Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
rá. si HEG» 1973. JANUAR 13.. SZOMBAT <cMirlop Ülésezett a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) kai, mint korábban, a gazdasági vezetők pedig még nem kellő felelősséggel. Most, az új gazdasági év kezdetén el kell érni, hogy a vállalati tervek az üzemekre, műhelyekre, sőt brigádokra vonatkozóan nyerjenek konkrét megfogalmazást és ezek képezzék a munkaverseny gerincét. A termelési problémák és a munka értékelése mellett fordítsanak fokozott gondot az emberi problémákra: az általános és szakmai műveltség növelésére, a kölcsönös segítségre, az elvtársi együttműködésre, a dolgozók személyes gondjaira és közéleti tevékenységre való nevelésükre. Segítsék diadalra azt a helyes gyakorlatot, hogy az egyéni, illetve kollektív versenyben végzett munkával egyenes arányban áll- | jón az anyagi juttatás. El kell érni, hogy a legjobban dolgozó munkás, illetve brigád a legtöbbet is keresse. Emellett legyen rangja az erkölcsi elismerésnek. Sok tennivaló vár a szakszervezetekre az újítómozgalom fellendítése terén is. A jól dolgozók fokozott erkölcsi, anyagi megbecsülésének kell érvényt szerezni a párthatározat szellemében, a központi bérfejlesztésnél is. A szákszervezeti szerveknek aktívan részt kell venniük a bér- fejlesztés vállalati elveinek1 kidolgozásában és azok megvalósításában. ' Ne engedjék meg az egyenlősdi érvényesülését, szorgalmazzák a jó munka fokozottabb anyagi megbecsülését. Agitációs munka a szakszervezetekben Az SZMT elnökségének a szakszervezeti agitációs munkáról és feladatairól szóló jelentése bevezetőben hangsúlyozta: A szakszervezetek XXII. kongresszusa feladattá tette a szakszervezeti munka színvonalának emelését, szocialista jellegének erősítését. E célkitűzés nagyobb erőfeszítéseket követel a szakszervezeti szervektől, a tömegpolitikai munka fokozására, a nevelő- munka, az agitáció javítására. Fontos feladat a szocialista közgondolkodás fejlesztése, a . szocialista életforma és gondolkodásmód erősítésének elősegítése. A Pest megyében dolgozó — csaknem 160 ezres létszámú — szakszervezeti tagság társadalmi rétegződése, általános műveltsége, szakmai képzettsége jelentősen differenciált. A dolgozók élet- és munkakörülményeire, gondolkodásának alakulására hatást gyakorolt a megye sajátos helyzete: a főváros közelsége, a megyén belüli ingázások, a munkahelyek szétszórtsága, a — különösen az agglomerációs övezetben — lakóterületek viszonylagos elmaradottsága, stb. Szerteágazó a foglalkozás szerinti összetétel is. Mindezek a körülmények meghatározzák a szakszervezeti szervek agitációs tevékenységét és az alkalmazott módszereket. Az agitációs tevékenységben előtérbe került a meggyőző, mozgósító munka a gazdasági tervek megvalósításáért és a Központi Bizottság 1971. december elsejei határozatának megértetéséért. A termelést segítő politikai munka elsősorban a népgazdasági és helyi feladatok összefüggésének magyarázatát, a gazdálkodás hatékonyságának elősegítését célozza. Az agitáció tartalma az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, a beruházási feladatok gyorsabb megvalósítására, a munkatermelékenység növelésére, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom tartalmi és módszerbeli fejlesztésére irányul. Fontos részét képezi ugyanakkor a társadalmi, az egyéni és csoport- érdekek magyarázata, megértetése és elfogadtatása. A mozgalmi tevékenység fő módszere A politikai, gazdaságpolitikai kérdések, a központi és helyi intézkedések megvitatása a munkahelyeken — bizalmi és brigádértekezleteken, gyűléseken, termelési tanácskor zásokon, beszélgetéseken — életközeiben történik. A dolgozók a legtöbb vitás kérdés megítélésében saját helyzetük, bői, közvetlen tapasztalataikból, érzéseikből indulnak ki. Véleményüket, egyetértésüket vagy fenntartásukat ezeknek megfelelően fejezik ki. A gazdaságpolitika végrehajtásának eltorzítása, az elhamarkodott, rossz helyi intézkedések, a vezetők rideg bánásmódja minden esetben csökkenti a politikai agitáció hatását. Szerencsére a vezető testületekben egyre inkább felismerik, hogy az agitáció, a meggyőzés nem különülhet el a szakszervezeti munka egészétől, hanem a mozgalmi tevékenység fő módszere. A testületek elé kerülő előterjesztések egyre jobban feltárják a való helyzetet, jobb informáltságról tanúskodnak. Az alaposabb helyzetismeretet mutatja az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenysége is, az a tény, hogy intézkedéseiknél tudatosabban figyelembe veszik a konkrét helyi körülményeket. A szakszervezetek politikai munkája a termelés segítése mellett számtalan más területre kiterjed. Ám a különböző érdekvédelmi, bérügyi, szociális intézkedések előtt nagyobb figyelmet kell szentelni a politikai hatások előzetes elemzésének, jobban számításba kell venni a végrehajtást befolyásoló tudati tényezőket és agitációs feladatokat. Még ma is gyakran megesik, hogy a fontos határozatokkal, döntésekkel, intézkedésekkel kapr csolatos agitációs munka elszürkül, a kezdetben még bőséges és meggyőző magyarázatból, érvelésiből alig marad valami. Ennek egyik oka az, hogy a szakszervezeti politikai agitáció tartalma, formája és módszerei nem eléggé tisztázottak a szakszervezeti tisztségviselők körében. Vannak, akik az agitációt csak a szak- szervezeti gyűlésekre, politikai rendezvényekre, mások pedig kizárólag a politikai tö; megoktatásra korlátozzák. Közérthetően, konkrétan A dolgozók felvilágosításának, meggyőzésének és mozgósításának eszközei gazdagok és változatosak. Legelterjedtebb és bevált eszközök a termelési tanácskozások, a csoport- vagy brigádértekezletek, az aktíva- és röpgyűlések, egyszóval minden olyan beszélgetés, vita, amelyben a helyi tennivalókról a dolgozókat közvetlenül érintő problémákról esik szó. E fórumokon a dolgozók vitakedve, véleménynyilvánítási készsége, az üzemi és szak- szervezeti demokrácia terén megindult határozott fejlődést tükrözi. Még ma is előfordul helyenként, hogy a tanácskozásokon, gyűléseken általános kérdésekről szóló, számokkal és adatokkal telitűzdelt tájékoztatások hangzanak el; ezek jogos visszatetszést, érdektelenséget, passzivitást szülnek a dolgozók körében. A tömegpolitikai munkában egyre inkább számolni kell azzal, hogy nem lehet általában agitálni. Az agitáció csak úgy hatásos, ha gazdag, meggyőző érvekben, ugyanakkor tömör, lényegre törő és differenciáltan szól a dolgozók különböző rétegeihez. Az agitációs munkában számol ni kell azzal, hogy a dolgozók világnézetére, szemléletére még hat a burzsoá ideológia, a kispolgári nézet. Számolni kell a nyugati fellazítást törekvésekkel is, amelyek a gazdaságirányítási rendszer kedvező hatásával kapcsolatos túlzott várakozások felszításában, a meglévő ellentmondások felnagyításában, pesszimista hangulat terjesztésében, a szocialista integráció elleni támadásban is kifejeződnek. Az agitációs munkában figyelembe kell venni, hogy a munkásoknak több mint ötven százaléka 10 évnél rövidebb ideje dolgozik az iparban, és az új munkások között magas a fiatatok aránya. Hatékony politikai neve1 örrtun kával kell elősegíteni az új munkások mielőbbi beilleszkedését, megváltozott életformájukba. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkásszállásokon lakó szervezett dolgozók közötti politikai tömegmunkára, agitációra, amely — mint azt a legutóbbi vizsgálat tapasztalatai mutatják — korántsem kielégítő. Az elmúlt évek kiemelt feladata volt a gazdaságirányítási rendszerrel és a tervfei- adatokkal kapcsolatos gazdaságpolitikai agitáció. Most a szakszervezetek gazdaságpolitikai agitációját az MSZMP Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i határozatának széles körű ismertetésére és végrehajtására kell összpontosítani. A párt politikáját a dolgozó tömegek elfogadják, sőt, esetenként azt követelik, hogy következetesebben kerüljön végrehajtásra. A szakszervezeteknek fel kell készülniük arra, hogy a megye számos üzemében jelentős átállásokra, profilváltoztatásokra kerül sor. Ez nem csekély szervező munkát igényel, de ügyelni kell az intézkedések emberi oldalaira is. Nélkülözhetetlen a szükséges intézkedések türelmes megmagyarázása, a dolgozók esetleges sérelmeinek orvoslása. Mind a politilcai agitációban, mind pedig a tettekben azt kell szem előtt tartani, hogy ebben az országban minden a dolgozó emberért történik. Felszólalások a vitában Mindkét előterjesztés után vita következett. Az SZMT tagjai közül többen felszólaltak. Az első napirendet követő vitában Klinyecz Gyula (Szentendre) az óvodai és bölcsődei ellátottságnak az országosnál alacsonyabb színvonalát tette szóvá. Csipái György, az ÉDOSZ megyei bizottságának titkára a megye mezőgazdasági üzemeinek múlt évi gazdálkodási eredményeit és idei fejlesztési feladatait ismertette. Salamon Jánosné, az SZMT nőfelelőse részletes adatokkal szolgált a megye gyermekintézményeiről, kiemelve a helyi tanácsok és gazdasági szervek összefogásának eredményeként, terven felül létesített óvodák jelentőségét. Varga Erzsébet az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet megyei bizottságának titkára a községi tanácsok bérgazdálkodási jogköréről szólva hangsúlyozta, hogy a helyi tanácsok vezetőinek éppúgy együtt kell működniük a szak- szervezetekkel, mint az üzemek, vállalatok gazdasági vezetőinek. Szeitz János (HAGY, Vác) felszólalásában hangsúlyozta, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése a szakszervezetek fontos feladata. A továbbiakban sürgette a jogkörök decentralizálását azokban az üzemekben is, ahol a gazdasági vezetők még fenntartják maguknak a munkaverseny elbírálásának, anyagi jutalmazásának jogát és eszközeit. Hont- vári József (Vasutas Szakszervezet területi bizottságának titkárhelyettese) nagyobb társadalmi összefogást, vállalati segítséget kért a lakásépítkezésekhez, illetve a bürokratikus akadályok leküzdéséhez. Dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára a határozatokból eredő sajátos feladataik felismerésére, nagyobb önállóságra, ugyanakkor a gazdasági és pártvezetéssel való szorosabb együttműködésre ösztönözte a szakszervezeteket. Arra figyelmeztetett, hogy a növekvő termelési, gazdasági feladatok, a tervek teljesítésére irányuló erőfeszítésiek nem szoríthatják háttérbe a munkások szociális körülményeinek, érdekvédelmének fontosságát. Godó Jánosnak, a vitában felmerült kérdésekre adott válasza után a Szakszervezeteit Megyei Tanácsa elfogadta az elnökség előterjesztését. A második napirend feletti vitában hatan szólaltak fel. Lusztig Kálmán (Szentendrei Papírgyár) az üzemi agitáció változatosságát, az írásos meggyőzés jelentőségét hangsúlyozta. Sütő István (Postás Szakszervezett Területi Tanácsának titkára) kiemelte: az agitáció erősítse a kollektív szellemet, küzdjön a közömbösség ellen, értesse meg, hogy az egyén érvényesülését csak a közösség boldogulásának útján lehet és kell keresni. Kiss Bélóné (Pedagógus Szakszervez©! megyei bizottságának titkára) az agitációs tevékenységhez szükséges kellő eszmei-politikai felkészültség fontosságát emelte ki felszólalásában. Horváth István (Építők Szak- szervezete, Vác) arra figyelmeztetett, hogy a testületi üléseken még ma is sok kérdésre nem adnak választ, nem mindig tapasztalható a szükséges következetesség a határozatok végrehajtásának számonkérésében. Asztalos Jánosné (a SZOT munkatársa) a bejáró dolgozók körében és a munkásszállásokon végzett politikai agitáció fontosságáról és a szocialista brigádmozgalom jelentőségéről beszélt. Dr. Dobi Ferenc tanulságosnak értékelte a vitát, amelynek haszna a szakszervezeti munka színvonalának további javulásában, a gyakorlati munkában fog megmutatkozni. Sófalvi Zoltánná összefoglalója után a tanácsülés részvevői elfogadták a jelentést és jóváhagyták az SZMT 1973. évi munkatervét. Autószervizek, kulcsátadással Növeli exportját a MOGÜRT A vállalat újdonságszámba menő cikke, a komplett szervizállomás. A teljes diagnosztikai sorokkal, univerzális szerszámokkal és autóápolási berendezésekkel felszerelt könnyűszerkezetes csarnokot a KGM Gépexport Vállalat alvállalkozói szállítják a helyszínre, szerelik fel úgy, hogy a megrendelőnek már csak az üzembe helyezett szerviz kulcsait kell átvennie. A komplett szervizekből vásárolt már az NDK és Csehszlovákia is, és igen nagy a szovjet és jugoszláv érdeklődés. Száznegyvenféle szervizberendezést és komplett szerviz, állomásokat szállít 1973-ban a szocialista és tőkósországokba a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat. Ma már csaknem húsz állami vállalat és szövetkezet autóápolási, diagnosztikai és egyéb berendezései ismertek és keresettek Európa és a Közel-Kelet számos országában. Legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió, tavaly a teljes évi export mintegy 40 százalékát ide szállítottuk. Űj gyártmányok a Mechanikai Művekben A Mechanikai Müvek évről évre jobb minőségű gyártmányaival igyekszik a hazai és külföldi vásárlók igényeit kielégíteni, termékeik választékát folyamatosan gazdagítja. Az elmúlt esztendőben olaj- kályhákból például nyolc különböző típust gyártottak. 1973-ban több újdonság kerül a Mechanikai Művekből az üzletekbe és a külföldi piacra. Idén kerül piacra a Mechanikai Művek legújabb gyártmánya, az átfolyórendszerű, olajtüzelésű vízmelegítő berendezés. A vízmelegítő percenként mintegy 9 liter 45 fokos melegvizet biztosít. A kislakásokban, panelházakban szinte nélkülözhetetlen a konyhai légelszívó berendezés. Sok helyen azonban ennek felszerelését akadályozza a kémény vagy más kivezető nyílás hiánya. A Mechanikai Műveknél idén egy olyan konyhai légtisztító gyártását kezdik meg, amely ózoncsövei működik, üzemeltetéséhez csak egy konnektor szükséges. 1973-ban 17 ezer darab konyhai légtisztítót szállítanak külföldre, 10 ezret pedig a hazai megrendelőknek gyártanak. Az elektrokondenzátor gyártásának több éves hagyománya van a Mechanikai Műveknél. Különböző technológiai újítás bevezetésével és új berendezések vásárlásával sikerült olyan jó minőségű elektrokondenzátorokat előállítani, amelyek a tőkés piacon is megállják helyüket. A tervek szerint 1973-ban mintegy 13,5 millió darab elektrokondenzátor készül a vállalatnál, nagyrésze nyugati exportra. Gábor Viktor felvételei Visszhangra talált az „adjunk vért Vietnamnak ' (elhívás Az Országos Béketanács és a Magyar Vöröskereszt „adjunk vért Vietnamnak” felhívása óta még csak néhány nap telt el, de máris széles körű érdeklődés mutatkozik az akció iránt. A zuglói Alumínium- gyárból indult kezdeményezés nap mint nap újabb követőkre talál az üzemekben, intézményekben, a fegyveres testületeknél — a szocialista brigádoknál, a KISZ-fiatalok körében és másutt. Nagy számban jelentkeznek olyanok is, akik eddig nem voltak véradók. Az Országos Vérellátó Szolgálat az alközpontokkal és a helyi vöröskeresiztes szervezetekkel tervszerűen, folyamatosan gondoskodik a vérvétel megszervezéséről — hiszen ez a mozgalom nem néhány hetes kampány, hanem hosszabb időre szóló feladat. Az akció azonban nem akadályozza - a hazai igények zavartalan ellátását. a í
