Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-19 / 298. szám
“‘<JCírlap 1972. DECEMBER 19.. KEDD Fővárosi színházi esték A kőszobor léptei Tehetséges embereik kellenek a cárnak. I. Miklósnak Puskin kell, illetve Puskin tehetsége. Ezért hozza udvarába, ezért nevezi ki udvari apródnak, majd kamarásnak és grófnak. Mert I. Miklósnak elege van a tehetségtelen költőkből, művészekből, professzorokból, akik — bár hű kiszolgálói a hatalomnak — középszerűek, vagy annál is gyengébbek. A cárnak az kell, hogy egy kiváló tehetség zengje dicsőségét, egy kiváló ember és művész hajlongjon előtte. Nem sikerül elérnie, mert mély szakadék tátong a cárok uralkodásának hogyanja és jellege, valamint a Puskin-féle elkötelezett irodalom között, sohasem békülhetnek meg. Az író Korosztiljov azt mutatja meg, hogy a néptől elidegenedett despotikus hatalom mellé egy tehetséges művész sohasem állhat oda egyéniségének elvesztése nélkül. Jól tudja ezt Puskin, de a cár természetesen nem látja be. Mert I. Miklós még azt hiszi — uralkodásának, korlátoltságának és despotizmusá- nak gőgjében —, hogy a nagy költő lehet szolga is. Korosztiljov, a darab írója kimutatja, hogy szolga nem lehet csupán a maga gondolatainak ura. A cár körüli urak és miniszterek nem ringatják magukat illúzióban, jól fejezi ezt ki a darab — hamarosan legendává váló — egyik mondata: a kultuszminiszter úr szerint talán az lenne a legmegnyugtatóbb, ha egyáltalán nem lenne orosz irodalom. Hát igen, ez bizony sok terhet és nehézséget venne le az uralkodó, a miniszter úr és osztálya válláról. Például nem kellene Puskint titkos- rendőrökikel figyeltetni... Vagy elkobozni a veszélyes költeményeket, vagy vigyázni, nehogy kinyomtassák... Korosztiljov tehát a hatalom — egy néppel szembenálló, osztálykülönbségen alapuló hatalom — és a tehetséges alkotók konfliktusáról számol be. Szépen, szenvedélyesen, de egy kissé iskolásán. A rendező Berényi Árpád szintén mérnöki pontosságra törekedett. Szépen, jó ritmusban, harmonikus előadásban produkálta a József Attila Színház a darabot Puskin szerepében Haumann Péter ismét igazolta, hogy kitűnő színésszé érett. Minden mozdulata kidolgozott, precíz. Invenciózus átéléssel szinte hibátlan alakítást nyújtott, nagy formátumú alakítást, de nem hőstípust hanem karaktert és ez még nehezítette is dolgát. Senki nem tudott felnőni hozzá. Legszembetűnőbb ez feleségét, a szép Nathaliet alakító Voith Áginál, aki a nem rászabott szerepben kényelmetlenül érezte magát Bánffy György I. Miklósa illúziót keltő, ne néhol erőtlen. Csupán csak „narratív” ellenfele Hau- mann Puskinjának. Káló Flórián és Kállai Ilona jól bevált eszközeiket újitatták fél. Ki kell emelni viszont az epizód- alakítások közül Téry Árpád, Kránitz Lajos és Soós Lajos játékát Csányi Árpád díszletei egyszerűek és ötletesek voltak. Jánoskúti Márta jelmezei díszesebbek, de nagyon szépek. Elbert János fordítása kitűnően sikerült, nagy érdeme a pontos gondolati értelmezés. Berkovits György Hármas feladattal Művelődési munkaközösségek alakulnak Pest megyében NAPJAINKBAN társadalmi igénnyé vált, hogy a közművelődés ne csak befogadóknak, hanem aktív részvevőknek is tekintse a művelődni vágyó embereket. A Hazafias Népfront V. kongresszusának határozata is utal rá: a népfrontnak természetesen nem a párt és tanács munkáját, kell utánoznia, nem a párt- és állami szervek helyett kell dolgoznia, hanem meg kell keresnie társadalmi szerepének és a népfrontmunka jellegének megfelelő sajátos tevékenységet, tartalmat és formát. E feladat megoldása érdekében — a kongresszus határozata alapján — művelődési munkaközösségeket szervezünk Pest megyében is. Ezek a munkaközösségek jelentősen hozzájárulhatnak a kultúra tömegessé tételéhez. Félreértés ne essék: nem az illetékes állami és társadalmi szervek képviselőinek újabb bizottságait akarjuk létrehozni, hanem művelt, társadalmi érdeklődésű emberek közösségét, akik lehetőleg nincsenek egyéb feladatokkal nagyon megterhelve. Olyan, a közösségért tenni kész embereket is szeretnénk a munkaközösségekbe bevonni, akik eddig a közügyektőJ távol voltak, de készek dolgozni, áldozatot hozni maguk és szőkébb közösségük felemelkedéséért, művelődéséért. Azt szeretnénk, ha e munka- közösségek a többre törők, az új, szocialista emberi közösséget megteremteni szándékozók közös törekvéseinek műhelyei lennének. Azt szeretnénk, hogy új lendülettel tevékenykedjenek a szocialista kultúráért, annak elterjesztéséért, életünk megjavításáért, a jobb emberi kapcsolatok kialakításáért, etikai, morális diszciplínákat teTV-FIGYELŐ Enekverseny Kodály Zoltán emlékére. A verseny Kodály Zoltánt idézte meg szellemével, mert: magas színvonalú volt, tanulságos, és művészi élményt jelentett. Akik a televízió részéről a versenyt előkészítették, megszerkesztették, megrendezték és levezették — Fellner Andrea, dr. Várhegyi Tibor, Rudiik Júlia, Antal Imre, Bánki Iván, Varga Vilmos — Kodály nevéhez méltóan tették ezt: komolyan, egyszerűen, harmonikusan — a célt mindig maguk elé idézve és maguk előtt tartva. Mert mi lehetett a cél? Nem a harmincezer forintos és a húszezer forintos díjak elnyerése és kiosztása, hanem a komoly zene népszerűsítése, elterjesztése. Minderre egy verseny nagyon alkalmas, hiszen a vetélkedők szelleme, légköre, jellege az emberek figyelmét mágnesként vonzza a képernyőre. De nem elég az egyszerű vonzás, mert az érdeklődés amilyen hamar felkeltő- dik, olyan hamar ellanyhulhat, különösen ha nem tánczenéről vagy nótázásról van szó. S itt a legkomolyabb énekművészet vizsgázott, amely kiállta a próbát: tömegek tekintetét — szemét, és főleg fülét — vonzotta a képernyő felé, mert: a versenyzők kitűnően felkészültek és nagyon tehet.égesek voltak; a résztvevők tudásuk legjavát igyekeztek nyújtani. Nem gátolta őket ebben semmi, sőt inkább lendítette minden egyes zongorakísérő és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, Lukács Ervin vezetésével. És a zsűri. Kezdetben a magyar, később a nemzetközi. A nemzetközi, amely a nemzetközi visszaemlékezést is jelképezhette Kodály Zoltánra, erre a magyar, és mégis nemzetközi formátumú zenei forradalmárra, aki halála után is segít abban, hogy a komoly zenét mindenki közkincsévé tegyük. Túlélők. Boldizsár Iván hatvanéves, Boldizsár Iván, aki kortalan, mert évtizedek óta nem öregszik, mert egyforma energiával és frisseséggel ott van szellemi életünkben. Kicsoda is Boldizsár? Erre nem egyszerű a felelet. Mert Boldizsár újságíró, televíziós egyéniség, kulturális diplomata — mint a magyar PEN-klub elnöke képviseli mindenhol a magyar írók táborát külföldön —, hivatásos utazó és útikönyvszerző és író. Gyanítom, hogy legszívesebben író ő, csak túlságosan kényelmes neki, hogy naphosz- szat az íróasztala mellett üljön és regényeket, novellákat, drámákat írjon, nem ilyen az egyénisége, temperamentuma. Boldizsár közösségi ember, akinek lételeme az állandó személyes jelenlét. Ezért aztán felparcellázta magát: hol író, hol újságíró, hol televíziós, hol diplomata, hol — mindenhol Boldizsár Iván. Aki most szépíróként mutatkozott be a tévé képernyőjén, egy drámarészletét, a Túlélőket alkalmazta tévére Szántó Erika, és rendezte meg Horváth Z. Gergely, és egy novelláját dramatizálták, amelynek címe a Névrokon. Közös tulajdonsága mindkét alkotásnak, hogy alapvetően nevelni akar, ezért morális problémákat vet fel, nem akármilyen időpontban, hanem a háború poklában. Szenvedélyesen lefojtott mű mindkettő. Publicisztikus hevületű, éppen ezért kissé túlságosan is jól megcsinált, ezért nem mindenhol hat művészi hitelével. Hat viszont iz- galmasságával, cselekménybőségével, jellemeinek sokrétűségével és érdekességével. A szereplők közül ki kell emelni Iglódi István, Tordy Géza és Benkő Gyula játékát. Minden lében két kanál. A halálig, baby', című rész ismét megerősít abban a hitemben, hogy új műfaj született: a playboy mentalitást reklámozó műfaj, ami oltható krimibe is, vígjátékba is, melodrámába is, mindenbe. Most éppen álkrimibe oltották, tudniillik, az izgalom egy cseppje nélkül néztük végig ezt a filmet, amely inkább a playboy természetrajza volt. Igaz, a rendező igyekezett könnyeden és tréfásan venni a dolgot, de nem árulok el titkot, ha nekem ebből a filmből ez az egy mondat ragadta meg a figyelmemet és értelmemet: „folt- tisztítóval töröllek ki a világból”. Figyeljünk, kedves olvasóim, ez a mondat nagy sikerű és hosszú életű lesz. Visz- szahallhatják majd mindenhol az utcán a tinédzserektől vagy a huszonévesektől, de gyanítom, a harmincas, sőt negyvenes — Roger Moore és Tony Curtis is ilyen korú fiatalembereket játszik — évjá- ratúak szájából is. B. Gy. remtő és hordozó szocialista közösségek létrehozásáért, életünknek, szokásainknak nemesbítéséért. HÁROM ALAPVETŐ FELADAT megvalósítását várjuk a művelődési munkaközösségektől: mindenekelőtt, legyenek a legkülönfélébb önművelési fonnák kis társadalmi műhelyei, tagjaik érdeklődése és felismert szükséglete szerint; a kultúrát igénylő tömegek képviseleteként legyenek partnerei a kultúrát szolgáltató állami szerveknek, például könyvtáraknak, iskoláknak, művelődési házaknak stb. Vagyis fogalmazzák meg és képviseljék saját szűkebb közösségük művelődési igényeit. És támogassák a művelődési intézmények munkáját. Az előzetes viták során és a más megyékben néhol már működő munkaközösségek tapasztalatai alapján már elég egyértelműen tisztázódott, hogy a művelődési munkaközösségek partnerei a tanácsok művelődésügyi és ifjúságpolitikai bizottságainak. Ebből a kétoldalú, kölcsönös érdekeken és kötelezettségeken alapuló együttműködésből, alá- és fölérendeltség nélkül, de átgondolt munkamegosztás szerint szép eredmények születhetnek. A tanácsi bizottságoknak azért a munkaiközösségek nemcsak partnerei, hanem társadalmi bázisai is lehetnek, a közvetlen társadalmi energiák, a társadalmi munka, az erkölcsi és anyagi segítség kimeríthetetlen forrásai. A MŰVELŐDÉSI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK keretében a népfrontbizottságok a kínálkozó önkéntes társadalmi erőket a művelődési feladatokra megszervezhetik. Nyilvánvaló azonban, hogy a feladatok távoli, évtizedekre szóló feladatok, ezért kezdetben a munkaközösségek kénytelenek lesznek szerény eredményekkel beérni Hiszen ebben a munkában nem engedhető meg semmiféle kényszer, s ezek a feladatok nem tűrnek meg látszateredményeket. A művelődési munkaközösség — ismételjük — nem valamilyen választott bizottság, s nem lehet bürokratikus a szó semmilyen értelmében. Bár természetesen jó, ha tervszerűen dolgozik, ha megvitatja tennivalóit, ha önkritikusan ellenőrzi és időnként felméri munkáját, de nem szabad követelni tőle jegyzőkönyveket, jelentéseket. A HAZAFIAS NÉPFRONT Pest megyei elnöksége mellett működő kulturális társadalmi bizottság elképzelése szerint az elkövetkező hónapokban, első lépésként, a megye 18 községében és egy városában alakulnának meg a művelődési munkaközösségek. Egy járásban — kísérletképpen — jáKONCER TKRONIKA A váci Musíca Humana múzeumi hangversenye Kettős jubileum jegyében zajlott a Nemzeti Múzeum Történeti zenés esték sorozatának évadnyitó hangversenye. A váci Musica Humana együttes m űsorösszeá 11 í t ása részben Heinrich Schütz halálának 300. évfordulójáról, részben Kodály születésének 90. évfordulójáról emlékezett meg. A Simphonia Sacrae, Schütz nagyszabású műve többi alkotásaival együtt méltatlanul merült feledésbe. A mű három részletének a mester szelleméhez méltó átdolgozását Erdélyi Sándor, az együttes vezetője, hangversenymestere végezte el. De nemcsak az átirat, hanem a megszólaltatás is méltó volt a német barokk korszakalkotó mesterének, Bach nagy elődjének, szelleméhez. A Kodály- évfordulóról egy Adagio stílusos feldolgozása volt hivatva megemlékezni. A műsor további részeiben az együttes műsorán Corelli- és Bach- művek szerepeltek. Az olasz barokk zene kiemelkedő alkotása, a vonós kamarazene- karok kedvelt repertoárszáma, Corelli Karácsonyi concertója, Bach C-dúr szimfóniája és az Ormándy Jenő feldolgozásában elhangzott korálelőjáték is érzékeny, stílusos tolmácsolásban hangzott el. Régi szokását megőrizve, két érdekességgel is szolgált az együttes a hangversenyen: Bach A-moll cmvertüre-jének és H-moll szimfóniájának első magyarországi megszólaltatásával. Ez utóbbi mű fuvolaszólóját Frank Éva játszotta. Érdekes színfoltot jelentett a hangversenyen a Nemzeti Színház egykori színpadi orgonája, melyet Szabó Katalin szólaltatott meg. A művek stílusos hangzását az orgonakíséret nagy részében emelte, bizonyára ez a körülmény is szerencsésen járult hozzá, hogy a hangversenyt a Musica Humana együttes az utóbbi hónapok legsikeresebb estjeként könyvelhette el. K. Á. rási művelődési munkaközösség létrehozását szeretnénk szorgalmazni. A művelődési tevékenységnek ez az új formája, hisszük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. Varga Csaba, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának munkatársa Kodály-iinnepségek Pécsett és a többi baranyai városban ünnepi hangversenyekkel emlékeztek, illetve emlékeznek ezekben a napokban Kodály Zoltánra születésének 90. évfordulója alkalmából. A mestert sok szál fűzte a Mecsek aljához, gyakran megfordult Pécsett, és ott-tar- tózkodása idején több művet is komponált. Kodály Zoltán emlékére hétfőn hangversenyt rendeztek a pécsi Nemzeti Színházban. Alakult: öt esztendeje Ünnepelt a tököli délszláv nemzetiségi együttes Fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelte szombaton este a tököli délszláv nemzetiségi ének-, zene- és táncegyüttes, a helybeli művelődési házban. Eddigi eredményes működésüket legjobban az bizonyítja, hogy nemcsak az országban váltak ismertté, hanem külföldön is. öt esztendővel ezelőtt Somogyi Béláné pedagógus vezetésével alakult meg az együttes tánccsoportja, majd rövidesen az ének- és zenekar is. A délszláv nemzetiségi hagyományok ápolását, illetve dalok, táncok feldolgozását tekintették elsődleges feladatuknak. Mindenképpen új színt jelentett az együttes életében, amikor Benkő Zsófia tánctanárnő is bekapcsolódott a munkába. Az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen Farkas András, a tököli nagyközségi pártbizottság titkára méltatta az együttes működését, ezt követően két és fél órás műsorban, nagy sikerrel mutatta be jubileumi programját az együttes. Zenés visszapillantás volt ez a javából: az indulás évétől kezdve egészen a legfrissebb produkcióig, élvezeÉkes János felvételei tes műsort láthatott a közönség, Rudolf Ferencnek, a művelődési ház igazgatójának konferálásával. Színpadra lépett az utánpótlás is: a helybeli általános iskolások tánccsoportjának bemutatóját vastapssal jutalmazta a közönség. A program befejeztével Gyúrok György, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkára köszöntötte az együttest, s a jubileum alkalmából emlékszobrot nyújtott át a tökölieknek. Tornyosi László, a tököli nagyközségi tanács elnöke tárgyjutalmát és oklevelet adott a zenekar vezetőjének, Milkovics Józsefnek, valamint Zorinác Márknak, Pilisics Andrásnak, az énekkar vezetőjének, Milkovics Mihálynak, valamint Pesuth Jánosnak és Benkő Zsófia tánctanárnőnek. A táncosok közül Neidek Katalin és Halász László részesült elismerésben. A csoport már készül soron következő feladatára: a jövő esztendőben Jugoszláviába utazik, ahol műsorukat a televízió is közvetíteni fogja. Bundies Péter Gepida földművesfalu a Duna mentén A Duna mentén, a termékeny mohácsi síkon, egy csaknem másfél ezer éve porladó földművesfalu maradványaira bukkantak a Pécsi Janus Pannonius Múzeum régészei. A hajdani falucska lakói gepidák voltak, akik megállapodott, földművelő életmódot folytattak a dunai árterület peremén. Érdekes módon előbb a falu temetője került napvilágra, mégpedig egy mezőgazdasági építkezés földmunkái közben, a temetkezés iránya azután nyomra vezette a régészeket a település helyét illetően. A temető területén mintegy hétszáz sírt tártak fel — ez a legnagyobb gepida temető a Kárpát-medencében — lakóhelynek azonban nyomát sem találták. Az ásatás vezetője, dr. Kiss Attila, a sírok elhelyezkedését vizsgálva észrevette, hogy a temető terjeszkedését déli irányban valami gátolta. Természeti akadály nem lehetett, ésszerűnek látszott tehát az a feltételezés, hogy ott feküdt a falu. S valóban: a kutatóárkok igazolták a feltevést. A négyszög alaprajzú földkunyhók két oldalán egy- egy oszlop állt, ezek tartották a zsúp- vagy nádtetőt. A lakóházak között gabonatároló vermek és kenyérsütő kemencék helyezkedtek eL
