Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

PEST HEGYEI 1973 JANUÁR 31., SZERDA KUSZ Holnap és holnapután Vietnamban MI TÖRTÉNIK a következő napokban és hetekben Viet­namban? — a kérdés nem­csak jogos, izgalmas is, és a megfogalmazható válaszhoz egyáltalán nem elegendő a Párizsban aláírt sok-sok ok­mány, a tűzszüneti megállapo­dás és a kiegészítő egyezmé­nyek számos paragrafusának ismerete. VAN UGYANIS JÓ NÉ­HÁNY olyan eleme a most következő időkben várható fejlődésnek, amely egyáltalán nem a párizsi megállapodásos irányában hat Itt van mind­járt az első: hirtelenében „köztörvényes bűntettesekké” minősítettek át meghatározat­lan 6zámú, mindenesetre igen sok, a saigoni rendszer börtö­neiben sínylődő politikai fog­lyot Az első — és bizonyára nem az utolsó! — saigoni mes­terkedés ez abból a célból, hogy megkerülje a párizsi megállapodás nyolcadik cik­kelyének végrehajtását Ez a cikkely írja elő, hogy a két dél-vietnami félnek kell meg­oldania a Dél-Vietnamban le­tartóztatott és fogva tartott vietnami polgári személyek szabadon engedésének kérdé­sét A világsajtó szinte egy­öntetűen 300 000 főre teszi a Thieu-féle börtönökben és tá­borokban őrzött hazafiak szá­mát — a következő napok és hetek egyik nagy fontosságú politikai küzdelme azért fo­lyik majd, hogy ezek a haza­fiak visszanyerjék szabadsá­gukat LÉNYEGBEVÁGÓ, talán a legfontosabb kérdés a párizsi megállapodásokban pontosan körülírt új szerv megalakulá­sa Dél-Vietnamban. A 12. cik­kely írja elő, hogy a tűzszü­net után haladéktalanul kon­zultációikat kell kezdeni „a nemzeti megbékélés és egyet­értés három egyenjogú össze­tevőből álló országos tanácsá­nak” létrehozását. Az orszá­gos tanács, amelyet a két dél- vietnami fél konzultációja eredményeinek alapján kell életre hívni, megalakulása után alacsonyabb szintű ta­nácsok is szerveződnek majd. A tanácsoknak kell segíteni abban, hogy a két dél-vietna­mi fél, tehát a DIFK és Sai­gon, mielőbb megállapodjon a belső problémákról. A párizsi egyezmény határidőt is meg­jelöl — lehetőleg 90 nap múl­va kellene aláírni ezt a meg­állapodást, azaz április 29. és május 1. között. A következő napok eseményei között tehát ott kell lennie a nemzeti meg­békélés és egyetértés országos tanácsa megalakulásának. Az első lépés itt a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front politikáját megvalósító Ideig­lenes Forradalmi Kormány küldötteinek Saigonba érkezé­se lesz. A DIFK első megbí­zottjai, a fegyverszüneti kö­zös katonai bizottság 20 főnyi csoportja már vasárnap meg­érkeztek Saigonba, S holnap vagy holnapután meg kell kezdődni a megbeszéléseknek a DIFK, a semleges politikai erők és Thieu kormányzata képviselőd között is — ezt vi­lágosan előírja az egyezmény. VAN AZTÁN MÉG korábbi határidővel jelzett tennivaló is: február végéig össze kell ülnie annak a nemzetközi konferenciának, amely a tűz­szünet után most már a béke megvalósítását szavatolja, és kidolgozza a „hogyan tovább” valamiféle menetrendjét az oly sojtat szenvedett ország számára. A konferenciaasztal körül helyet foglalókról in­tézkedik a párizsi egyezmény — ott lesz a VDK, a DIFK és a saigoni kormány küldöttein kívül az USA, a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság küldöttsége, ott lesz Magyarország, Len­gyelország, Kanada és Indo­nézia, a nemzetközi fegyver­szüneti bizottságban képviselt országok küldöttsége, és — esetleg személyesen, vagy meg­bízottja útján — az ENSZ fő­titkára. Arról azonban, hogy hol üljön össze február utol­só napjaiban a konferencia, a következő napokban kell dön­teni. A TŰZSZÜNET életbe lépé­sét követő órákban megjelen­tek a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén azok az amerikaiak, akik a VDK parti vizein és a folyók torkolatá­ban telepített amerikai aknák felszedését végzik, együtt a VDK hadseregének tűzszeré­szeivel. Ez a munka szintén az első tűzszüneti hét eseményei között lesz, mint ahogy az amerikai sajtó arról ír, hogy az első héten már megkezdő­dik a VDK-ban fogva tartott amerikai pilóták első csoport­jának átvétele is Hanoiban. De aligha kétséges: a legfon­tosabb eseménysornak is azon­nal meg kell kezdődnie, hi­szen hatvan napon belül ki kell vonni Dél-Vietnamból az amerikai csapatokat, tanács­adókat, a fegyverzetet, a lő­szert, a hadianyagot. VASÁRNAP, hétfőn, sőt még kedden is voltak elszórtan harcok Dél-Vietnamban, még Saigon közvetlen közelében is volt lövöldözés. Ha a tűzszü­net minden pontját becsület­tel betartják, ezen a héten már lőporfüsit és romok pora nélkül, tiszta levegőt lélegzik majd be millió meg millió, végre fegyverzaj nélkül ébre­dő vietnami ember. Washington közel keleti látogatói... Husszein jordániai király küszöbönálló washingtoni lá­togatása során szorgalmazni fogja a közel-keleti válság megoldására irányuló amerikai diplomáciai erőfeszítések fel­újítását. A jövő hétre kitű­zött Nixon—Husszein találko­zónak rendkívüli fontosságot kölcsönöz a vietnami tűzszü­neti megállapodás, amely bi­zonyos fokig új helyzetet te­remtett az Egyesült Államok számára. Lehetőséget nyújtva egy újabb közel-keleti kezde­ményezésre. Végül az A1 Ah- ram által idézett amerikai és jordániai megfigyelők emlé­keztetnek azokra a washing­toni nyilatkozatokra, amelyek új amerikai közvetítési kísér­letet helyeztek kilátásba erre az évre. Kairói megfigyelők figye­lemre méltó fejleménynek tartják, hogy Husszein közvet- j lenül washingtoni útja előtti tett lépéseket a jordániai— egyiptomi kapcsolatok norma­lizálására, az arab világtól va­ló elszigeteltség feloldására, Mind az egyiptomi kormány, mind az Arab Liga Védelmi Tanácsa melegen üdvözölte Jordánia csatlakozását az arab egységfronthoz, a keleti front újjáélesztésére és a kü­lönbéke elvetésére tett ígére­teket. Ugyancsak figyelmére méltó körülmény, hogy Husszein lá­togatását követően Golda Meir izraeli miniszterelnök utazik Washingtonba. Meir egyrészt megkísérli lebeszélni Nixont arról, hogy nyomást gyakorol­jon Izraelre, másrészt újabb fegyvervásárlási listát terjeszt elő. Az eddigi tapasztalatok ar­ról tanúskodnak, hogy Wa­shington alkalmatlan a pártat­lan közvetítő szerepére. (Folytatás az 1. oldalról) zottság, valamint a négyolda­lú katonai vegyesibizottság tagjai felvehessék egymással a tűzszünet hatékonysága uj sonn Ajánlásuk Nincsenek „német” diplomaták A bonni külügyminisztérium szóvivője hétfőn közölte, hogy az NSZK külképviseletei a kö­zelmúltban új ajánlásokat kaptak a minisztériumtól az NDK diplomatáival szemben tanúsítandó magatartásukat illetően. Ezek értelmében a „né­met nagykövet” elnevezést „a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete” elnevezésre kell felcserélni, ha ez idáig nem történt volna meg. Az NSZK külképviselőinek — olvasható az ajánlásokban — olyan „kor­rekt” magatartást kell tanúsí­taniuk az NDK-beli diploma­ták iránt, mint amilyen a nor­mális kapcsolatban levő álla­mok megbízottai között szokás. A bonni külügyminisztérium azt ajánlja diplomatáinak, ke­rüljék a súrlódásokat és a vi­tákat az NDK-diplomatákkal, ugyanakkor ne mutassanak irányukban „túlzott barátsá­got”, ne tartsanak velük „kü­lönlegesen szoros kapcsolato­kat”. Ha eddig tilos volt nyu­gatnémet diplomatáiknak a szocialista Németországból jött társaikkal kapcsolatot tarta­niuk, most az lesz a szabály, hogy az NDK-diplomaták „be­vonandók” az ülető NSZK- külképvisélet protokolláris és társadalmi tevékenységének valamennyi rendezvényébe. szempontjából oly fontos kap­csolatot. A bizottság ma dél­után újabb ülést tart. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára kedden Moszkvában ta­lálkozott Le Dúc Thóval, a párizsi tárgyalásokon részt vett VDK-küldöítség külön­leges tanácsadójával. A szívélyesség és a testvéri barátság légkörében lefolyt beszélgetés során szovjet és vietnami részről hangsúlyoz­ták azt az eltökélt szándékot, hogy a jövőben is minden esz­közzel erősítik az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK testvé­ri barátságát és együttműkö-' dését, a két nép, a szocialista világrendszer érdekében, ko­runk minden forradalmi ere­je egységének érdekében. Nguyen Duy Trinh, a Viet­nami Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnök-he­lyettese és külügyminisztere kedden Párizsból Moszkvába érkezett. Hidegháborús dogmák Az 1972-ben megtartott tot a NATO történetének NATO-hadgyakorlatok meg- egyik legnagyobb szabású mutatták, hogy szervezőik manőverét azzal a céllal nem hajlandók lemondani tartották, hogy demonstrál- a hidegháborús idők dog- ják a katonai tömb erejét máiról — erre a követkéz- és összetartását, sürgessék a tetésre jutott M. Ponomar- katonai előkészületeket, jov, a moszkvai Krasznaja minden eszközzel megaka- Zvezda katonai szemleírója, dályozzák a feszültség eny- elemezve a tavalyi NATO- hülésének folyamatát, s az hadgyakorlatokat. „erő pozicióját” foglalják el A szemleíró megállapítja, abban az időszakban, ami- hogy a NATO főparancs- kor folynak az európai biz- noksága, valamint a tagor- tonsági és együttműködési szágok fegyveres erőinek értekezlet előkészületei, parancsnokságai tovább tö- Provokalív jeleggel u,. tották a többi hadgyakorla­tot is — folytatja a szemle- . . . , . író. Kettőt közülük például menny, nemenek harci es közvetlenü, Bulgária, illet­°?erat,^T.t.akt,!í.al felkészült- ve Jugoszlávia határainál seget Külön figyelmet for- rendeztek ugyanakkor ditottak a csapatok gyors u sajtóban aggasztó mozgósíthatósagara, arra hírck B jelentek megB arról> kéletesítették a szárazföldi, a légi- és haditengerészeti, a légelhárító erők vala­hogy rövid idő alatt tudják növelni a csapatok létszámát “ és a fegyverzetet a tömb ga hogy a NATO főparancs- tanulmányozza ...... ... _ . __ , ..__„atomaknazár” létrehozásá­éiig^ "ak lehetőségét a jugoszláv er őfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy megszer­vezzék a különböző NATO­határ mentén. Provokatív céljaikat kö­tagországok fegyveres erői- vetve, a NATO vezetői mi­nek összehangolt tevékeny- litarista demonstrációkkal ségét. A hadgyakorlatok meg akarták zavarni az eu- többségét a háborús feltété- rópai feszültség enyhülésé­leket maximálisan megkö- nek folyamatát, fenn akar- zelítő körülmények között' ták tartani a háborús pszi- tartották. chózis légkörét — foglalja A „Strong-express” fedő- össze a Krasznaja Zvezda nevű tavalyi hadgyakorla- szemleírója. PÁRIZS /f Rémképek ellen”... A választási kampányban a kormánykoalíció pártjai az­zal próbálják ellensúlyozni a baloldal közös kormányprog­ramjának vitathatatlan tömeg­hatását és fokozódó népszerű­ségét, hogy ijesztő rémképeket festenek a falra s el akarják hitetni a választókkal: a bal­oldal programjának megvaló­sítása túlságosan megterhelné az ország gazdaságát és „gaz­dasági katasztrófát” idézne elő. Az FKP székházában hétfőn délután tartott sajtóértekezle­tén Georges Marchais, az FKP főtitkára és a párt gazdasági szakértői részletes számítások alapján bizonyították: a bal­oldal programja szilárd gazda­sági és pénzügyi alapokon nyugszik és minden kiadásra megvan a fedezet. A gazdasági reform lehető­vé teszi majd a termelő­erők jobb kihasználását, a termelékenység növelését, a beruházások ésszerűsítését. Az Aral-tó, a beléje ömlő Szír- Darja és Amu-Darja, valamint a Pa­mir előnyúlványai által határolt ha­talmas, majd félmillió négyzetkilo­méternyi területen jobbára a sivatag az úr. Legalábbis volt az úr. A Kizil- Kum és a Kara-Kum sivó földjei, a karsi sztyeppe, vagy ahogyan más­ként is találóan nevezik, az Éhség sztyeppe négy magyarországnyi te­rületén néhány kút, még kevesebb kiszáradt vízmosás és a kutak között kanyargó ősi karavánutakon csend­ben és némán poroszkáló öszvérka; ravánok. Felettük, a magasban kese­lyűk keringenék gazdag tapasztala­taikra épített, mélységes optimizmus­sal. Az égen sehol felhő és körül sehol a horizont. A sárgás-szürkés tájék észrevétlenül olvad bele a sárga pá- rafátylú messzeségbe. Tegnap sem volt eső és tegnap előtt sem, s nem lesz itt eső talán még évtizedekig to­vábbra sem... Ott, valahol a pára- fátylon, a vibráló hőségen túl, ahol a Pamir is kapkodja lábait a felfor­rósodott homoktól, igen, ott szokott lenni 300 milliméter eső is egy esz­tendőben. Másutt sehol és semmi. A két hatalmas folyó között, elhagyván a hegyvidék alján még idegesen ide- oda rohangáló néhány folyócskát, mindenütt a pusztaság az úr. És a pusztulás. Ez Üzbegisztán! A Pamírtól nyu­gatra. Dehogyis ez! Ez lenne, ha nem lenne ember az ember. Mert lehet, hogy Allah nagy és hatalmas, de Allah hiába akarta volna, ha az ember nem tette volna meg a maga dolgát — soha nem lett volna itt kultúra, civilizáció. Márpedig volt és micsoda magas színvonalú! Márpedig van és micso­da megkapó! Ez a vidék adta a világhírű tu­dóst, orvost és művészt, Avizzenát és mézes szájú költőt, Omar Chaja- mot. Itt, ezen a tájon haladt a híres Selyem út, a későbbi Marco Polo út­ja, Kínából Itália földjére, Velencé­be, aztán fel északra, Flandriába és a britek földjére. Itt a kőkorszak­ban olyan nyüzsgő volt az élet a mind újabb és újabb ásatások sze­rint. hogy a taskenti múzeum — nemcsak a régi, az épülő, új is — egész magamagát adhatná csak e vi­dék népei, kőkorszaki „történelmé­A PAMÍRTÓL NYUGATRA (1.) ...Aki elrabolta a telkemet Moszkvából, a „belföldi” járattal, moszkvai idó szerint 9 óra 50-kor indultam. Érkezés Task éntba, 900) méter magasban, négy és fél órát re­pülve, reggel, jóval kilenc óra után. Kelet felé repülve ugyanis három órát lopott el tőlünk a Föld forgása közben, amit azonban útban hazafelé, Moszkváig már letörlesztett. Később, napokkal és ezer kilométerekkel később már Tádzsikisztánban, a Pedzsikendi múzeum homlokzatán olvasom, a neves tadzsik költő. Rudak! egész Közép-Kelet ismerte négysorosát: „Nincs eme világon nagyobb öröm, mint látni a barátokat .. Kölcsönösen igy üdvözöltük itt egymást: én, a korabeli magyar utazó és Üzbegisztán földje a maga méltóságával és sok ezeréves múltjával. Salem aleijkum! Allah nagy és hatalmas. De az ember nála is hatalmasabb. Erről fogok szólni. nek”. Itt volt a híres Kusani állam, Chorezm híres múltja is régészeti csemege, Buhara, az ősi Bochara, egyetemével csak a talán még híre­sebb szamarkandi vetekedhetett, Ulugbek a 15. század végén talán csak két tucattal kevesebb látható csillagot jelölt meg a maga építette csillagdájában, a maga készítette tér­képen, mint a ma tudósai. Pedig va­lami ezernél is több látható csillagról van ám szó. S e földön élt, indult a keleti reneszánsz tudásának, Ulug- beknek nagyapja, ama nevezetes Ti- murlenk India meghódítására, és ha­dat üzenvén mindenkinek e földön, mondván: „... a világ hatalmas ugyan, de nem elég nagy ahhoz, hogy két ha­talmas uralkodó bírja. Az egy pedig csak én vagyok ...” Jártak e földön perzsák és arabok, és tatárok, és természetesen jártak itt magyarok, és természetesen az egyik Kőrösy Csorna Sándor volt, és új­ságíró is járt erre, aki nem is lehe­tett más, mint a száguldó riporter, Egon Ervin Kisch... Ezzel az utób­bival én büszkélkedtem a mindent tudó, e föld ősi gazdagságát bemutató és elmondó Madrahinova Dilbarnak, a megkapó szépségű, keleti porcelán finomságú, törékeny múzeológusnő- nek Taskentben ... „Aki elrabolta a lelkem ..ezt jelenti a neve. Hm: van benne vala-* mi, ahogyan a keleti táncosnők szin­te kígyózó mozdulataival lépked előt­tünk teremről teremre és remekmí­vű kezével cirógatóan mutatja be a kőkorszak embereinek durván meg­munkált szakócáit, miközben mélytü­zű szemeivel arcunkon kutatja, ért­jük-e szavai értelmét, hát szívesen szabadulnék a lelkemtől... Hadd vi­gye csajt! Ha jól tudom még a húszas évek­ben, amikor a szovjet hatalom már hatalom volt, de még nem minden­hová eljutó anyagi és szellemi erő, no6, szóval, hogy még a most élők életében halomra gyilkoltak e tája­kon nőket, mert le merték véhni ken­dőjüket, és meg merték mutatni ar­cukat a világnak S ez a szépségesnél csak tudásában lenyűgözőbb üzbég nő és a másik, a „Szerelmi amulett” című üzbég népi balett rendezőnője és primabalerinája, Galia Izmailova, a tudomány és művészetek ormain járva önmaguk sorsán is példázzák, mi minden történt itt. ezen a földön. Kétezerötszáz év alatt is és ötven alatt is! A múzeumtól különben nem mesz- sze van a Taskent Szálló, közvetlenül a csipkeszépségű, hipermodern Lenin Múzeum mellett. A szálló hallja, lép­csői, a hatalmas tér, közepén az Ezeregyéjszaka meséiből itt maradt szökőkúttal kiváló alkalom és lehető­ség, hogy a mintegy ötven országból itt-tartózkodó több száz tudós kötet­len és fesztelen formában cseréljen véleményt, mennyiben segít éppen Üzbegisztán példája a volt gyarmati országok felemelkedéséhez Indiából és Ghánából. Ceylonból és Burmából, Egyiptomból, Tanzániából és Latin­Amerikából, szó szerint a világ min­den tájáról érkeztek ide küldöttek, akik egyébként alig keltenek különö­sebb feltűnést itt az üzbég főváros­ban. Néhány héttel ezelőtt a filme­sek nemzetközi Vietnam-értekezlete zajlott le a város falai között, azt megelőzően gyapottermesztési szim- pozion volt, s ezután is jön egy újabb nemzetközi konferencia ... Hogy azt majd egy még újabb kö­vesse! Ülök a szálló éttermében barát­kozni próbálok a mazsolás piláffal, s e sajátos, de számomra korántsem varázsos ízen kívül itt és most sem­mi sem tanúskodik, hogy a világnak, ha nem is a végén, de legalábbis a széléhez lennék közel. Pedig, ha szé­le nem is, de a „teteje” közel van. A Pamir hósipkás csúcsai a tiszta le­vegőben messziről is idefehérlenek. A világ teteje, a vizek atyja —vagy anyja? — lényegében az üzbég sík­ság határát is jelenti, de nem a kul­túra, a civilizáció határát. Pendzsi- kendben, harminc kilométerre az üzbég határtól, már Tádzsikisztán­ban, a jó fül, vagy a nyelvésztudós képes különbséget tenni a két nép között: csak a nyelv más. Közös a történelmi múlt és különösen közös a jövő. Igaz, hogy Taskentben gyűl­tek össze fél száz ország tudóstársa­dalmának képviselői, de az egész szovjet Közép-Keletet tanulmányoz­hatják. Innen ugyanis igen messzire látni, s ezt nemcsak a felhőtlen, kék ég, a tiszta levegő teszi lehetővé! — Szeleukidák — mondom ben- fentesen, hogy közel férkőzzek Dil- bar leikéhez ... — Szamanidákat akart, ugye mondani a kedves vendég? — figyel­meztet nagy tapintattal fontoskodó tudatlanságomra és a történelmi di­nasztia helyes nevére az üzbég mú- zeológusnő az udvariasság, és a tu­dás fegyelme -ett magabiztosságával. Elhiszem, neki elhiszem, hogy Sza- manidák és nem Szeleukidák. s azt is, hogy Taskent a tudósok városa ... És úgy lépek ki a múzeum félhomá­lyos csendjéből a szikrázó fényű, lük­tető elevenségű város utcájára, hogy egy pillanatra tanácstalan vagyok. Eltévedtem! Hol van, merre keres­sem a karavánutak tikkadt országát? Merre? Gyurkó Géza ( Következik: A varázs erejű szó.) I f » Brezsnyev-Le Dúc Tho találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom