Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

2 PEST HEGYEI hírlap 1973. JANUÁR 18.. CSÜTÖRTÖK © KUSZ A Lemonnier kráter körzetében Izrael és Afrika Továbbra is kényelmetlen bizonytalanság övezi Golda Meir izrateli miniszterelnök-asszony svájci tartózkodását. Kedden egy jeruzsálcmi hivatalos közlemény adta tudtul, hogy a kormányfő szerdán az ele­fántcsontparti elnökkel, fíoupliouet-Boigny-val találkozik Géniben. Alig vették át a hírügynökségek a közleményt, Elefántcsontpart berni nagykövete máris cáfolta 'a találkozó hírét. Elefántcsontpart számára, úgy látszik, némi kényelmetlenséget jelent e diplomáciai lépés köz­hírré tétele ... x Az utóbbi ' időben egymás után hat afrikai ország: Gui­nea, Uganda, Csádföld, a Kon­gói Népi Köztársaság, Niger és Mali szakította meg diplomá­ciai kapcsolatait Izraellel. Ez kétségkívül meggyengítette lzi ael pozícióit fekete Afriká­ban és fokozta nemzetközi el­szigeteltségét. Az említett afrikai államok Lépésének több oka van. Alig­hanem az a legfontosabb kö­zöttük: .az afrikai országok maguk is tapasztalhatták, hogy amikor a közvetítést megkísérlő négy afrikai állam­fő — a világsajtó a „négy bölcsnek’* nevezte őket — a békés megoldás útjait akarta egyengetni, kiderült, hogy Iz­rael inkább arab területek meghódítására törekszik. A LUNA—21. automatikus űrállomás segítségével a Hold­ra juttatott Lunohod—2 meg­kezdte működését Földünk kí­sérőjének felszínén. A hold­kutatással kapcsolatos újabb feladatok logikája szerint az automatikus szovjet „kutató­expedíció” nem csupán ismét­lése az első ilyen kísérletnek. Az akkori cél egy tipikus hold­terep kutatása volt, jelenleg ennek magasabb szintű foly­tatása kezdődött meg... A Lunohod—2 egy hold­tenger partvidéki zónájában helyezkedik el, s így a tudó­sok nagy jelentőségű érdekes kiegészítő adatok birtokába juthatnak az előző kutatások­hoz képest ­A Luna—21 leszállásának idején a térségben „Hold-dél” volt. A forró napsugarak ke­ményen pásztázták a csillogó pusztaságot. A horizont egye­nes vonalát időnként hold­hegyek csúcsai szakítják meg, ezek a Taurus-őshegység ré­szei. A tudások becslése sze­rint alig 6 kilométerre vannak a Lunohod—2-től. A közvet­len közelben néhány apró krá­ter található, szabálytalan da­rabokra tört kövek hevernek s a kameráktól a látóhatár széléig szelíd holdlanka ve- zot. Áz ÜJ SZOVJET HOLD­JÁRÓ első látásra nem sok­ban különbözik elődjétől, a Lunohod—1-től. Méreteit te­kintve nagyobb személygépko­csihoz hasonlítható, nyolc ke­reke van, s felső része lénye­gében nagy műszertartály. A holdkocsi az égitest fel­színének geológiailag legérde­kesebb részén, bonyolult fel- színrajzú vidéken kezdte meg a munkát, s ami a terepviszo­nyokat illeti, előreláthatólag sokkal nagyobb akadályokat kell majd leküzdenie, mint elődjének. A Lunohodtől néhány méterre egy 15 méter átmé­rőjű kráter található. Régeb­ben, amikor az első Lunohod még „járni’ tanult”, egy ilyen természeti akadály komoly problémát jelentett volna,, de most menet közben küzdötte le. A SZOVJET TUDÓSOK, az új holdjármű alkotói, tartós küldetésre szánták a Lunohod —2-t és fontos új felfedezé­seket várnak tőle a -holdfel­szín fejlődési sajátosságainak megállapításában. Az önjáró berendezés a Le­monnier kráter körzetében te­vékenykedik, szokatlanul kö­zel, mindössze 180 kilométer­nyire az Apollo—17 űrhajó­sainak leszállási helyétől. A Lunohod—2 szovjet holdjáró* és az Apollo—17 amerikai űr­hajó által gyűjtött adatok így jól kiegészíthetik egymást. Ezzel összefüggésben a moszkvai Pravda hangoztatja, hogy „a Hold és a bolygók ku­tatásában elérkezett az a_ pe­riódus, amikor a különböző or­szágok tudósainak egybehan­golt tevékenysége különösen fontossá válik”. A. B. T. EDWARD HEATH minisz­terelnök szerdán a londoni Lancaster House-ban, szokat­lan televíziós sajtóértekezleten jelentette be kormánya no­vemberben kezdett 90 napos ár- és bérbefagyasztásának meghosszabbítását további hatvan napra. Erjedés a felkelő nap erszágáhan Nemcsak egy választás után, de két választás között áll Ja­pán. Mert a parlamenti válasz­tások, igaz, nemrég zajlottak le, a jövő évben azonban felső­házi választások esedékesek és ennek a másik kamarának Nippon szigetén meglehetős jelentősége van. A legutóbbi parlamenti vá­lasztásokon győzött ugyan a fennálló hatalmat régóta kép­viselő konzervatív (bár nevé­ben liberális) párt, de a ko­rábbinál csekélyebb többség­gel. Megerősödött viszont, szép mandátumgyarapodással, a szocialista, még inkább a kom­munista párt. A szavazateltolódásökból va­jon milyen következtetéseket von le 'a Tanaka-kormány ? Nézzük például legfrissebb megnyilatkozását: szerdán Ta­naka külügyminisztere, Ohira, munkaebéden látta vendégül a Tokióban működő külföldi tudósítókat. A Vietnammal kapcsolatban hozzáintézett kérdésekre kitérő választ adott, a jelenlegi helyzet elem­zése helyett inkább arról be­szélt, hogy Nippon kész segít­séget nyújtani Vietnam újjá­építéséhez — a háború után. Pozitívnek nevezhető viszont az a megnyilatkozása, hogy Tokió kész minél előbb érint­kezésbe lépni Berlinnel, az NDK-val való diplomáciai kapcsolatok felvétele céljából. Ennél sokkal többet nem si­került kihúzniok az újságírók­nak Ohirából. Ugyanezen a napon viszont közzétette idei akcióprogram tervezetét a Ja­pán Szocialista Párt. Ez az ér­dekes terv határozottan rávi­lágít, milyen következtetéseket vont le egyfelől a legutóbbi választások eredményeiből, másfelől a nemzetközi helyzet általános alakulásából a Ja­pán Szocialista Párt. Az utóbbit is említjük, mert nyilvánvaló, hogy a chilei Népi Egység kormányának példája, valamint a francia baloldali választási összefogás is hatott a tokiói programtervezetre, amely kimondja: a Japán Szo­cialista Párt arra törekszik, hogy megnyerje a jövő évi felsőházi választásokat és egyengesse az utat egy nép­front, s egy népi koalíciós kor­mány hatalomra juttatásához. A javaslat szerint valamennyi ellenzéki pártnak egységfront­ban kell egyesülnie, hogy meg­buktassák a második világhá­ború vége óta hatalmon levő konzervatív rezsimet. Érdekes terv, figyelemre méltó elgondolás. Sikerül-e megvalósítani ezt a széleskörű baloldali fegységet, és ameny- nyiben igen, akkor képes lesz-e ez a népi front kor­mányra jutni — ezt ma senki nem tudja megjósolni. Azt azonban bízvást megjó­solhatjuk, hogy ha ilyen egy­ségfront létrejön, puszta léte is aggodalmat kelt majd Ta- nakáékban s japán konzerva­tív köreiben, s arra indíthatja őket, hogy a népi követelések fényében felülvizsgálják, mó­dosítsák politikájukat. MOSZKVÁBAN életének 72. évében váratlanul elhunyt Ivan Petrovszkij akadémikus; a nagy szovjet matematikus tudós, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének tagja, a moszkvai egyetem rek­tora, a Szocialista Munka Hőse. Az Afrikai Egységszervezet maga is egész sor határozat­ba)! foglalt állást a közel-ke- ietí politikai rendezés, az iz­raeli megszállás megszünteté­se mellett. Izrael tehát nem­csak az ENSZ, a Biztonsági Tanács határozatait vetette el, hanem az afrikai földrész nagy regionális testületé, az egységszervezet határozatait is. A szolidaritás tényezői közt lehet megemlíteni a mohame­dánokét, az iszlám vallás ha­tását is. Az iszlám nagyon el­terjedt fekete Afrikának a Szaharától délre elterülő or­szágaiban és a mohamedán szent helyeken esett sérelem ugyancsak Izrael ellen han­golta az említett országok közvéleményét. Különösen rossz néven veszik Afrikában azokat a módszereket, ame­lyeket az izraeliek a Paleszti­nái menekültekkel, ' a meg­szállt területek Palesztinái la­kosságával és általában a Pa­lesztinái nemzeti felszabadító mozgalommal szemben alkal­maznak. Izrael az 1967-es háború után mozgósította diploma­táit és persze pénzét, befolyá­sát is, hogy minél jobban be­hatoljon fekete Afrikába, mi­nél erősebb, pozíciókat szerez­zen az arabok hátában. Ezen a téren is érzékeny csapás érte Izraelt, különösen amikor Líbia több afrikai országnak olyan támogatást ajánlott fel, amely lehetővé tette számuk­ra, hogy lemondjanak az iz­raeli köles önökről és szakér­tőkről. Az afrikai kontinens orszá­gainak többsége kapcsolatban áll Izraellel. E 27 állam közt olyanok is vannak, amelyeket különösen szoros gazdasági kapcsolatok fűznek ehhez az országhoz: ilyen például Etió­pia, Elefántcsontpart, Zaire. Éppen ezekre a.szoros kapcso­latokra hivatkozva igyekszik az izraeli diplomácia elbaga- telizábii a hat afrikai ország lépését. De még az afrikai „baráti államok” sem merték nyiltan vállalni a barátságot Izraellel az ENSZ-ben ... Fekete Afrika egyre na­gyobb mértékben fordul szem­be az izraeli agresszióval és támogatja az arab országok igazságos ügyét. Ezt a tenden­ciát mélyíti el az említett hat afrikai ország döntése, amely feltehetően újabb követőkre talál majd a fekete földrészen. \ R. I. Lapzártakor érkezett: Egymásnak ellentmondó hí­resztelések és találgatások után, szerdán délben a Genfi­tó partján mégis sor került Houphouet Boigny elefánt­csontparti államfő és Golda Meir izraeli kormányfő talál­kozójára. a lenin-rcnddel tűntették ki moszkvai fdarxíznnis-Leninizmus Intézetet Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán átnyújtotta a Lenin-rendet a moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intézetnek. Az intézetet a tudományos munkában, Marx, Engels, Lenin nagy örökségé­nek kiadásában és propagálásában szerzett érdemeiért tüntet­ték ki Lenin-renddel. A Marxizmus—Leninizmus Intézetben csaknem 8000 Marx- és Engels-dokumentumot és több mint 32 000 Lenin-dokumentümot őriznek. Az intézet kétszer adta ki Marx és Engeís műveit, és ötször Lenin műveit. E kiadá­sok összpéldányszáma körülbelül félmilliárd, a világ népeinek 118 nyelvén. Az ebből az alkalomból el­hangzott beszédében Mihail Szuszlov rámutatott: a marxis­ta—leninista elmélet szaka­datlanul gazdagodik az SZKP és más testvérpártok új törté­nelmi tapasztalataival, a ter­mészetre és a társadalomra vo­natkozó tudományos eredmé­nyekkel, alkotó módon szaka­datlanul fejlődik és tökélete­sedik. A Szovjetunió gazdasági si­kereinek és védelmi ereje nö­vekedésének, az egész szovjet nép nagy erkölcsi, politikai összefogásának alapján, a párt helyes külpolitikájának ered­ményeképpen állandóan nö­vekszik államunk nemzetközi szerepe — folytatta a szónok. Az SZKP Központi Bizottsá­ga és a kormány aktívan és céltudatosan megvalósítja a XXIV. pártkongresszus külpo­litikai programját. Megszilár­dultak a Szovjetuniónak, a szo­cialista világközösségnek, a béke, a demokrácia és a szo­cializmus valamennyi erőinek állásai. Pártunk — mondotta Szusz­lov — internacionalista köte­lességének tartja, hogy a szo­cialista országok más marxis­ta-leninista pártjaival együtt a jövőben is megvalósítsa azt a szocialista külpolitikát, amely az egyetemes béke megszilár­dítására, a szocializmus védel­mére irányul, arra irányul, hogy biztosítsa az új sikereket a népeknek, a társadalmi és a nemzeti felszabadulásért vívott harcában. Az SZKP — hangsúlyozta Szuszlov — megingathatatlanul védelmezi a marxizmus—leni- nizmust mindenfajta torzítás ellen. Más testvérpártokkal együtt a jövőben is ki kell dol­goznunk a jelenlegi világfej­lődésnek, a szocialista világ- rendszer további megerősítésé­nek elvi kérdéseit, meg kell határoznunk azokat az utakat és formákat, amelyek révén a világszocializmus befolyást gyakorol a világ nem szocia­lista részére, ki kell dolgoz­nunk a'z állammonopolista ka­pitalizmus ellentmondásai ki­éleződésének kérdéseit, nagy figyelmet kell szentelnünk, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseinek, a népek nemzeti felszabadító harcának, erélyesen küzde- nünk kell a marxizmus—leni­nizmus meghamisitói és eltor- zítói ellen, a burzsoá és a re­vizionista ideológia ellen. Németország hadserege 1941. jú­nius 22-én hadüzenet nélkül a Szov­jetunióra támadt. A nyár végére a fasiszták Leningrad alatt jártak, és szeptember 8-án bezárult az ostrom­gyűrű a város körül, teljesen elvág­ták a hátországtól. A Leningrádra támadó „Észak” hadseregcsoport parancsnokságát Hitler arra a von Leeb tábornagyra bízta, aki lovagkeresztet és előlépte­tést kapott a Maginot-vonal áttöré­séért. Válogatott csapatokat — 725 ezer katonát és tisztet —. másfél ezer páncélost, több mint ezer repülőgé­pet és 13 ezer löVeget küldtek a vá­ros ellen. A német parancsnokság egy pillanatig sem kételkedett Leningrád bevételében: a díszünnepélyre és a bálra előre szétküldték a meghívó­kat. Majdnem három évig harcolták a németek a város bevételéért. Kilenc- sráz napon át lőtték ágyúikkal. 15Q ezer tüzérségi lövedékkel árasztották el, 100 ezer bombát dobtak le rá. Minden harmadik ház súlyos káro­kat szenvedett, minden ötödiket po­rig romboltak. Még ilyen áron sem léphettek be abba a városba, amely­nek utcáit történelme folyamán egy­szer sem taposta hódító. Hitler elhatározta, hogy eltörli a föld színéről I. Péter, a dekabrista forradalmárok. Lenin és a bolsevi­kok, a nagy orosz művészek és épí­tészek városát. Véleménye szerint Leningrádi koncert A burzsoázia ideológusai a tudományos műszaki forra­dalommal összefüggő új je­lenségekre alapozva számítá­saikat, eltorzítva e forra­dalom társadalmi következmé­nyeit, szépítgetik a kapitaliz­must. Ugyanakkor pedig sem­milyen eszköztől nem riadnak vissza a szocialista rend rá­galmazásában — jegyezte meg Szuszlov, majd kijelentette: Nagy veszélyt jelent a szo- ciálreíormizmus, a jobboldali revizionizmus és az opportu­nizmus, amely „humánus”, „démokratikus” szocializmus­ról szónokolva, a szocializmus elvont „modelljeit” fabrikál­va igyekszik befeketíteni a reálisan létező szocializmust. A valóságban mindezek a szocializmus állítólagos új „modelljéi”, a vizsgálat során az álamihonopolista kapita­lizmus népellenes rendszerei­nek bizonyulnak, nem egye­bek, mint alig leplezett társa­dalmi fekélyek. Valamennyien látjuk, mi­lyen messze vitte a maoistá­kat antileninista nagyhatal­mi soviniszta politikájuk — mutatott rá Szuszlov. — A maoistáknak a Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal szemben folytatott nyíltan ellenséges külpolitikai irányvonala a szocialista vi­lágrendszer aláaknázására, a kommunista és munkásmoz­galom és más forradalmi erők megbontására, a nemzetközi feszültség, kiélezésére és az új háborús konfliktusok szí­tására irányul. Ez az’'irány­vonal mind jobban kapcsoló­dik a reakciós imperialista erők politikájához és komoly kárt okoz a világszocializ­musnak, a nemzetközi prole­tariátusnak, a‘nemzeti felsza­badító mozgalomnak, az im­perializmus ellen vívott harc­nak. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa hangsúlyozta, hogy to­vábbra Is fontos és időszerű feladat marad a hárc a jobb- és a „baloldali” revizioniz­mus, a nacionalizmus, a troc- kizmus ellen, a maoisták ideológiája és irányvonala ellen, a szovjetellenesség és az antikommunizmus ellen. Ebben a harcban nagy szerep hárul az SZKP elméleti kér­désekkel foglalkozó káderei­re, a társadalomtudományok területén tevékenykedő tudó­sokra — mutatott rá Mihail Szuszlov. pedig járni is Leningrád — az orosz forradalom szimbóluma — eleste a szovjetek tel­jes katasztrófáját okozta volna. A Führer mindennel számolt, mindent figyelembe vett, de egyet nem lát­hatott előre; azt, hogy kik é« milyen eszme nevében fogják védelmezni a várost. A háború első óráiban, a mozgósí­tás elrendelése előtt, 100 ezer le- ningrádi ostromolta meg a kiegészítő parancsnokságokat, követelve, hogy a frontra küldjék őket. A' munkás- osztály fellegvárai, a leningrádi nagyüzemek önkéntes hadosztályo­kat és zászlóaljakat szerveztek. A városba zárva több mint két és fél millió polgári lakos maradt, eb­ből 1,2 millió önellátásra képtelen: idős és beteg ember, és mintegy 400 ezer gyerek. Már nem volt idő az evakuálásukra. Beköszöntött az éhezés. A fennma­radt dokumentumok szerint 1941. no­vember kilencedikén Leningrád 7 napra való liszttel, 8 napra elegendő darakásával és 14 napi zsírral ren­delkezett. utánpótlás pedig nem volt. Eljött a szokatlanul kemény tél — a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok, alá is süllyedt — tüzelő nem volt.- A bombázás és a tüzérségi tűz napi 15 —16 órán át tartott. így köszöntöttük az Újévet 1942- ben. Egyedül az éhség 641 ezer le­ningrádi lakost ölt meg. Exkavátorok ásták a tömegsírokat, de még íg'y is maradtak temetetlen holttestek az utcákon. I Hitler arra számított, hogy Le­ningrád felfalja önmagát. Elszámítot­ta magát; a fizikai leromlás nem hozta magával az erkölcsi bomlást. Az üzemek dolgoztak, fegyvert gyár­tottak, javították a páncélosokat. A világ ötödik legnagyobb könyv­tára, a Szaltikov-Scsedrin könyvtár egyetlen napra sem csukta be ka­puit. Az egész város fagyoskodot^, de a 16 millió kötet épen maradt. A ma­ga módján a könyvtár is harcolt. Le­tétbe helyezett geológiai térképeket kerestek elő a partizánok számára, középkori gyufareceptek alapján ta­nultak meg ismét gyufát gyártani. Harcolt az Ermitá-s is. A legérté­kesebb képeket 52 vagonban szállí­tották a hátországba, de mind a há­rommillió tárgyat evakuálni lehetet­len volt. A munkatársak a városban maradtak, disszertációkat, tudomá­nyos műveket írtak és amikor a hi­degtől és a nedvességtől penészedni kezdtek a képek, kihordták őket a szabadba, szárítani aúg tudtak. Az ókon bölcsek aforizmája elle­nére, itt az ágyútűnben. sem hallgat-, tak a múzsák. Ekkor írta meg Sosz- takovics VII. — Leningrád — Szim­fóniáját. A leningrádi rádió mutatta,, be a saját és a frontról bevezényelt katonai és flottazenekarral. Részlet a próbanaplóból: ...... Ma haldoklik az első — hegedűs, a dobos útköz­ben idejövet vesztette életét, a va­dászkürtös már soha többet nem mu­zsikál ..Mégis, az egész ország hallhatta a leningrádi koncertet. Leningrád első győzelme 1943. ja­nuár 18-án. a blokád áttörésével kö­vetkezett be. A Ladoga-tó jegén ke­resztül vezető keskeny folyosó ki­harcolásával a város szárazföldi ösz- szeköttetésbe került a hátországgal. Gépkocsikaravánok indultak élelem­mel, tüzelővel és minden egyébbel a város életének megmentésére, a har­colók támogatására. A leningrádi la­kosok a szörnyű napok után először lélegeztek fel. Az ostrom végképp egy év múlva szűnt meg. A VárOS védelmi vonala mentén ma emlékművek állnak. A legna­gyobb közöttük a Piszkariovi-teme- tő. A márványlapok alatt félmillió harcos: férfi, nő gyermek katona és polgár nyugszik, akik védték és meg­védtek Lenin városát. Ivetta Knyázeva » ) I 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom