továbbképzése Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője tartott előadást Tegnap megkezdődött a Pest megyei községi, járási, városi népfrontbizottságok elnökei­nek és titkárainak egyhetes továbbképzése Budapesten, a Hotel Ifjúságban. A tanfolyam megnyitóján megjelent Jám­bor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is. Csala László, a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­ságának elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a tanfo­lyam jelentőségéről, céljáról elmondotta: a népfront gazda­godó tevékenységi köre meg­követeli, a mozgalom munka­stílusának korszerűsítését, ál­landó javítását. Az egyhetes előadássorozat — amely a nép­front V. kongresszusának ál­lásfoglalására épül '— ehhez kíván segítséget nyújtani. Ez­után Kovács Antalné, a Haza­fias Népfront Pest megyei tit­kára részletesen ismertette a programot. Délután Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a KB párt- és tö­megszervezetek osztályának vezetője tartott előadást, Az MSZMP népfrontpolitikája, a népfrontmozgalom helye, sze­repe, feladatai társadalmunk­ban címmel. Beszélt a párt szövetségi politikájának törté­nelmi előzményeiről s hang­súlyozta: a népfrontmozgalom a harmincas évek végén a kommunisták kezdemé­nyezésére született meg. A felszabadulás után újjászer­vezték, s az ötvenes években átmenetileg visszaesett, de 1957-től a. Magyar Szocialista Munkáspárt politikája szelle­mében, a lenini alapokon, a népfront önálló, széles körű tömegmozgalommá formáló­dott Jakab Sándor előadásában Vázolta a szövetségi politika jellegét amely a párt politi­kájának szerves része, s ket­tős értelemben is jelen van a gyakorlatban. Egyrészt a mun­kásosztály és más dolgozó osz­tályok szövetségét jelenti, másrészt a párttagok és a pár- tonkívüliek szövetségét értjük rajta. Elemezte azt is, hogyan mó­dosul a szövetségi politika a szocializmus teljes felépítésé­nek idején, majd az MSZMP KB novemberi állásfoglalásá­nak alapján a nemzeti egy­ségre irányuló harcról be­szélt. Hangsúlyozta: az eddiginél jobban kell törekednünk a gazdasági, politikai, világnézeti egy­ségre, s elsősorban a világ­nézeti nevelés terén kell előrelépni. A népfrontmozgalom széles tömegbázisra épül, ezért rend­kívül fontos az is — mondot­ta —, hogy a mozgalomban dolgozó aktivisták jelezzék a gondokat, a tapasztalt hiá­nyosságokat, az érdekellenté­teket. A párt nem felülről, kí­vülről irányítja a népfrontot, hanem belülről, a mozgalom­ban dolgozó kommunisták ré­vén. A jelentős útmutatást nyúj­tó előadásban és az azt köve­tő konzultációkon szóba ke­rültek a népfront konkrét fel­adatai is: a munkások széle­sebb körét igényli a mozga­lom, elsősorban most, a közel­gő tanácsválasztások idején. Arra is törekedni kell, hogy a különböző bizottságok­ban, társadalmi megmoz­dulásokon ne mindig ugyanazok .vegyenek részt, hanem valóban a lakosság széles rétegei. Pontos feladat a tanács és a népfront kapcsolatának to­vábbi elmélyítése, s a mun­kás-paraszt szövetség tartal­masabbá tétele: a két osztály kon is, ismerjék meg egymás gondjait, tapasztalatait. Az előadást követően a nép­frontelnökök és titkárok járá­sonként, külön csoportokban vitatták meg az elhangzotta­kat. A tanfolyam mai, keddi programjában két előadás sze­repel: dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke a Haza­Sosem jártam Üjhartyán- ban, de már szinte az első lát­vány akár ékes cáfolatnak be­illő az iménti kérdésre: új házsor, tömött-tekintélyes épü­letek alkotják az egyik utcát, de másutt is jó néhány félig befejezett lakás mutatja, hogy meggyökeresedett emberek él­nek a faluban. Igaz, régi-régi falu Üjhartyán, hiszen már a törökök elpusztították elődjét; az a falu, a Keselyhegynek mondott domb táján létezett, — ez a magaslat adja mai ne­vét a szövetkezetnek. (Az iro­daépület táblája még a régi nevet mutatja: Új Elet; de, ha meggondoljuk, hogy az or­szágban mennyi az ilyen sab­lonos elnevezés, igazat kell ad­nunk a helyi specialitáshoz kötődés szándékának, a név- változtatásnak, vagyis annak, hogy ma ez a teljes cím: Ke­selyhegyi Szakszövetkezet, Üj­hartyán.) Anélkül, hogy az építők lendületébe kizárólag a szakszövetkezet nyújtotta életnívó rugóját látnám bele — hiszen a 2800 lelkes köz­ségből sok a Pestre, iparba, sőt, fővárosi termelőszövetke­zetbe eljáró ember —, jelen­tős létszámú gárda alkotja magvát a szövetkezetnek. — Hatszáz tagunk van, ami annyit tesz, hogy ugyanennyi család — mondja a pedagó­gusból lett, helybéli születésű elnök, Sásdi Antal. — De az átlagéletkor megüti áz 55 esz­tendőt, ami már kérdőjel a ja­vából, jóllehet, a föld vonzás­körében megmaradó fiatalok, 30—40 év közti gSzdák is akadnak. A TOT-beli fölszólalót iga­zolja viszont, hogy nehéz út­ját állni az elöregedésnek, lé­vén ma a társadalombiztosítá­si létra legalján a szakszövet­kezeti tag. Tudjuk, milyen in­dulatokat kavar olykor-olykor a, sajnos, egyelőre még föl nem oldható különbség az ipar és a termelőszövetkezeti dolgozók nyugdíjkorhatára között; nos, ez az ötesztendős hátrány további fél évtizeddel súlyosbodik a szakszövetkeze­ti tag esetében, hiszen ő nem 65, hanem csak 70 évesen lesz nyugdíjképes, ha pedig nő, úgy 65 évesen — bizony, évti­zednyi különbség ez, az ipari­val összevetvén. A következ­mény? Üjhartyánból — s nyil­ván nem pusztán innen — az ötvenéves férfiak igyekeznek valamely pesti gyárba bejutni, amolyan tessék-lássék, bár fias Népfront alkotmányos feladatairól, az 1973. évi ta­nácsválasztások lebonyolításá­val kapcsolatos politikai és szervezeti feladatokról beszél, Nyéki József, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának munkatársa pedig A Hazafias Népfront közreműködése a vá­ros- és községpolitikában cím­mel tart előadást. Megérkeztek az első vasércszállítmányok a Szovjetunióból A dunaújvárosi kikötőbe megérkeztek az első idei szov­jet vasércszállítmányok. A Komárom nevű MAHART mo­torvontató négy uszályban és két önjáró uszály hozott össze­sen 2000 tonna vasércet. A dunaújvárosi kikötőben az első vasérees uszályt még szombaton éjszaka, a másodi­kat vasárnap kirakták. A ki­kötőben vasárnap egyébként folytatták a táblalemez-bera- kást. képviselői ne csak ünnepeken, fehér asztal mellett találkoz­nának, hanem a hétköznapo­nagyon fontos munkakörbe: kapuőrnek, portásnak, 24 óra szolgálattal, 48 óra szabad idő­SZERENCSÉS ÖTVÖZET Gyarapodás - kérdőjelekkel Jövőt kutató beszélgetés Újhartyánban Két, közelmúltbeli országos fórumon is súlyos sza­vakat ejtették annak a mezőgazdasági rétegnek a jö­vőjéről, amely a szakszövetkezeti formát választotta, s ebben, az egyénit a közössel keverő létműfajban igyek­szik — váltakozó ütemben —■ boldogulni. A Kecskemé­ten tartott tanyatanácskozáson egyenesen úgy beszélt némely fölszólaló a parasztság eme korántsem elha­nyagolható részéről, hogy permanens bizonytalanság­ban él; a karácsony előtti TOT-ülésen pedig a társa­dalombiztosítási hátrányokat pedzette az egyik kül­dött. Ott, azon a Gellért-szállóbeli értekezésen beszél­tem meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsá­nak egyik Pest megyei tagjával, Sásdi Antallal, hogy az általa irányított szakszövetkezetben, Újhartyánban próbálunk majd némi támpontot fölvázolni ahhoz, va­jon csakugyan olyan vészterhes-e a jövendő? Új liázsor a faluban vei, ami azt jelzi, hogy azért tűnődnek még a gazdálkodás föladásáról. Szőlő, rozs, erdő Dr. Kecskeméti Lajos, a Bu­dapest környéki Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek Szövetségé­nek titkára, szabatosan fogal­mazza meg ezt a folyamatot: — A szakszövetkezetben ne­hezebben valósítható meg a munkaerő újratermelése, mint a termelőszövetkezetben. Mondhatni, kétszeresen sújtott emberek az itt élők: a termé­szeti adottság rossz, s ehhez párosul a társadalmi megkü- lönböztetettség. Lássuk, mivel is foglalkozik a szövetkezet? Hírét-nevét fő­ként borai vitték el megyei és országos vetélkedőkre; csak­ugyan, van 116 hold szőleje, 90 hold gyümölcsöse, mind kö­zös művelésben. De a teljes közös föld 3000 hold — 1500 hold pedig a tagság egyéni• művelésében van. Annak a 3000-nek a hozzávetőleges megoszlása: 600 hold rozsot és 100 hold búzát vetettek el az őszön, 650 hold kukorica is kö­zösben terem, s a többi tétel: 500 hold rét-legelő, 450 hold erdő, amiből 200 hold új tele­pítés. De a „közösbe” tartozik immár 250 hold elhagyott sző­lő is, — ezt csak most kezdik előkészíteni valamilyen hasz­nosításra, s akad jócskán par­lagföld. Az elmúlt három esz­tendőben ezen áz úton-módon 800 hold került a közösbe: tu­lajdonosa bejelentette, hogy nem képes már megművelni. A főkönyvelő röpke adato­kat villant elém arról, meny­nyire érdemes ezen a tájon például a hagyományos nö- I vényt, a hajdan 3 mázsás ho­zamot adó rozsot termeszteni? Bizony, nemigen kifizetődő, sőt az idén veszteségesnek bi­zonyult a gabona; tavaly is Újabb telepítések Talán nem járok azonban messze az igazságtól, midőn úgy vélem: éppen ez a szte­reotip megfogalmazás — „még hosszú ideig’’ — bosszantja- idegesíti elsősorban a szakszö­vetkezetben létüket megala­pozni szándékozókat, abban és abból élőket. Hiszen ugyan meddig tart az a „hosszú ideig?” — kínálkozik a kér­dés, amire csakis azt mondha­tom, amit az egységes szövet­kezeti törvény is elismer: egyenrangú forma ez a terme­lőszövetkezettel, vagyis ama csak 22 ezer forint haszon származott az akkori 283 hold rozsból. De az országos 24 má­zsás átlaggal szemben is csak 17 mázsát fizetett holdamként a kukorica is, továbbá a sző­lő erősen vitatott gazdaságos­ságára az újhartyáni példa sem szolgál pozitívummal: négy év átlagában 5.5 forint volt 1 ki­ló szőlő önköltsége, 5.1 forint az eladási átlagár. Kiparírozni a különbséget csak úgy képe­sek. hogy fönntartanak négy borozót; a fővárosban, Vecsé- sen Pécelen és Felsőpakony- ban mérik így a termést, ame­lyet az idén meglehetősen megsavanyított az időjárás. 16 millió, tisztán Erdei Ferenc utolsó nagy munkájában, a Város és vidé­kében ír olyan, szövetkezetek­ről, amelyekben gazdagok a tagok, de szegény a szövetke­zet. Nos, Üjhartyánban ugyan nem mondható el, hogy vala­mi általános szegénység lenne a szövetkezet jellemzője, hi­szen lám, 16 millió forintra rug a tiszta vagyona, mégis — lehet, futólagos —, benyomá­saim alapján Erdei formulája itt is érvényes, legföljebb „magasabb fokon”, mint Sza­bolcsban, Bács-Kiskun, Csong- rád egyes tájain. A magyará­zat abban leledzik, hogy a tagság 3—8 hold között saját birtokocskával rendelkezik, s ebből 1—3 hold a kertészet. Csupán uborkából 110 vagon­ra valót produkálnak ily mó­don, családi művelésben, az iparban dolgozók bevonáísával. (Továbbá közösben egyáltalán nem tartanak állatot — most tervezik, hogy a hernádi Már­cius 15 Termelőszövetkezettel együttműködve csirkét te­nyésztenek majd —, de a ház körül annál inkább van ser­tés, sőt szarvasmarha is. Oly­annyira van, hogy Üjhartyán- ra nem érvényes a szarvas­marha-állomány csökkenésé­nek országos tendenciája). Ha meggondoljuk, hoigy az uborka, egyéb zöldségnövény a nagyüzemben visszaszorul, úgy szerencsés ötvözet az, ami e szakszövetkezetben találha­tó. Miként dr. Kecskeméti La­jos is határozottan leszögezi, a falu termőhelyi adottsága nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas; a kertészet családi művelése egyfelől — a gépe­síthető növények közös meg­munkálása másfelől olyan ta- lálkozása-vegyítése a gazdál­kodásnak, amely hosszú ideig alkalmassá teszi a szakszövet­kezeti forma létét. hosszú idő egyszersmind szá­munkra még beláthatatlan idő. Sásdi Antal, a vezetőség i per­sze jól tudja ezt, nem hiányoz­nak terveik: jövőre 100 hold új szőlőt kívánnak telepíteni, amennyiben az ígért hozzájá­rulást csakugyan megadja a Borgazdasági Vállalatok Trösztje, s 55 hold erdővel kí­vánják megfejelni a mait. És az idei zárszámadás? A fogal­mazás óvatos, de határozott: „jobbnak ígérkezik, mint a ta­valyi”. Keresztényi Nándor A tények ereje T egnaptól drágábban vásárolható többféle termék. Az áremelés ténye november óta közis­mert. Ahogy az ehhez kap­csolódó szociálpolitikai in­tézkedések ugyancsak. Mindezekhez hasonlóan nyilvánosságra került áz is, hogy a következő ötéves tervidőszak elején a hús ára emelkedni fog. Erről a párt Központi Bizottsága ülésén Kádár János a többi között ezeket mondotta: „... hirdessük meg nyíltan és szükséges előrelátással, hogy a hús árát egyszer fel fogják emelni. Tudjuk, mi­lyen nehézségeink vannak a propagandában amiatt, hogy a béremeléseket min­dig meg szoktuk előre hir­detni, az áremelésekről vi­szont az emberek úgy sze­reznek tudomást, hogy reg­gel elmennek a boltba, és ott más árcédulák vannak”. Ne az árak irányába fűz­zük tovább gondolatainkat, maradjunk meg annál a puszta ténynél, hogy szük­ségszerű, de hangos helyes­lést aligha kiváltó intézke­dést jóelőre — évekkel ko­rábban — bejelentettek. Holott lehetett volna hall­gatni is arról, vagy csupán célozni rá. A nyílt szó, az őszinteség, a „beavatottak” körének társadalmi méretűvé bőví­tése egyben bizonyítéka is, serkentője is annak a poli­tikának, amelyet hosszú évek óta a Magyar Szocia­lista Munkáspárt folytat, s 'amelynek lényege a lenini útmutatások, normák köve­tése, tiszteletben tartása, minden tekintetben, így a tömegkapcsolatok esetében is. S most a legnagyobb körből a legkisebbekbe át­lépve, arra a brigádra gon­dolok, amelynek tagjaival aznap beszéltem, amikor la­punkban megjelent a hír a Pest megyei .Építőanyag és Szerelőipari Vállalat meg­szüntetéséről, beolvasztásá­ról. Ez a kilenc ember, bár hosszú évek óta együtt dol­gozott s sokat tett a válla­latáért, az újságból értesült kenyéradójuk sorsának alapvető változásáról. Ügy, mintha bármi mást, lottó­számot, időjárásjeíentést, menetrend-módosítást, kö­telező eboltást közöltek vol­na velük. Hallottak annyit, hogy gond van a vállalat­nál, de nem tudattak velük semmit. Nem kérték taná­csukat, véleményüket, nem nyugtatta meg őket senki, eloszlatva a megszokott ke­nyér esetleges elvesztése miatti aggodalmaikat. E gyetlen brigád, kilenc ember esetéből nem szabad általánosítani, de sajnos, az újságíró ta­pasztalatai bőségesen ele­gendők ahhoz, hogy e gon­dot széles körben meglevő­nek s így közügynek érezze. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál pél­dául a pártbizottság, a leg­főbb gazdasági vezetés rendkívül fontosnak tartja a minden lényeges vállalati kérdést felölelő tájékozta­tást. Ám tapasztalatai sze­rint középen, az üzemveze­tőknél, a részlegek irányí­tóinál sűrűn megreked e folyamat; amit hallottak, azt nem adják tovább. Mintha titkot őriznének. Mintha sok helyen őriz­nének titkokat. Meghökkentően nagy az ellentét az országos gondok nyílt tárgyalása s egy-egy üzem, vállalat, termelőszö­vetkezet, község ügyeinek, teendőinek titokként való kezelése között. Miközben az országos vezetés — jog­gal — bízik a nyílt szó, a tények erejében, a helyi ve­zetők tekintélyes hányada véli fontossága, nagysága bizonyítékának a hallgatást, pontosabban az elhallgatást. Nevetséges, gyermeteg ese­tek garmadája tanúskodik annak a vezetői típusnak a kialakulásáról, létéről és — ma már — anakronisztikus fönnmaradásáról, amelynek képviselői a hirdetőtáblára kerülő papírokra is ráüttet- ték a szigorúan, bizalmas pecsétet, a legkjsebb cédu­lát is többszörösein iktattat- ták... Ami az ötvenes években utánzása volt az országos módszereknek, az most éppen ez utóbbiak el­lenpontja. Miért, hogy még­is naponta találkozhatunk vele? Túl egyszerű magyarázat lenne azt felelni, hogy ahol sok a baj, ott a csend is nagy, bár van ebben igaz­ság. Ahol félnek a tényék­től, ott a nyílt szó helyébe a papírok lépnek, körleve­lek, felszólítások, feljegyzé­sek; ahol tartanak a nyüt szó következményeitől, ott minél kisebbre zsugorítják a tájékozottak, a dolgokat ismerők körét Ám megtör­ténik az is, hogy bár rend­ben megy a munka, tényék­ről, összefüggésekről, a még csak nagy vonalakban meg­levő jövendő teendőkről né­hány „fejes” tud, vélvén* ennyi elég is. B átortalanság és gőg, bi­zalmatlanság és fon­toskodás keveredik egy-egy helyen, s vezet csendre, tájékozatlanságra, közömbösségre s arra, hogy, j a változások, a gyors cse- ■ lekvést kívánó teendők fel­készületlenül érik a közön- . séget. Rengeteg s egyébként megtakarítható erőfeszítés­be, többletmunkába, kínló­dásba kerül Ilyenkor az egyensúly megteremtése, a fejek és a kezek összehan­golása, holott ha időben szólnak, ha az emberek elő­re tudnak ... Nem a fecse­gést bátorítjuk, ám, elgon- dolkoztatónak tartjuk azt a magatartást, amely végső­soron politikai hibát követ el, a politika rangja, tekin­télye, hitele mögé rejtőzve. Veszélyes kétarcúság ez. Mészáros Ottó AkkumulátorfedeEek Zsámbékrói Kooperációban, más üzemek részére a többi között akku­mulátorfedeleket készítenek a Zsámbéki Műanyagipari Válla­latnál. Pápai Sándor keze alól műszakonként 420 darab ke­rül ki. Ékes János felvétele \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom