Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

(*1SJ HEG 1972. DECEMBER 1., PÉNTEK kMÍvIop Magyar-szovjet barátságii nagygyűlés Csepelen Leonyid I. Brezshyev: Tárgyalásaink hozzájárultak a szocializmus erőinak általános erősödéséhez - a világbéke megszilárdításához Mélyen meghat bennünket a | lelkes fogadtatás, amelyben | itt, az önök üzemében része­sítenek bennünket, és a szívé- I lyes vendégszeretet, amely a! szovjet párt- és kormánykül- í dötteéget itt-tartózkodásának 1 első perceitől körülveszi ma­gyar földön. Szeretnék szívből köszöne­tét mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Ká­dár elvtárs és a többi elvtárs meleg szavaiért, és tolmácso­lom önöknek elvtársak Buda­pest minden lakójának, a szo­cialista Magyarország minden dolgozójának a Szovjetunió kommunistái, a szovjet mun­kások, valamennyi szovjet em­ber testvéri üdvözletét. A pnktárszoBdcritás jelképe Különösen örülünk a lehe­tőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság sza­vaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. A továbbiakban Leonyid Breasnyev a Tanácsköztársa­ság Csepelére emlékezett, majd így folytatta: — Rendkívül kellem« ér­zés, hogy ma személyesen fe­jezhetem ki önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a csepe­liek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Központi Bizottságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kong­resszusa alkalmából nyújtot­tak át. Politikai Bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogadta ezt az ajánlatot, ■mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Ma­gyarország munkás népe közös küzdelmeinek szimbólumát; mint annak a megbonthatat­lan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink és né­peink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért, a tar­tós békéért, a dolgozó embe­rek boldogságáért harcolnak. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internaciona­lizmushoz. A magyar munkás- osztály legjobb fiai és leányai a vörös hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spanyolországban, és az igaz­ságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rend- szer legsötétebb éveiben. S egyben harcot jelentett a jö­vendő szocialista magyaror- szágért is. Amikor pedig a ma­gyar munkásosztály — felsza­badulva a fasiszta bitorlók igáiból — hatalomra jutott, első külpolitikai lépésként megbonthatatlan, testvéri szö­vetséget teremtett a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. Immár csaknem három évti­zede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztályra tá­maszkodva, lelkesítő távlato­kat nyitott az ország előtt, tö­mörítetté az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képességeit, tehetségét, alko­tókészségét. Együtt a történelmi úton Nem először járok Magyar- országon. Emlékszem rá, mi­lyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend meg­szilárdításáért vívott harc bo­nyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarország­ra látogatni, összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire el­mélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szov­jet kommunisták, nagyra be­csüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpró­báltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért ví­vott közös harcunkban edző­dött. Ez a barátság áthatja or­szágaink egész életét. E ba­rátság a legmagasabb fokon pái'tjaink testvéri együttmű­ködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Közpon­ti Bizottságának állandó kap­csolataiban fejeződik ki. Igen jó, igen baráti viszonyunk ala­kult ki Kádár elvtárssal és más magyar vezetőkkel. S kü­lönösen nagyszerű, hogy min­dennapi gyakorlattá lett a szovjet és magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudo­mány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rend­szeres, szoros, elvtársi érintke­zése. Vagyis barátságunk va­lóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a má­nak, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre ér­vényes 1 Az SZKP KB főtitkára az­tán a csepeli gyár szovjetunió­beli kapcsolatairól beszélt. : majd megállapította — újból j és újból megbizonyosodunk | arról, hogy ha egyesítjük erő- íaszítéseiinket, erőnk nem egy­szerűen párosul, hanem gyara­podik is. A KGST-re utalva leszögez­te: a KGST-országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosán haladja meg az 1950. évi szin­tet. A fejlett kapitalista or­szágokban pedig, előzetes ada­tok sz?erint, ugyanezen idő alatt kb. háromszoros a nőve- IíöcIgs Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy or­szágnak is, ha nincsenek szö­vetségesei, ha nem foghat össze vele egy eszmét valló népekkel, baráti államokkal. Erről elvtársak, saját tapasz­talatunk alapján győződhet­tünk meg, amikor hosszú éve­ken át egyedül álltunk az im­perialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban lévő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak veiünk testvéri viszonyban lévő, szocializmust építő né­pek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista csa­lád minden tagja._ Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesít­sük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacio­nalista feladatainkat! Az utóbbi években a testvér­országok kapcsolatai tartal­masabbak és gyümölcsözőb­bek, mint valaha voltak. A te'jes egyenjogúság alapján egyesíti erőfeszítéseit az alu­mínium-termelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olaj feldolgozásban és az elekt­ronikus számítástechnika ki- fejlesztésében. Munkánknak I tág tere van. Minden lehető | módon tovább erősítjük gaz­dasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialis­ta államok politikai együtt­működése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gya­korlatilag nincs egyetlen | olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egysé­gesek. Ez növeli közös külpo­litikánk eredményességét. Évről évre tökéletesedik ka­tonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csi­nálnak abból titkot, hogy amíg fennáll az agresszív NA- TO-tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a terüle­ten is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom. Ká­dár elvtárssal együtt biztosít­hatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői meg­bízhatóan őrzik országaink, né­peink békés munkáját. Még három évtized sem telt el a szocializmus világrend- szerének létrejötte óta. Arány­lag rövid idő ez, de mekko­ra, és sok tekintetben megha­tározó szerepet tölt be a vilá­gon a népeknek ez az új kö­zössége. A szocialista világrendszer példájára az országok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsolatok, a tel­jes egyenjogúságra, a kölcsö­nös segítségre és a közös célo­kat szolgáló kollektív együtt­működésre épülő viszonynak. A világ küzdőterén együtte­sen fellépő szocialista államok segítik a társadalmi haladást, akcióik megfelelnek a mun­kásosztály, valamennyi dolgo­zó, a föld minden népe létér­dekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az impe­rialisták nem mertek kirob­bantani új világháborút, min­denekelőtt a szocializmus vi­lágrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arculata. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista or­szágok a béke és a haladás ér­dekében tettek. Elég, ha meg­említjük nemzetközi politi­kánk egyes alapvető célkitű­zéseit a legutóbbi években. Ezek a következők:, — A béke érezhető, érzé­kelhető megszilárdítása Eu­rópában ; — A hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú se­gítség az imperialista agresz- szió elleni sikeres harcához;, — A haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — Hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika- népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gardái legyenek otthonuknak; — Az India és Pakisztán kö­zötti jószomszédi viszony ki­alakításának és e körzet bé­kéje helyreállításának tevé­keny segítése; — S végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egészé­J ben; harc a tartós békéért, a j fordulatért a feszültségtől az enyhülés felé, a bkzalmatlan- ságtól és a viszálytól a köl­csönösen előnyös együttműkö­dés irányába. Mindez, elvtársak, nem ku­lisszád mögötti diplomáciai lépés, nem egyezkedés a népek háta mögött, hanem nyílt, kö­vetkezetes, becsületes politi­ka. S ez nem ígérgetés, nem­csak elmélet, hanem gyakor­lat. Az európai politika egyes kérdései Mélyül és egyre sokoldalúb­bá válik gazdasági együttmű­ködésünk. Ezt világosan mu­tatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyarország Ennek kapcsán szeretnék ki­térni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismere­tes, parlamenti választásokat tartottak az NSZK-ban. Ter­mészetesen, nem kívánom itt részletesen értékelni a vá­lasztások eredményeit. Egy következtetést azonban bizo­nyára érdemes levonni. Akik keresztezik az enyhülés útját, és vissza szeretnék téríteni Eu­rópát a hidegháború napjai­hoz, azoktól a választók meg­vonják a támogatást. A vá­lasztók a békére, az enyhülés­re, a reális politikára szavaz­nak. S ez nemcsak Nyugat- Németoraágra érvényes, ha­nem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát továbbra is a jó irányába vál­tozik — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev, majd leszögezte annak lehetőségét, hogy a kö­zeljövőben újabb hasznos lé­pések történjenek kontinen­sünk politikai légkörének ja­vítására. Amellett vagyunk — mon­dotta —, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hor­dalékától. Ezt nagymértékben elő kell segítenie az össz­európai értekezletnek, amely­nek sokoldalú gyakorlati elő­készítése már megkezdődött. Azt várjuk az összeurópai értekezlettől, hogy megerősít­se valamennyi európai állam­fő egyenlő és tényleges biz­tonságának elveit. Ellenezzük a megkülönböztetést az euró­pai kereskedelemben és amel­lett vagyunk, hogy széles kör­ben fejlődjék az európai álla­mok egyenjogú érdemi együtt­működése különböző területe­ken. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulásé lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldá­sával, mint a fegyveres erő és a fegyverzet csökkentése Euró­pában. Nem akarok itt jöven­dölésekbe bocsátkozni mind­ezek megvalósításának konk­rét formáit illetően, de bízunk abban, hogy a felek jó szán­dékával meg lehet majd ta­lálni a konstruktív megoldást. A szocialista államok kül­politikája mind nagyobb elis­merésre és támogatásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire törekszünk, megfe­lel a béke, minden dolgozó érdekeinek. S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még el­nyomás és erőszak uralkodik, ahol kifosztják a munka em­berét, úgy tekintenek a népek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. A főtitkár a továbbiakban a szocialista államok ezekből fakadó történelmi felelősségé­re hívta fel a figyelmet, majd az imperialista mesterkedé­sekről szólva leszögezte: • Az imperialisták nem kis reményeket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irá­nyában tanúsított nyíltan el­lenséges magatartásához. A; kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a, béke és a szocializmus érdekeivé!, s ez teljes mértékben megfelel az imperialista reakciónak. Hol a valód krrús ? Szovjeteden« kis .'válásaik­kal Pekingben olyan abszurd állításokig jutottak el. mintha a Szovjetunió Kína megtáma­dására készülne. Aligha fel­tételezhető azonban, hogy a koholmányok szerzői komo­lyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosab­ban kutatnák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársa­ság rossz viszonyának a Szov­jetunióval és más szocialista országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai főváros­ban, saját politikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezése, sza­kadás előidézése a szocialista rendszerben és az antiimpe- rialista erők megoszlása. Kí­nának ez a politikája nem segítheti elő a szocialista or­szágokkal való jó egyetértést. — A Szovjetunió — ezt is­mételten hangoztattuk — a K;- nai Népköztársasággal való vi­szony normalizálása mellei; foglal állást. Elvi irányvona­lunkat Kína viszonylatában vi - lágosan megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának hatá­rozatai, s megelégedéssel ál­lapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egységünk a Magyar Népköz- társasággal és más testvéri szo­cialista országokkal. rr Őszinteség, hiú lom, kölcsönös megértés A szovjet párt- és kormány- küldöttség látogatása a Ma­gyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősödéséhez, a béke megszi­lárdításához a világban. Üjabb jelentős lépést tet­tünk a szovjet—magyar együtt­működés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jellemző őszinteség, biza­lom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vázoltunk fel együttműködésünk minden fontos területén és kétségtelen, hogy kapcsolataink az elkövet­kező években még gyümölcsö­zőbbek és szorosabbak lesznek, vagyis minden alapunk meg­van ahhoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredmé­nyeivel. Erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi tel­jes mértékben egyetértünk ve­lük. Delegációnk tagjai a látoga­tás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállalatok kol­lektíváival, a népi értelmiség kipviselőivel. Reálisan érzé­kelhettük teremtő munkájuk, a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő prob­lémák legjobb megoldása ki­tartó keresésének légkörét. S önökkel együtt bizonyosak vagyunk abban, hogy országuk dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött felada­tokat. Magyarország kommunistái, munkásosztálya megérdemelt tekintélynek örvend a világ kommunista és munkásmoz­galmában: a közös antiimpe- rialista front erősítéséért küz­dő harcosok első saraiban ha­ladva cselekvőén részt vesz­nek az 1969-es nemzetközi ta­nácskozás megállapításainak és eszméinek megvalósításáért végzett nagy munkában; sze­repük e tanácskozás előkészí­tésében általános elismerést nyert. Nem beszéltem országunk belső fejlődéséről. Erről az év­ről annyit mondanék, hogy a szovjet nép, pártunk a Szov­jetunió megalakulása 50. év­fordulója előkészületeinek je­gyében él és dolgozik. A mun­kásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség arra törek­szik, hogy újabb munkasike­rekkel köszöntse ezt a nagy ünnepet és biztosítsa az SZKP XXIV. kongreszusán felvázolt tervek sikeres teljesítését. Engedjék meg, elvtársak, hogy élve e kellemes találko­zás lehetőségével, kifejezzük elismerésünket a testvéri Ma­gyarország munkásainak, pa­rasztságának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. A szovjet em­berek nagyra értékelik a test­véri érzelmek megnyilvánulá­sát. Befejezésül Leonyid Brezs­nyev ismételten köszönetét fe­jezte ki az MSZMP Központi Bizottságának és a kormány­nak a szívélyes fogadtatásért, majd újabb sikereket kívánt a magyar dolgozóknak a szocia­lizmus építésében. Éltette a magyar népet, a magyar mun­kásosztályt, az MSZMP-t, a békét és a kommunizmust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom