Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ás CE6U XVII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1973. JANUÄR 14., VASÁRNAP / Jól kihasználják a kapacitást Két műszakban gondoskodnak a húsellátásról Csaknem százmillió forinttal nőtt az árbevétel A Dohány utcában pótkocsis teherautók sorakoznak, rajtuk marhák, sertések. Az autók ol­dalán távoli, ismeretlen köz­ségek neve szerepel. Szabolcs­ból jöttek. Magánfuvarosok fo­gatai hozzák a hízókat a ház­táji gazdaságokból. A vágó­hídon átadásra várnak e reg­geli órákban. A sorra kerülő kocsiról terelőkioirlátok között hajtják le az állatokat az át­vevőihelyre. A Pest—Nógrád megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vál­lalat ceglédi gyárában az el­múlt években végzett korsze­rűsítés és bővítés nyomán, egyre több jószágot dolgoz­nak fél. Erről beszélgettünk a gyár igazgatójával, Kiskoré- nyi Jánossal. A végleges adatok még nem állnak rendelkezésükre, de azok nélkül is megállapítható: sikeres esztendőt zártak. Az 1971-es évi 553 millió forint árbevétel 1972-ben 650 millió forintra emel­kedett. Százmillió forintnyi növeke­dés egyik évről a másikra ugrásszerű változást jelez. Ma­gyarázata: a második félévtől két műszakban vágják a ser­téseket. A két műszak tette le­hetővé, hogy amíg 1971-ben 90 ezer állatot vettek át, addig ta­valy már száznegyvenezret: az év második felében hetenként 3800 hízót vágtak. Vágómarha tízezer-ötszáz érkezett. A húskészítmények is ter­mészetesen növekedtek. Több mint ötezer mázsával nagyobb mennyiség hagyta el tavaly a vágóhidat, mint a korábbi esztendőben, s ez észrevehető a város és a környék ellátásá­ban is, mennyiségben és vá­lasztékban egyaránt. Kapacitását jól kihasznál­va működik a ceglédi húsüzem. A második műszak megszer­vezése nem volt könnyű. Új­szilvásról, Táp iógyörgyéröl és Farmosról kellett munkásokat toborozni. Két Volán autóbusz szállítja őket naponta. Segéd­munkásokként kerültek a gyárba, de sokan már betaní­tott munkássá léptek elő. Ki­alakult az állandó gárda, mely­re mindenkor lehet számítani. A nyáron felszabadult fiatal szakmunkásokat szintén ide irányították, de a nők arány­száma is nőtt az új műszak megindításával. 1971-ben 711-en dolgoztak a gyárban, tavaly már 870-en. A nők száma 249-ről 352-re emel­kedett Július óta észrevehetően kevesebb a túlóra. Két éve még 6600 túlórát szá­moltak el az év második felé­ben, tavaly már csak 1600-at. A teljesítményben dolgozók órabére 10,95 forintról 12,54- re emelkedett, részben a tel­jesítményszázalék emelkedé­se, részben a bérfejlesztés ré­vén. Valamelyest csökkent az improduktív munkaerő aránya is. A termelés növelése érdeké­ben gáztüzelésű kazánházat működtetnek, négyszáz szemé­lyes öltöző épült. Űj kút fúrá­sával javították a vízellátást. A kiszállítások szükségessé tették két hűtőcamion beszer­zését. Az árukat új, tizenkét va­gon befogadóképességű hütőtárolóban helyezik el. f A közellátásban jelentős sze­repet tölt be a ceglédi vágóhíd. Dél-Pest megye tőle kapja a húsárut. A Kiskurüacháza, Maglód, Érd, Vecsés, Tápióság, Abony, Nagykőrös és Kocsér által határolt területen jár- nak-kelnek a PENOMAH fel­iratú autóóriások. A boltok el­látásának zavartalansága ér­dekében a gyárban szabad szombatonként is ügyeletet tart az áruforgalom: több ko­csi áll bevetésire készen, s még az utolsó pillanatban is vállalnak .kiszállítást, ha a ke­reskedelem úgy kívánja. A ta­pasztalat azt mutatja, a ké­szültség nem hiábavaló a meg­rendelők élnek a lehetőséggel. Az idei évben tovább emel­kedik a gyár termelése. A hús­véti ellátásra már most fel­készülnek. Pácolják a húsokat, amelyek iránt -r- a növekvő forgalom bizonyítja — évről évre nagyobb a kereslet. Tamasi Tamás Fuvarosok KRESZ-tanfolyama A KIOSZ városi-járási szer­vezete az idén is megszervezi a közúti forgalomban résztve­vő magánfuvarosok részére a továbbképző KRESZ-tanfo- lyamot. Hová vigyék a hulladékot? Gyakoribb ellenőrzés Múlt év december 15-től megszüntették a Húsipari Vál­lalat közelében levő szemétle­rakó telepet. A szemetet és egyéb hulladékot azóta a tég­lagyári gödrökbe kell szállíta­ni. A változásról a Városgaz­dálkodási Vállalat értesítette az üzemeket, intézményeket, mégis előfordul, hogy azok fi­gyelmen kívül hagyják az uta­sítást, és továbbra is a régi szemétlerakó helyre viszik a hulladékot. Az illetékes szer­vek ezután gyakoribb ellenőr­zéssel kívánják megszüntetni a szabálytalanságot. A sza­bálysértőket ezer forintig ter­jedő pénzbírsággal sújthatják. Nívódíjjal jutalmazták Apdti-Tóth Sándor fűtőmű)észt Moddík'vá'asztó cip 2 bemutató A Ceglédi Cipőipari Válla­latnál, ahol kisgyermekek sízá- mára készítenek cipőket, a héten házi bemutatót tartanák. Zsűri dönti el, hogy a bemu­tatott modellek közül melyek lesznek azok, amelyeket az év második felében elkezdenek gyártani. FILMVETÍTÉS a tanu­lóknak. A honvédelmi film­klub a hónap utolsó napján a szakmunkásképző intézet ta­nulóit látja vendégül a FÉK klubjában, ahol Az algíri csata című olasz filmet vetítik le ne­kik. Az asztalon könyvek, jegyze­tek. Sóhajok riasztják el a csendet. Néhányan izgatottan járkálnak. Sápadt arcok, gyön­gyöző homlokok. Nyílik az aj­tó. Kilép a vizsgázó. Pattannak felé a kérdések: — No, milyen tételt húztál? Hányas? Mintha érettségiző diákok topognának az ajtóban. Iskolások ők is — újra. Meg­kezdődtek a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemen a fél­évi kollokviumok. A ceglédi kihelyezett tagozat l./A (városi) osztálya filozófia- történetből és dialektikus ma­terializmusból vizsgázik. „Érdekel a téma" Horgos Istvánná is „túlélte” a vizsgát. Eltűnt arcáról az iz­galom, mosolyog: — Négyest kaptam. Nagyon örülök. Kifújja magát. Beszélge­tünk. Kedves, csinos fiatalasz- szony. — Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnál dolgozom, a 22-es bolt (a városi tanács épü­letében) üzletvezető-helyettese vagyok — válaszol kérdésemre. — Levelező tagozaton szerez­tem meg a közgazdasági érett­ségit is. Örömmel jelentkeztem az esti egyetemre, pedig köz­vetlenül nem volt rá szüksé­gem a munkámban. Érdekel ez a téma, szeretek tanulni. „Másképpen látom a vi.ágof" Tímár Györgyné, a vároái tanács személyzeti főelőadója — és az I./A csoportvezetője: — A tanév elején nehezen „melegedett föl” a társaság, most már alakul az osztály- közösség. Hatására jobban megy a közös tanulás is. — Mit jelent a\maga számá­ra az egyetem? — Átformálja az ember lá­tásmódját. Aki elvégzi, más­képpen szemléli a munkáját, az életet. Űj összefüggéseket fedez fel. Tájékozottabb lesz a mindennapi eseményekben. — Munka, család, tanulás ... Nem nehéz? — Dehogynem. Az esti egye­tem csak nagy áldozatvállalás­sal végezhető el. Este kilenc­tíz óra tájban veszem elő a könyveket. Jakab Lajos agrármérnök, a Török János Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára. Ö az évfolyam egyik legszorgalma­sabb tanulója. „Megszerzőm, hogy továbbadhassam" — Milyen tételt húzott? — „A filozófia alapvető kér­dése.” — A jegy, természetesen, ötös? Szerényen mosolyog és bic­cent. — Egy diplomája már van. Miért vállalt áldozatot a má­sodikért? — Társadalmunk színvona­las munkát vár a pedagógu­soktól. Egyre több és újabb tudományos ismeretet akarok megszerezni, hogy azonnal to­vábbadhassa» diákjaimnak. Az oszlá’yfőnök Az I/A (városi csoport) ta­nára és osztályfőnöke Babinsz- ki Károly, a városi pártbizott­ság titkára. A vizsga után be­szélgettünk tapasztalatairól. — Hogyan szervezték meg az első évfolyamot? — A háromszoros túljelent­kezésből kellett, a felvételi vizsga alapján, kiválasztanunk a legalkalmasabbakat. Elsősor­ban olyan alapszervezeti tit­károk és párttagok jelentkez­tek esti egyetemre, akik mun­kájukhoz szükségesnek tartják az ideológiai továbbképzést. Egyetlen hiányosság: kevés fi­zikai dolgozó ad„ be felvételi kérelmet. — Hogyan értékeli az 1[A osztály féléves munkáját? — Kezdetben több nehézség akadt. Néhányan megijedtek: valóban nehéz és sok az anyag. Bátorítanom kellett őket, hogy önbizalmat kapjanak. — Hogyan sikerült a félévi vizsga? — Mondhatom, jól. Az osz­tály átlaga: 3,8. Jól felkészül­tek a hallgatók. A követelmé­nyek meghatározásakor diffe­renciálnunk kellett. Többet várok azoktól, akik már alap- képzettséggel rendelkeznek, mint azoktól, akik még kez­dők: Az indulás sikerült, min­den remény megvan arra, hogy kedvvel és sikerrel dolgozzunk együtt továbbra is. ★ A ceglédi kihelyezett tagozat ügyintézője érdekes statisztikai adatokat közölt. Cegléden há- rom évfolyam működik. Az el­sőn és a másodikon külön vá­mosi és járási osztályt indítot­tak. A hallgatók összlétszáma­136. A harminc éven aluliak 35-en vannak, a 31—40 év kö­zöttiek 77-en, a 41—50 év kö­zöttiek 24-en. A hallgatóknak csupán 20 százaléka nő. Váro­sunkban még két speciális kol­légium is működik, etikai és gazdaságpolitikai. Többen jár­nak Budapestre, az egyetem szakosító tagozataira. Kohlmayer Ádám Jl* '.jgt Kerék és virág Apáti-Tóth Sándor felvétele A Magyar Fotóművészek Szövetségének lapja, a Fotó­művészet, időről időre pályá­zatot ír ki a fotográfusok szá­mára. A legutóbbi pályázat nyerteseként lapunk fotóripor­ter munkatársa, Apáti-Tóth Sándor kapta meg a nívódíjat és a vele járó pénzösszeget. Hat képből álló „Élő, élette­len” című sorozatát jutalmaz­ták, amelynek Kerék és virág című fotóját közöljük. Apáti-Tóth Sándor új stílus kialakítására törekszik, s örö­me most kétszeres,, mert a dí­jat a modern fotográfia elis­merésének tekinti. Az elmúlt évek kísérleteinek gyümölcse beérőben. Jelenlegi sorozatát az utóbbi másfél évben készí­tette, s valójában nem hat, hanem hatvannál is több kép­ből áll. Márciusban a fővárosi Kas­sák Lajos Művelődési Házban (XIV. kerület) nyílik kamara­kiállítása. Az idén, új képeivel, a ceglédi Kossuth Múzeumban várható bemutatkozása. Ele­get tesz egy kecskeméti és zalaszentgróti meghívásnak, és több kollektív kiállításon is szerepel. T. T. Hetvennégyen tanulhatnak kisiparosoknál Hetvennégy fiatal szakmai tanítására nyújtották be igé­nyüket az 1973—74-es tanévre, különböző szakmákban, a ceg­lédi és a járás községeiben te­vékenykedő kisiparosok, a KIOSZ helyi szervezetéhez. Egy táborban Petőfivel Az érdekes sorsú, nem keresett kalandokban bővelkedő ceglédi Sza- lisznyó István honvéd volt negyvennyolcban, utána, büntetésből, ti­zenkét évig a császáriak­nál lovas katona, végül, a becsülettel megszolgált obsitoslevél birtokában, öreg koráig betyárüldö­ző hadnagy, pusztázó lo­vas, akinek fia most volna százegy éves, ha élne. Másfél évtizede an­nak, hogy az akkor még jó erőben levő, eleven gondolkozású, dédapái sorban levő István „fiú­tól” az alábbiakat je­gyeztem föl. . Apám Cegléden született, 1833-ban. Negyvennyolcban honvéd volt. A bátyja is. Az tizedes volt. Apjuk, az én öreg­apám, a városnál volt kocsis. Apám hetvenkét éves korában halt meg. Nagy szakálla volt mindig, nem Kossutii-szakáll, csak amolyan. Ha mán nagyra nőtt, ollóval nyírkélte. Csizmadiainas volt, mikor negyvennyolcban itt járt Kos­suth katonát szedni. A piacon szólt a muzsika. Toboroztak, ő is aláírt. Ment haza, otthon nemigen örültek elhatározásá­nak. — Mije írtál alá? De csak elment a bátyja után, akit soroztak. Gyalogos volt, honvéd. Pető­fi őrnagy tanította nótára őket, az erdélyi táborban. Apám ott, a hegyek aljában, sokszor be­szélt vele. A költő köztük járt, mindent adott nekik, ami köl- lött. Szerették nagyon. A huszárok is szerették. Mi­kor menekülni köllött, oda­szólt egy huszár: ■ — Álljon föl, őrnagy úr, a kengyelbe, elviszem. — Csak tik meneküljetek. Petőfi ott maradt, mi lett vele, nem tudni. A huszárok mind megmene­kültek. ★ Apámékat a Kárpátokban kerítették be, onnan vitték Vi­lágosra őket. Olvassák Világo­son a névsort. — Szalisznyó János! Odament, ő is, meg a bátyja is. Akkor találkoztak. — Hát te, hogy kerülsz ide? — kérdezte a bátyja. — Beálltam én is. Elengedték őket. Gyalog gyüttek haza. ★ Itthon soroztak a császáriak, senki se jelentkezett. A legé­nyek a temetőkben, nádasok­ban bujkáltak nappal, éjjel gyüttek elő. János bátyám mán családos volt, mindig a padlá­son lapult, mert az osztrák csendőrök éjszaka fogdosták el a honvédeket. Apám nem bujkált, mert fiatalabb volt, tizenhét éves, azok még nem kerültek sor alá. Egyszer szépen kiöltözött, bement a városba, a rokonok­hoz, akik az Újvároson iak- tak, a Körösi út legvégén. Mán gyütt visszafelé, a Körösi úton, s a Sugár utca sarkán fogták el a csendőrök, vitték Kecske­métre, Besorozták. — Mi akarsz lenni? — Ha papír lesz a bakan­csom talpa, azt se koptatom el, nem leszek én baka. — Akkor huszár leszel. Bámulatosan ügyes ember volt az apám. Hathónapos ka­tona volt, tudott mindent. Mondták is, hogy honvéd volt, de ő tagadta. — Honvéd vótá, te! — Nem én!‘ Hat hónapra kérdi a kapi­tány. I l ÖRÖM A JÓ FELELET Sikerültek a vizsgák Félév a marxizmus—leninizmus esti egyetemen — Tudsz-e németül? — Tudok. így lett káplár. Olaszországban volt, nem voltak kaszárnyák, házaknál , laktak. Hat évet töltött az olaszoknál. Nem volt olyan jó dolga, mint Lengyelországban, Ott is házaknál laktak, de csu­da jól bántak velúik. Ha kocs­mába voltak, a gazda küldte utána a lányát, hogy gyűjjön haza vacsorázni. Lengyelor­szágban ugyancsak hat évet katonáskodott, onnan is sza­badult. Szabadságon sose volt, írni nem írt, nem is tudtak róla, egyszercsak beállított. ★ Egy pálcával, fegyver nélkül, egyenruhában jött haza. A ceglédi szolgabíró mingyán fölvette hajdúnak, ő meg a szolgabíró szakácsnőjét vette el, az volt az édesanyám. Ha­marosan beállt pusztázó me­gyei hadnagynak. Lovon jár­tak, kergették a betyárokat. Jól ismerték a Bogarakat, akik hárman voltak: Imre, Jakab, Misa. Egyszer apám járőrbe volt az öreg Csernussal, be­mentek a Fehér lóba. Az ott van a Szolnoki út végibe. Ott mulattak a Bogarak. Apámat meg az öreg Csemust nem bántották. Mondja az Imre: — Maguk jó emberek, ha lövünk is, sose találjuk el ma­gukat. Avval kezet fogtak, leültet­ték apámat meg a. Csemust. Reggelig ettek-ittak, de min­denki, aki a Fehér lóba beté­vedt. Mikor vége volt a muta­tásnak, a betyárok fizettek, ko­csira ültek. Akkor mehetett mindenki a dolgára. Mert be- gyünni begyühettek, de ki nem mehetett senki, egy betyár ott állt az ajtóban. Fegyverrel strázsált, kétóránként. váltot­Hídvégi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom