Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

4 1973. JANUAR 17., RTERDA Fantasztikus látomások Tartalmas téli falusi esték Naponta több program Veresegyházon PETŐFI DIÁKTÁRSASÁGAI Érdekes ifjúsági könyvújdonságok Magyar tudományos tc-játék sorozat A Magyar Televízió ifjúsági főszerkesztőségének produk­ciójaként elkészült az első ha­zai tudományos-fantasztikus tv-játék sorozat. A történet Stanislaw Lem Pirx pilóta ka­landjai című novelláskötete nyomán mintegy száz évvel napjaink után játszódik. Fő­szereplője nem hős, hétközna­pi esetlő-botló ember. A soro­zat alapjául szolgáló kilenc Lem-novella gazdág, ám még­is nehéz irodalmi anyag. Var­ga László forgatókönyvíró így vall a megreformálás gondjai­ról: — A szabadon kezelt novel­lákból öt részt alkotva igye­keztünk Pirx életútját követ­ni. A sorozat első darabjában Pirx diplomarepülésre készül, ezután a frissen végzett űrpi­lóta első munkahelyét mutat­juk be nézőinknek, űrvíken- det, űrnyaralást ábrázolunk a III. részben. Hogyan szerepel első parancsnoki útján, végül hogyan old meg öreg, „űrró­kához” méltó feladatsort — ez a további két rész cselek­ménye. Mindegyike önálló tör­ténet, más-más formai meg­oldással, űrkrimi a Holdon, egy űrbírósági tárgyalás ele­venedik meg, végül a Satur- nuson feszült légköri logikai játékkal fejeződik be a Pirx pilóta kalandjainak sora. Rajna András és Kazán István rendezte a sorozatot, vezető operatőre Abonyi Antal volt. A főbb szereplők: Papp János, Sunyovszky Szilvia, Sinkovits Imre, Básti Lajos, Tomanek Nándor, Somogyvári Rudolf és Tordy Géza. A televíziózz első negyed­évben kezdi tvetíteni az öt­ször egy-egy órás műbőrt, szí­nesben is. Elég egy pillantás a veres- egyházi Váci Mihály Művelő­dési Központ hirdetőtáblájá­ra, hogy bárki megállapít­hassa: ez az év is jól kezdő­dött. Az új esztendő első nap­jának estéjén Arthur Miller: Az ügynök halála című drá­máját láthatták az érdeklő­dők a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház művészeinek előadásában. Amíg másutt pótszilvesztereket rendeztek ezen a napon — itt tartal­mas programmal várták a né­zőket Nem kell unatkoznunk Könnyű a veresegyháziak­nak, mondhatná bárki: lakói­nak többsége a fővárosban és Gödöllőn dolgozó munkás­ember, aki nemcsak a megél­hetését keresi másutt, hanem az igényeit és az igényességét is a városból hozza haza szü­lőfalujába. Van ebben igaz­ság, kétségtelen. Csakhogy akik ezzel érvelnek, elfelej­tik, hogy azoknak a falvak­nak az arculata is alapvetően megváltozott, amelyekben a lakosság többsége még ma is a mezőgazdaságból él.' A kultúra, ha még nem is az emberek igényességében, egy­re erőteljesebben jelen van: gondoljunk csak a televízió gyors térhódítására vagy azokra a sürgető panaszokra, amelyek szinte valamennyi fa­luból érkeznek a megyéhez s a villamoshálózat mielőbbi rekonstrukcióját sürgetik, mert a tíz-húsz éve felszerelt vezetékek ma már nem bírják el a sokfajta elektromos ház­tartási gép terhelését. Természetesen egy, valóban művészi élményt nyújtó szín­házi előadásból helytelen len­ne arra a következtetésre jut­ni, hogy a veresegyházi mű­velődési ki&ijont valóban nap, mint najáT óttftbna a kul­túrának. Szerencsére azon­MOZI MŰSOR JANUÁR 18-TOL 24-IG CEGLÉD (A filmszínház a Kossuth Művelődési ^7ARAn<>&<^ Központban tartja előadásait) 18-19: A fekete város 1—II. 20-21: Belorusz pályaudvar 22-23: Petőfi 73. 24: Tom Jones* NAGYKÖRÖS 18-19: Tom Jones* 20-21: Petőfi 73. GÖDÖLLŐ 18-21: Saceo és Vonzetti 22-24: Kezed melegével SZENTENDRE 18-21: A fekete farmer 22-24: Búcsúzz a tegnaptól * ABONY 18-19: Bolondos újoncok 20-21: Az ellopott csata 22-23: A csendőr nősül BUDAKESZI (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 21-22: Uram, ön özvegyasszony lesz BUDAÖRS 17: Tiz kicsi indián 18-21: Wusa 22-24: Meteorvadászok MONOR 18-19: Az ellopott csata 20-21: Bolondos újoncok 22-23: Belorusz pályaudva NAGYKATA 17: A lovag végakarata 18-21: Joe Hill balladája 22-24: Forrófej VECSÉS 18-21: Az ataman halála 1—II. 22-24: Utazás Jakabbal *Csak 18 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT ban nemcsak ez az egy prog­ram bizonyítja, hogy a Ve­resegyházon élő embereknek nem kell unatkozniok: idős és fiatal, kertbarát és zeneked­velő egyaránt talál művelő­dési és szórakozási lehetősé­get ebben a házban. Négy klub, három művészeti csoport és hét szakkör között válo­gathatnak az érdeklődők. Maga az elnök is Hogyan telik minderre egy falu tanácsának? Sok össze­tevője van ennek is. Az egyik s ez alapvető", a nagyközség fiatal tanácselnöke, Pásztor Béla maga is éveken át nép­művelőként dolgozott s ha a körülmények más posztra is állították, változatlanul él benne az egykori népművelő igénye: tanulni és tanítani. Vagyis önmaga művelődési és szórakozási igényei mel­lett lehetőséget teremteni a falu minden lakosa számára a kulturálódáshoz. Nemcsak úgy, hogy a tanács például erre az esztendőre százhu- szonhétezer forintot szavazott meg a művelődési központ tá­mogatására. Ügy is, hogy_ te­vékenyen részt vesz a műve­lődési központ munkájában. Elég rápillantani a januári gazdag programra s a szem­lélő kétszer is találkozhat ne­vével. Január 9-én a nyug­díjasklubban tartott előadást az ez évi községfejlesztési ter­vekről, néhány nap múlva pedig az ifjúsági klub elő­adója lesz, ahol a fiatalok ér­vényesüléséről és közéleti szerepéről beszélget majd a klub tagjaival. Napi három A művelődési központból három függetlenített népmű­velő dolgozik. Ez is a tartal­mas, jó munka alapfeltételei­hez tartozik. A ház a hét min­den napján a veresegyháziak rendelkezésére áll s a legjkeve- ! sebb a napi három program, ami között válogathatnak. A legzsúfoltabb a szerda: délelőtt és délután könyvkölcsönzés, külön a gyerekeknek és külön a felnőtteknek, gépjárműve­zetői tanfolyam, az ifjúsági klub szervezett programja és a Petőfi-versbarátok körének összejövetele van ezen a na­pon. Ám a hétfő se sokkal „le vegősebb”: könyvkölcsönzés, szabás-varrás tanfolyam, bar- kács szakkör, énekkari próba ennek a napnak az állandó programja. És sorolhatnám a hót bármely napjának állandó jellegű foglalkozásait, amelye­ken kívül például januárban tizenöt rendezvény — színhá­zi és ismeretterjesztő előadá­sok, táncestek, vetélkedők — teszi teljessé a veresegyháziak művelődési-szórakozási igé­nyeinek kielégítését. A legtöbb siker a Forrásé A művelődési központ leg­kedveltebb rendezvényei — nem véletlenül — a klubfog­lalkozások. Az ifjúsági klub­nak például ötven állandó tag­ja van, de egy-egy érdekesebb előadáson néha százan is ösz- szej önnek. A legtöbb állandó tagja — nyolcvan — viszont a nyugdíjas klubnak van. A leg­újabb klub viszont a kertba­rátok és a kisállattenyésztőké: január 7-én tartották alakuló összejövetelüket. Sok a falu­ban a kiskert-tulajdonos, el­sősorban a gyári munkások között, akik szívesen veszik a A Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat AZONNAL FELVESZ .ÓBB ÉVES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ GYORS- ÉS GÉPÍRÓT. Jelentkezni lehet o telephelyen (Gödöllő, Szabadság u. 26.), a személyzeti vezetőnél. szakemberek, például Mihályi Sándor főmezőgazdász vagy dr. Pacs István egyetemi tanár jó tanácsait. A művelődési központ leg­több sikert elért művészeti csoportja a Forrás irodalmi színpad. Néhány hónappal ez­előtt a balassagyarmati szín­játszó fesztiválon nyertek ser­leget Emberkert című előadá­sukkal, amelyet legközelebb Nyíregyházán mutatnak be a megyei művelődési központ meghívására. Az együttes tag­jai nemcsak a maguk bemu­tatóival népszerűsítői az iro­dalomnak, azzal a tevékeny­ségükkel is, hogy havonta egy alkalommal irodalmi klubestet rendeznek, amelyen vagy ma­guk lépnek a pódiumra vagy pedig vendégművészeket hív­nak. Ebben a hónapban pél­dául a túrái irodalmi színpa­dot látják vendégül. Bemuta­tásra kerül a Siratóének című lírai játék. Februárban pedig a dunakeszi Radnóti Miklós iro­dalmi színpad mutatja be a klubprogram keretében Med­vetánc című műsorát. Tartalmasak a téli esték Veresegyházon.. Aki műve­lődni, szórakozni akar, ha úgy tetszik, akár minden este talál programot a falu művelődési központjában. Ha valaki azt mondja: gices, a közvélemény szinte reílex- szerűen a kerti törpére gondol, vagy a festményen játszadozó angőracicákra. Ilyenformán az ember már lassan szinte megszereti ezt a törpét — utóvégre a gyengéb­bet, a sokat támadottat védeni illik. S különben is: ez a tör­pe nem árul zsákbamacskát. Semmit nem akar elhitetni magáról, csak azt, hogy ő az erdőből kertbe jött cseréptör­pe. Nem akarja elhitetni ma­gáról, hogy a kertben a ter­mészet szeretetére akarja ne­velni a gyerekeket, s azt sem, hogy az erdőben partizán volt, azért vörös rajta a föveg. Jó lenne, ha minden művé­szi közhely ennyire csak ön­magát adná, s nem akarná be­csapni a közönséget! A krimi, az igazi, a jó kri­mi, hogy úgy mondjulk, a film kerti törpéje; becsületes mű­faj. Ha igazán jó, nem akarja elhitetni, hogy valódi emberi sorsokat, igazi drámákat, a va­lóságban is elképzelhető nyo­mozókat látunk. Csak arra ösztönöz, hogy figyeljünk és élettapasztalataink — no, meg más krimik tucatjainak isme­retében — következtessünk, játsszuk végig a logikai ke­resztrejtvényt: ki a gyilkos, vagy hogyan lehet elfogni az általunk már ismert gyilkost. A rafinált, a „művészi” giccs, nem ilyen, s ezért jóval veszé­lyesebb is. El akarja hitetni a nézővel, hogy most gondoláto­kat, valódi emberi szituáció­kat látnak, most megtudhat valamit a közönség az emberi lét és a társadalom nagy tit­kairól. Sajnos, az utóbbi időben nem kevés, ilyen művészetnek ál­cázott közhellyel találkozha­tunk a mozik műsoraiban. Nézzünk meg közelebbről né­hány példát. A régi szabvány Itt van például a Santa Vit- toria titka című, Olaszország­ban forgatott amerikai film. Anthony Quinn nagyszerű színész, Anna Magnani nem­különben. A film jó néhány dialógusa valóban komikus, nem indokolatlanul szórakoz­nak tehát a filmen a nézők. Csak az a baj, hogy néhányan túlságosan komolyan veszik a tanulságát. Valahogyan így: itt I van ez a Quinn játszotta, bof- I csinálta polgármester, akiből, Gazdag választékban bocsát­ja kiadványait az ifjú olvasók rendelkezésére 1973-ban is a Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadó. Fehér Klára ez évben „Indiánokért” című regényé­vel jelentkezik. Hegedűs Géza: „Menekülő herceg” című mű­vében Rákóczit követi útján bécsújhelyi szökésétől Pári­zsig. A műből több részes tv- filmsorozat is készül, közvetle­nül a regény megjelenése után játssza majd a televízió. Tótfalusi István: „Bábel örö­kében” című könyve a nyelvek eredetéről, a legkülönfélébb nyelvújításokról, -rokonságok­ról szóló játékos, összehasonlí­tó nyelvészetű mű. Bodölay Géza: Petőfi diáktársaságai — hiteles, érdekes dokumentu­mok alapján készített kötet. Erdődi János: a Vörös liliom városa, című könyve — hason­lóan előző két kötetéhez, ame­lyek Velencéről és Rómáról szóltak — ismét egy olasz vá­ros, Firenze nevezetességeit mutatja be, sok illusztrációval. Tasnádi-Kubacska András: ,A láthatatlan bánya” című műve egy évtizedes hazai gyűjtő expedíciósorozatának lebilincselő története. A „ga­laktika” című SCI—FI-sorozat harmadik kötete is megjelenik 1973-ban. Lőrinc László: „A sólyom kinyújtja kar­mait” című történelmi re­gényében Dzsingisz kán korá­ba nyújt érdekes bepillantást. Kiadják Varga Tamás: „Játsz- sízunk matematikát” című, nép. lám, a háborús körülmények hőst faragtak. Ilyesmi, persze, előfordulhat a valóságban — a valóságban szinte minden előfordulhat —, s még művé­szi alkotás is készülhet erről. Csakhogy ez a Santa Vittoria titka valójában filmközhelyet állít elénk, kitűnően rendezve, nagyszerű színészekkel Mi a közhely? A közhely az a figura, ame­lyet a német tiszt testesít meg. Ő az a gáncs nélküli lovag, aki német létére megfegyelmezi erőszakoskodó legényeit, aki tudja, hogyan kell megrendez­ni egy diszkrét vacsorát, ho­gyan kell egy arisztokrata hölggyel bánni, aki a náci had­sereg tagjaként is utalója a Geslapot, sőt, a háborút is, mert ilyen kényelmetlen hely­zeteket teremt; ám, aki szava- tartó úriember marad az alan­tas pillanatokban is, aki felül tud emelkedni ezeknek a „ha- zudozó olaszoknak”, a kissze- rűségén, aki úriember-volta következtében kénytelen el­tűrni még azt is, hogy becsap­ják. Ez, bizony, a régi filmek úriember-lovagja, a kaland­filmek gáláns hőse, lányos anyák álma, akinek semmi kö­ze sincs a valóságos élethez és valóságos emberekhez, s csak pikánssá teszi a tény, hogy egy második világháborús filmben német tiszt lehet. Látszólag „nem szabvány” ábrázolása a német tiszteknek. Pedig ez is szabvány, csak régebbi, minta második világháborús filmek untig ismerős szabvány tiszt- figurái. Megtévesztő szituációk Nézzünk egy másik példát. Találkozás a pokolban — ez a címe egy amerikai filmnek, amely ráadásul az amerikai munkásmozgalom kezdeteivel, ír bányászok harcaival akar megismertetni. Mi ebben a közhely? Majdnem ugyanaz, mint az előzőben, csak a főhős nem az európai úriemberek filmsablonjait, hanem a vad­nyugati filmek kemény öklű cowboyainak szabványát kép­viseli. A pikantériát itt most az adja, hogy ez a vasból elő­regyártott „magányos farkas” ezúttal rendőrségi besúgó, il­letve a film végére már a hi­vatásos nyomozói rangot is el­éri — igaz, némi lelkiismeret- furdalás árán. Ez a közhely­fickó ebben a filmben kifeje­zetten veszélyes —, mert vég­szerű könyvének második kö­tetét is. Számos idegen nyelvű köny­vet is kiadnak magyar fordí­tásban. A klasszikusok közül januárban Verne: Grand ka­pitány, februárban Dickens; Copperfield Dávid című re­génye Is megjelenik. Már készülnek a busók Ismét megelevenedik a „bu- sóvilág” Mohácson.. Megkez­dődték az előkészületek a hí­res farsangi mulatságra, amely ezrével vonzza a látogatóikat a Duna-parti városba. Farsang utolsó vasárnapján — már­cius 4-én életre keltik a szí­nes, látványos népszokást. Télűző, babonás varázslatok emlékét idézik az ijesztő, lár­más, famaszlkos busók. Ez eddigi jelzések szerint a jugoszláviai Eszékről népi ze­nekar érkezik, ezenkívül tánc­csoportokat is várnak a szom­széd ország határvidékéről. Bulgáriából harminctfős álar­cos jelmezes csoport vesz részt a mohácsiak busójárásán. Bi­zonyára nagy sikere lesz a helybeli, valamint a zágrábi néprajzi múzeum közös maszk- kiállításának. amelyet Mohács filmszínházában rendeznek majd. következtetésében azt szugge- rálja a nézőnek, hogy az elége­detlenkedő anarchista bányá­szok megérdemlik a sorsukat, mert nem tudtak úgy feltörni, nem tudtak olyan kemények lenni, mint ez a nyomozóvá avanzsált spicli. Ez pedig az amerikai tömegpropaganda legocsmányabb s legtartósabb életű hazugsága! Persze a vadnyugati téma is tovább csábít a közhelyekre. Legfeljebb át kell színezni a történteket, szereplőket, mint az angol gyártmányú Fekete farmerben. Itt a szó szoros értelmében átszínezték a fő­hőst, mert a bátor, igazságos, szívós, határozott, önzetlen, gyengéd szívű cowboy egy fe­kete: néger fiú. Ez a fekete Benjámin — így is hívják a filmben —• a hagyományos cowboy jelmezben, a leghagyo­mányosabb cowboyügyek köze­pette, lám, a faji problémát képviselheti. Művészinek álcázott Mindebből talán következik, hogy e sorok írója nem harag­szik a vadnyugati filmekre, ha azok nem akarnak többek lenni, mint amik lehetnek. Az a veszélyes, ha egy ilyen film meg akarja téríteni a nézőt, s el akarja hitetni, hogy most itt a faji problémáról látott egy filmdrámát. A példákat, sajnos, hosszan lehetne folytatni, nemcsak amerikai és angol filmeken, s egyáltalában: nemcsak filme­ken, hanem színházak elő­adásain, a televízió műsorai­nál, s még' a könyvkiadás egy részénél is. A három filmpél­da azonban elégséges lehet a művészinek álcázott közhely természetének bemutatására. Olyan művek ezek, amelyek többnyire a mesterség kielégí­tő vagy jó színvonalán (enél- kül nem lehetne eladni), mes­terséges helyzetekben olyan szabványfigurákat vonultatnak fel, amelyekhez hasonlót a né­ző vagy a valóságban, vagy más művekben láthatott. A helyzetek és személyek egye­disége, jelleme, a valóságban is létező összetett tulajdonsá­gok hiányoznak éppen, s még inkább az eredeti gondolatok, amelyek műalkotássá avathat­nák ezeket a kereskedelmi fóti galom céljaira létrehozott művészinek álcázott árufélesé­geket. Bernáth László Prukner Pál Közhelyek filmen, tv-ben A kerti törpe és a náci tiszt * A

Next

/
Oldalképek
Tartalom