Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

1972. DECEMBER 12-, KEDD Bessenyei és Kazinczy emléktáblája A Hazafias Nép­front bugyi közsé­gi bizottsága és a helybeli honis­mereti szakkör vasárnap délelőtt — a haladó ha­gyományok ápolá­sa jegyében — Bessenyei György és Kazinczy Fe­renc emléktáblát avatott az egykori Beleznay-kastély előtt. Dr. Jakab Dezső, a Hazafias Népfront községi bizottságának el­nöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Bede Anna a Magyar írók Szövetsége nevé­ben megkoszorúz­ta az emléktáblát. Jelen volt az ün­nepségen a ha­zánkban tartózko­dó Christosov Gencsov bolgár költő is. A falu központ­jában ma is álló, barokk stílusban épült, immár két­száz esztendős kastély a Beleznay család révén egy­kor jelentős ese­mények színhelye volt. A község irodalomtörté­neti múltja szorosan kapcsoló­dik a magyar irodalom első programadójának, Bessenyei Györgynek, valamint a nyelv­újítás nagy harcosának, Ka­zinczy Ferencnek a személyé­hez. Beleznay Miklós tábornok, az egykori földesúr és felesé­ge, Podmaniczky Anna Mária mély barátság érzéseit táplál­ta irántuk. A felvilágosodás e két kiemelkedő alakját több­ször is vendégül látták. Egyik ilyen látogatásról számolt be Kazinczy Ferenc Pályám em­lékezete című művében. Bes­senyei György 1772-ben írott Hunyadi László tragédiája cí­mű könyvét Beleznaynénak, Hunyadi János élete és viselt dolgai című művét pedig Be­leznay Miklósnak ajánlotta. Az ünnepi megemlékezéssel egyidejűleg a kastélyban ki­Bcde Anna költőnő megkoszorúzza az emléktáblát. Ekés János felvétele állítás is nyílt; Tóth Belőné és Bak Károlyné pedagógusok, a helybeli honismereti szakkör vezetőinek irányításával a köz­ség irodalomtörténeti múltjá­ba nyerhetnek betekintést az érdeklődők. Kovács József Újra itthon A magyar néphadsereg Vö­rös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett művészegyüttese kéthetes romániai turnéjáról visszaérkezett Budapestre. A vendégszereplés során ka­tonaművészeink 11 előadást tartottak, s műsorukat — valamennyi fellépésük alkal­mával — a közönség nagy tet­széssel fogadta. Az év utolsó heteiben töíbb jelentős magyar kiállítás is­merteti meg a külföldi közön­séget a magyar képző- és ipar­művészet remekeivel. A hó­nap elején nyílt meg a Varsói Magyar Intézetben Bódi Irén Munkácsy-díj as textiltervező iparművész több mint 100 al­kotásából bemutató. December 15-én a Szófiai Magyar Intézetben a fiatal magyar képzőművészek stú­diójának munkáiból nyílik tárlat. December 16-án ugyan­csak Szófiában fotódokumen­tációs kiállítás nyílik a Petőfi- évforduló alkalmából. A Kölni Glaub Galériában „Figurák a térben” címmel de­cember 19-től január 12-ig látható az a bemutató, ame­lyen Schaár Erzsébet 21 kis­plasztikája kerül az érdeklő­dők elé. A magyar—csehszlovák kulturális munkaterv alapján Prágában már bemutatott ma­gyar kerámiai kiállítást Po­zsonyban is megrendezik. A december 21-én nyíló tárlat a Szlovák Képzőművészek Szö­vetségének kiállítótermében több mint egy hónapig tart nyitva, és 40 mai keramikus- művész 150 alkotását bocsátja közszemlére. TV-FIGYELŐ Az ördög szépsége. Miszti­kus, de igaz film. Azért misz­tikus, mert a tudatnak abban a tartományában játszódik, amelyet tudatalattinak lehetne nevezni, s misztikus, mert egy misztikus legendát, a Faust-le- gendát dolgozza fel. De igaz, mert nem kevesen voltaic a föld kerekségén, s vannak is, akik „eladták lelkűket” a Sá­tánnak, abban az értelemben, hogy nem igaz emberek mód­jára cselekednek, s abban az értelemben, hogy másoknak rosszat tesznek. Ez a látszólag pofonegyszerű megfogalmazás azonban a lényeget takarja, azt a lényeget, amelyet a film ren­dezője, René Clair akart kife­jezni: aki nem saját maga benső parancsai szerint cse­lekszik, hanem sorozatos meg­alkuvások árán szeretne érvé­nyesülni, az csak az „ördög” útján teheti ezt. Mert az „ör­dög” itt jelkép, nemcsak a rosszaság jelképe, hanem a könnyebb út választásáé is. A főszerepekben Gerard Philipe és Michel Simon ragyogó ala­ki tost nyújtanak. Ömiattuk volt érdemes ismét levetíteni ezt az 1949-ben készült híres francia filmet, amely bizony huszonhárom év távolából nem is olyan nagyszerű alkotás, ahogy visszaemlékeztünk rá. Mert rengeteg a támadható pontja, a hibája, sok a hitélte. lensége. Például: nem követ- | kezetes az „ördögprofesszor” | hatalmának végigvitelében, az : utolsó jelenetek nem pontosak, j nem hitelesek, merthiszen. ha ! az ördögnek akkora a hatalma, I mint amekkora a filmben áb­rázolva volt, akkor lehetetlen, h-ogy az utolsó képkockákban ezt egyszerűen elveszítse... Énckverssny Kodály Zoltán emlékére. Mindenki nagyon jól tudja, hogy mit köszönhe­tünk Kodálynak: a magyar ze­nepedagógia megújitását, a népzene újbóli felfedezését, a zenekultúra elterjesztését, egy nép-nemzeti zenei nevelés el­méleti alapjainak kidolgozását. Ezzel a vetélkedővel erre a Kodályra emlékezik a televí­zió, amely kitűnően szervezte meg a versenyt. Azt hiszem, ilyen színvonalas művészeti vetélkedőt — pedig csak a kö­FILMESEK VÁCOTT Zuhanás a magasból A napokban filmesek dol­goztak Vácott, a Konstantin téri általános iskolában. Katkó István: Történelmi társbérlet című regényéből Fa­zekas Lajos készített forgató- könyvet, s ő a rendező is. A történet 1944—45-ben játszó­dik, a felszabadulás előtti hó­napokban. Két levente meg­szökik az alakulatától, s úgy döntenek, felkeresik egyikük nagybácsiját. A nagybácsi — egyetemi professzor — részt vett az ellenállási mozgalom­ban, ezért börtönbe csukták. A leventék elindulnak kere­sésére, s így szinte „belekeve­rednek” az ellenállási moz­galomba. A film főszerepeit amatő­rök alakítják: Csizmadia Ti­bor és Salamon András, vala­Új lemezek Vezényel: Kodály RÉGI ADÓSSÁG törleszté­séhez kezdett hozzá a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, amikor néhány évvel ezelőtt elindította a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Néprajzi Múzeum népzenei anyagának sorozatkiadását, Kodály Zoltán ötlete volt e felvételek megje­lentetése, s az anyag részben az ő — Bartókkal közösen vég­zett — gyűjtőmunkájának, rész­ben pedig az ő útmutatása nyomán a fiatalabb gyűjtő­nemzedék tevékenységének eredménye. A Magyar Népzene Tára — Bartók és Kodály nagy műve — a hetedik kötet­nél tart. E hatalmas anyag az alapja, kiindulópontja szinte a teljes XX. századi magyar műzenének. Hogy hangzó for­mában is a nagyközönség elé kerüljenek, jogos követelmény. Az óriási anyagból a váloga­tást Rajeczky Benjámin végez­te. A négyszer négy lemezből álló sorozat alapos, bő kereszt- metszetét adja a teljes magyar népzenének. A felosztás stílusok és meg­szólalási alkalmak szerint történt. Hallhatjuk a különfé­le népszokások dalait; pün- kösdölőt, János-napi köszön­tőt, regőséneket, bölcsődalt, halottsiratót vagy betlehemes játékot. Az énekes zene mel­lett a hangszeres népzenéből is ízelítőt nyújt az album; megismertet a népi hangsze­rekkel, a tekerővei, nádsíppal, citerával vagy a dudával. A sorozat a napokban bővült a második négylemezes album­mal, az előző album pedig nemrég nyerte el a Német Le­mezdíjat. MÉLTÓ KÖSZÖNTÉS a Ko­dály-évfordulóra a magyar hanglemezgyártástól a három­lemezes album kiadása, mely­nek felvételein a mester maga vezényli legismertebb remek­műveit. Tavasszal múlt öt éve, hogy búcsút vettünk a magyar zeneélet és zenetudomány fá­radhatatlan apostolától, de személyes vezénylését már éle­te utolsó éveiben sem élvez­hettük. így azok számára, akik hangversenypódiumon soha nem hallották a mestert, fel­becsülhetetlen értékű ez a le­mezsorozat, melyen műveit saját értelmezésében hallhat­juk. A Nyári este a fiatal Ko­dály első nagyszabású zeneka­ri alkotása, amely „valamikor nyári estéken fogant meg, ara- tásos búzatáblák közt az Ad­ria fodrozása mellett”. Az 1923-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évforduló­jára komponált hatalmas ora­tórium, a Psalmus Hungaricus hozta meg Kodály számára az első egyöntetű hazai, majd külföldi elismerést, s e művé­vel kezdődött karmesteri pá­lyafutása is. Dávid király 50. zsoltára Kecskeméti Végh Mi­hály XVI. századi prédikátor költő fordításában az ősi ma­gyar népzene hangján szólal meg. A mű testvérpárja a Budavári Te Deum, Budavár töröktől való visszafoglalásá­nak 250. évfordulójára íródott, 1936-ban. Majd a második vi­lágháború idején született ha­talmas műben, a Missa Bre- visben milliók ajkáról szól a fohász, a meggyötört emberi­ség nevében hangzik a kiáltás: „Da pacem” — „Adj békét!”. Kodály Zoltán 1929-ben ve­zényelte először Budapesten a Psalmus Hungaricust. A felejt­hetetlen hangversenyt Tóth Aladár így méltatta a Pesti Napló hasábjain: „Valami megható egyszerűség és pózta- lanság jellemezte ezt a diri­gálást, valami megkapó, szin­te elbájoló szerénység, fölé­nyes nyugalom és mély sze­mérmesség ... nem „mutogat­ta” szerzeményét... inkább hasonlított ő ama szobrász­hoz, aki egyszerűen, halkan félrevonja művéről a leplet és íme: ott áll előttünk a szobor a talapzatán!” SCHUBERT úgynevezett „nagy” C-dúr szimfóniáját — mely a hetes sorszámot viseli — 1828-ban fejezte be. Ám, e nagyszabású alkotás a szerző életében soha nem került be­mutatásra, elfelejtve poroso­dott mindaddig, míg Schubert lelkes híve, Robert Schumann rá nem bukkant. Több, mint tíz évvel a mű megírása után játszotta el először a Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Men­delssohn vezényletével. A mű „felfedezője”, Schumann, így ír a szimfóniáról: „Ebben a szimfóniában több van elrejt­ve, mint puszta szépséges ének, több, mint egyszerű fáj­dalom, vagy öröm ... Olyan régiókba ragad bennünket, ahol valaha már jártunk, de emlékezni sohasem tudunk rá ... A mű egésze fölött az a romantika ömlik el, amely Schubert világából már annyi­ra ismerős számunkra.” A le­mezen a szimfóniát a Buda­pesti Filharmóniai Társaság zenekara szólaltatja meg, Lu­kács Ervin vezényletével. Korda Ágnes mint Jelisztratov Szergej és Józsi Erika. A „profi” színé­szek közül Huszti Péter, Men- sáros László, Bihari József, Baracsi Ferenc, Jánoky Sán­dor és Kézdy György kapott szerepet. A Történelmi társbérlet jö­vő^ tavasszal kerül a képer­nyőre. Vácott az utolsó előtti jelenetet, a nyilasház ostro­mát vették fel. Ennek során rendkívül fontos szerephez ju­tottak a filmgyári kaszkadőr- csoport tagjai, akik bravúros verekedéseket, „nyaktörő” mutatványokat produkáltak — élethűen, s félelmetes bizton­sággal. Pólyák József, a csoport ve­zetője — aki emellett a Thália Színházban akrobatikára ta­nítja a színészeket — mun­kájukról beszélt. Hosszabb időt töltött Japánban, a csel­gáncs hazájában, s így vala­mennyi fontos elemét jól is­meri. — A filmgyár! kaszkadőr­csoport négy és fél esztendő alatt eddig 45 filmben vett részt. A mostani munka két okból is emlékezetes. Egyrészt azért, mert húszán niég egyet­len forgatást sem csináltunk vég:g. Másrészt pedig az e műfajban létező legnehezebb gyakorlatot most hajtottuk végre először: zuhanás több emelet magasból, négy fordu­latból álló duplaszaltóval, gép­pisztollyal a kézben. Szeren­csére jól sikerült. A vereke­dések is tökéletesen mentek. Az ablakok cukorüvagből ké­szültek, aminek az a sajátos­sága, hogy ha. összetörik, nem vág. — Kikből áll a filmgyári kaszkadőr-csoport? — Elsősorban a Bp. Sparta­cus cselgáncsozóiból. Remek srácok járnak ide, kitűnően értik a dolgukat. A szakosz­tályban állandóan kemény edzéseket tartunk, itt dolgoz­zuk fel a legnehezebb mutat­ványokat. A 34 esztendős Mo- ravecz Ferenc, a junior csel- gáncsozók edzője, szintén cso­portunk tagja. Mede István — 23 éves — ugyancsak közénk tartozik, az országos csel­gáncsbajnokságon második helyezést ért el. A legfiatalabb kaszkodőrünk Angyalosi Ta­más még csak 17 éves. — Munkájuk legfontosabb eleme? — A cselgáncson kívül az akrobatika. E kettő nem vá­lasztható el egymástól. Ma­gyart László, a Bp. Spartacus női tornászainak edzője, ren­geteget segít a munkánkban. Egyébként ő is tagja a cso­portnak. A próbák során leg­alább húsz alkalommal be- gyakorlunk minden mozdula­tot, a legapróbb részletekig. Csaba fi Attila felvétele A legfontosabb dolog — s ez foglalkozásunk veszélyéből adódik: maximálisan segítjük egymást. — Nem félnek produkció közben? — Sohasem. Önfegyelem, jó koncentráló készség, és „okos” vagányság kell ehhez a mun­kához. Heccből, virtusból nem szabad egyetlen mozdulatot sem megcsinálni. Ilyen típusú ember, szerencsére nincs köz­tünk. Ennek köszönhető, hogy sérülés nálunk még nem for­dult elő.., Falus Gábor aépdömtőknél tartunk — még nem rendeztek a magyar tele­vízióban. Profi színvonalon énekelnek a versenyzők: egy ország profitálhat ebből a ver- i senybőd, már ami a zenei ne- | velást, a komoly zene megked­velését illeti. A zsűri hivatása j magas fokán áll. Muzsikusok, S zeneszerzők sorát ismerhetjük I meg, s közben izgulhatunk, I igazi versenyláz kap el ben- ! nünket. A zenei ismeretterjesz­tésnek igazán ez a legjobb for­mája, mint ahogy ez már be­bizonyosodott a rádióban is, Czigány György műsorával. A szerkesztő, Vecsernyés János, körültekintő munkát végzett. A riporter, Antal Imre, pedig az egyik legkiválóbb riportere a távénak, most különösen ele­mében van, hiszen nála jobb szakriporter nem kell, hiszen, mint mindenki tudja, „civil­ben” zongoraművész. Kíván­csian várjuk a következő for­dulóikat és természetesen a döntőt. Sanzonról sanzonra, a s&ai zon rendkívül nagy átalakulá­son ment át az évtizedek so­rán. A kezdeti érzelmeskedés- ből ma már teljesen kitört, s az új zenei formák egyik elő­futáraként hódítja meg vagy taszítja el magától az embere­ket. Most egy spanyol szár­mazású fiatalember, Paco Iba­nez énekelt, s aki a régi típu­sú klasszikusnak vélt sanzont várta tőle, az csalódott. Mert ezek a diaiak nem elandalítpni, hanem inkább felrázná, sőt, el­gondolkodtatni akartak. S hogy az intellektuális élmény teljesebb lehessen, Ibanez nagy költőkhöz fordult, például Lor­ca verseit zenésiti meg. Ez az elkötelezett sanzonművészet nehéz és problematikus műfaj. Még nem alakult ki teljesen^ most formálódik, de jó, hogjr szemünk előtt is alakul. Berkovits György ] Petőfi­emlékünnepség Nagykőrösön Hétfőn este zsúfolásig meg­telt a nagykőrösi Arany János Művelődési Otthon megújho- dott színházterme. Az Arany János Irodalmi Társaság, s a városi tanács mű­velődési osztályának közös rendezésében emlékünnepsé­get rendeztek Petőfi Sándor születésének közelgő 150. év­fordulója alkalmából. Az emlékünnepséget dr. To­ros László, az Arany János társaság elnöke nyitotta meg, majd „Minek nevezzelek” cím­mel irodalmi emlékműsort hallhattak az érdeklődőik Pe­tőfi Sándor szerelmi költésze­téből. A műsorban fellépett: Bánki Zsuzsa, Dévay Nagy Kamilla, Juhász Jácint, Mar- gittay Ági, Mécs Károly, Som­hegyi György, Schubert Éva, Szersén Gyula és Vitay Ildi­kó. DECEMBER Rövidfilmprogram Változatos és gazdag az év utolsó hónapjának rövidfilm­programja. Kodály Zoltán szü­letésének 90. évfordulójára ké­szült Kiss József filmje, a „Kodály Zoltán”, amelyben emléket állít a mesternek, aki olyan sokat tett nemzeti kul­túránkért, egyetemes művelt­ségünkért. Ugyancsak Kiss József nevé­hez fűződik a „Festő” című al­kotás, amelyben Kondor Györgynek, a dachaui kon­centrációs táborban éhenhalt művésznek emberi és művészi portréját rajzolja meg. A Pan­nónia című népszerű tudomá­nyos film hazánk római kori emlékeit tárja a néző elé. Román alkotók készítették a Cantata Profanát, amely Szer- vatiusz Jenő kolozsvári szob­rászművész otthonát, alkotá­sait mutatja be. Karácsonyi meglepetés a kicsinyek számá­ra a mesefilmsorozat, amely­ben öt kedves történettel is­merkedhetnek, s köthetnek szereplőikkel barátságot. Izgalmas és érdekes foglal­kozást mutat be a Krokodil­vadászat című kubai rövid- film. Vadállatokkal ismertet meg az „Őserdő gyermekei a drezdai állatkertben” című szí­nes NDK-film is. Irináról, Vandáról és Valentyin Iva- nováról, játékos, kedves maj­maikról szól az „Állatidomí- tók” című szovjet film. A mikrovilágba kalauzolja a nézőt Takács Gábor „Az élő és élettelen határán" című népszerű tudományos filmjé­ben. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom