Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

A PfST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA, XIV. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1972. NOVEMBER 24., PÉNTEK MEGVÁLTOZOTT IGÉNYEK Művelődés és szórakozás Gyomron Klubok, színházlátogatások, pódiumok Gyomron immár . hagyo­mánnyá válik az évenként megrendezésre kerülő művé­szeti hét. Igaz, ezzel kapcso­latosan többen kételkedve, mások „rosszmájúan” jegyez­ték meg nemegyszer: „no még ilyet, Gyomron művészeti he­tet tartani...” S mint ahogy a művelődési ház szórakozta­tás, művelődés terén keresett és bevezetett új formáira, úgy e művészestekre is oda keli figyelni. Címszavakban néhány kiemelkedő rendezvény: Bá­nyász Béla festőművész kiállí­tásának megnyitása, jubileumi hangverseny, klub-pódium, műsoros est a néphadsereg napja alkalmából. Persze, nem kevésbé színes­nek, változatosnak ígérkeznek az elkövetkezendő „szürke” hetek, hónapok programjai sem. A sokféle közhasznú tanfo­lyamok mellett feltétlen szól­ni kell a művelődési ház klub­életéről, első helyre téve a jól működő s a fiatalok köré­ben népszerű magnósklubot. Most indult — remélhető­leg több résztvevővel foly­tatódik — a komoly zenét kedvelők klubja. A teljes Traviatát hallhatták a megjelentek, legközelebb pe­dig stereo felvételekből Cho- pin-est lesz. A klu'bpódiumon első alka­lommal a Ki mit tud? mono- ri járási szereplői léptek fel. A soron következő pódiu­mon Délhúsa Gion és Mar­kó Károly, ezt követően Forgács Béla és Boross La­jos lesz a vendétg. Még ez évben tervezik az asszonyok klubjának megala­kítását. Ezen szabás-varrás ta­nítása mellett érdeklődésre számottartó témákból tanács­adásra is sor kerül majd. PILIS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Hét község ellátásáról gondoskodnak Új üzlet Vasadon — Nem kielégítő a választék Felkerestük Csikós Jánost, a Pilis és Vidéke ÁFÉSZ igaz­gatóságának elnökét, és az idei év eredményeiről, a jövő ter­veiről érdeklődtünk. Első kér­désünk így hangzott: — Hogyan zárják az idei évet? — örömmel mondhatom, jól. A kiskereskedetmi forgalom előreláthatólag 104, a szövet­kezet összességében 106—109 százalékra teljesíti az évet. — Hány egységgel rendel­keznek? — A pilisi ÁFÉSZ hét köz­ség (Gomba, Bénye, Káva, Pi­lis, Nyáregyháza, Vasad, Csév- haraszt) ellátásáról gondosko­dóik. Ha hozzávesszük, hogy Monoron is van két egysé­günk, nem kis feladat a folya­matos ellátást biztosítani eny- nyi üzletben. — Miben sikerült az idén előrelépni? — A háztáji gazdaságok se­gítése nemcsak a termelőszö­vetkezetek, hanem azÁFÉSZ- ek feladata is. A tápellátás területén jelenitős volt a fej­lődés idén. Még tavaly két, az idén mar hat községben ol­dottuk meg a tápellátást. Ed­dig csaknem háromezer má­zsa tápot értékesítettünk. — A kereskedelmi ellátás, felkészültek-e a télre? — Örökös gond, a téli fel­készülés. Mi általában Szol­nokról, Pécsről, Szegedről, Kecskemétről szerezzük be áruinkat. Az idén a ruházati cikkekből közel sem kielégítő a választék. Az1 elmúlt évek­ben sokkal jobb volt a hely­zet. Nem kaptunk elegendő árut. A cipőből tumk más községekben is híres volt gazdag választókáról, most ott is szegényes a választék. — A fűtőolajellátás? — Jelentős munkát ad ne­künk. ez is. Az ÁFOR sokszor csak késve szállít, és ez csak nehezíti az amúgy se könnyű feladatunkat. Szeptemberben —októberben a lakosság ré­szére a 200 literen felüli mennyiséget ingyen szállítot­tuk házhoz. Sajnos, sokan még mindig nem vették meg az olajat, az ellátás ezért aka­dozik. Ma már hat községben árulunk olajat. — A tervek? — Megoldjuk a vasadi élel­miszerbolt építését a jövő év­ben. Égetően szükség van rá, megértjük a vasadiak türel­metlenségét. Pilisen végre megvalósul a korszerű fűtő­olajkút. 1973-ban elkészül ez is. Ezenkívül valamennyi egy­ségünkben bővíteni igyek­szünk a Választékot. — Az ünnepekre felkészül­tek? — Sa jnos az igények egy ré­szét tudjuk csak kieLógíteni. Volt olyan rendelésünk, hogy az 50 tételből mindössze tizet szállítottak le..» G. J. A leírtakból nem véletlenül emeltük ki a művelődési otthon klubszerű rendezvényeit, fog­lalkozásait, hiszen a szórako­zás és művelődés egyik leg­jobban bevált formája a kü­lönféle klubrendezvények, amelyek közül ki-ki igénye, ízlése szerint választhat. Ahogy bővül a klubjellegű rendezvények száma, úgy csökkennek a költséges, egyre inkább ráfizetéses nagytermi rendezvények. A még néhány évvel ezelőtt telt házakat vonzó műsorokra ma már csak néhányan men­nének eL Nincs tehát különösebben igény színházi előadásra, nagy­termi rendezvényekre, de van a budapesti színházak egy-egy előadásának megtekintésére. E megváltozott igényeknek eleget téve szervez a művelő­dési otthon rendszeresen bu­dapesti színházlátogatásokat. A közelmúltban például a Jó­zsef Attlia Színházban, a Ka­mara Varietében és a városli­geti cirkuszban tapsolt egy­szerre nagyobb gyömrői cso­port. Nehéz az emberek szórako­zási, művelődési igényeit fel­mérni, s még nehezebb teljesí­teni. Hisszük, hogy néhány példánkból is kitűnt: Gyom­ron nemcsak felmérik — de teljesítik az igényeket. Jandó István ISMERŐSEINK A postások személyes isme­rőseink, mindennapos látoga­tóink. Ha szólni kell róluk, - a riportok többnyire banalitáso­kat tartalmaznak. Elkoptattuk a szavakat. De az elkoptatott szó is valóságot takar. — Segélykérő nyilvános te­lefonállomásokat helyeztek el Vecsésen, a kisállomás so­rompóőri helyiségének külső falán, a nagyállomás forgal­mi épületén és az önkéntes tűzoltótestület épületén. A telefon a tűzoltók, mentőkés az orvos hívására díjmente­sen használható. Apróságok. Kicsi a postalá­dánk, egynél több napilap nem fér bele semmiképp, pedig egy lapnál többet járatunk. Ki kellene cserélni a ládát már régóta, tudom, de eddig vala­hogy sosem került rá sor. A postás soha nem szólt érte. Kialakított egy szisztémát: olyan ügyesen dobja be a nyi­tott folyosó sarkába a lapokat, hogy soha egy csepp eső nem esik rájuk, s nem viszi el a szél. Ehhez nyilván külön tor­namutatványra van szüksége, leszállni a kerékpárról, a ke­rítés fölé kapaszkodni, elindí­tani ... Valószínűleg nemcsak nálunk, máshol is így tesz. Ez pedig nem kis fáradtság. Va­jon hajlandó lennék-e én min­den hajnalban több tucatszor elvégezni ezt a mutatványt zokszó nélkül...? Reggel van. Zuhog az eső. Az utcán találkozom a postá­sunkkal, persze, ő esernyő nélkül közlekedik, esernyővel nem Iahet kerékpározni. Nem fázik? Nevet. — Csinálni kell! — A szomszéd ablakában egy kislány, négyéves. — Várom a postás bácsit! Levelet hoz a nagyapának! Mindjárt jönni fog! — Tényleg jön. Nem okoz csalódást a négyéves kislány­nak, aki nyiladozó értelmével máris magától értetődőnek tartja, hogy a nap bizonyos szakaszában jön a postás bá­csi, akit várni lehet, aki nem késik, levelet hoz a nagyapá­nak. Pali bácsinak hívják a postást, ezt is tudja, hiszen mindenki így hívja Saskó Pált. Fiatal ember még. Mégis Pali bácsi. í A postások munkaideje havi 210 óra. Reggel hatkor kezde­nek, a táskájuk, attól függően, hogy vannak-e benne hetila­pok is, 25—40 kiló. Hivatalo­san két órakor befejezik a kézbesítést. Gyakorlatilag, persze, másképp áll a dolog, mert be kell szedni a rádió- televízió díjakat, kihordani a nyugdíjakat, összeszedni az újságpénzt. Ha visznek — mindig van otthon valaki. Ha ők kérnek pénzt — nem min­dig. Egy kézbesítő naponta 19 —25 kilométert gyalogol. A Újabb fél évszázad előtt Importtégla Mendén? ötven éve született Mende „jelképe”, ötven éve magaso­dik a község felett a téglagyá­ri kémény. Még nincs „napra­kész”, konkrét terv — a jubi­leum megünneplésére, sőt az is bizonytalan, hogy lesz-e belő­le valami egyáltalán., Kevés korabeli dokumentum maradt fenn, az alapító tagok közül is mindössze kettő él. A tűnt időket vallatni most nem is feladatom, ha írásom mégis kötődik hozzá, csak a kiindu­lás erejéig. Méghozzá abból indulva ki, hogy ha kárhoz­tatni kell az elődöket, akkor azért kell, mert a legkevésbé sem szerencsés helyre települ­tek. De ez már Szabó József, a téglagyár igazgatójánaik tá­jékoztatásából derül ki. Az alapítók öröksége — Ha azt kutatnánk, hogy üzemünk hol áll, hol van a he­lye, szerepe a hasonló profilú üzemek között, nem jutnánk megnyugtató eredményre. S hogy ez így van — nem ment­ségünkre —, az alapító tulaj­donos profithajszoló érdekeire vezethető vissza. Nem vették figyelembe azt, ami miatt ma is küszködnünk kell — a nyersanyag minőségi fogyaté­kosságait. Az agyag, amivel dolgozunk, megközelítőleg 60 százalékban homokból tevődik össze, fentmaradt százaléká­ban is kevés a kötőelem, főleg a kaolin. így a legjobb, leg- értőbb technológiai alkalmazás mellett is könnyen törik, mor­zsolódik, nincs patinája, ki­csengése. Egyenesen követke­zik ebből, hogy az országban már kevés helyen található, hagyományos technikával, módszerekkel dolgozunk. Nemcsak hogy nincs pénzünk beruházásra, rekonstrukcióra, hanem nem is érdemes előte­remteni rá a pénzt. Az idén tavasszal már-már ott tartot­tunk, hogy véglegesen leállít­juk a gyárat, intézkedés is történt, végül mégsem rajtunk múlott, hogy nem valósult meg. Kell — s ezt büszkén mondom —, igénylik a mendei téglát, kifogásolt minősége el­lenére is! Ez pedig újralendí­tő erővel arra késztetett ben­nünket, hogy kísérletképpen hozzálássunk az iker sejttégla gyártásához is. Az eredmények biztatóak, sőt megrendelést is kaptunk szállítására. Üjabb fél évszázad áll a téglagyár előtt? Vicctéma lehetne — Engedtessék meg az is, hogy ugyanezen a hasábokon rosszallásomnak is hangot ad­jak. Számos sérelem ér min­ket szóban, cikkben, főleg ami a téglaelosztást illeti. Ismét hangsúlyozom: nem mi tehe­tünk arról, hogy a mendei tég­la nem Mendét, vagy nem a járást gyarapítja. E tekintet­ben ugyanis a TÜZÉP-, TÜ- KER- és a MESZÖV-közpon- tok diszponálnak felettünk, hozzájuk fut be az elkészült tégla, az állami megrendelés, s ott is osztják szét, bontják le községekre.' így jut el termé­künk az ország valamennyi tájegységére. E módszeren a mendei tanács, a Maglód és Vidéke ÁFÉSZ sem tudott hi­vatali jogával, fellépésével változtatni. A helyi téglagyár­tás tehát egyben nem jelenthet helyi előnyt is. Olyannyira nem — s ez már valóban vicc­téma lehetne —, hogy az ÁFÉSZ-en keresztül Menüére importált, külföldi tégla is kerül! E szabályok alól csak az itt dolgozók kap­hatnak „feloldozást”, építé­si engedély felmutatásával 274 forintért — ezer darab téglát — helyből szállíthatnak. Továbbiétre ítéltetett — A munkaerőhelyzetről annyit, hogy a hiány, a fluk­tuáció nálunk is érezhető, no­ha elismert törzsgárdatagság- gal is rendelkezünk. Fiatal munkásaink nehezen kötődnek meg, de ha ez mégis sikerül, többségük szakmunkássá vá­lik. Pillanatnyilag 77 fő a lét­szám. Amit személyesen is láttam, tapasztaltam, az a bányaren­dezés munkálatai. Továbbiét­re „ítéltetett” a gyár... .Az el­következendő napokban gya- luk, földnyeső gépek marják az agyaghegyet. Helyet készí­tenek a további külszíni fej­tésnek. Illesszünk ide „építő­kőként” egy másik tényt is, számadatot. A gyár idei ter­vét máris 110 százalékra telje­sítette, ami megközelítőleg 9 millió tégla előállítását jelenti. Szabó József mindössze egy éve vette át elődje örökségét, azóta igazgatja az üzemet, több évtizedes szakmai gya­korlattal a háta mögött. Tavasszal nem bukott meg a gyár... Baky László körzeteket utcahosszak szerint osztották fel. Sasikó Pál pél­dául 22 kilométert kerékpáro­zik naponta. 1955 óta. — Friss lottó! — A nyertes szelvényekből adjon, legyen szíves! — Csakis abból! Néhány tréfálkozó mondat. Kapcsolat az emberekkel. Ak­kor ás, ha fáradt már a pos­tás, ha reggel óta számol, szá­mol, és rá néznek szúrós sze­mekkel, ha kevesebb pénz jött, mint amit vártak. Vigasztal. Örömet hoz. Levelet, üdvözlő­lapot, pénzt. Ismerik, várják. Természetes, hogy jön akkor is, ha a szél döntögeti a fákat. Ha nem jön, felkapjuk a fe­jünket: csak nem beteg? — De igen — mondja a helyette­se, akitől aztán naponta kér­dezősködünk: gyógyul-e már? Részvétből — és önzésből is. Mert a helyettes csak nem is­meri annyira a körzetünket, mint ő, később hozza az újsá­got, a szomszéd napilapját vé­letlenül hozzánk dobja be, nem kopog a levéllel, mint ő szokott, s csak harmadnap né­zünk be a postaládába... Hiányzik. Aztán megérkezik, és megint természetes, hogy jön, hogy rendiben van min­den. PILIS Épül az egészségház Épül az egészségház Pili­sen. A munkát a nagyközségi tanács költségvetési üzeme végzi. A falak nagy része már áll, szeretnék minél előbb tető alá hoznii az épületet. A monori postán 12 belterü­leti kézbesítő dolgozik, ketten a külterületeket járják. Két távirat-kézbesítő van, váltott műszakban. Személyes isme­rőseink. Mindennapos látoga­tóink. (k. zs.) Pillanatkép AUTÓ Didergünk a buszmegál­lóban. Sokan a bokájukat csattogtatják. Megérkezik a kislány. Miniszoknyában, csizmában, átmeneti kabát­ban. Egyből fölmeleg­szünk ... Gépkocsi lassít, középkorú férfi ül benne. A 19 éves csinos kislány be­ül, s máris Monor felé ro­bognak. S a fenti eset mindennap ismétlődik. A minap furcsa dolog történt. A gépkocsi ismét megérkezett, s egy másik hölgy is ült benne. Kiszállt, I a miniszoknyás nem éppen kedves pillantást vetett rá: ! Habozott egy pillanatig,! majd beült a kocsiba, ! mintha mi sem történt vol­na. Csak tudnám, minek kell neki bérlet az autó­buszra ... Mert azon ritkán utazik... (gér) MŰSOR Mozik Monor: Melody. Pilis: Koc­kázatos akció. Vecsés: Vadölő. Kiállítás Gyömrő, művelődési ház: lengyel grafikai kiállítás, nyitva naponta 15.30-tól, este 20 óráig. Gyömrő EZER GYERMEK Az iskolák tanulói részére rendezett filmbemutatót a fo­gászati hónap keretében több mint ezer gyermek nézte vé­gig a gyömrői művelődési házban. Monoron november 20-án, vasárnap az országos állat- és kirakodóvásár elmarad. Miért törölték Csévharasztot? Sportszerűtlen meccs, sportszerűtlen ítélet AZON A VASÁRNAPON borongós időben, de nem bo- rongós hangulatban ment el a Csévharaszti KSK futball­csapata Kávára, hogy a Gom­bai KSK csapattal lejátssza a mérkőzést. Kezdetét vette a játék, mindkét csapat teljes létszám­mal állt ki. Elsőként egy ön­gól ejtett „szépséghibát” a já­tékon, utána egy szögletrúgás­ból Csévharaszt kapuját cé­lozták meg. A kqpus, Bán László, vetődéssel kivédte a labdát. Rajta maradt a lab­dán, ezért öt és fél méterről büntetőt ítélt a játékvezető. A BÜNTETÖRÜGÄST Gom­ba elvégezte, ami Tóth Pálba ütközött, aki estében tovább rúgta. Mikor még a füvön fe­küdt, egy gombai játékos bo- kánrúgta, erre ő felugrott és sántikálva a gombai játékost pofonvágta. A játékvezető ezért leparancsolta a pályáról. Tóth Pál nem engedelmes­kedett, az igazát magyarázta, hogy a kezdeményező őt fek­tében bokánrúgó gombai já­tékos volt. A játékvezető fi­gyelmen kívül hagyta ezt és erélyesen utasította a zöld gyep elhagyására. Bán László, a csévharaszti kapus levezette Tóth Pált, akit közben nyugtatott. — De megrúgott — erőskö- dött Tóth Pál. — Ne törődj vele, majd jön ő még mihozzánk! Tóth Pált a partvonalon túlra vezette a kapus és igye­kezett volna vissza gazdátla­nul hagyott helyére, mikor a játékvezető hangosan vissza­parancsolta. — Maga is maradjon oda­lent. A csapat reklamálta, köve­telte a kapust. A játékvezető nem engedett. IGAZSÄGTALANNAK LÁT­TÁK az eljárást a csévharaszti játékosok, akik ez időben már kilencen maradtak. A meddő harcot a játékvezető ítélkezése ellen nem folytat­ták, teljes egyetértésben, csendben levonultak. Mindez az első félidő 10. percében történt. A játékveze­tő öt-hat percet várt, de a csa­pat kitartott, nem állt játék­ba. Hangzott a sípszó, s ezzel a lefújással ért véget a Gom­ba—Csévharaszt mérkőzés szeptember 17-én. DE AZ ÜGY korántsem ért véget, mert utána követ­kező napon megszületett a jegyzőkönyv, melyet a játék­vezető annak rendje-módja szerint elkészített. A Csévha­raszti KSK elnöke felkereste a járási labdarúgó-szövetség elnökségét, majd a fegyelmi bizottsághoz fordult, magával hozta a meccskönyvet és va­lamennyi játékosának tag­sági könyvét. Egyetértett az­zal, hogy Tóth Pál játékjogát három hétre a határozat ér­telmében elvonják, de nem ér­tett egyet azzal, hogy a gom­bai játékost nem büntették. A kapus, Bán László egyheti eltiltása ellen tiltakozott.. Ek­kor derült ki, hogy a jegyző­könyv nem is Bán László ka­pust említi, hanem a csapat középhátvédjét, Bán Sándort. A VITA TETŐZÖTT. A jegyzőkönyvi és a meccsköny­vi adatok ellentétesen adták a fehéren a feketét. Bán Sándor nevének érintése már magá­ban felháborította az elnö­köt, amellett, hogy Bán László eltiltását még ma is jogtalan­nak véli Csévharaszt egész sportköre. De hogy a kapust összetévesztik a hátvéddel?! A sportköri elnök igazolta a meccskönyvvel a helyes adatot, amit a jegyzőkönyv szerint „szetesítettek”. Bán László helyett a mindentől tá­vol álló Bán Sándort büntet­ték! A jegyzőkönyv hiteléül? Fekete Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom