Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
PEST ál EC xJCírlap 1972. DECEMBER 24., VASÁRNAP Ped m-cgijei harcin Cjoiáóoh 49. TAHITÓTFALU A Szentendrei- szigettel szemben a szentendrei Duna-ág jobb partján fekszik a XIII. század elején TAH néven ismert Tahi, bal partján, a szigeten, a XV. századi THOT- FALW — Tótfalu. A kettő alkotja, régebb' idők óta, a mai Tahitótfalu községet. A folyó által kettéosztott ikertelepülést vashíd köti össze, gyalogosok, kocsik, autók járnak, s elektromos kábelek vezetnek át rajta, a lakosság nem érzi a kettéosztottságot, s élvezi az előnyt, ami a többi szigetbéli községnek hiányzik: a közvetlen kapcsolatot a jobb parti „szárazfölddel”. A váci Duna- ág felé már nem ilyen kedvező a helyzet. Mivel a község mintegy 3000 főnyi lakosa közül 1000 személy jár el dolgozni Szentendrére (főleg a papírgyárba), Óbudára (jelentős számban a gázgyárba és a hajógyárba), Budapestre és Vácra — ez utóbbiak csak kompon közlekedhetnek. Már, amikor jár a komp. De midőn zajlani kezd a jég, s „pihen a komp, kikötötték”, akkor a bejárók nem tudnak oda-visz- sza ingázni, hanem albérletben vagy munkásszállásokon telepednek meg Vácott. Szerencsére ez csak néhány hétig tart, amíg meg nem áll, be nem fagy a Duna jege. Két- háromszáz méter széles a váci Duna-ág, a tótfalusiak szépen átballagnak a jégen, minekutána megnyugodva állapították meg: „A szigetnek van már hídja... !” Nem éppen könnyű élet. Tótfalu egyébként is sokat próbált község. Valamikor, van annak hatvan esztendjé, pátriámban, a debreceni Har- mathy-féle antikváriumban egy ponyvafüzetkét vásároltam, s nagy izgalommal, részvéttel olvastam benne a históriát a tótfalui árvízről, amikor a két Duna a falu közepetájt ért partot. Nem tudom, melyik árvíz lehetett a ponyvatörténet alapja, hiszen 1775- ből, 1876-ból, 1883-ból, 1891- ből, 1892-ből egyként jegyeztek fel hatalmas árpusztítósokat, sőt a későbbiek közül keserűen emlékezetes az 1940 virágvasámapján a községre zúdult vízveszedelem is. No de nem kímélte a tűzvész, a himlő, a kolera sem, a hírhedett 1831-eS nagy kolerajárvány idején szüntelenül szóltak a templomok lélekharangjai. Tahitótfalu szerencsésen átvészelte a természet és a történelem megpróbáltatásait. Az üdülőhellyé nyilvánított község állandó nyaralólakossága ma kétszerese a törzslakóknak: 6000 ember. A jobb parti, nyaralójellegű Tahiban ezt az üdülőmúltat idézi a reformkor kiváló építészének: az Ybl Miklós alkotta síremlék alatt a tahi temetőben nyugvó Pollack Mihálynak szüreti háza, a hajdani Pince-sor, ma Patak-sor lejtőjét koronázó dombtetőn, s a régi borpincéi fölé emelt századvégi szecessziós villa. A Pince-sor borospincéi közül egy-kettő még látható, a többi helyén házacskák állanak, a régi, nem műemléki jellegű villában Pollack leszármazottai élnek. Sajnos: a műemléknek tekinthető szüreti ház is lakókkal zsúfolt. Ez a XIX. század első felében, alighanem 1815 körül épült, földpénzel. így egészült ki a villanyhálózat, így jött létre az ivóvíztársulás (amely 1972- ben Tótfalu, 1973-ban Tahiban tudta és tudja lefektetni a csővezetéket), így adták át a napokban egy kétlakásos, összkomfortos, pedagógus-ikerházat (700 000 foPollack Mihály szüreti háza Tahiban. szintes, nyeregtetős ház, amelynek timpanonos oromzatát négy szépen faragott kőoszlop tartja — megérdemelné, talán meg is érné a helyreállítást. Tudjuk, a bennela- kók alkalmas elhelyezése nehéz lecke, a restaurálás sem olcsó mulatság. De a környező őspark még megmenthető, rendbehozható. Az egykori szüreti házban Pollack Mihály emlékmúzeumot lehetne elhelyezni a nagy mester műveinek fényképeivel, tervrajzaival, makettjeivel, sőt nyilván a nyaralóban is akad olyan személyi emlék, amit az utódoktól — végső elkallódás előtt — érdemes lenne megváltani. A megtisztult táj szépsége és az emlékmúzeum érdekessége bizonyára növelné és kulturális értékkel gyarapítaná a helység vonzerejét. Maliiban a századfordulón és századunk idején kezdtek üdülésre települni a budapestiek. Az elsők között épített nyári lakot a Népszínház egykori „üdvöskéje”, a gödrös arcú, pajkos szemű Küry Klára — a villalakás egyik részét ma is a rég elporlott művésznő férjének második özvegye lakja. A Tanácsiházzal szemben álló, átalakított épületben nyaralt 1902—1903- ban a neves festőművész, az elpusztult Magyarok bejövetele című körkép alkotója: Feszty Árpád, feleségével Jókai Rózával. Az elmagányo- sodott Jókai Mór is ki-kiláto- gatott ez időben unokájához s annak férjéhez, ez volt talán utolsó családi kapcsolata szerencsétlen végű második, aggkori házassága előtt. Remek feladatot szánt a sors s biztosított kormányzatunk nemrég elhunyt jeles színművésznőnk: Gombaszögi Frida Tótfalun épült modern nyaralójának. A 4—5 millió költséggel felújított, pompás épület a KISZ Művészegyüttesének üdülője, csinos szobákkal, közös helyiségekkel, társalgóval, ebédlővel, remek konyhával a parkban sátortáborral, s pompás kilátással a Dunára Közmiinkfinak zömét Ta- h'tótfalu saját erőből végzi el. Állami támogatást nem sokat kap, jórészt parcellázásból Ésszerű vásár Túrán működik a gödöllői járási szociális otthon. A Ság-, vári utcai intézmény azonban sók tekintetben már kinőtte a i korábbi kereteket. Lehetőség kínálkozott a !kör j zelmúltban a szomszédos telek j és ház megvásárlására, s ez egy csapásra megoldja a problémát, az épületben ugyanis szolgálati lakáshoz jut a gondnok, a tágas telken pedig ésszerűen elhelyezhetők a szociális otthon különböző gazdasági épületei, sőt az esetleges későbbi bővítéshez is marad elegendő tér. A vásár végül is létrejött, a nagyközségi tanács — megyei segítséggel —, valamint a járási hivatal több mint 300 ezer forintért megvette a 768 négyszögöles telket a rajta álló masszív épülettel együtt, s rövidesen — néhány apró tatarozási munka elvégzése után — lebonyolódhat az otthon munkáját megkönnyítő költözködés. rint költséggel!), így nyitották meg a hajdani kocsmák forgalmát elszívó, kulturált, elegáns, gusztusos eszpresszó- helyiséget. így szeretnék a tótfalui őslakosok egy részének munkáját lekötő Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet támogatásával, elég gyenge állapotú művelődési házuk színvonalát emelni, s felvirágoztatását függetlenített igazgatóval biztosítani. A művelődési élet fejlesztése az ifjúság folyamatos részvétele nélkül nagyon nehéz. És itt van a bökkenő. A tótfalui és a tahi közlekedés egyenetlensége miatt az őslakos tótfaluiak fiataljai — különösen a friss családalapítók — igyekeznek Tahiba áttelepedni, s ott eresztenek új gyökeret. Alig merem kimondani, hogy ezt a folyamatot talán az a másik híd akaszthatná meg, amely Tótfalut majd a váci parttal köti össze. Békés István Bázis, a háttérben Minden művészet izgatja. Jó grafikus, rajong a zenéért, s a képzőművészet alapos ismerője. De azt hisszük Eck T. Imre mindenekelőtt filmes. Vibráló egyéniségű, csupa ideg, a pillanatot megragadó, a jónál jobb ötleteket kereső filmrendező. A „T” betűnek is története van. Mikor ő kezdett ismert rendezővé válni, akkor már Eck Imre koreográfus híres név volt a művészvilágban. Ezért határozta el ezt a kis „T” betűt. Ma már nem hiszem, hogy valaki is felcserélné a két Ecket. Keresett ember. Ennek előnyei is és hátrányai is adódnak bőven. Válogathat a forgató- könyvek között, és valóban csak azt rendezi meg, amelyiket megszereti, de ugyanakkor néha erejét túlzottan is igénybe veszi a szinte pihenés nélküli filmforgatás. A közelmúltban fejezte be Kopeczky Lajos szerkesztőriporter és Sipos József szerkesztő társaságában a „Megtartó erő” című filmet. Ez a film Hollóházát mutatja be, s azt az erőt, amely itt-tartja az embereket, ami szinte összekovácsolja egy kis alkotó közösséggé a hollóházai kerámia szerelmeseit. És — természetesen — nem pihenés következett ez után a film után, mert ahogy megérkezett Budapestre Eck T. Imre, már másnap hozzákezdett a Hídmester című film forgatásához. Ismét — bár nem először — új oldaláról is bemutatkozott. Nem csak rendezője volt a produkciónak, hanem operatőre is. Különösen izgalmas dolog a rendezői elképzelést a kamerán keresztül látni, többszörösen is részesévé válni az alkotásnak. — És mire készül most? — Pécsett forgatok 60 perces filmet. Hivatásuk a veszély címmel. Témája a bányászvilág, s azon belül is egy különleges izgalmas csoport: a bányamentők. Örülök ennek a filmnek, mert olyan emberekről készítek filmet, akiket őszintén tisztelek. Eck T. Imre tevékeny, alkotó ember, pályája egyre felfelé ível, reméljük, még nagyon sok izgalmas, elemző filmmel örvendezteti meg a nézőket. R. I. Főpróba a Parlamentben Karácsonyi gyerm A Parlament kupolacsarnokában teljes ünnepi díszben tündököl a 100 éves óriás fenyő, a karácsonyi hagyományos gyermekkarnevál főszereplője. A tűzoltók több napi munkával díszítették fel fő ékességével, a 70 kiló szaloncukorral. Ezenkívül mintegy 300 ragyogó műanyag dísz — hókristályok, színes neonfigurák pompáznak az ágakon. Utoljára helyezték el a fény- palástot, a 200 színes égőt. A kisdobosok és úttörők idei parlamenti ünnepségére mintegy hatezer budapesti és vidéki kisdiák kapott meghívót. December 25-én délelőtt a kisdobosokat látják vendégül, majd mindkét ünnep délutánján vörös nyakkendős úttörők lesznek hivatalosak az ünnepségre, végül 26-án este az ifjúsági vezetők bálja zárja a programot. Az ünnepi műsor főpróbáját tegnap tartották meg a kúp olacsarnokban felállított hatalmas színpadon. A keretjáték fővárosi sétára invitálja a pajtásokat. A látványos programban olyan régi ismerősökkel is találkoznak a pajtások, mint például Rodolfo, Koncz Gábor, valamint a KISZ Központi Művészegyüttesének rajkózenekara. Fellépnek az Állami Artistaképzó Iskola növendékei és több budapesti úttörőcsapat művész- együttese. A műsor után a vidám gyermeksereget tréfás vetélkedők, jelmez- és táncverseny szórakoztatja majd. A Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorában az üzemi próbák után már megkezdődtek a mérési gyakorlatok. A korszerű oktatási létesitményt három egyetem hallgatói látogatják. Társadalmi munka alatt megépítettem az új kerítést Már nagyon kellett, a régi, düledezett és hiányos volt — Mennyibe került a kerítés? — kérdezte kísérőm és legnagyobb meglepetésemre az összeget feljegyezte. Mielőtt elváltunk, félénken megkérdeztem, csak nem társadalmi munkának számítja az új kerítést. — Dehogynem. Az új kerítés emeli a falu képét. A parkosítást is így vesszük. A lakók a házuk előtti utcarészt teleültetik büdöskével, árvácskával. Kit érdekel, milyen indíttatással teszik? Fontos az, hogy szép, rendezett a falu. Azóta elkészült G. községben is az évi statisztika. A kimutatás szerint háromszázhetvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakosok. Az idén nem épült óvoda, járda és iskola sem. A hőskorszak Moravcsik Attila, a Nehézipari Minisztérium osztályvezető-helyettese, a nehézipari védnökségi szervező bizottság elnöke: — Először 1956-ban voltam építőtáborban. A Mohács-szigeti árvízi helyreállításon dolgoztunk, több százan, fővárosi középiskolások. Az ujjúnkból kiserkent a vér, de azért nem hagytuk abba, elsők akartunk lenni az egymás között meghirdetett munkaversenyben. A védnökségi munkába még a hőskorszakban bekapcsolódtam. mint a Vegyterv KISZ- titkára. Az első országos KISZ-védnökség 1960 november elején indult, a Borsodi Vegyikombinát határidő előtti átadását tűztük célul. Jól emlékszem arra, amikor megkaptam az első „zöld utat” levelet Határidő előtt kellett tervet készítenünk. Esténként bent maradtunk az irodában és dolgoztunk. Nem pénzért, emlékeztek meg az építőtábor-mozgalom 15. évfordulójáról, a mohácsi árvízi helyreállításról, a hansági lecsapolásról, a vasútépítkezésekről, aztán az 1970- es árvízi táborról, ahol az egyetemisták, főiskolások 60 százaléka vett részt. A fiatalok 1,3 millió mázsa építőanyagot mozgattak meg. Azt már kevesebben tudják, hogy hazánkban már 1953-ban volt építőtábor, Dunaújvárosban, az akkori Sztálinvárosban. Az ifjúsági szövetség megbízó levelével, egy szál ruhában érkeztek ide a húszévesek, a mostani negyvenesek. És felépítették első szocialista városunkat.) ...a közösség érdekében A járási hivatal vezetője panaszkodott: „Évközben lehetetlen adminisztrálni, hogy a községekben mennyi társadalmi munkát végeznek a lakosok. Kimutatásra azonban szükségünk van, hogy reális kénét kapjunk a települések fejlődéséről. így aztán év vége felé a tanácstagok munkája szaporodik, az ő feladatuk, hogy összegezzék az elvégzett társadalmi munkát.” Egy fiatal tanácstagot kísértem el adatgyűjtő kőrútjára. G. községben először 1. Z.-ék- hez kopogtunk be és megkérdeztük a családfőt: mit tett idén a községért? — Én kérem, reggel négykor kelek és jó, ha hatra hazaérek. Egész nap fizikai munkát végzek, fáraszt az utazás. Az állatokat is el kell látni és rendet tartani a ház körül. Mikor dolgoztam volna a községért? örültem, hogy a szabadságom bontakozott ki. Kezdeményezői a moszkva—ka- zanyi vasútvonal Szortyiro- vocsnája nevű fűtőházának kommunistái, akik 1919. május 10-én (szombaton) I szervezték meg az első kommunista szombatot. A KISZ Vili. kongresz- szusán jelentették: hazánkban 1970-ben országosan 1474 üzemi KISZ-szeruezet 150 ezer fiatal részvételével rendezett kommunista műszakot, több mint 400 millió forint társadalmi értékkel ) .. .hasznos munka K. J. a városi KlSZ-bizott- ság titkára mesélte: — Közvetlenül az ifjúság- politikai határozat megjelenése után a városi tanács és a helyi gimnázium KlSZ-szer- vezete együttműködési szerződést kötött. A KISZ-esek kezdeményezték. Rendeztek egy ünnepséget, ahová a tanács vezetőit is meghívták. A gyerekek megfogalmazták a szerződést, legépelték a lap aljára még virágos sormintát is rajzoltak. Az együttműködés lényege: a gimnazisták egy őszi és egy tavaszi kommunista vasárnapot ajánlottak fel a városért. Az elmúlt évben meg is rendezték az őszit és a tavaszit is. A tanács kérésére tavasszal kiirtották a parkban a bokrokat, mondván, oda építtetnek házakat, iskolát vagy valamit. Később rájöttek a tanács vezetői, hogy oda mégsem építtetnek, úgyhogy a diákok ugvanoda bokrokat ültettek az őszi kommunista műszakban. (Az idén az ifjúsági építőtáborokban ünnepségeken A magyar nyelv értelmező szoiáraooi: „A tarsaaaimí munka: önként vállait, díjtalanul, a közösség erdekéoen végzett hasznos munka”. Furcsa módon a köztudat a meghatározás egyetlen elemét ragadta ki. így a társadalmi munka egyenlő az ingyen munkával. Jóllehet az esetek többségében ma már csoportos bér formájában díjazzák a társadalmi munkát. A meghatározás többi eleme, az önkéntesség, a közösség érdekében végzett munka elmosódott. Sajnos nem mindig csak a köztudatban __ .. .önként vállalt Régi ismerősömmel, egy diáklánnyal, a nagyközségi gimnázium negyedikes tanulójával találkoztam egy őszi reggelen, zuhogó esőben. — Rég láttalak. Hogy vagy? — Ne is kérdezd. Alig látok a náthától. Este is 38 fok volt a lázam. Egy halom gyógyszert beszedtem, de hiába. —Miért nem maradsz ágyban? — Ma nem lehet. Ma nincs tanítás, szüretelni megyünk, társadalmi munkában. — Majd viszel orvosi igazolást. — Ugyan! „Jó trükk, orvosi igazolást mindenki szerezhet magának” — mondanák. Aztán beírják a jellemzésembe, a közös munka alól kihúzza magát. Ilyen időben úgysem tudunk dolgozni, legalább lássanak. (A társadalmi munka klasszikus formája a kommunista műszak. Ez a mozgalom a Szovjetunióban, a szovjet hatalom első éveiben, a polgárháború idején „Reaktoróra”