Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

1973. JANUAR 31., SZERDA et» »Itt. »Fl iJCírlap 7 Gábor Viktor felvétele Tolópadjárat. E szó hallatá­ra kiemelkedő pultszerű al­kotmányra gondol az ember, s lám, milyen csalóka a kife­jezés. A tolópadjárat ugyanis, mintegy 50 centiméter mély óriási betonmedence, amelyet hosszanti irányban négy szál vasúti sín szabdal három- négyméteres csíkokra. E síne­ken gördül a tolópad, amely a medence teljes szélességét át­éri, s melyen épp elfér egy négytengelyes vasúti személy- kocsi. Furcsa látvány, ahogy a vonat, illetve annak egy kocsi­ja a tolópadon nem hossz­irányban (kerekeinek megfele­lően előre, vagy hátra), ha­nem oldalt mozog. Jön-jön egyre közelebb, míg el nem ér a szerelőcsarnoknak ahhoz a kapujához, amely mögött megkezdődik a kocsik felújí­tása: javítása. Jó gyakorlat Kardos Tibor főkonstruktőr egy ideig figyeli a most betolt kocsi körül tevékenykedőket, majd megindul, hogy körül­nézzen a műhelyben is. — 1951-ben fejeztem be ta­nulmányaimat a Műszaki Egyetem gépészmérnöki kará­nak vasúti járműszakán. Itt a MÁV Dunakeszi Járműjavító­jában helyezkedtem el, az ak­koriban alakult szerkesztési osztályon. Láttam, hogy ennél alaposabb gyakorlatot sehol sem szerezhetek, s az elméle­ti fejlődésre is van lehetőség: Maradtam. Az is erősen ide­kötött, hogy a MÁV járműja­vítói közül egyedül mi készí­tünk új kocsikat is, amelyek előbb-utóbb újra visszakerül­nek hozzánk, s az ilyenkor je­lentkező javítanivalókból a konstruktőr leszűrheti a ta­pasztalatokat. Ez a gyártott kocsiknak is előnyére válik, hisz amíg a máshol készültek 10—12 éves korukban főjaví­tásra szorulnak, a mieink még 14 évesen is jó állapotban futnak. Kapásból — Sok ismerősöm megkér­dezi, nem unalmas-e a mun­kám, hiszen a személykocsik annyira hasonlítanak egymás­hoz. Persze, csak a felületes szemlélő szerint hasonlóak, ám én kapásból is felsorolok 8—10 típust: vég- és középpe­ronos, termes, fülkés, első-, másodosztályú és ezek variá­ciói. Ezenkívül háló-, étkező-, és különféle speciális kocsik, mint mérő, orvosi, s a többi. A különféle kocsikat nem egy konstruktőr tervezi teljes egé­szében, hanem mindannyian dolgozunk egy-egy részfelada­MÉLYÜLÓ BARÁTSÁG Sikeresek voltak ton. Ha jól megszámolom, az elmúlt 22 év alatt egy kocsi­családon belül körülbelül húszféle típuson dolgoztam. Mi nemcsak a MÁV-nak ké­szítünk itt járműveket, a mi gyártmányunk fut többek kö­zött a csepeli HÉV-vonalon, sőt a jugoszláv, csehszlovák vasutakon is. Közben egy ülésektől, cso­mag- és hamutartóktól, foga­soktól „megkopasztott” kocsi­hoz érkezünk. — Itt dolgoznak a főjavítá­sokon. Magunk közt ezt a munkahelyet „kórházi rész­legnek” nevezzük, ahol a rozs­dától „gyógyítjuk” a kocsikat. Vázig lebontjuk és újra átépít­jük a réginél korszerűbben. Ez egy új kocsi értékének 75 százalékába kerül, tehát drága mulatság. Észrevételek alapján A főkonstruktőr láttán az egyik ember odajön: — Kardos elvtárs, nézze meg, végigrepedeznek a tartó­oszlopok bontás közben, mi le­gyen velük? A mérnök vizsgálja az osz­lopokat, még az ujját is vé­gighúzza, hogy jobban érzé­kelje a repedés vonalát. Azt mondja, valószínűleg ezt a ko­csit ki kell selejtezni. Előzőleg azonban kémiai és mechanikai vizsgálatot végeznek rajta. — No — tér vissza, most legalább láthatta, nemcsak az új gyártmányokkal kell foglal­koznunk, hanem a régiekkel is. Apropó, hadd mutassam meg a legújabb kocsinkat — mondja, s meggyorsítja lép­teit. — Ezt a korábbinál szeré­nyebb kivitelű termékünket két nagy teremre osztottuk, az ülései felhajthatok, tehát könnyebb a takarítása, mint a régebbi típusoké. Ebből az idén negyvenkilencet gyár­tunk. Gyakran a. kocsiépítés közben is akadnak módosítá­sok, éppen a munkások észre­vételei alapján. Tegnap pél­dául az egyik csövező szak­munkás egy gazdaságosabb csőleszorítási módot javasolt. Emiatt érdemes volt megvál­toztatni a műveleti sorrendet. Lesz utánpótlás A ^ konstruktőr munkáját szabványok kötik, de maga tervezheti a kocsi vonalveze­tését, az ajtók formáját, s a belső berendezéseket, amihez bizony esztétikai érzék is szük­séges. S bár nekem személy szerint a forgóváz- és futómű­fejlesztés a kedvenc témám, a belső tervezési feladatokkal is szívesen foglalkozom. Az ilyen jellegű munkát általá­ban hazaviszem. A kisebbik fiamat, Gábort ugyanis nagyon foglalkoztatja a téma, amióta egyszer behoztam a gyárba. Már tervezett olyan ülést, amelyhez hasonlót beépítet­tünk a kocsikba. A nagyobbik fiam is eljegyezte magát a járműszakmával, most végzi a Közlekedési és Távközlési Fő­iskola első évfolyamát. Vele érdekes a szakmai kapcsola­tunk, gyakran ő kér tőlem ta­nácsot, máskor viszont én cse­nem el egy-egy aznap éppen nélkülözhető könyvét, hogy át­nézzem. Van egy terepaszta­lunk, s gyakran egész este modellezünk. Máskor, főleg hétvégeken, a fiaim unszolá­sára kiruccanunk egy nagyobb kirándulásra. Különben a háztartási mun­kában is segítünk valameny- nyien, mert a feleségem be­teg. Egymást segítve — A gyárban munkatár­saimmal is jól megvagyunk. Van, akivel 15—17 éve dolgo­zunk együtt. Az évek folya­mán erős kollektív szellem alakult ki, aminek eredmé­nyeként mindig számíthatunk egymásra. Az utóbbi időben azonban erősen megfogyatkoz­tunk, három hónap alatt hét kollégámat emeltek ki. Még így is hat mérnök és ti­zenhárom technikus dolgozik vezetésével. Czibor Valéria a nemzetiségi napok Kedden országos választmá­nyt ülést tartott a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetsége. Dr. Wild Frigyes főtitkár beszámolójában meg­állapította, hogy tovább mé­lyült a magyar és a nemzeti­ségi lakosság barátsága, sike­resek voltak a kultúrköruták, a béke és barátsági estek, a nemzetiségi napok. A szövet­ség továbbra is fő feladatának tekinti az anyanyelvi kultúra ápolását, a szocialista öntudat elmélyítését. Tovább szélesítik az orszá­gos Páva-mozgalomhoz kap­csolódva a német nemzetiségi vetélkedőket. Ritkán állnak a PEMÜ-ben a gépek Kétezer féle termék Küszködik az emelkedő méterekkel a motor, a 64-es busz vezetője mereven nézi az utat. Sok a panasz a rossz köz­lekedésre is. Solymár és a Pest megyei Műanyagipari Vállalat még sincs elzárva a világtól, naponta érkeznek a külföldi szaklapok, folyóira­tok, hogy a fiatal szakember- gárda ezáltal is továbbléphes­sen, növelje nemcsak a gyár s a műanyagipar, hanem nép­gazdaságunk egészének szín­vonalát. Műanyag csapok — exportra A PEMÜ alig több, mint egy évtized alatt fejlődött ki­csiny szövetkezetből 1500 főt foglalkoztató vállalattá. A di­namikus fejlődést jellemzi, hogy 1972-ben az előző évinél 14 százalékkal magasabb ter­melési értéket értek el, s az idén további 30 százalékos fel­futást terveznek. A falu szé­lén állnak a gyár épületei. Tá­gas, világos, korszerű vala­mennyi. A legújabb üzemek­ben egyelőre kevesen dolgoz­nak, ott új termékeket fognak gyártani. A termékszerkezet állandóan változik, ami érthe­tő is, hiszen a műanyagipar­ban napról napra a meglevő­nél jobb tulajdonságú anya­gokat fedeznek fel. Jelenleg több mint kétezer­féle termék készül a PEMÜ gépiéin, berendezésein. Csupán a fröccsöntött termékek skálá­ját is sokáig tartana ismertet­ni, hisz az egydekástól az 5 kilogrammosig számtalan sú­lyú és formájú termék készül. Ellátják a cipőipart műanyag sarokkal (évente tízmillió pá­rat készítenek), a mezőgazda­ságot öntözőcsövekkel, a bú­tor-, jármű- és építőipart al­katrészekkel, nem is beszélve a műanyag szelepekről és csa­pokról, amelyekből nemcsak a hazai igényeket elégítik ki, hanem világszínvonalú tech­nológiájuk révén a KGST-tag- államokét és néhány tőkésor­szágét is. összes termékeiknek körülbelül 10 százalékát ex­portálják. Öt év alatt megváltozik Mint a gyár főmérnöke, Ho- dászi József elmondta, olyan gyors a fejlődés, hogy öt év alatt a vállalat gyártmány­struktúrája teljes egészében megváltozik. Ehhez természe­tesen szoros kapcsolatban kell állni az egyetemekkel, kutató- intézetekkel, emellett tisztán kell látni a termékszerkezetet és változásait. Az idén például ismét egy sor új termék gyár­tása kezdődik. Ezeket és az irántuk megnyilvánuló keres­letet ismerniük kell. Annál is inkább, mivel az idén nem „halasztanak ki” egyetlen ter­méket sem, viszont minden speciális területen újakkal je­lentkeznek. Elsősorban olyan újdonságokat vezetnek be, amelyekkel tőkés import ta­karítható meg, sőt némelyik­ből még exportálhatunk is. Most fokozzák tízszeresére a már tavaly bevezetett hőálló, vegyszerálló PEMÜFLON gyártását, háromszorosára a szilíciumgumiét és növelik a kárpitoshabét is, amelyből ta­valy még csak próbagyártás volt, az idén pedig teljes ka­pacitását lekötötték. Azonnal felveszünk szakvizsgával rendelkező gépkezelőket Elba-Mixer betonkeverőhöz, Schwing betonszivattyúhoz, EDILMAC típusú toronydarura, Panther autódarura (vezetői jogosítvánnyal), kis kotrógéphez (nehézgépkezelőt), valamint gépkocsivezetőt „D” kategóriájú jogosítvánnyal. Felveszünk továbbá: AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ, BÁDOGOS, KŐMŰVES, VIZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ASZTALOS \CS, BURKOLÓ. FESTŐ, PARKETTÁS, TCTŐFEDÖ, VILLANYSZERELŐ, VASBETONSZERELŐ, LAKATOS, KöNNYÜGtPKEZELŐ SZAKMUNKASOKAT. GÉPKOCSIVEZETŐKET, BET \NITOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évüket betöltött fiúkat is), RAKODÓKAT, KUBIKOSOKAT. Je^ntkezni leh^t n PROSPERITÁS KTSZ munkaüoyi osztályán Budapest IX., Viola utca 45. Tartós újdonságok Idei újdonság lesz a PEMÜ- FLEX fantázianevű új, nagy kopásállóságú anyag, amely felülmúlja az eddig sok bosz- szúságot okozó műanyag sa­rokflekket vagy járófoltot, ugyanis nem rojtosodik és alig kopik. Élettartama a há­romszorosa a most forgalom­ban levőkének. Külön előnye, hogy a vásárló egyetlen moz­dulattal maga is felerősítheti. A divatos poliuretán forma­talp sorozatgyártása a máso­dik negyedévben indul, ebből az idén még csak egymillió pár készül. Ebből 400 ezret tő­késországokba szállítanak, jö­vőre azonban 1,7 millió párra növelik a termelést. A PEMÜ megyénkben, de még országosan is az elsők közt van a kapacitáskihaszná­lásban. Míg az országos mű- anyagipari átlag 60 százalék, náluk a 87 százalékot is meg­haladja. A főmérnök elmond­ta, hogy 2—3 műszakban dol­goznak, s a gépek állásidejét a minimálisra csökkentik. A JÖ SZAKKÖNYV - TERMELŐESZKÖZ ÉVRŐL ÉVRE, így ta­vasz közeledtével rendezik meg a mezőgazdasági mű­veknek ünnepszámba menő seregszemléjét, amelynek célja, hogy az ilyen jellegű szakkönyveket és szaklapo­kat minél szélesebb kör­ben ismerjék, vásárolják meg az e tárggyal foglalko­zók, a mezőgazdaságban dolgozók nagy tábora. Az idén — az eddigi ha­gyományok folytatásakép­pen — új vonással is gaz­dagodik a mezőgazdasági könyvhónap: az a törekvés, hogy e néhány hét az élel­miszer- és fagazdasági szak­könyvek mellett a szakla­pok ünnepe legyen. Magya­rázatképpen annyit, hogy a szakkönyvek hosszabb táv­ra készülnek, s ezért job­ban kialakult, elfogadott, szélesebb körű ismereteket nyújthatnak, a szaklapok viszont friss információkat, a napi problémákban való eligazodást, tanácsadást, az aktuális tennivalók meg­oldását segítik elő. A Mezőgazdasági Könyv­kiadó — amely e könyvhó­nap egyik legfőbb patrónu- sa — minapi sajtótájékoz­tatóján ismertetett adatok szerint: az élelmiszer-, fa­gazdasági, földügyi és tér­képészeti feladatok meg­oldását a napi- és hetilapo­kon kívül hetvennyolc szak­lap, ezen belül 14 termelé­si, 17 tudományos és terme­lési, 14 csak tudományos megalapozottságú, 33 tár­sadalmi egyesületekhez, szövetségekhez tartozó lap, értesítő, közlöny, valamint 61 üzemi híradó és más ki­advány segíti. Széles körű tehát az e kérdésekkel fog­lalkozó szakirodalom. Ám mindezeknek csak akkor számolhatunk hatékonysá­gával, ha el is jutnak azok­hoz, akikhez szólnak. Nagy­üzemeinkben jelentősen ke­lendők az utóbbi esztendők­ben ezek a sajtótermékek. Azt is tapasztaljuk azon­ban, hogy a kelendőség nem mindig jelenti az olvasott­ságot is. Ezért fontos, hogy most, a könyvhónap folya­mán, ne csak eljuttassák az ezzel foglalkozók a szak­könyveket, szaklapokat az érdekelteknek, hanem meg­szerettessék és megismer­tessék azokat Ez pedig nemcsak a könyvterjesztők, ismeretterjesztők, a kultúra munkásainak feladata, ha­nem a mezőgazdasági üze­mek közép- vagy magasabb szintű vezetőinek is. Arra kell gondolniok, hogy a me­zőgazdasági üzemek, ter­melőszövetkezetek dolgozói­nak szakirodalmi ellátása elválaszthatatlan a gazdál­kodás eredményességétől. A DOLGOZÓK MUNKA­ESZKÖZE ma már a meg­felelő szakirodalom, ame­lyet munkakörük jobb el­látása érdekében haszno­sítanak. Sőt, továbbmehe­tünk: hovatovább a szak- irodalom termékei való­sággal termelőeszközök, amelyeknek tartós, vagy végleges használati tárgy­ként kell a szakembe­rek, az üzem dolgozói, a tsz-tagok kezében len­niük. Ezért is helyeselhető az az elgondolás, hogy a szakirodalom termékeit mint bármely más termelő- eszközt — a jelenlegi szo­kásoktól eltérően — ne a kulturális alap terhére szá­molják el a beszerzéseknél, hanem termelési költség­ként vegyék figyelembe. Az idén a mezőgazdasági könyvkiadás igyekezett szinkronban lenni a mező- gazdasági termeléspolitiká­val. Így például elősegíteni szándékozik a szarvasmar­haprogram támogatását, amelynek feladatai Pest me­gyében is a kiemelt tenni­valók között szerepelnek. A Szarvasmarha-tenyésztés cí­mű nemzetközi kézikönyv magyar szakemberek mel­lett csehszlovák, lengyel és NDK-beli szerzők legmo­dernebb elméleti és gyakor­lati útmutatásait foglalja össze, s egyaránt ad köz- gazdasági. üzemszervezési, örökléstani, tenyésztéstech­nikai, takarmányozási és technológiai ismereteket. Hasonlóan aktuális a nö­vénytermesztés területén új műfajként jelentkező ter­meléstechnológiai sorozat, amelynek néhány tagja — kukorica, őszi gabona, lu­cerna — már megjelent, a többi pedig, amely az egy­nyári szálas takarmányok­kal, cukorrépával, burgo­nyával foglalkozik, folya­matosan lát napvilágot. A zöldségprogram céljait szol­gálja a Konzervipari zöld­ségfélék vegyszeres gyom­irtása, valamint a Zöldség­különlegességek című kö­tet és az amerikai fordítás­ból készült Zöldségdermesz­tők zsebkönyve. Az élel­miszeripar igényeinek ki­elégítése céljából is több kézikönyv jelenik meg, így például a Konzervipari zsebkönyv, a Gabonaipari kézikönyv és a Húsipari kézikönyv. A gazdaságtudo­mány témakörében készülő könyvek alapvető célja, hogy korszerű közgazdasá­gi szemléletet nyújtva se­gítsék elő az üzemi vezetők sikeres munkáját gazda­ságirányítási rendszerünk­ben. Bö VÁLASZTÉKOT nyújt az érdeklődők — s a remélhetően újabban ér­deklődők — nagy táborának az idei mezőgazdasági könyvhónap, amelyben a főszerepet vállaló Mezőgaz­dasági Könyvkiadón kívül még hét kiadó jelentet meg, összesen 37 művet, 264 ezer példányban. A fejlődésre jellemző, hogy tavaly ugyanez alkalomból 26 mű százezer példányban jeleni meg. Ugyancsak a fejlődést jelzi, hogy az átlagpéldány- S’ám is évről évre emelke­dést mutat. Az ágazaton­kénti megoszlásban idén a műszaki és az állattenyész­tési szakirodalom szerepel nyolc, illetve hét művel, ezeket követi öt művel a kertészeti szakirodalom, s 2—4 művel a gazdaságtudo­mány, a statisztikai, a nö­vénytermesztési, a vadá­szati, halászati, az ismeret- terjesztő és az általános me­zőgazdasági szakirodalom. AZ IDEI KÖNYVHÓNAP február 2-án nyílik Kapos- j várott abból a meggondo- i lásból, hogy a kaposvári Agrártudományi Főiskola a szarvasmarhaprogram koor­dináló központja. A meg­nyitó ezzel azt a törekvést szimbolizálja, hogy a mező- gazdasági könyvhónap kö­zéppontjában mindenkor a népgazdaság legidőszerűbb problémaköre álljon. Ha­sonló törekvésnek kell át­hatnia a mezőgazdasági könyvhónap Pest megyei rendezvényeit is. amelyek a tervek szerint ugyancsak igen széles körűeknek ígér­keznek. Ismeretterjesztés, a szak­mai fölkészültség színvo­nalának további emelése, és ez által is a hatékonyabb gazdálkodás a legfőbb tar­talma az idei mezőgazdasá­gi könyvhónapnak. Re­méljük. hogy e törekvések nem tévesztenek célt Ez mindenekelőtt abban mu­tatkozik majd meg, hogy a szakkönyvek olvasása, meg­ismerése. hasznosítása több húsban, zöldségben és gyü­mölcsben, gabonában, ma­gasabb termésátlagokban, sok millió forint értékű ter­méstöbbletben realizálódik, a merőgazdasági könyvek­ben rejlő gyakorlati tud­nivalók alkalmazása révén. ; —S C. V. A főkonstruktőr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom