Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

CEGLÉDI PE*T MEGYEI hIbUF kUiömkmsása tfl i Sí .AP VÁCI WAPLOMQNOD»Vlim ^Tfr^fí() A ptSTflESVti hírlap lClönRiä da sX" A PEST MEGYEI MlRlAP KÜLÖNKIADÁSA OIL ÉVFOLYAM, 63. 8ZAM 1969. MÁRCIUS 16., VASARNAP XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1969. MÁRCIUS 16., VASARNAPxnl ÉVFOLYAM, 63. SZÁM A PESTBE G-Y E i' HÍRLAP KtiLÖM MADASA* 19®. MÁRCIUS 16* VASARNAF A CEGLÉDI JÁRÁSI NÉPFRONTELNÖKSÉG AJÁNLÁSA Vizsgálják meg a községekben az ifjúsági társasházépítés lehetőségeit Támogatás a szülői munkaközösségeknek A Hazafias Népfront járási elnöksége a minap megtartott ülésén az ifjúsági lakásépítés helyzetéről tárgyalt. A napi­rend előadója Trencsényi Edit elnökségi tóig, járási úttörőtit­kár volt. A járás két nagyközségé­ben a párt ifjúságpolitikáját rögzítő határozatok nyomán kezdték KISZ-lakások épí­téséhez. Albertirsán 1969-ben alakult meg az építőközösség, de a lakásokba mind a mai napig nem költözhettek be, mivel azok még el sem ké­szültek. Ezzel az üggyel már több alkalommal foglalkozott a sajtó, így, a többi között, a Pest megyei Hírlap is. Az elnökség megállapította, hogy az albertirsai építkezés példázza, miként nem szabad elindítani egy lakásépítési akciót. Sajnos, az ügy to­vább bonyolódik, s ez ismét kérdésessé teszi, mikor jut­hat hajlékhoz végre az évek óta erre váró tizenkét csa­lád? Abonyban kedvezőbb volt a helyzet: a tanács telekpar­cellázással sietett a fiatal há­zasok segítségére. Néhány éve a KISZ és az OTP lakás- építési akciót dolgozott ki. Ed­dig tizenkét család vette bir­tokába az új lakásokat. Je­lenleg huszonnyolc lakás épül. A gond az, hogy a közműve­sítés jelenlegi foka csak négy- lakásos épületek emelését te­szi lehetővé. A társulás tagjai elégedet­tek az építkezés ütemével és körülményeivel. A kezdeményezés bevált. A nagyközségi tanács a jövőben is ezt a formát alkalmazza. A népfront elnöksége első­sorban azért foglalkozott ez­zel a kérdéssel, hogy — a ta­nulságokat összegezve — ké­pet kapjon, miként támogat­hatja a jövőben esetleg más településeken is a fiatalok hajlékhoz jutását. Kétségtelen, segítségre szorulnak a falun élő ifjú házasok, akik — mi­vel kevés pénzzel rendelkeznek — családi ház helyett köny- nyebben belevághatnak tár- sasház-építkezésbe. Az a cél, hogy az állami, társadalmi és gazdasági szervek a jövőben még fokozottabb mértékben Váci diákok külföldi egyetemeken1 A VÄCI KÖZÉPISKOLÁK egykori növendékei közül töb­ben tanúinak külföldi egyete­meken, bizonyítva, a szako­sított tantervű osztályok fel­állításának helyességét, ame­lyekben a növendékek na­gyobb óraszámban tanulják a választott tantárgyat. A kül­földi egyetemeken tanuló diá­kok többsége annak idején ilyen szakosított osztályokban végezte középiskolai tanulmá­nyait A SZTÁRON SÁNDOR GIMNÁZIUM 1970-ben vég­zett növendékei közül Rákó­czi Klára és Molnár Ágnes orosz tagozatú osztályban vég­zett. Alapos nyelvtudásuk mellett a matematikával és a fizikával is jóban voltak. Klá­ra ma a leningrádi egyetem természetes és mesterséges műszál szakán textilmérnök­nek tanul. Édesanyja a Haza­fias Népfront Barátság vopa- tával éppen most utazott hoz­zá, az ünnepeket együtt töl­tik. Ágnes a kijevi egyetem hallgatója. Mindketten öreg­bítik a váci középiskolák és a magyar oktatási rendszer jó hírét, hiszen ott is kitűnő tanulók. Ennek köszönhetik, hogy a külföldi diákoknak járó legmagasabb ösztöndíjat kapják. A Sztáron gimnázium idén végzett növendékei közül né­gyen jelentkeztek, s közülük kettőt' vettek fel külföldi egyetemre: Kuthy Gábort és Abai Koméit. Műszaki érdek­lődésük mellett, mindketten jól beszélnek németül, ez megkönnyíti dolgukat; Gábo­rét a karl-marx-stadti vegy­ipari egyetemen, Kornélét Rostockban, az agrártudomá­nyi egyetem mezőgazdasági gépészed szakán. A TÁNCSICS MIHÁLY Mezőgazdasági Szakközépis­kola növendékeinél természe­tes, hogy választott szakmá­jukban akarnak egyetemi dip­lomát szerezni. Markovits Er­zsébet és Kalocsaven Mihály Moszkvában tanul. Misi idén érettségizett, mezőgazdasági gépészmérnöknek készül. A sakátorpusztai tsz-gazda fia nemcsak kiváló tanulmányi eredményeivel, hanem közös­ségi magatartásával is ki­tűnt; minden esztendőben ő segítette az elsős kollégistákat a beilleszkedésben. Most, hogy néhányan egykori iskolatársai közül, több napot Moszkvá ban .töltöttek, ő várta őket a moszkvai pályaudvaron,, s a tőle megszokott készséggel se­gített a váci diákok program­jának kialakításában. A GÉZA KIRÁLY TÉRI gimnázium és szakközépisko­la növendékei közül Jurányi Péter három éve a leningrádi egyetem kibernetikus hallga­tója. Ö arról nevezetes, hogy tizenkét éven át kitűnő ta­nuló volt, s ezt a rangot az egyetemen is megőrizte. Tóth Péter, a kijevi hadmérnöki akadémián, a tavaly érettsé­gizett Gyergyei Miklós Moszk­vában, automatizálási szakon tanul. Az iskola KlSZ-szerve- zetének lapjában, a Géza diákban így ír tapasztalatai­ról: „A vizsgán a külföldieket nagyobb gonddal kezelték, több gondolkodási időt kap­tunk, de ez csak a nyelvi ne­hézségek miatt volt. Tőlünk is ugyanazt a tudást követel­ték meg, mint a szovjet diá­koktól. Mindehhez azt akarom hozzáfűzni, hogy kellő fel- készültséggel, bátran jelent­kezzetek a külföldi ösztöndíj­ra és akinek sikerül, azt a kint tanuló többi magyar diák nevében is nyugodtan mondhatom, sok szeretettel várjuk.” B. H. Gondoskodás ez idős emberekről A Hazafias Népfront városi bizottságának nőbizottsága minden évben megrendezi az öregek napját Cegléden. Erre az eseményre a város idős la­kói nagy várakozással készü­lődnek, hiszen az eddigi kelle­mes délutánokra, hangulatos találkozókra még emlékeznek, s tudják, a következő is csak hasonló lehet. Több üzem, vál­lalat önállóan rendezi meg az öregek napját, a nőbizottság közreműködésével. Mivel a városban még nem tudták megnyitni az öregek napközi otthonát, amire pedig nagy szükség lenne, a munka­helyi szocialista brigádok se­gítségével tervezik az idős ceglédiek támogatását, patro- nálását. segítsék a próbálkozásokat, lényeges, hogy átgondoltan, megfelelő előkészítés után lás­sanak munkához. A Hazafias Népfront já­rási elnöksége azt ajánlja, vizsgálják meg a közsé­gekben, milyen lehetősé­gek vannak a társasház­építésre. Az is fontos, hogy olyan tel­keket jelöljenek ki e célra, amelyeknek a közművesítése mielőbb megoldható. Az elnökségi ülés részvevői a továbbiakban Lantai Teréz elnökhelyettes tájékoztatását hallgatták meg az oktatásügyi törvénnyel kapcsolatos nép- frontmunkáróL Az előadó ar­ról beszélt, hogy a népfront­nak segítenie és irányítania kell a szülői munkaközösségek tevékenységét az iskolákban. Az oktatás módszereinek fejlesztése párthatározat, s ez az 1972—73-as tanévben nagy feladatokat ró a pedagógusok­ra, diákokra és a szülőkre egyaránt. Ahhoz, hogy ezt a programot sikerrel megvalósít­hassák, még szorosabb kapcso­latnak kell kialakulnia az is­kola és a szülői ház között. November második felé­ben a szülői munkaközös­ségek tagjai értekezleteken vitatják meg az oktatási törvényt. A megbeszéléseken részt vesz­nek a népfrontelnökség tagjai is. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szülők várják és igénylik ezt a felvi­lágosítást. Dr. Horinka László abonyi népfronttitkár egy nagyköz­ségbeli kezdeményezés sikeré­ről számolt be: a nevelőotthon gyermekeinek egy részét min­den hónap egyik vasárnapján abonyi családok látják vendé­gül. A kezdeményezés sikeres­nek ígérkezik, és most kiszéle­sítésére keresnek megoldást. Már az eddigi segítségnyújtá­sért is megérdemli az elnök­ség elismerését a nagyközségi népfrontbizottság és a patro­náló huszonnyolc család. Tamasi Tamás KAZÁNÓRIÁS A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben november 7. tiszteletére adták át az öt új, egyenként tízezer négyzetméter alapterületű növényházat. Ezeket központilag fűtik,^ nagy teljesítményű kazánok adják az egyenletes hőmérsékletet. A képen: a kazánház részlete. Apáíi-Tóth Sándor felvétele Nyomdászok Indulhat-e a szállítmány? Már délután van, egész pon­tosan fél öt. A konzervgyár nyomdájában lámpák világí­tanak. Délelőtt is. A hatalmas gépek zakatolnak, ügyes ke­zek a „békák” közé másod­percenként új és új címkéket raknak. — Ez nagyon régi gép, ame­rikai Liberty-rendszerű té­gelysajtó — magyarázza Nagy Ambrusné. — Egyszerű a ke­zelése, az ember benyomja a gombot, elindul a szerkezet, még egyszer benyomja, meg­áll. Olykor segítünk neki a kezünkkel is, hogy időt taka­rítsunk meg. Rajtunk múlik ugyanis, hogy útra kelhet-e a szállítmány? Előfordult, hogy beállt az udvarba egy kamion, és nyomban át kellett állnunk olyan címkék előállítására, amilyenekre annak volt szük­sége ... Mi már csak az árat nyomjuk a címkére, mond­hatnánk úgy is, hogy félkész áruból készet csinálunk. Ál­talában minden ötszáz darab után megállunk, megigazítjuk a betűket, mert könnyen el­mozdulnak, s akkor minket szid a meós, a munkás, hogy nem szép a címke, rosszul dolgozott a nyomdász. Itt a milliméter is nagyon fontos, se feljebb, se lejjebb nem ke­rülhet a szöveg. Nem készí­tünk túl sok 'címkét, huszon­öt perc, vagy inkább egy óra alatt ötszázat. Én már három éve dolgozom ezfen a gépen, betanított munkás vagyok. Régebben lábbal kellett pedá­MIT SZÁMIT A KOR... T^evét nagyon nehéz kiejte­■L ' ni. Hivatalos iratokon, küldeményeken is gyakran el­írják. Franczkenzovics Gábor- nénak hívják. Maglód egyik legtevékenyebb, sokat tevő, megbecsült társadalmi aktívá­ja, A felszabadulás óta nem volt olyan társadalmi, politikai megmozdulás a környéken, amelyben ne vett volna részt. Agitált, szervezett, bátorított és vígasztalt. Hetven éves. Ki­csit megkéstünk a születésna­pi méltatással... Egy-egy csésze fekete mel­lett beszélgetünk. Közbe-köz- beszól a kisunoka is, ringatni, dajkálni kell. — Hogy mi készteti az em­bert arra, hogy családján kívül másokkal is törődjék? Osztoz­zék egy közösség örömeiben, gondjaiban? Nehéz lenne erre hamarjában válaszolni — tű­nődik el. — Talán a férjem volt ha­tással rám. Vöröskatona volt, a bátorságot, a közösség sze- retetét, s ezért olykor felelős­séget vállalni is tőle tanul­hattam. Annyi bizonyos, hogy az új élet kezdete engem is a tenniakarók közé sorolt. A legtevékenyebb asszonyokkal megszerveztük a nőtanácsot. Nem állítom, hogy az akkori, vagy néha erőnkön, lehetősé­geinken felül méretezett ter­vek és programok közül vala­mennyi megvalósult. De az ak­kori hit, lelkesedés és akarat, ennek ellenére is, csodálatos volt. Néha a mostani fiatalok élethez állását látva, bizony elgondolkozom. Csak a mi korosztályunk volt képes erre? Önzetlenül, pénznek még a gondolatát sem vetve fel soha? Es ezen töprengve, kicsit szo­rongok is. Lesz-e és milyen lesz az utánpótlás? Lassan kiöreg­szünk ... A derékhad csak­nem valamennyi tagja 60 éven felüli. Nem akarunk eredmé­nyek, megvalósulások nélkül „nyugdíjba” vonulni. Jelenleg körülbelül 40 asszonyra lehet számítani mindenkor. Részt vesznek az ifjúságvédelmi bi­zottságban, a szülői munkakö­zösségekben, véradások szer­vezésében, a tisztasági mozga­lomban ... Sorolni is hosszú lenne. Mindenkori legsikere­sebb, legeredményesebb szer­vezéseink közül büszkén em­líthetem meg a véradó akció­kat és az idős emberek támo­gatására indított mozgalmat. Vért adni Maglódon hagyo­mány. Kötelesség. Jóval 100- on felül van az állandó több­szörös donorok száma. Egyet­len elhagyatott „ismeretlen” öregember sincs a községben. Ezt mi öreg aktívák a szívün­kön viseljük, hogy az ápolás­ba. látogatásba bevontuk az iskolásoltat, az úttörők még külön „szolgálati” beosztást' is készítettek. Magam is évek óta segítek egyet-egyet közülük. Többek között mi is javasol­juk, ha szükséges — a szociális otthonba való helyezést, í~íklevelek ... Az 1965-ös ár- víz károsultjainak megse­gítésére alakult társadalmi bi­zottság elismerése. A maglód- nyaralói iskola építkezésében, a kiemelkedő munkáért kapott köszönet. Az iskola igazgatója ezt még ki is bővítette. Franczkenzovicsné — mondta — a legnehezebb munkát vál­lalta, a téglahordástól a be­tonkeverésig. Egyszerűen nem lehetett lebeszélni róla... Emléklapot őriz a fóti gyer­mekvárosból. Egyik tagja volt ő is annak a bizottságnak, amely a szülői felügyelet nél­kül élő kiskorúakat felkutat­ta, . s javaslatot tett a gyer­mekvárosba történő elhelyezé­sükre. Szintén társadalmi munkában maradt tagja a maglódi ÁFÉSZ igazgatóságá­nak. Volt népi ülnök, jelenleg a községi tanács szabálysértési bizottságának tagja. Ez a leg­nehezebb — fűzi hozzá —, mert gyakran száz és ezer forintok függnek „ítélkezéseinktől”. Volt úgy, hogy ismerősökkel szemben kellett elmarasztaló határozatot hozni... T)úcsúzáskor mondja: mit számít a kor, ha lehet tenni szeretne még. És már so­rolja is; szabó-varró tanfolyam indul rövidesen a tanácsi és a vasipari ktsz támogatásával. Három varrógép van. Ahogy elnézem, hallgatom őt, meg­győződésem: a község még so­káig számíthat munkájára, s cserébe ő is a község megér­tésére. Baky László lozni, az elég nehéz lehetett. Szeretem ezt a kis masinát, a szívemhez nőtt. Zajos ugyan, de hát mit tegyünk? Otthon sokszor azon veszem észre magam, hogy hangosabban beszélek. Olyankor szól a fér­jem, hogy ne kiabáljak. Leg­többször a léniákat kell iga­zítanom, azok csúsznak el fő­ként, meg, persze, a címkék, sem mindig egyenlőek. — A Petőfi Nyomdában kezdtem, Kiskunfélegyházán. Magasnyomású gépmester va­gyok, főnökhelyettes. Szere­tem ezt a helyet, változatos munkát ad. Hatvan százalék­ban a címkeigényt elégítjük ki, de mi nyomjuk havonta megjelenő, saját újságunkat és készítünk különféle meg­hívókat is. Nemrég állítottuk elő például a gyáron belüli telefonkönyvecskét. Kiskun­félegyházán színes nyomással foglalkoztam. Van érzékem a színekhez. Ha én állok a gép mellé, akár huszonnégy óráig sem kell megállítani azt, mert a színek változatlanok marad­nak. Itt fent, a papír­nyomdákban, tizenegyen dol­gozunk, ketten szakmunkások vagyunk, a többiek betanítot­tak. Valamennyien nagysze­rűen értik a szakmát, akad közöttük olyan, aki, mint pél­dául Szemerei Lászióné, ki­váló dolgozó kitüntetést is ka­pott. Olyan jól ellátják fel­adatukat az asszonyok, hogy sok szakmunkás megirigyel­hetné őket. Az anyagellátásra nincs panasz, amit megrende­lünk, egy héten belül megér­kezik. Van külön öltözőnk is, mindennel elláttak bennün­ket. Olajkár Györgyöt az asz- szonyok Gyurikának szólítják. Ha valami zavar támad a régi gépek körül, odasiet, kék kö­penye felső zsebéből előveszi csipeszét, és segít. Most épp az 1912-ben gyártott heidel- bergi gyorssajtót vizsgálja, amellyel óránként 10—12 ezer címkét lehet teljesen elkészí­teni. Az 1970-ben gyártott szovjet B/2-es vágógépet már könnyebb kezelni, hangja sem akkora, mint matuzsá­lemkori társaié. A padlózat, a falak remeg­nek. Másodpercenként lesújt a gép acélkarja, és összecsen­dül a fémtányér. A gépek alatt néhány festékcsöpp csil­log. A Nagykőrösi Konzerv­gyár nyomdája teljes erővel dolgozik. Ballai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom