Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVL ÉVFOLYAM, 263. SZÁM ÁRA 1.20 FORINT 1972. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Együtt ünnepelve A z első szocialista forradalom idei, 55. születésnapja egybeesik a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének 50. évforduló­jával. Emlékeztető ez: a forradalom győ­zelme után öt esztendeig tartott, amíg létrejött a Szovjetunió, lényegében máig megőrzött formájában, mint soknemzeti­ségű, szocialista szövetségi állam. Igaz, a fél évszázados évforduló decemberre esik, de november 7-ét kösZöntve is előtérbe kerül gondolatainkban az állam és a for­radalom kapcsolata. Annál inkább, mert a kettő viszonyának ma is, nagyon eleven időszerűsége van. A nap politikai eseményeinek bonyo­lult szövevényében nem mindig könnyű felismerni, de történelmi távlatból vissza­tekintve világosan kirajzolódik, milyen szerepe volt a szovjet államnak, diplomá­ciájának, erejének a szocialista forradalom győzelmei kivívásában a szocializmus vi­lágrendszerré növekedésében. A forrada­lom első időszakában, a munkásosztály hatalmának védelme és megszilárdítása idején a döntő erejű jelszó, a béke jelsza­va volt a háborúban megfáradt oroszorszá­gi népek számára. Aztán nemcsak a prole­tárdiktatúrát, hanem a házat, az otthont, a hazát, az életet kellett megvédelmezniük a külföldi tőkés intervencióval szemben. Ezekben a harcokban alakult ki az oroszor­szági dolgozók minden nemzetiségi kor­látot áttörő testvérisége, a soknemzetiségű szovjet állam. Már fogantatásában, szü­letésében egyesült benne a proletárhata­lom, a béke és a hazafiság tiszteletével és szolgálatával. N emzeti érdekek és a béke, a társa­dalmi igazság és az osztályalapon értelmezett szabadság eszméje for­rott össze, s kapott szervezeti for­mát a szovjet szövetségi államban. A má­sodik világháborúban, a megvalósult szo­cializmus országát védelmezték, a szovjet fcaza létéért küzdöttek a Szovjetunió népei ^fasizmus ellen: a szocialista vívmányok, ^»zovjet állam, a haza védelme itt a nem- gHúizi szabadság és demokrácia ügyével ^■•plódott össze. Senkinek sem volt, lehelet! kétsége, hogy a szocializ- fenmnaradá- > — cUi.iztlHiletlan coyseg­mtm^Módik. Ül» világháború után a szocia­IMBúV" . ' tesz .v un jeli lel ­sincs lett ff»lelbrva-',an seur.öje a - ... HR^Vusért folytatott forradalmi harcá- szovjet állam. Efelől nem merült fel ekkor semmi kétség. Később voltak olyan nacionalista hullámok, amelyek a felszín­re hozták a Szovjetunió szerepét lebecsü­lő értékeléseket, s volt példa az ellenke­zőjére: a társadalmi fordulatot kivívott nép, a szocializmust építő országok saját, hazai erőfeszítéseinek lekicsinylésére (dogmatikus, értetlen vezetők részéről). Mintha nem az lett volna a szovjet állam lényege, ami az újszülött szocialista or-, szágok győzelmének is a legfőbb hajtó­ereje lett: a társadalmi felszabadulás és a nemzeti függetlenség egysége, az egyének számára teremtett emberibb létfeltételek és a nemzetközi elnyomás, a kizsákmányo­lás ellen, az imperializmus ellen, a bé­kéért folytatott internacionalista harc fel­adatainak egybeesése. R osszul értette a Szovjetuniót és helytelenül fogta fel a szovjet ál­lamérdekeket az, aki nem ismer­te fel, hogy a szocializmus fel­építése minden országban csakis a nép saját müve lehet. A szocializmus erősö­dése, életképessége a fiatal szocialista or­szágokban x— jelentősen megnövelte a szovjet állam, az első és leghatalmasabb szocialista ország erejét, nemzetközi te­kintélyét. Másként tekintettek a világ né­pei arra a Szovjetunióra, amelynek társa­dalmi rendszerét sajátos változatokban, de alapjaiban azonos elvek szerint egyre több ország vette át a Földön, mintha to­vábbra is egyetlen, elszigetelt óriás ma; radt volna. Ez a történelmi folyamat bi­zonyította, hogy a szocializmus a növeke­dés sodrában áll, ez a haladás fő iránya, még akkor is az, ha a haladás nem lehe­tett sem egyenes vonalúan töretlen, sem problémáktól, visszaesésektől mentes. Az imperializmus nem tűrte volna el a szocializmus ilyen világméretű előretöré­sét a negyvenes-ötvenes években — hi­szen a tőke csöppet sem vált erőtlenné! — ha nem kényszerítette, fékezte volna cse­lekvésében a szovjet állam, s a többi szo­cialista ország, erőszakszervezeteinek az ereje is. A szocializmus még mindig csak a földkerekség egyharmadán győzött, s az osztályellenség nyomása súlyosan neheze­dett rá mindenfelől. Ilyen viszonyok kö­zött lehetetlen volt nem törekedni a szo­cialista államok erősítésére. Közvetlenül a háború után azzal is számolni kellett, hogy a tőkések megismétlik a fiatal szov­jetország elleni fegyveres intervenciót, ezúttal kiterjesztve az új szocialista orszá-/ gok egész csoportja ellen is. Aztán jött a hidegháború korszaka, amely a nyomás és a blokád eszközei mellett ugyanezt, a tő­késállami erőszakkal való fenyegetést tar­totta fenn. E gyik alapvető jellemvonása lett a második világháború utáni tőkés­fejlődésnek az állam szerepének kiterjesztése. Az állammonopolis­ta kapitalizmusban már nemcsak hábo­rúval, vámokkal, távoli országok kormá­nyainak megvásárlásával, fenyegetésével, nemcsak felforgató tevékenységgel segí­tik a tőkésállam hatalmi szervei a profit- szerzést, hanem a gazdasági tevékenység mindennapjaiban olvad össze a tőkéster; melés és -értékesítés folyamata az állam funkcióival. A költségvetés, hadimegren­delések, kutatási programok pénzelése, nyersanyagimport és -kitermelés biztosítá­sa, energiahordozók olcsó árszinten tartá­sa — mind a fejlett tőkésállami tevékeny­ség rutinfeladatai közé sorolódott. Már nemcsak az ellenségeskedés, az országok közti feszültségek idején, hanem a békés együtt élés formái közt, a gazdasági-kul­turális együttműködés területén is lehe­tetlenné vált megkerülni, kikapcsolni a szocialista és a tőkésállamok közti érint­kezést. Így vált a szocialista világforradalomnak utat építő népek és mozgalmak számára kötelezővé és elkerülhetetlenné az álla­mok közti kapcsolatokban való számolás, gondolkodás, az ehhez illő cselekvési for­mák keresése, az ebből fakadó előnyök ki­használása — és az ezzel járó korlátok és veszélyek vállalása. Ha a Szovjetunió utolsó esztendei külpolitikai lépéseit sor­ra vesszük, így tudjuk csak felmérni, hogy ennek a diplomáciai, állami-politikai te­vékenységnek milyen forradalmi jelentő­sége van. A világ legtöbb országában nincs akut forradalmi helyzet. Ilyen helyzetben a szocializmus építésének feltételeit, s a tő­késországok dolgozói számára a' szocializ­mushoz vezető út nyitva tartását egyaránt a békés egymás mellett élés biztosítja, amely a Szovjetuniónak és a szocialista világrendszer országainak állami politiká­ja. Olyan politika, amely csak a proletár államok egész hatalmának, fegyveres erői­nek súlyával is támogatva nyerhetett ál­talános elismerést. A szovjet—nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szerződés, a két Németország közti megállapo­dások, Nixon moszkvai útja — mind annak a jele, hogy a békés egymás mellett élés politikája az egyetlen lehet­séges út ma a világpolitikában. A nemrég még kizárólag a fegyveres forradalmi harcra esküdött Kínában sem gerillavezé­rek, hanem tőkésállamok külügyminiszte­rei. miniszterelnökei, államfői elé terítik ma le a piros szőnyeget. Túl az ideológiai ellentéteken, a társadalmi rendszerek kü­lönbözőségén: az államok szerepe a nem­zetközi osztályharcban megmásíthatat­lan ténnyé vált. S ezáltal sokszorosára növekedett annak a jelentősége, milyen államról, melyik osztály képviseletében küzdő, milyen politikát, a többi nemzet függetlenségéhez, érdekeihez milyen vi­szonyt kialakító, gyakorló államról van szó? Ezért is több mint elméleti kérdés — gyakorlati jelentősége van, hogy a sok- nemzetiségű, a proletárdiktatúra új for­mái, az osztály nélküli társadalom szo­cialista össznépi állama felé fejlődő szov­jet állam fél évszázados tapasztalatait mérlegeljük és hasznosítsuk a magunk számára. N em ünnepnapi, hanem mindennapi feladatunk ez. S jellemző a szocia­lista országok — valamennyi el­lentét és bonyodalom ellenére fennálló, alapvető — érdekközösségére, hogy ez nyilvánvalóan egyszerre hazafias és internacionalista feladat. Annál in­kább az, mert az állam ereje belülről, az osztály erejéből, egységéből, öntudatából táplálkozik. A nép cselekvő támogatása áll a leghatalmasabb erőforrásként a szo­cialista államok külpolitikai akciói mögött is. Ezt láttuk a szovjet állam történetének nagy sorsfordulóin. Ebből tanuljunk, ezt ünnepeljük az idei évfordulón. Patkó Imre Moszkvára tekint a viták A szovjet fővárosban a Nagy Októberi Szocialista, Forrada­lom 55. évfordulója alkalmából ma a Kremlben tartják a köz­ponti emlékülést, holnap pedig a Vörös téren kerül sor a díszszemlére és felvonulásra. Este a szovjet főváros 30 kü­lönböző pontján felállított üte­gek díszsortüze nyitja meg a tűzijátékot. A világ számos pontján már megkezdődtek q megemlékezé­sek a szovjet nép nagy ünne­pére. Kubában pénteken és szom­baton több országos és helyi rendezvényre került sor. Ulánbátorban a mongol párt-, állami és társadalmi szervezetek képviselői ünnepi ülést tartottak az állami ope­ra- és balettszínházban. Romániában: Bukarestben, Galacon, Kolozsvárott és Bras­sóban tartottak ünnepségeket. Amszterdamban ünnepi ülé­sen emlékezett meg a Holland —Szovjet Baráti Társaság az évfordulóról. Algírban az Al­gériai—Szovjet Baráti Társa­ság rendezett barátsági estet, a Bfirmai—Szovjet Baráti Társaság pedig Rangoonban tartott nagygyűlést. Budapest Fogadás a szovjet nagykövetségen V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete vasár­nap este fogadást adott a nagy- követségen. A fogadáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A foga­dás meleg baráti légkörben zajlott le. Ötvenöt esztendeje... „ ... A felkelés fő harci erejét a munkások Vörös Gárdájá­nak osztagai alkották. A győzelem dicsőségében osztoztak ve­lük a Balti Flotta tengerészei. A munkásokkal és tengerészek­kel vállvetve eredményesen küzdöttek a pelrográdi helyőrség ezredei. Október 2j-én (november 6) reggelre megdöntötték az ideiglenes kormányt, amely a Téli Palotába (a képen) szo­rult. Lenin utasítást adott a felkelőknek, rohammal foglalják el a burzsoá kormány utolsó mentsvárát. A Néva parija felől eldördült az Auróra cirkáló ágyúlövése, október 2G-ra (novem­ber 7) virradó éjjel a Téli Palota elesett. . A Nagy Októberre emlékezve Folytatódik november 7. eseménysorozata Tegnap tovább folytatódott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségsorozat. Budapesten vasárnap reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tisztelet- adással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászla­ját. Hasonlóan ünnepélyes kül­sőségek között került sor a gellérthegyi Felszabadulási í emlékműnél a zászlófelvoná- I sokra. Koszorúzás a Szabadság téren Koszorúzási ünnepség volt a délelőtti órákban a Szabadság téren, a szovjet hősi emlék­műnél. Katonai parádéval, a díszegységek tiszteletadása mellett a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után az Elnöki Tanács koszorúját Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke helyezte az emlékmű talap­zatára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának koszorúját Kádár Já­nos, a KB első titkára, és Biszku Béla, a KB titkára; a kormány koszorúját Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke és Fehér Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese — az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai helyezték el. A ke­gyelet virágait tették az em­lékműre a szovjet nagykövet­ség, a diplomáciai testületek és a magyar társadalmi szervek képviselői is. Kitüntetések Ugyancsak a délelőtti órák­ban került sor a Parlament kupolacsarnokában a kitünte­tések átadására. (Tudósításunk a 3. oldalon.) A SZOT-szék- házban rendezett megemléke­zésen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára nyújtott át kitüntetéseket a szakszervezeti mozgalom ered­ményesen dolgozó munkásai­nak. A sajtó 24 munkatársá­nak kitüntetéseit dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Tájékoz­tatási Hivatal elnöke adta át. A nap folyamán az ország­ban több kiemelkedő ünnep­ségre került sor. A Székesfe­hérváron rendezett nagygyűlé­sen Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. A kecskeméti nagygyűlésen Ja­kab Sándor, a Központi Bi­zottság osztályvezetője méltat­ta november 7. jelentőségét. A kora esti órákban a rá­dióban és a televízióban Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emlé­kezett a Nagy Október törté­nelmi napjaira. Fcny a pusztán Pest megye városai és falvai is díszbe öltöztek az ünnep al­kalmából. Emlékezetes vasár­napja marad a tegnapi, a Gomba község melletti Farkas­pusztán élő 280 embernek. Tegnap kigyúlt a fény a há­zakban. Á déli órákban besö­tétítették a házakat, hogy a felgyulladó csillárok fénye szi- porkázóbb legyen. A tanya öregjei között sokan vannak, akik még életükben nem lát­tak villanyfényt. A puszta ap- raja-nagyja összegyűlt az isko­lában rendezett ünnepségen. Ott volt Vámos Géza ország- gyűlési képviselő is, aki Kása Károly vb-elnökkel fáradha­tatlanul dolgozott azért, hogy a puszta villanyt kapjon. Az egészség háza A váci járásban, Szobon, a kora délutáni órákban került sor ugyancsak egy avatási ün­nepségre. Ruszti Béla, a nagy­község tanácselnöke adta át a lakosságnak az átalakított és kibővített egészségházai, amelyben most már korszerű nőgyógyászati, fogászati és körzeti orvosi rendelő is he­lyet kapott. Az ünnepi ese­mény alkalmából, melynek so­rán a szocialista forradalom évfordulójára is emlékeztek, több vendége volt a község­nek: megjelent Kárpáti Fe­renc vezérőrnagy, Szob or­szággyűlési képviselője, hon- I védelmi miniszterhelyettes, Balogh László, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője, - Baráth Endre, a váci ■ járási pártbizottság első titkára. íjabb alapító oklevél Szigetcsépen tegnap délután a község művelődési otthoná­ban emlékeztek a falu lakói az októberi évfordulóra. Dávid Gáspárnak, a termelőszövet­kezet párttitkárának ünnepi beszédét követően dr. Magya- ri András, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tanszék- vezető tanára, az MSZBT el­nökségi tagja átadta a tsz-ben alakult MSZBT-csoport alapí­tó oklevelét. Az ünnepségen^ megjelent dr.' Dobrai Lajos, az MSZMP Ráckevei Járási Bi-* zottságának első titkára is. jj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom