Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

VÁC! UAPLCI A PEST MEGYEI HÍRtAP kOiÖ'NKIADAsa XVII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1973. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK Bővült a villanyhálózat, épülnek a járdák KEMENCEI BESZÉLGETÉS A KÖZSÉG FEJLŐDÉSÉRŐL — Kevés a pénzünk, de azért a lehetőség határain be­lül a lakosság kívánságait igyekszünk megvalósítani — ezzel kezdi Volontér Tibor, Kemence tanácselnöke vála­szát arra a kérdésünkre, hogy: • A választás idején a jelölő gyűléseken elhang­zott kívánságok, javasia- í tok közül mjt valósítottak meg az azóta eltelt két esz­tendő alatt? 1 — Sok volt a panasz a csa­padékos időben járhatatla- Tiul sáros utcák miatt — foly­tatja azután a tanácselnök. — Nos, a község legsárosabb ré­szén, a járdák jóformán min­denütt elkészültek. Mégpedig már 1971-ben 600, a múlt év­ben pedig 800 folyóméter. Idén is igyekszünk minél több járdát építeni, de most már a nem sáros utcák némelyiké­re is sor kerül. © Javasolták a lakosság részéről törpe vízmű léte­sítését is... — Igen, a választáskor ezt is szóba hozták. Még 1971- ben elkészült a törpe vízmű tanulmányterve, csakhogy a jó és bőséges víznyeréshez több próbafúrásra lenne szük­ség, amire sajnos egyelőre nincs anyagi fedezetünk. El­lenben ugyancsak még ta­valyelőtt elkészült az Arany János utcában a több család által kívánt közkút. A törpe vízműről természetesen nem tettünk le, néhány éven be­lül bizonyára hozzákezdhe­tünk megvalósításához. Van azonban más is, aminek meg­valósulása elhúzódik és nem tudom megmondani, hogy meddig. • Miről van szó? — Az annyira szükséges új, korszerű iskoláról. Hogy vég­re a gyerekeknek ne kelljen a régi megyeháza ósdi épüle­tébe járni, s az ott nyújtott lehetőségek helyett jobb, és egészségesebb körülmények között tanulhassanak. Beszá­EGY ÜZEM - EGY ISKOLA A Gábor József iskola és a Forte-gyár gyümölcsöző együttműködése Hiába van téli szünidő, Vő- ’ sártieiyi jozsej igazgató csak ellátogat Vác alsóvárosának tanintézetébe: a Gábor József utcai iskolába. Az udvaron építőanyagok sokasága. Min­den jel arra mutat, hogy tata­rozásra, átalakításra készül­nek. A felszabadulás előtt a Bur­gundia volt Vác legszegényebb városnegyede. Az akkori Ilona utcai iskolában négy osztály működött, mindössze négy ne­velővel és 100 tanulóval. Majd két évtized kellett, hogy több épület- és tanteremcserével ki­alakuljon a iskola mai profil­ja: 30 pedagógus ma már öt­száz gyereket tanít itt, 16 ta­nulócsoportban. Amikor meghirdették az Egy üzem — egy iskola mozgalmat, a Gábor József utcai iskola a Forte-gyárral kötött szerző­dést. A Forte szívesen vállalta patronálásukat, noha tudták, hogy sok ott a tennivaló. Vi­szont Gábor Józsefnek, a helyi munkásmozgalom kiváló har­cosának nevét viseli csakúgy, mint a Forte-gyár egyik bri­gádja. A gyár küldöttségei, a briga- lok vezetői többször megfordul­tak a tanintézetben. Tapasz­talataikról beszámoltak dolgo­zótársaiknak. Megérlelődött a közös elhatározás: hozzásegí­tik az iskolát, hogy bővüljön, szépüljön. Megszervezték a kommunista szombatokat, s az eredmény várakozáson felüli lett, 92 ezer forintot juttattak az iskola igazgatóságához az­zal: vásároljanak építőanya­got, s majd 1973-ban tovább segítik az iskolát, hogy azt szakemberek segítségével fel is használhassák. Vásárhelyi igazgató még a múlt évi végén megvásárolta a szükséges építőanyagokat. El­mondta, hogy egyik tanter­mük ma hármas célt szolgál: délelőtt tanterem, délben ebédlő, délután napközi. Ezért először egy új, 6X9 méteres helyiséget alakítanak ki önálló étkező számára. Érdemes-e ennyi pénzt, fá­radságot áldozni az öreg épü­letre, amikor a Haraszti Ernő utca és a Földvári tér sarkán már kijelölték az új alsóvárosi iskola helyét, s a tervezőiroda elkészítette a 12 tantermes, korszerű tanintézet tervét? Az igazgató szerint igen, mert még néhány év eltelik, amíg az új iskolát átadják rendelteté­sének, s ez a mostani bővítés addig is könnyebbé teszi a ne­velők munkáját, a gyerekek tanulását. A Forte-gyárral tovább erő­sítik kapcsolatukat az új esz­tendőben is. Száz olyan gyer­mekük van, akinek szülei Forte-gyári dolgozók. Az isko­la tanárai kihelyezett tagozat­ban segítik a Forte-gyári fel­nőtteket, hogy aki eddig nem tette, most elvégezze az általá­nos iskola nyolc osztályát. Az igazgatói irodában testes album őrzi írásokban, képek­ben a Gábor József iskola krónikáját. Most újabb fejezet kezdődik ebben az érdekes, izgalmas történelemkönyvben. Papp Rezső Összevont hivatal - új helyen Mint már hírül adtuk, az állami közegészségügyi és jár­ványügyi felügyelőség január elsejétől összevontan műkö­dik városi és járási hatáskör­rel. Helyisége a Váci Járási Hivatal épületében van, a II. emeleti 220-as szobában. Te­lefonszámai: 11—211 központ 36, 41 és 80-as mellékállomá­sai. — Mennyiség—minőség. A Pamutfonóipari Vállalat vá­ci gyárában az év első tíz hó. napja alatt az orsózók 111, a cémázók 112 kilométernyi fonalat termeltek, illetve ké­szítettek ki. Viszonylag ala­csony — 91 százalékos — tel­jesítményük részben annak köszönhető, hogy a minőség- javítás miatt új gépeket vá­sároltak, s emiatt néhány gép egy darabig állt Ingyené:jogi tanácsadás Január negyedikén, csü­törtökön lesz az első idei in­gyenes jogi tanácsadás a váci, Lenin úti párt- és tömegszer­vezetek székháza T. emeleti üvegtermében. Ügyeletes: dr. Vass Gábor, a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség ve­zetője. molhatok azonban arról, hogy a villanyhálózat bővítése meg­valósult. Szóbahozták a gyű­léseken két újabb közvilágí­tási lámpa felszerelését is, amit viszont önhibánkon kí­vül eddiig nem valósíthattunk meg. • Persze, erre sem fu­totta a község pénzéből? — Dehogynem! Megvan a pénzünk, nem kerül az olyan sokba. Fél évvel ezelőtt meg is rendeltük a két közvilágí­tási lámpát az ÉDÁSZ-nál, vá­laszt azonban nem kaptunk. Többszöri sürgetésünkre ugyan nemrég telefonon megígérték, hogy rövidesen felszerelik, csakhát mégsem ez a módja egy megrendelés visszaigazo­lásának. • Habár, ha jól meggon­dolja az ember, helyes a bürokrácia mellőzése. A telefonon küldött szó gyor­sabban célba ér az írott szónál. — Hát ha gyorsabban, ak­kor szereljen telefonon lámpa­helyeket is az ÉDÁSZ, ne csak ígéreteket küldjön a dróton keresztül. Félmillió transzformátor A Híradástechnikai Anya - gok Gyárának romhányi sze- reilőüzeme huszonnyolc millió forint értékben állított elő ta­valy transzformátort. Ez fél­millió darabnak felel meg A tervek szerint tízmilliós beru­házással bővül az üzem, egy ezer négyzetméter alapterüle­tű új szerelőcsarnokkal. A lé­tesítmény üzembehelyezésável az éves terv harmincnyolc­millió forintra emelkedik. Ez résziben a szalagszerű gyártás, részben az új dolgozók belé­pésével érhető él. A hímek örül az a húsz romhányi asz- szony, aki eddig naponta uta­zott a váci központi üzembe dolgozni, és most lakóhelyé­hez közel talál munkalehető­séget. Posta fiók, 32 Sötét a Madách utca Kedves Váci Napló! A Madách utca elején levő villanyoszlop égőjét hetekkel ezelőtt lecsúzliiaták. Az utca sötétségbe borult, pedig nagy a forgalom, ment sokan men­nek errefelé a vasúthoz, busz­állomáshoz, kötöttárugyárba. Azonnal értesítettük az ÉDÁSZ kirendeltségét és ígé­retet kaptunk, hogy sürgősen intézkednek. Telnek, múlnak a hetek és a Madách utca vál­tozatlanul sötét Veszélyezteti a közbiztonságot, védelmet nyújt a kiabáló, házrongáló hűl igánoknak. Isimét kérjük az ÉDÁSZ-t: mielőbb intézkedjék. Garai Imre Vác, Madách utca 4. Negyven évig a katedrán A dunakeszi 1. számú általános isko­lában 1972. december 19-én a tantestület ünnepségre készült. Kiss B. József igaz­gató ünneplésére, aki negyven éve indult el a tanári pályán. A nagyközségi tanács elnöke is — volt tanítványa — meleg sza­vakkal köszöntötte. — Nagykörösön, 1932 júniusában vé­geztem a tanítóképzőt — emlékezett visz- sza Kiss B. József. — Utána állást keres­tem és nekem szerencsém volt. öt hónap múlva már Pécsváradon, az osztatlan is­kolában taníthattam. Abban az időben há­rom évig volt valaki segédtanító, utána újra esküt tett, és csak ezt követően nevezték ki végleges tanítónak. Hat év után Bony- hádra kerültem, ahol szintén osztatlan iskolában tanítottam. Itt ért az államosítás. Bonyhádon négyféle iskolát vontak ösz- sze, 1100 tanulónak és 18 nevelőnek lettem az igazgatója. Egy év múlva Simontornyán a járás matematikai—fizikai szakfel­ügyelője lettem. Közben ezt a két szakot a főiskolán elvégez­tem. 1961-től a dunakeszi iskola igazgatóhelyettese, hatvan­nyolc októberétől pedig az igazgatója vagyok. A hivatásszere­tet, a gyerekek szeretete vitt erre a pályára. Kiss B. József 1946 óta a pedagógus-szakszervezet tagja, 1961-től 63-ig a dunakeszi pedagógus-pártszervezet párttitkára volt. Ma is tagja a végrehajtó bizottságnak. Az idén megy nyugdíjba. Huszonöt évet töltött vezető állásban. Nyugdíjas­ként is részt akar venni a társadalmi életben. S. L. Megvalósul: 1975 ig Milyen lesz Vác három év múlva? A CSERÉPKÁLYHÁBAN barátságosan duruzsolt a tűz. Jólesett megpihenni a karos­székben. Gondolataimban a lassan búcsúzó esztendő ese­ményeit latolgattam. Kezem­ben a piros-kék fedelű könyv: Vác város IV. ötéves terve (1971—1975). Olvasgattam az érdekes elgondolásokat, figyel­tem a tervrajzokat. Közben el­bóbiskoltam. A valóság és a jövendő képe összekeveredett a fejemben ... S már ott sétáltam a város déli kapujánál, a Földvári té­Élet a Naszályon 2. A hegy lakói A lakótelep sarkán, a régi munkásszállás iapos tetejű épülete előtt megállók, és né­zem a tájat. A tél már levet­kőztette a völgy fáit, bokrait. Száraz ágaik közül itt-ott fe­hér foltok villannak elő, le­bontott házak falmaradvá­nyai. Ítéletek, sorsok tegnapi tanúi. Mennyi emlék, öröm és bánat fűződhet hozzájuk. És főleg, mennyi félelem, a rob­bantások nyomán a háztető­ket is áttörő, életveszélyesen szétrepülő kövektől. Szükség volt a kisajátításra. A sejcei őslakosok egy ré­sze a városiban igyekezett le­telepedne Mások a telejjen kaptak lakást és együtt élnek azokkal, akik mint szakembe­rek kerültek erre a vidékre. A balassagyarmati műúthoz vezető bekötő út és a telepen át a hányához vezető kövese út, meg a hegy által behatá­rolt területen már csak kö­rülbelül tíz család él a leg­utóbbi kisajátítás óta. ök fel­lebbeztek. Főleg az idősebbek ragaszkodnak ehhez a tájhoz. A telep épületei körül itt is, ott is, kék színű füst száll fel a szabadba kitett tűzhelyek füstcsövéből. Egy nagy ablak mögött vastag fehér szalonna fölé hajol a hentes. Itt van a disznótorok ideje. Az utca végén, magasan a házak fö­lött, ködös, tejfehér levegő­ben mozdulatlanul lógnak a csüllesorok. Napköziben a telep egyet­len közintézménye az élelmi­szerbolt. Ide nyitok be és ké­nyelmesen. üvegből iszom egy colát. — Szeretném látni, milyen egy sejcei család lakása —, mondom a bevásárlást végző Deli Jánosnénak és kicsit ügyetlen diplomáciával meg­hívatom magam néhány perc­re. A cél: elköltözni Másfélszobásnak számító, de lényegében kétszobás, komfortos tágas, otthonosan berendezett lakásba nyitunk' be. A tv-ben az előző esti Kék fény adását ismétlik. Marika, a tizennégy éves nagylány épp>en műszakba készül. Ő már napi nyolc órát dolgozik két műszakban, az Egyesült Izzó váci üzemében. — Beforrasztó betanított segédmunkás vagyok — mondja alig leplezett büszke­séggel. — Nem lett volna kedve inkább szakmát tanulni ? — kérdezem. — Nekem ne is említse a sulit — mondja —, örülök, hogy vége van. Aztán mégis kiderül, hogy szeretett volna gyors- és gép­írónő lenni, de hát... Szóval a suli. Marika a telep klubját sem látogatja és azt mondja, hogy „már” nem olvas. A mama segítségével azonban mégis kiderül, hogy októberben el­olvasta Móricz Zsigmond Pil­langó című regényét, iskolás korából ismeri Móricz: Légy jó mindhalálig, Mikszáth: Beszélő köntös című munká­ját, s talán még mást is. Deliék a Szabolcs megyei Érpatakról jöttek ide tíz év- 'vel ezelőtt. — A férjem azelőtt Ormos- bányára járt el dolgozni. Azért jöttünk ide, hogy min­dennap együtt legyen a csa­lád — mondja Delimé. Marikán kívül még két gyerekük van. Ibolya a hete­dik osztályt járja Deákváron, Jancsi elsős a gombása isko­lában. Del iné a bányában dolgozik, férje gépkezelő a Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalatnál. Hármójuk ke­fesete együtt 5300 Ft körül van. Nyáron, munkaidő után kukoricát, krumplit is kapál­nak, ezzel egészítik ki a ke­resetüket. A gödi telken már kész a családi ház alapja, an­nak a felépítése most a leg­közelebbi céljuk, aztán ők is elköltöznek a telepről. Elnézést kérek a szombati alkalmatlankodásért és búcsú­zom. Ólak... A lakások ajtajai egymás mellett nyílnak. Tekintetem a hegyek által határolt látóha­tárig futna, de beleütközik á pár méternyire sorakozó tég­la- és deszkaólakba. A lakás­ban városi miliőben éreztem magam, de itt... Ki tudja miért? A melléképületek régi cselédházak emlékképét idé­zik. Deliéken kívül mások is foglalkoznak az elköltözés gondolatával. Pataki Béláné viszont így fogalmaz: — Itt születtem, itt is élek,’ szeretek is itt élni. A bánya csak jót hozott a sejceieknek. A bánya vezetője azt mond­ta, hogy a termelésen kívül sok egyéb gonddal is kell itt foglalkozni, mert a telep la­kói az üzem vezetőségétől várják az összes gondok meg­oldását, ami a közlekedés, húsellátás és egyéb téren je­lentkezik. ...és a gondok? — Nos, milyen gondok van­nak itt? — teszem fel a kér­dést az élelmiszerbolt pultja előtt állóknak. — Hetenként egyszer leme­gyek Vácra bevásárolni — mondja az egyik asszony. — Ez 16 forint többletkiadásba kerül és 4—5 órába, mert rit­kán jár az autóbusz. Itt hiá­nyos az áruellátás. — Előfordul, hogy egy hé­tig sincs hentesáru — szólnak közbe néhányan. — Nagyon sokszor előfor­dul, hogy nem kapjuk meg a kért árut —, mondja Horváth Lászlóné üzletvezető. — Most például van hentesáru, de gyakran a munka:d'őm után, este nyolc? órakor hozzák, se­hova sem mehetek, várni kell rá. Bayi István villanyszerelő lakásán is ezekbe a gondokba ütköztem. — Ilyen körülmények kö­zött szükség van a konyha­kertre és az állattartásra — mondja. — Minderről persze nem az üzletvezető tehet, ha­nem akiknek jobban kellene az üzLet ellátásáról gondos­kodni. Bayi István fia az üzletből érkezett és közbeszól: — Most is csak egy kilo­gramm kenyeret adtak, hogy mindenkinek jusson, mert megint kevés van. A zöldségelLátás fogyaté­kosságait sokan azzal ellen­súlyozzák, hogy maguk ter­melnek a környékbeli földe­ken. Kovács István (Folytatjuk) ren. Megváltozott az utóbbi években ez a valamikor törté­nelmi csatákat látott terület. A kép mégis új volt. A város felé eső oldalon is eltűntek a földszintes viskók. Tízszintes toronyház emelkedett a ma­gasba. A Haraszti Ernő utca torkolatánál vidám gyermek­zsivaj ütötte meg a fülemet. Igen, felépült az alsóváros új, 12 tantermes általános iskolá­ja. TOVÁBB SÉTÁLTAM, a Cifrakert felé. Mennyire meg­változtatta a Lenin útnak ezt a szakaszát az új művelődési központ! Beléptem a tágas elő­csarnokba. Nyitva volt a 600 ülőhelyes nagyterem. Élet, munka töltötte meg a szak­köri és a klubszobákat. Itt a tánckar próbált, a másik he­lyiségben az énekkar gyako­rolt. EGY KIS KERÜLŐVEL el­jutottam a Mártírok útjára. Már nem lepődtem meg, hogy a múzeum bejáratánál, a há­romszögletű téren visszaverte a délutáni napsugarakat a 255 férőhelyes leánykollégium ha­talmas ablaksora. A FŐTÉRRŐL széles, egye­nes út vezetett a vasútállo­máshoz. Eltűntek a páratlan ol­dal düledező, romos épületso­rai. Az egykori foghíjas telek helyén emeletes, kultúrcikk- áruház díszelgett. S mindenütt tisztaság. Nagyítóval sem lehe­tett felfedezni egyetlen papír­szel étkét sem. A 10-es bolt már visszaköltözött az új sa­roképületbe. Az élelmiszeráru­ház emeletére kerültek a vál­lalat igazgatósági irodái. KIALAKULT a város dísz­tere, az új emlékművel. Vajon elhinnék-e az erre haladók, hogy pár éve itt romhalmaz csúfoskodott, gödrökben buk­dácsoltunk? A buszpályaudvar eltűnt, valahol a város szélén kapott helyet — az itt lakók nem kis örömére. Az iparcikkáruházat már két éve felavatták. Forgalma ál­landóan emelkedik. Sok itt az új, korszerű rádió, televízió és jármű. Az eladók visszakö­szönnek. AZ ÁTÉPÍTÉS ALATT álló vasútállomásán most állt meg a berlini gyorsvonat. Ez sem meglepő, valamennyi nemzet­közi gyors és expressz felvesz Vácott is utasokat. A magne­tofon a régi szöveget ismétel­geti: „Kérjük az utasokat, ne menjenek a sínek közé, csak ha beérkezik a szerelvény.. Rázzák a vállamat. — Hozzál be tüzelőt, mind­járt kialszik a tűz. Egy pillanat alatt visszaér­keztem 1973-ba. Papp Rezső Ka'ái a volán mellett Kedden bejelentették a rendőrségnek, hogy a Király­rétre vezető úton már hosz- szabb ideje áll egy Wartburg gépkocsi vezetőjét a volánra hajolva, mozdulatlanul látják. A helyszíni szemle megállapí­totta, hogy a kocsi gazdája Tóth Károly 52 éves váci órás kisiparos, aki régóta szívbe­tegségben szenved s gépkocsi- vezetés közben, váratlanul ér­te a halál. i k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom