Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

Játék, vízmelegítő Vámosmikolán Agyár támogatásával Néhány héttel ezelőtt ír­tunk a vámosmikolai óvodá­ról. Tóth József né vezető óvó­nő akkor elmondotta: a Váci Kötöttárugyár — melynek vá- mosmikolai telepén sok köz­ségbeli asszony dolgozik — elzárkózik az elől, hogy támo­gassa az óvodát. Papp Jánosné, a kötöttáru- gyár szakszervezeti bizottsá­gának titkára válaszolt a cikkre. Elmondta, hogy a tá­mogatás átutalása azért ké­sett, mert az óvoda vezetője nem közölte a gyárral, hogy hány „kötöttös” kisgyermeket gondoznak. Utána a szakszer­vezet és a gyár vezetői di­cséretes gyorsasággal eljut­tatták a támogatást. — Nagyon örültünk a pénz­nek — újságolta a minap Tóth Józsefné. — Játékokat, szakmai-nevelési segédeszkö­zöket és egy villany vízmele­gítőt vásároltunk belőle. A kapcsolatot tovább szeretnénk ápolni. Az idei támogatásból — ha megkapjuk — ugyan­csak játékokat és szemléltető eszközöket vásárolunk. Ezek átadására szeretnénk meghív­ni a gyár vezetőit, részesedje­nek ők is gyermekeink örö­méből. 1 sz. VÁCI HAPLŰ-- I l~ Jll— -- ---mii---1 ul B l -) I ■■-- -~J III--a.ll~ ~ - — | — l, A P EST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1973. JANUÁR 24., SZERDA ZARSZAMADO KÖZGYŰLÉSEK ELŐTT A kosdiak jogosan bizakodnak Hétfőn délután sokáig ko­pogott az írógép Kosdon, Fó­bián Albert elnök szobájában. Készült a Naszályhegyalja Termelőszövetkezet vezetősé­gének a beszámolója. Ez még nem a végleges szöveg, az csak szerdán délelőtt nyeri el majd a közgyűlés elé kerülő, végleges formáját. — Nem mondhatok még végleges számokat, adatokat — mondja jogos óvatosság­gal a tsz elnöke. — Az viszont nem titok, hogy hosszú évek óta talán elő­ször van okunk és jogunk a bizakodásra. A régebbi vezetés hibáinak fölszámolása után biztató ké­pet ad a bevételi tervünk tel­jesítése, s eredményesnek mondható az 1972-es eszten­dő. A Naszályhegyalja Tsz 400 főnyi tagsága, alkalmazotti gárdája, nyugdíjas csoportja január 27-én, szombaton reg­gel összejön a községi kul- túrotthonban, hogy részt ve­gyen a zárszámadó közgyűlé­sen. A váci Kossuth Termelőszö­vetkezet csak a jövő hónap­ban, február 10-én tartja köz­gyűlését, de már most dolgoz­nak a Csatamezőn levő köz­pontban a beszámolón. Sápi Imre tsz-elnök biza­kodó. Annyit már most közöl, hogy teljesítették az előirány­zott árbevételt és az ered­ménytervüket. Amikor a múlt év legjelen­tősebb gazdasági eseménye felől érdeklődöm, föícsillanó szemmel közli: sikerült teljes mértékben gépesíteniük a ku­koricatermesztést ültetéstől kezdve, a növényápoláson keresztül a morzsolt, szemes állapotban való szárításig, be­takarításig. A következő nagy lépésre 1974-ben kerül majd sor, amikor megkezdődik a szakosí­tott szarvasmarhatelepen a korszerű állattenyésztés. 260/ VÁC, POSTAFIÓK 32 Köszönet a városgazdálkodási vállalatnak A váci városgazdálkodási vállalat sok bírálatot kapott a múlt év végén és az új esz­tendő elején a távfűtéses la­kások bérlőitől. Sokszor meg­szűnt a melegvíz-szolgáltatás, hideg szobákban dideregtek a felnőttek és a gyerekek. Most dicsérőleg szeretnek szólni a városgazdálkodási vállalatról. Ugyanis a hiba oka legtöbb esetben az volt, hogy nem tudtak megfelelő fűtőolajat tartalékolni a ka­zánház szamára. A napokban nemcsak pót­tartályt szereztek be, de saját járműről is gondoskodtak, amely e hét elején váci, fóti és veresegyházi ÁFOR-ku- taktól hozta a szükséges fűtő­anyag-utánpótlást. Petrusán János, Vác, Földvári tér A váci Kossuth Termelő- szövetkezet a Lenin úti Fe- j hér Galamb Étteremben tartja ! a zárszámadó közgyűlést. 300 meghívott ül majd az aszta­lak mellett. Sápi Imre elnöki beszámolója után az ellenőrző bizottság jelentését Szondy János terjeszti elő. A nőbi­zottság munkájáról Pelicz Györgyné ad számot, az utol­só tájékoztató Túri Attila be­számolója lesz, a döntőbizott­ság múlt évi működéséről. P. R. BRIGÁD A JÁRMŰBEN ARANY KOSZORÚSOK A Dunakeszi Járműjavító Il-es gyárrészlegében a Béke és barátság szocialista brigád­ról nagy elismeréssel szól bár­ki, akit megkérdeznek: me­lyik a legdinamikusabban fej­lődő brigád. E „népszerűsé­get” szerettem volna megfej­teni, amikor beléptem a mű­helybe. Az ajtó mellett, a falon, be­keretezett oklevelek között két vörös zászló, a szocialista bri­gádmozgalom emblémájával. A munkapadon (bár munka­idő van) sorban a szerszámok. Bár az itt dolgozók tennivaló­ja egyáltalán nem nevezhető tiszta munkának, mégsem le­het látni lemezdaraboKat vagy hulladékot a földön. A mű­hely másik végén hatalmas, kivilágított akvárium vonzza a tekintetet. Fölötte a falra népi motívumokat festettek, mintha csak pingálóasszony készítette volna. Először bizonyítani A szocialista brigád 1967- ben alakult. Erre az időre emlékezik üömény Károly brigádvezető. — Felvetődött néhányunk- ban az, hogy a termelést egy magasabb fokon, brigádmoz­galomba kapcsolódva kellene végeznünk. így történt, hogy 1966-ban elhatároztuk, szocia­lista brigád leszünk. Az ala­pítók: Sztebel Sándor, Cho- vány István, Dudás Sándor, Major József és jómagam vol­tunk. Ezután a többi szaktárs is fölfigyelt tevékenységünk­re, s így apránként csatlakoz­tak hozzánk. Tizenhatan let­tünk. Azóta is együtt dolgo­zunk. A brigádtagságot felté­telhez kötöttük. Először bizo­nyítani kell a munkában, tár­sadalmi munkát is kell vé­gezni. Ha a jelölt tevákenyke- désében nem találunk hibát, tagja lehet a brigádunknak. Munkánk a vasúti kocsik aj­tajainak, küszöbeinek javítá­sa. Vállalásainkat előre szer­ződésbe foglaljuk. A véradást például 98 százalékra teljesít­jük. Szabó János bácsi is, aki most ment nyugdíjba, még mielőtt letette volna végleg a kalapácsot, megjelent a vér­adáson. A brigád közösen bú­csúztatta el a nyugdíjba vo- hulót, s ajándékkal kedves­kedtünk neki. A jó hangulat nemcsak Ilyenkor jön elő az emberek­ből. Munka után sokszor ősz- tzejövünk beszélgetni. Közö­sen veszünk részt különböző kulturális programokban, meg­mozdulásokon. A faliújságon bárki elolvashatja (a szám sze­rint sorba rakott) Pártélet, Brigádélet című lapokat. Egy- egy cikket közösen megvita­tunk, bírálunk, melyet az egé­szen fiatalok is nagy érdeklő­déssel figyelnek. A fiatalok Igen, a fiatalok. Sokszor di­csérik, sokszor elmarasztalják őket. Elnéznek nekik egyet s mást, vagy pedig a legkisebb hibájukat is felfújják. Vajon hogyan bírálják el tevékeny­ségüket brigádon belül? A vá­laszt Kulcsár Ervin pártbizal­mi adja. — Azt hiszem, mindennél többet mond az a tény, hogy amikor a honvédségtől lesze­relnek, fölkeresik a régi szak­társakat, s a civiléletet a ré­gi környezetben folytatják. A katonai eskütételre elmegy a brigád legtöbb tagja. Ha mi rendezünk valami nagyobb összejövetelt, a „kiskatonáin- kat” kikérjük, s általában ha­za is engedik őket. Azért mondtam, hogy haza, mert mi úgy élünk együtt, hogy ők ha­zajönnek. Kivétel nélkül, mindegyik társunk kiváló ka­tona volt. Hetényi Ferire va­gyunk a legbüszkébbek, aki a határőrségnél szolgált. Pa­rancsnokaitól dicsérő oklevelet kapott. Az itt végzett tanulók mint szakemberek, ide kérik vissza magukat. A brigádban mindenki tanul. Hatan szak- szervezeti, hárman párt-, a többiek KISZ-oktatáson vesz­nek részt, illetve technikumba járnak. Egy bejegyzés A brigád most nyerte el az aranykoszorút. Évről évre — tudatosan — fejlődtek eddig. Azt hiszem, nem hiába büsz­ke Fischl József művezető er­re a brigádra. Egy gyűlésük alkalmával a minisztériumból éppen kinttartózkodó Bekker Antal a következőket jegyezte be naplójukba. „Képet nyúj­tott az értekezlet az emberi kapcsolatok fejlődése, a tudati színvonal növelése szempont­jából is. Munkájukat önkriti­kusan értékelték, és ez fontos alapja a brigád fejlődésének, még eredményesebb munkájá­nak." Kovács Csaba A kéményseprő Ügy lépett be a váci cuk­rászdába, mintha hazatért volna. Széles mozdulattal a csinos kávéfőzőhöz: — Lehoznám néked a csil­lagokat is az égről... — Nagyon tiszta, talán még ma nem is dolgozott. — Nekem a munka játék, kedves hölgyem. Csakhogy én komoly ember vagyok, nem szeretek játszani. — Parancsol? — Egy duplát, fél rummal. Megkapta a kávét. Erre ki­húzta övéből a kormos nyeles kefét és a nyelét beledugta a kávéba és kevergetni kezdte. — Mit csinál jó ember? — hüledezett a kávéfőzőnő. — Ne ijedezzen csillagom. Legalább lesz egy kis „fekete" íze. b. Szerelik az új tartályt a lakótelepen. Braun Tamás felvétele Legyetek büszkék szép Himnuszunkra Ünnepség a gépipari szakközépiskolában Az egy hétre tervezett ün­nepi jubileumi ciklus első ese­ményeként hétfőn megemlé­keztek a Lőwy Sándor Gép­ipari Szakközépiskolában a magyar Himnusz megírásának 150. évfordulójáról. Ötszáznál több diák sorako­zott fel az emeleti díszterem­ben. A feldíszített színpad bal oldalán hatalmas 150-es szám jelezte az eseményt. A zászlók bevonulása után Pete Levente KISZ-titkár köszön­tötte a tanári kart, diáktár­sait és a vendégeket. Kőkúti Katalin elszavalta Kölcsey Himnuszát, majd Puscsirna József igazgató mon­dott emlékbeszúdet. Felidézte a múlt évszázad húszas éveit, amikor a forradalmi mozgal­mak megrázták Európát és megingatták a Habsburgok uralmát. Ilyen körülmények között Kölcsey már 1820-ban csalha­tatlan biztonsággal látta az idők változását. E hangulat­ban született a Himnusz, amely mindmáig nagy nemze­ti énekünk. — Legyetek mindig büszkék szép dallamú Himnuszunkra. Énekeljétek, mert igazi értel­mét csak így tudjátok megér­teni — fejezte be beszédét a tanintézet vezetője. (papp) AZ 1823-AS ÉV két csillagot röpített a magyar irodalom egére — Petőfit és Madách Imrét. A másodszülött — Madách — úgy indult, amiként az ak­kori nemes ifjú kezdhette éle­tét. Gyermekként sajátította el a klasszikus görög-latin mű­veltséget, mégpedig eminens — kitűnő — fokon. Erről a váci piarista gimnázium anya­könyve tanúskodik, amelyben 1830—1835-ig az év végi vizs­gaeredményeit igazolják. Ide járt vizsgázni a Nógrád me­gyei Sztregováról, itt adott számot magánúton végzett ta­nulmányai eredményéről. Min­den évben kitűnő volt. A di­rector — Páter Leopoldus Nagy — öt ízben írta Eme- ricus Madách neve után az eminens osztályzatot. Madách Imre egész életében kapcsolatban állt Váccal. Leg­többször csak közvetve ugyan, a Veres család által. A sza­badságharc bukása után Ma­dách Sztregova környékén egy erdészlakban bújtatta Kossuth volt titkárát. Rákóczy Jánost. Besúgták és lefogták, majd haditörvényszék elé állították, „Magával hozta nagy művét” s ezután börtönbe került — előbb Pozsonyba, s utána a hírhedt Újépületbe, Pestre. Itt látogatta meg Veres Pálné, a magyar nőnevelésügy első har­cosa. Ezt a látogatást megírta lánya, Veres Szilárda, aki ké­sőbb, mint Rudnayné élt hosz- szú évtizedekig Váchartyán- ban. így írt visszaemlékezé­seiben: ...... 1853. márc. 3-ról, am időn a költő ítélethirdetés előtt állott, ez olvasható édes­anyám naplójában: Képzele­tem szüntelenül Madách sor­sával foglalkozik, kire ma Pes­ten ítéletet fognak mondani s kinek végzete: szabadság, vagy börtön, a hatalom szavá­tól függ...” A költőt ugyan szabadon bocsátották, de még sokáig rendőri felügyelet alatt tartották Pesten. VERES PÁLNÉVAL a bör­tön utáni években még csak mélyült a költő barátsága. Életrajzának mostohán kezelt ideje ez. a reformkor harma­dik szakasza, amikor Petőfi nélkül éppen Madách volt egyik nagy harcosa a nemzeti függetlenség és a társadalom haladásának állandó követelé­sében. Az említett barátságot igazolja, hogy élete főművét, Az ember tragédiáját, Arany János után nekik mutatta meg és olvasta fel először e meleg baráti körben. Veres Szilárda erről így emlékezik: „... 1862. január 24-én eljött Madách Imre hozzánk ... ma­gával hozta nagy művének még nyomdafestéktől nedves első példányát édesanyámnak. Felolvasta és megmagyaráz- gatta minden helynél, hogy minő megjegyzéseket tett és miket változtatott rajta Arany...” Itt, a vanyarci kúriában hangzottak fel először a sza­vak, amelyek azóta már a világ számos nyelvén csendül­tek meg. A Tragédia meghódí­totta a világot, költői szépsége és emberi igazsága, filozófiai mélysége a legnagyobb művek közé emelte. Madách haláláig — 1864 — gyakori vendége volt a most már Váchartyánban lakó Ve­reséknek — Rudnayéknak. A költőn kívül olyan neves em­berek fordultak meg itt, mint Mikszáth Kálmán, Vámbéri Ármin, Tóth Kálmán, Győry Vilmos, Gyulai Pál, Vadnai Károly, Palágyi Menyhért és Szontagh Pál. A ma már na­gyon elhanyagolt Rudnay-ház emlékükről álmodik, és a régi park fái közül megmaradt satnya tiszafenyő susogásában szavuk még néha visszaré- ved... A Tragédia újjáéledt, most éli fénykorát. A minap hallot­tuk az ország legnagyobb szín­házában — a Rádiószínpad előadásában. Milliók gyönyör­ködtek Madách szavaiban, és gondolatai újból felébresztet­ték a vágyat az örök keresés­re. Bátorítást adtak, hogy küz­deni kell, s reménységet éb­resztettek, hogy bízni érdemes, mert az ember hatalmas és az élet gyönyörű. Ha vannak is ellentmondások a tragédiá­ban, annak ellenére kivételes értéke a magyar és a világiro­dalomnak. tanúja egy nagy költő és ember fájdalmas ví­vódásának. Csankó Lajos Úttörő olimpia kóspallagi sikerekkel A múlt héten nagyszerű hó­viszonyok mellett hét járás és két város nyolcvanhárom' ifjú olimpikonja vetélkedett a VIII. téli úttörő-olimpia hat ver­senyszámában, a megyebajno­ki címért, no meg azért, hogy ki képviselje Pest megyét a január 25—29 között Zircen megrendezésre kerülő orszá­gos döntőn. Kitűnően szerepeltek a kós­pallagi úttörők, a meglehető­sen tartalékos (a négy legjobb­juk beteg volt) 10 fős csapat 9 érmet szerzett. Derekasan helytálltak a vá­ci úttörők is, különösen sífu­tásban. Szánkó: Kisdobos fiú: 1. Kő­szegi János Kóspallag, 4. Drexler Tibor (3. oszt.) Kós­pallag; lány: 2. Kramár Ka­talin (3. oszt.) Kóspallag, 4. Kemp Ágnes Kóspallag. II. korcsoport fiú: 2. Drex­ler Péter, 3. Burik István, 4. Plachi Pál; leány: 1. Kramár Erzsébet. Mindannyian Kós- pallagról. I. Korcsoport fiú: 1. Kramár Mihály, 2. Drexler Lajos, mindketten kóspallagiak. Biatlon: 12 induló, 2 kilomé­ter sífutás, közben céllövé­szet: 1. Kramár Mihály Kós­pallag, 2. Bossányi Attila Vác, Deákvári iskola, 3. Sasvári Károly Vác, Hámán Kató is­kola. 2 kilométeres sífutás: 1. Bossányi Attila Vác, Deákvári isk. 2. Sasvári Károly Vác, Hámán Kató isk. 3. Kramár Mihály Kóspallag. A sífutóváltóban Bossányi, Sasvári, Kramár összeállítású csapat indul az országos dön­tőn. Az I. korcsoport szánkó- versenyében a kóspallagi Drexler Lajos indul. A Kőbányai Lombik KISZ- szervezete tiszteletdíjat aján­lott fel az úttörő-olimpián legeredményesebben szereplő fiatalnak, s ezt a kóspallagi Kramár Mihály nyerte. Kovács Tibor J i l t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom