Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
utt. kMímIop 1973. JANUÄR 7.. VASÄRNAP EÍőbbrelépés — felelős döntések nyomán Négy esztendővel ezelőtt, a művelődésügyi miniszter utasítása alapján négy kategóriába sorolták a művelődési intézményeket. A megszabott működési feltételektől függően művelődési központ, művelődési ház, klubkönyvtár besorolást kapott az intézmények mintegy fele, míg a többi művelődési otthon név alatt működött tovább. A váci járás tizennyolc művelődési háza, kjubkönyvtára mellett tizenhét művelődési otthont tartottak számon. Azért múltidőben, mert az elmúlt év végén megjelent1 művelődésügyi minisztériumi állásfoglalás értelmében 1973. január elsejével meg kellett szüntetni azokat a művelődési otthonokat, amelyek átalakítására, korszerűsítésére a helyi tanácsok nem vállalkoznak. Erről, a napokban bekövetkezett változásról beszélgettünk Berkó Árpáddal, a váci járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetőjével. O Megítélése szerint mi tette szükségessé ezt, az első hallásra meglehetősen szigorúan hangzó intézkedést? — Az eredményes közművelődés két alapvető feltétele a tárgyi és személyi feltételek biztosítása. Amikor négy esztendővel ezelőtt a művelődés- ügyi miniszter utasítása alapján különböző kategóriákba sorolták a művelődési intézményeket, ez az intézkedés a feladatok meghatározása mellett a közművelődés tárgyi feltételeinek a felmérését is jelentette: az adott épület milyen jellegű munka végzésére alkalmas. A felmérés alapján kiderült, hogy művelődési intézményeink fele nemcsak a járásban, de országosan is alkalmatlan a korszerű közművelődési feladatok ellátására. A legtöbb eredetileg kocsmának, magánháznak épült, s az egyetleh nagytermen kívül más, klubéletre vagy szakköri foglalkozásra alkalmas helyiséggel nem rendelkezett. Ezek a művelődési otthonok területenként eltérő adottságokkal rendelkeztek, különböző működési körülmények között tevékenykedtek, s bár többségük fontos szerepet töltött be egy-egy település lakosságának kulturális ellátásában, mégis helyes volt az a döntés: ahol nincs meg fejlesztésük lehetősége, ott meg kell szüntetni ezeket az intézményeket. • Ezek szerint a végleges döntést a helyi tanácsokkal folytatott megbeszélések előzték meg? — Természetesen. Nem a járás vagy a megye feladata eldönteni egy-egy községi művelődési otthon további sorsát. Ahol a tanácsok, felmérve anyagi erejüket, lehetőségeiket, úgy döntöttek, hogy 1975 végéig a szükséges átalakítással, bővítéssel, felújítással alkalmassá tudják tenni művelődési otthonukat a közművelődési feladatok ellátására és erre írásbeli garanciát vállaltak, ott feltételesen ezeket az intézményeket a művelődési ház kategóriába sorolták, vagyis megelőlegezték számukra egy magasabb szintű közművelődési tevékenység kialakításának a lehetőségét. Természetesen amennyiben a korszerűsítésre mégsem kerülne sor, megszűnik ezeknek az intézményeknek a művelődési otthon jellege 1975. december 31-én. O És ahol a helyi tanácsok nem tudták vállalni 1975 végéig ezen intézmények korszerűsítését? — Ott 1973. január elsejével megszűnt ezeknek az intézményeknek a művelődési otthon jellege, s azokat át kell adni valamilyen kulturális vagy közösségi célú hasznosításra. A rendelkezés. értelmében e megoldás esetén is arra kell törekedni, hogy ezeket a2 épületeket elsősorban iskolai, szövetkezeti, üzemi ifjúsági klubok működtetésére tegyék alkalmassá, de felhasználható az épület tornateremnek, népfront- és tsz-klubnak vagy könyvtárnak is. • Tudomásom szerint a váci járásban tizenhét művelődési otthon további sorsa felett kellett dönteni. Milyen döntések születtek? — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy községi tanácsaink, ahol a legkisebb lehetőség is kínálkozott a művelődési jelleg fenntartására, a fel- jebbsoroláara adták le voksu- kat. A tizenhétből nyolc helyen: Kisnémediben, Örboty- tyánban, Püspökszilágyon, Szódon, Sződligeten, Vácdu- kán, Pencen és Kemencén vállalták, hogy a jelenlegi művelődési otthont művelődési házzá fejlesztik három esztendő alatt. Három hely m: Örbottyán második kerületében, Galgagyörkön és Kemencén a hozzájuk kapcsolódó község művelődési házának részlegeként működtetik tovább. Foton és Gödön klub- könyvtárrá alakítják. Mindössze három község: Ácsa, Kismaros és Ipolyíölgyes mondott le művelődési otthonáról s ifjúsági klubként kívánja tovább működtetni azt. Egyedül a rádi tanács vezetői nem tudják, mihez kezdjenek élet- veszélyes művelődési otthonukkal. A helyi termelőszövetkezet szívesen hozzájárulna felújításához, az Országos Műemléki Felügyelőség azonban ragaszkodik a műemlék jellegű kastély eredeti rekonstrukciójához, ehhez azonban a helyi tanácsnak és a termelőszövetkezetnek együttesen is kevés a pénze. • Az elmondottakból kitűnik, hogy az elkövetkező években jelentős előbbrelépés várható a váci járás közművelődésében. — Igen, ami a tárgyi feltételek biztosítását illeti. Az anyagi feltételek biztosításában azonban már eddig is jelentős lépést tettünk. • Éspedig? — Ma már húszonegy művelődési intézmény fenntartásában vállalnak részt a termelőszövetkezetek, ipari üzemek, s más intézmények. Van olyan művelődési házunk, amelynek fenntartásáról teljes egészében a helyi termelőszövetkezet gondoskodik, olyan is, amelynek öt fenntartója van. A legkülönösebb valamennyi között a január elsején megkötött ze- begényi szerződés: itt nem termelőszövetkezet vagy ipari üzem szövetkezett a helyi tanáccsal, hanem a Szőnyi István Múzeum Baráti Köre. • A tárgyi és anyagi feltételek alakulása tehát kedvező. De a közművelődés eredményességének legalább ennyire fontos feltétele a személyi feltételek, azaz a függetlenített népművelők biztosítása is. Mi a helyzet a váci járásban ezzel kapcsolatban? — Megint csak azt mondhatom: jó úton haladunk. Ma már tizennyolc művelődési intézményünk rendelkezik függetlenített igazgatói státusszal. A tizennyolcból tizenhat igazgató már dolgozik, kettő pedig rövidesen munkába áll. O összegezve tehát, a Művelődésügyi Minisztérium legutóbbi állásfoglalása pozitív hatással volt a járás közművelődésére? — Feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy most szülessenek meg a nem egy helyen évek óta húzódó döntések a közművelődés hogyan továbbjáról, ne pedig holnap vagy holnapután. Prukner Pál Mai jugoszláv grafika Szomaton a Kulturális Kapcsolatok Intézete a Kiállítási Intézmények és a Szépművészeti Múzeum rendezésében A mai jugoszláv grafika címmel kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. A két hétig nyitva tartó tárlaton 20, számos nemzetközi kiállításon hírnevet szerzett kortárs jugoszláv grafikusművész száz alkotásával ismerkedhet meg a magyar közönség. A megnyitón megjelent Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, továbbá hazai társadalmi, művészeti életünk számos kiválósá*ga. Ott volt dr. Ziga Vodusek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Sárréti faragások A Sárrét történelmi múltjával foglalkozó tanácskozást rendeztek szombaton Szeghalmon. A honismereti mozgalom lehetőségei címmel dr. Köteles Lajos, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója tartott előadást, Molnár Pálné, az MSZMP Békés megyei bizottságának archivumvezetője pedig a munkásmozgalmi hagyományok kutatásának eredményeit ismertette. TAPIOSZENTMARTON A legtöbbet a művelődésre fordítják A gek rendelkezésre álló össze- legnagyobb részét a művelődésügyre fordítják már évek óta Tápiószentmárton- ban. A községben 3 esztendeje adták át a megye egyik legkorszerűbb, tornateremmel, központi fűtőberendezéssel, orvosi rendelővel, úttörőszobával rendelkező nyolc tantermes általános iskoláját, ahol kabinetrendszerben oktatnak. Az iskolában alsó- és felsőtagozatos napköziotthon is működik. A községben most egy 75 személyes óvoda építésén dolgoznak. Az új óvodához összesen 260 ezer forinttal, és sok társadalmi munkával járult hozzá a helyi Kossuth és Rákóczi Termelőszövetkezet, valamint takar ékszövetkezetük. A be- tonlábakon álló, homok-, cement- és poliészter panelből emelt, vasszerkezetű tető hullámpalával fedett épület kivitelezése a felébe kerül, mint a hagyományos óvodaépületeké. Tápiószentmárton tanyavi- lága kiterjedt. A tanulókat két külterületi iskolában, összevont osztályokban oktatják. E helyzeten segítendő, a községben régóta foglalkoznak egy tanyai kollégium létrehozásának tervével. A célra évek óta fenntartják egy régi négytantermes iskolájuk felszabadult, megüresedett épületét, amely 60 gyerek elszállásolására alkalmas. Ügy tervezik, hogy a kisdiákok innen a község új általános iskolájába fognak bejárni, s ott is étkeznek majd. Az elképzelések szerint a tápió- szentmártoni tanyai kollégiumban a járás más tanyai iskoláiból is elhelyeznének gyerekeket. A tápiószentmár- toni tanyai kollégium megnyitásának előrelátható költsége 2 millió forint. SZEGET SZEGGEL A Nemzeti Színház bemutatta Shakespeare Szeget szeggel című darabját Mészöly Dezső fordításában. A képen: jelenet a Major Tamás által rendezett előadásból. Gábor Viktor felvétele — Kérem, írja ide: nem Sándor, hanem András vagyok. Ez azért fontos, mert a vezetéknevem után gyakran, ha operatőrről beszélnek, hozzáteszik a Sándort, pedig én Kocsis András vagyok. Félreértés ne essék, Kocsis Sándor a Magyar Televízió régi és kitűnő operatőrje. Őrá hasonlítani csak jóleshet. Mindenesetre jó lenne, ha egyszer a Kocsis András is márka lenne az operatőrök között. — Már elég régen olvashatjuk a képernyőn a nevét. Hogyan lett operator? — Belsőépítésznek készültem és mint műbútorasztalos fel is szabadultam. Érdekelt minden, ami a művészettel összefügg. Egyik osztálytárs- nőm édesapja, Kecskés Sándor filmoperatőr nagyon sokat ínesélt erről a hivatásról. Én meg csak csodálkoztam és elhatároztam, hogy ilyen izgalmas hivatást választok én is. — Bizonyára szenvedélyes fotós volt. — Tévedés. Sem akkor nem szerettem az állóképeket, sem most. Csak a mozgás izgatott. — Főiskolára nem jelentkezett? — Pontosan ötször jelentkeztem. Első alkalommal eljutottam a harmadik rostavizsgáig, aztán egyre rosszabb eredményeket1 értem el a felvételiken, mig a főiskola végleg alkalmatlannak minősített az operatőri pályán, eközben egyre több filmben dolgoztam mint segédoperatőr a Magyar Televízióban. 1955-ben felvettek a Magyar Televízió segédoperatőri tanfolyamára. Hetven ember közül hatan végeztünk, s végül kettőnket vettek állományba. Szerencsém volt, jó szemű, szigorú operatőr mellett tanultam a szakmát. — Hogy kezdődött önállósága? — Kezdetben apró munkákat bíztak rám. 1965-ben az első önálló műsorom a mező- gazdasági szaktanfolyam volt, az első komolyabb feladat pedig az öttusa-világbajnokságról készült film. Azóta Kocsis András sole tízezer méter filmet forgatott. Tehetséges, jó operatőrré vált. — Mit tart a legfontosabbnak a szakmában? — Nehéz kiemelni bármit is, de talán csokorba kötve hadd említsem meg, mint általános szükségletet, a tehetséget, a mindenkor feltétlenül biztos technikai tudást, a téma alapos ismeretét, a fantáziát, a kompozíciós érzéket és nem utolsósorban a fizikai erőt. — Kedvenc műsora? — Elsősorban a Hét, a Kék fény és a Mindenki közlekedik, Módom volt — többek között — olyan kitűnő emberrel együtt dolgozni, mint Polgár Dénes, akivel többször utazhattam külföldi riportutakra és mellette megtanulhattam, hogy szinte együtt lélegezzen az operatőr és a riporter, mert csak így lehet igazán egységben a gondolat és a kép. R. J. Zsúfoltság a mozgólépcsők előtt Csúcsforgalom a metrón Vágtat a metró a sötét alagútban, befut a neonfényes állomásokra: az Örs vezér tér és a Déli pályaudvar közötti tíz kilométeres távolságot 18 és fél perc alatt teszi meg. Naponta félmillió utas kulturált, gyors közlekedését biztosítja, bekapcsolja a főváros „vérkeringésébe” a Gödöllőről, Szentendréről HÉV-vel érkezőket is. Ma a metró Budapest legkorszerűbb közlekedési eszköze, várták avatását az utasok. Milyen a föld alatti utazás? — e kérdésre keresünk választ riportunkban. Sodródik a tömeg Délután négy óra: az Emke- aluljáró zsúfolt, sokan a metróbejárat előtt szoronganak, mindenki lassan lép, vagy inkább sodródik a forintbedobós automaták felé. Nézem az órámat, öt perc kell, amíg a mozgólépcsőig eljutok, s már nem magam szabom meg az útirányt, az utastársak a bérleteseknek fenntartott folyosó felé lökdösnek, kitérni nem lehet, ezért kénytelen vagyok egy forinttal megkárosítani a BKV-t. Egy mozgólépcső lefelé megy, kettő felfelé, a lépcsőre rálökik az embert. Lent a csarnokban az induló és a megérkező utasok összekeverednek, nem mindenkinek sikerül kitérnie a másik útjá- ból. „Legalább érvényesülne a jobbkézszabály” — mondja egy bőrkabátos férfi, akinek biztosan most javítják a kocsiját. A peron azonban nem zsúfolt, a kedélyek lecsillapodnak, mert rögtön jön a szerelvény. A kocsikban kényelmesen állhat az utas, ez felüdítő a mozgólépcső előtti közelharc után. Az Astoria, a Deák téri, a Kossuth téri állomásokon sem zsúfolt a peron, a kocsikban is jó a hangulat. Délután fél öt: az első tapasztalat, csak a mozgólépcsőkön kell túljutni, s utána kulturált, gyors az utazás. Mit mond a csúcsforgalomról Rékási Mihály, a Baross téri metróállomás peronszint- ügyeletese: Négyféle menetrend — A peronszint-ügyeletes az utasforgalmat irányítja, figyelemmel kíséri a vonatokat. Négy menetrend szerint dolgozunk: az A/3-as a hétköznapi forgalmat, a B/3-as a péntekit, a C/3-as a szombatit, a D^-as a vasárnapi közlekedést határozza meg. Hétköznap hajnali öt óráig négypercenként érkeznek a szerelvények, ekkor sűrítjük a járatokat, negyed tízig kétpercen- ként jönnek a kocsik. Ez az időszak a reggeli csúcsforgalom. Szabályzatunk előírja, hogy csak egy mozgólépcső szállíthatja le az utasokat, ugyanis csak ennyi ember befogadására alkalmas az állomás. Két vonat hozza az embereket, őket gyorsan a felszínre kell juttatni. Hiába kérik hát az utasok, hogy a másik lépcső is lefelé menjen, azt válaszoljuk: a szabályzat nem engedi. Bár nem az én feladatom, hogy eldöntsem, de szerintem kevés a mozgólépcső ekkora utasforgalomhoz. Gyorsabban a munkahelyre Délután fél öt múlt néhány perccel: a Batthyány téren sem várakoznak sokan. Kiszállok a szérelvényből, s megnézem, hogy mi a helyzet a szentendrei HÉV végállomásán. Az utasok nem szoronganak a peronon, nyugodtan ülnek a kocsiban. Kovalcsik Nándor munka után hazaindul Szentendrére. — Én nagyon örülök az új metrónak, mégiscsak jobb, hogy a főváros „szívébe” hoz a HÉV. Gyakrabban indulnak a járatok, gyorsabban juthatok a munkahelyemre. Egy probléma azonban még megoldatlan: ha egy zsúfolt HÉV befut a Batthyány térre, s egyszerre megrohanjuk a metrót, az emberek csak lökdösődnek, mert nincs elég hely. A metró átvágtat a Duna új, föld alatti hídján, s a nagy budai csomóponton, a Moszkva téren sem érezhető a csúcs- forgalom. A Déli pályaudvarnál hasonló a helyzet. Irány hát vissza a Blaha Lujza térre. Az Emke-aluljáróban öt órakor is a bejárat előtt szoronganak az utasok. Nézem a jobb oldali oldalbejárót, s nem értem, hogy ezt miért nem nyitják ki? „Elviselhető utasmennyiség" A peronszint-ügyeletestől megtudtuk, hogy a mozgólépcső a metró „szűrője”, meghatározza az „elviselhető utasmennyiséget”. Hogy az utasnak is elviselhető-e a mozgólépcső, arról sokat tud Kö- könyei György mozgólépcsőügyeletes a Baross-téren: — Feladatom, hogy figyeljem a mozgólépcsőn utazókat, nem esik-e el valaki, ha ilyen történik, megállítom a gépet. Az emberek gyakran bekiabálnak a fülkémbe, hogy indítsam már el a másik lépcsőt is, de ezt csak az állomésvezető engedélyével tehetem. Az utasok káromkodnak, azt hiszik, mi örülünk a tumultusnak. Pedig ez nincs így. Ha az emberek leérnek a csarnokba, itt .összekeverednek a felfelé igyekvőkkel, de ez nem is baj, mert legalább nem rohanják meg a szerelvényeket. Csúcsforgalomban szinte a mozgólépcső minden fokán állnak az utasok. Mi, hová megy? Megkérdeztem néhány utast:A mi tetszik a metrón s mi nem? íme a válaszok: — Nem tetszik a huzat. A mozgólépcsőnél majd leviszi az ember kalapját. Ilyen nagy szelet kavarnak a vonatok? — Kevés ez a három mozgólépcső, kicsik a peronok. Vagy építették volna nagyobbra, vagy ne szüntették volna meg ennyire a villamos- és az autóbusz-közlekedést. — Én nagyon szeretem a metrót, naponta tizenöt perccel kevesebbet kell utaznom. Minden reggel és este ötven percig tartott az utam, a metróval napi fél órát takarítok meg. Ifjú házas vagyok, vár a feleségem, ez a fél óra is sokat jelent. — Jó, jó ez a metró, de kérdem én, miért kellett emiatt mindent összezavarni a föld felett. Az ember azt sem tudja hogy mi közlekedik, mi hová viszi, öspesti vagyok, de újra kell tanulnom a közlekedést. Kár a metró miatt elvenni az utastól a villamost meg az autóbuszt. Ne így oldja meg a BKV a munkaerőgondokat... A második csúcsforgalom délután van, erről Rékási Mihály peronszint-ügyeletes ezt mondja: I t I t V Még nem azonos
