Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-29 / 305. szám

MSI uta 1972. DECEMBER 29., PÉNTEK k/Cífíop Irdnyítószámmal A Szentendrei Papírgyárban készítik a különféle mappá­kat, szabványborítékokat, távirat- és értéknyomó borítékokat stb. Az év utolsó negyedében új termékkel is jelentkeztek: csaknem 5 millió irányítószámos borítékot is készítettek. A borítékgyártó gépen készítik az új irányítószámos borítékokat. Ne vegyék zaklalásnak Megkezdődött a kis népszámlálás Bejárók VALAHA HAM. VOLT MA TÖKÖDNEK AZ EMBEREKKEL MIMIK. LÁTNAK VALAMIT Pest megyében megközelítően kétszázezer ember uta­zik naponta a lakása és a munkahelye között. Bejárók. Abban az időben, amikor az ipar elsősorban a nagy­városokban koncentrálódott, a bejárás munkát, meg­élhetést jelentett. Ma, amikor egyre több üzemet telepí­tenek vidékre, a bejárás nem mindig az egyetlen kere­seti forrás, hanem gyakran megszokás, életforma. A Cordatic az Országos Gumiipari Vállalat legna­gyobb gyára. Budapesten, a Kerepesi úton levő, egykor Ruggyanta néven ismert gumigyár munkásgárdája min­dig a főváros környéki településekről verbuválódott. A kétezerkétszázas létszámú gyár jelenleg nyolcszáz­harminchat vidéki munkást foglalkoztat, elsősorban Pest megyéből. Hosszabb szerelvényt várnak December 28-án, csütörtökön „kis népszámlálás” kezdődött: a lakosság számbavétele ezút­tal az ország népességének mindössze két százalékára ter­jed ki. A mikrocenzus sorában az ös&zeírók a lakás- és a sze­mélyi adatokon kívül arról is érdeklődnek, hogy a megkérdezett foglalko­zásában volt-e változás, il­letve hogyan alakultak életkörülményei. Egy-egy háztartásban legfel­jebb két témakörben tesznek fel kérdéseket az összeírok, ugyanis a „kiválasztottak” egy részénél az életkörülmények alakulását, más részénél a fog­lalkozásváltozást tudakolják. Az összeírandók kiválasz­tása véletlenszerűen történik. A, népszámlálás előkészülete­ként a Központi Statisztikai Hivatal ezer olyan — 5000 lé­lekszámúnál nagyobb — kis- és nagyközséget, illetve várost választott ki, ahol egy-egy fog­lalkozás jellemző a település­re. Ezekben 4 ezer számláló­körzetet alakítottak ki. A Pest megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet által szerkesztett, most megjelent Pályaválasztási Tájékoztató ezúttal vaskosabb és tartal­masabb könyv az előző esz­tendőkben megjelenteknél. Sok új adatot tartalmaz, mégpe­dig áttekinthetően. Ebben az iskolaévben előreláthatólag 11 ezer fiatal végzi el az általá­nos iskolát, körülbelül 5400 fiú és 5600 leány. Közülük Pest megye te­rületén gimnáziumban 1460, szakközépiskolában 850, gép- és gyorsíró iskolában 160, szakmunkásképző iskolában 3400, tehát, összesen 6810 folytathatja tanulmányait. Fő­városi és más megyék gim­náziumaiban 500—600, szak- középiskoláiban 1500—1600, gép- és gyorsíró iskoláiban 400—500, a szakmunkásképző intézményekben 2800—3000, vagyis összesen: 5200—5700 Pest megyei fiatal részére lesz hely. Így a végzősök szá­mánál nagyobb a továbbtanu­lási lehetőség. A múlt iskolaév végén az ál­talános iskolát végzetteknek csak mintegy 90 százaléka kívánt tovább tanulni, pe­dig a lehetőségek valameny- nyi végzős továbbképzésére módot adtak volna. Gimná­ziumba, mezőgazdasági és ipari szakközépiskolába a be­iskolázhatok számánál keve- vesebben jelentkeztek. Hiány mutatkozott a szakmunkás- képzésben a gépi forgácsoló, a lakatos, a villanyszerelő, a cipőgyártó, a hús- és hentes­áru eladó, a sütő, a szakács j és a cukrász szakmákban. 1 A mikrocenzus eszmei idő­pontja az 1972. december 31. és az 1973. január 1. közötti éjfél. A mikrocenzust a Központi Statisztikai Hivatal hajtja vég­re, a felvételt Pest megye te­rületén a Statisztikai Hivatal Pest megyei Igazgatósága szer­vezi a tanácsok hathatós támo­gatásával. Mint minden pép­számlálásnál és mikrocenzus- nál, az egyéni adatok hivatali titkot képeznek, ezeket szám­szerűségében összesítve pub­likálja a Központi Statisztikai Hivatal. Első ízben kerül sor arra, hogy az érintett lakosságot levélben előzetesen tájé­koztatják abból a célból, hogy az össze­írás alkalmával olyan felnőtt családtag tartózkodjék otthon, aki választ tud adni a család­ra vonatkozó összes kérdésre. A Központi Statisztikai Hi­vatal megfelelően 'előkészítette a kis népszámlálást, a számlá­lóbiztosok oktatása országszer­te megtörtént. Némi túljelentkezés volt viszont az autószerelő, a szobafestő és mázoló szak­mában. Miután feltehető, hogy most is hasonló helyzet alakul ki, a tájékoztató figyelmeztetéssel szolgál: úgy töltse ki mindenki a jelentkezési lapját, hogy az azon megjelölt két választott továbbtanulási lehetőség kö­zül legalább egy ne „divatos” szakma legyen, amelyre most is túljelentkezés várható. 1972-ben főleg budapesti és más megyékbeli iskolák kö­rülbelül 200 Pest megyei je­lentkezőt utasítottak el. Igaz, csaknem valamennyit sike­rült más iskolákba elhelyez­ni, de ha ésszerűen választa­nak, 6ok izgalmat, bizonyta­lanságot elkerülhettek volna. A Pályaválasztási Tanács­adó Intézetben pszhichológu- sok és pedagógusok a hozzá­juk fordulókat egyéniségüket, képességüket megvizsgálva irányítják megfelelő pályára. Fokozottabban végzik ezt a pályaalkalmassági vizsgálatot az egészségileg károsodott fiataloknál. Tanácsot, pálya­alkalmassági vizsgálatot ezen­túl nemcsak az iskola pálya- választási felelős pedagógusa útján, hanem élőszóval, tele­fonon, vagy levélben közvet­lenül az intézettől is kérhet­nek a fiatalok. A pályaválasztás kérdésé­ben a végzősöknek az elkövet­kező hetekben kell dönte­niük. A jelentkezési lapokat március elsején továbbít­ják az általános iskolák, Januárban lesz huszonnégy éve, hogy Szever Pál belépett a gumigyárba. Itt töltötte ipa- ritanuló-éveit is, innen ment nyugdíjba az édesapja. — Nagy dolog volt, amikor az apám behozott a gyárba, hiszen Maglódon nem volt munkalehetőség. Az ő idejé­ben nemcsak kenyeret, ha­nem rangot is jelentett a be­járás. Ma ennek nincs jelen­tősége, a lakosság 70 százalé­ka eljár dolgozni. Huszonhét kilométer a fővárosig, nem tá­volság, a vonat 40—45 perc alatt teszi meg. Az a baj csu­pán, hogy reggel zsúfoltak a szakaszok, a feleségem meg a gyerekek gyakran lemaradnak s csak a következővel tudnak eljönni. Jó lenne, ha most, a nagykátai vonal villamosítá­sával, a menetidő rövidülése mellett, a szerelvények hosz- szabbodnának. ' Szever Pál vulkanizáló, há­rom műszakban dolgozik, négy-ötezer forintot keres ha­vonta. Októberben csoportve­zetővé léptették elő. A fia rö­vid ideig szintén a gumigyár­ban dolgozott, aztán kitanulta a gépkocsivezetést, s elment. Most a nagyobbik lányát sze­retné behozni a Cordaticba, aki külkereskedelmi ügyinté­zést tanul. Nem a szakmában Farkas F erencék Fehér- gyarmaton úgy döntöttek, hogy feljön Pestre dolgozni a fiatalasszony is. Lakást keres­tek, amikor észrevették egy álláshirdetést: a Cordatic Gu­migyár a felvételre jelentke­zőknek — szükség esetén — abba a tanintézetbe, amelyet a jelentkező elsőnek jelöl meg. Amennyiben nem azo­nos jellegű két középiskolát választ és az egyik szakközép­iskola, helyes először ezt írni a lapra. A szakközépiskolák­ban ugyanis a felvételről áp­rilis 30-ig, más középiskolák­ban viszont később dönte­nek. Megtörténhet, hogy mindkettő felveszi a jelentke­zőt, akkor a neki megfele­lőbbe Iratkozik be. Ha vi­szont nem a szakközépiskolát jelöli meg elsőnek, akkor a jelentkezési lap csak a gim­názium esetleg szintén ked­vezőtlen döntésa után jut el oda. Meglehet, hogy későn, mert addigra már megtelt az első osztály. Nagyon nehéz azután más iskolát keresni, vagy pályát választani. Hasonlóképpen nehéz a szakmunkástanulónak jelent­kezett és esetleg mindkét hely­ről elutasított továbbtanulá­sát biztosítani. Éppen ezért a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kéri, hogy az elutasí­tott jelentkezési lapokat azon­nal küldjék meg hozzá, mert minél korábban van al­kalma helyet keresni az elutasítottnak, annál köny- nyebben talál. A könyv külön fejezetben foglalkozik a középiskolát, természetesen elsősorban a gimnáziumot végzettek to­vábbtanulási lehetőségeivel. Közli, hogy a vasút és a posta szaktanfolyamot indít részük­re, de egyéb lehetőségekre is felhívja a figyelmet. Sz. E. lakást biztosít. Farkasné je­lentkezett, s azóta a pneu- tömlőben betanított munkás. A gyár Kartalon szerzett szo- ba-konyhás albérletet, így me­gyei lakosok lettek. Ez még az év elején történt. — Én a gyári busszal járok. Reggel négykor indulok, s délután 4-re vagyok otthon. Azért ilyen hosszú az út, mert a busz a környező községek­ből szedi össze az embereket. Elhelyezkedhettem volna a szakmámban is, Gyarmaton ápolónő voltam, de jól érzem magam a gyárban. A gyár részvényesei Hajnali három óra. A pesti munkás a másik oldalára for­dul. Palotai István és felesé­ge Szentmártonkátán indul az állomásra, mert fél 4-kor bent a vonat. Egy óra 20 per­cet utaznak, ha délelőttösek, háromnegyed hatkor kezde­nek. Palotaiék ketten ötezer- ötszáz-hatezer forintot visz­nek haza havonta. A férj már ezüstjelvényes törzsgárdatag. — Megbecsülik itt az em­bert. Azzal is törődnek pél­dául, hogy a feleségemmel mindig egy műszakba ossza­nak be. Idén a vállalattól tíz­ezer forint lakásépítési köl­csönt kaptam, tavasszal sze­retnénk építkezni. Aztán itt van a részjegyes rendszer, az is sokat számít. Tavaly a ket­tőnk 2600 forint nyeresége mellé, pluszként, mint a gyár „részvényesei” még 2900 forin­tot kaptunk. A rész jegyes szabályzatot rögzíti a kollektív szerződés is. Megalkotásánál azt tartot­ták szem előtt, hogy a gyár­hoz hűséges törzsgárdát, a fi­zikai munkásokat akkor is ju­talmazhassák, ha a vállalat nyeresége nem éri el a terve­zett szintet Palotai István nem változ­tatna állást, még akkor sem, ha ugyanilyen keresetet kí­nálnának fel neki, helyben. Azt mondja, szeret utazni, mert mindig lát valamit. Ha Szentmártonkátán dolgozna, talán még nem is ült volna a metrón. Az egész család Urbán Etelka, amikor elvé­gezte a nyolcadik osztályt, úgy döntött, nem jelentkezik a helyi varrodába, mint osz­tálytársnői, hanem a főváros­ban keres munkát. A Corda­tic hengerüzemébe vették fel kifutónak. — Anyu, apu és a testvé­rem is Pestre jár, én sem bántam meg. Igaz, hogy ne­kem most nagyon fárasztó, mert tanulok. Beiratkoztam a Vas utcai gyors-gépíró iskolá­ba. A fiatalokat nem csábítja Szentmártonkáta, nincs sem­mi szórakozás, legfeljebb a mozi. Kulturáltabban A Cordatic Gyár szakszer­vezeti bizottsága nemrégiben foglalkozott a bejárók helyze­tével. Veres György szb-titkár elmondja, hogy nekik a vidé­ki munkás többe kerül, mint a pesti: sokat fizetnek útikölt­ség-térítésre, a szállásokra, az albérletekre. Ahhoz azonban, hogy teljesíthessék azokat az igényeket, amelyeket a nép­gazdaság az Országos Gumi­ipari Vállalattól vár, szüksé­gük van minden egyes mun­káskézre. Tapasztalnak bizo­nyos feszültséget a vidékiek és a pestiek között; az utób­biak azt kérdik: hol kapjuk mi meg azt a „pluszt”, amibe a bejárók kerülnek ... ? A megoldás? Veres György így vélekedik: — Kulturáltabbá kellene tenni a bejárás körülményeit. Ha a dolgozó kényelmesen utazhat reggelente s nem a hideg peronon áll, talán nem kezdi mindjárt egy féldeci pá­linkával. Ha gyorsítják a me­netidőt, sűrítik a járatokat, az embereknek több szabad idejük marad. A mi gyárunk­ba sokan járnak be motorke­rékpárral, néhány munkás­nak már autója is van ... Soós Ibolya Ha hibás a számítás A KPVDSZ Pest megyei Bi­zottságának munkavédekni bi­zottsága idén 22 átfogó vizs­gálatot végzett. Több esetben foglalkozott az újonnan léte­sített egységek problémáival és így kiderült: sokszor elő­fordul, hogy ezek a gyakor­latban, már megnyitásuk után szűknek bnzonyulnak. Emiatt az eredetileg szociális helyisé­gek — öltöző, mosdó, zuha­nyozó — céljára épült helyi­ségeket használják raktárnak. Mint a vizsgálat megállapít­ja, helytelen és költséges, hogy egyes vállalatok alábecsülik a várható forgalmat, s ehhez a kevéssé megalapozott előfelté­telezéshez szabják a létesít­mények alapterületét, beren­dezését, felszerelését. Összegeződések T'öbb mint félmillió fo- rint pótelőirányzatért volt kénytelen folyamodni | a Pest megyei Tanács Sem­melweis Kórháza, mert évi költségvetéséből képtelen előteremteni bizonyos áru­fajták áremelkedésének fe­dezetét. így például 300 ezer forinttal haladta meg a gyógyszerek ára az ere­detileg tervezettet, s külön­böző kézi műszerekért, la­boratóriumi üvegárukért 200 ezer forinttal fizettek ki többet, mint amennyit változatlan árak mellett kellett volna. Egészen nagy ugrást téve, teljesen más területet említve: testes paksamétát tesznek elém a Nagykőrösi Konzervgyár­ban, azokat a leveleket, amelyekben a szállító cégek termékeik árváltozásait közlik. így a többi között megtudom, hogy az év fo­lyamán növekedett a festé­keik ára, az eceté, a címké­ké, az alumínium fóliáé ... s ha arra gondolok, hogy bár a gyárban a termelési érték mintegy 80 millió fo­rinttal haladja meg a tava­lyit, de a vállalati ered­mény alig javult, akkor a látszólag megmagyarázha­tatlan „rejtélyre” nagyon is egyszerű megoldást találok. A többlet jó részét föl­emésztették az árváltozá­sok. Ha most sorolni kezde­ném, hol s hogyan pana­szolták a termelői árak el- gondolkoztatóan nagy csendben végbemenő vál­tozását, beletelne egy fél­óra is, oly’ általános e je­lenség. Az Ipari Szerelvény és Gépgyárban az öntvény­árak emelkedését... az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyárában az elekt­romos szerelési anyagok drágulását, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat­nál bizonyos építőanyagok — pl. kohászati termékek — árának növekedését kár­hoztatták. Cseppnyi, ha nem is a tengerből, de a pohár­ból mindenképpen. S tény, hogy októberben például az építőanyag-ipar termelői árindexe — az ún. deflátor- árindex szerint — 2,8 szá­zalékkal volt magasabb, mint januárban, tavaly pe­dig — 1970-hez mérten — 4,4 százalékkal emelkedett. Növekedett e mutató a mű­szeriparban, a villamosipa­ri gépek és készülékek gyár­tásában, a kohászatban; a szocialista ipar belföldi ér­tékesítési árai január és ok­tóber között két százalék­kal voltak nagyobbak, mint tavaly a hasonló időszak­ban. \J ielőtt elhamarkodottan rá vágnánk, hogy ez tűrhetetlen, nem árt emlé­keztetni arra, hogy az ér­tékarányos árrendszer ki­alakítására való törekvés egyik alapvető feladata a gazdasági reformnak, s e feladat indítéka a társadal­mi szükségszerűség. Gazda­sági nehézségeink forrásai között ugyanis az elsők kö­zött lelhető meg a korábbi — s több tekintetben ma is meglevő — árrendszer, a tényleges ráfordítások s az ár elszakítása egymástól. A párt Központi Bizottsága novemberi ülésén rámuta­tott, hogy „... az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasá­gi fejlődést is zavarja”. A baj inkább az, hogy — a nagykőrösi gyárigazgató szavait idézve — a terme­lői ár változása csak annak fáj, akit érint. Ma ugyanis e változások túlnyomó ré­szét egész egyszerűen köz­lik a partnervállalattal, azt kész helyzet elé állítva. Az­az a tényleges és jogos ár­korrekciók mögött megbúj­nak az ügyeskedő, a nye­részkedő manőverek, olyas­fajta okoskodással mentve, hogy a nagyobb nyereség mindenkinek hasznos. S ez az, ami nem igaz! Különleges vakságban szenvednek azok a gazda­sági vezetők, akik nem akarják látni, hogy tetteik, cselekedeteik összegeződ- nek; a népgazdaság egésze végül is nem tükrözhet mást, mint ami a gazdálko­dás egységeiben végbemegy. Ezek az összegeződések ugyan a legutóbbi években már nagyobb figyelmet él­veznek, mint korábban, de több tekintetben, így éppen a termelőd árak kérdésében, még mindig kevés e figye­lem. Ezért, hogy a vállalat természetesnek veszi jogát az áremelésre, de elvitatja azt a másik cégtől. S emiatt történhet meg az is, hogy fix áron végterméket ki­bocsátó vállalatok szinte a tönk szélére kerülnek, mert kooperáló partnereik min­dig lépnek egyet szabad áras alkatrészeiknél, rész­egységeiknél ...se lépések nemegyszer milliókba ke­rülnek. „Természetesen” a vevőnek. T dézőjelbe került a ter­■* mészetesen, hiszen aligha az, sokkal inkább a kiszolgáltatottság vámja az ilyen módon lerótt összeg, annak tudomásulvétele, hogy nincs hova menni, másnál rendelni, gyártatni; fizetni kell. Tehát ha csu­pán árhatósági intézkedé­sektől remélnénk a kedve­ző változást, pontosabban a kedvezőtlen folyamat meg­állítását, csalatkoznánk. A termelés egész szervezeté­nek változása hozhatja csak magával a tágabb mozgás­teret, 8 ezen belül a most napirendre kerülő feladat, a szerződéses árak — a két partnert egyaránt kötelező árak — rendszerének meg­teremtése. Ez utóbbi ugyan­is azonos helyzetet adhat a két vállalatnak, bár kiska­puk itt is lehetnek ... Ami­kor a vállalat árat kalku­lál, nem egyszerűen pénz­ügyi-kereskedelmi művele­tet végez, hanem gazdaság- politikai szerepet is betölt. S ez az, amit nagyon erő­teljesen hangsúlyozni kell újra és ismételten. Megtanítani erre, az össze­geződésekre figyelmeztetni lehet szép szóval, gazdasá­gi szabályozókkal, s árel­lenőrzésekkel. E háromból eddig legtöbbször csak az elsőre került sor. Most már a másik kettő alkalmazásá­nak is itt az ideje. Mészáros Ottó PÁLYAVÁLASZTÁSI TÁJÉKOZTATÓ '73 Hely 5 és félezer végzős fiatalnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom