Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-29 / 305. szám
A PESmEfrYLI HÍRLAP KPLÖNklAEMisÄ' XVI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1972. DECEMBER 29., PÉNTEK Fiatalok a konzervgyárban Helytállnak a munkában és a tanulásban Erkölcsi és anyagi megbecsülés Örvendetes - vagy mégsem? Örömmel értesültem lapunk december 19-i számából arról, hogy egyik nagy fűszerüzletünkben bevezették a „helyszíni italozást”. Elárulom a nagy titkot: a város területén lévő többi bolt egyikében-másikában szintén kísérleteznek eme nagyszerű és humanitást kifejező kezdeményezéssel. Csak örülhetünk neki! 1. Felosztanak a kocsmák és illegális italmérések vevőkörei, s nyilvánvalóan ráfizetéssel nem üzemeltetik majd egyik vendéglátó helyet sem, bezár valameny„ nyi. 2. A boltok munkakezdés után nyitnak: csupa józan, italtól mentes gyomrú és fejű dolgozó kezd tehát naponta munkába. 3. Nem lesz csendhábo- rítás. A boltokban iszoga- tók ugyanis egyelőre nem dalolnak. Csak isznak. Hát nem jó ez? B. I. Söprik a Farkas utcát Minden kezdet nehéz, tartja a közmondás. Nehéz a fiataloknak, az idősebbeknek is, ha új munkahelyen dolgoznak. Mégis legtöbbször csak a fiatalokat bírálják, a régi dolgozók sokszor türelmetlenebbek velük szemben, ha hibát követnek el, selejtet gyártanak. Pedig az első biztatás többet ér, mint a későbbi sorozatos dicséret, elismerés. A konzervgyár megfiatalodott üzem: harminc éven aluli dolgozója 1334 van, közülük 732 nő. Négyszáz- hármaV szakmunkások, s a nők aránya sem rossz, mert 142 nő szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt. Sajnos, a fiatalok között 562 segédmunkás akad (310 nő). Ha figyelembe vesszük, hogy a 30 éven aluli fiataloknak minden lehetőségük megvan a szakma megszerzésére, a továbbtanulásra, akkor ez az arány nagyon elszomorító. Előidézőjük maguk a szülők is, akik a gyors kenyérkereset reményében támogatják gyermekeik munkába állását, mégpedig úgy, hogy szakmát nem adnak kezükbe. Mennyivel könnyebb és előnyösebb lenne valamennyiüknek, ha szakmunkás-bizonyítvánnyal kezdhetnék meg a munkát, s már az induláskor magasabb órabért kaphatnának. A konzervgyárban szerencsére megszervezik a különféle oktatási formákat, a hiányokat pótolhatják a fiatalok és öregek egyaránt. Jelenjó hír — panasz helyett Megjavították a kutat Hetek óta nem működött jól a Tulipán cukrászda mellett lévő közkút. (Hétvezér utca sarok). Reggelente kétes tisztaságú vizet lottyantott bele, aki elsőnek vette igénybe, és elkezdte a pumpálást. Bizony, egy- egy kannányi víz felhúzása sok időbe és fáradságba került. A környékbeliek kérték, tegyük szóvá a bajt. Éppen helyszíni szemlét akartunk tartani, de amikor odaértünk, egy férfi dolgozott a kút aknájában. A szerelő volt, aki a hibát kereste. Meg is találta, és kijavította. Így a Hétvezér utca környékén lakók panasza helyett a jó hírt közöljük. (bíró) leg száztizenöten vesznek részt állami oktatásban, a politikai képzés különféle tanfolyamait pedig ötszázhetvenen látogatják. A fiatalok részt vesznek a különféle tömegszervezeti, társadalmi testületek munkájában, s a társadalmi szervezetek vezetésében százötvenegyen tevékenykednek. Az idén A szakma ifjú mestere versenyen öt szakmában indultak a konzervgyáriak, összesen százhúszan. S az idén sem maradt el a dicséret: ötvenhárom fiatal kapott kiváló dolgozó jelvényt, hat pedig ennél magasabb fokú kitüntetést, a vele járó anyagi megbecsüléssel. Azok a fiatalok, akik a katonai szolgálat közben elnyerik a kiváló katona kitüntetést, visszatértük után erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek. A számok önmagukért beszélnek, bizonyítva, hogy a fiatalok, ha kellő támogatást kapnak, helytállnak, sőt gyakran túlszárnyalják mestereiket. Takács Paula A Volán ügyeimébe Tehergépkocsi a gyalogjárón Már a gyalogjárón sem biztonságos a gyalogos élete és testi épsége. A Volán vállalat egyik ZIL tehergépkocsija pénteken délután, négy óra körül, a Dózsa György úton jött, elég tekintélyes sebességgel. A kanyart valószínűleg nem tudta bevenni, mert végigszáguldott a gyalogjárón, végig, egészen a mozi melletti önkiszolgáló boltig. A gyalogosok rémülten ugrottak be előle a kapualjakba. A bolt mellett megállva, a kocsifülkéből három dalia lépett le, s indult a bolt felé. A kocsi kék pufajkás vezetője nyilván csak tisztelgő látogatást tett, ugyanis két kísérője kétdecis pálinkásüvegeket szorongatott. Már most ez a kérdés: Vo- lánéknál a gépkocsi előadója külön oktatásban részesíti a ZIL-teherautó említett pilótáját, hogy a gyalogosokat ijesztgesse? Amikor odaértem, már száz méterrel arrébb robogott a teMA ES HOLNAP: Mentesítő vonatok Ma, december 29-én, men- I tesítő gyorsvonat indul 15 óra ] 11 perckor Budapest Nyugati I • • A KEVESEBB A BÖLLER Érdemes-e sertést hizlalni? JÓ HÍRŰ A KÖRÖSI KOLBÁSZ Mindig karácsony és újév tájára esik a sertésvágások főidénye. Évről évre kevesebb sertést vágnak a házaknál, jórészt azért, mert sokan már nem szeretnek sertéshizlalással bajlódni. Nagykőrösön aránylag még elég gyakori a sertésvágás, de például Cegléden annyira kezd kimenni a divatból, hogy mint egy ottani ismerősöm panaszolta, az egész városban nem talált a sertésvágáshoz „béliért”, s az egyik környékbeli községből kellett hívnia egy szakembert, aki a munkát vállalta. Egy mai disznótor A napokban ellátogattam egy körösi disznótorba, az Ady Endre utcába. Bacsó Ambrus, az Arany János Termelőszövetkezet gépkocsivezetője vágott sertést, és a termelőszövetkezet egyik mezőgazdasági dolgozója, Váróczi László volt a böllér. Már a kolbászt töltötték, mikor beköszöntem. A böllér- mester nagy szakértelemmel végezte munkáját. Kívánatos, szép kötözött szalámirudakat is készített. — Hogy vált be a sertés? — Nincs rá panasz — mondotta a házigazda. — Egyéves se volt, és megütötte a 160 kilót. Szalonnája, zsírja és húsa is van szépen. — Maguk hizlalták? — Igen, ötödmagával — vette át a szót a háziasszony. — Májusban vettük őket, ezer forintjával, és szinte egyformára híztak. A többit a szomszédoknak adtuk el 22 forintos kilónkénti áron. — Mit ettek az állatok? — Kukorica- és árpadarát. Tápot nem kaptak. — Kifizetődött-e a hizlalás? — Ha a vele járó munkát nem számítjuk, akkor hozott valamit. Mint a takarékba, rakosgattuk az eleségre a pénzt, és most egyszerre kapjuk meg ... Jövőre jobb lesz, a vállalat már 24 forintos átvételi árral köti a szerződést. És a régiek Közben a böllér munkáját figyeltem. Váróczi László már a sajtnakvalót és a hurkába szánt húst készítette, utasításokat adva a kása főzésére is. — Hol tanulta a böllérséget? — Apámtól meg a nagyapámtól — mondotta mosolyogva. — Már vagy tíz esztendeje eljárok a rokonokhoz és ismerősökhöz. így, télidőben, ráérek, nincs olyan sok dolog a termelőszövetkezetben. — Hát arról hallott-e, hogy milyenek voltak a régi disznótorok? — Nagyapám mesélte, hogy volt olyan, amelyik két napig is eltartott. A kolbászhúst bárddal vagdalták össze, és bort öntöttek bele. A leszúrt disznót szalmával pörkölték, s volt úgy, hogy az állat a szalma alatt feléledt, elszaladt, alig tudták elfogni. Az igazi — Van-e abban valami, hogy amíg nem jönnek a fagyok, nem érdemes disznót vágni? — Van. Mert ha kifagy, akkor lesz igazán tartós és jó zamatú a kolbász meg a füstölt hús. És abban a régi közmondásban is van valami, hogy aki nem vág disznót, nem is eszik igazi jót. Erre gondoltam, amikor a kedves háziasszony megkínált disznótoros pecsenyével. ★ A sertésvágások csökkenésével párhuzamosan csökkent a rendszeresen sertést vágni járó böllérek száma is. A böllérek egy-egy sertésvágásért 120 —150 forintot kémek. A körösi kolbásznak egyébként ma is jó híre van. Sokan vidékről is járnak ide kolbászt készíttetni, és kapósak a Szabadság Termelőszövetkezet, illetve az ÁFÉSZ húsüzemének kolbászkészítményei is. Kopa László pályaudvarra, személyvonat, ugyancsak Budapestre, 18 óra 46 perckor; gyorsvonat 19 óra 48 perckor Szegedre. Holnap, december 30-án, gyorsvonat indul 15 óra 11 perckor Budapest Nyugati pályaudvarra, személyvonat pedig 14 óra 54 perckór; gyorsvonat 19 óra 48 perckor indul Szegedre. Mit látunk ma a moziban' A vőlegény nyolckor érkezik. Üj magyar filmvígjáték. Kísérőműsor: Erdei pillanatok. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. AZ ÖTSZÁZADIK a Zakatolnak a gépek a konzervgyár nyomdájában. Gödény István éppen az egyik fölé hajol, valamit töröl rajta, aztán csavarkulccsal igazítja. Hirtelen rám figyel, és megkérdezi : — Mire is kíváncsi tulajdonképpen? — Hogy hívják a fiát? — Istvánnak és Zoltánnak is, egyszerre. — Nagy már? — Hát? Mit mondjak? Élég nagy. — Felesége? — Ö szintén a nyomdában dolgozik, de jelenleg gyermek- gondozási szabadságon van. — Miért döntöttek úgy, hogy névadó ünnepséget tartanak? — Elég gyakran rendeznek hasonlót a konzervgyárban dolgom szülők a gyerekeiknek. — Ezt adja — mutat a mackóra —, az iroda a picinek. Ö lesz tudniillik az ötsrázadik, akinek névadó ünnepség keretében adnak nevet. Bende Jánosné, a konzervgyár szakszervezetének ajándékát hozta el: egy ötszáz forintos nyeremény-takarékbetétkönyvet. — Az ünnepségen — jegyzem a további felvilágosítást — kisdobosok énekelnek majd, s a Komatálat ho-tam dallamára kötik fel a pici nyakára a kisdobos-nyakkendőt. Perlaki Tünde Várnai Zseni: Gyermek című versét, Stefan- kovics Ilona G. Szabó László Egy újszülöttnek, névadásra című költeményét szavalja el. o Nóniusz István, a városi tanács épületének nyugati szárnyában. a családi és társadalmi ünnepségeket rendező iroda helyiségében. hatalmas kulcscsomót vesz elő zsebéből, kinyitja a szekrényt, és hamar kezében terem egy nagy mac, kó, nyakában aranyszalaggal. — Mikor volt az első névadó? — kérdezem Harkai Jó- zsefné anyakönyvvezetőt. — Ügy hiszem. 1961-ben. De, hogy kié, azt nem tudom.' Időközben megérkezett Gödény István is, felesége is, fia is. S’emerei Sándorné a munkatársak nevében nyújtja majd át nekik az ajándékot. Czintos András és Tarczali Rózsa lesznek a névadó szülők. A Rakéta szocialista brigád ünnepel. Ballai József herkocsi. Pedig jó lett volna megtudnom a rendszámát. Nem ártott volna, ha a rendőrség is felhívja nyomatékosan a vezető figyelmét a nyugodt, bravúrmentes közlekedésre. Miklay Jenő Hó még nincs, nem takarja el a szemetet, s e melegebb napokban több a hulladék városszerte. Jakubek Antalnak is több a dolga a Farkas utcában. Varga Irén felvétele SPORT A városi párf-vb tárgyalta A közösségi érdekekel helyezzék előtérbe A sport az általános felfogás szerint a labdarúgással kezdődik és azzal is fejeződik be. Kétségtelenül hagyományos, népszerű sportág a labdarúgás, de nem az egyetlen. Ha Nagykőrösön sportról esik szó, úgy ítélik meg az emberek, hogy a város vezető testületéi nem nyújtanak kellő támogatást a sportnak, sőt, a túlzók még azt is hozzáteszik, a támogatás hiánya következtében nem sikerült a megyei bajnokság elérése, illetve az NB IlI-ban a megmaradás. Maguk a sportvezetők egy része is a nem megfelelő támogatásában látja a bajok eredőjét, holott, a tények birtokában, az indulatokat félretéve, a megítélés sokkal igazabb lenne, ha a realitás talaján vizsgálnák az egész sport s azon belül a nagykőrösi labdarúgás helyzetét is. A megyebajnokság elvesztését azzal magyarázzák, hogy a második félidőben Kecskés III eltörte a lábát, négyen bevonultak katonai szolgálatra, sa megfogyatkozott létszám miatt maradtak ki labdarúgóink az esélyesek sorából. Nos, ha a sporttal foglalkozók folyapatosan, tervszerűen nevelnek az utánpótlást, nem fordulna elő, hogy ilyen esetben széthullik a csapat és a várt eredmények elmaradnak. Sokan hamisan érvelnek, amikor úgy vélik megoldhatónak a labdarúgás gondjait, hogy mivel Nagykőrös rangja, hírneve több megértést kíván, a város vezetőinek nagyobb áldozatokat kell hozniuk, ha kell, erőn felül is. Vajon vállalhatják-e a város vezető testületéi a szocialista munkamorállal ellentétes követelések teljesítését? Mi sem természetesebb, mint az, hogy nem. Igaz, 1958/59-ben bejutott a csapat az NB III-ba, de ezt az eredményt később egyszer sem tudta megismételni. Kinek van joga magasabb bérért, jobb lakáskörülmények biztosításával megvásárolni néhány „aranylábú” labdarúgót akkor amikor a városban élők, élükön a szocialista brigádtagokkal, 4 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a város szépítéséért, előbbre jutásáért? Egész politikánkkal szembekerülnénk, ha csak azért, hogy Nagykőrösnek NB III-as csapata legyen, illetve, hogy az feljebb lépjen, néhány embert több előnyhöz juttatnánk jogtalanul, szemben azokkal, akik naponta megküldenek az eredményekért. A lehetőségek adottak: aki hajlandó futballozni, játsszék, leljen benne örömet játékos és szurkoló egyaránt, de elvtelenül ne jusson senki sem megkülönböztetett előnyökhöz! E téma túlzott felnagyításával elhalványulnak azok az eredmények is, amelyeknek reális talajuk van, és minőségileg fejleszthetők. A városban ot sportkör működik. Kettő ebben az esztendőben megszűnt. Például a 21-es Volán sportkörét nagyon lelkes gárda szervezte, de mert tagjai a vállalat vezetőinek támogatását nem kapták meg, nem tudtak megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amelyekkel szembekerültek. A Pedagógus SE az idén i* szép eredményeiket könyvelhetett el. Donath Ferenc tornában országos ifjúsági bajnok lett, és számtalan nemzetközi versenyen öregbítette a magyar tornászok hírnevét. Figyelmet érdemlő sikereket arattak az atléták és a birkózók (sajnálatos a legutóbbi miskolci sportszerűtlen szereplésük), de szép eredményeket értek el a most NB III-ba jutott kézilabdások is. Ezeknek a sportágaknak van jövőjük és utánpótlásukkal sincs baj. Azt bizonyítják, hogy ahol sportiskola működik, ott gondoskodni tudnak az utánpótlásról, nincs rivalizálás, a sportolás reális alapokon nyugszik. Am az iskolai sportkörökben sincs minden rendben. A testnevelő tanárok ne csak saját presztízsüket védjék, s az iskolavezetők is tegyenek meg mindent, hogy nyilvánvalóvá váljék: a tömegsport és a minőségi sport fejlesztése nem az iskola érdeke csupán, hanem a teljes városé. Többen nem engedik el a fiatalokat más sportkörökbe, amelyekben tovább gyarapíthatnák tudásukat, a közösségi érdeket saját egyéni érdekeik alá rendelik. A sport nem öncél, s nem holmi hobby: a fiataloknak. de a korosabbaknak is szükségük van testedzésre. Néhol mégis magánügynek tekintik a tömegsportot. A 224-es számú szakmunkásképző csaknem félszáz fiatalt tanít, és nincs sportköre. A városi pártbizottság végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta Nagykőrös sportjának helyzetét, és több fontos határozatot hozott a sportélet megjavítására. A legfontosabb teendőt abban jelölte meg, hogy valamennyi sportkörben az edzők, nevelők a közösségi érdekeket helyezzék egyéni érdekeik elé. Ha ezt megteszik, az eredmények jelentősen megjavulnak, megszűnnek az indokolatlan, jogtalan követelődzések, megindul az egészséges fejlődés. (takács)
