Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-28 / 23. szám

Kittenberger Kálmánra Nagymarosi otthonában öt évvel ezelőtt hunyt el Kitten­berger Kálmán Afrika-kutató, a neves természettudományos- író. A tiszteletére alakult Du­nakanyar Kittenberger Kál­mán Vadásztársaság — a Nagymarosi Mátyás ^király ét­teremben — vadászvacsora ke­retében emlékezik február 24- én a. község egykori híres la­kójára, a társaság névadójára. Orvosi ügyelet Vasárnaptól az alábbi orvo­sok tartanak éjszakai ügyele­tet Vácott a központi rendelő­ben (Köztársaság útja 30. te­lefon: 11—199.). Vasárnap: dr. Steiner Antal, hétfőn: dr. Áfra Tamás, ked- den: dr. Bénik Gyula, szerdán: dr. Ruzsicska Béla, csütörtö­kön: dr. Steiner Antal, pénte­ken, szombaton és vasárnap: dr. Bea Mátyás. A beosztás hét közben meg­változhat. VÁC I UAPLÖ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1973. JANUÁR 28., VASÁRNAP Alakuljon minden termelőszövetkezetben Vöröskereszt-szervezet EREDMÉNYES VÉRADÓ MOZGALOM — MÉG TÖBBET AZ ÖREGEKÉRT A VÖRÖSKERESZT JÁRÁSI ELNÖKSÉGÉNEK ALAKULÓ ÜLÉSE Miért reklámozzuk, — ha nem kapható? A váci postahivatal felvé­teli osztályának hírlapasz­tala 7-tői 17 óráig nagy forgalmat bonyolít. Napila­pok, folyóiratok, képes új­ságok százait juttatja az olvasókhoz. A gondosan rendben tartott és vezetett dossziéköteg bizonyítja, hogy sokan előfizetőként rakatják félre kedvelt mindennapi olvasnivalóju­kat. A minap hangos rekla­málásra lettem figyelmes. — Minek hirdetik, ha nem kapható? Plakátokon reklámozzák, a rádió regge­lenként hirdeti, kapni pe­dig nem lehet! A vásárló, illetve a vá­sárolni akaró dühösen tá­vozott. — Sajnos, teljesen igaza van — mondták a hírlap­árusok. — A Látóhatárból mindössze tíz jött Vácra, pedig elfogyna annak több­szöröse. Itt a plakát, hogy hetilap lett a Köznevelés; hármat kaptunk belőle. Legszívesebben kisorsol­nánk a tíznél több igénylő között. A rádió a Népsport évkönyvre hívta föl a fi­gyelmet, már abból sincsen. — Sokan keresik a Nők Lapját, a Magyarországot. — Az sincs elég — de legalább nem reklámoz­zák ... (p.) Megtartotta alakuló ülését a Magyar Vöröskereszt járási el­nöksége. Az alakuló ülés ven­dége volt Baráth Endre, az MSZMP váci járási bizottságá­nak első titkára, dr. Tengelyi Vilmos, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának veze­tője, Józsa Kálmán, a járási hivatal elnökhelyettese és dr. Gecseg Gyula, a váci járási­városi egészségügyi osztály fő­orvosa. A Magyar Vöröskereszt já­rási szervezetének 1969—1972 közötti munkájáról Bitter An- talné járási titkár számolt be. Elmondta: négy évvel ezelőtt 12 új Vöröskereszt-szervezet létrehozását tervezték, de tíz­zel többet szerveztek. Ma már 78 szervezetben ötezer 528 tag munkálko­dik a Vöröskereszt céljai­nak megvalósításán. A községi és üzemi Vöröske­reszt-szervezetek munkáját a járási vezetőség hangolja ösz- sze,' melynek irányító-segítő munkája különösen az elmúlt hetekben lezajlott tisztújító taggyűlések .előkészítése során mutatkozott meg. A vezetőség valamennyi tagja jó munkát végzett. Részletesen kitért a titkár a szervezetek egészségügyi fel- világosító-ismeretterjesztő te­vékenységére. Az elmúlt négy évben 870 r előadást tartottak, amelye­ken 25 ezren vettek részt. Előadásaik ae egészséges élet­módról szóltak; viszonylag ke­vesebbet beszéltek az alkoho­lizmusról. A felvilágosító mun­ka másik formája a kurzussze­rű oktatás. Négy év alatt 180 tanfolyamot rendeztek. Több mint négy és fél ezren hallgat­ták az anyák iskolája és az el­sősegélynyújtó tanfolyamok előadásait. Ez utóbbiakat újab­ban a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben is megren­dezik. A győztesek vetélkedője Sokoldalú tájékozottság, kimagasló ismeretek A járási úttörőelnökség és a járási hivatal művelődés- ügyi osztálya „Ki mit tud a Szovjetunióról” címmel vetél­kedőt szervezett az iskolák út­törőcsapatai számára a Szov­jetunió fennállásának 50. év­fordulójának tiszteletére. Az úttörőelnökség és a mű­velődésügyi osztály a vetélke­dő kiírásával képet kíván kap­ni arról, mennyiben tájékozot­tak a felső tagozatos tanuló­ink a szocializmus építésében példát mutató Szovjetunió irodalmában, történetében, gazdaságföldrajzában, művé­szeti és sportéletében. A csapatversenyt a ! téli szü­netben rendezték meg, közel kétezer tanuló részvételével. A győztesek járási vetélkedő­jét e héten tartották a járási hivatal dísztermében. A járás úttörőcsapatait 75 pajtás kép­viselte. Berkó Árpád osztály- vezető megnyitó szavai után a 3—3 tanulóból álló csapatok­nak az I. fordulóban egy 54 pontértékű, 15 feladatból álló feladatlapot, kellett kitölte­niük. A kérdések orosz, nyel­vű, szovjet irodalmi, történel­mi, földrajzi, művészeti és sport vonatkozású ismereteket és azok alkalmazását igényel­ték. A legtöbb pontot elért 6 csapat szóban folytatta a ve­télkedést a legjobb helyezé­sért. A két fordulón maximáli­san elérhető 79 pontérték­ből a Dunakeszi 3. számú iskola tanulói értek el leg­többet — 64 pontot, s ez­zel a vetélkedő első helye­zettjei lettek. Második lett holtversenyben a Dunakeszi 1. sz. iskola és Verőce úttörőcsapata 58—58 ponttal, harmadik Szokolya 57 ponttal, s negyedik helyen végzett holtversenyben a fóti 1. sz. iskola és a sződi iskola úttörőcsapata 55—55 ponttal. A rendező szervek és a zsűri megállapították, hogy a tanulók sokoldalúan tá­jékozottak, kimagasló szaktárgyi l ismeretekkel rendelkeznek, s, azokat a szovjet—magyar kapcso­latok vonatkozásában jól alkalmazzák. Elismerésre késztették a zsű­rit az orosz nyelvű válaszok is. Pozitívan értékelték a ve­télkedő csapatjellegét, a tö­meges részvételt. Ezért a lel­kes munkáért köszönetét mondanak mind a verseny­zőknek, mind a közreműködő csapatvezetőknek. szaktaná­roknak, iskolaigazgatóknak, szakfelügyelőknek. Báthori Ferenc A polgári védelem egészség- ügyi szakaszainak munkáját értékelve elmondta: az 1969. évi 21 szakasszal szemben ma már 33 működik a járásban. Több fiatal és több férfi ke­rült be a szakaszokba. A véradómozgalom szerve­zéséből nagy feladatok hárul­tak a járás szervezeteire. An­nál is inkább, mert a Szőnyi Tibor Kórház fel­építésével ötszörösére nőtt a gyógyító intézmény vér­igénye, s nemcsak a meny- nyiségi, hanem a különbö­ző vércsoportok iránti igény is megnőtt. Minden évben 45—50 vér­adónapot rendeznek a járás községeiben, üzemeiben. Az el­múlt évben harminchat liter­rel teljesítették túl a vérvételi tervet. Ed egyben azt is jelenti, hogy újabb fejlődésre nem le­het számítani. Ezután a titkár az ifjúsági Vöröskereszt-szer­vezetek munkájáról és a moz­galom családvédelmi feladatai­ról szólott. Szorgalmazta, hogy legalább a járás nagyköz­ségeiben teremtsék meg a lehetőségét az öregekkel való intézményes foglal­kozásnak, az öregek nap­közi otthonai létrehozásá­nak. A családgondozáshoz tartozik az alkoholizmus elleni küzde­lem is. Ennek eredményei nem látványosak, de nem is cseké­lyek: 1970-ben például 50 sze­mélyt javasoltak a szervezetek elvonókúrára, s közülük 32 esetben el is rendelték a kúrát. A vitában először dr. Oko- licsányi J ános tüdőgyógyász kért szót. Arról beszélt, hogy még mindig vannak tartalékai a . Vöröskeresrt-mozgalomnak. Különösen a falvakban, ahol az orvosi körzetek mellett le­het új szervezeteket létrehoz­ni. Nagyon jónak találja azt a gyakorlatot, miszerint a járási vezetőség egy-egy tagja patro* nálja a községek szervezeteit. Dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos az országos és me­gyei eredmények tükrében elemezte a váci járás tapasz­talatait. Részletesen foglalko­zott az elmebetegek és alko­holisták helyzetével. Pest me­gyének jelenleg hatvan ágya van és elme- és idegbeteg­gondozója is csupán kettő, Budapesten és Gödöllőn. A tervek szerint a jövő év ja­nuárjában megnyílik a váci elmepavilon és -gondozó, s nem sokkal utána a ceglédi is. De önmagában ez sem elég. Még ma is közhiedelem, hogy az elmebetegség gyógyítha­tatlan. Az egészségnevelőkre vár a feladat, hogy olyan köz­szellemet alakítsanak ki, amelyben segítik az elmebe­tegek rehabilitációját. Ugyan­ez vonatkozik a gyógyult al­koholistákra is. Ügy tervezik, hogy az alkoholisták utógondo­zásába bevonják az üzemi bizottságokat, hogy érez­zék a felelősséget munka­társuk teljes gyógyulásá­ért. Dr. Gecseg Gyula járási- városi főorvos a rákszűrések sikeréről beszélt. A Szőnyi Tibor kórház orvosai most már másodszor szűrik a já­rás nőlakosságát. Ennek sike­rén felbuzdulva más beteg­ségekre is szeretnék kiter­jeszteni a szűrést, például . a gyomorbetegségekre. Cselőtei József, a fóti Vö­rösmarty Tsz agronómusa azt szorgalmazta, hogy a járás valamennyi közös gazdaságában alakítsák meg a Vöröskereszt-szer­vezetet, amelynek a ter­melőszövetkezetben külö­nösen sok és szép feladata van. Dr. Tóth Olga, a városi kór­ház vérellátó osztályának fő­orvosa, a vérellátó szolgálat terveiről beszélt, Azt szeret­nék elérni, hogy az önkéntes véradónapokon nyert vér zökkenőmentes, folyamatos vérellátást biztosítson. Másik tervük, hogy a véradás előtti vizsgálatok során kiszűrt be­tegek gondozását megoldják, a vérképzőszervi megbetege­désben szenvedőket például éppen a vérellátó osztályon. Baráth Endre, az MSZMP járási bizottságának első tit­kára a vöröskeresztes aktí­vák megbecsüléséről beszélt, akik ha jól dolgoznak, ki- mondva-kimondatlanul a párt céljait, politikáját valósítják meg. Éppen ezért a kommunista vöröske­resztes aktíváknak a moz­galomban végzett tevé­kenysége pártfeladat, melynek elvégzéséről a pártszervezetek rendszere­sen beszámoltatják őket. Zsilinszky Vincéné, a sződ- ligeti szervezet titkára az egészségügyi állomások .mun­kájáról számolt be. Sződlige- ten 15 jól működő állomás van, amelyeket ebben az év­ben tapasztalatcsere során mutatnak be a járás más szervezeteinek. A hozzászólások után dr. Tengelyi Vilmos öt kiemel­kedő munkát végző vörös­keresztesnek: Kun Györgyné- nek, Czeti Ferencnének, Kol­lár Dezsőnének, Rácz La­josáénak és Luffer Béláné- nak nyújtotta át a „Vöröske­resztes munkáért” kitüntetést. Az alakuló ülés a következő négy évre a Vöröskereszt já­rási titkárává Bitter Antalnét, elnökévé Józsa Kálmánt, a já­rási hivatal elnökhelyettesét, elnökhelyettesévé Heil Imré- nét, a szobi pártbizottság tit­kárát választotta meg. B. H. 2801. Váz, postáiét 32. He ússzak meg szárazon! Tisztelt szerkesztőség! Kérem, közöljék következő cikkemet az újságban, hátha magábaszáll egy-két sofőr és máskor vigyáz egy kicsit az emberek és ruházatuk épségé­re! Január 24-e, szerda van. I Reggel fél hétkor várom a) buszt gyermekemmel a karó- j mon, a váci Esze Tamás lak- 1 tanyánál. Rajtunk kívül még két utas várakozik erre a já­ratra. Mivel járda nincsen, így kénytelenek vagyunk a legnagyobb sárban egy kis hí­don állni, melyet erre a célra létesítettek. Ez még nem is lenne baj, ha nem lennének embertelen sofőrök. Elég for­galmas ez az útszakasz, elég széles is, az autók nyugodtan elférnének az úttesten is. Ügy látszik, egyeseknek mégsem elég, s ezért húzódnak le az út­padkára, a legnagyobb sárba. Szembe forgalom ilyenkor reg­gel nincsen, általában csak a város felé mennek az autók. Elhúzott mellettünk (a szó szoros értelmében), de nem az úton, hanem a már említett útpadkán egy cementesautó. Szembe vele egyetlen jármű sem jött, így nem értem, miért kellett annyira lehúzódnia?! Mindegyikünk tiszta sár lett, gyermekem szeme és szája is tele lett, a ruhájáról nem is beszélve. Még fel sem ocsúd­tunk, mikor egy távolsági busz szintén megcsinálta velünk ugyanezt. El sem tudom mon­dani, hogy milyen bosszúság ez nekünk, gyalogosoknak! Egyet sajnálok, hogy a nagy ijedtségtől nem volt időm a rendszámokat megjegyezni. Kérem az autóvezetőket, ne csináljanak ilyen „húzásokat”, ígérem, legközelebb megjegy­zem a rendszámot, s akkor ők sem „ússzák meg szárazon”! Hajdú Lászlóhé Vác, Gjfarmati út 27. A TÁRGYALÓTEREMBŐL... Meglopta ivócimboráját Hatodszor állt bíróság előtt Makrai Miklós 36 éves szá- toki lakos, amikor a büntető­tanács elnöke megkérdezte, hogy volt-e már büntetve, le­hajtotta a fejét és csendesen így válaszolt: — Igen. Ezt a halkan kimondott szót megerősítette a vádirat j is, mert 1962-ben és 1968-ban a rétsági, 1964-ben a váci, 1967-ben a balassagyarmati, s végül 1970-ben a rékasi bíró­ság ítélte el, hol lopásért, hol sikkasztásért. Utolsó büntetésének letölté­se után a váci vasútállomáson szemlélődött, amikor összeta­lálkozott barátjával, Sztraha Ferenccel. Megörültek a vi­szontlátásnak,. s mindjárt it­tak is annak örömére. Sztraha a táskáját betette a málházóhelyiségbe, s elment ivócimborájával, városnéző sétára. Makrai gyorsan elbú­csúzott és visszasietett a mál- házóhoz. — A barátom teljesen el­ázott. Engem küldött a táská­ért, tudja, amit az előbb hoz­tunk ide. A vasutas odaadta a kért táskát, de előtte fölírta az át­vevő nevét és a személyazo­nossági számát. Makrai fölug­rott egy érkező vonatra, és Nagymarosig utazott. A táska tartalmát — mintegy ezer fo­rint értékű ruhafélét — elad­ta egy ismeretlen férfinek, 350 forintért. A pénz nem me­legedett meg a zsebében. A bírósági tárgyaláson be­ismerte tettét. Az elnök sú- lyosbító körülménynek vette, hogy visszaesőként bűnözött. Pedig a börtönből való kisza­badulása után kapott állást a Dunakeszi Járműjavító Válla­latnál, majd később a Dtma— Tisza közi Talajjavító és Ta­lajvédelmi Társulatnál, de ő becsületes munka helyett, is­mét a könnyű pénzszerzést kí­sérelte meg. Visszaesőként elkövetett csa­lás bűntette miatt egy év és négy hónap, végrehajtható szabadságvesztésre ítélték, amit fegyházban kell letölte­nie. Két esztendőre eltiltot­ták a közügyek gyakorlásától. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet. A védelem enyhí­tésért fellebbezett. (p.) Egészségügyi bál. Tavaly sikeres volt a váci Sző­nyi Tibor Kórház dolgo­zói által kezdeményezett I. egészségügyi bál. Idén hasonló rendezvény színhelye lesz feb­ruár 17-én a DCM kultúrter­me. A báliroda tíz nappal előbb kezdi meg a működését és jegyeladás, asztalfoglalás ügyében fogad naponta 13—15 óra között. A községtől legalább négy kilométerre lehetett a ta­nya, amelyben Julis néni la­kott férjével és két gyermeké­vel. A lányát Mancikának hívták, aki már serdülő ko­rában is nagyon szemrevaló volt. Misi nevű fiuk csak pár évvel volt fiatalabb abban az időben, amikor jobban megis­mertem őket. Illett volna ko­rábban is ismerni őket, mert rokonságban is voltunk, de hát ők két dűlővel odább lak­tak. A két tanya között azonban megtaláltuk az összeköttetés módját: a kukoricásban csi­náltunk egy kis utat a sorok között. Szüléink is össze jártak vasárnap délutánonként be­szélgetni ezen a kis csapáson, meg mi, gyerekek is. Sokszor fölkarmolta a szétfutó tökszár meg a szederinda a lábunkat, amikor mentünk a sorok kö­zött, vagy éppen a répaföldön, attól függően, hogy mikor, hol volt az út kitaposottabb. De sebaj, mindenért kárpótolt bennünket a játszás öröme, amikor önfeledten bújócskáz- hattunk Misivel. Hol ő bújt, hol én. Csak akkor lepődtünk még igazán, amikor egymás hátáról szedtük le c pókhálót a szénapadláson való bujkálás után. Ezt félve csináltuk, ne­hogy kikapjunk érte. Hol én mentem hozzájuk, hol Misi jött hozzánk, ö talán sűrűb­ben járt, gyakran jött az édes­anyjával, Julis nénivel együtt. Az idő ezüstős szálai T lyenkor külön örültem, mert Julis néni sohasem jött üres kézzel. Jó háziasz- szony volt, szerette a finom falatokat. Minden vasárnap sütött valamit, mert a nehéz mezei munka után a hús mel­lé jólesett egy kis édesség is. Az én anyám is szerette a jó­kat, de ő inkább a húsféléket pártolta. Jobban örült a zsen­ge zöldborsóval készült ga­lamblevesnek, mint a legfino­mabb cukrászati remekműnek. Így érthető kíváncsisággal fordultunk a testvéremmel Ju­lis néni kis csomagja felé, amellyel mindig meglepett bennünket. Arcunkat ilyenkor kipirosította a várakozás örö­me. Különösen, amikor meg­láttuk a még meleg túrós ré­test vagy a mákos kiflit, amit megérkezése után lopva ki­csomagoltunk. Elhitette ve­lünk, gyerekekkel, hogy ez ka­kastejjel meg varjúvajjal ké­szült. Mindig megdicsértük a süteményeit és ez szemmellát- hatólag jólesett neki. Pedig egyszerű fdlusi kalácsokat sü­tött; rétest, veknit, pitét, ví- zenkőttet, ahogy ő mondta. De ezeket jól csinálta, bele­adta tudását, talán még a lel­két is. A zután férjhez ment a lá- nya. Aradra vitték el, így onnan csak ritkán járt haza. Később Misi is megnősült. A kis tanyát elvitte a víz, az egészet újra kellett építeni, hogy tovább művelhessék azt a kis földet, amely a tanya körül volt. A hatvanas évek­ben ők is beléptek a téeszbe, de a férje, Miska bácsi né­hány év múlva beteg lett és elég fiatalon meg is halt. Ek­kor már bent laktak a köz­ségben, végképp búcsút mond­tak a tanyának, amelynek ma már csak a leomlott falai jel­zik, hogy ott valaha épület volt.' / ulis néni is közelebb van már a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Szép, hosszú haját beszőtte az idő finom ezüstös szálakkal. Két éve láttam utoljára, amikor szülőfalum­ban jártam. Találkoztunk az utcán és megcsókoltuk egy­mást. Kölcsönösen érdeklőd­tünk a családi ügyek iránt, majd ment ki-ki q maga dol­gára. En a rokonokhoz, 6 meg virágot vitt ki a temetőbe. Másnap vonatra ülve visz- szautaztam, és hazaérve is a számban éreztem finom süte­ményeinek ínycsiklandozó il­latát. (gázsi) % I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom