Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

12 PEST JlfcCV kMírlap 1972 DECEMBER 31., VASÄRNAP SZILVESZTER, 1972 // Új életet kezdünk" Ilyenkor év vége felé szí­vünkre tesszük kezünket, vagy nem tesszük, tükörbe nézünk vagy magunkba és megméret­tetünk. Engedékenyebbek, megbocsátóbbak vagyunk az ünnepek táján, fátylat a múlt­ra, azon már változtatni nem lehet. De majd jövőre! Jövő­re minden másképp lesz, el­hagyjuk rossz szokásainkat és csupa jót teszünk. Fogadal­mak, tervek, elhatározások. A jelszó: új életet kezdek. A mérlegkészítés magánügy, eredményeiről aligha beszé­lünk őszintén. A fogadalmak­ról igen. Arról beszélni kell. Hadd tudják meg mások is és nevessenek ki, ha nem úgy lesz. Legfeljebb együtt neve­tünk. „Erre inni kell!" Kettőt előre, egyet hátra, az­tán egyet előre, kettőt balra. Még jó, hogy keze ügyében van az a fa, szorosan átöleli és ÉV VÉGE Galambos Szilveszter hu­moristával, vagyis önma­gámmal év végi beszélge­tésen vettem részt. Hellyel kínálom magam, aztán fel­teszem az első kérdést: mi a véleménye az 1972-es esztendőről? — Takarékos év volt, ezért engedje meg, hogy rövid legyek. A „fentről” vidékre látogató hivatalos ■embereket még mindig túl nagy eszem-iszommal fo­gadták odalent. — És a vidékről Pestre látogatókat? — A váróterem van olyan kényelmes, mint sok szállo­dánk elhanyagolt szobája. — Ugyan, ne vicceljen! Egyéb észrevétel? — Ebben az esztendőben már szép számmal mentek orvosok vidékre. — Dolgozni? — Nyaralni. Ezért vidé­ken sok helyüttt kitűnő az egészségügyi statisztika. — Hogyhogy? — Ilyen körülmények között senki sem mer be­teg lenni. — Milyen volt i972-ben a paraszfiatalok Pestre vándorlása? — Erre csak egy rövid példát. Jártam egy megyei téeszben. Ott hetvenéves volt a KISZ-titkár. — Csakugyan? — Kit választhattak vol­na meg? Ö volt a legfiata­labb a tsz-ben! — Ugyan, maguk humo­risták mindent eltúloznak. Búcsúzóul: mit kíván az Olvasóknak 1973-ra? — Bort, búzát, békessé­get, s mindehhez jó egész­séget! — Még csak annyit, hol tölti a nevenapját? — Szilveszterkor a sógo- roméknál leszek vendégség­ben. Tíz percet késik az órájuk. — Ez mire jó? — Tíz ' perccel később lesz náluk éjfél, s így az ember tovább marad fiatal! Galambos Szilveszter énekelni kezd. Az emberek nagy ívben kikerülik, biztos, ami biztos, a részegek kiszá­míthatatlanok. Pedig megér­tőbbek is lehetnénk. Sorsdöntő fordulóponthoz jutott ember­társunk élete. Ma ugyanis ki­zárólag arra ivott, hogy jövő­re új életet kezd, soha többé ital, elég volt a léha életből. Erre tényleg inni kellett. És nem is egyedül jutott erre a nemes elhatározásra, ott, a talponállóban voltak vagy hú­szán. Aztán elindul egyet hát­ra, kettőt előre és nagynehe- zen eljut a következő fáig Azt is átöleli, szorítja és most már nem énekel. Kiabál, zeng az utca: „holnaptól új életet kez­dek.” Pontos terv — utóvizsga I. Z. egyetemista, de soha sincs ideje a tanulásra. Elfog­lalt ember: két kislánynak udvarol egyszerre. Még sze­rencse, hogy az első vizsgája csak január közepén lesz. Ak­kor már lehet, hiszen elsején úgyis új életet kezd. Naponta 8 órát tanul, reggel 8-tól dél­után négyig. Már elkészült a pontos terv is, bejegyezte no­teszába, hogy melyik napon hány oldalt kell megtanulnia. Ahogy közeledett az új év, úgy szaporodtak I. Z. noteszá­ban a helyesbítések. A lapszá­mokat ismét meg ismét el kel­lett osztania a tanulásra fenn­maradó napok számával. Fá­rasztó az osztás, különösen, ha ilyen gyakorisággal tesszük. És milyen unalmas. A számtani műveletben ugyanis egyetlen az állandó, a változatlan, a megtanulandó oldalak száma. Lassan bekerül az utóvizsga dátuma is a noteszba, és akkor kezdheti elölről — a számolást. Szakítás Károllyal Zs. sokáig nagyon szerette Károlyt, aki aligha sorolható a hűségesek típusába. Itt látták ezzel, ott meg azzal. Zs. min­dig megbocsátott, de most már nagyon unja. örökké csak a telefont kell lesnie, hogy mi­kor hívja már Károly, és hív- ja-e ma, vagy mással rande­vúzik. Zs. úgy döntött, elege van Károlyból. Szilveszterkor szakít a fiúval. Pontban éjfél­kor megmondja: fel is út, le is út Formálgatta a mondatokat, mit fog mondani, és a tükör előtt is eljátszotta szerepét, hogy fölényes, előkelő legyen. Aztán módosított tervén; éjfél­kor — csók helyett — mégis­csak szívtelenség lenne. Jobb lesz elhalasztani másnapra. Persze, az sem a legjobb meg­oldás, ha másnaposán, kime­rültén ilyen helyzet elé állítja Károlyt. Különben is tízre színházjegyük van, oda még elmennek együtt... és a többit majd meglátja. Persze, új életet lehet kez­deni. De nem január elsején és nem hétfőn, vagy holnap. Ma, most, itt, rögtön. Árokszállási Éva Mi a különbség a férfi és a nő között? heodor, a bölc$, aki hosz- szú életét a női lélek rejtelmeinek kutatásá­val töltötte, amikor a kilenc­venedik évébe lépett, elhatá­rozta, hogy vizsgálódásainak eredményét írásban örökíti meg az utókor számára. Mara­dandót akart alkotni, azzal a céllal, egyrészt, hogy életmű­vét méltó emlék őrizze; más­részt meg akarta kímélni tu­dós férfitársait és utódait at­tól, hogy idejüket olyan tudo­mányos búvárkodásra pazarol­ják, ami az ő működése után újabb eredményre már nem vezethetne. A bölcs Theodor ugyanis több mint hét évtize­des elméleti és gyakorlati vizs­gálódás után csalhatatlan bi­zonyossággal megállapította a férfi és nő közötti leglényege­sebb, mondhatni alapvető kü­lönbséget. — Kitűnő a munkája, Theo­dor mester — kezdte a kiadó minden köntörfalazás nélkül, ami lektorálással foglalkozó egyéneknél szerfölött ritka je­lenség. — Ki is adjuk a fejte­getéseit, jobban mondva fej­tegetését, még pontosabban: egv tapasztalt elme életművé­nek a kellő terjedelembe sű­rített tanítását. Díszes kiállí­tásban és nagy példányszám­ban jelentetjük meg a könyvet, hogy a nemes tartalom méltó köntösben kerüljön áz olvasók kezébe. S a filozófiai tanulmány még a szerző életében megjelent. Valóban szép kiállításban és nagy példány­számban került a könyváru­sokhoz a kötet; tartalma mind­össze ennyi volt: A nők — a férfiakkal ellen­tétben — sohasem azért for­dulnak meg olykor egy-egy férfi után az utcán, hogy még egyszer megnézzék a férfit, hanem azért, hogy megfigyel­hessék: vajon a férfi megfor- dult-e őutánuk. Ez a leglénye­gesebb különbség a nő és a férfi közt. Heves Ferenc Különös napló XII. 5. Ma tudtam meg, mi­lyen az, amikor az embert lábbal tiporják. Különös, de számomra ez természetesebb, mint amikor kesztyűs kézzel bánnak velem. Elememben érzem magam. Bizonyára azért, mert távol áll tőlem a gyengeség, XII. 6. Ügy látszik, van ön­ismeretem: nem tévedtem, ke­mény jellem vagyok. Az az alak, akit a sors fölém rendelt, reggeltől estig a keménysé­gemtől sziszeg. Tőlem ne is várjon mást, én nem vagyok az a természet, aki a fölötte- sétől hétrét görnyed. Előbb to­rom meg én őt, mint ő engem! XII. 10. Négynapi szabadsá­got kaptam, de nem érzem jól magam. Levitézlett, kopott ele­mekkel zártak össze. Még a levegőjüket se bírom. Hiába, haladó természet vagyok, szó szerint. XII. II. Ma aztán haladhat­tam eleget Csak azt találom kissé sértőnek, hogy bármily erős a természetem, más utat nem választhatok, mint ame­lyikre a főnököm rálépett. Re­mélem, a hatásomra majd csak megváltozik. Nő — vala­hogy majd csak megtöröm! XII. 12. Kemény magatar­tásom hatására naphosszat meggyötörtén ül, és csak ló­gatja a lábát. A legnagyobb baj, hogy tehetetlen vagyok azzal szemben, hogy mindún- talan letol a sárga földig. Hi­A szórakozott Azt állítják rossz­akaróim, hogy a szó­rakozottság országos rekordere vagyok, de ezt határozottan túl­zásnak tartom. Ez az emberi gyengeségem már egészen kis ko­romban jelentkezett. Kétéves lehettem, amikor apám egyik jóbarátja jött hoz­zánk látogatóba. Me­sélte, hogy az én ko­romban a nebulók már lerántják a térí­tőt, és összetörik a porcelánokat. Ez rög­tön megütötte a füle­met, és tüstént rán- cigálni kezdtem a csipketerítőt a po­hárszékről. De csodá­latosképp a feketés- készlet a bútordarab szélén megállapodott, kicsit ballanszírozott ugyan, de ott maradt. Szüleim ezt kivéte­les szerencsének mi­nősítették és össze­csókoltak örömük­ben. En később rájöt­tem, hogy csak a kár­tevő mozdulatom sza­kadt félbe. Valami más terelte el a fi­gyelmem a kritikus pillanatban. Egysze­rűen elfelejtettem továbbrántani a té­rítőt. Esküvőm napján sem hagyott el állha­tatos feledékenysé­gem. Az ébresztő csörgött, én kinyúl­tam a paplan alól, és elzártam a berregőt. Egyszerűen kiesett az emlékezetemből az anyakönyvvezető. Később a násznép törte vám a lakásaj­tót. — A menyasszo­nyod kint vár az au­tóban, és te még az ágyban horkolsz? — förmedt rám az el­lenoldal násznagya. — Miért? Milyen nap van ma? — kér­deztem álomittasan. — Tíz órakor lett volna az esküvőd, most fél tizenegy. — Igazatok van. Teljesen kiesett az emlékezetemből — si­mítottam végig a homlokomon. — Most mit csinál­junk? — toporzékolt az apósjelölt. — Kérjetek másik terminust az anya­könyvvezetőtől. Jobb később, mint soha — ezzel párnáimra ha­nyatlottam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az esküvőt. Meg­tudtam, hogy ex- menyasszonyom ké­sőbb a férje kisujját harapta át féltékeny­ségében. Két hóna­pot kapott ezért az apró felhevüléséért. Ekkor eszméltem rá, hogy milyen hatal­mas szövetségesem a feledékeny ség. Fogyatékosságom álmaimban is nyo­mon kísért. A bőrön­döm nélkül szálltam le az állomáson. Két­ségbeesve rohantam vissza, de a vonatot már elindították. Ve- rítékezve tértem ma­gamhoz. Ezt a bal­lépést korrigálni fo­gom, szögeztem le el­szántan. Üjból el­aludtam tehát, és to­vábbálmodtam a tör­ténetet. Megállíttat­tam a vonatot az ál- lomásfönökkel. Bő­röndöm még ott volt a helyén. Könnyű szívvel nyálaztam ki a büntetést lelemé­nyes közbelépése­mért. Egyik reggel osz­tályvezetőm asztalá­hoz ültem le téve­désből. Pillantásom rögtön a határidős jelentésre esett, me­lyet főnököm elmu­lasztott elkészíteni. Ijedten felszisszen­tem, mert még nem jöttem rá, hogy má­sik íróasztalnál ülök. Gyorsan legépeltem tehát a jelentést. Eél óra múlva Por­koláb elvtárs is meg­érkezett, akit hírhedt nyakcsavarónak is­mertek a munkatár­sak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — hallom a főnököm hangját, amely beil­lett egy felhergelt gorilla üvöltésének. — Ez az én aszta­lom, Porkoláb elv­társi — szóltam ha­tározottan és mélyen a szemébe néztem. — Maga megőrült, Cimbaliszta! Taka­rodjék vissza a he­lyére! — harsogta egyenest a dobhár­tyámba. Ekkor már magam is rájöttem újabb balfogásomra. De nem vesztettem el a nyugalmam. — És a jelentés, a tizenkét exkavátor­ról? Az smafu? Ma kilencre kellett volna készen lennie! Porkoláb a fejéhez kapott, és lényege­sen lehalkította a hangját. v — Igaza van, Cim­baliszta. Mit lehet itt tenni? öt perc múl­va kilenc. — Ne izguljon, ba­rátom! Fogja, itt a kész jelentés. Mehet vele az igazgatóhoz. — Cimbikém, ma­ga egy angyal! — ve­regette meg a vállam. — Mától helyettes osztályvezető. Láthatják, nem is olyan megvetendő hi­ba a szórakozottság. Hunyadi István vatala különben tegnap egy sürgős ügy elintézésével bízta meg; meg kell hagyni: engem nem hagy ki semmiből. Elin­dultunk, de ahelyett, hogy fel­adatunkat végeznénk, egymás uszályába kerülve, behúztuk egymást egy eszpresszóba, és ott ültünk két óra hosszat. A ránk kényszerített passzivitás megalázó, és ez még semmi. Egyszer csak ellökött magától, indulatos mozdulattal. Sosem kedveltem ezt a nőt, de eddig legalább egy bizonyos ponton találkoztunk, most meg min­denestül el taszít! O bánja meg, nem lesz könnyű újból össze­idomulnia velem! XII. 14. Belátom, hogy én nem tudom őt megváltoztatni. Ügy látszik, minden női fölöt- tes hisztérikus: utál, szenved miattam, mégis ragaszkodik hozzám. És mindez csupán azért, hogy megtiporjon. De már nem érdekel, ki marad fö­lül ebben a véres küzdelem­ben, mert tegnaptól minden megváltozott: megpillantottam egy illetőt az eszpresszóban. Ö is a főnökével volt; de milyen jó bőr, micsoda formák! Alig várom, hogy újra'lássam. Ügy láttam, az ő főnöke is anyag- beszerző, így hát remélhetem, hogy holnap, munkaidő alatt ismét találkozunk az eszpresz- szóban... ★ A cipő naplója itt megsza­kad. De folytatódnia kell, a Ci­pőmodellező Vállalat ugyanis csak azzal a kikötéssel köl­csönzi kísérletezésre szánt új modelljeit, hogy a cipő legap­róbb reagálásait is naplóban kell rögzíteni. Péreli Gabriella Viccfesztivál PÁRIZS — Nem tudnál egy jó főor­vost ajánlani, Mireille? — Mi bajod van, drágám? — Semmi, csak férjhez aka­rok menni... BERLIN — Berontottam a főnőkhős, az asztalra csaptam, és kér­tem, azonnal emelje fel a fi-* zetésem. — S mit szólt a főnök? — Semmit. A büfében volt_j VARSÓ Az ifjú férj barátainak mu­togatja esküvői képeit. Egyik barátja megkérdi: — Mondd, miért állsz olyan messze a feleségedtől? — Azért, hogy ha elválunk, kettévághassuk a képet... ROMA Egy hölgy egy fajkutyára alkuszik, és megkérdi az el­adótól : — Ez a kutya valóban olyan előkelő származású? — Annyira az, asszonyom, hogy ha beszélni tudna, se önnel, se velem nem állna szóba!... BUKAREST — Szeretném megjavíttatni az órámat. Mennyibe kerül? — Mi a baja? — Fogalmam sincs! — Hetvenöt lej!.. _ NEW YORK — Megmondtam a lányom­nak, hogy ha valaki meg me­ri csókolni,, agyonlövöm az il­letőt. — S erre ő? — Azt mondta, hogy akkor vegyek gépfegyvert... FRANKFURT A repülőgép motorja elrom­lik. A gép zuhanni, kezd, s a rémült utasok között egyszer­re megjelenik a pilóta, ejtőer­nyővel felszerelve, ugrásra ké­szen. — Ne aggódjanak, kérem — mondja. — Segítségért me­gyek ... * BELGRAD Egy hölgy válogat a cipő­boltban : — Nem tudom, milyen cipő kell, de alacsony sarka legyen. — Mihez akarja viselni? — Kopasz, kövér étteremve­zetőhöz ... BUENOS-AIRES Az egyik Buenos-Aires-i mozi pénztárához odalép egy revolveres férfi: — Nem tetszik a film, se- nora. Ide a kasszával!... BECS Telefonbeszélgetés. Férfi­hang: — Nagyon haragszol rám, kedves? Női hang: — Igen. Rögtön szakítanék veled, ha nem lennél a leg­jobb barátnőm férje!... Révész Tibor gyűjtéséből

Next

/
Oldalképek
Tartalom