Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
1973. JANUÄR 21., VASÁRNAP PEST UECYE! &£ír§ap ^VNC^\VV\\\\\\\\\\\\VvVOCvVN\\\VC\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\^^ MADÁCH IMRE Születésének 150. évfordulójára emlékezve A z életrajz két dátuma — 1823 és 1864 — között a fájdalmasan rövid 41 esztendő. Ebből, igaz, húsz az alkotásé, amely idő alatt a magyar irodalomnak egyik legnagyobb — mélységre mindenesetre, ha kiterjedésre nem is — életművét létrehozta. Költemények, bölcseleti írások, roppant levelezés, drámakísérletek és kész drámai művek, s közöttük is elsőnek Az ember tragédiája. A Tragédia, amelytől fényük az egész madáchi világ, hiszen enélkül, valljuk meg, csak mint sókat szenvedett költőt, szorgos drámaírót, zaklatott életű, tehetséggel megáldott poétát tartaná számon az irodalomtörténet, 'akinek pályája tanulságos, munkálkodása figyelemre méltó. A Tragédia sugárzásától azonban valamennyi mű fontossá válik — s csaknem száz esztendő óta van jelen, megértve vagy félreértve, átélve vagy félremagyarázva a magyar szellemi életben Madách Imre. Most, születésének 150. évfordulóján, a felszabadulás óta megjelent gyűjteményes kiadások, színpadi felújítások — sőt, színpadi felfedezések — sorát áttekintve úgy tűnik, a mi korunk tudta eddig a legteljesebben felfogni, érteni és értékelni Madách zsenijét. S ezért ez a mostani ünnep; a mai kor tisztelgése a költő előtt. Elsősorban azt méltányoljuk benne, hogy meg akarta érteni a világot Roppant energiáját, szellemének — Ady szavával — „faltörő erejét”. A géniuszt, aki a sárból tekintett fel a csillagokra, pillantásába befogni igyekezvén a világegyetemet. Alkotókedve szilajul lobbant fel húszéves kora előtt. Amikor — 1837-ben — a ' pesti egyetem bölcsészkarára kerül, táskányi verset visz magával. Romantikus ifjú, az Athenaeum szorgalmas olvasója, rajong Vörös- .marty költeményeiért, eredetiben olvassa Schillert és Victor Hugót. Lantvirágok című versgyűjteményét, kéziratos formában, ismerősei között osztotta szét. Első drámakísérletét, a zsarnoki római császárról, Commo- dusról szóló művét — amelynek jobb részletei belekerültek Az ember tragédiája római jelenetébe — tizennyolc éves korában írta. Ezután a Nápolyi Endre című dráma, a Nagy Lajos király öccséről szóló mű következett, ami még mindig drámai zsengének számít, de helyenként már megszólal benne az igazi Madách, a korlátozottság ellen lázongó igazságtalanságokkal perlekedő, „szellemi cifrálkodókat” gúnyoló költő. i esti diákévei után visz- szatér Nógrádba, megyei j oggyakorlatot folytat Sréter István alispán mellett. Ez az időszak a politikus Madách felkészülésének jó iskolája; megismerkedik a közjogi viszonyokkal, a magyar valósággal, a táblabíróvilággal, s ami 'a legfontosabb: megismerkedik a reform- eszméikkel, a szabadságharcot előkészítő szellemi mozgalommal. A centristák híve lesz, a Kelet népe vitában Kossuth pártján áll — nézeteit Timon álnévvel jegyzett cikkeiben a Pesti Hírláp hasábjain fejti ki —, dalcikust ír Fagyvirágok címmel, életre szóló barátságot köt Szontágh Pállal, amely barátságnak a legtöbb Madách-levelet köszönheti az utókor. Ezek a levelek bepillantást engedP istennek se akar elmenni! Mama állítólag megígérte, övé marad a manzárd. Annyi mindent kapott mamától: bútort, edényeket, készpénzt. Paul már ügyvédhez fordult. Talán te... szeretném elkerülni, hogy jogi úton... — Húsz évig szolgált édesanyádnál. — Elhúzta a kezét Ancsur tenyere hűvös és síkos volt, mintha műanyagból volna. — Nem tudjuk kiadni a lakást személyzeti szoba nélkül. Beszélj a lelkére. Mondd, hogy szükségem van rád. Ideköltözködsz, neveled a gyerekeimet Valami ütést érzett, a tgrde elcsúszott alóla. A lakás ko- pársága megismételte az ütést. Felgöngyölt szőnyegek, egymásra rakott ládák, formátlan csomagok. Mindenből feléje hullámzott az idő, egyszerre zsugorodva, tágulva. Luise a kezére hajol és hirtelen megöleli. A fiatal Louise almaképével, az öreg Louise ráncai hálójában. Ancsur megérinti a könyökét, „most szólj’ mozdulattal. Csend. A könnyek fészkelő- désének nincs hangja. — Válassz valamit emlékül. — Van egy önportréja. Fes- tékfoltos köpeny, csipetnyi mosoly az ajkán. — A képeit Paul leltárba vette. Két műkereskedővel is tárgyal. — Kinyitotta a szekrényt, karjára dobott egy bundát. A lépcsőházban beléka- rolt. — Nem szóltál... — Nem. — Majd holnap. Neked adnám a bundát, de Paul szá- montart mindent. Elad, cserél, ért a pénzcsináláshoz. Igazi francia. De én egy napot se bírnék ki nélküle. Mária néni... Van egy karkötőm, amiről nem tud. Akarod? ügye szólsz? Tagadólag rázta a fejét. — Megígértem Paulnak. Hisz annyira hozzánk tartozol, úgy Kass János rézkarca Az ember tragédiája XV. színéhez „A küzdő, újrakezdő ember Sí Madách gondolataival Pest megyében A Nemzeti Színház két előadása ..J Az első. Magyarországon először 1883. szeptember 21-én mutatták be Az ember tragédiáját: a Nemzeti Színházban, PauLay Ede rendezésében. A képen a három főangyal: Paulay Edéné, Fáy Szeréna és Csillag Teréz. A legutóbbi. A Nemzeti Színház legutóbbi felújítása: Major Tamás új Tragédia-rendezése, amelyet Madách halálának 100. évfordulóján, 1964-ben mutattak be. A képen Váradi Hédi, Sinkovits Imre, és a Lucifert játszó Kálmán György« Déryné Színház szerény lehetőségeivel egyáltalán előadhasson. Az is felmerült: vajon a mi közönségünk, a kis falvak, a kisvárosok lakossága hogyan fogadja majd ezt a rendkívüli koncentrálást — színésztől, nézőtől egyaránt — kívánó darabot. • Éppen ez az: a „hogyan”. Tehát hogyan? — Amikor a Tragédiát rendeztem, Shakespeare volt a példám, mert ő minden darabját csupán tizenhárom színészszel játszatta1 el. A mi együttesünk huszonhat tagú volt, de ebből kilenc a műszaki. Ennyi ember jutott hetvennyolc szerepre, ennyivel kellett gazdálkodni. Bennünket a népművelő szándék hajtott, megismertetni az embereket Madách gondolataival. • Mit akart kifejezni Madáchcsal, s a müvei, Az ember tragédiájával? — A Tragédiában általában mindenki arra alapoz, hogy „Ember, küzdj és bízva bízzál”. Én inkább arra tettem a hangsúlyt, hogy: ^Az ember célja a küzdés maga". Vagyis Ádám újra és újra nekiindul, állandóan jobbra vágyik. Nem helyeztem az emberen kívülre a célt. Az én biztatásom saját magam és a korom számára az, hogy a küzdő, harcoló ember, a nehézségeknek újra és újra nekigyűrkőző, újrakezdő ember a példa. • Hogyan fogadta a falvak és a kisvárosok közönsége az előadást, hogyan fogadta be Madáchot? — A nagy és a boldogító meglepetés az volt, hogy a több mint száz előadás kilencvenöt százalékán telt ház előtt játszottunk. • Mi volt a siker titka? Hiszen Madách nem egykönnyen adja meg magát, nem egyszerűen befogadható ... — Nagyon egyszerű ez: mert Madách valódi emberi gondolatokat fejez. ki, igazul. Az emberi, költői szónak igen nagy a hatása. A mi kis színházunk az apró vidéki művelődési házakban szinte testközelbe kerül a közönséggel, s ilyen miliőben a költői szó rendkívülien hatásos. B. Gy. y4 voltatok a mamával, mint a ^ testvérek. ^ Másnap hazautazott. Hogy 4, muszáj és sajnos. A no vendé - ^ kei várják. És sajog a válla. ^ Rövidhullámkezelés, masz- ^ százs... Ancsurka kikísérte az álló- ^ másra. Magazinokat vett neki, ^ szendvicses csomagot, cukro- £ zott gesztenyét. — írjál ^ Louisenak. Két hónap múlva^ érkezel, addigra keríísen ma-^ gának szobát. Két hónap ... ^ Reális. '4 F.e-á-lis... re-á-lis...4, zümmögték a kerekek. Elmúlik, felelte a zümmög gésnek, s már csak az fog fáj- ^ ni, hogy nem fáj. ^ Azután Zsuzsi >tt ült előtte,^ nyitott füzettel. Piros ceruzáival aláhúzta a hibás monda- ^ tokát. | Majd rövid habozás után z feltárcsázta az ismerőseit. Tré-| fás történeteket mesél majd aí párizsi útjáról, nert kit úr- z dekel egy öregasszony csaló-í dása? ^ — Halló... megjöttem. — ^ Nagyot, szárazai nyelt. — Már^ az utaim is mókás volt. Egy 4 kockás nő... — mit találjon 4 ki? Nyirkos tenyere végigcsú-g szott a kagylón. — Egy kockás \ nő... | — Nem hallom. Olyan mész- ^ sziről jön a hangod. Halló-ó! ^ — Még mókásabb' a kis ^ Simone esete, a matyóbabával, g mert azt vittem neki. — Meny- 4/ nyi mindent fektetett ebbe a J látogatásba! Maradék rémé- J nyeit, megspórolt forintjait, sj az álmait is persze... A ma- J tyóbabának valami csattanó« { befejezést... — Ez a három \ nap csupa élmény. Karola ré- ! gi barátai, új ismerősök — j — Rekedt vagy? Alig hallak! J Rázd meg a kagylót! Vágyj gyere el inkább! A család isi élvezni akar. Vasárnap ... ^ — Megnézem a noteszemet.! Vasárnap?... Jövökl í nek a nagy feladatok elvégzésére készülő költő világába. Egyik-másikuk megrendítő vallomás személyi sorsáról. Üjabb drámába fog: megírja a Csák végnapjait, a Károly Róbertneik ellenszegülő trencséni várúrról szóló művet. Főhősét, a nemesi függetlenségi hagyomány szellemében, az idegen uralkodó ellen küzdő nemzeti szabadságh ősként ábrázolja. Legyőzve tartózkodását és szemérmét, beküldi az Akadémia drámapályázatára, s „titkári dicséretben” részesül. A nagy mű még várat magára. Külsőleg eseménytelen sztregovai magánéletét kudarcba fűlt házassága dúlja fel; elválik feleségétől, Fráter Erzsébettől, akivel a negyvenes évek közepén, rövid ideig, boldognak látszó házasságban élt Még jobban visszavonul, még- inkább befelé fordul, mind többet olvas, elmélkedik. Sokat betegeskedik, gyermekkora óta ki-kiújuló szívbaj kínozza. A reform- eszmék közben beértek, fellángolt a nemzeti szabadságküzdelem, amelyben a betegsége miatt nem vehetett részt. (Később mégis meghurcolták, mert házában rejtegette a menekülő Rákóczy Jánost, Kossuth Rajos titkárát.)' Életszemlélete mind ko- morabbá vált; a bukott szabadságharc után a reakció megerősödése táplálta és növelte eredendő pesszimizmusát, a nemzeti tragédia mélyítette világnézeti válságát. i -A A) ■- , - ,- Az ember tragédiáját 1859 februárjában kezdte írni s 1869 márciusában fejezte be. Remekművet alkotott, csaknem öntudatlanul — mármint annyiban, hogy miközben sztregovai magányában, olajlámpa mellett, \ az elhivatottság révületéig ben, feldúlt élete romjain, 4, börtönviselten, a legázolt '4 szabadság elnémult hazájá- J ban papírra vetette láto- 4 mását az emberiség tragé- 4j diájáról, a teremtéstől a 4, földgolyó kihűléséig, nem '4 tudhatta, hogy műve a vi- '4 lágirodalom egyik legjelen- 4 tősebb eredméye lesz, az ^ emberi szellem nagyszerű í felszikrázása. 4 4 rdélyi Jánoshoz írt leve£ gi lében így magyarázza 4, — megírása, után alig néhány hónappal — a ^Tragédiát: „Egész művem 4 alapeszméje az, hogy amint 4 az emberiség istentől el- 4j szakadt, s önerejéből cse- ^ lekedni kezdett, ez volt a ^ legnagyobb és a legszen- 4/ tebb tette... Koromat rá- 4 tettem a történelem mérle- 4 gére, s ennek egyik ered- ^ ménye, hogy az ember, bár- ha többnyire boldogtalan, 4/ mondhatni majdnem min- ^ dig az, egyénileg valame- í melyes boldogulását mégis 4 csak a közösségben érheti ^ el, embertársai körében, el- jövendő jobb időkben biza- ^ kodva leginkább a szocia- ^ lisztikus eszmék valósulásá- 4 ban, amtelyek fejlődésének fő momentumai leende- nek...” 4 Arany János, akinek a ^ drámapályázat alkalmából 4, elsőként került kezébe a 4 Tragédia, emlékezéseiben a ^csodálat hangján szól róla: '4 „Játszva oldotta meg a le- ^ hetetlent. Mint a gyermek, ^ akinek naiv képzelete át- ^ száll a kétség minden sza- < kadéka fölött, s önmaga 4 rendelkezik a világ minden £ bölcsességével. Szinte a '4 csodák közé tartozik az ^ ilyesmi. S micsoda hatalmas 4 színházi vállalkozás lehet 4 ezt a filozófiai problémák- kai bélelt nagyszerű drá- '4 mai költeményt úgy szólal- ^ tatni meg, hogy legalább '^megközelítőleg kitárja min- 4 den szépségét ’a néző elé”. 4 A Tragédia azóta kitárta á minden szépségét. Madách életében kétszer jelent meg nyomtatásban, s először Paulay Ede vitte színre a Nemzeti Színház színpadán, 1883 őszén. Dicsőséges pályát futott be a világ színpadjain a nagy mű; előadták Bécsben, Berlinben, Frankfurtban, Prágában, Hamburgban. Orosz fordítását Makszim Gorkij szorgalmazta ... S egyre jobban ragyog, mind több olvasót, nézőt hódít meg itthon és külföldön a madáchi életmű. Művei közül mind több szólal meg a színpadokon — gondoljunk a Csák végnapjai, a Csak tréfa, a Mózes színrevitelére, felfedezésére — mert egyre tisztábban látszik, hogy az életében magányos, gyötrelmes látomásokkal viaskodó, a nemzeti sonskérdéseket mélyen átélő költő, hazánk történetének egyik legnagyobb szelleme volt, s hatalmas életműve örökbecsű kincsünk, az egyetemes emberi kultúra nagy értéke. Emlékezetes sikert aratott szerte az országban az Állami Déryné Színház előadásában Az ember tragédiája. Több mint száz előadást ért meg, végigélvezte sok Pest megyei község lakossága is. A darabot Széesi Ferenc rendezte, aki ezután kapta meg az „Érdemes művész” kitüntetést. Ádámot Szigeti Géza, Évát Várnagy Katalin, Lucifert Vereczkei Zoltán alakította. A színészdinasztiából származó Széesi Ferenccel beszélgettünk Madáchról, a Tragédiáról, az előadás rendezői elképzeléseiről. O Hogyan született meg Az ember tragédiája ilyen állandóan .utazó színházban, mint a Déryné? — Abszurdnak tűnt, hogy ilyen hatalmas szereplőgárdát mozgató, rengeteg színből álló, nehéz technikai feladatokat jelentő klasszikus művet a
