Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-02 / 259. szám
A “™kMÍs4op 1972. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Nincs gazdája az iskolaegészségügynek A HEB az orvosi hálózat megerősítését javasolja __ A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot folytatott az iskolaegészségügyről, és ennek során hat já- | r ás ban s két városban, összesen 28 általános, négy középiskolát, három iparitanulóintézetet, valamint a csobán- kai Dr. Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Intézetet keresték fel a népi ellenőrök. Vizsgálatuk természetesen kiterjedt a művelődésügyi és egészség- ügyi vezető szervekre is. Sem ortopéd, sem szemész A vizsgálatról készült jelentés megállapítja, hogy „az iskolaügynek nincs gazdája”. A művelődési szervek részéről, ha fel is merül az ügy rendezésének igénye, saját maguk nem tudják megoldani. Az egészségügyi szervek között pedig tisztázatlan, hogy közülük melyikhez tartozik. Az iskolák közegészségügyét egyértelmű előírások szabályozzák. Vonatkoznak ezek például az iskola vízellátására, a tantermek megvilágítására, szellőztetési lehetőségére, a mellékhelyiségekre, a padok nagyságára. Mindezt a megyei KÖJÁL, valamint a járások közegészségügyi dolgozói rendszeresen ellenőrzik, s ha ezen a téren fel is merülnek nem mindig megoldható hiányosságok, azokat pénzügyi nehézségek okozzák. Kiemeli a jelentés a KÖJÁL múlt iskolaévben tartott, a gyermekélelmezésre vonatkozó nagy jelerutő- ségű vizsgálatát. Az iskolaegészségügyi területén — a NEB szerint — a nem közegészségügyi betegségmegelőzés teljes egészében megoldatlan. Így például az iskolaérettségi vizsgálatok, a krónikus betegségben szenvedők rendszeres gondozása, a pályaválasztás orvosi vonatkozásai, az egészségügyi felvilágosítás, a torna alóli felmentés. „Mindezek nem a KÖJÄL- ra tartoznak, a megyei tanács egészségügyi osztálya mégis az iskolaegésaségü gy egészéért a KÖJÁL-t tekinti felelősnek” — állapítja meg a NEB. kolaorvosi állásra anyagi okokból nincs jelentkező. Egyébként a körzeti gyermekszakorvosok területükön az iskolaorvosi feladatokat is kötelesek ellátni. Másutt azonban ez is az általános körzeti orvosra hárul. Ezek a körzeti orvosok a kötelező védőoltásokat és a tüdőszűrő vizsgálatot elvégzik, de általában csak kevés helyen végeznek ennél több munkát. A megbetegedett gyermekeket termé- j szetesen gyógykezelik — körzeti orvosként. Többségük azonban csak akkor fordul meg az iskolaépületben, ha rosszullét miatt odahívják. Csak formális vizsgálat A tanulót egész iskolai pályafutása alatt végigkíséri egészségügyi törzslapja. A vizsgálat azonban jól vezetett törzslapot csak azokban az általános iskolákban talált, amelyekben iskolaorvos működik. Másutt a törzslapon, ha egyáltalán van, csupán a kötelező védőoltások igazolása olvasható. Ha a gyermek az általános iskola után tovább tanul, többnyire távozása előtt állítják ki részére a törzslapot. Az egészségi állapota miatt veszélyeztetett, vagy hosszas betegségből felgyógyult gyermekről nyilvántartást kevés helyen vezetnek. Mégis, a népi ellenőrök ilyen nyilvántartást többet találtak az iskolákban, mint amennyi egészségügyi törzslapot. Sok helyen kifogásolták, hogy az iskolaorvosi teendőket ellátó körzeti orvosok nem fordítanak kellő figyelmet a látás- és halláscsökkenésre. Az iskolaköteles kort elért gyermekek iskolaérettségét, vagyis testi és szellemi fejlettségét mindenütt ellenőrzik, de az iskolák közül (amelyre a NEB vizsgálata kiterjedt) csupán Újszilváson és TápiÓ6zőlősön végezte ezt el az orvos a pedagógussal együtt. Ezt a vizsgálatot is sok helyen formálisnak mondják, és ennek tulajdonítják, hogy az elsősök közül többről a tanév közben kiderül, hogy még éretlenek az iskolára. A pályaválasztással kapcsolatos iskolaorvosi teendőkre általában nem fordítanak kellő gondot. Szertár a rendelőben Orvosi rendelő azokon az iskolákon kívül, ahol főállású iskolaorvos működik, csak Tá- piószentmártonban és a nagy- kátai gimnáziumban van. Ez utóbbi helyen azonban a rendelő egyúttal tornaszertár is. A többi pedig szintén egyetlen helyiségből áll, sem váró, sem vetkőző nincs sehol. Az iskolaorvos egyik feladata a tanulók testi fejlődésének figyelemmel kísérése. A nem főállású iskolaorvosok többsége nem vesz részt a tanulók egészségügyi felvilágosításában, sem az iskolai vöröskeresztes csoportok munkájában. Külön megemlíti viszont a jelentés a farmos-rekettyési általános iskolát, ahol a gyermek egészséges nevelésének minden feltételét az igazgató átlagon felüli gondossága és hivatásszeretete biztosítja. Valamint a körzeti orvos együttműködése. Számos iskolában a nevelők azt sem tudják, mikor rendel a körzeti orvos, aki egyben iskolájuk orvosa is. Ezzel szemben a fogorvos rendelési idejét pontosan tudják. Ki- is emeli a NEB jelentése, hogy az iskolafogászat szervezése a megyében nagyon jó és hatásköre kiterjed az egyéb orvosi vonatkozásban el nem látott iskolákra is. A vizsgálat során tapasztalt hiányosságok ellenére megállapítja a NEB jelentése, hogy a Pest megyei gyerekek egészségi állapota jónak mondható, keveset is hiányoznak az iskolából. Ez viszont mindenesetre örvendetes pontja az iskolaegészségügy NEB-vizsgá- latáról szóló jelentésnek. Hogy azonban továbbra is jó egészségi állapotnak örvendjenek gyermekeink a NEB azt javasolta, hogy erősítsék meg az iskolaorvosi hálózatot: szervezzenek két-három nagyközség, illetve több község iskolaorvosi teendői ellátására egy- egy állást. Szokoly Endre Kifejti továbbá, hogy a 3— 14 éves korú gyermekek egészségvédelmét országos döntéssel kellene megoldani, de ettől függetlenül a megyei tanács egészségügyi osztályának keresnie kellene a megoldás módozatait. A megyei statisztikai adatok szerint a hat éven felüli gyermekek leggyakrabban előforduló betegségei mozgás- szerviek: sok a lúdtalp, a szembetegség (például kancsalság, rövidlátás) — viszont a balesetek a statisztika legalján szerepelnek. Ennek ellenére a balesetek ellátáisára van orvosi hálózat, de ortopéd vagy szemész az iskolában soha meg nem fordul. Sem a megyei tanács művelődési osztályán, sem az egészségügyi osztályán nincs, aki az iskola egészségügyi kérdéseiben a két osztály közötti kapcsolatot fenntartaná. Pedig a NEB véleménye szerint biztosítani kellene a két osztály együttműködését. Hat állás, három orvos A megyében ez idő szerint összesen hat iskolaorvosi állás van, de ezek közül kettő már hosszobb ideje betöltetlen, és tulajdonképpen csak három működik, mert a negyedik iskolaorvos egy évnél hosszabb ideje beteg. Szentendre—Budakalász, Érd és Nagykőrös rendelkezik iskolaorvossal. A régebben kialakulóban levő, és ahol volt, ott jól dolgozó iskolaorvosi hálózatot fokozatosan megszűkítették. Helyette körzeti gyermek- szakorvos-állásokat létesítettek, és azóta újabb ilyen körzeteket is alakítottak. A népi ellenőröket a megyei tanács egészségügyi osztályán úgy tájékoztatták, hogy a még meglevő iskolaorvosi állásokat is körzeti gyermekszakorvosi állásokra szervezik át. Több egészségügyi vezető szerint isILLYÉS GYULA A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Illyés Gyula háromszoros Kossuth-díjas költőnek, kimagasló irodalmi munkássága és eddigi életműve elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásán megjelent Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és llku Pál művelődésügyi miniszter. annyiunkért. Juhászszámadói gond készteti az értünk perlő aggodalomra, még borúlátása, keserű szavai mögött is a remény munkál. Több mint közéleti költő: azoknak az ősöknek mai utóda, kik ostorozó, jövőbe mutató igékkel jártak népük előtt, és akik felelős, olykor kemény szavaikat nemzedékről nemzedékre továbbadták, s megteremtették azt a sajátos magyar lírát, mely több mint versek gyűjteménye, több mint egyéni érzelmek és gondolatok tárháza: maga a nyelvében élő nemzet szellemi otthona. A puszták népének fia bevette az európai műveltség vá-^ Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fejes Teri színművésznőnek és dr. Staud Géza színháztörténésznek eredményes munkásságuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes ad ta át Váci vita Balázs Anna könyvéről Vác a Dunakanyar ipari centruma. A nagyüzemek, a tanácsvállalatok száma meghaladja a húszat. Ennek ellenére az üzemek kulturális munkája nem tart lépést a termelés növekedésével, ritkán jelentkeznek a gyárak egy-egy rangosabb önálló irodalmi, művészeti programmal. Kivétel ez alól a Híradástechnikai Anyagok Gyára. Zrínyi utcai kultúrtermükben Veres Péter-, Darvas József-, Sarkadi Imre-, Nagy László- esteket rendeztek az utóbbi években, s országos visszhangot keltett egy-egy ilyen megmozdulásuk. Legutóbb az üzem fiataljai jöttek össze a Váci Mihály Klubban. Sokan megjelentek, s az érdeklődés Balázs Anna írónőnek szólt, akinek egyik műve volt a találkozó napirendje. Többen elolvasták a Tettének oka ismeretlen című regényt, s az író-olvasó találkozón kérdéseket tettek fel a szerzőhöz, véleményt mondtak a kötetről. Két és fél órát voltak együtt a találkozó részvevői. A kezdeményezés és a rendezés Pe- tővári Agnes egyetemi hallgató munkáját dicséri. A klub még ebben az évben József Attila-estet rendez, s kiállítás keretében ismerkedik Petőfi Sándor életével, műveivel. P. R. 70 ÉVES ráí is, szerte vitte költészetünk hírét a világba, miközben anyanyelvére fordította a legrangosabb idegen költők seregét. Valóban „rendkívüli követ”, szellem és kultúra megbízottja, aki nagy elődeihez hasonlóan kitárja szívünket minden előtt, ami egyetemes és emberi. Hatalmas örökséget hordoz. Az örökséget teremtő erővel gyarapította: a versek gazdag áradása közben ő alkotta meg az irodalmi szociológia klasz- szikus mintapéldáit (Puszták népe, Lélek és kenyér, Magyarok, Ebéd a kastélyban), szintúgy az irodalmi értékű életrajzét is (Petőfi); önéletírásának kötetei (Koratavasz, Hunok Párizsban) méltán sorakoznak a világirodalom nagy memoárjai mellé, mint korunk tanújának vallomásai; drámái (Fáklyaláng, Dózsa, A ke- gyenc, Másokért egyedül, Tiszták, Testvérek) megmutatták, hogy a modern színpadi nyelv is lehet fenséges, időkön át- hangzó nagy gondolatokat hordozó. M ég nyitott életművének méltatására nem hivatott e rövid köszöntés. De a három Kossuth-díjjal — és a Herder-díjjal — érdemelten koszorúzott életmű külön érdeme, hogy mindenkor az elnyomottakért emel szót; parasztok panasza, eretnekek hite, hősök helytállása szól belőle hozzánk; s mindez a szépségbe öltözött igazság erejével, mert Illyésnél a szenvedély fölött őrködik a ráció, a mértékek és formák harmóniáját őrző fényes és tiszta értelem. Bozóky Éva HETI FILMJEGYZET. Fekete tollú fehér madár Egy költői jelenet a Fekete tollú fehér madár című szovjet—ukrán filmből. Lehet-e, szabad-e még a népművészet ihletéséből alkotni? Mit kaphat a népköltészet, a balladák, a népi díszítőművészet, a népmesék világának naivitásából a maga számára a mai modern alkotóművész? Képes-e egy lényegében már csak hagyományként élő naív művészet formailag, sőt, tar- talmi-stiláris értelemben is, alapul szolgálni különösen a legfiatalabb művészet, a film számára? Amely film a mának akar szólni? Ennek a szovjet—ukrán filmnek a vetítésére, az előzetes, s igen kedvező hírek után, körülbelül a fenti kérdésekkel ültem be. Eszembe jutott néhány félig- és félresikerült kísérlet ebben a zsánerben, s féltettem az alkotót, Jurij II- jenkót, aki ugyrtn egy nagyon szép és költői légkörű film, az Elfelejtett ősök árnyai operatőreként már hírt adott tehetségéről, de rendezni, az mégiscsak más. És különösen más egy olyan filmet, amely valahol Bukovinában, hegyilakók között játszódik a század egészen pontosan meg nem határozott évtizedeiben, valamikor a 30-as, 40-es években. Aztán ahogy pergett a szélesvásznon a film, úgy múltak el kétségeim és aggódásaim, s úgy igazolta a film önmagát, választott stílusa igazát és hitelét, s egyben azt is, hogy adott esetben a népművészet ihletése nagyon is megtermékenyítő lehet, sőt, az egyetlen lehetséges forrásnak tekintendő. Hogy a Fekete tollú fehér madár miről szól, lényegében igen röviden elmondható. Egy nagyon szegény, nagyon népes, az isten háta mögötti hegyek egyik eldugott falvacská- jában inkább tengődő, mint élő parasztcsaládról, amely ide-oda hányódik a történelem tragikus hullámverésében. Három fiú sorsában öltenek konkrét formát ezek a hányódások, mindhárman derék legények, de a körülményeik különböző utakra sodorják őket, míg végül ellenségként kerülnek szembe egymással. A népmesék három fivére ők, sorsuk is sokban népmeséi, de ez a mesevilág minduntalan átjátszik a legvalódibb valóságba. Hogy aztán a legkisebb fiúban elkövetkezzék a jó, az igazság, a becsület győzelme, annyi szenvedés és vér után. Tartok tőle, hogy mindez, s még ennél sokkal hosszabb ismertetés sem mondaná el, miről is szól ez a film lényegében. Mert, bármilyen furcsa is, a lényege nem a mesében, a történetben rejlik, hanem abban, ahogyan ez a történet a filmvásznon megjelenik. Magyarán: a Fekete tollú fehér madár legnagyobb értéke az a végig pompásan stílusegységben tartott népköltészeti hangvétel, amely valamiféle filmballadává emeli ezt az alkotást. Nemcsak a helyenkén- bravúrosan ügyes, máshol elbűvölően szép, ismét máshol tragikusan komor eszközöket és színeket használó fényképezésre gondolok — Vilon Kal- juta munkája —, hanem arra a látásmódra, ahogyan Iljenko a filmet megalkotta. Minden beállításon, minden képkivágáson, minden helyszínen, ruhán, kelléken ott ez a gondosság, s egyik-másik jelenetsora (a lakodalom, a felgyújtott háza előtt muzsikáló család, a faúsztatás, a testvérek találkozása, a nyerseségükben is lírai szerelmi jelenetek), olyan kerek és olyan biztonságosan megformált, mintha a rendező sokadik filmjét készítette volna. Ami p>edig népművészeti, népköltészeti és maiság egységét illeti, a Fekete tollú fehér madárban az a különösen figyelemre méltó, amit Iljenko amolyan Kolumbusz-tojásként „fedez fel”: a népművészetben, ha szimbólumokon, mesés elemeken át is, mindig ott volt annak a korszaknak a realitása, amelyben az egyes dalok, mesék, balladák keletkeztek. Nos, ő pontosan ezzel a módszerrel engedi beleáradni balladásan szép filmjébe a történelem realitását, egy adott korszak konfliktusait, úgy, olyan stílusban, ahogyan egy ilyen hangvételű filmben ez szinte egyedüli módon lehetséges. A hét új filmjei között' — november első hete lévén, a bemutatók hagyományosan a szovjet filihekből kerülnek ki — nem kevésbé érdekes, de kevésbé újszerű A katona visszatért a frontról című alkotás. Mi lesz, ha véget érnek a harcok? — kérdezi a rendező, Nyikolaj Gubenko. Hogyan illeszkednek be az évekig a csatákban edzett, lövészárkokhoz, fedezékekhez, gránátrobbanásokhoz, kézitu- sákhoz szokott, s ebbe már szinte belefásult emberek újra a civil, békés életbe? Miképp lehet újrakezdeni az életet — hiszen ugyanott már lehetetlen folytatni, ahol a háború előtt abbahagyták. Milliók kérdései voltak ezek a Nagy Honvédő Háború után, és az ünnepi szovjet filmhét eme filmje jól is kérdez rá minderre, noha hasonló témájú filmeket már láttunk. Am amikor az érdekesen feltett kérdésekre választ ad, a film többször belecsúszik a sablonokba, és ezen a különben nagyon szép színészi játék — főként Irina Mirosnyicsenko, Mihail Gluzszkij, s a színészként is kitűnő Nyikolaj Gubenko — sem segíthet. Joe Híll balladája 'Kissé már az az érzésünk e héten, hogy az oly gyakori „hét szűk esztendő” hetek után a mozikban most a „hét bő esztendő következett el. Máskor kiemelkedő alkotásként méltatnánk például ezt a svéd —amerikai filmet, Bo Wider- berg alkotását, a XX. század eleji Amerikában élt és munkásmozgalmi tevékenysége miatt a legútszélibb eszközökkel meggyilkolt svéd énekesről, az első protest-song szerzőről, Joe Hillről szóló filmet. Így, a nagyszerű Fekete tollú fehér madár mellett, csak any- nyit mondhatunk róla: legalább olyan érdekes mű, mint a mozikban most is futó Sacco és Vanzetti, s a témája is sokban rokon a két filmnek. Takács István á z idő szubjektív voltát mi sem jelzi jobban, mint a személyiségre gyakorolt hatás: van, akin nem fog, akit fiatalságától nem foszt meg, csupán érlelő, gazdagító ajándékait hozza elébe. Illyés Gyula a szerencsések sorába tartozik. Teremtő ereje teljében, 70. születésnapján ő ad nekünk — az új Dózsa- drámát, a Testvéreket —, személye kortalan, független az esztendők járásától és sokasodásától. Évszázadunkkal csaknem egyidős: állta viharait. Gondolat- és szófegyverével vérte- zetten: „Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre”. Ezzel a minden megpróbáltatást álló erővel néz szembe az idővel is Kháron ladikján című, az öregségről szóló esztendejében: „Nem igaz, hogy Kháron ladikjának egy- egy utazócsoportja némaságba fagyva siklik át az árnyak honába. Ha csak egy kicsit is összehangolt ez a csoport, hangos adomázás, térdcsapkodó jó kedv közepette ringatódznak a biztos vég felé”. Pályaképét nem kell fölvázolnunk, ismert nemzeti klasz- szikus, aki itt jár közöttünk, kinek minden sora közügy, s aki bármiről szól is, fontosat mond mindannyiunkról, mind
