Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-23 / 302. szám

I Váci látogatók a felsőpetényi nevelőintézetben Kedves esemény színhelye volt a napokban a Felsőpeté­nyi Állami Nevelő Intézet. 70 csillogó szempár várta a Tél­apó érkezését. A Télapó meg­személyesítője ezúttal a Gyapjúmosó- _ és Szövőgyár Váci Gyáregységében működő József Attila szocialista bri­gádjának tíz tagja volt. Ere­detileg úgy tervezték, hogy csak egy kis csoport patroná- lását vállalják. Amikor ott jártak és meglátták a szülői szeretetet nem ismerő kicsik te­kintetét, nem tudtak dönteni. A meghatottságtól némán egyszerre gondolták: mind a 70 gyermeket megajándékoz­zák. A brigádtagok önként vállalt túlórával előteremtet­ték a 70 csomag árát. A gyer­mekek műsorral köszönték meg a váci látogatók kedves­ségét s így búcsúztak: „Üjra várunk benneteket!”. A számítógépnél A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1972. DECEMBER 23., SZOMBAT Falugyűlés két községben Legyen lég szebb Püspökhatvan MINDENÜTT VILLANY - LESZ-E ÚJ ISKOLA? A járás minden részén foly­tatódnak a falugyűlések. Szer­dán és csütörtökön Püspök­hatvanban és V ámosmikolán gyűltek egybe a községek la­kói, hogy meghallgassák a ta­nács beszámolóját arról, mennyit fejlődött községük eb­ben az évben; hogy megvi­tassák, mit kell a jövő eszten­dőben a legsürgősebben meg­oldani, s azért is, hogy fel­ajánlják segítségüket a fel­adatok megoldásához. Pöspökhatvanban Kossuth Pál, a tanácselnök ismertette, az idei megoldott feladatokat. A legnagyobb eredmény: mindenütt ég a villany a községben, amit az elekt­romos hálózat bővítése tett lehetővé. Járdát kapott az Arany János utca, a Rákóczi és a Dózsa György út, megjavították a gázcseretelephez vezető utat is. Felújították az iskola szolgá­lati lakását, korszerűsítették az orvosi rendelőt. Jövőre egyebek között jár­dát kap a Szabadság út, ren­dezik a magyarkai patakot, s Pest megyei tanácstól kapott 80 ezer forint segítségével meg­kezdik a művelődési ház fel­újítását. Minden építőipari munkát a termelőszövetkezet házi építőbrigádja végez el Püspökhatvanban. A hozzászólók sürgették az új iskola építését. A ta­nácselnök elmondta, erre csak az ötödik ötéves terv­ben kerülhet sor. Mások a község szépítése, par­kosítása mellett meltek szót. Kérték, mindenki tegyen ren­det a portája körül, ültessenek élősövényt a járdák mentén, legyen tiszta, virágos Püspök­hatvan. Több hozzászóló panaszolta, hogy nagyon későn kapcsolják be a közvilágítást. Jóllehet, már négy órakor sötét van, Püspökhatvanban csak hat óra után gyúlnak ki az utcai lámpák. A községi tanács vezetői meg­ígérték, eljárnak az áramszol­gáltató vállalatnál és orvosol­ják a püspökhatvaniak pana­szát. Vámosmikolán három dolog­gal foglalkoztak a falugyűlé­sen felszólalók. Az utak továb­bi javítását és a járdásítást sürgették, és azt, hogy a ta­nács tegye lehetővé a köztisz­tasági fürdő újbóli működteté­sét. b. Ünnepi nagygyűlés Az MSZMP Vác Városi Bi­zottsága és a TV Képcső és Alkatrészgyár MSZBT tagcso­portja december 28-án dél­előtt 10 órakor ünnepi nagy­gyűlést rendez a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Beszédet mond Kiss László, a városi pártbi- zottsás tagja, majd ünnepi műsor következik. Orvosi ügyelet Vasárnaptól az alábbi orvo­sok tartanak éjszakai ügyele­tet Vácott a központi rendelő­ben (Köztársaság útja 30., tel: 11—199). Vasárnap: dr. Értékes Tibor, hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Pap Miklós, szer­dán: dr. Gulyás Zoltán, csü­törtökön: dr. Értékes Tibor, pénteken, szombaton és vasár­nap: dr. Bucsek Tibor. A beosztás hét közben meg­változhat. Új hurgásztsrü'et Az Országos Halászati Fel­ügyelőség horgászterületté nyilvánította a Dráva legdé­libb magyarországi szakaszát és a hozzá tartozó holtágakat. Ily módon az élő Drávából 340 holdnyi vízterület, valamint a hozzá csatlakozó két holtág — az úgynevezett Mattyi- és Hotedrató — vált horgászte­rületté. DUNAKESZI: Petőfire emlékezve Megint csak... ff Ékes János felvétele HÉT VÉGI FILMAJÁNLATUNK: Hét évig hangoztatták ártatlanságukat A váci Lenin úti filmszínház ma és holnap a Sacco és Van- zetti című színes, szinkronizált olasz filmet vetíti, 14 éven fe­lüli nézőknek. Bostonban ját­szódik a történet 1920-ban, ahol rohamra indulnak a ha­talom szolgái a háború alatt megerősödött forradalmi szer­vezetek ellen. Ebben a légkör­ben letartóztatják a két anar­chistát: Nicola Saccótés Bar­tolomeo Vanzettit. Gyilkos­sággal és rablással vádolják őket. Hét éven át hangoztat­ják ártatlanságukat. Min­den jóakaratú ember mellé­jük áll, az egész világon tün­tetéseket szerveznek érdekük­ben. A két ártatlanul kivégzett amerikai olaszról szóló Montal- do-film világsikert aratott. — A vasárnapi és a hétfői mati­néfilm: Timur és csapata. — Hétfőtől szerdáig a Fennakad­va a fán című színes francia filmvígjáték a mozi műsora. Henri Roubler, a híres üzlet­ember, furcsa hajótörést szen­ved: száguldó kocsija letér az országúiról, s a meredek ten­gerparton a mélybe zuhan. Olyan szerencsésen, hogy az autó a sziklafalból kinőtt ha­talmas fenyő tetején köt ki. Három alkalmi útitárs szorul össze, és különböző ötletekkel próbál szabadulni a fogságá­ból. A komikus alaphelyzet­re épülő vígjáték szerepeit Louis de Funes és fia, Olivier játssza. Partnerük Geraldine Chaplin. Az építők mozija ma a Mr. Zéró három élete című angol, hétfőin a Kardiogram című lengyel filmet játssza. P. K. Vácott, az akkor még Para­dicsom utcának nevezett utca 15. számú házában laktak 1848 elején Petőfi Sándor szü­lei. A költő gyakran megláto­gatta őket s több költeményt írt a két utcára néző épület egyik lakásában. Az „Anyám tyúkja” is itt született, e fa­lak között. A váciak Petőfi- háznak nevezik a földszintes, héttengelyes lakóházat. A Váci Múzeum Egyesület jó néhány évvel ezelőtt már­vány emléktáblával jelölte meg az épületet, melyet nem mulaszt el megtekinteni a Vácra tévedő turista. Amikor a halhatatlan költő születésé­nek 150. évfordulóját készül megünnepelni az ország, a vá­rosi tanács úgy rendelkezett, hogy — a mai Báthory utca — egész házsorát felújtíja a nevezetes alkalomra. Az utca páratlan számokat viselő há­zai valóban új külsőt öltöt­tek. Az Attila utca sarkán I álló, hosszú frontos Bartos- ház is. Ám a külső munkák befejezése után valahol úgy döntöttek: vezetékes gázt kapnak az 5. számú ház lakói. Kivésték a biztonsági nyílá­sok utcára vezető útjait, fel­szerelték az ismert rácsoza­tokat. A kapuszegély mellett 20 centis árkot vájtak a házba menő fővezetéknek. A ház homlokzatát vagy tíz helyen elcsúfították az otromba utó­vakolások. Utólag bizonyára igyekez­nek eltüntetni a külön vil­lanyvezeték-, külön telefonká­bel-, külön csatornahálózat­lefektetés miatt felbontott aszfaltos utak megbontott fe­lületét. Pedig hányszor fo- gadkoztunk, hogy ezentúl terv­szerűbben dolgozunk. Erről ír­ta a 15-ös házba szüleihez lá­togató költő: „...megint csak beszélünk...” Papp Rezső Épül a kertbarátok klubja BESZÉLGETÉS AZ ALAPÍTÓVAL A Kertbarátok Szövetsége 1967-ben alakult meg Duna­keszin, Ajános János és Koó István kezdeményezésére. Koó István — aki túl van a 70. évén — beszélt a kertbarátok működéséről. — A községben 3600 kert van. Ennek felét általában rendben is tartották, a másik felét bizony kicsit elhanyagol­ták. Alakuláskor 30—40 ta­got számlált a szövetségünk. Ma 560 aktív „barátunk” van. A tagsági díj havonta két fo­rint. — Régi vágyunk, hogy a szerszámok, felszerelések, és a vegyszerek részére legyen egy megfelelő raktárhelyisé­günk. A tanács — méltányolva tevékenységünk hasznos­ságát — telket adott ne­künk e célra a Huba utcában. Júliusban kezdtük építeni azt a 6x12 méteres épületet, melyet az év végére sikerült tető alá hoznunk. Az épület egyik fele Helyesbítés. A Váci Napló december 20-i számában Jó befektetés címmel a mezőgaz­daságban dolgozó fiatal, pá­lyakezdő diplomásokról ír­tunk. Sajnos, a cikk — saj­tóhiba folytán — nem megfe­lelő adatokat tartalmaz: „En­nek is köszönhető, hogy a vá­ci járásban ma már mind a 24 tsz-ben az elnök és a fő­mezőgazdász egyetemet vagy főiskolát végzett.” Ez a meg­állapítás helyesen így hangzik: „Ennek is köszönhető, hogy a váci járás 24 termelőszövet­kezetében 24 egyetemet vagy főiskolát végzett elnök, illetve főmezőgazdász dolgozik.” 1YT agyapámnak már csak a ' bajusza és két kéklő sze­me volt a régi. Hetek óta nyomta az ágyat, s én úgy lát­tam, hogy fekhelye hatalmassá nőtt, ő maga pedig párnák kö­zé süppedve, végtelenül ki­csinnyé zsugorodott. Csak a szeme volt a régi ragyogó, amint szapora rebbenéseivel nézett reám. Nem zsörtölődött nagy­anyámmal sem, csak feküdt, napok óta szavát sem hallot­tuk. Betegsége hirtelen tört ránk; akár a tél, és éppen olyan ijesztő is lett. Az ajtón túli világ kegyetlen volt ezekben a napokban. Nem a szelíd, vi­dám szánkázások ideje, de a süvöltő, tutuló fergetegek tele, amilyen csak egy-kettő van az ember életében. Ez tette még nehezebbé nagyapám betegsé­gét, mert a szűk szobához vol­tunk kötve, ahol nem lehetett még pisszenni sem a beteg miatt, ő ugyan szeme villaná­saival biztatott a játékra, de nagyanyám szigora fagyasztó volt, akár a Duna fagylaló szele. T/" arácsony előtt jártunk. -*-*• Álmainkat a mesék va­rázsa forrósította. A csuda­dolgok — amelyeket soha nem tapasztaltunk — vettek kar­jaikba. Ugyan mi semmit sem várhattunk a szent ünneptől. A szegények Jézusa még ná­lunk is árvább lehetett, s az angyalok kényesebbek annál, mintsem földes szobánkban piszkolnák ragyogó ingüket. Ezt ugyan nagyapám mondta volt az ősszel, s öreganyám meg is támadta kinyilatkozá­sáért. Ám én hittem és belé- nyugodtam, mert mindig igaz­nak vettem szavait... — Csináljunk egy betlehe­met — támadt az ötlete Jóska bátyámnak. Én lelkesen helye­seltem, mert tudtam, hogy kedvemre kiélhetem fúró-fa­ragó szenvedélyemet. Tervünket még nagyanyám sem gátolta meg. Csatározásá­éi ott, fölállt és nehéz sóhaj­tással húzta ki a komód alsó fiókját. Tiszta kendői alól az énekeskönyvét vette elő. Fölla­pozta, aztán egy színes képecs- két emelt ki a sokat forgatott lapok közül. — Tegyétek a já­szolba — nyomta markomba a kis képet. Hangjában soha sem hallott szomorúságot érez­tem ... A képen egy gyermek volt, aki vidáman ült 'anyja ölében. Belétettük a jászolba. Az én betlehemem ra nagyapám erélyesen bele­intett, s erre ránk hagyott mindent. Jóska kése alól sza­porán perdültek a forgácsok, s az avítt deszka belsejéből már gyantaillat szökött elő. Én a csirizt kevertem nagy igyekezettel, munkálkodásom nyomán lassacskán még az üs- tököm is összeragadt. A desz­kákból kialakult valami fé­szerszerű alkotmány. Jóska akkurátosan rótta-szögezte, csak az eleje volt nyitva. IZ ívül-belül cifra volt már *'■ a betlehem, ügyes haj­léknak mutatkozott. Jászol is kerekedett egy üres kartondo­bozból. Puha gyapjút gyürköd- tünk belé — igen kellemetes fekhelynek látszott. — Mit tegyünk bele? — ta- nácstalankodott a bátyám. Én sem tudtam. Nagyanyám — aki eddig csendben öltögetett az ablak Vékony gyertyacson/kot gyúj­tottunk a betlehembe, s az ap­rócska fény beragyogta a szí­nes falakat. — Nincsenek pásztorok, anélkül nem jó. — Az bizony nincs — szo- morúdott meg bátyám is. Nagyapám —r aki eddig né­mán figyelte a betlehem ala­kulását —, köhintett az ágyon, és magához intett. — A könyvet, add ide a könyvet — motyogta, s a polc­ra mutatott. Megdermedtem, mert a ke­vés könyveink közül csak egyet hívtunk így. A többit néven neveztük, de ezt csak így, hogy: A Könyv. A sza­badságharc története volt. So­ha nem vehettük kezünkbe egyedül, nagyapám féltőén óvta. Vasárnaponként leporol­ta, ml pedig melléje .kuporod­va néztük ragyogó szemmel a rengeteg képet, melyekről ő magyarázott... Alig bírtam a hatalmas, pi­ros táblájú könyvet, amikor nagyapámhoz vittem. Lapozni kezdte és reszkető ujjai az aradi vértanúk képei fölött álltak meg. A tábornokok me­rően néztek ránk, színes men­téjük most még ragyogóbbnak látszott. — Vágd ki őket — motyog­ta nagyapám. Dermedten néztem rá, a torkomat sírás szorította, nem értettem. — ök legyenek a pásztorok — suttogta az öreg. Végtelenül sajnáltam sze­gényeket, de boldog is voltam, és felmagasztalva kezdtem a munkához... C orra kivágtam a táborno­k-' kokat. Hamarosan ott so­rakoztak mind a jászol körül. Damjanich, Vécsei, Török, Lá­zár, Leiningen, és mind a ti­zenhárom. A gyertyafény be­ragyogta alakjukat, s a pis­logó lángban úgy látszott, mintha a gyermek képe fé­nyesebben nevetne. Odakinn már leszállt az este, a szél erősödött. Távoli nesz hallatszott, majd megko­cogtatták az ablakot: — Bejöhetnek a betleheme- sek? — szólt be egy vékony hang. Nagyapámra néztem, hogy szabad-e — ám ő csukott szemmel feküdt, hallgatott, pedig az ajtó előtt már meg­szólalt egy karácsonyi ének... Csankó Lajos raktár, a másik klub lesz, a kertbarátok klubja. — Az építőanyag árát rész­ben a tagok adták össze, rész­ben bontott anyagot használ­tunk fel, amit ingyen kap­tunk, s mi csak a szállítási költséget fizettük. A tagság eddig 550 óra tár­sadalmi munkát végzett s az épületre a mai napig 32 ezer forintot fordítot­tunk. Az épület külső és belső va­kolására azonban csak tavasz- szal kerül sor. — Amióta mi működünk, az­óta a kertek rendezettek, tisz­tábbak, szakszerűbben ke­zeltek. A mi feladatunk többek kö­zött a tőzeg, a zsákos műtrá­gya és a szőlőkaró beszer­zése. Az idén ősszel 130 má­zsa műtrágyát adtunk el. Van három permetező készülékünk is, ezeket szerény használati díj fejében kölcsön adjuk. A jövő nyáron klubnapokat fo­gunk tartani, ezeken megbe­széljük a gyümölcsösben levő tennivalókat. így akarjuk ma­gasabb szintre emelni közsé­günk kertkultúráját. Az or­szágban a legnagyobb létszá­mú és a legerősebb szövetség vagyunk — fejezte be ismer­tetését az alapító Koó Ist­ván. Kovács Csaba Bit kózób: jnokság a 201-ben Nemrégen rendezte meg a dunakeszi 201. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet sza­badfogású birkózóbajnokságát. A 33 résztvevő közül az aláb­biak kerültek ki győztesen: Serdülök: 42 kg: Havasi Ká­roly (I. E osztály), 45 kg: Nagy László (I. E osztály), 53 kg: Némdei László (1. B osz­tály), 57 kg: Mravik József (ITSK), 62 kg: Monori István (III. C osztály), 67 kg: Magya- ri Ferenc (III. D osztály), 72 kg: Szlama Mihály (III. C osztály), 78 kg: Hotorán János (II. F osztály), nehézsúly: Gé­mes! Ferenc (III. C osztály). Az osztályok közötti pont­versenyt a III. C műszerész­osztály nyerte 21 ponttal, az I. E műszerészosztály és az I. B járműszerelő-osztály előtt. Ifjúságiak: 60 kg: Lambok József (III. C), 65 kg: Károlyi László (ITSK), 70 kg: Monori János (III. E), 75 kg: Vaszi Já­nos (ITSK), 81 kg: Tápai Ist­ván (ITSK).

Next

/
Oldalképek
Tartalom