Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

PEST ál EC xJCírlap 1972. DECEMBER 24., VASÁRNAP Ped m-cgijei harcin Cjoiáóoh 49. TAHITÓTFALU A Szentendrei- szigettel szem­ben a szentendrei Duna-ág jobb partján fekszik a XIII. század elején TAH néven is­mert Tahi, bal partján, a szi­geten, a XV. századi THOT- FALW — Tótfalu. A kettő al­kotja, régebb' idők óta, a mai Tahitótfalu községet. A folyó által kettéosztott ikertelepü­lést vashíd köti össze, gyalo­gosok, kocsik, autók járnak, s elektromos kábelek vezetnek át rajta, a lakosság nem érzi a kettéosztottságot, s élvezi az előnyt, ami a többi szigetbéli községnek hiányzik: a köz­vetlen kapcsolatot a jobb parti „szárazfölddel”. A váci Duna- ág felé már nem ilyen ked­vező a helyzet. Mivel a köz­ség mintegy 3000 főnyi lakosa közül 1000 személy jár el dolgozni Szentendrére (főleg a papírgyárba), Óbudára (je­lentős számban a gázgyárba és a hajógyárba), Budapestre és Vácra — ez utóbbiak csak kompon közlekedhetnek. Már, amikor jár a komp. De midőn zajlani kezd a jég, s „pihen a komp, kikötötték”, akkor a bejárók nem tudnak oda-visz- sza ingázni, hanem albérlet­ben vagy munkásszállásokon telepednek meg Vácott. Sze­rencsére ez csak néhány hétig tart, amíg meg nem áll, be nem fagy a Duna jege. Két- háromszáz méter széles a váci Duna-ág, a tótfalusiak szépen átballagnak a jégen, minek­utána megnyugodva állapítot­ták meg: „A szigetnek van már hídja... !” Nem éppen könnyű élet. Tótfalu egyébként is sokat próbált község. Valamikor, van annak hatvan esztendjé, pátriámban, a debreceni Har- mathy-féle antikváriumban egy ponyvafüzetkét vásárol­tam, s nagy izgalommal, rész­véttel olvastam benne a his­tóriát a tótfalui árvízről, ami­kor a két Duna a falu közepe­tájt ért partot. Nem tudom, melyik árvíz lehetett a pony­vatörténet alapja, hiszen 1775- ből, 1876-ból, 1883-ból, 1891- ből, 1892-ből egyként jegyez­tek fel hatalmas árpusztítóso­kat, sőt a későbbiek közül ke­serűen emlékezetes az 1940 virágvasámapján a községre zúdult vízveszedelem is. No de nem kímélte a tűz­vész, a himlő, a kolera sem, a hírhedett 1831-eS nagy ko­lerajárvány idején szüntelenül szóltak a templomok lélekha­rangjai. Tahitótfalu szerencsésen át­vészelte a természet és a tör­ténelem megpróbáltatásait. Az üdülőhellyé nyilvánított köz­ség állandó nyaralólakossága ma kétszerese a törzslakók­nak: 6000 ember. A jobb par­ti, nyaralójellegű Tahiban ezt az üdülőmúltat idézi a re­formkor kiváló építészének: az Ybl Miklós alkotta sír­emlék alatt a tahi temető­ben nyugvó Pollack Mihály­nak szüreti háza, a hajdani Pince-sor, ma Patak-sor lejtő­jét koronázó dombtetőn, s a régi borpincéi fölé emelt szá­zadvégi szecessziós villa. A Pince-sor borospincéi közül egy-kettő még látható, a többi helyén házacskák állanak, a régi, nem műemléki jellegű villában Pollack leszármazot­tai élnek. Sajnos: a műemlék­nek tekinthető szüreti ház is lakókkal zsúfolt. Ez a XIX. század első felében, aligha­nem 1815 körül épült, föld­pénzel. így egészült ki a vil­lanyhálózat, így jött létre az ivóvíztársulás (amely 1972- ben Tótfalu, 1973-ban Tahi­ban tudta és tudja lefek­tetni a csővezetéket), így ad­ták át a napokban egy két­lakásos, összkomfortos, peda­gógus-ikerházat (700 000 fo­Pollack Mihály szüreti háza Tahiban. szintes, nyeregtetős ház, amelynek timpanonos oromza­tát négy szépen faragott kő­oszlop tartja — megérdemel­né, talán meg is érné a hely­reállítást. Tudjuk, a bennela- kók alkalmas elhelyezése ne­héz lecke, a restaurálás sem olcsó mulatság. De a környe­ző őspark még megmenthető, rendbehozható. Az egykori szüreti házban Pollack Mihály emlékmúzeumot lehetne el­helyezni a nagy mester mű­veinek fényképeivel, tervraj­zaival, makettjeivel, sőt nyil­ván a nyaralóban is akad olyan személyi emlék, amit az utódoktól — végső elkallódás előtt — érdemes lenne meg­váltani. A megtisztult táj szépsége és az emlékmúzeum érdekessége bizonyára növel­né és kulturális értékkel gya­rapítaná a helység vonzere­jét. Maliiban a századfordulón és századunk idején kezdtek üdülésre települni a budapes­tiek. Az elsők között épített nyári lakot a Népszínház egy­kori „üdvöskéje”, a gödrös arcú, pajkos szemű Küry Klá­ra — a villalakás egyik ré­szét ma is a rég elporlott művésznő férjének második özvegye lakja. A Tanácsiház­zal szemben álló, átalakított épületben nyaralt 1902—1903- ban a neves festőművész, az elpusztult Magyarok bejövete­le című körkép alkotója: Feszty Árpád, feleségével Jó­kai Rózával. Az elmagányo- sodott Jókai Mór is ki-kiláto- gatott ez időben unokájához s annak férjéhez, ez volt ta­lán utolsó családi kapcsolata szerencsétlen végű második, aggkori házassága előtt. Remek feladatot szánt a sors s biztosított kormányza­tunk nemrég elhunyt jeles színművésznőnk: Gombaszögi Frida Tótfalun épült modern nyaralójának. A 4—5 millió költséggel felújított, pompás épület a KISZ Művészegyüt­tesének üdülője, csinos szo­bákkal, közös helyiségekkel, társalgóval, ebédlővel, remek konyhával a parkban sátor­táborral, s pompás kilátással a Dunára Közmiinkfinak zömét Ta- h'tótfalu saját erőből végzi el. Állami támogatást nem sokat kap, jórészt parcellázásból Ésszerű vásár Túrán működik a gödöllői járási szociális otthon. A Ság-, vári utcai intézmény azonban sók tekintetben már kinőtte a i korábbi kereteket. Lehetőség kínálkozott a !kör j zelmúltban a szomszédos telek j és ház megvásárlására, s ez egy csapásra megoldja a prob­lémát, az épületben ugyanis szolgálati lakáshoz jut a gondnok, a tágas telken pedig ésszerűen elhelyez­hetők a szociális otthon különböző gazdasági épü­letei, sőt az esetleges későbbi bőví­téshez is marad elegendő tér. A vásár végül is létrejött, a nagyközségi tanács — megyei segítséggel —, valamint a já­rási hivatal több mint 300 ezer forin­tért megvette a 768 négy­szögöles telket a rajta álló masszív épülettel együtt, s rövidesen — néhány apró tatarozási munka elvégzése után — lebonyolódhat az ott­hon munkáját megkönnyítő költözködés. rint költséggel!), így nyitot­ták meg a hajdani kocsmák forgalmát elszívó, kulturált, elegáns, gusztusos eszpresszó- helyiséget. így szeretnék a tótfalui őslakosok egy részé­nek munkáját lekötő Kék Duna Mezőgazdasági Szakszö­vetkezet támogatásával, elég gyenge állapotú művelődési házuk színvonalát emelni, s felvirágoztatását függetlení­tett igazgatóval biztosítani. A művelődési élet fejleszté­se az ifjúság folyamatos rész­vétele nélkül nagyon nehéz. És itt van a bökkenő. A tót­falui és a tahi közlekedés egyenetlensége miatt az ősla­kos tótfaluiak fiataljai — kü­lönösen a friss családalapítók — igyekeznek Tahiba áttele­pedni, s ott eresztenek új gyökeret. Alig merem kimon­dani, hogy ezt a folyamatot talán az a másik híd akaszt­hatná meg, amely Tótfalut majd a váci parttal köti össze. Békés István Bázis, a háttérben Minden művészet izgatja. Jó grafikus, rajong a zenéért, s a képzőművészet alapos is­merője. De azt hisszük Eck T. Imre mindenekelőtt filmes. Vibráló egyéniségű, csupa ideg, a pillanatot megragadó, a jónál jobb ötleteket kereső filmrendező. A „T” betűnek is története van. Mikor ő kezdett ismert rendezővé válni, akkor már Eck Imre koreográfus híres név volt a művészvilágban. Ezért határozta el ezt a kis „T” betűt. Ma már nem hi­szem, hogy valaki is felcserél­né a két Ecket. Keresett ember. Ennek elő­nyei is és hátrányai is adódnak bőven. Válogathat a forgató- könyvek között, és valóban csak azt rendezi meg, amelyi­ket megszereti, de ugyanakkor néha erejét túlzottan is igény­be veszi a szinte pihenés nél­küli filmforgatás. A közelmúltban fejezte be Kopeczky Lajos szerkesztőri­porter és Sipos József szer­kesztő társaságában a „Meg­tartó erő” című filmet. Ez a film Hollóházát mutatja be, s azt az erőt, amely itt-tartja az embereket, ami szinte össze­kovácsolja egy kis alkotó kö­zösséggé a hollóházai kerá­mia szerelmeseit. És — ter­mészetesen — nem pihenés kö­vetkezett ez után a film után, mert ahogy megérkezett Buda­pestre Eck T. Imre, már más­nap hozzákezdett a Hídmester című film forgatásához. Ismét — bár nem először — új oldaláról is bemutatkozott. Nem csak rendezője volt a produkciónak, hanem opera­tőre is. Különösen izgalmas dolog a rendezői elképzelést a kamerán keresztül látni, többszörösen is részesévé válni az alkotásnak. — És mire készül most? — Pécsett forgatok 60 per­ces filmet. Hivatásuk a veszély címmel. Témája a bányászvi­lág, s azon belül is egy külön­leges izgalmas csoport: a bá­nyamentők. Örülök ennek a filmnek, mert olyan emberek­ről készítek filmet, akiket őszintén tisztelek. Eck T. Imre tevékeny, al­kotó ember, pályája egyre fel­felé ível, reméljük, még na­gyon sok izgalmas, elemző filmmel örvendezteti meg a nézőket. R. I. Főpróba a Parlamentben Karácsonyi gyerm A Parlament kupolacsarno­kában teljes ünnepi díszben tündököl a 100 éves óriás fe­nyő, a karácsonyi hagyomá­nyos gyermekkarnevál fősze­replője. A tűzoltók több napi mun­kával díszítették fel fő ékességével, a 70 kiló sza­loncukorral. Ezenkívül mint­egy 300 ragyogó műanyag dísz — hókristályok, színes neonfi­gurák pompáznak az ágakon. Utoljára helyezték el a fény- palástot, a 200 színes égőt. A kisdobosok és úttörők idei parlamenti ünnepségére mint­egy hatezer budapesti és vidé­ki kisdiák kapott meghívót. December 25-én délelőtt a kis­dobosokat látják vendégül, majd mindkét ünnep délután­ján vörös nyakkendős úttörők lesznek hivatalosak az ünnep­ségre, végül 26-án este az ifjú­sági vezetők bálja zárja a programot. Az ünnepi műsor főpróbá­ját tegnap tartották meg a kúp olacsarnokban felállított hatalmas színpadon. A keretjáték fővárosi sétára invitálja a pajtásokat. A lát­ványos programban olyan régi ismerősökkel is találkoznak a pajtások, mint például Rodol­fo, Koncz Gábor, valamint a KISZ Központi Művészegyüt­tesének rajkózenekara. Fellép­nek az Állami Artistaképzó Is­kola növendékei és több bu­dapesti úttörőcsapat művész- együttese. A műsor után a vidám gyer­meksereget tréfás vetélkedők, jelmez- és táncverseny szóra­koztatja majd. A Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorában az üze­mi próbák után már megkezdődtek a mérési gyakorlatok. A korszerű oktatási létesitményt három egyetem hallgatói láto­gatják. Társadalmi munka alatt megépítettem az új kerí­tést Már nagyon kellett, a ré­gi, düledezett és hiányos volt — Mennyibe került a kerí­tés? — kérdezte kísérőm és legnagyobb meglepetésemre az összeget feljegyezte. Mielőtt elváltunk, félénken megkér­deztem, csak nem társadalmi munkának számítja az új ke­rítést. — Dehogynem. Az új kerí­tés emeli a falu képét. A par­kosítást is így vesszük. A la­kók a házuk előtti utcarészt teleültetik büdöskével, árvács­kával. Kit érdekel, milyen in­díttatással teszik? Fontos az, hogy szép, rendezett a falu. Azóta elkészült G. községben is az évi statisztika. A kimu­tatás szerint háromszázhetven­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakosok. Az idén nem épült óvoda, járda és iskola sem. A hőskorszak Moravcsik Attila, a Nehéz­ipari Minisztérium osztályve­zető-helyettese, a nehézipari védnökségi szervező bizottság elnöke: — Először 1956-ban voltam építőtáborban. A Mohács-szi­geti árvízi helyreállításon dol­goztunk, több százan, fővárosi középiskolások. Az ujjúnkból kiserkent a vér, de azért nem hagytuk abba, elsők akartunk lenni az egymás között meg­hirdetett munkaversenyben. A védnökségi munkába még a hőskorszakban bekapcsolód­tam. mint a Vegyterv KISZ- titkára. Az első országos KISZ-védnökség 1960 novem­ber elején indult, a Borsodi Vegyikombinát határidő előtti átadását tűztük célul. Jól em­lékszem arra, amikor megkap­tam az első „zöld utat” leve­let Határidő előtt kellett ter­vet készítenünk. Esténként bent maradtunk az irodában és dolgoztunk. Nem pénzért, emlékeztek meg az építőtá­bor-mozgalom 15. évfordu­lójáról, a mohácsi árvízi helyreállításról, a hansági lecsapolásról, a vasútépít­kezésekről, aztán az 1970- es árvízi táborról, ahol az egyetemisták, főiskolások 60 százaléka vett részt. A fiatalok 1,3 millió mázsa építőanyagot mozgattak meg. Azt már kevesebben tudják, hogy hazánkban már 1953-ban volt építőtá­bor, Dunaújvárosban, az akkori Sztálinvárosban. Az ifjúsági szövetség megbízó levelével, egy szál ruhában érkeztek ide a húszévesek, a mostani negyvenesek. És felépítették első szocialista városunkat.) ...a közösség érdekében A járási hivatal vezetője pa­naszkodott: „Évközben lehe­tetlen adminisztrálni, hogy a községekben mennyi társadal­mi munkát végeznek a lako­sok. Kimutatásra azonban szükségünk van, hogy reális kénét kapjunk a települések fejlődéséről. így aztán év vé­ge felé a tanácstagok munká­ja szaporodik, az ő feladatuk, hogy összegezzék az elvégzett társadalmi munkát.” Egy fiatal tanácstagot kísér­tem el adatgyűjtő kőrútjára. G. községben először 1. Z.-ék- hez kopogtunk be és megkér­deztük a családfőt: mit tett idén a községért? — Én kérem, reggel négykor kelek és jó, ha hatra hazaérek. Egész nap fizikai munkát vég­zek, fáraszt az utazás. Az álla­tokat is el kell látni és rendet tartani a ház körül. Mikor dol­goztam volna a községért? örültem, hogy a szabadságom bontakozott ki. Kezdemé­nyezői a moszkva—ka- zanyi vasútvonal Szortyiro- vocsnája nevű fűtőházának kommunistái, akik 1919. május 10-én (szombaton) I szervezték meg az első kommunista szombatot. A KISZ Vili. kongresz- szusán jelentették: hazánk­ban 1970-ben országosan 1474 üzemi KISZ-szeruezet 150 ezer fiatal részvételé­vel rendezett kommunista műszakot, több mint 400 millió forint társadalmi ér­tékkel ) .. .hasznos munka K. J. a városi KlSZ-bizott- ság titkára mesélte: — Közvetlenül az ifjúság- politikai határozat megjelené­se után a városi tanács és a helyi gimnázium KlSZ-szer- vezete együttműködési szerző­dést kötött. A KISZ-esek kez­deményezték. Rendeztek egy ünnepséget, ahová a tanács ve­zetőit is meghívták. A gyere­kek megfogalmazták a szerző­dést, legépelték a lap aljára még virágos sormintát is raj­zoltak. Az együttműködés lé­nyege: a gimnazisták egy őszi és egy tavaszi kommunista vasárnapot ajánlottak fel a városért. Az elmúlt évben meg is rendezték az őszit és a ta­vaszit is. A tanács kérésére tavasszal kiirtották a parkban a bokrokat, mondván, oda építtetnek házakat, iskolát vagy valamit. Később rájöt­tek a tanács vezetői, hogy oda mégsem építtetnek, úgyhogy a diákok ugvanoda bokrokat ül­tettek az őszi kommunista mű­szakban. (Az idén az ifjúsági épí­tőtáborokban ünnepségeken A magyar nyelv értelmező szoiáraooi: „A tarsaaaimí munka: önként vállait, díjta­lanul, a közösség erdekéoen végzett hasznos munka”. Furcsa módon a köztudat a meghatározás egyetlen elemét ragadta ki. így a társadalmi munka egyenlő az ingyen munkával. Jóllehet az esetek többségében ma már csopor­tos bér formájában díjazzák a társadalmi munkát. A megha­tározás többi eleme, az önkén­tesség, a közösség érdekében végzett munka elmosódott. Sajnos nem mindig csak a köztudatban __ .. .önként vállalt Régi ismerősömmel, egy diáklánnyal, a nagyközségi gimnázium negyedikes tanuló­jával találkoztam egy őszi reg­gelen, zuhogó esőben. — Rég láttalak. Hogy vagy? — Ne is kérdezd. Alig látok a náthától. Este is 38 fok volt a lázam. Egy halom gyógy­szert beszedtem, de hiába. —Miért nem maradsz ágy­ban? — Ma nem lehet. Ma nincs tanítás, szüretelni megyünk, társadalmi munkában. — Majd viszel orvosi igazo­lást. — Ugyan! „Jó trükk, orvosi igazolást mindenki szerezhet magának” — mondanák. Az­tán beírják a jellemzésembe, a közös munka alól kihúzza ma­gát. Ilyen időben úgysem tu­dunk dolgozni, legalább lás­sanak. (A társadalmi munka klasszikus formája a kom­munista műszak. Ez a moz­galom a Szovjetunióban, a szovjet hatalom első évei­ben, a polgárháború idején „Reaktoróra”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom