Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
12 PEST JlfcCV kMírlap 1972 DECEMBER 31., VASÄRNAP SZILVESZTER, 1972 // Új életet kezdünk" Ilyenkor év vége felé szívünkre tesszük kezünket, vagy nem tesszük, tükörbe nézünk vagy magunkba és megmérettetünk. Engedékenyebbek, megbocsátóbbak vagyunk az ünnepek táján, fátylat a múltra, azon már változtatni nem lehet. De majd jövőre! Jövőre minden másképp lesz, elhagyjuk rossz szokásainkat és csupa jót teszünk. Fogadalmak, tervek, elhatározások. A jelszó: új életet kezdek. A mérlegkészítés magánügy, eredményeiről aligha beszélünk őszintén. A fogadalmakról igen. Arról beszélni kell. Hadd tudják meg mások is és nevessenek ki, ha nem úgy lesz. Legfeljebb együtt nevetünk. „Erre inni kell!" Kettőt előre, egyet hátra, aztán egyet előre, kettőt balra. Még jó, hogy keze ügyében van az a fa, szorosan átöleli és ÉV VÉGE Galambos Szilveszter humoristával, vagyis önmagámmal év végi beszélgetésen vettem részt. Hellyel kínálom magam, aztán felteszem az első kérdést: mi a véleménye az 1972-es esztendőről? — Takarékos év volt, ezért engedje meg, hogy rövid legyek. A „fentről” vidékre látogató hivatalos ■embereket még mindig túl nagy eszem-iszommal fogadták odalent. — És a vidékről Pestre látogatókat? — A váróterem van olyan kényelmes, mint sok szállodánk elhanyagolt szobája. — Ugyan, ne vicceljen! Egyéb észrevétel? — Ebben az esztendőben már szép számmal mentek orvosok vidékre. — Dolgozni? — Nyaralni. Ezért vidéken sok helyüttt kitűnő az egészségügyi statisztika. — Hogyhogy? — Ilyen körülmények között senki sem mer beteg lenni. — Milyen volt i972-ben a paraszfiatalok Pestre vándorlása? — Erre csak egy rövid példát. Jártam egy megyei téeszben. Ott hetvenéves volt a KISZ-titkár. — Csakugyan? — Kit választhattak volna meg? Ö volt a legfiatalabb a tsz-ben! — Ugyan, maguk humoristák mindent eltúloznak. Búcsúzóul: mit kíván az Olvasóknak 1973-ra? — Bort, búzát, békességet, s mindehhez jó egészséget! — Még csak annyit, hol tölti a nevenapját? — Szilveszterkor a sógo- roméknál leszek vendégségben. Tíz percet késik az órájuk. — Ez mire jó? — Tíz ' perccel később lesz náluk éjfél, s így az ember tovább marad fiatal! Galambos Szilveszter énekelni kezd. Az emberek nagy ívben kikerülik, biztos, ami biztos, a részegek kiszámíthatatlanok. Pedig megértőbbek is lehetnénk. Sorsdöntő fordulóponthoz jutott embertársunk élete. Ma ugyanis kizárólag arra ivott, hogy jövőre új életet kezd, soha többé ital, elég volt a léha életből. Erre tényleg inni kellett. És nem is egyedül jutott erre a nemes elhatározásra, ott, a talponállóban voltak vagy húszán. Aztán elindul egyet hátra, kettőt előre és nagynehe- zen eljut a következő fáig Azt is átöleli, szorítja és most már nem énekel. Kiabál, zeng az utca: „holnaptól új életet kezdek.” Pontos terv — utóvizsga I. Z. egyetemista, de soha sincs ideje a tanulásra. Elfoglalt ember: két kislánynak udvarol egyszerre. Még szerencse, hogy az első vizsgája csak január közepén lesz. Akkor már lehet, hiszen elsején úgyis új életet kezd. Naponta 8 órát tanul, reggel 8-tól délután négyig. Már elkészült a pontos terv is, bejegyezte noteszába, hogy melyik napon hány oldalt kell megtanulnia. Ahogy közeledett az új év, úgy szaporodtak I. Z. noteszában a helyesbítések. A lapszámokat ismét meg ismét el kellett osztania a tanulásra fennmaradó napok számával. Fárasztó az osztás, különösen, ha ilyen gyakorisággal tesszük. És milyen unalmas. A számtani műveletben ugyanis egyetlen az állandó, a változatlan, a megtanulandó oldalak száma. Lassan bekerül az utóvizsga dátuma is a noteszba, és akkor kezdheti elölről — a számolást. Szakítás Károllyal Zs. sokáig nagyon szerette Károlyt, aki aligha sorolható a hűségesek típusába. Itt látták ezzel, ott meg azzal. Zs. mindig megbocsátott, de most már nagyon unja. örökké csak a telefont kell lesnie, hogy mikor hívja már Károly, és hív- ja-e ma, vagy mással randevúzik. Zs. úgy döntött, elege van Károlyból. Szilveszterkor szakít a fiúval. Pontban éjfélkor megmondja: fel is út, le is út Formálgatta a mondatokat, mit fog mondani, és a tükör előtt is eljátszotta szerepét, hogy fölényes, előkelő legyen. Aztán módosított tervén; éjfélkor — csók helyett — mégiscsak szívtelenség lenne. Jobb lesz elhalasztani másnapra. Persze, az sem a legjobb megoldás, ha másnaposán, kimerültén ilyen helyzet elé állítja Károlyt. Különben is tízre színházjegyük van, oda még elmennek együtt... és a többit majd meglátja. Persze, új életet lehet kezdeni. De nem január elsején és nem hétfőn, vagy holnap. Ma, most, itt, rögtön. Árokszállási Éva Mi a különbség a férfi és a nő között? heodor, a bölc$, aki hosz- szú életét a női lélek rejtelmeinek kutatásával töltötte, amikor a kilencvenedik évébe lépett, elhatározta, hogy vizsgálódásainak eredményét írásban örökíti meg az utókor számára. Maradandót akart alkotni, azzal a céllal, egyrészt, hogy életművét méltó emlék őrizze; másrészt meg akarta kímélni tudós férfitársait és utódait attól, hogy idejüket olyan tudományos búvárkodásra pazarolják, ami az ő működése után újabb eredményre már nem vezethetne. A bölcs Theodor ugyanis több mint hét évtizedes elméleti és gyakorlati vizsgálódás után csalhatatlan bizonyossággal megállapította a férfi és nő közötti leglényegesebb, mondhatni alapvető különbséget. — Kitűnő a munkája, Theodor mester — kezdte a kiadó minden köntörfalazás nélkül, ami lektorálással foglalkozó egyéneknél szerfölött ritka jelenség. — Ki is adjuk a fejtegetéseit, jobban mondva fejtegetését, még pontosabban: egv tapasztalt elme életművének a kellő terjedelembe sűrített tanítását. Díszes kiállításban és nagy példányszámban jelentetjük meg a könyvet, hogy a nemes tartalom méltó köntösben kerüljön áz olvasók kezébe. S a filozófiai tanulmány még a szerző életében megjelent. Valóban szép kiállításban és nagy példányszámban került a könyvárusokhoz a kötet; tartalma mindössze ennyi volt: A nők — a férfiakkal ellentétben — sohasem azért fordulnak meg olykor egy-egy férfi után az utcán, hogy még egyszer megnézzék a férfit, hanem azért, hogy megfigyelhessék: vajon a férfi megfor- dult-e őutánuk. Ez a leglényegesebb különbség a nő és a férfi közt. Heves Ferenc Különös napló XII. 5. Ma tudtam meg, milyen az, amikor az embert lábbal tiporják. Különös, de számomra ez természetesebb, mint amikor kesztyűs kézzel bánnak velem. Elememben érzem magam. Bizonyára azért, mert távol áll tőlem a gyengeség, XII. 6. Ügy látszik, van önismeretem: nem tévedtem, kemény jellem vagyok. Az az alak, akit a sors fölém rendelt, reggeltől estig a keménységemtől sziszeg. Tőlem ne is várjon mást, én nem vagyok az a természet, aki a fölötte- sétől hétrét görnyed. Előbb torom meg én őt, mint ő engem! XII. 10. Négynapi szabadságot kaptam, de nem érzem jól magam. Levitézlett, kopott elemekkel zártak össze. Még a levegőjüket se bírom. Hiába, haladó természet vagyok, szó szerint. XII. II. Ma aztán haladhattam eleget Csak azt találom kissé sértőnek, hogy bármily erős a természetem, más utat nem választhatok, mint amelyikre a főnököm rálépett. Remélem, a hatásomra majd csak megváltozik. Nő — valahogy majd csak megtöröm! XII. 12. Kemény magatartásom hatására naphosszat meggyötörtén ül, és csak lógatja a lábát. A legnagyobb baj, hogy tehetetlen vagyok azzal szemben, hogy mindún- talan letol a sárga földig. HiA szórakozott Azt állítják rosszakaróim, hogy a szórakozottság országos rekordere vagyok, de ezt határozottan túlzásnak tartom. Ez az emberi gyengeségem már egészen kis koromban jelentkezett. Kétéves lehettem, amikor apám egyik jóbarátja jött hozzánk látogatóba. Mesélte, hogy az én koromban a nebulók már lerántják a térítőt, és összetörik a porcelánokat. Ez rögtön megütötte a fülemet, és tüstént rán- cigálni kezdtem a csipketerítőt a pohárszékről. De csodálatosképp a feketés- készlet a bútordarab szélén megállapodott, kicsit ballanszírozott ugyan, de ott maradt. Szüleim ezt kivételes szerencsének minősítették és összecsókoltak örömükben. En később rájöttem, hogy csak a kártevő mozdulatom szakadt félbe. Valami más terelte el a figyelmem a kritikus pillanatban. Egyszerűen elfelejtettem továbbrántani a térítőt. Esküvőm napján sem hagyott el állhatatos feledékenységem. Az ébresztő csörgött, én kinyúltam a paplan alól, és elzártam a berregőt. Egyszerűen kiesett az emlékezetemből az anyakönyvvezető. Később a násznép törte vám a lakásajtót. — A menyasszonyod kint vár az autóban, és te még az ágyban horkolsz? — förmedt rám az ellenoldal násznagya. — Miért? Milyen nap van ma? — kérdeztem álomittasan. — Tíz órakor lett volna az esküvőd, most fél tizenegy. — Igazatok van. Teljesen kiesett az emlékezetemből — simítottam végig a homlokomon. — Most mit csináljunk? — toporzékolt az apósjelölt. — Kérjetek másik terminust az anyakönyvvezetőtől. Jobb később, mint soha — ezzel párnáimra hanyatlottam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az esküvőt. Megtudtam, hogy ex- menyasszonyom később a férje kisujját harapta át féltékenységében. Két hónapot kapott ezért az apró felhevüléséért. Ekkor eszméltem rá, hogy milyen hatalmas szövetségesem a feledékeny ség. Fogyatékosságom álmaimban is nyomon kísért. A bőröndöm nélkül szálltam le az állomáson. Kétségbeesve rohantam vissza, de a vonatot már elindították. Ve- rítékezve tértem magamhoz. Ezt a ballépést korrigálni fogom, szögeztem le elszántan. Üjból elaludtam tehát, és továbbálmodtam a történetet. Megállíttattam a vonatot az ál- lomásfönökkel. Bőröndöm még ott volt a helyén. Könnyű szívvel nyálaztam ki a büntetést leleményes közbelépésemért. Egyik reggel osztályvezetőm asztalához ültem le tévedésből. Pillantásom rögtön a határidős jelentésre esett, melyet főnököm elmulasztott elkészíteni. Ijedten felszisszentem, mert még nem jöttem rá, hogy másik íróasztalnál ülök. Gyorsan legépeltem tehát a jelentést. Eél óra múlva Porkoláb elvtárs is megérkezett, akit hírhedt nyakcsavarónak ismertek a munkatársak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — hallom a főnököm hangját, amely beillett egy felhergelt gorilla üvöltésének. — Ez az én asztalom, Porkoláb elvtársi — szóltam határozottan és mélyen a szemébe néztem. — Maga megőrült, Cimbaliszta! Takarodjék vissza a helyére! — harsogta egyenest a dobhártyámba. Ekkor már magam is rájöttem újabb balfogásomra. De nem vesztettem el a nyugalmam. — És a jelentés, a tizenkét exkavátorról? Az smafu? Ma kilencre kellett volna készen lennie! Porkoláb a fejéhez kapott, és lényegesen lehalkította a hangját. v — Igaza van, Cimbaliszta. Mit lehet itt tenni? öt perc múlva kilenc. — Ne izguljon, barátom! Fogja, itt a kész jelentés. Mehet vele az igazgatóhoz. — Cimbikém, maga egy angyal! — veregette meg a vállam. — Mától helyettes osztályvezető. Láthatják, nem is olyan megvetendő hiba a szórakozottság. Hunyadi István vatala különben tegnap egy sürgős ügy elintézésével bízta meg; meg kell hagyni: engem nem hagy ki semmiből. Elindultunk, de ahelyett, hogy feladatunkat végeznénk, egymás uszályába kerülve, behúztuk egymást egy eszpresszóba, és ott ültünk két óra hosszat. A ránk kényszerített passzivitás megalázó, és ez még semmi. Egyszer csak ellökött magától, indulatos mozdulattal. Sosem kedveltem ezt a nőt, de eddig legalább egy bizonyos ponton találkoztunk, most meg mindenestül el taszít! O bánja meg, nem lesz könnyű újból összeidomulnia velem! XII. 14. Belátom, hogy én nem tudom őt megváltoztatni. Ügy látszik, minden női fölöt- tes hisztérikus: utál, szenved miattam, mégis ragaszkodik hozzám. És mindez csupán azért, hogy megtiporjon. De már nem érdekel, ki marad fölül ebben a véres küzdelemben, mert tegnaptól minden megváltozott: megpillantottam egy illetőt az eszpresszóban. Ö is a főnökével volt; de milyen jó bőr, micsoda formák! Alig várom, hogy újra'lássam. Ügy láttam, az ő főnöke is anyag- beszerző, így hát remélhetem, hogy holnap, munkaidő alatt ismét találkozunk az eszpresz- szóban... ★ A cipő naplója itt megszakad. De folytatódnia kell, a Cipőmodellező Vállalat ugyanis csak azzal a kikötéssel kölcsönzi kísérletezésre szánt új modelljeit, hogy a cipő legapróbb reagálásait is naplóban kell rögzíteni. Péreli Gabriella Viccfesztivál PÁRIZS — Nem tudnál egy jó főorvost ajánlani, Mireille? — Mi bajod van, drágám? — Semmi, csak férjhez akarok menni... BERLIN — Berontottam a főnőkhős, az asztalra csaptam, és kértem, azonnal emelje fel a fi-* zetésem. — S mit szólt a főnök? — Semmit. A büfében volt_j VARSÓ Az ifjú férj barátainak mutogatja esküvői képeit. Egyik barátja megkérdi: — Mondd, miért állsz olyan messze a feleségedtől? — Azért, hogy ha elválunk, kettévághassuk a képet... ROMA Egy hölgy egy fajkutyára alkuszik, és megkérdi az eladótól : — Ez a kutya valóban olyan előkelő származású? — Annyira az, asszonyom, hogy ha beszélni tudna, se önnel, se velem nem állna szóba!... BUKAREST — Szeretném megjavíttatni az órámat. Mennyibe kerül? — Mi a baja? — Fogalmam sincs! — Hetvenöt lej!.. _ NEW YORK — Megmondtam a lányomnak, hogy ha valaki meg meri csókolni,, agyonlövöm az illetőt. — S erre ő? — Azt mondta, hogy akkor vegyek gépfegyvert... FRANKFURT A repülőgép motorja elromlik. A gép zuhanni, kezd, s a rémült utasok között egyszerre megjelenik a pilóta, ejtőernyővel felszerelve, ugrásra készen. — Ne aggódjanak, kérem — mondja. — Segítségért megyek ... * BELGRAD Egy hölgy válogat a cipőboltban : — Nem tudom, milyen cipő kell, de alacsony sarka legyen. — Mihez akarja viselni? — Kopasz, kövér étteremvezetőhöz ... BUENOS-AIRES Az egyik Buenos-Aires-i mozi pénztárához odalép egy revolveres férfi: — Nem tetszik a film, se- nora. Ide a kasszával!... BECS Telefonbeszélgetés. Férfihang: — Nagyon haragszol rám, kedves? Női hang: — Igen. Rögtön szakítanék veled, ha nem lennél a legjobb barátnőm férje!... Révész Tibor gyűjtéséből
