Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

4 ✓ 9 1972. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK A műemlékek védelmében Jó munkáért — jutalom ISMÉT ÚTON A „REPÜLŐZSÜRI” iAz építésügyi és városfej­lesztési miniszter módosította a műemlékvédelemről néhány évvel ezelőtt megjelent rende­letet. Az új rendelkezés ki­mondja, hogy a műemléki ha­tóság hozzájárulása nélkül nem végezhetnek építési vagy bontási munkát a műemléken és a műemlék jellegű építmé­nyeknél. Szigorúan meghatá­rozza az új intézkedés, hogy ezután már a műemléki jelen­tőségű területen, s e környe­zeten kívül is csak a műem­léki hatóság hozzájárulásával kerülhet sor új épület építé­sére, ha e létesítmény elhe­lyezése, tömege, formája vala­mely védett építmény jellegé­vel, művészeti megjelenésével bármely módon összefügg. Néhány esztendővel ezelőtt a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya kezdeményezte a „repülőzsüri” megalakulását. E furcsa elnevezésű bizottság feladata az, hogy esetenként váratlanul meg­látogat egy-egy művelő­dési intézményt, ellenőrizni az ott folyó mun­kát, s amennyiben azt jónak tartja, a helyszínen részesíti pénzjutalomban az arra érde­meseket. A jó kezdeményezés követőre talált több járási hi­vatal művelődésügyi osztá­lyán is, a többi között a szent­endrei járási hivatalnál. A szentendrei járási repülő­I zsűri Belos Péternek, a járási ''hivatal művelődésügyi osztá­lya vezetőjének az elnökleté­vel egy hónapon belül két in­tézményt is meglátogatott. Először a po- mázi művelődési ház munká­ját ellenőrizték s mert példás rendben találtak mindent, ezer forinttal jutalmazták a hely­színen az intézmény több dol­gozóját. A napokban a dunabogdá- nyi művelődési ház tevékeny­ségét ellenőrizték. Előbb az ott működő községi könyvtárat látogatták meg, majd végig­hallgatták a Pódium irodalmi színpad olvasópróbáját és megtekintették a hobbyklub foglalkozását. S az eredmény: a jó munka eredménye­képpen ötszáz-ötszáz forint jutalmat kapott Horányi György, a könyvtár vezetője és Gelen­csér Ildikó, a művelődési ház igazgatója. Folyamatos továbbképzés Heti filmjegyzet A vőlegény nyolckor étkezik Karácsonyi lemezújdonságok Ä Magyar Hanglemezgyártó Vállalat karácsony előtt külö­nösen. igyekszik kitenni ma­gáért, hogy nagy választékkal álljon a lemezgyűjtőik, lemez­vásárlók rendelkezésére a ze­ne legkülönbözőbb frhíf áj al­bán és stílusaiban. Sőt, a ze­nén túl is, hiszen hanglemez^ gyártásunk prózai lemezeket, verseket, drámarészleteket, színészportrékat is forgalomba hoz. A prózai lemezek közül különösen figyelemre méltó a Petőfi-évfordulóra megjelent emléklemez, ame­lyen a költő legszebb verseit hallhatjuk, Básti Lajos, Ma­jor Tamás és Bessenyei Fe­renc előadásában. Pusztán a versekből nem áll össze a köl­tő portréja; naplórészletek, kordokumentumok, tanul­mányrészletek és a kortársak visszaemlékezései teszik válto­zatossá, teljessé az emlékle­mezt. Az irodalomtörténet leg­mélyebb baráti kapcsolatának megható bizonyítéka Petőfi és Arany levelezése; eszméinek hű tükre Bem Józsefhez írott levele. Illyés Gyula nagyszerű tanulmányának részlete, Vajda János, Imreh Sándor és Ady Endre visszaemlékezései is méltán kaptak helyet a válo­gatásban. A másik nagy jubileum, a Kodály-évforduló alkalmából megjelent lemezek, ről már hírt adtunk. Érdemes szólni azonban a Székely fonó díszes kivitelben megjelent, új felvételéről, melynek énekesei nagy részt azonosak a napok­ban színre került operaházi félúj itás szereplőivel. A lemez szólistái, Komlóssy Erzsébet, Melis György, Andor Éva, Si- mándy József, Palcsó Sándor és Barlay Zsuzsa; karmestere az avatott Kodály-interpretá- tor, Ferencsik János. Kodály utolérhetetlen kórusművésze­tének teljes megismertetését tűzte ki célul a H anglemez - gyártó Vállalat, amikor néhány évvel ezelőtt elindította a mes­ter összes kórusművét tartal­mazó sorozatot. Ennek leg­újabb darabja a hatos sorszá­mot viseli; Vásárhelyi Zoltán vezényletével olyan kimagasló remekműveket hallhatunk, mint a bibliai jelenetet felidé­ző Jézus és a kufárok, a Weö­res Sándor versére komponált Norvég leányok és az Öregek, vagy a Petőfi-versekre írott A magyar nemzet és A széke­lyekhez. A kamarazene kedvelői bi­zonyára örömmel fogadják Mozart egyetlen vonós­trióját, az Esz-dúr divertimentót. E műve az 563-as Köchel-jegy­Felhívás Vácott, a Haraszti Ernő utcában és az alsóvárosi C/8-as épület körül a lefektetett nagy teljesítményű kábelhálózatot és a transzformátor­állomást FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZTÉK. ÉRINTÉSE ÉLETVESZÉLYES! zékszámot viseli, ez arról ta­núskodik, hogy élete utolsó éveiben írta; végső életböl­csességét összegző három nagy szimfóniájának közelségében. A mű előadói: Kovács Dénes, Németh Géza és Banda Ede. A nagy sikerű Bartók­összkiadás legújabb lemeze a Fából fara­gott királyfi című táncjáték teljes zenéje, melynek megírá­sához Bartók számára az adott ösztönzést, hogy első . — és egyetlen — operája, a Kék­szakállú herceg vára, a bemu­tatón megbukott. Operája si­kerét, az új színpadi művel társított közös előadástól re­mélte. A bemutatón ezt a társ­írást nem sikerült létrehozni, csak egy évvel később, és az­óta is, napjaink operaházi gya­korlatában — kiegészülve a Csodálatos mandarinnal. Az új Bartók-lemez megszólaltató! a Budapesti • Filharmóniai Tár­saság zenekara, Kórodi And­rás vezényletével. A romantikus zene kedvelői számára értékes újdonság Muszorgszkij műveinek zenekari felvétele. Az Egy kiállítás képei című zongoraciklust festőbarátjá­nak, Viktor Hartmannak, em­lékkiállítása ihlette. A mű ze­nekari feldolgozását Maurice Ravel készítette eL Rimszkij- Korszakov hangszerelte az Egy éj a kopár hegyen című zene­kari hangverseny-fantáziát, sőt, a félbemaradt mű befeje­ző munkáit is ő végezte el a szerző szellemében. A műveket az Állami Hangversenyzene­kar adja elő Németh Gyula vezényletével. A Zene mindenkinek sorozat is két új lemezzel gaz­dagodott. Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját L amberto Gardelli vezényli, Kórodi András tolmácsolásá­ban pedig^ Schubert Rosamun- da nyitánya és Suppé Költő és paraszt nyitánya hangzik el. A másik lemez két Mozart-ver- senyművet tartalmaz, a fiatal­kori A-dúr hegedűversenyt Kovács Dénes; a késői klari­nétversenyt pedig Meizl Fe­renc játssza. A tánczene kedvelői régóta várták Koncz Zsuzsa új, negyedik nagyle­mezét, amelynek címe: Élünk és meghalunk. Előző felvéte­leihez hasonlóan ez is az Illés- együttessel készült, a számok szerzői Szörényi Levente, Bró- dy János és Illés Lajos. Auto­gram helyett — ez a címe Ko­vács Kati új nagylemezének, melynek szerzői Koncz Tibor, S. Nagy István, Sztevanovity Dusán és a Tolcsvay-fivérek. A L ocomotív GT nagylemeze Ringasd el magad címmel je­lent meg, szerzői: Barta Ta­más, Presser Gábor, Fren- reisz Károly és Adamis Anna. A népszerű Benkó Dixieland Band tavalyi nagy sikerű kis­lemeze után első nagylemeze most jelent meg. Az új felvé­telen az együttes legsikeresebb számait hallhatjuk. Három új kislemezről is érdemes szól­nunk, a Taurus, a Juventus és a Corvina együttes lemezeiről. K. A. Pályakezdés — képesítés nélkül Pest megyében nemcsak a pedagógusok azon csoportjá­ban viszonylag magas a képe­sítés nélküliek száma, akik is­kolában tanítanak, hanem a gyermekgondozó intézmé­nyekben tevékenykedőknél is. A megye majd’ háromszáz óvodájában évről évre folya­matosan növekszik az elhelye­zett gyermekek tábora, s an­nak érdekében, hogy az egy óvónőre jutó kicsinyek száma ne emel­kedjék, képesítés nélkül is alkalmazni kell e pályára elkötelezettséget érzőket. Természetesen az, hogy a kezdés képesítés nélkül törté­nik, nem indokolhatja a szük­séges továbbképzéstől, a kellő szakképesítés megszerzésétől való mentesítést, s ezért átgon­dolt program készült a folya­matos oktatásra. E program jegyében idén 92 képesítés nél­küli óvónő jelentkezett a felső­fokú óvónőképzők levelező ta­gozatára s közülük 76-an fel­vételt is nyertek, megkezdték tanulmányaikat. Ugyancsak a szakképzés előmozdítását szol­gálja, hogy a most folyó tanév­re Nagykőrösön megszervezték a középfokú óvónőképző szak­középiskolai osztályt. , Az idén képesítés nélkül fölvettek jövőre történő oktatásának megkezdésé­hez már javában tartanak a fölmérő összesítések, s időben sor kerül a szükséges intézkedések megtételére is. Miért nem volt hivatalos támogatás „...többet adott” ISMERETLEN KOSSUTH-LEVÉL MISKOLCON A miskolci evangélikus egy­ház levéltárában eddig isme­retlen Kossuth-levélre buk­kantak. „A helyaljai ág. h. ev. magyar egyházmegye elöljá­róságának” címzett, kézzel írott, négy ív terjedelmű le­velet Kossuth Lajos kilenc­venéves korában írta Turin- ból, 1892. szeptember 4-én. A levél válasz az egyház- kerület megkeresésére, amely­ben értesítik Kossuthot, hogy a tállyai templom leégett. Kossuth — mint írja — saj­nálattal értesült, hogy a tály- lyai egyház végínségre jutott, s temploma, amelyben kilenc­ven év előtt a szentkereszt- ségben részesült, rommá lett, mint ő maga is. A továbbiakban arról ír: hogy a „kunyhó és a polgári ipar műhelye többet adott az országos gyűjtés során, mint a palota”, az őt nem lepte meg Hogy hivatalos támoga­tást nem kapnák, annak oka a levél szerint nem ő, hiszen „.... én, a kilencven éves, ki­tagadott hontalan pária sem­mi sem vagyok — írja —, ha­nem az elv és irány miatt, amelyhez igénytelen nevem hozzáfűzte a megmásíthatat­lan történelem...” Levele végén adományáról értesíti az elöljáróságot: „az aranyban lefizetett . kétszáz­húsz frankot, amelyről a mel­lékelt levél íródott, az itteni posta száz forint' értékűnek számította”. ■ Védettek d kosdi kopjafák Hiányt pótló szakkönyv: Temetőkert Régi hiányt pótol a 260 ol­dalas, szép nyomdai kivitelben készült kötet, a Mezőgazda- sági Könyvkiadó gondozásá­ban most megjelent Temető­kert. Tremkó 1928-beli Teme­tőkultúra, vagy Ormos 1970- ben megjelent Városi temetők korszerűsítése című munkája korántsem íródott a mostani­hoz hasonló, átfogó igénnyel. Ezenkívül csak néhány kéz­írásos, vagy kizárólag hivata­los tájékoztatást szolgáló szakmunkáról szólhatunk e témakörben. A nagyközönség igénye s a szakemberek sürgetése nyo­mán adták ki ezt, a temetők történetével, művészetével, a sírkertek ápolásával kapcsola­tos munkát. Seléndy Szabolcs és Lelkes Lajos szerkesztők bemutatják az őskortól nap­jainkig a különféle népek ha­lottkultúráját, a nevezetesebb magyar sírkertek történetét a Nemzeti Panteon évszázados gondolatának a megvalósulá­sát. Külön elismerést érdemel a másfélszáz fényképmelléklet készítője: Mészáros András, a váci gimnázium egykori diák­ja. Fél Európát beutazta, s az egész országot végigfotózta, így biztosítva a kötet - gazdag képanyagát. A vidéki sírkertekről szóló fejezetet olvasva érezzük, hogy milyen nagy változás történt falvainkban az utolsó negyed­században ezen a területen is. Sorra felépültek a higiénikus, korszerű ravatalozók, s ha nem is egy csapásra, de lassan eltünedeznek az édeskés-gics- cses síremlékek. Érdekesek a kötet Pest me­gyei vonatkozású részei. Több fénykép bemutatja a kosdi re­formátus temetőt, mely egye­dül álló kopjafáival ina már műemlék jellegű. Régebben ugyanitt nem engedték ke­reszttel jelölni a síremléke­ket. Bemutatja a könyv Ma­liga Judit diplomatervét, a szentendrei sírkertet és Jálics János—Mester Jenő munkáját, a vác-alsóvárosi állami teme­tőnek — a következő ötéves tervben megvalósuló — tervét. P. R. Schubert Éva és Pongrácz Imre, A vőlegény nyolckor érkezik című új magyar film főszereplői. Tulajdonképpen a vidámság­hoz olyan kevés kell manap­ság: néhány jó poén, néhány mulatságos szituáció, és a ne­vetésre kiéhezett közönség há­lásan derül, hiszen nevetni jó. Csakhogy nevetés és nevetes között különbség van. Az em­ber akkor is nevet, ha csiklan­dozzák a véknyát, és akkor is, ha embertársa fenékre huppan az utcán, mert elcsúszott egy narancshéjon. És akkor is ne­vet, ha az élet dolgait úgy tár­ják elébe egy-egy filmben, színműben, könyvben, hogy a visszás oldalt mutatják meg neki, azt, amely néha olyan mulatságos, olyan kusza, olyan álszent, olyan ostoba, öntelt, satöbbi, hogy azon már csak nevetni lehet. Az effajta neve­tés minőségileg különbözik a csiklandozás kiváltotta kacaj­tól. Aki így nevet, az ember­társai gyarlóságain nevet, az élet buta kacskaringóin, a szí­vósan élő rossz tulajdonsá­gokon, s ezáltal egy kicsit ön­magán is, noha ezt nem min­dig veszi észre, mert sokkal kényelmesebb, ha mást tar­tunk ostobának, kétbalkezes­nek, mint ha magunkban fe­dezzük fel eme tulajdonsá­gokat. Az igazi nevetést min­dig valami nagyon is komoly mondanivaló váltja ki, olyas­mi, amin a kacaj elülte után is gondolkodunk, ami gyakran nem is olyan nagyon nevetsé­ges, ha jobban szemügyre vesszük. . Mindezt az eszmefuttatást azért eresztettem meg, mert tulajdonképpen nem olyan nagy baj, ha egy filmvígjá­ték nem sikerül. De ha három héten belül két új magyar filmkomédia marad alatta a humor minimális szintjének, az már kezd figyelemre méltó lenni. Magyar József filmje, A vő­legény nyolckor érkezik, lényegében ugyanabban a hi­bában szenved, mint az Em­berrablás magyar módra. En­nek a filmnek is van egy jó alapötlete, és ezt a filmet is elfelejtették megírni. Abból ugyanis, hogy Kotlár Jenőnek a felkapaszkodni, karriert csi­nálni óhajtó osztályvezetőnek társadalmi emelkedéséhez — itt és most, a szocialista Ma­gyarországon — egy amerikai rakétagyáros jóképű, dúsgaz­dag, ám foglalkozására nézve pap fia az optimális lépcső­fok, már eredendően követke­zik egy sor kitűnő szatirikus ötlet, Kotlár Betti, Kotlár lá­nya, és a pap hőn óhajtott há­zassága szatírája lehetne a gazdag külföldi vőlegény után áhítozó leánykáknak és szü­leiknek is. Mindebből valóban lehetne egy kegyetlenül csípős és fergetegesen mulatságos fil­met is csinálni. Ha az alapöt­let szellemében írták volna meg a forgatókönyvet. De Ma­gyar József sajnos nem vet­te észre a számára, mint for­gatókönyvíró számára kínál­kozó lehetőséget, és ez alapo­san visszaütött Magyar Jó­zsefre, a film rendezőjére is. A szerzői filmek nem kárhozta- tandók — Bergmantól Felli- niig elég szép számú remek al­kotás igazolja ezt. Ha azon­ban a szerző nem jó író, akkor előre biztos a félsiker. És előre meg lehet jósolni, hogy a hi­ányzó írói vénát visszaköszönő ötletek, bágyadt gégék és lö­työgős sablonok fogják pótol­ni. Nincs ez másként ebben a filmben sem. Tizenévesek Húsbavágó kérdéseket fesze­get Zygmunt Hübner lengyel rendező filmje, az Aleksander Scibor-Rylski forgatókönyvé­ből készült Tizenévesek. Mert lehet-e másnak nevezni, ha két középiskolás összetalálko­zik, egymásba szeretnek és fü­tyülve mindenre és mindenki­re, együtt akarnak élni? Olyan ügy ez, amelyben ösz- szesűrűsödiik a tizenévesek megannyi gondja — a szek- szuális élet, a szerelem, az ön­állóság; gyermek és szülő, fia­tal és társadalom, iskola és diák, őszinte, tiszta érzések és álszent szemforgatás konfliktu­sa. A film mindezeket jó szem­mel látja meg, és ez kétségte­len érdeme. Érdeme az is, hogy meri megmutatni: a bio­lógiai érettség még egyáltalán nem elegendő alap két ember mély, tartós és tartalmas, egy­mással és önmagával szemben felelősségteljes, rossz szóhasz­nálattal: felnőtt kapcsolatá­hoz. Hogy a Tizenévesek en­nek ellenére sem hatol a kér­dések felvetésénél mélyebbre, s nem is mindig meggyőzően mondja azt, amit mond, az ta­lán elsősorban a rendezőn mú­lik, aki lényegében precízen megvalósítja a forgatókönyvet, de semmi többet nem tesz a nagyonls érdekes probléma át- ütőbb művészi erejű tolmá­csolására. Csajkovszkij Kitűnő alkotás, igazi filmél­mény Igor Talankin kétrészes, színes cinemascope filmje. Pe­dig aligha létezik a látványos, ám a giccs határát súroló megoldásokra csábító Csaj- kovszkij-életrajznál veszedel­mesebb téma. A nagy orosz zeneszerző életútja és mifesi- kája tele van nagy, romantikus vonásokkal, patetikus, felfoko­zott érzelmi állapotokkal. Gyakran jár az érzelmesség határán, és igaz művésznek kell lennie annak, aki ki tud­ja kerülni a buktatókat. Nos, amennyire csak úgy-ahogy si­került ez a nagyszabású, szov­jet—magyar koprodukciós Liszt-filmben, annyire szinte hiba nélküli a megoldás Ta­lankim filmjében. Nagyszerűen találja meg az ember és az ál­tala komponált muzsika egy­másra ható erőit, tényezőit, kölcsönös erőtereit, és mind­végig hiteles emberábrázolást tud nyújtani nemcsak Csaj­kovszkij, hanem a főbb szereplők alakjaiban is. Ehhez persze ott van mindenekelőtt lnnokentyij Szmoktunovszkij, ez a ragyogó színész, aki — a nemrég látott Ványa bácsi után — most megint remekel. De ugyanígy remekel az ope­ratőr, Margarita Pilihina is, és a film teljes stábja. A Csaj­kovszkij szép karácsonyi aján­dék a mozikban — ha a film kissé érthetetlenül sokára ju­tott is el hozzánk. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom