Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

Fájdalmas sóhajtással fogant az élet írta: Dr. Magyari András, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára z elmúlt napokban köszöntöttük a távoli Szi- fg bériát, közte testvérmegyénket, Omszkot. A / y# szibériai hetek alkalmával kiállításokat, gyű- léseket rendeztünk. Kis ablakot tártunk Szi­bériára, hogy általa mindenki bepillanthas­son a messzi tájakra. Szibéria a Szovjetuniónak, a magyar nép igaz barát­jának nagy kincse, és, mint ilyen, nemcsak a Szovjet­unió népének, hanem ezen messze túlmenően a béké­nek és a világ társadalmi fejlődésének a szolgálatában is áll. Mérhetetlenül nagy energia- és nyersanyagtarta­lékaival új lehetőségek forrása a magyar népgazdaság további fejlődése számára és így életkörülményeink to­vábbi javítására irányuló törekvéseiknek is. A Szovjetunióban éppen ezekben a napokban emlé­keznek meg a szibériai, távol-keleti polgárháború befe­jezésének 50. évfordulójáról. A polgárháború idején több száz magyar kommunista és internacionalista az amerikai, az angol és a francia intervenció segítségével időlegesen felülkerekedett fehérek áldozatává vált, akik könyörtelenül és kegyetlenül számoltak le a szovjet, ha­talom híveivel. Szibéria sokáig volt a száműzöttek, a kényszermun­ka, a katorga hazája. Ide toloncolták a lázadások részt­vevőit: Sztyepán Rázin doni kozákjait, Pugacsov láza­dó parasztjait, a doni, a volgai, a zaporozsjei kozáklá­zadások életben maradt részvevőit. Szibériába száműz­ték a függetlenségért küzdő ukránokat, beloruszokat, a foglyul ejtett lengyeleket és litvánokat. Ide vitték Le­nint, Szverdlovot, Kirovót és sok más forradalmárt. Gorkij ezért a régi Szibériát a mérhetetlen szenvedés és bánat határtalan kiterjedésű vidékének nevezte. Itt, Szibériában, a lénai aranybányában dördült el 1912-ben az a sortűz is, amelyről Lenin később azt írta, hogy felébresztette Oroszországot és már jelezte azt a forradalmi fellendülést, mely 1917-ben az Októberi Szocialista Forradalom győzelméhez vezetett. / Szibéria természeti kincseit, gazdasági fejlődésének nagy tartalékait már évszázadokkal ezelőtt észrevették. „Oroszország nagysága Szibériából fog kinőni’’ — jó­solta több mint kétszáz éve Lomonoszov. Csehov így írt: „A Jenyiszejen fájdalmas sóhajtással fogant az élet, de olyan jövőbe fog torkollni, amiről ma méjr csak ál­modni sem merünk.. . ott álltam, és azt gondoltam: milyen teljes, bölcs és bátor élet ragyogja be egyszer még e partokat?” 1913-ban Nansen is, a híres norvég utazó, „a jövő országát” látta meg Szibériában. A mélyreható változást az októberi forradalom, a szovjet tudomány fejlődése, a szovjet dolgozók erőfe­szítése és a Szovjetunió gazdasági megerősödése hozta meg. Mindjárt a polgárháború befejezése után Kali- nyin, a párt egyik vezetője, a párt akaratát tolmácsol­va kijelentette; „A száműzöttek országának, Szibériá­nak, a boldogság országává kell átváltoznia”. Pierre Rondier francia publicista „Mesésnek és mérhetetlen­nek” írja le Szibériát, kijelentve, hogy „aki semmit sem tud róla, nem ismeri földgolyónk jövőjét”. Szibéria, a Szovjetuniónak az a része, amelynek ki­terjedése hazánk területének 138-szorosa, de ahol mind­össze 25,5 millió ember él. Itt található a Szovjetunió szénkészletének hatvan százaléka, faállományának több mint fele, vízkészletének nyolcvan százaléka, itt talál­ták meg az új, óriási olaj-, gáz- és fémlelő helyeket. Szibériában a Mendelejev-táblázat minden eleme meg­lelhető! Itt terül el a világ tiszta édesvíz-készletéhek egyötödét magába foglaló Bajkál-tó! A sok számadat figyelmet terhelő, de számok nélkül nagyon nehéz Szibériát jellemezni. Az alig nyolcvan- éves Novoszibirszknek például tizenhat egyeteme és fő­iskolája van, melyekben 70 ezer hallgató tanul. Az 1 millió 200 ezer lakosú városban 500 kisebb-nagyobb könyvtár működik. Közülük a legnagyobb a technikai tudományos könyvtár, melynek könyvállománya kere­ken tízmillió kötet. _ Többször hangoztatjuk, hogy a szocializmus és a tu­domány egymástól elválaszthatatlan, hogy a tudomány és a szocializmus szövetsége a szocialista forradalom el­hanyagolhatatlan, lényeges eleme. Az UNESCO adatai szerint az utóbbi ötven évben a világ lakóinak száma événte átlagosan 1,7 százalékkal növekedett, a tudomá­nyos dolgozók számának megkétszerezéséhez tizenöt évre, az Amerikai Egyesült Államokban 10 évre, a Szovjetunióban 7. évre volt szükség. Ezen belül azonban Szibériában az utóbbi 12 évben kétévenként kétszereződött a tudományos dolgozók száma. Ennek a lenyűgöző változásnak Novoszibirszkben, Kraszno- \ jarszkban, Irkutszkban, Omszkban személyesen is ta­núja voltam. És a perspektíva! 1969-ben például a villamos ener­giából egy lakosra számítva 63 százalékkal jutott több Nyugat-Szibériában, mint Franciaországban és tizenöt százalékkal több, mint Nyugat-Németországban. A cári Oroszország elmaradott népei közül is a leg­elmaradottabbak a szibériai népek voltak. A Szovjet­unió megalakulása óta ötven év telt el. Azóta a füstös odúkat, kunyhókat és jurtákat takaros házak, a mécsest a villanylámpa, a babonák világát a könyv, a rádió és a televízió, a sarlót o kombájn, a faekét a traktor, a ku­tyaszánt az autó és a repülőgép váltotta fel Szibériá­ban is. Több mint fél évszázaddal ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hősei ezért indultak csatába. Gyümölcsöző gazdasági és műszaki kapcsolatok PEST MEGYEI VÁLLALATOK A KOOPERÁCIÓBAN Ar. ünnepi számvetés semmiképpen sem lehet tel­jes, ha nem vizsgáljuk meg a magyar—szovjet gazdasá­gi kapcsolatok alakulását, fejlődésének irányát, termé­szetesen „megyei szemüvegen keresztül”. Hazánk és a Szovjetunió gazdasági kapcsolata im­már negyedszázados, jogi alapjait az a kereskedelmi és hajózási szerződés teremtette meg, amelyet 1947-ben kötöttek. Aláírása óta áruforgalmunk gyors ütemben fejlődik, kezdetben segítséget nyújtva a magyar ipar újjáépítéséhez, majd új magyar iparágak megteremté­séhez, a fejlett technika elterjesztéséhez, s most az in­tegrációs program közös végrehajtásához. Kapcsolataink kialakulásának kezdeti szakaszát a kereskedelmi szerződések, később pedig a műszaki­technikai segélynyújtási megállapodás jellemezte. A hatvanas években már az ipari együttműködés köz­vetlen formái is elterjedtek, s a szakosítás és a koope­ráció nyomán árucsere-forgalmunk struktúrája is megváltozott, előtérbe került a gépek, jármüvek köl­csönös szállítása. Autók és autóbuszok jelentőségűek Iparunk és mezőgazdaságunk számára. A Szovjetunió viszont stabil elhelyezési lehetőséget bizto­sít exportcikkeinknek. Ennek tulajdonítható, hogy külke­reskedelmi forgalmunk nagy hányadát — 34 százalékát—, a szocialista országokkal folyta­tott külkereskedelmünknek pedig ötven. százalékát a Szov­jetunióval > bonyolítjuk.. 1971-baai gépexportunk negy-: vennyolc százalékát a Szov­jetunióban értékesítettük, ami a Szovjetunió gépipari im­portjának tíz százalékát tet­te ki. Ismeretes,, hogy a világon létező több tízezer féle csap­ágyból egy-egy országban csak náhóny százat gyárta­nak. Hazánkban összesen 444 félét állítanak elő, amelyből a kűpgörgőscsapágyak 55 féle méretét, illetve szerkezetvál­tozatát Diósdon készítik. A kúpgörgős csapágyak mintegy felét exportálják, jelentős mennyiséget éppen a Szovjet­uniónak, ahonnan cserébe olyan csapágytípusokat ka­punk, amelyeket a hazai ipar használ ugyan, de a Magyar Gördülőcsapágyipari Művek nem gyártja. De a többi megyei vállalat is nagy mennyiségű terméket szállít szovjet megrendelőinek. A Mechanikai Művektől pél­dául az idén három és fél millió kondenzátort vásárol­nak, mintegy nyolcvanmillió forint értékben. Ezenkívül ál­lamközi megállapodás alap­ján idestova tíz éve kapnak rádió- és tv-műszereket. Több mint egy milliárd rubel Az ötvenes évek végén kö­tött szerződést szovjet part­nerével a Csepel Autógyár pótalkatrészek és Diesel-mo­torok szállítására. A megren­delések egyre nőttek, s ma már évente több mint tízmillió rubel értékű autóbusz- és te­herautó-pótalkatrészt és több száz Diesel-motort expor­tálnak. A Csepel Autógyár bekapcsolódott a járműprog­ramba is,; így az autóbusz­ai vázák gyártásának gondját levették az Ikarus válláról. Most még csupán 3366 alvá­zat építenek, jövőre viszont már hatezernél többet adnak át az Ikarusnak, amelytől 1974 elején átveszik az Ikarus 250-es és az Ikarus 55-ös típusok alvázának gyártását is. Mint ismeretes, a magyar au­tóbuszok jó része éppen a Szovjetunió közlekedését hi­vatott javítani, így a Csepel Autógyár — bár közvetve — jelentős értékű terméket ex­portál. A szakosítás jó példá­ja, hogy az autóbuszalvázak­ba a Szovjetunióban készült mellső futóműveket építenek be. ugyanakkor a szovjet Zsi­guli személygépkocsikhoz több százezres tételekben Magyar- ország szállít részegységeket. Jelentős gépexport A Szovjetuniótól vásárolt nyersanyagok, félkésztermé­kek, gépek egyaránt nagy 1,1 milliárd rubelt, azaza öt év alatt több mint másfélsze­resére nőhet a forgalom. A fekete arany Köztudott, hogy hazánk nyersanyagokban és energia- hordozókban szegény ország. Olefinprogramunk végrehajtá­sát ágazati kooperációs egyez­mény alapján segíti a Szov­jetunió, ahonnan nagy meny- nyiségű nyersanyagot, félkész­terméket, energiát és energia- hordozót vásárolunk. Mindezek nélkülözhetetlenek népgazda­ságunk számára, ugyanis Ma­gyarország összes nyersanyag­importjának 42 százaléka, ezen belül energia- és energiahor­dozók importjának 71 százalé­ka épp.en a Szovjetunióból származik. És ez az arány most tovább nő a Barátság II. kő- olajvezeték átadásával, mivel a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál újabb, évente hárommillió tonnányi kőolaj feldolgozására alkalmas atmoszférikus vá­kuumdesztilláló üzemet adtak át. (Ezüstváros című riportunk az DKV-ról a 11. oldalon.) A DKV által felhasznált kő­olaj — többségében szovjet kő­olaj — egyharmadából gudron lesz, amely a szomszédos Du- namenti Hőerőmű értékes alapanyaga. A DHV az egész ország mintegy 14 milliárd ki­lowattóra villamosenergia-ter- melésének 25—30 százalékát adja. Termelésük körülbelül egytizedét a Kőolajipari Vál­lalat haszn.álja fel, a többi 4 milliárd kilowattóra az orszá­gos hálózatba kerül. A kőolaj­ipari Vállalat termelésével együtt a következő években a DHV energiaszolgáltatása is megnő, mégpedig 1976-ra a je­lenleginek csaknem háromszo­rosára. \ Béke távvezeték A folyékony szénhidrogénen kívül • a villamosenergia-im- portban ugyancsak, a Szovjet- je.tunjo a legfohtosább partne­rünk. Ä szovjet áram legna­gyobb fogadó állomása az Or­szágos Villamostávvezeték Vállalat gödi közös üzeme. A KGST-tagállamok egyesített energiarendszerének része a „Béke” távvezeték, amelyet mintegy 1500 oszlop tart a Munkács és Göd közötti 290 km-es szakaszon, és az ujjnyi vastagságú drótokban 400 ki­lovolt feszültségű áram ciká­zik. Tavaly az ország villamos- energia-szükségletének 27 százalékát importból fedezték,, s az import nagy része, 91 szá­zaléka a Szovjetunióból szár­mazott. A szovjet áram 55— 60 százaléka Gödre, a többi Sajószögedre megy. Tíz évvel ezelőtt negyven megawattal indult a szovjet import, s az idén csúcsidőszakban már el­érte a 750 megawattot. A ma­gyar—szovjet villamosenergia- kooperáció előnye, hogy a ha­vi és napi csúcsfogyasztás nem esik egybe az országok közti földrajzi, éghajlati, munka­idő-beosztási és egyéb eltéré­sek miatt, így az az energia- rendszer, amely már túljutott a csúcsterhelésen, kisegíti a másikat. Az egyesített energia- rendszernek tehát nemcsak az a feladata, hogy energiával lássa el a rászoruló országo­kat, hanem az is, hogy üzem­zavar esetén több ország kö­zös erővel küzdhesse le az át­meneti nehézségeket. 1975-ben a Szovjetunióból hatvankét százalékkal több energiát és energiahordozót, harminckét százalékkal több nyersanyagot, félkészterméket és alkatrészt vásárolunk, mint 1970-ben, a fogyasztási cikkek importja pedig megháromszo­rozódik. Magyarország a ne­gyedik ötéves tervidőszak utolsó esztendejében az 1970. évinél 70 százalékkal több fo­gyasztási cikket, 50 százalékkal több anyagot, félkészterméket és alkatrészt, 30 százalékkal több mezőgazdasági és élelmi- szeripari cikket szállít. Timföld - alumínium A hosszú lejáratú megálla­podásokhoz hozzájárulnak az ágazati egyezmények. Közülük a legjelentősebb a kőolaj­import-megállapodás, amely az Oleinprogram végrehajtá­sát segíti. Az 1980-ig (érvé­nyes timföld—alumínium egyezménynek megfelelően 1971-ben 240 ezer tonna tim­földet szállítottunk a Szovjet­unióba 120 ezer tonnányi alu­mínium ellenében. A számítás- technikai eszközökből 1975-ig 50—50 millió rubel értékűt cserélünk. Négyezer műszaki dokumentáció A megye vállalatainak ex­portját természetesen meg sem közelíti a szövetkezeti ex­port, mégsem szabad megfe­ledkeznünk róla, hiszen nem kevésbé fontos, néha hiány­pótló termékekről van szó. Az ipari szövetkezetek közül ki­emelkedik a Nagykőrösi Gép­javító- és Faipari Ktsz ma­gas exportjával. A szövetkezet évente tíz-tizenkétmillió fo­rint értékű gépi berendezést szállít a Szovjetuniónak. Az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat termék- választékát kiegészítve kon­zervipari berendezéseket, hagymatisztító és szeletelő, rakományképző berendezése­ket és — egyenként ötvenhá­rom gépből álló — szifonpat­rontöltő üzemeket exportál­nak. A Ceglédi Stílus Faipari Ktsz laboratóriumi bútorokat és sajtgyári berendezéseket ké­szít. A megyei ipari szövetke­zetek textilruházati termékei­nek egyharmadát exportálják, mintegy 30 millió forint ér­tékű férfiinget, és női fehérne­műt. Kötöttáruból, bébi- és gyermekruhákból pedig har­minchatmillió forint értékűt szállítanak a kisipari szövet­kezetek a Szovjetuniónak. Az 1971—1975. évekre meg­kötött hosszú lejáratú meg­állapodás értelmében a két ország közti árucsere-forga­lom dinamikusan továbbfejlő­dik. Ha mindkét ország jól kihasználja a lehetőségeket, úgy 1975-ig mind az export, mind az import elérheti az A magyar—szovjet gazdasá­gi kapcsolatok elmélyítésében hatékonyan közrejátszott a műszaki tudományos együtt­működés. Napjainkig a Szov­jetunió körülbelül négyezer műszaki dokumentációt bocsá­tott a magyar vállalatok, in­tézmények rendelkezésére, s mi ezt kettőezerhatszáz doku­mentációval viszonoztuk, így elkerülhetjük a párhuzamos kutatásokat, s hatékonyan koncentrálhatjuk anyagi, szel­lemi erőinket a kutatásra, fej­lesztésre. A két ország minisz­tériumainak koordinálása alap­ján 1971—1975 közötti idő­szakra kétszáz magyar és két­százötven szovjet vállalat, in­tézmény létesített közvetlen kapcsolatot, mintegy négyszáz tudományos-műszaki probléma közös megoldására. Halásztel­ken a Szerszámgépipari Mű­vek Fejlesztő Intézete koráb­ban szovjet igények alapján konstruálta az EV—630 típusú numerikus vezérlésű esztergát. Ezek a SZIM többi termékénél kétszer gazdaságosabban gyárthatók, ugyanakkor kor­szerűségükkel emelik a ma­gyar szerszámgépipar színvo­nalát. A műszaki-tudományos együttműködés is hozzájárul a szocialista országok komplex programjának végrehajtásá­hoz, egyre szorosabb gazdasá­gi kapcsolatokkal párosulva pedig mindinkább kihasznál­hatók a tervek koordinációjá­ban, a termelési kooperációd ban, a legfőbb teendők és cé­lok összehangolásában rejlő led hetőségek. / Czibor Valéria Munkák és mindennapok

Next

/
Oldalképek
Tartalom