Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

1972. NOVEMBER HÉTFŐ

"%Kív\ap

11

A Dunai Kőolajipari Vállalat bővítésének II. lépcsője

1968-ban kezdődött, s 1976-ig tart. A nyolc esztendő alatt felépülő létesítmények összesen 6 milliárd forintba kerülnek. Részlet a kivitelező vállalatokkal kötött szo- cialista szeződésből: „A DKV bővítésének célja:... az

EZÜSTYÁROS

1968—72 közötti időszakban a beruházás középpontjában egy 3 millió tonna évi kapacitású atmoszférikus- vákuum kőolajlepárló üzem és annak kapcsolódó létesítményei állnak ...A3 millió tonna évi kapacitású lepárlóüzem 1972 negyedik negyedévi befejezése rendkí- vüli népgazdasági jelentőséggel bír”. Néhány nappal a befejezés előtt voltunk kint.

Mintha mindenki ide járna dolgozni. Három portás alig győzi le- és felbillegetni a sorompókat, pedig még kora reggel van. Személykocsik, trak- jtorok, sáros GAZ-ok érkez- inek, buszkaravánok dübörög- jnek, teherkocsik jönnek, plá- ttójukon munkásokkal, vagy (•ládákkal, hordókkal, építőanyaggal megrakodva, s kó- fkadozó csápjaikkal földmar- fíkolók töfögnek végig az üzem Hbetonozott főutcáján. Az, hogy fa nap nem régen kezdődött, látni a fém-gombame- •zőn, a balra elterülő hatal- imas tartályparkon, a napfényben, frissen, ezüstösen szikrázó páncélokon. Ezüst- város.

Minden reggel így kezdődik ... Zajosabban indulnak a napok, több az ember, a jármű, a munkagép, nagyobb a «jövés-menés. Ott bent, valahol hátul, a Barátság II. vezetéken érkező romaskinói olaj fogadására készülnek.

2 A GAZ nagyokat zökken, de az ámuló utas figyelmét ennél sokkal jobban leköti a gigászi látnivaló. A területre megyünk! Aki idevaló a gyárba, vagy akár csak most dolgozik itt, az egyetlen nap alatt megtanulja mit jelent ez. A legritkább esetben hangzik el ilyesmi, hogy kőolaj- lepárló, atmoszférikus-vá- kiium desztilláló, vagy . új (üzemrész, esetleg építkezés... •A terület — csak ez van. Érthető ezek után, hogy a kíváncsi ember felcsigázott érdeklődéssel várja, hogy lábát a terület földjére tegye, amely mintegy két kilométerre van a DKV hosszúkás irodaépületétől.

Útközben nem lehet másra figyelni, mint a hatalmas, ezüstösen fénylő fémtestekre, amelyekből magasan nyúlnak ki a szivar alakú tornyok. Az egész látómezőt ezek töltik be minden égtáj felé. Ha a nap elbújik — mintha a nappalra alkonyat köszöntene. Ezüst- yáros.

Hamarosan áthaladunk a határon, amely a fejünk felett húzódik széles csőköteg képében. A határon túl a DKV II., vagyis a terület látható, amely felületesen körbe nézve is jóval mozgalmasabbnak mutatkozik, mint az az üzemrész, amelyen az imént haladtunk át. Mindenfelé földgyaluk és markolók dolgoznak, teherkocsik birkóznak az egyenetlen talajjal. Hátrább fabarakkok tucatjai húzódnak meg — irodák, alkalmi szálláshelyek ... Azon túl pedig csak a puszta füves rétet borzolhatja a széL Bánhidi Frigyes, a Budapesti Kőolajipari Gépgyár létesítményfelelősének feladata: a technológiai szerelések irányítása. Barakkirodájában szemlátomást az asztalra van a legnagyobb szükség, szék is csak egy van, hiányzó támlájú. A falat feltűzött műszaki rajzok borítják, s az asztalt is abrosz, gyanánt takarják a tervrajzok. Bánhidi barna pu- fajkát és kék olajos nadrágot visel, nyakát sállal tekerte körül, hogy kint az éles széltől óvja magát. Arca fáradt, mintha több napja nem aludt volna.

— Hát a végére érkeztünk ... ha visszagondolok, 1970 ősze óta dolgozunk a területen és sok mindennek kellett történnie, míg ma 'már csak az ív- és lánghegesztések, továbbá a bádogos és a szigetelési munkák vannak hátra. Vagyis az utolsó simítások. A hangulat nem mondható éppen kulcsátadás előttinek, ám ez érthető, a legnehezebb időszakban vagyunk, nagy a tömörülés, az összes al- és fővállalkozók egyetlen szűk területen dolgoznak.

— Ez a mű. örökre emlékezni fogok erre a csillogó óriásra, mert nagy munka van benne. Története van ennek, nehezen mesélhető története.

Végéhez közeledik az építés. A tornyokat övező cső- és lépcsőszövevényben, valahol negyven méter magasságban még látható egy beállványozott folt! Másutt már lebontották, nincs tovább szükség rá. Az új lepárló üzemnek öt tornya van, de közülük csak kettő megy látványosságszámba. A szélesebb, de alacsonyabb — noha ez is megvan negyvenméteres — és a kisebb átmérőjű magasabbik, amely immár átvette a vezetést a DKV lepárló tornyai közötti magassági versenyben. Az alacsonyabbik a vákuumlepárló, ez a másik pedig, amelynek magassága 50 méter körül jár, az atmoszférikus desztilláló. A tornyok lábai előtt terülnek el a hatalmas csőkemencék, amelyeken ugyancsak az utolsó simításokat végzik. Főként a csövekre feltekert salak- gyapot-szigetelés beborítása vár értő kezekre.

A lassan elkészülő üzemet nézve, főként a monumentalitás nyűgözi le az embert. Az új tornyok fénylő teste alig- alig látszik, úgy körül vannak építve sárgára, feketére és zöldre festett szerelvényekkel, lent, a lábazatoknál pedig a csövekből, szivattyúkból készült félelmetes rendszer látható. A kívülálló hiába próbálja megfejteni mi mire való. Az ellenkező oldalról nem látszanak ugyan a csőkemencék, viszont ott a hűtővízmű, a recirkulációs berendezés, egy tekervényes hálózat, mintha hatalmas pók szőtte volna fénylő csövekből.

— Most már szép, de képzelje el, amikor állványerdő borított itt minden talpalatnyi helyet! Az valóban félelmetes volt. Mintha Bábel tornyát akartuk volna felépíteni. A zömökebbik tornyot három darabban emeltük a helyére. 360 tonna a súlya — üresen. i Vajon hányféle szakma képviselőinek kezenyomát őrzi ez a hatalmas építmény?

A salakgyapot-kötegek közt találtuk meg Simondán Jánost, a Hőtechnika Vállalat szigetelő csoportvezetőjét

— Befejezzük. Véleményem szerint még háromnapos munka van hátra, a brigád — az aranykoszorú várományosa — felajánlotta, hogy behozza a csekély lemaradást. Az utóbbi hetekben megfeszített munkát végeztünk, mindent kiadtak magukból az emberek. A gőz- és anyagvezetékek szigetelése és bádogozása van hátra. Nézzen csak körül! A fénylő vezeték már készen van.

Feljebb tolja olajos bukósisakját, hogy ő is körülnézhessen.

Sok az ember, nehéz megtalálni valakit. Zoller András után negyed óráig kell nyomozni, míg megmutatják.

— Az a nagydarab ember, ősz hajú, svájcisapkás... Ott a katonák között. Ö az!

Zoller András, a Mélyépítő Vállalat művezetője. Szigorú ember.

— Lassan már az történik itt, ami egy építkezés befejezése után általában szokott — takarítás. Hogy az én embereim mikor fejezek be, az a technológiai szerelők gyorsaságától függ. Ha ők készen vannak, megint mi jövünk, mert hátravan a térbetonozás, a tereprendezés ... Hadd szóljak a hozzám beosztott katonákról, akik derekasan meg- állták a helyüket. A Tóth Lajos brigád egész évben kifogástalanul dolgozott, fegyelmezetten és lelkiismeretesen csinálták, amit kellett.

4 Az irodaház ezekben a napokban egy pályaudvarhoz volt hasonlítható. Vonatok helyett ugyan csak autók érkeztek és indultak. Az előcsarnokban szünet nélkül áramlottak az emberek. Azt hiszem, kevés nyugalmas irodahelyiség akad az épületben.

László Károly, a beruházási főosztály vezetője.

— Egy új gyárat kellett előbb felépíteni ahhoz, hogy az atmoszférikus-vákuumle- párló megindulhasson majd. Ami eddig az építés II. lépcsőjében elkészült, annak értéke körülbelül 2,5 milliárd forint. Szükség volt előbb elektromos- energia-ellátásra, fejtrafóállomásokra, gőzenergia-táv- vezetékre, hűtővízműre, vízműre, csatornahálózatra...

Pethő András, a beruházási főosztály gépészeti osztályának vezetője:

— A magyar kivitelezők helytállásáról és a 900 kiskato- na munkájáról külön kell beszélni. Óriási nyüzsgés volt, hiszen ahogy közeledtünk a befejezéshez, egyre szűkülő helyen dolgozott egymás mellett több nagyvállalat. Egyedül a balesetek megelőzése miatt nagyon szigorú és pontos koordinációkra volt szükség. Jövő héten már csak takarítókat szeretnék a területen látni, a hét végén pedig tiszta üzemet. Aztán 7-én bemegy a nyersolaj, és megkezdődik a próbaüzemelés.

— Mi készül még a 11. lépcsőben?

— 1976-ig elkészülnék a hozzá kapcsolódó technológiai üzemrészek is, összesen hét darab. Lesz benzinfrakcionáló, két reformáló, gázfrakcionáló, aromás extraháló, maleinsav- anhidrid- és ortoxilol-üzem. Nos, ezek lesznek a nagy technológiai egységek, de ezek mellé természetesen épülnék még kisebbek is. Négy üzemnek már elkezdődött az építése. Legfontosabb a benzinfrakcionáló, ennek az üzemnek a jövő év első felében már termelnie kell az ország részére a jó oktánszámú benzint.

— Milyen külföldi kooperációk szerepeltek az új lepárló létrehozásában?

— A két nagy desztillációs tornyot a Szovjetunióból hozták, itt a helyszínen szereltük össze, szovjet szakemberek segítségével. A szivattyúk és a műszerautomatikák döntő többsége ugyancsak szovjet gyártmány, s onnan kaptuk a sómentesító berendezést is. Csehszlovákiában gyártották a csőkemencéket. Tovább nem is sorolom. Európa szinte minden országából kerülték ide kisebb-nagyobb berendezési tárgyak. Szeretném elkerülni a nagy szavakat... Körülbelül 2600 ember tevékenykedett a területen, s rengeteg objektív akadállyal kellett megküzdeniük. Nemegyszer a szocialista brigádok és a KlSZ-véd- nökség áldásos munkájára volt szükség, hogy a mű úgy álljon, ahogy most látható.

kiállítást a DKV építéséről, sor kerül a szocialista városok KISZ-vezetőinek tanácskozására és a fiatal szakemberek energia- és kőolajipari konferenciájára. De mostanában hasonlóképpen mozgalmas napokat élünk.

6 A bővítés során a tartálypark is jelentősen megnövekszik. 20 ezer köbméteres űrtartalmú úszófedeles tartályok készülnek majd, s 1976-ig, a termelés nagyságrendjéhez igazodva, félmillió köbméterrel nagyobb lesz a tárolási lehetőség.

Szegedi Róbert, az organizációs osztály vezetője. Irodájának ablaka éppen a tartályparkra néz, amely már szelí- debb, árnyékosabb délutáni fényben látható.

— A beruházás méretét mutatja az is, hogy a DKV II. építésében 1968 és 1976 között 120 vállalat vesz részt, közülük 80 kivitelező- és szállító- vállalat. Nos, ezek összefogásához olyan koordinációra len= ne szükség, amely a valóságban nem is jöhet létre. Ezért az idén április 27-én szocialista szerződést kötöttünk a következő vállalatokkal, mint a beruházás legfontosabb résztvevőivel: Budapesti Vegyipari Gépgyár, Budapest-Vidéki Postaigazgatóság, Csőszerelőipari Vállalat, Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat, Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat, Mechanikai Mérőműszerek Gyátervező vállalat munkáját fogja össze.

— A DKV 1976-ig közel 10 millió tonna kőolajat fog évente feldolgozni. A mennyiség érzékeltetésére érdemes elmondani egy példát: ha a Barátság II. kőolajvezeték nem hozná ide az olajat, akkor egyedül az új lepárlóüzem anyagellátására havonta tizenkét és fél ezer 20 tonnás vasúti pályakocsinak kellene bejönni az üzembe a kőolajjal.

7 Részlet a szocialista szerződésből : „A bővítés gazdaságos és időbeni teljesítésének előfeltétele a bővítés megvalósításában részt vevő vállalatok összehangolt tevékenysége. A bővítés nagy volumene, a feladatok sokrétűsége, a megvalósításban részt vevő vállalatok nagy száma szükségessé teszi, hogy a vállalatok szocialista szerződést kössenek. A szocialista szerződés célja, hogy az érintett vállalatok gazdasági és társadalmi kapcsolataikat elmélyítsék, szorosabbá és tervszerűbbé tegyék együttműködésüket. Ennek elősegítésére a szerződő felek vállalják a messzemenő gazdasági együttműködést, a tervezés, a gyártás, az építés és a szerelés során felmerülő összes műszaki, gazdasági kérdés gyors, operatív rendezését, hogy a feladatokat műszakilag helyesen, gazdaságo5 Sok szó esett a tizenkét esztendeje tartó KISZ- védnökségről, a lelkesedésről. A DKV bővítése a KISZ KB kiemelt védnökségeinek egyike.

Bagi Gábor kemény arcélű fiatalember, ö a védnökség! szervező.

— A beruházás segítésére igénybe vettük az úgynevezett „zöld utat” leveleket. Ezeket akkor küldtük el, ha valamit gyorsan ide kellett szállítani, vagy ha valamilyen alkatrész sürgős legyártására volt szükség. Például: Ilyen levéllel kerestük meg az Országos Bányagépgyártó Vállalat KISZ- eseit, s kértük tőlük, gyártsanak soron kívül a lepárló berendezéshez kellő számú robbanásbiztos végálláskapcsolót. Tudni kell ehhez, hogy ilyet hazánkban nem gyártottak még, a szükségleteket mindenütt importból fedezik. Két szocialista brigádjuk túlórában, jóval a kért határidő előtt elkészítette. Hasonlóképpen készítették el a Szellőzőművek KISZ-esei a toronyventillátort. Sorolhatnám még tovább, ezer kisebb esetben is eljártunk az ügy érdekében. Fiataljaink összesen 18 ezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel. Olyan feladatokat végzünk el, amelyek azonnal szükségesek, vagy amelyekre nincs kivitelező. A 18 ezer órát beütemeztük az építés haladásának arányában, s 13 ezer órát már le is dolgoztak a fiatalok. Nehéz lenne mindent felsorolni, amivel a védnökség foglalkozik. A Barátság II. építőinek — amikor már a közelben dolgoztak — mindennap meleg ételt vittünk ki kocsival. Pedig nem kérték. Szereztünk festéket, villanyoszlopot, kábelt Szegedről. Mikor mire volt szükség. November 22-től december 2-ig rendezzük meg a védnökségi napokat. Szervezünk az alkalomra

ra, Országos Bányagépgyártó Vállalat, Országos Szakipari Vállalat, Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat, Vegyipari Gép és Berendezés Export- Import Vállalat (Kemokomp- lex), Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat, Villanyszerelőipari Vállalat, Budapesti Kőolajipari Gépgyár, Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár és az Építőipari Gépgyártó Vállalat.

Ezek aztán több alvállalkozót foglalkoztatnak. A fent szereplő egyetlen tervező vállalat például 10 belföldi és külföldi

Gábor Viktor felvételei

san és szervezetten, a többi vállalattal egyetértésben valósítsák meg..

Az új lepárlóüzem termékei között szerepel a propánbután gáz, a petróleum, a gázolaj, a pakura avagy fűtőolaj és a gudron, amelyet a DHV, használ majd fel az erőmű fűtéséhez.

Az összefogás eLső nagy eredménye az elkészült új lepárló, ahová ezekben a pillanatokban vezetik be a Barátság II. vezetéken érkezett kőolajat, hogy elkezdődhessen a próbaüzem. ,

Fehér Béla I

\

3 A barakktól negyven méternyire kirajzolódik a kolosszus, s rajta mindenfelé, akár egy hegyen, emberek mászV ál n q!r