Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
Kittenberger Kálmánra Nagymarosi otthonában öt évvel ezelőtt hunyt el Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, a neves természettudományos- író. A tiszteletére alakult Dunakanyar Kittenberger Kálmán Vadásztársaság — a Nagymarosi Mátyás ^király étteremben — vadászvacsora keretében emlékezik február 24- én a. község egykori híres lakójára, a társaság névadójára. Orvosi ügyelet Vasárnaptól az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet Vácott a központi rendelőben (Köztársaság útja 30. telefon: 11—199.). Vasárnap: dr. Steiner Antal, hétfőn: dr. Áfra Tamás, ked- den: dr. Bénik Gyula, szerdán: dr. Ruzsicska Béla, csütörtökön: dr. Steiner Antal, pénteken, szombaton és vasárnap: dr. Bea Mátyás. A beosztás hét közben megváltozhat. VÁC I UAPLÖ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1973. JANUÁR 28., VASÁRNAP Alakuljon minden termelőszövetkezetben Vöröskereszt-szervezet EREDMÉNYES VÉRADÓ MOZGALOM — MÉG TÖBBET AZ ÖREGEKÉRT A VÖRÖSKERESZT JÁRÁSI ELNÖKSÉGÉNEK ALAKULÓ ÜLÉSE Miért reklámozzuk, — ha nem kapható? A váci postahivatal felvételi osztályának hírlapasztala 7-tői 17 óráig nagy forgalmat bonyolít. Napilapok, folyóiratok, képes újságok százait juttatja az olvasókhoz. A gondosan rendben tartott és vezetett dossziéköteg bizonyítja, hogy sokan előfizetőként rakatják félre kedvelt mindennapi olvasnivalójukat. A minap hangos reklamálásra lettem figyelmes. — Minek hirdetik, ha nem kapható? Plakátokon reklámozzák, a rádió reggelenként hirdeti, kapni pedig nem lehet! A vásárló, illetve a vásárolni akaró dühösen távozott. — Sajnos, teljesen igaza van — mondták a hírlapárusok. — A Látóhatárból mindössze tíz jött Vácra, pedig elfogyna annak többszöröse. Itt a plakát, hogy hetilap lett a Köznevelés; hármat kaptunk belőle. Legszívesebben kisorsolnánk a tíznél több igénylő között. A rádió a Népsport évkönyvre hívta föl a figyelmet, már abból sincsen. — Sokan keresik a Nők Lapját, a Magyarországot. — Az sincs elég — de legalább nem reklámozzák ... (p.) Megtartotta alakuló ülését a Magyar Vöröskereszt járási elnöksége. Az alakuló ülés vendége volt Baráth Endre, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára, dr. Tengelyi Vilmos, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője, Józsa Kálmán, a járási hivatal elnökhelyettese és dr. Gecseg Gyula, a váci járásivárosi egészségügyi osztály főorvosa. A Magyar Vöröskereszt járási szervezetének 1969—1972 közötti munkájáról Bitter An- talné járási titkár számolt be. Elmondta: négy évvel ezelőtt 12 új Vöröskereszt-szervezet létrehozását tervezték, de tízzel többet szerveztek. Ma már 78 szervezetben ötezer 528 tag munkálkodik a Vöröskereszt céljainak megvalósításán. A községi és üzemi Vöröskereszt-szervezetek munkáját a járási vezetőség hangolja ösz- sze,' melynek irányító-segítő munkája különösen az elmúlt hetekben lezajlott tisztújító taggyűlések .előkészítése során mutatkozott meg. A vezetőség valamennyi tagja jó munkát végzett. Részletesen kitért a titkár a szervezetek egészségügyi fel- világosító-ismeretterjesztő tevékenységére. Az elmúlt négy évben 870 r előadást tartottak, amelyeken 25 ezren vettek részt. Előadásaik ae egészséges életmódról szóltak; viszonylag kevesebbet beszéltek az alkoholizmusról. A felvilágosító munka másik formája a kurzusszerű oktatás. Négy év alatt 180 tanfolyamot rendeztek. Több mint négy és fél ezren hallgatták az anyák iskolája és az elsősegélynyújtó tanfolyamok előadásait. Ez utóbbiakat újabban a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is megrendezik. A győztesek vetélkedője Sokoldalú tájékozottság, kimagasló ismeretek A járási úttörőelnökség és a járási hivatal művelődés- ügyi osztálya „Ki mit tud a Szovjetunióról” címmel vetélkedőt szervezett az iskolák úttörőcsapatai számára a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójának tiszteletére. Az úttörőelnökség és a művelődésügyi osztály a vetélkedő kiírásával képet kíván kapni arról, mennyiben tájékozottak a felső tagozatos tanulóink a szocializmus építésében példát mutató Szovjetunió irodalmában, történetében, gazdaságföldrajzában, művészeti és sportéletében. A csapatversenyt a ! téli szünetben rendezték meg, közel kétezer tanuló részvételével. A győztesek járási vetélkedőjét e héten tartották a járási hivatal dísztermében. A járás úttörőcsapatait 75 pajtás képviselte. Berkó Árpád osztály- vezető megnyitó szavai után a 3—3 tanulóból álló csapatoknak az I. fordulóban egy 54 pontértékű, 15 feladatból álló feladatlapot, kellett kitölteniük. A kérdések orosz, nyelvű, szovjet irodalmi, történelmi, földrajzi, művészeti és sport vonatkozású ismereteket és azok alkalmazását igényelték. A legtöbb pontot elért 6 csapat szóban folytatta a vetélkedést a legjobb helyezésért. A két fordulón maximálisan elérhető 79 pontértékből a Dunakeszi 3. számú iskola tanulói értek el legtöbbet — 64 pontot, s ezzel a vetélkedő első helyezettjei lettek. Második lett holtversenyben a Dunakeszi 1. sz. iskola és Verőce úttörőcsapata 58—58 ponttal, harmadik Szokolya 57 ponttal, s negyedik helyen végzett holtversenyben a fóti 1. sz. iskola és a sződi iskola úttörőcsapata 55—55 ponttal. A rendező szervek és a zsűri megállapították, hogy a tanulók sokoldalúan tájékozottak, kimagasló szaktárgyi l ismeretekkel rendelkeznek, s, azokat a szovjet—magyar kapcsolatok vonatkozásában jól alkalmazzák. Elismerésre késztették a zsűrit az orosz nyelvű válaszok is. Pozitívan értékelték a vetélkedő csapatjellegét, a tömeges részvételt. Ezért a lelkes munkáért köszönetét mondanak mind a versenyzőknek, mind a közreműködő csapatvezetőknek. szaktanároknak, iskolaigazgatóknak, szakfelügyelőknek. Báthori Ferenc A polgári védelem egészség- ügyi szakaszainak munkáját értékelve elmondta: az 1969. évi 21 szakasszal szemben ma már 33 működik a járásban. Több fiatal és több férfi került be a szakaszokba. A véradómozgalom szervezéséből nagy feladatok hárultak a járás szervezeteire. Annál is inkább, mert a Szőnyi Tibor Kórház felépítésével ötszörösére nőtt a gyógyító intézmény vérigénye, s nemcsak a meny- nyiségi, hanem a különböző vércsoportok iránti igény is megnőtt. Minden évben 45—50 véradónapot rendeznek a járás községeiben, üzemeiben. Az elmúlt évben harminchat literrel teljesítették túl a vérvételi tervet. Ed egyben azt is jelenti, hogy újabb fejlődésre nem lehet számítani. Ezután a titkár az ifjúsági Vöröskereszt-szervezetek munkájáról és a mozgalom családvédelmi feladatairól szólott. Szorgalmazta, hogy legalább a járás nagyközségeiben teremtsék meg a lehetőségét az öregekkel való intézményes foglalkozásnak, az öregek napközi otthonai létrehozásának. A családgondozáshoz tartozik az alkoholizmus elleni küzdelem is. Ennek eredményei nem látványosak, de nem is csekélyek: 1970-ben például 50 személyt javasoltak a szervezetek elvonókúrára, s közülük 32 esetben el is rendelték a kúrát. A vitában először dr. Oko- licsányi J ános tüdőgyógyász kért szót. Arról beszélt, hogy még mindig vannak tartalékai a . Vöröskeresrt-mozgalomnak. Különösen a falvakban, ahol az orvosi körzetek mellett lehet új szervezeteket létrehozni. Nagyon jónak találja azt a gyakorlatot, miszerint a járási vezetőség egy-egy tagja patro* nálja a községek szervezeteit. Dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos az országos és megyei eredmények tükrében elemezte a váci járás tapasztalatait. Részletesen foglalkozott az elmebetegek és alkoholisták helyzetével. Pest megyének jelenleg hatvan ágya van és elme- és idegbeteggondozója is csupán kettő, Budapesten és Gödöllőn. A tervek szerint a jövő év januárjában megnyílik a váci elmepavilon és -gondozó, s nem sokkal utána a ceglédi is. De önmagában ez sem elég. Még ma is közhiedelem, hogy az elmebetegség gyógyíthatatlan. Az egészségnevelőkre vár a feladat, hogy olyan közszellemet alakítsanak ki, amelyben segítik az elmebetegek rehabilitációját. Ugyanez vonatkozik a gyógyult alkoholistákra is. Ügy tervezik, hogy az alkoholisták utógondozásába bevonják az üzemi bizottságokat, hogy érezzék a felelősséget munkatársuk teljes gyógyulásáért. Dr. Gecseg Gyula járási- városi főorvos a rákszűrések sikeréről beszélt. A Szőnyi Tibor kórház orvosai most már másodszor szűrik a járás nőlakosságát. Ennek sikerén felbuzdulva más betegségekre is szeretnék kiterjeszteni a szűrést, például . a gyomorbetegségekre. Cselőtei József, a fóti Vörösmarty Tsz agronómusa azt szorgalmazta, hogy a járás valamennyi közös gazdaságában alakítsák meg a Vöröskereszt-szervezetet, amelynek a termelőszövetkezetben különösen sok és szép feladata van. Dr. Tóth Olga, a városi kórház vérellátó osztályának főorvosa, a vérellátó szolgálat terveiről beszélt, Azt szeretnék elérni, hogy az önkéntes véradónapokon nyert vér zökkenőmentes, folyamatos vérellátást biztosítson. Másik tervük, hogy a véradás előtti vizsgálatok során kiszűrt betegek gondozását megoldják, a vérképzőszervi megbetegedésben szenvedőket például éppen a vérellátó osztályon. Baráth Endre, az MSZMP járási bizottságának első titkára a vöröskeresztes aktívák megbecsüléséről beszélt, akik ha jól dolgoznak, ki- mondva-kimondatlanul a párt céljait, politikáját valósítják meg. Éppen ezért a kommunista vöröskeresztes aktíváknak a mozgalomban végzett tevékenysége pártfeladat, melynek elvégzéséről a pártszervezetek rendszeresen beszámoltatják őket. Zsilinszky Vincéné, a sződ- ligeti szervezet titkára az egészségügyi állomások .munkájáról számolt be. Sződlige- ten 15 jól működő állomás van, amelyeket ebben az évben tapasztalatcsere során mutatnak be a járás más szervezeteinek. A hozzászólások után dr. Tengelyi Vilmos öt kiemelkedő munkát végző vöröskeresztesnek: Kun Györgyné- nek, Czeti Ferencnének, Kollár Dezsőnének, Rácz Lajosáénak és Luffer Béláné- nak nyújtotta át a „Vöröskeresztes munkáért” kitüntetést. Az alakuló ülés a következő négy évre a Vöröskereszt járási titkárává Bitter Antalnét, elnökévé Józsa Kálmánt, a járási hivatal elnökhelyettesét, elnökhelyettesévé Heil Imré- nét, a szobi pártbizottság titkárát választotta meg. B. H. 2801. Váz, postáiét 32. He ússzak meg szárazon! Tisztelt szerkesztőség! Kérem, közöljék következő cikkemet az újságban, hátha magábaszáll egy-két sofőr és máskor vigyáz egy kicsit az emberek és ruházatuk épségére! Január 24-e, szerda van. I Reggel fél hétkor várom a) buszt gyermekemmel a karó- j mon, a váci Esze Tamás lak- 1 tanyánál. Rajtunk kívül még két utas várakozik erre a járatra. Mivel járda nincsen, így kénytelenek vagyunk a legnagyobb sárban egy kis hídon állni, melyet erre a célra létesítettek. Ez még nem is lenne baj, ha nem lennének embertelen sofőrök. Elég forgalmas ez az útszakasz, elég széles is, az autók nyugodtan elférnének az úttesten is. Ügy látszik, egyeseknek mégsem elég, s ezért húzódnak le az útpadkára, a legnagyobb sárba. Szembe forgalom ilyenkor reggel nincsen, általában csak a város felé mennek az autók. Elhúzott mellettünk (a szó szoros értelmében), de nem az úton, hanem a már említett útpadkán egy cementesautó. Szembe vele egyetlen jármű sem jött, így nem értem, miért kellett annyira lehúzódnia?! Mindegyikünk tiszta sár lett, gyermekem szeme és szája is tele lett, a ruhájáról nem is beszélve. Még fel sem ocsúdtunk, mikor egy távolsági busz szintén megcsinálta velünk ugyanezt. El sem tudom mondani, hogy milyen bosszúság ez nekünk, gyalogosoknak! Egyet sajnálok, hogy a nagy ijedtségtől nem volt időm a rendszámokat megjegyezni. Kérem az autóvezetőket, ne csináljanak ilyen „húzásokat”, ígérem, legközelebb megjegyzem a rendszámot, s akkor ők sem „ússzák meg szárazon”! Hajdú Lászlóhé Vác, Gjfarmati út 27. A TÁRGYALÓTEREMBŐL... Meglopta ivócimboráját Hatodszor állt bíróság előtt Makrai Miklós 36 éves szá- toki lakos, amikor a büntetőtanács elnöke megkérdezte, hogy volt-e már büntetve, lehajtotta a fejét és csendesen így válaszolt: — Igen. Ezt a halkan kimondott szót megerősítette a vádirat j is, mert 1962-ben és 1968-ban a rétsági, 1964-ben a váci, 1967-ben a balassagyarmati, s végül 1970-ben a rékasi bíróság ítélte el, hol lopásért, hol sikkasztásért. Utolsó büntetésének letöltése után a váci vasútállomáson szemlélődött, amikor összetalálkozott barátjával, Sztraha Ferenccel. Megörültek a viszontlátásnak,. s mindjárt ittak is annak örömére. Sztraha a táskáját betette a málházóhelyiségbe, s elment ivócimborájával, városnéző sétára. Makrai gyorsan elbúcsúzott és visszasietett a mál- házóhoz. — A barátom teljesen elázott. Engem küldött a táskáért, tudja, amit az előbb hoztunk ide. A vasutas odaadta a kért táskát, de előtte fölírta az átvevő nevét és a személyazonossági számát. Makrai fölugrott egy érkező vonatra, és Nagymarosig utazott. A táska tartalmát — mintegy ezer forint értékű ruhafélét — eladta egy ismeretlen férfinek, 350 forintért. A pénz nem melegedett meg a zsebében. A bírósági tárgyaláson beismerte tettét. Az elnök sú- lyosbító körülménynek vette, hogy visszaesőként bűnözött. Pedig a börtönből való kiszabadulása után kapott állást a Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál, majd később a Dtma— Tisza közi Talajjavító és Talajvédelmi Társulatnál, de ő becsületes munka helyett, ismét a könnyű pénzszerzést kísérelte meg. Visszaesőként elkövetett csalás bűntette miatt egy év és négy hónap, végrehajtható szabadságvesztésre ítélték, amit fegyházban kell letöltenie. Két esztendőre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet. A védelem enyhítésért fellebbezett. (p.) Egészségügyi bál. Tavaly sikeres volt a váci Szőnyi Tibor Kórház dolgozói által kezdeményezett I. egészségügyi bál. Idén hasonló rendezvény színhelye lesz február 17-én a DCM kultúrterme. A báliroda tíz nappal előbb kezdi meg a működését és jegyeladás, asztalfoglalás ügyében fogad naponta 13—15 óra között. A községtől legalább négy kilométerre lehetett a tanya, amelyben Julis néni lakott férjével és két gyermekével. A lányát Mancikának hívták, aki már serdülő korában is nagyon szemrevaló volt. Misi nevű fiuk csak pár évvel volt fiatalabb abban az időben, amikor jobban megismertem őket. Illett volna korábban is ismerni őket, mert rokonságban is voltunk, de hát ők két dűlővel odább laktak. A két tanya között azonban megtaláltuk az összeköttetés módját: a kukoricásban csináltunk egy kis utat a sorok között. Szüléink is össze jártak vasárnap délutánonként beszélgetni ezen a kis csapáson, meg mi, gyerekek is. Sokszor fölkarmolta a szétfutó tökszár meg a szederinda a lábunkat, amikor mentünk a sorok között, vagy éppen a répaföldön, attól függően, hogy mikor, hol volt az út kitaposottabb. De sebaj, mindenért kárpótolt bennünket a játszás öröme, amikor önfeledten bújócskáz- hattunk Misivel. Hol ő bújt, hol én. Csak akkor lepődtünk még igazán, amikor egymás hátáról szedtük le c pókhálót a szénapadláson való bujkálás után. Ezt félve csináltuk, nehogy kikapjunk érte. Hol én mentem hozzájuk, hol Misi jött hozzánk, ö talán sűrűbben járt, gyakran jött az édesanyjával, Julis nénivel együtt. Az idő ezüstős szálai T lyenkor külön örültem, mert Julis néni sohasem jött üres kézzel. Jó háziasz- szony volt, szerette a finom falatokat. Minden vasárnap sütött valamit, mert a nehéz mezei munka után a hús mellé jólesett egy kis édesség is. Az én anyám is szerette a jókat, de ő inkább a húsféléket pártolta. Jobban örült a zsenge zöldborsóval készült galamblevesnek, mint a legfinomabb cukrászati remekműnek. Így érthető kíváncsisággal fordultunk a testvéremmel Julis néni kis csomagja felé, amellyel mindig meglepett bennünket. Arcunkat ilyenkor kipirosította a várakozás öröme. Különösen, amikor megláttuk a még meleg túrós rétest vagy a mákos kiflit, amit megérkezése után lopva kicsomagoltunk. Elhitette velünk, gyerekekkel, hogy ez kakastejjel meg varjúvajjal készült. Mindig megdicsértük a süteményeit és ez szemmellát- hatólag jólesett neki. Pedig egyszerű fdlusi kalácsokat sütött; rétest, veknit, pitét, ví- zenkőttet, ahogy ő mondta. De ezeket jól csinálta, beleadta tudását, talán még a lelkét is. A zután férjhez ment a lá- nya. Aradra vitték el, így onnan csak ritkán járt haza. Később Misi is megnősült. A kis tanyát elvitte a víz, az egészet újra kellett építeni, hogy tovább művelhessék azt a kis földet, amely a tanya körül volt. A hatvanas években ők is beléptek a téeszbe, de a férje, Miska bácsi néhány év múlva beteg lett és elég fiatalon meg is halt. Ekkor már bent laktak a községben, végképp búcsút mondtak a tanyának, amelynek ma már csak a leomlott falai jelzik, hogy ott valaha épület volt.' / ulis néni is közelebb van már a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Szép, hosszú haját beszőtte az idő finom ezüstös szálakkal. Két éve láttam utoljára, amikor szülőfalumban jártam. Találkoztunk az utcán és megcsókoltuk egymást. Kölcsönösen érdeklődtünk a családi ügyek iránt, majd ment ki-ki q maga dolgára. En a rokonokhoz, 6 meg virágot vitt ki a temetőbe. Másnap vonatra ülve visz- szautaztam, és hazaérve is a számban éreztem finom süteményeinek ínycsiklandozó illatát. (gázsi) % I I
