Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-29 / 305. szám

2 “‘‘UŰriap 1972. DECEMBER 29.. PÉNTEK f[5]kUSZ MOSZKVA Életszínvonal Nagygyűlés a Nagyszínház előtt A SZOVJETUNIÓBAN je­lenleg az évi nemzeti jövede­lem kétszerese a háború előtti öt esztendő nemzeti jövedelme összegének. A szovjet ipari munkás átlagos havi tiszta pénzbeli keresete 135 rubel. Ehhez járulnak a társadalmi fogyasztási alapok terhére jut­tatott kedvezmények és segé­lyek, amelyek átlagosan 50 ru­bellel emelik az ipari munkás keresetét. MINT A MOSZKVAI SZO- CIALISZTYICSESZKAJA IN- DUSZXRíJA című lap közli, az ötéves terv (1971—1975) vé­gére lényegesen emelkednek a munkabérek csakúgy, mint a társadalmi alapokból kifize­tésre kerülő juttatások. Az SZKP XXIV. kongresszusa ál­tal előirányzott munkabér­emelkedés összesen 90 millió embert érint. A pénzbeli jöve­delmek emelkedését alátá­masztja az árutermelés, ezen belül a tartós fogyasztási cik­kek — bútor, televízió, hűtő­gép stb. — termelésének nö­velése. A SZOCIALISTA REND társadalmi igazságossága ab­ban van, hogy a társadalmi fogyasztási alapok terhére a társadalom magára vállalja a dolgozók anyagi ellátásának jelentékeny részét. Különösen fontos ez a nagy családok szá­mára. így például az államnak évi 400—500 rubeljába keiül egy gyermek óvodai vagy böl­csődei ellátása. Egy beteg kór­házi ápolására napi 6 rubelt fordítanak a társadalmi ala­pokból. ÉVENTE 11 millió szovjet ember költözik új lakásba. A lakbér a világon a legalacso­nyabb a Szovjetunióban. A bérlők a lakóházak fenntartá­si költségeinek mindössze egy- harmadát fizetik. A hátralé­vő kétharmadot az állam vál­lalja magára és évi 3 milliárd rubelt fordít ilyen célokra. A MUNKABÉREK és ala­pok növelésének eredménye - képpen a lakosság jövedelme a jelenlegi ötéves tervben ösz- szesen 72 milliárd rubellal emelkedik — írja a lap. A szovjet főváros dolgozói csütörtökön a moszkvai Nagy­színház épülete előtti téren nagygyűlésen emlékeztek meg a Szovjetunió megalakulásá­nak ötvenedik évfordulójáról. A Nagyszínház falán emlék­táblát helyeztek el, amely ar­ra emlékezteti majd Moszkva lakosságát és a vendégeket, akik a „Bolsojt” — a város egyik legszebb klasszicista stílusú épületét —, felkere­sik, hogy ötven évvel ezelőtt, pontosan 1922. december 30-án ebbén a teremben kiáltották ki a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének, vagyis a Szovjetuniónak a megalakulását. Az emléktábla felavatása alkalmából több tízezer moszkvai gyűlt össze a Nagy­(Folytatás az 1. oldalról) ma nem három, hanem leg­alább öt. A túszok életben maradinak — közölték a ter­roristák —, ha harminchat, Izraelben őrzött palesztin ge­rilla szabadlábra kerül és az izraeli hatóságok kiadják a Lodii repülőtéren, ez év nya­rán csellel leterített kát ge­rilla holttestét. A hétpontos követelés tel­jesítésének határidejét helyi idő szerint péntek reggeli 8 órában (köizép-európai idő szerint péntek hajnali 2 óra) szabták meg. A kiszabadüan- dók listájának élén Kozo Okamoto neve található, aki két japán társával együtt má­jus 30-án a Lodi repülőtéren rendezett vérengzést és je­lenleg életfogytiglani börtön- büntetését tölti. A Fekete Szeptember harco­sai ultimátumukban kikötöt­ték, hogy a 36 foglyot a kitű­zött határidőig Kairóba kell szállítani. A támadók maguk­nak a szabad elvonulás bizto­sítását követelik. A thaiföldi rendőrség és katonaság veze­tőinek közvetítési kísérleteit mereven elutasították és kije­szímház oszlopos homlokzata előtt. A nagygyűlés résztve­vői előtt Vlagyimir Pro- miszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke mondott beszédet. A nagygyűlésen beszédet mondott Alekszej Viktorov géplakatos, az egyes számú moszkvai golyóscsapágygyár dolgozója, a szocialista mun­ka hőse, az értelmiség kép­viseletében pedig Jelena Fa- gyejeva, a Komszomol-színház színésznője. A nagygyűlés elnökségében ott volt Alekszej Sityikov, a Szovjet Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke és Jadgar Naszriggyinova, a Legfelsőbb Tanács nemzeti­ségi tanácsának elnöke. lentették, hogy amennyiben követeléseiket nem teljesítik, kivégzik a nagykövetség túsz­ként fogvatartott öt alkalma­zottját. Golda Meir miniszterelnök- asszony elnökletével csü­törtökön délelőtt egyórás rend- kívüli ülést tartott az izraeli kabinet, hogy megvizsgálja a bangkoki nagykövetség elleni támadással kapcsolatos teen­dőket. A kormány üléséről, il­letve az ott született döntések­ről hivatalos bejelentés nem történt. Mindössze annyit kö­zöltek, hogy a kormány állan­dó telefonösszeköttetésben áll Izrael bangkoki nagyköveté­vel. Tel Aviv-i politikai megfi­gyelők palasztinai gerillák ko­rábbi akcióira hivatkozva an­nak a véleményüknek adnak hangot, hogy az izraeli kor­mány ezúttal sem lesz hajlan­dó tárgyalásokba bocsátkozni a Fekete Szeptember elneve­zésű gerillaszervezet tagjaival. Az izraeli külügyminiszté­rium nyilvánosságra hozta a bangkoki nagykövetség fogva­tartott tisztviselőinek névso­rát. A túszok között van az el­ső titkár és egy konzuli tiszt­viselő, mindketten feleségük­kel, és egy közelmúltban Bangkokba érkezett adminiszt­ratív beosztott. Lapzártakor érkezett: Az izraeli bangkoki nagykö­vetséget megszállva tartó négy arab gerilla állítólag beleegye­zett abba. hogy szabadon en­gedi az általa fogva tartott hat túszt. Ennek fejében a thai­földi hatóságok megígérték, hogy a gerillák bántódás nél­kül elhagyhatják az országot. A gerillák Kairóba szándékoz­nak távozni és a velük tár­gyaló két thaiföldi vezető be­leegyezését adta ahhoz, hogy szükség esetén elkísérje őket. IVbghalt Pearson Súlyos rákos megbetegedés következtében, 75 esztendős korában, szerdán Ottawában elhunyt Lester Bowies Pear­son volt kanadai miniszterel­nök. Pearson 1928 óta tevékeny­kedett a politikai életben. 1948 és 1957 között Kanada külügyminisztere, közben két esztendeig a NATO tanácsá­nak elnöke, majd 1963 és 1968 között a kanadai kormány ve­zetője volt. 1957 decemberében Pear­son naik átnyújtották a Nobel- békedíjat Tökéletesítse francia nyelvtudását, tágítsa a látókörét, ismerje meg a franciaországi viszonyokat: OLVASSA RENDSZERESEN A című francia napilapot, és az HVMANITÉ DIMAHCHE című szirtes hetilapot! Előfizethetők a Posta Központi Hírlap Irodánál Budapest VII., Lövölde tér 7. Példányonként is megvásárolhatók a hírlapárusoknál. „Fekete §ieptember"-akció Új fejezet Európában 1972 „nagy esztendő volt” Európa életében. 1973 pedig a „nagy várakozások éve”. A Központi Sajtószolgálat megbízásából Varga József, a Szolnok megyei Néplap fő- szerkesztője földrészünk sorsának alakulásá­val kapcsolatos kérdéseket intézett — részben személyesen, részben levélben — az európai szocialista országok politikai és társadalmi éle­tének néhány jelentős képviselőjéhez. Ez a kezdeményezés azokban a napokban indult útjára, amikor a szocialista országok testvéri közössége, a nemzetközi munkásmoz­galom és az egész haladó világ a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát ünnepelte. Brezsnyev, az SZKP első titkára a Kreml Kongresszusi palotájában hatalmas ívű, összefoglaló képet adott egyebek között a vi­lághelyzetről és a nemzetközi politika állapo­táról is. Ebben természetszerűen helyet kapott az esztendő „európai mérlegének” megvonása,. Ez a rendkívüli alkalom olyan szinten adott szovjet értékelést az 1972-es év európai ered­ményeiről és távlatairól, hogy az a fel nem adott kérdésekre nyújtott válaszon túl egyben mércéül is szolgál. Mércéül ahhoz, hogy érté­kelni tudjuk az egyes testvéri szocialista or­szágok sajátos alkotó hozzájárulását az égető európai kérdések megoldásához. Es egyben mércéül. ahhoz, hogy az eltérő megközelítési módokat, azok súlyának és jelentőségének fel­mérésével higgadt és reális módon megítélhes­sük. 1. SZOVJETUNIÓ Az SZKP XXIV. kongres­szusán elfogadott békeprog- ram meghirdette, hogy a Szov­jetunió kész elmélyíteni a köl­csönösen előnyös együttmű­ködési kapcsolatokat minden területen mindazokkal az ál­lamokkal, amelyek a maguk részérőL erre törekszenek. Eu­rópával kapcsolatban még ha­tározottabban fogalmazódott meg a feladat: gyökeres for­dulatot keli megvalósítani ezen a földrészen az enyhülés és a béke felé. A XXIV. kongresszus óta nem sakkal több, mint másfél év telt el. Már most bizo­nyossággal mondhatjuk azon­ban, hogy pártunk és a szovjet állam nem keveset tett a bé­keprogram legfontosabb meg­állapításainak megvalósítá­sáért. Amilyen mértékben növek­szik a Szovjetunió és a testvé­ri szocialista országok ereje és befolyása, amilyen mérték­ben aktivizálódik békeszerető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbe­menő haladó folyamatok, an­nál inkább jelentkeznek a realizmus elemei több kapita­lista állam politikájában is. Ez mindenekelőtt Franciaor­szágra vonatkozik, amelynek vezetői, De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök, már né­hány évvel ezelőtt határozot­tan hozzákezdtek a kölcsönö­sen előnyös együttműködés­hez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Vonatkozik ez a Német Szövetségi Köztársaságra is. Az a reális külpolitika, ame­lyet Brandt kancellár kormá­nya folytat, jelentős hatást gyakorolt az európai légkör­re. Ez vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra is ánnyi- ban, amennyiben készség mu­tatkozik, hogy lemondjon a hi­degháború időszakának sok dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész ame­rikai külpolitika irányát. Más szóval a mi következe­tes békeszerető politikánk és az események egész menete fokozatosan annak a szükség­szerűségnek a felismerésére késztetik a tőkésvilágot, hogy a békés egymás mellett élés ta­laján intézzék a-’ ügyeket a szocialista államokkal. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerző­dés, amely rögzíti a fennálló európai határok sérthetetlen­ségét, a Nyugat-Berlinre vo­natkozó megállapodások ösz- szessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés, az NDK diplomáciai blokádjá­nak végérvényes áttörése — ezek Európa fejlődésének ha­talmas lépései a békéhez és a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, az európai helyzet táv­latairól. biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egy­oldalú győzelem, hanem az ér­telem és a realizmus nagy dia­dala a nemzetközi kapcsola­tokban. Természetesen Európában vannak még megoldásra váró nemzetközi problémák. Ele­gendő megnevezni olyanokat, mint a müncheni diktátum fel­számolásának szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezek­nek a kérdéseknek a megoldá­sa lehetővé tenné, hogy Euró­pában sikeresen megtisztítsuk a nemzetközi kapcsolatokat a háború után keletkezett ter- hieiktől. Az európai történelemben új fejezet nyitására hivatott az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet. amely­nek összehívásáért sok éven át küzdöttek a szocialista orszá­gok. Minden arra vall, hogy aiz értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A népek komoly reménye­ket fűznek az európai érte­kezlethez. Elvárják, hogy az értekezlet az európai béke megerősítésének alapvető problémáival foglalkozzék majd, véget vessen a hideghá­ború keltette gyanakvásnak, félelemnek és a jövőbe vetett hitet adjon az európaiaknak. Ügy véljük, hogy az európai államok és az értekezlet nem európai részvevői — az Egye­sült Államok és Kanada — közötti kapcsolatokat hasznos és egészséges elemekkel gaz­dagítaná az értekezlet munká­jának sikere. A jövőben is ar­ra törekszünk, hogy az érte­kezlet meggyőző eredménye­ket hozzon valamennyi rész­vevőjének. Mindenki előtt ismeretesek azok a politikai elvek, ame­lyeken a Szovjetuniónak és szövetségeseinek véleménye szerint az európai népek biz­tonságának nyugodnia kell. Ezek: az államhatárok sérthe­tetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, a független­ség, az egyenjogúság, valamint a lemondás az erő alkalmazá­sáról és a vele való fenyege­tésről. Úgy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűzzük az európai gazdasági és kultu­rális együttműködési program kidolgozását is. Ezzel kapcso­latban felmerül a kérdés: fel- lelhetők-e az alapok a keres­kedelmi kapcsolatok valami­lyen formájához az Európában létrejött államközi kereskedel­mi-gazdasági szervezetek — a KGST és a Közös Piac között? Bizonyára igen, ha a közös piaci tagországok tartózkod­nak bármilyen diszkriminá­ciós próbálkozástól a másik féllel szemben, és előmozdítják a természetes kétoldalú kap­csolatok fejlődését és az euró­pai együttműködést. Nemritkán hallhatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulaj­donítanak a kulturális együtt­működésnek és különösen az eszmék cseréjének, az infor­mációk kibővítésének, a né­pek közötti kapcsolatoknak. Engedjék meg, hogy itt félre­érthetetlenül kijelentsem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően akkor, ha az ilyen együttműködés valamennyi állam szuverenitásának, tör­vényeinek és szokásainak tisz­teletben tartásával valósul meg, a népek kölcsönös szelle­mi gazdagodását, a kölcsönös bizalom növekedését, a béke és a jó szomszédság eszméinek megszilárdítását szolgálja. Sík- raszállunk az idegenforgalom bővítéséért Síkraszállunk a különböző országok közvéle­ménye közti széles kapcsolato­kért, az ifjúság, a rokonszak­mák képviselőinek találkozói­ért, az állampolgárok kollektív vagy egyéni utazásaiért. Egy­szóval ezen a területen nem kis lehetőségek nyílnak, ha a kölcsönös tisztelet és az egy­más ügyeibe való be nem avatkozás szellemében és nem a hidegháború álláspontjáról kiindulva cselekszünk. Mint ismeretes, előttünk áll­nak a tárgyalások a fegyveres erők és fegyverzetek csökken­téséről Európában, elsősorban Közép-Európa térségében. A Szovjetunió állást foglal ezek­nek a tárgyalásoknak a ko­moly előkészítése és hatékony lefolytatása mellett. Az erőviszonyok a konti­nensen a béke és a békés együttműködés javára alakul­nak. És mi hisszük, hogy a háborúkat ki lehet iktatni az európai népek életéből. Kellemes ünnepeket és Boldog új évet kíván minden kedves ügyfelének és vásárlójának TISZÁM ENTI VEGYIMŰVEK, SZOLNOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom