Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
/ ^ír&cló Á PESTMEfrVH' Hí R I A P • • Vífir ftM K í'a n a‘ c Á" „ A PESTMEfryEf HÍRLAP KÉLÖN KIADÁSA • XVII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1973. JANUÄR 23., KEDD Éjszakai fuvarosok Tovább építik a Cegiédi úti lakóteSepet Egy perc a postán A postai irányítószámot Lassan-iassan mindenki ráírja a levelekre és az egyéb postai küldeményekre, tudván azt, hogy ezzel megkönnyíti a posta munkáját és meggyorsítja a küldemény kézbesítését. De még vannak zökkenők. A múlt héten például a postahivatalban egy fiatalember ajánlott levelet adott fel egy távoli kis községbe. A postáskisasszony udvariasan visszaadta neki a levelet: — Tessék ráírni az irányítószámot — mondotta —, mert akkor nekem kell ráírni. — Hát írja rá — felélt keményen a fiatalember. — Én nem érek rá az irányítószámot keresgélni, különben arra nincs is semmi kötelező rendelkezés — és újra benyúj tóttá a levelet. A postáskisasszony elvette. — Jól van, kikeresem és ráírom a számot — nézett ki az ablakon. De hogy a maga véleményének is hangot adjon, megjegyezte: — Ha a kartársnőm volna szolgálatban, az bizonyosan nem venné fel a levelet irányítószám nélkül... (Az irányitószámokat a posta munkájának megkönnyítése érdekében vezették be. Használatuk ajánlatos, de nem kötelező. — A szerk.) A köszörűs A Lehel utca Végén cégtábla hirdeti: özv. Juhász Ferencné késes, köszörűs kisiparos. Női köszörűsmester — gondolná a tájékozatlan járókelő?! özv. Juhász Ferencné, aki lánykorában a „régi” konzervgyár dolgozója volt, özvegyi jogon tartja fenn a kis műhelyt. — Amikor én gyári munkásnő voltam, hattól hatig, sokszor még hosszabb ideig tartott a gyári munkaidő. Hat évvel ezelőtt, amikor a férjem meghalt — gondolkoztam —, visszamegyek. De nem akartam megválni az örökségtől. Férjem még az édesapjától tanulta a mesterséget, és több mint négy évtizeden át szolgálta ki becsülettel kedves megrendelőit. A Juhász késesek híre túl a város határain is ismert és megbecsült volt. — Én is tudok köszörülni, de csak kést. Ollót, amihez nagyon finom kéz kell, már nem. Jó szakember dolgozik nálam. Sokan keresnek fel munkával. Ebből a „szakmából” szeretnék nyugdíjba menni. Ügyfélként kerestem fel Juhász Ferencnét, de nem lennék igazi újságíró, ha meg nem jegyezném gyorsan, pontosan végzik el a vállalt munkát. Amíg beszélgettünk, hárman is hoznak kést, ollót javításra, köszörülésre. Hiába — igaz a közmondás. „Jó borhoz nem kell cégér”. A jó munka a legjobb ajánlólevél. Bíró Ilona Hozzák a tejet Ráfizetésért nem dolgozik senki Vasárnap a Ceglédi úti új lakótelepen jártam. Egy fiatal házaspárt látogattam meg és szinte elcsodálkozva láttáin, hogy a régen „Vadadnak nevezett süppedékes területen milyen szép új városrész alakul ki és az ott épült modern kis lakásokban milyen kényelmesen élnek az emberek, Mint ismeretes, a telep tovább épül. Annak ellenére, hogy vasárnap volt, a régi gázcseretelep felőli részen szorgalmasan dolgoztak az ácsok, a kőművesek és a földmunkások. Odamentem és megkérdeztem, hogy mit csinálnak? — Űj lakásokat — felelték. — Melyik vállalatnál dolgoznak? — A Városgazdálkodási Vállalatnál. Egy 146 méter hosz- szú, 4 emeletes háztömböt gpí" tünk, melynek építéséhez az ősszel fogtunk hozzá. Büszkeség töltötte el a bensőmet, hogy ez a helybeli vállalat is fölsorakozott ezzel az építkezé'ssel a nagy vidéki építővállalatok so- * rába. Született: Farsang László és Palotai Judit: László, Bugyi József és Zentai Éva: Attila, Balogh Balázs és Kökény Éva: Éva, Bogdán Imre és Zabodéi Eszter: Edit, Bakos Sándor és Motyóvszki Mária: Attila, Hídvégi Dénes és Magyar Gabriella: Helga, Farkas Ferenc és Bujdosó Terézia: Ferenc, Kádár Zoltán és Halápi Mária: Zita, Győri Kálmán és Kovács Sára: Kálmán, Sulyák József és Soós Irén: József nevű gyermeke. Névadót tartott: Bán István és Csányi Aranka: Anikó, Tóth László és Oros Katalin: Katalin nevű gyermekének. Házasságot kötött: Pozsár György és Balázs Mária. Meghalt: Bacsó Lajosné Bacsó Eszter (Örkényi u. 6.) Pálfi Gyuláné Pozsgai Ilona (Baross Gábor u. 2.), Szűcs László (Szekfű utca 17.), Ven- czel Julianna (Kórház u. 1.), Vitek Andrásné Polenyik Anna (Zrínyi u. 8.), Medgyesi István (Nyársapát, Homok d. 6.), Bakos Dénes (Galgóczi Károly u. 1.), Kis Balázsné Sipos Lídia (Zrínyi u. 107.), Fejős Balázs (Katona József u. 17.), Viczmándi József (Kórház u. 1.). Bódizs László (Táncsics Mihály u. 2.), Kádár Fe— A télen is dolgoznak? — kérdeztem tovább. — Amikor az idő engedi — mondotta Söröli Péter, Kendró István és Zoller József ácsmester, akik deszkából készítik az építkezéshez való betonelemek öntéséhez szükséges zsaluzást. — Most a piramis alakú pil- léralapok formáit csináljuk — magyarázták. — Vasárnapokon is folyik a munka? — Ha a terv úgy kívánja, A vállalat megbecsül bennünket, mi megbecsüljük a vállalatot, és segítjük, hogy terveit teljesíthesse. Odább a betonkeverőgép zakatol. Mellette Katona Ambrus, Bényei János, Bársony János és Patik László kőművesmesterek dolgoztak. Az ácsok által készített formákba öntötték a betont, az építőelemek kialakításához. A hosszú, fólialepellel takart, olajkályhákkal fűtött alapterületen pedig földmunkások és kubikosok dolgoztak. Ásták a 146 méter hosszú épület fundamentumát. Ott találkoztam azután renc (Csiga u. 18.), Módra Lajos (Hangácsi u. 16.), Erdődi Balázs (Ságvári Endre u. 36.). A tanyán korán kezdődik a nap, már akkor, amikor az éjszakai szürkület álmosítóan üli meg a vidéket. Ellátni a jószágot, megfejni a jászolnál kérődző tehenet, a házirend szerint Vonákéknál a feleség dolga. Mindezt Esztertől tudom, akivel szinte naponta találkozom a reggeli órákban, ahogy a kerékpárra felszerelt kannában hozza a tejet begyűjtőbe. — Hárman, vagyunk testvérek, nemrégiben született kistestvérem. Tanyán lakunk, a Bokroson. Édesapa a Ládagyárban dolgozik. — Melyik iskolába jársz? — A Petőfibe. Most vagyok ötödikes. Tavaly 4-es tanuló voltam, de az idén rontottam. Pedig igyekszem, tanulok is, olvasok is. Tagja vagyok a gyermekkönyvtárnak, 2—3 hetenként viszek új olvasnivalót. — Van villanyotok a tanyán? Szentpéteri József éjjeliőrrel, akinek szintén fontos szerep jut az építkezésnél. Ö őrzi éjszakánként a felhalmozott építőanyagokat. — Alig van éjszaka, hogy meg ne próbálnának pár szál deszkát elvinni, de én visszarakatom velük. Sofőr is akad olyan, aki például éjjel sódert hoz és amikor leigazolom a fuvarját, szépen el akarja máshová vinni. De én legelőször is fölírom a rendszámát, vigyázok rá, s így minden igyekezete ellenére sem tudja a vállalatot megkárosítani. Szentpéteri bácsi egyébként tanácsi nyugdíjas, most 79 éves és 6 éve van a vállalatnál. Kocsér községben minden esztendőben kimagasló ünnepe az Új Élet Termelőszövetkezet öregjeinek a napja. A hagyományos öregek napját az elmúlt szombaton tartották meg a községi kultúr- házban. Több mint 300 járadékos és nyugdíjas részvételével. Már a délelőtti órákban kezdtek gyülekezni aiz ünneplő ruhás idős férfiak és asszonyok. Ott volt a legöregebb kocséri tsz-tag, Barhács László is. Kedves műsor közepette vette kezdetét az ünnepség, melynek során Barhács János elnök szeretetteljes szavakkal köszöntötte az öregeket, akik mindnyájan részt vettek a termelőszövetkezet felépítésében és megerősítésében, s akikről a termelőszövetkezet vezetői sohasem feledkeznek meg. Az idős tagok nevében Lacz- kó Zakar köszönte meg a termelőszövetkezet gondoskodását és az ünneplést. Közben az udvaron hatalmas üstökben főzték az ebédet a tsz mesterszakácsai és szakácsnői. A finom csigatészta- levest és a marhapörköltet a brigádvezetők és a termelőszövetkezet fiataljai pincéreket megszégyenítő ügyességgel szolgálták fel. Az ebédet torta egészítette ki, és mindenkinek a tsz jó hírű szőlőtelepén termett finom muskotályos bor járt. Az ebédhez a jászkarajenői — Nincs. De már készül az új házunk, abban lesz villany. — Beköltöztök a városba? — Nem, csak közelebb leszünk a városhoz. — Hogyan telik egy-egy napod? — Rendszerint korán kelek, hiszen még a tanítás kezdete előtt le kell adni a tejet, A délelőttöt az iskolában töltöm. Azután kerékpárral gyorsan megteszem a három és fél kilométert hazáig. Nem mondom, ilyenkor télen nehezebb a bejárás, különösen, ha csúszós az út... — Segítesz otthon a házimunkában? — Amikor anyu a szülőotthonban volt, nekem is megszaporodott a munkám. Ha kell, főzni is tudok, de megetetem a jószágot is. Egy tehenünk van, meg egy kisborjú. PÉNTEKEN Közgyűlés a Petőfi Tsz-ben Pénteken fél 9 órai kezdettel a Petőfi Termelőszövetkezet tagsága közgyűlést tart az Arany János Művelődési Otthon színháztermében. Ezen a közgyűlésen választják meg a termelőszövetkezeti vezetőséget, ezen belül az elnöki megbízatást is itt döntik el, továbbá sor kerül a küldöttek választására is. A termelőszövetkezet alapszabály-módosítására javaslatot nyújtanak be a tagságnak, majd az államigazgatási hatá- rocatokat is ismertetik. Mit látunk ma a moziban? Bolondos újoncok. Az őrmester rémei, a nők meghódítói... Színes, zenés francia filmvígjáték. Kísérőműsor: Magyar híradó. A varázsló. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Korhatár nélkül A fővárosban 327, nyolcvanon felüli kisiparos tevékenykedik, s köztük a főfoglalkozásúak nagyjából felefele arányban nők-férfiak. Bizonyítva, hogy a szolgáltató iparban mindenki elkél, aki él és mozog: negyvenkét férfi és öt nő közülük közel jár a kilencvenhez, s még mindig aktívan dolgozik. zenekar szolgáltatott hangulatos muzsikát és öreg tagjainak a termelőszövetkezet ajándékokkal kedveskedett: a mellék, üzem termékeiből ülőpárnát, hozzá egy alsó vagy felső ruhafélét és búcsúzóul a férfiak kis üveg szilvapálinkát is kapták. Kedves mozzanata volt az ünnepségnek a sorsolás. A belépéskor mindenkinek ingyen sorsjegyet adtak, melyre értékes tárgyakat: foteleket, ülőpuffokat, ágybetéteket, és ruhaféléket sorsoltak ki. A sorsolást az elnök vezette. Az ünnepeltek és az ünneplők kellemes hangulatban az esti órákig maradtak együtt. Az idős tagok elmondották, hogy a termelőszövetkezet segíti az öregeket. A nőbizottság tagjai sorra látogatják őket, ha szükség van rá, segítséget juttatnak részükre. Egy 85 éves idős tag, özvegy Palotai Istvánná így beszélt: — Csak jót mondhatok ami termelőszövetkezetünkről. Az aratás után, mint öreg járadékosnak, nekem is adtak két mázsa búzát, s itt van ni, most meg egy pompás köntöst. Barhács Jani, az elnök, olyan a termelőszövetkezeti tagokhoz és az öregekhez, mint egy jó édesapa. A kocséri öregek napján Demeter László tanácselnökkel az élén, megjelentek a község veSzeretek velük foglalkozni. Néha, ha ráérek, rádiót is hallgatok. — Örülsz a kistestvérnek? — Nagyon. Olyan aranyos, még alig múlt egyhónapos. Nagyon vártam ... — Szívesen segítesz? — Igen. Szüleim mindig „kiadják” a béremet a tejhordásért, Legutóbb 18 forintot kaptam. Takarékbélyeget veszek az iskolában, mert gyűjtöm a pénzt. Kerékpárt szeretnék venni, ★ Olyan sokszor halljuk „milyenek ezek a fiatalok”! Milyenek is? Sokan közülük olyanok. mint Vonák Eszter. Egyszerűek, segítőkészek, szorgalmasak, igyekvők. Ök azok, akik észrevétlenül megtanulják a beilleszkedést a közösbe, akik megtanulnak dolgozni. Nem nyafognak, hogy reggel 5 órakor kezdődik a nap. Végzik a kötelességüket. Észre sem lehet venni őket, mert észrevétlenül dolgoznak. Szabó Mária Pintér Miklós dolgos, szorgalmas ember hírében áll. Az is. Talán, ha nem ilyen lenne, nem is volna huszonhárom éve az Eszperantó utcában működő tejfelvásárló helynek a vezetője. Kik az ügyfelei? Tehéntartó gazdáik. Körülbelül 250—300 család. — Reggel hozzák a tejet, amelyet mi ellenőrzünk — mondja — (zsírtartalom-százalék, higiénia stb.) adminisztráljuk, és havonta fizetjük a beszállított tejért járó összeget. Havonta átlag 4000—4100 liMonoron, az ottani gimnázium, valamint a Nagykőrösi Élelmiszeripari Szakközépiskola női versenyzőivel barátságos tomaversenyt rendeztek, egyéni számokban, két osztályban. Mindkét iskola több versenyzőt indított. A körösiek közül a következők szerepeltek a legjobban, összetettben: ternyi mennyiséget is elszámoltunk már. A tej felvásárlási árának rendezése nagy megelégedést keltett a tehéntartás- sal foglalkozók körében. Az új rendelkezések nyomán néhány éven belül feltétlenül emelkedni fog a tejhozam. Ráfizetésért nem dolgozik senki, akár állami, szövetkezeti, akár magánszektorról van szó. Pintér Miklós éppen zár. Nem is tartjuk fel. Még ki keli küldenie a beszolgáltatott tejet a vajüzembe, ahol földolgozása után, a kereskedelembe kerüL bi Ifjúsági III. osztályban (12 induló): 1. Búzás Margit;... 3. Boros Katalin. Serdülő 111. osztályban (13): 1. Bodó Ildikó. A visszavágóra előreláthatólag február 10-én kerül sor a Toldiban. S. Z. Szavazólap KIT TART AZ 1972-ES ÉV LEGJOBB NAGYKŐRÖSI SPORTOLÓJÁNAK? FÉRFI: ___________________________ NŐ I: ____________________________ Mel yik Nagykőrös legjobb sportcsapata? Véleményét a szavazólapon dobja be • Nagykőrösi Híradó levelesládájába. (A művelődési otthon bejárata mellett.) Ötvenezer címke A konzervgyár nyolcas raktárában jól működik a nyugatnémet címkézőgép. Nagy Ferencné az 1/2-es üvegeket ereszti át a Jowe címkézőgépen, amely naponta 50 ezer darab üveg címkézésére képes. Innen a csomagolóba kerül az üveg, ahonnan Angliába exportálják a különböző dzsemeket. Pászti—Varga Anyakönyvi hírek z-etoi is. Kopa László K. L. Nem felejtkeznek el róluk... • • Öregek napja a kocséri Új Élet Tsz-ben To’dis tornászlányok az első helyen r k Kislány a Bokrosból
