Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
I 1972. DECEMBER 5., KEDD PEST HEGYEI M^űrlap CIMEAtanácskozás December 5. és 7. között Budapesten, a DÍVSZ székházában került sor a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség mellett működő Gyermek- és Serdülőkorú Mozgalmak Szövetsége (CIMEA) elnökségi ülésére. Az ülésre 15 ország gyermek- és serdülőkorú szervezetei küldték el képviselőiket. Így Budapesten üdvözölhetjük a szovjet, a bolgár, a csehszlovák, a mongol úttörő- szövetség elnökeit, a finn, a belga és az olasz úttörőszervezetek főtitkárait. Jáspísmezőt találtak A Mátrában, Gyöngyösoro- szi környékén az ércbányászok jáspismezőre bukkantak. A ritka ásványt, az úgynevezett féldrágakövek sorában tartják számon. Csiszolva az ékszerészek díszítőkőként használják. Maty ó hímzés 20 országba Megközelítőleg húsz országba, többek között a Szovjetunióba, Hollandiába, az NSZK-ba, Japánba és Kanadába szállítják a mezőkövesdi és matyóföldi himzőasszonyok által készített varrottasokat, az eredeti szűcsös mintákkal kézzel kivarrott blúzokat, gyermekruhákat és lakásdíszítő textíliákat. Üj abban a húsvéti hímes tojás is keresett cikk, karácsonyfadíszként. "7L Mezőkövesdi Háziipari Szövetkezeit pingáló asszonyai előraj- zolás nélkül „írják” tele a karácsonyfadísznek készülő tojásokat a matyó formakincs különböző elemeivel, s matyó rózsával és a szűcsös minta hagyományos leveles-virágos motívumaival. A tojásokat először kifúrják, majd lisztfi- nomságú homokkal töltik meg, beviaszozzák és festik. „Sóky kiállítás A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt Sós László és Kemény Éva Munkácsy-díjas grafikusművészek politikai plakátkiállítása. A „Sóky” monogramról jól ismert művészházaspár ezúttal mintegy félszáz — a legutóbbi hat esztendőben alkotott — művét mutatja be. A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT közli, hogy HÁZKEZELŐSÉGE december 1-től a tanácsháza I. emeletéről ELKÖLTÖZÖTT az Alszegi út 7. sz. alá. ügyfélfogadás mindennap 8-tól 12 óráig Telefon: 293. Katonák Százhalombattáért Közeledik az év vége, a számvetések időszaka. Így van ez rendjén — s mindenütt, ahcl dolgoznak, termelnek, összegezik az elmúlt év tapasztalatait, tanulságait, eredményeit. Nem történik ez másként a százhalombattai ipari centrumot építő katonák körében sem. Az ott dolgozó katonafiatalok tudatában vannak, hogy az áram és az olaj mindennapi életünk tartozéka. A ma emberének napról napra a különböző vegyi folyamatok révén előállított hasznos termékek sokaságával kell megismerkednie, még akkor is — ha kezdetben idegenkedünk tőlük. Valóban; — nincs az országban olyan üzem, gyár, de még családi háztartás sem, amely ne igényelné az energiát, az olajat, a vegyipar fogyasztási termékeit. Százhalombatta fejlesztése, építése tehát az egész ország, köztük minden katonafiatal érdeke is. Védem, építem hazámat... E kettős feladat eredményes megoldása áll évről évre katonáink előtt. A haza védelmére való felkészüléssel párhuzamosan eleget kell tenni a termelőmunka terén elénk állított magas követelményeknek is. Ez pedig szervezettséget, tervszerűséget, helytállást, katonai és munkafegyelmet kíván mindenkitől. Ahogy egész éves munkánk eredményes befejezésének körvonalai kirajzolódnak; — elmondhatjuk, hogy a kettős feladatot sikeresen teljesítettük. Számos vonatkozásban; — TANULÓKAT MOTORSZERELŐ, AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ ES LAKATOS SZAKMÁRA FELVESZÜNK. 14. évüket betöltött, általános iskolát végzett fiúk jelentkezését várjuk. ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT ÉPFU, Vác. DCM Szentendrei és környékbeli lakosok figyelmébe! Tizennyolc éven felüli nőket és férfiakat FELVESZÜNK JEGYKEZELŐNEK Jelentkezés a Volán 20. sz. Vállalat (MÁVAUT) szentendrei főnökségének irodájában. úgy katonai, mint a termelőmunka terén az elmúlt évhez képest jelentősen előbbre léptünk. A katonafiatalok tömegesen vettek részt a szocialista versenymozgalom különböző formáiban. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy ez évben 53 brigádunk nyerte el a „Szocialista brigád” címet. Ez mellett számos katonafiatal érdemelte ki a „kiváló ifjú szakmunkás”, illetve a „kiváló ifjúmunkás” oklevelet. A szocialista brigád címet nyertek közül is kiemelhetjük a Tahitótfaluból bevonult Mahrer László szkv. kubikos brigádját az évi átlagos 120%- os teljesítményükért. Nem maradtak el sokkal Horváth Károly szkv. vasbetonszerelő, vagy Török János orv. ács- brigádjai sem, akik 115%-os átlagteljesítménnyel dolgoztak. Egész évben gyümölcsöző együttműködés volt tapasztalható a foglalkoztató és beruházó vállalatokkal is. A szép eredményekhez természetesen a vállalati kollektíváik, brigádok, tapasztalatainak átadása és segítsége is hozzájárult. Katonafiataljaink becsületes és odaadó munkájukkal, hozzáértésükkel kivívták a vállalatok szakembereinek teljes elismerését. Szolidaritás és együttműkűdés A katonai és termelési eredményeken túl fiataljaink erejéből még másra is tellett, ami ifjúságunk szocialista gondolkodását, a közös célok és érdekek megvalósítása iránti felelősségérzetet és politikai tisztánlátást tükröz. Ide sorolhatnánk elsősorban a vietnami harcoló testvéreink megsegítésére szervezett társadalmi munkaakciókat, melyek eredményeként 45 300 Ft került átutalásra. A hazafiságés emberi humanizmus nagyszerű példáját adták a katonafiatalok, amikor az év folyamán több mint 500 liter vért adtak minden anyagi és más ellenszolgáltatás nélkül. KlSZ-szervezeteink eredményes tevékenységét tükrözi, hogy a nehéz munka mellett nem feledkeztünk el katonáink kulturális és sportéletének szervezéséről sem. Jelenleg 10 fiatal végzi az általános iskola 7—8 osztályát, és a „saját könyvespolc” mozgalom keretében 150 000 Ft értékben vásároltak könyvet az év folyamán. Eredményes és hatékony együttműködési szerződést kötött az alakulat KlSZ-vezető- sége a százhalombattai városi KISZ-bizottsággal, illetve a beruházó és foglalkoztató vállalatok KISZ-szervezeteivel. Számos közös kultúrműsor, sportverseny, brigád találkozó és egyéb hasznos rendezvényre került sor. Mindezek azt bizonyítják, hogy gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a területi és a katonafiatalok között. A védnökség! napokon is A nemrég végétért százhalombattai védnökségi napok eseménysorozatának aktív részeseiként is ott találtuk katonafiataljainkat. Szeberényi Endre és Szamosi Imre honvédek nyerték a meghirdetett plakátverseny első díjait. A védnökségi napok résztvevőinek a ka tonafiaitalofc díjnyertes irodalmi színpada adott Petőfi-emiékestet. Sorolhatnánk még tovább azokat a közös rendezvényeket és akciókat, amelyek nemcsak a védnökségi napok sikerét, hanem további jó együttműködésünket alapozzák meg. Katonáink tudják és érzik, amikor Százhalombattát építik, az egész dolgozó nép ügyét szolgálják, szocialista társadalmunk felépítését segítik elő. Kávás István őrnagy A tanácstagok élen jártak Szabályozzák a Dugela-patakot Tápióbicske a fővárostól mindössze 55 kilométerre van, mégis mdnthá nagyobb lenne a távolság. Hiányoznak a községben a kulturális élet alapvető feltételei, művelődési otthon, mozi, szakköri helyiségek. Illetve, talán néhány éven belül ez a helyzet a múlté lesz, mondja Hajdú Gergely tanácselnök. — Kezdem az elején. Három év alatt takarékoskodtunk össze a kazségfejlesztési alapból 600 ezer forintot, s tavaly augusztusban a község apraja- nagyja segítségével kiástuk a majdani művelődési ház alapjait, s november 7-re be is fejeztük az alapozást, a terep- egyengetést. Ez év tavaszán megkezdtük a falazást Ma már tető alatt van a művelődési centrum, a munka 60 százaléka készült el — szinte teljesen saját erőből. Mindehhez, egy ekkora épülethez kevés lenne a községfejlesztési alapból félretett 600 ezer forint Hozzájárult a költségekhez a Pest megyei Moziüzemi Vállalat 400 ezer, a Pest megyei KXSZ-bizottság 4o ezer, s az ÁFÉSZ 50 ezer forinttal. És ami pénzben szinte nem is mérhető, azt így mondja el Hajdú Gergely; — Amikor a bicskeiek megtudták, miről van szó, szabad szombaton, vasárnap delelő, és délután jöttek a Ilákócz, útra, lapátoltak, falat raktak. A tanácstagok példamutatóan dolgoztak. Jöttek a bicskeiek, mert egy év óta nincs mozi, szűk a könyvtár; jöttek a KISZ-fia- taiok, mert nincs termük, ahol összejövetelt tarthatnának. Tizen, húszán, százan „nyüzsögtek”, dolgoztak. Hadd említsem meg közülük a legfcivá- lóbbakat: Szabó Istvánt, Kiss Lászlót, Csikós Dezsőt, Czi- róczky Istvánt, idős Gyevát Ferencet. Tápióbieskén a művelődési ház építkezése csak egy az építkezések közül. Ebben az évben felépült az új orvosi rendelő, melynek csak a berendezése 300 ezer forint. Majdnem ilyen értékű társadalmi munkával fölújították a Temető utat. és a 200 méter temetőkerítést is önerőből építették. A község alvégét átszelő, tavasszal és ősszel kiáradó Du- gela-patak medrének szabályozását a jövő évben fejezik be, a 2 millió forintos beruházásból az idén körülbelül egymillió 200 ezer forint értékű munkáf végeztek el. B. L JEGYZET Megkülönböztetés nélkül AMIKOR ISKOLÁBA JAR- TAM, a hittan még kötelező tantárgy volt. Ebből az egyetlen mondatból első olvasásra is legalább két következtetés adódik. Az egyik szigorúan személyes jellegű, nevezetesen, hogy bármennyire is szeretném, de nem tartozom a fiatalabb korosztályok közé. A másik társadalmi érvényű: akkoriban bajosan lehetett lelkiismereti szabadságról beszélni. Illetőleg ez így nem egészen pontos, hiszen beszélni lehetett, beszélték is róla eleget. Csakhogy miféle valóságos tartalommal bírhatott a lelkiismereti szabadság, milyen tényleges jogok illethették meg az embereket, ha az iskolában épp olyan kötelező tantárgy volt a hitoktatás, mint mondjuk a számtan, ha a bukás mindkettőből egyformán súlyos következményekkel járt. A lelki terror már gyermekkorban,'* intézményesen hatott a legifjabb állampolgárokra, hiszen állami előírás szerint mindenkinek hinnie illett a vallás tanításaiban, s tudnia is kellett mindazt, amelyeket a hittanórán megköveteltek. SAJNÁLKOZÁS nélkül elismerem, hogy mai fejjel ez meglehetősen furcsának tűnik, a mostani iskolásoknak pedig egyenesen elképzelhetetlen. Számukra teljesen természetes, hogy . a vallásoktatás fakultatív alapon folyik, aki akar, az járhat, aki pedig nem, azt békén hagyják. Megint saját emlék: annak idején, a mi osztályunkban a nagy többség katolikus volt. Ha hittanóra következett, a „tiszi”, azaz a tisztelendő úr, fürkészve végignézett a padsorokon, nem maradt-e bent köztünk véletlenül „másvallá- sú”. Rendszerint nem, mert ők már a becsöngetéskor magától értetődően kimentek, mégis minden alkalommal hallanunk kellett a határozott felszólítást: „Másvallásúak, kifelé!” Kik is voltak azok a másvallásúak? A mi osztályunkban akadt három református, két izraelita, két evangélikus, s ha jól emlékszem, még egy unitárius vallású fiú is. Visszagondolva az akkori időkre, inkább irigyeltük őket, hogy nekik rendszeresen jutott „lyukas óra”, s jómagam, minthogy a hittanért nem lelkesedtem túlságosan, olykor szívesen cseréltem volna velük. Akik egyébként nem lát- sjzo+tcik különösebben boldognak a hittanórákat megelőző kivonulásukkor, mert ebben feltehetőleg bizonyos megkülönböztetést éreztek, alkalmi kirekesztettséget az osztály közösségéből. (Pedig akkor még senki sem sejtette, hogy lesznek ennél gyalázatosabb rendelkezéseik és törvények a megkülönböztetésre; ez akkor következett be, amikor zsidó vallású osztálytársainknak sárga csillagot kellett viselniük a fasizmus örök szégyenére.) MINDEZ onnan jutott az eszembe, hogy régi újságokat lapozgatva, a megsárgult rotációspapíron egy parlamenti tudósításra bukkantam A meglehetősen szűkszavú beszámoló arról szólt, hogy a honatyák vita nélkül, egyhangúlag elfogadták a „bevett" és a „törvényesen elismert” vallásfelekezetek közti megkülönböztetések eltörléséről beterjesztett tör-' vényjavaslatot. A szavazás után Ortutay Gyula, az akkori közoktatásügyi miniszter meleg szavakkal mondott köszönetét a T. Háznak az egységes döntésért, amely immár törvénnyel is garantálja, hogy szabad államban szabad egyházak működjenek. A dátum: 1947. december 4. Voltaképpen ez volt az első gyakorlati lépés az állam és az egyház viszonyának rendezésére, a szabadabb vallásgyakorlás és a lelkiismereti szabadság valóságos biztosítására. Rögtön hozzá kell tenni, hogy ez még nem kifejezetten szocialista jellegű döntés volt, hiszen a polgári demokratikus országokban már jóval előbb születtek hasonló törvények. A magyar parlament 1947- ben tehát lényegében a polgári törvényhozás mulasztását pótolta azzal, hogy végre megszüntette a „bevett” felekezetek és mindenekelőtt a római katolikus egyház különleges kiváltságait. Nálunk ugyanis a római katolikus vallás hosszú ideig államvallásnak számított. A katolikus klérus, a maga hatalmas földbirtokaival, országos intézményeivel, felsőházi tagjaival hihetetlenül nagy világi erőt is képviselt, gazdasági és politikai irányító szerepet játszott, óriási befolyással bírt az élet úgyszólván valameny- nyi területén. Monopol helyzetére építve, minden alkalmat megragadott, hogy visz- szaszorítsa, szükség szerint elnyomja a többi vallásfelekezetet. TÉRJÜNK VISSZA azonban arra a bizonyos első lépésre, a felekezetek közötti különbség törvényi megszüntetésére. Ezt követte nem sokkal később az egyházi adó kényszerjellegének feloldása, mert addig végrehajtás útján is be lehetett vasalni az adót. S aztán 1950-ben végre megszületett az egyezmény az állam és egyház különválasztásáról. A megegyezés az egy évvel azelőtt törvénybe iktatott alkotmányra épült, amely kimondta, hogy „a Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gya- korásának jogát” — továbbá — ,a lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat külön választja az államtól.” Az azóta történtek részletezésére aligha szükséges szaporítani a szót, hiszen a tények önmagukért beszélnek. Népi államunk a vallásszabadság feltételeinek biztosítására évente sok millió forinttal járul hozzá az egyházi intézmények, templomok fenntartásához, a lelkészkedő papság állami fizetést kap, a vallásfelekezeteknek újságjaik és kiadványaik jelennek meg, szabadon folyik a vallásos propaganda és természetesen a vallásos nézetek elleni felvilágosítás is. Minden állampolgár személyes magánügye, hogy milyen világnézetet alakít ki magának, hivő vagy nem hívő, jár-e templomba vagy sem. Alkalmam volt beszélgetni dr. Weisz Ferenc préposttal, a Szent István bazilika plébánosával, aki erről így vélekedett: „A lelkiismereti és vallásszabadság valóságos állampolgári jog hazánkban. Plébániámon a lelkipásztori munka zavartalanul folyik, nem tudok példát arra, hogy bárkit is inzultus vagy elmarasztalás ért volna vallásos meggyőződése miatt. Ez az állapot jó ideje teljesen természetes. Az állam és az egyházak között kialakult gyakorlati együttműködést — a világnézeti ellentétek hangsúlyozása mellett — egyik fél sem tekinti taktikázásnak. A népfront programja nemzeti program, amely tartói szövetségre hív minden hívő és nem hívő állam-, polgárt a békében és jólétben élő Magyarországért. Ezért munkálkodva kell keresnünk a közös boldogulás útját.” BECSÜLETES ÁLLÁSPONT ez, amelyhez legfeljebb any- nyit lehet hozzáfűzni, hogy hasonlóan vélekednek a töb|>i egyházak személyiségei is. Arkus Józstf
