Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
7 1973. JANUÁR 14.. VASÁRNAP CÍM Úti. ícMfriúp T E C HNIKA E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN A GYORS ÜTEMBEN FEJLŐDŐ ORVOSTUDOMÁNY LEGÚJABB EREDMÉNYEIRŐL SZÁMOLUNK BE KEDVES OLVASÓINKNAK. Műszív - atomenergiával Az újságok hírül adták, hogy a közelmúltban egy madridi kórházban nem mindennapi műtét zajlott le: műszívet ültettek be egy borjú testébe. A nukleáris energiával működtetett mesterséges szív elhelyezése négyórás beavatkozással történt. Az állat azóta is életben van. A műszívvel folyó kísérletek közel egy évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Az amerikai Houston-beli De Ba- key professzor első beültetési próbálkozásai még a testen működtetett- mesterséges szív150 ÉVE SZÜLETETT PASTEUR 150 éve született a francia nemzet és az egyetemes tudomány nagy egyénisége, Louis Pasteur, vegyész és bakteriológus, a mikrobiológia egyik megtereyritője. Párizsban végezte el a tanárképzőt, majd a Sorbonnon szerzett fizikai és kémiai diplomát. Már korai munkájával, amelyben a borkősav és a szőlősav összetételével foglalkozott, kihívta kora legjelesebb vegyészeinek az elismerését. Később szegényes laboratóriumában az alkoholos erjedést tanulmányozta, és felfedezte az erjedést okozó mikrobákat. És ezzel közismertté tette nevét. Az erjedés elméletén messze túllépve ezzel megcáfolta az ősnemzés vagy másként a teremtő erő elvét. További munkássága során megfejtette a Franciaország bortermő vidékeit sújtó bőrbetegség bakteriológiai okát, és bevezette a pasztőrözés eljárását, vagyis a mikrobák ártalmatlanná tételét felmelegítéssel. E munkássága irányította a kutatók figyelmét a seb- gennyedés elleni védekezés, az antiszepszis alkalmazására. Érdeklődése az orvosi területek felé fordult. 1877-ben megkezdte a lépfene kórokozóinak a kutatását, s közben tisztázta többféle betegség (septikaemia, anthrax) fertőzési mechanizmusát. Tanai megvédése érdekében szenvedélyes vitákat folytatott kora tekintélyes tudósaival, sőt ellentétbe került Robert Koch- hal is. 1879-ben mesterséges immunitást hozott létre, majd a felfedezett vírus gyengítésén fáradozott. Kidolgozta a vak- cinálás módszerét, és bejelentette a lépfene elleni védőoltás felfedezését. E munkájáért beválasztották a francia Akadémia halhatatlanjai közé, hiszen ezzel új irányt alapított az orvostudományban. Ezután a veszettségre fordította figyelmét. Előbb a kórokozókat kutatta, majd az ismeretlen vírus gyengítésének a lehetőségét. Rájött, hogyha a hosszú lappungási idő alatt sikerül gyengített vírussal immunizálnia a szervezetet, akkor a kórokozó nem jut el az idegrendszerig és nem tudja azt károsítani. Tömeges állatkísérletekkel sikerült kidolgoznia olyan oltóanyagot, amely rövid idő alatt hatásos. E felfedezéséből nőtt ki az 1888-as közadakozásból felépült Pasteur-intézet, amelyet a világ minden táján hasonlók követtek, így hazánkban is. A szenvedélyes harcokba belefáradt Pasteur utolsó éveit nyugalomban töltötte. 1895-ben halt meg, sírját a Pasteur- intézetben helyezték el. H. J. vei folytak^ de hamar kiderült, hogy ennek alkalmazása csak akkor jöhet szóba, ha a saját szív időleges kiiktatásáról, tehermentesítéséről kell gondoskodni.. Az Egyesült Államokban 1964-ben átfogó, távlati program keretében fogtak hozzá a működtető egységgel együtt beépíthető mesterséges szívszerkezet kidolgozásához. E munkának most ért be az első gyümölcse a plutónium izotóppal működtetett, viszonylag kis méretű rádióaktiv energia- forrás sikeres létrehozásával. A feltétel az volt, hogy az energiaforrásnak mintegy tíz éven át teljesítménycsökkenés nélkül kell működtetnie a mesterséges szivet; a beteget és környezetét szükségszerűen tökéletesen meg kell védeni mindenfajta sugárártalomtól; mindemellett a telepnek a lehető legkisebbnek kell lennie. Plutónium a mellkasban Az elkészült rádióaktív telepben mintegy 100 gramm plutónium—238 izotópot helyeztek el. Ennek felezési ideje 86 és fél év, ami megfelelően hosszú élettartamot és egyenletes energiaszolgáltatást biztosíthat. A sugárzó anyag háromszoros fémrétegben foglal helyet a hő és sugárvédelem céljából. A hővédelem igénye azért merült fel — s ezt kevesen gondolnák —, mivel a plutónium—238 alfa- részecskéinek a burkolaton való lefékeződése közben körülbelül 650 fokos hőmérséklet keletkezik (természetesen csak helyileg, és igen kis intenzitással). Kezdetben arra gondoltak, hogy a beteg vizelete segítségével kellene elvezetni a telepből a keletkező hőmennyiséget. Ám ennél kézenfekvőbb megoldásnak bizonyult a vérkeringést felhasználni a hűtésre, annál is inkább, mivel ' a véráram amúgyis ellát bizonyos hőszállító feladatot a szervezetben. Percenként hat liter A négy belső üregből — két kamrából és két pitvarból — álló élő szív technikailag viszonylag egyszerű feladatot végez: kettős működésű szivattyú módjára állandó mozgásban tartja a vért a szervezet hagy és kis vérkörében. Szállítóteljesítménye percenként mintegy hat liter. A mesterséges szív elkészítői valóságos kis gőzgépet alakítottak ki a szükséges kettős szivattyúmozgás létrehozásához. A sugárelnyelődés révén keletkezett hőenergiát lítiumGyorsfagyasztás vákuummal A szárítás (vízelvonás) ré- nemcsak nagyipari keretek kö- gen bevált módszere a kon- zött van szükség, hanem la- zerválásnak. Alkalmazására boratóriumokban is. A szárítás történhet normál hőmérsékleten, magas hőfokon és legújabban alacsony hőfok alkalmazásával is. Ez utóbbi esetben, az ún. fagyasztva szárításnál vákuumot is létesítenek a szárítandó anyag környezetében. A képen látható gyorshűtő szárítót gyógyszeripari laboratóriumokban használják oltóanyagok és más, hőre érzékeny anyagok konzerválására. A műveletet akként végzik, hogy a lazán bedugaszolt üvegcsékbe tett anyagokat elhelyezik a kamra polcain, majd leeresztik az ellensúlyos ajtót. Ekkor megindul a mínusz 50—65 C-fokos hideggel való fagyasztás. Néhány óra elteltével légritkított teret hoznak létre a kamrában, majd bekapcsolják a polcokba beépített fűtőelemeket, s egy kevéssé felmelegítik a kamrát, hogy az elpárolgás végbemenjen. Ezután száraz nitrogént bocsátanak a kamrába, s a kis üvegcséket ledugaszolják olyan módon, hogy a lazán álló kupakokat egy pneumatikus szerkezet rányomja az üvegek szájára. Az angol gyártmányú készülék világszínvonalú konstrukció. Egyszerre hat liter folyadék helyezhető el benne, ami 1750 db 2 ml-es ampullának felel meg. só-fürdő tárolja, amely néhány csepp vizet zárt térben felforral es gőzzé alakít át. A gőznyomás mozgásba hoz egy harmonikaszerű szerkezetet, ami előbb kitágul, majd a gőz kondenzálása után, a túlnyomás megszűntével, összehúzódik. Ez a ciklikus mozgás működteti a mesterséges szívszerkezetet, mégpedig az eredeti szívveréssel azonos sebességgel, minimálisan percenkénti 70-es frekvenciával. Még több , mint egy évtized Bármily biztatóak is az állatkísérletek eredményei, a tudósok véleményé szerint még több mint egy évtizedre van szükség az emberi szív tökéletes pótlására képes műszív végleges kialakításához. A szívmunka időleges pótlására szolgáló mesterséges szíveket már korábban is el fognak helyezni a betegek mellkasában, ezeket azonban egy idő múlva, a „saját” szív regenerálódása, gyógyulása után eltávolítják majd onnan. Az is rövidesen gyakorlattá válik majd, hogy a szív legjobban igénybevett részének, a bal kamrának a támogatására egy kisebb teljesítményű (és természetesen kisebb méretű és súlyú) szivattyút helyezzenek el a mellkasban. Ennek nukleáris tápegységét a szivattyútól valamivel távolabb, a hasüregbe is be lehet építeni. Ez utóbbi esetben nagyon kényes feladat lesz az élő szív és a szívtámogató szivattyú munkájának a tökéletes összehangolása. Szívátültetés helyett műszív 1967 vége , óta, amikor a fok- városi Barriard professzor elvégezte az első szívátültetést, erősen megcsappant annak a reménye, hogy e módon lehet majd „felújítani”, kicserélni e létfontosságú szervünket. Be kell látni ugyanis, hogy az idegen szövetek kivetését előidéző immunreakció ellen még nincs hatásos fegyvere az orvostudománynak. Valószínű, hogy a műszív alkalmazásával előbb érnek el majd eredményeket, mintsem meg tudnák szüntetni a szervezetnek az idegen szövetekkel szembeni „ellenséges magatartását”. Néhány csepp viperantéreg Az újkor tudománya felismerte, hogy a veszedelmes kígyó hasznára is lehet az embernek, mégpedig éppen a mérge révén. A kígyóméreg különleges fehérjéi — kellő formában adagolva — hasznosan szólhatnak bele az emberi szervezet működésébe, és súlyos betegségekben szenvedőkön segíthetnek. Elsősorban a sebészeti beavatkozásoknál, az izomműködések irányítására, valamint az ideggyógyászat néhány ágában használják a kígyóméregből készült gyógyszereket, de alkalmasak lehetnek bizonyos, másként nem enyhíthető fájdalmak és erős vérzések csillapítására is. A kígyók mérgének legnagyobb haszna azonban az ember védelme a kígyómarás halálos veszedelmével szemben. A kígyóméregből nagyhatású, marás elleni szérum készül. A gyógyszeripar igényeit fedező mérget ún. kígyófarmokon őrzött és tenyésztett állatoktól nyerik. A méregvétel rendkívül veszélyes és igen aprólékos munka (egy gramm viperaméreg összegyűjtéséhez kb. 300 kígyót kell „megfejni”.) A különlegesen képzett (és védett) szakemberek fejénél fogva kinyitják a kígyó száját, majd üvegedényben felfogják a méregmirigy „leadott” tartalmát A mérgeskígyók sokféleségére való tekintettel a védőszérumok széles választékát kell állandóan készenlétben tartani a veszélyeztetett körzetekben. Közép-Európában szerencsére csak a keresztes vipera marásától kell tartani. Gyógyszer biztonsági csomagolásban Az angol gyógyszeripar — az amerikai gyógyszeripar példáját követve — rövidesen olyan csomagolásban hoz gyógyszereket, amelyeket kisgyerekek nem tudnak kinyitni. Eddig sok tragikus végű baleset történt azért, mert kisgyerekek hozzájutottak a sokszor igen szép, vonzó színű golyócskákhoz. A csomagolás biztonságára külön kísérleti módszert dolgoztak ki. 42—51 hónapos gyermekek kezébe adták a dobozokat, s öt percig figyelték, ki tudják-e bontani őket. Ha nem sikerült, elmagyarázták a kibontás módját, s újabb öt percig figyelték, sikerül-e. Ha ezek után sem sikerült a kisgyermekeknek a doboz kinyitása, akkor biztonságosnak nyilvánították. A gyógynövények paradicsoma Földünk egyik legnagyobb szigete, az 487 041 km2 területű Madagaszkár, a botanikusok s egyben a gyógynövények para-. dicsoma. Mintegy 12 000 növényfajt tartanak nyilván ezen a szigeten, közöttük számos gyógynövényt, amelyet a hivatásos orvosok mellett, a „mezítlábas népi gyógyítók” is hosszú idők óta sikeresen alkalmaznak. Az európai és a malgas kutatók az elmúlt években sokat foglalkoztak egy „Catharantus roseus” nevű gyógynövénnyel, amelynek a botanikusok véleménye szerint Madagaszkár az őshazája és innen terjedt el a trópusi és szubtrópusi országokba. Ez a növ ény egy eleven gyógyszertár. Eddig 70 hatóanyagot vontak ki belőle, egyik-másiknak igen nagy a gyógyító hatása. A „Catharantus roseus”-ból állít elő a gyógyszeripar olyan készítményeket, amelyeket bizonyos daganatos megbetegedések és fehérvérűség gyógyítására használnak. Szintén a „Catharam- tus”-ból állítanak elő égési sebek gyógyítására jó eredménynyel használt szereket. Az egész szigetein elterjedt „Centélla asiatica”-ból nagy hatású lepra elleni szert készítenek. Ezt , a gyógynövényt már az 1884-ből származó Codex francais is megemlíti. Más gyógynövények kitűnően használhatók a szív- és keringési betegségek, a gyomorfekély, bélbántalmak, szembetegségek, bőrbetegségek stb. gyógyítására, hogy csak néhányat említsünk. Az ország hihetetlen gazdag gyógynövényflórája azonban még korántsincs kiaknázva, pedig a külföldi gyógyszer- gyárak részéről is nagy az érdeklődés a madagaszkári gyógynövények iránt. Ebben az évtizedben nemzetközi segítséggel valószínűleg jobban ki fogják aknázni Madagaszkár gyógynövényeit. Ez részben a szigetlakok érdeke is, másrészt a világ gyógyszeripara is nagy hatású^ készítményekkel gazdagodhat a sziget gyógynövényei jóvoltából. Képünkön: egy a sok gyógynövény közül. I > %
