Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
4 1973. JANUÁR 13., SZOMBAT Mennyi szépséget lehet... Galgarózsa a Galga mentén Ha most nekemszegeznék a J kérdésit, nehezen tudnék azonnal felelni rá, népművészet-e, amit Püspökhatvanban Klára tanító néni folytat. Töreky Józsefné nyugdíjas püspökhatvani tanítónő ugyanis minden idejét — ami a kis háztartás vitelén túl fönnmarad — a tányérjainak áldozza. Ül órákon át a széles ablak mellett, amelyen át a magas hegy oldalán omladozó bányára néz — és virágokat, bimbókat, leveleket hímez ecsettel a lapos gránittányérok közepébe, peremére. Sok tájat, sok népművészeti motívumot megismert életében. Baranyában nevelkedett, Szarvason végezte a tanítóképzőt, és míg hót évig állás nélküli pedagógus voLt, hol itt, hol ott kereste óraadóként a kenyerét Végül a harmincas években egy véletlen Pöspökhatvanra hozta tanítónak. Mindig is szerelmese volt a népművészetnek, a Népművelési Intézetben elvégezte a kézimuníkaszakkör vezetésére jogosító tanfolyamot. Hosszú évekig nála tanulták a püspökhatvani lányok, menynyi szépséget lehet belevinni a saját kétkezi munkájuk nyomán keletkezett használati tárgyakba. Hímzők és tányérfestők — Tehetős lett a falunk — mondja, míg keze szorgalmasan festi az ecsetkével a gó- lyahír dudisárga szirmát. Jó érzés, amikor végigmegyek az utcán, a szép gazdag házak ablakán, verandáján ismét ki- kandikál a színes hímzéssel ékes függöny, hímzett abroszokkal terítik az asztalokat. A példámon felbuzdulva, néhány ügyes kezű nő hozzákezdett a tányérfestéshez. Törekyné barátságos lakó- konyhájának a fala valóságos múzeum. Ott őrzi a „mintapéldányokat”. Nem válna meg egytől sem, pedig ugyancsak sokszor kérik. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum iratgyűjteményébe az utóbbi hónaposban számos különleges és értékes irat, dokumentum került. A Magyar Tanácsköztársaságot idézik Biró József forradalmi olvasókönyvének kefelevonatai. Ugyancsak erről a korról vallanak Deutsch-Pian- tovszki István hadirepülő feljegyzései arról, hányszor, hol dobott le 1918—19-ben röp- iratokat. Weltner Jakabné férje négy iratát ajándékozta a múzeumnak, közöttük egy képeslap nagyságú fényképet Weltner barátainak aláírásával. A fényképet annak idején a pozsonyi törvényszéki fogházba címezték, ahol Weltner éppen büntetését töltötte. Somogyi Bélára vonatkozó gazdag iratanyagot juttatott el a múzeumnak Hatvány Lajos özvegye is. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot Somogyi bizonyítékai, tanítói pályájával kapcsolatos iratai, államtitkári kinevezése, de a legérdekesebbek a meggyilkolása alkalmából írott részvétlevelek. íróik között találunk ifjúmunkást, a szekszárdi törvényszéki fogház, a Szerb utcai kisegítő gyűjtőfogház, a Károly-laktanya politikai foglyait. A két világháború közötti szociáldemokrata újságírás történelmével foglalkozóknak szolgálhat forrásként Nyigri Imre hagyatéka — Nyigrit ugyanis több ízben idézték bíróság elé sajtóvétségekért. A második világháborúban szovjet hadifogságba esett magyar katonák életéről, antifasiszta harcáról szólnak Zsombor János és Gallyas Ferenc iratai. Az előbbi dokumentumai között találjuk Ilja Ehrenburg egyik cikkének első magyar fordítását, röplrat-fogalmazvánvokat, a Kossuth-rádióban fölolvasott Hetvenkét tányérból, tálból, mázas kancsóból áll a gyűjteménye, amiket a Galga menti falvakból szedett össze. Ikladi, bagi, mácsai, györki, nógrád- kövesdi nénik-bácsik * adták ezeket a komatányérokat, tálakat. Mindhez fűződik valami történet, hogyan bukkant rá. Megtörtént, amikor fizetni akart érte — mert ingyen nem hozott el semmit —, a néni szabódva mondta: — hogyan, tanítónő asszony, hát nem látja, milyen kopott? Erre rakta már az én anyám is a rétest, úgy tettük vissza a sütőbe melegíteni. Más tányérok is viselik a karcos kanalak nyomát, amivel a pampuskát ették belőle. Valamikor mindennapos volt errefelé, hogy maguk festette tányérokat használtak. A népi motívumok Amikor rákapott erre a munkára, sokat gondolkozott, hogyan kerülje el a veszélyt, nehogy giccset gyártson. így jött rá, hogy a régi motívumokat használja fel, azokat másolja. Saját fantáziáját egyelőre nem adja hozzá, inkább szeretne többet tudni a formáknak, motívumoknak az eredetéről. A régi paraszti tányérok nyersanyaga ugyanúgy az agyag, illetve a gránit volt, mint amit most ő használ. A Galga menti motívumok nem túl sok színt használnak. Az első hímzések fehérek voltak és csak később színesedtek, a gyári anyagok, a színtartó szálak megismerésével. De akkor is megmaradtak az alapszíneknél : kék-piros, zöld-sárga kombinációnál. Az edényeknél a fehér színű darabokra ecsettel kék-piros-sárga színű, na- turálosan megformált virágokat, csokrokat festettek, a szélekre leveles füzéreket. Jellegzetességük még, hogy a mintákat csak kevéssé árnyékolták, akárcsak a hímzéseket. jegyzetek kéziratait. Gallyas Ferenc leveléből, faliújságcikkéből a ruzdali és az oran- ki hadifogolytábor életét ismerhetjük meg. Zóltai Dénesnek a Kossuth Könyvkiadónál megjelent, közel három és fél száz oldalnyi könyve, „az emberi nem ön. tudatának”, a művészetnek az elméletét kíséri végig előtörténete homályától napjaink világáig, a monda szerint legkoraibb zenei kánonoktól — a Hoang-ho zúgásának vagy a Sárga Harang hangjának zenei alaphanggá nyilvánításától — a „különösség” kategóriájáig. A művet — amelyben nem új tudományos eredményeket kíván nyújtani, hanem összegezni: világosan tagolt áttekintést adni az esztétikai gondolkodás fejlődéséről — a S’er. ző rövid „előszó helyetti” előszavában elsősorban azoknak ajánlja, akik tanulmányaik során felismerték az elméleti- történeti tájékozódás szükségességét. Már ebből is kiviláglik. hogv e munka középhelyet kíván elfoglalni a szakkönyv és a népszerűsítő mű között. Nemcsak a téma iránti érdeklődést előfeltételezi, hanem tanulmányokat, bizonyos jártasságot is a művészetek esztétikai megközelítésében — ennek alaoján nvit kaput a szaktudomány felé. A feladat, amire vállalkozik. így sem kevés vagy köny- nyű Az esztétika puszta adatszerű története még dióhéjban Az ajtó felett néhány halvány rózsaszín-sárga rózsamintás és egy stilizált cirádás tál ütközik ki az együttesből. — Nem idevalósiak — mondja Törekyné. — Egy-két habán darabom is van, sőt tarka indás is, ami balkáni eredetű török „cirokozás”, amit régen hazánkban is használtak. Viszik a hírét Míg beszélgetünk, elkészült a megkezdett „sűrűkoszorús”, levelei szinte élnek. Keletje van a virágos tányéroknak, az asszonyok viszik a hírét, akik benn dolgoznak Ikladon, Gödöllőn. Az ismerősök útján adják fel a rendelést a „piros- csíkos kosarasra, a csókos rózsásra, és a kismadarasra”. — Gondoltam — mondja —, valami szakértőnek kellene megmutatni a munkáinkat. Ha értéktelen, amit csinálunk, tanítson. Ha pedig eredeti, jó né- hányan akár szövetkeznénk. Talán nem is elsősorban a pénz miatt, hanem hogy valóban értékesen használjuk fel a szabad időnket. Igen, csak hozzák vissza a Galgarózsát a Galga mentére. Komáromi Magda A keszthelyi öböl hínártérképe A Balaton-kutatók megállapították, hogy a tavat érő szennyezettség nem oszlik meg arányosan: a szerves anyagok nagy része a keszthelyi öböl vizét terheli. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen felmérték az öböl feltöltődését okozó tényezőket és megállapí. tották, hogy a káros folyamatban számottevő szerepet játszanak a vízinövények. Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe is, amely a maga nemében egyedülálló munka Európában. Addig, amíg kidolgozzák a hatásosabb védekezés módszereit, hozzálátnak az öböl tisztításához: az idén tavasszal munkába állítják azt a Hollandiából rendelt hínárvágó gépet, amely egyúttal összegyűjti és eltávolítja a vízinövényt. is tekintélyes olvasmány lenne. De az adatszerű történet valójában éppen történetiségétől, a fejlődés bemutatásától fosztaná meg a tárgyat. E fejlődés bonyolult menete viszont csak a társadalmi háttér, a történelmi fejlődés alapján világosodik meg, válik érthetővé. Zoltai Dénes ilyen ösz- szefüggésben tárgyalja mindvégig, így világítja meg az esztétikai gondolkodás fejlődését, az esztétikai nézetek és fogalmak születését és elüresedé- sét. eszmei 'tartalmuk „visszavonását”, a történelem korszakait követve. Fejezetet szán az antikvitás, a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás esztétikájának. A tagolás léptékváltással történik a könyvben. Mesz- szebb korok történelmi teljességükben képviselnek egy fejezetet, míg a kö-elebbiek több fejezetrp tagolódnak, aszerint, ahogy a történelmi fejlődés egy osztály nevéhez fűzhető korszakán belüli fordulóinak hullámverése különböző jelentős fő irányokat hozott létre az emberi gondolkodásban, a művészetekben. Külön fejezetet kap így a német klasszikus Idealizmus, illetve a romantika esztétikája, a realizmus és az antirealizmus elméleti elkülönülése. majd Marx és Engels esztétikája, a múlt század máÚj dokumentumokkal gazdagodott a Munkásmozgalmi Múzeum ÚJ KOSSUTH-KIADVÁNYOK Az esztétika rövid története A Revizor — szovjet rendezésben G. A. Tovsztonogov, a leningrádi Nagy Drámai Gorkij Színház igazgatója és művészeti vezetője, a világhírű színházi rendező megkezdte munkáját a budapesti Nemzeti Színházban. G. A. Tovsztonogov két munkatársával állítja színpadra Gogol: a „Revizor” című drámáját. Képünk: próba- szünetben. Balról: G. A. Tovsztonogov, jobbról Básti Lajos. Népművelés a termelőszövetkezetekben 150 éves a Himnusz Százötven évvel ezelőtt, 1823. január végén írta a Himnuszt szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc, ez év augusztusában pedig 135 éve lesz, hogy a reformkor kiemelkedő költője meghalt. Földi maradványait Szatmár- csekén helyezték örök nyugalomra, s tiszteletére síremléket állítottak. A kettős évforduló alkalmából emlékünnepségeket rendeznek Szat- márcsekén. Az első eseményre a Himnusz megírásának 150. évfordulóján kerül sor: január 23-án ünnepi tanácsülést rendeznek. A költő halálának 135. évfordulójáról augusztus Végén, országos jellegű ünnepségek keretében emlékeznek meg. Ősbemutató Kiskőrösön A Petőfi-emlékév megünnepléséhez a kecskeméti Katona József színház is hozzájárul, többek között azzal, hogy műsorra tűzte a „Borostyán, a vándorszínész” című új Petőfi-témájú drámát, amelyet Fe/cete Sándor írt a színház kérésére. Az ősbemutatót a költő szülővárosában, Kiskőrösön tartották, a színmű kecskeméti kőszínházi premierjére pedig pénteken este került sor. Borostyánt, vagyis Petőfi Sándor vándorszínészt, Űri István alakította. A darabot Turián György rendezte. Középiskolai szavalóverseny A Petőfi-évforduló alkalmából január 27-én Dabason, a járási hivatal dísztermében rendezik meg a Dél-Pest megyei középiskolák szavalóversenyét. A nemes vetélkedőin hét gimnázium — a ceglédi, dabasi, dunaharaszti, monori, nagykátai, ócsai és ráckevei — vesz részt három-három tagú csapatával. A legjobb csapat elnyeri a Dabasi Járási Hivatal vándorserlegét. A terv ugyanis az, hogy kétévenként kerül sor a Dél-Pest megyei középiskolák szavalóversenyére. Az idei vetélkedő kötelező feladata természetesen egy Petőfi- vens elmondása lesz. — Tárlat Erden. Négy fiatal képzőművész, Kéri Mihály, Nagy László, > Pápai Gábor és Pusztai István munkáiból nyílik kiállítás Érden a művelődési házban. A kiállítás vasárnaptól január 28-ig tekinthető meg. sodik felének esztétikai Irányzatai, illetve századunk esztétikája. E tagolás kiemelés a jobb megvilágítás érdekében, de nem szakítja ki az irányzatokat összefüggéseikből, ellen, téteikből. Éppen ezeken keresztül vezet el a marxista esztétika, Lukács György nevéhez fűződő, alapvetéséig, a különösség Goethétől merített gondolatának esztétikai kategóriaként való kibontásáig. S itt teljesül be magasabb fokon a kör, amely e tárgyról forrásaink szerint elsőként elmélkedő antik görögöknél a művészet sajátos értelemben vett utánzási lényegének, az emberi tartalom mimézisének gonMásodik, átdolgozott, bővített kiadásban jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál ez az immár több mint három évvel ezelőtt először napvilágot látott életrajzi lexikon. Régi igényt elégített ki az előző kiadás 1969 őszén, hiszen a hasonló külföldi kiadványok idején nagyon hiányzott a magyar nyelvű, s elősorban a hazai követelményekhez, gyakorlati munkához alkalmazkodó ilyen jellegű lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Fontosságát talán fölösleges is hangsúlyozni mindazok előtt, akik előadásokat tartanak, írnak, tanulnak vagy egyszerűen csak olvasó, érdeklődő emberek, mint ahogyan — szerencsére — napjainkban társadalmunknak nagy többA TERMELŐSZÖVETKEZET nem csupán gazdasági társulás, keretébe nemcsak a földek, az emberfők művelte- tése is beletartozik. S ennek, legyünk őszinték, nincs gazdája. A növénytermesztésnek, a növényvédelemnek, az állattenyésztésnek, a gépesítésnek van, szakképzett emberek, többnyire mérnökök irányítják az ágazatokat. Ne tagadjuk, nem is tagadhatjuk, a mérnökök, a technikusak, ha idejük engedi, olykor népművelők is, de mikor engedi az idejük? Bezzeg a tennivaló rengeteg. Árnyaltan és differenciáltain sok. Magyarán, itt most arról van szó, hogy a mindenhová egyformán érvényes feladatok mellett rendszerint más a népművelés helyi legfontosabb feladata az egyik termelőszövetkezetben és egészen különböző a másikban. KIÁTKOZHATJUK százszor, ezerszer a falusi búcsúk hátán meggazdagodó bazárost. Ettől a „szemét” változatlanul aranybánya. Veszik, viszik, pénzt adnák érte, számolatla- nul. Mennyi itt is a tennivaló, annak érdekében, hogy a tsz- tag a művirágkosarat, a műgyümölcsöt rútnak érezze, s megvetően elforduljon tőle! A dolatát felismerve Indította útjára a kis patakot, az esztétika mai gazdag folyamát, és amely teljesebb, gazdagabb ér. telemben itt jutott el ismét e gondolathoz. Gondolat- és adatgazdag, irodalmi utalásokkal a szükséges mértékben ellátott, tömény olvasmány Az esztétika rövid története. Olyan világtörténelmi tágasságé és bonyolult fejlődésmenetet mutat be a lehető legökonomikusab- ban. amit aligha lehetne még rövidebbre, a népszerűség érdekében egyszerűbbre fogni anélkül, hogy összefüggései, tartalmai ne sínylenék meg. N. F. sége, szinte minden rétege. Az első példányok gyors eltűnését a boltokból éppen ezzel magyarázhatjuk. Most, ugyancsak Fonó Györgyné szerkesztésében, az új kiadás az előzőnél lényegesen gazdagabb: ezer új név szerepel benne, s így az ösz- szgs név mintegy 8000-re gyarapodott. A magyar nevek sora ezen belül 30 százalékkal bővült, államférfiakon, tudósokon, írókon, művészeken kívül, a kérésnek eleget téve, a leghíresebb külföldi és magyar sportolók életrajzi adatai is helyet kaptak. Az új kiadás — a hazai nyomdai viszonyokat figyelembe véve — viszonylag frissnek mondható, mert az utolsó nyomdai javításokkal az 1972 júniusi helyzetnek felelnek meg adatai. falusi búcsú a rokoni találkozások, összejövetelek napja. Egyházi jellegét szinte teljesen elvesztette. Izlésromboló vonásai azonban megmaradtak. Mi lenne, ha a népművelés jegyében búcsúk alkalmával minden évben megrendeznék a helyi könyvnapot. ÉRDEMES MEGNÉZNI a falusi otthonokat. A régi bútordarabokat kihajították, de az új, a drága „elrendezése” még elég ritkán szolgálja a dolgozók kényelmét. Ügy például még ritkábban, hogy legyen hol kényelmesen újságot, könyvet olvasni. Erre „kísértő”, meghitt sarok nincs, ágy mellé helyezett olvasólámpa nincs. Pedig valahol itt a „földszinten” kezdődik a betű megszerettetése, a legegyszerűbb dolgoknál, mondjuk, ott, hogy a berendezett lakás is kedvezzen az olvasó népért mozgalomnak. Utána aztán jöhet a többi: az ankét, az író- olvasó találkozó, a költők felolvasó estje. De minő építmény az, amelyiknek van harmadik, negyedik emelete, földszintje azonban még nincs? MINDEN EMBER SZAMÁRA értelemtágító, világot, belső világot gazdagító élmény az utazás. A termelőszövetkezetekben felismerték és rendszerint minden évben szerveznek egyszer, vagy többször társas- utazásokat. Van rá pénz, a szociális és kulturális alap terhére. De álljunk meg itt is néhány szóra. Azt az élményt nyújtja az örvendetes honos országjárás, kirándulás, amit nyújthatna? Nem mindig. Valami még hiányzik. Az élményt az tenné teljessé, ha a táj,.a város múltját, jelenét a kikapcsolódó szövetkezeti gazdák ott, vagy előtte megismernék. NAPJAINKBAN a népművelés fogalomköre kitágul. Idetartozik a felnőttoktatás, a szakmai továbbképzés, a balesetvédelem, a technika iránti érzékenység, a szabad idő, a világlátás, a lakáskultúra, a viselkedés, az együttélés, a közlekedés, az ízlés, sorolhatnánk ... Vajon hány termelőszövetkezet fordít gondot minderre? Szekulity Péter Nagy István emlékkiállítás öt esztendeje alakult meg Dabason a Dél-Pest megyében élő képzőművészek csoportja. Névadójukul az Alföld nagy festőegyéniségét, Nagy Istvánt választották. A jeles festőművész születésének 100. évfordulóját az idei, esztendőben ünnepeljük. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeti Galéria, a Dabasi Járási Hivatal és a Nagy István képzőművészeti csoport emlék- kiállítást rendez január 26- án Dabason, a járási hivatal dísztermében. A kiállítást dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóhelyettese nyitja meg. Ki kicsoda? * i t I
