Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
1972. NOVEMBER 6., HÉTFŐ 3 Élete egy nemzedék jelképe volt Felavatták Százhalombattán Ságvári Endre szobrát épületében rendezett Ságvári- 1 dokumentumot is bemutat- kiállítását, amelyen számos j nak. eredeti levelet, kéziratot és | P. A. Kitüntetések ni évforduló alkalmából A jogokkal élni kötelesség is Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel, az SZMT vezető titkárával Október első napjaiban tanácskozott a SZOT plénuma. Napirendjén egyetlen téma szerepelt: a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek jogköre, hatásköre és működési elveinek érvényesülése. A plenum munkájában részt vett dr. Dobi Ferenc, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára is. Megkértük, vázolja e fontos Tanácskozás célját, tapasztalatait és a plénum állásfoglalásából adódó megyei feladatokat. L Ságvári Endre szobrát avat- k fel tegnap délelőtt a százhalombattai általános iskola épületében. i Az ünnepségen Póréi Nán- 'dor iskolaigazgató köszöntötte a meghívott vendégeket, Ba- rinkai Oszkárnét, az MSZMP Pest . megyei Bizottságának titkárát, Magyar Sándor országgyűlési képviselőt, a Duna menti Hőerőmű Vállalat dolgozóját, Komáromi Jánost, a százhalombattai városi párt- bizottság titkárát és Szekeres Józsefet, a városi tanács elnökét. A százhalombattai általános iskola igazgatója visszaemlékezett arra, hogy úttörő- csapatuk tizenegy évvel ezelőtt vette fel Ságvári Endre nevét A Képzőművészeti Lektorátus és a Művelődés- ügyi Minisztérium támogatása most lehetővé tette, hogy felavassák az iskolában Kárpáti Anna alkotását, Ságvári Endre szobrát, születésének 59. évfordulója alkalmából. A százhalombattai úttörő- csapat irodalmi színpadának „Elükön Ságvári járt” című műsora után dr. Hollós Ervin, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára avatta fel a szobrot. A szónok — Ságvárinak az illegalitásban harcostársa, később életrajzírója, a „Harminckét nevem volt” című dokumentumregény szerzője — többek között arról szólt, hogy Ságvári Endre élete égy egész nemzedék számára vált jelképpé. Azt bizonyítja ez, hogy még a Horthy-korszakban is létezett a hivatalos Magyar- ország mellett egy másik nemzet, amelyben meg volt a magyar forradalmi mozgalom legnagyobb képessége: a megújulás képessége. Az avatást követően, a Pest megyei, s a százhalombattai városi pártbizottság nevében Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára és Komáromi János, a városi párt- bizottság titkára koszorúzta meg a szobrot, majd a városi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ, az iskolai úttörőcsapat és a nevelőtestület vezetői és képviselői helyezték el a szobrön a kegyelet virágait. A továbbiakban Koltai Attila, a KISZ városi bizottságának titkára megnyitotta az úttörőcsapatnak az iskola A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül különféle munkaterületek dolgozói- I nak kitüntetéseket adományozott. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával 245, bronz fokozatával 251 személyt tüntetett ki, a fegyveres testületek 79 tagjának pedig Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományozott az Elnöki Tanács. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke vasárnap délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az átadásnál jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a? MSZMP KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának -tagjai, Pul- lai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Jakab Sándor és Borbándi János, a KB osztályvezetői. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédében hangsúlyozta: — A Nagy Október ünnepe a világ népeinek ünnepnapja, a proletár nemzetköziség győzelmének ünnepe. Az idén erre külön is felhívja a figyelmet, hogy a szovjet nép és barátai együtt köszöntik a sok- nemzetiségű szovjet államszövetség, a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát. A magas kitüntetés különböző fokozatait Pest megyében huszonegyen kapták meg. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT KAPTA: Arató András, az MSZMP megyei bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Artzt László, az MSZMP Monori Járási Bizottságának tagja, a Monori Kefe- gyár üzemi párttitkára, Kovák Béla, az MSZMP Budai Járási Bizottságának első titkára és Titi Mária, a Kertészeti Egyetem Tangazdasága csúcsveze- tőségi titkára. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT VETTE ÁT: Fodor Pál BM-csoportfő- nök, megyei tanácstag, Földes János, a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházása pártbizottságának titkára, Hidegföldi Imre, Bugyi község pártbizottságának titkára, Járjapka József, az MSZMP Gödöllői Járási Bizottságának titkára, Jenéi Tibor, a Hazafias Népfront szentendrei járási titkára, Pásztor Béla, Veresegyház nagyközség tanácsának elnöke, Piszter István, az MSZMP Pest megyei Bizottsága pártós tömegszervezetek osztályának politikai munkatársa és Szilágyi Tibomé, a Hazafias Népfront budai járási alelnöke, a budajenői általános iskola igazgatója. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT KAPTA: Balogh Ferencné Tóalmás község tanácsának vb-titkára, Erdélyi Gábor, a Ceglédi Járási Hivatal elnökhelyettese, az élelmiszérgazdasági és' kereskedelmi osztály vezetője, Krebs József Kismaros község tanácsának elnöke, Bocskai Lajos, a nagykőrösi Szabadság Tsz párttitkára, Ma- cháty Bélóné, az MSZMP Nagykátai Járási Bizottságának politikai munkatársa, Péntek János, a Csepel Autógyár pártbizottságának tagja, gyártóeszköz-gazdálkodási csoportvezető, Pothánszky László, a Heuréka Gumigyár váci gyárának párttitkára, üzemvezető, Szalahet- dinov Fatekné, a DKV mérnöke, az MSZBT tagcsoportvezetője és Viscontay Lászlóivá Nagykőrös városi tanácstagja, általános iskolai tanár. A MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével megállapodás jött létre a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a román Ciat Autó-, Traktor-, Jármű-külkereskedelmi Vállalat között. Eszerint a győri nagyüzem 1973-tól 1975-ig, tehát három év alatt összesen 2050 nagy teljesítményű Rába motort és s alkatrészeket szállít a román autóiparnak 11 millió rubel értékben. — A társadalom fejlődésében végbemenő változások, az új gazdasági mechanizmus, a szakszervezetek szerepének, felelősségének növekedése, a vállalatok önállóságának erősödése szükségessé tették a szakszervezeti szervek feladatainak, jogkörének, hatáskörének rendezését, továbbfejlesztését — kezdte a beszélgetést dr. Dobi Ferenc. — A szak- szervezetek XXII. kongresszusa megszabta a feladatokat, az azóta eltelt mintegy két év munkája pedig bizonyos mértékig módot ad már arra, hogy tapasztalatokról beszéljünk. — Milyen főbb gondolatokat emelne ki a plénumon elhangzottakból? — Az elmúlt években jelentősen megnőtt a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek szerepe, politikai súlya, tömeg- befolyása Ez országos és egyben Pest megyei tapasztalat is. A dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdések eldöntésében lényegesen nagyobbak a jogaik, s ezzel együtt a felelősségük, mint korábban. Ez növelte tekintélyüket a közvélemény és a gazdasági vezetés előtt. Munkájuk, jogaik, kötelezettségeik nagyarányú fejlődése kedvezően hatott mind a szakszervezeti, mind az üzemi demokrácia érvényesítésére. Nőtt a szak- szervezeti tisztségviselők politikai és szakmai felkészültsége, gyakorlatot szereztek a jogok alkalmazásában. Nagy többségükben kialakult a politikai bátorság és az a készség, hogy elvi alapon, bátran éljenek jogaikkal és hatáskörükkel. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: a meglevő lehetőségeket még nem használják ki! A SZOT-plénum szelleme, az elnökség határozata bátrabb, határozottabb munkára ösztönzi a szakszervezeti alapszerveket. — Hangsúlyt kapott a plénumon a szakszervezeti szervek közötti munkamegosztás, a hatásköri elhatárolás. Megindult egy helyes elrendeződés: folyamat, ez a munkamegosztás azonban még nem kielégítő. A vállalati szakszervezeti szervek egy részénél még ma is túlzott a centralizáció, a dolgozókhoz közelebb működő gyáregységi, műhely- szintű szervezeteknek, a taggyűléseknek, és a bizalmiaknak még nem mindenütt elég nagy a jog-, illetve hatásköre. Ez, persze, összefügg azzal is, hogy a vállalatvezetés szintjén sem éltek mindenütt megfelelően a decentralizációval. Ez nálunk, Pest megyében is elég nagy gond, annál is inkább, mert a megyében sok az olyan gyáregység, középüzem, amelynek a központja — s a vállalati szakszervezeti bizottsága — Budapesten, vagy éppen Debrecenben van. A jövőben feltétlenül nagyobb figyelmet kell szentelni mind gazdasági, A román fél ugyanezen idő alatt és ugyancsak 11 millió »rubel értékben főként úgynevezett egysoros és hálóhelyes vezetőfülkéket, valamint különféle járműalkatrészeket szállít az MGV-ben gyártott kamionokhoz. A megállapodást szombaton Győrött, a Magyar Vagon- és Gépgyárban véglegesítették. Az aláírásnál jelen volt loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság i budapesti nagykövete is. mind szakszervezeti részről erre a kérdésre. — Megítélése szerint, hogyan élnek megnövekedett jogaikkal a szakszervezeti szervek a Pe,st\megyei vállalatoknál, üzemekben? — összességükben kedvezőek a tapasztalatok, a szak- szervezeti szervek igyekeznek élni jogaikkal, segítse ezzel is a vállalatok, üzemek előtt álló feladatokat. Pest megyében is azonosak az eredmények és a gondok, mint országosan. A vállalatok és üzemek azonban eredményesebben birkózhatnának meg feladataikkal, ha jobban támaszkodnának a szakszervezetre és egyéb társadalmi szervezetekre. Ugyanakkor a szakszervezeti szervek munkája is eredményesebb lenne, ha jobban igénybe vennék mindenekelőtt a pártszervezetek, és más társadalmi szervezetek, a középszintű, műhelyszintű vezetők segítségét. A legtöbb megyebizottság felmérte saját területén a helyzetet, ez azonban kevés. Több segítséget kell adniuk a vállalati, üzemi szerveknek ahhoz, hogy jogaikat, kötelezettségeiket az eddigieknél hatékonyabban érvényesíthessék. — Vannak bizonyos területek, jár.. . — Igen, az önálló döntési jog az egyik legfelelősségtelje- sebb jog, s általában jól élnek vele a szakszervezetek. Vigyázni kell azonban, hogy mindig alapos, meggondolt legyen a döntés, s ezért — ismétlem — célszerű kérni mindenekelőtt a pártszervezetek, a műhelybizottságok, a bizalmiak véleményét. Azzal, hogy ők is részt vesznek a döntés kialakításában, egyúttal szövetségesünkké is válnak a feladat végrehajtásáv'l s egyúttal a végrehajtás legfontosabb feltételeit is megteremtik. — Az egyetértési jogról a SZOT plénum megállapítja: „ ... gyakorlásához alakultak ki a legjobb feltételek fes érvényesülésének a tapasztalatai a legkedvezSbbek”. Mennyiben helytálló ez a megállapítás Pest megyében? — Nagyon fontos — mert embereket közvetlenül érintő — jog ez. A kollektív szerződést például nem lehet megkötni á vállalati szakszervezeti szervek alapvető egyetértése ■ nélkül, s annak egyetlen pontjától sem térhet el a gazdasági vezetés, a szakszervezet megkérdezése nélkül. Érvényes ez természetesen fordítva is. Ha mégis előfordul — márpedig előfordul —, hogy a gazdasági vezetés egyoldalúan dönt, a szakszervezetnek joga és kötelessége közbeszólni. A Pestvidéki Gépgyárban például az egyik gazdasági vezető — bár erre nem volt hatásköre — túlórát rendelt el. A szakszervezeti bizottság fellépésére visszavonták az intézkedést. Vagy egy másik terület, a bér- fejlesztés. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában a tervezett kétszázalékos bérfejlesztéssel a szakszervezet nem értett egyet, javaslatára a fejlesztés mértékét három százalékban állapították meg. Hasonló példát lehetne idézni a Gödöllői Gépgyárból is. — Ennek a jognak a megsértése — különösen, ha nagyobb közösségek érdekeit sérti — maga után vonhatja a kifogásolási jog érvényesítését. A szakszervezet felelősségteljes és politikailag is fontos jogköre ez. A kifogásolási jog alkalmazása feltételez egy kiéleződött konfliktust, s ezt meg kell, meg lehet előzni. Lényeges kérdés, hogy a gazdasági vezetés ne intézkedjen olyan ügyekben, amelyekhez a szakszervezet egyetértése is szükséges. Ha jó a gazdasági és a szakszervezeti vezetés összhangja, a problémák nem mérgesednek el. Ha már alkalmazni kell azonban a kifogásolási jogot, afckpr viszont bátrabban, határozottabban kellene alkalmazni! Pest megye vállalatainál, üzemeiben néhányszor éltek ezzel a jogukkal a szakszervezeti szervek, de meg kell mondani, volt még néhány olyan probléma, amikor ugyancsak élhettek volna vele. — Mik a tapasztalatok a véleményezési jog gyakorlása terén? — A szakszervezeti szervek véleményt mondanak a többi között a vállalatok éves és középtávú terveiről, véleményüket nyilvánítják a kinevezéseknél, a fegyelmiknél, a leváltásoknál. A több szem többet lát elve mindenkor a megr alapozottabb, igazságosabb döntést segíti, szűkebb teret enged a szubjektivitásnak. Van fejlődés e jog alkalmazásánál, de lassúbb, mint ahogy azt az élet követelné. — Ennél is lassabban ismerik fel az alapszervek az ellenőrzési jog jelentőségét, bár bizonyos előrehaladás ezen a téren is tapasztalható. A szak- szervezet megfontolt, reális alapokon nyugvó ellenőrzései megakadályozhatják egy sor ellentmondás, probléma kifejlődését. Lényeges, hogy az ellenőrzés során tapasztaltakat minden gazdasági vezető fogadja jóindulatúan és a szak- szervezet segítőkészségét lássa benne. Sajnos, vannak gazdasági vezetők, akik nem szívesen veszik a kérdezősködést, piszkálgatásnak tekintik azt. Pedig a jó — hangsúlyozom —, a segítő szándékú ellenőrzés eredményes. A példák is ezt bizonyítják. Gomba községben például az egészségügyi dolgozók béréből megtakarított ösz- szeget nem a rendeletben meghatározott célra akarták felhasználni. A szakszervezeti bizottság — időben közbelépett. Az ácsai költségvetési üzemnél egy 13 tagú brigádnak nem számfejtették a bérét, a kifizetési napra. A szakszervezet közbelépett. És sorolhatnék még példákat. — A szakszervezett logok 6» hatáskörök érvényesülését a gazdasági vezetés és a szakszervezeti szervek kapcsolata nagy mértékben befolyásolja ■ ■. — Pest megyében ezek a kapcsolatok nagy általánosságban jók. Persze, az élet is bonyolult, az együttműködés sem egyszerű. Mindkét oldalon felelősségteljes emberek vannak, gondokkal, bajokkal, örömökkel. Erről a kapcsolatról szólva nem haszontalan bizonyos alapelveket ismételten hangsúlyozni. Mindenekelőtt tisztán és világosan kell látni, hogy mind a gazdasági, mind a szakszervezeti vezetésnek közösek a céljai, közösek a feladatai. Nincs külön szakszervezeti és külön vállalati érdek, eltérő módszerek azonban lehetnek, kell is, hogy legyenek. A legfontosabb az elvi, elvtársi együttműködés, de ez a vitákat — az előzetes vitákat — nem zárja ki. A viták lényege az kell legyen: hogyan lehet jobban dolgozni. A SZOT-plénumon tapasztaltakból csak néhány főbb gondolatot emeltünk ki az alapszervezetek jog- és hatáskörével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokból, feladatokból. Teljességre nem törekedtünk, a válaszokat köszönjük. D. G. 25-én hajnali 3 órakor már a Nikolaj-hídnál voltunk. A hidakat az Ideiglenes Kormány parancsára felhúzták, hogy a munkáskerületekből a város központja felé, a Néván az átjárást megakadályozzák. Amikor a hídon őrködő junkerek meglátták a cirkálót és a feléjük irányított fegyvereket, eltűntek a hídról, az Aurora legénységének egy része pedig partra szállt, leengedte a hídpilléreket, átjárást biztosított a forradalmi egységeknek. Kora este a Katonai Forradalmi Bizottság elnöke érkezett a cirkálóra. Közölte, este kilenckor a bolsevik párt ultimátumot küld az Ideiglenes Kormánynak: mondjon le. Ha a kormány ellenáll, akkor a Péter— Pál-erődről vörös rakéta jelzi az Auróra legénységének, hogy figyelmeztető tüzet nyisson a Téli Palotára. A fülkébe zárt tisztek előtt az őrséget megerősítettem, a hajón szolgáló papot a partra tettem, és a legénységnek riadót rendeltem el. Este kilenckor mindenki a helyén állt. Nagyon ideges voltam. Vártuk a jelt. A jel késve, 9 óra 45-kor futott fel az égre. Akkor kiadtam a tűzpa- rancsot... Éjjel 2 óra 10 perckor a Téli Palota már a bolsevikok kezén volt. | A véletlen szobra — Mi történt azóta, több mint fél évszázad alatt önnel, az Aurora volt komisszárjával? — Évekig pártmunkás voltam. Majd középiskolába, egyetemre kerültem, és mérnöki diplomát szereztem. Mérnöki munkámért évekkel ezelőtt Lenin-díjat kaptam. Leningrad elektromos hálózatának kiépítése volt a feladatom. 69 éves koromban vonultam nyugdíjba. Azóta sokat utazom, fiatalokkal találkozom. Sokszor jártam külföldön, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában. — önnek már életében, itt a hajómúzeumban szobra van. Mit érez, ha a saját szobrát látja? — A múltkor fiataloknak magyaráztam itt az Aurora történetét. És amikor a szoborhoz értem, ösztönösen azt mondtam, ez itt Alekszandr Belisev, az Aurora első komisszárja. Szinte nem is gondoltam arra, hogy én vagyok. Már megszoktam. És különben is, hogy az én szobrom áll itt, az úgy vélem, csak véletlen. Ha nem én vagyok akkor itt a komisszár, akkor egy másik matróz hajtja végre a parancsot. A tett nem egy ember akarata volt. Az Auróra 575 volt matróza közül 162 még él. H. Barta Lajos Magyar-román megállapodás kérdések, amelyekben a szak- szervezet joga és kötelessége önállóan dönteni. A döntés joga — például a szociális és kulturális alapok fehasználásá- ról — egyúttal felelősséggel is
