Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

1973 NOVEMBER 5., VASÁRNAP pisr UEG VEI z/Cíviap Határidőre elkészült Az ország leghosszabb alagútja Műszaki átadás volt szom­baton Abaligeten: elkészült az ország leghosszabb — 667 mé­ter hosszú — vasúti alagútja. Az eseményre határidő előtt kerülhetett sor, mert az épí­téssel megbízott bányászati alknamélyítő mecseki körzeté­nek dolgozói december vége helyett november elejére el­készültek a több mint 100 mil­lió forint értékű munkával. A MÁV Tervező Intézet ter­vei alapján az aknamélyítők 1968 végén kezdték meg az új alagút építését, azzal a céllal, hogy a Budapest—Pécs közötti vasút Mecseken át haladó sza­kaszát korszerűsítsék, s így nö­velhessék a vonatok sebessé­gét, terhelését. A szerelvények jelenleg az 1882-ben épült 200 méter hosz- szú alagútban haladnak, amely téglafalát kilenc évtized alatt megrongálták a füstgá­zok, a fagyok. Az új alagút mintegy tíz méterrel mélyebb, mint a régi. A fúrás során 46 000 köbmé­] tér földet emeltek ki a hegy gyomrából, s az óriás torokba 10 000 köbméter betont építet­tek be. Az alagútban most megkez­dődhet a vasúti vágányok fek­tetése. A MÁV pécsi igazgató­ságának terve szerint 1973 ta­vaszán, az új menetrend élet­be lépésétől már az új alag- úton át közlekednek a vona­tok. „Fűszerszüret” A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat 8000 holdas körzeté­ben befejeződött a fűszernö­vény szedése. A holdankénti termésátlag — becslések szerint — megha­ladja a 40 mázsát. 3300 vagon árut várnak feldolgozásra, s ennek eddig mintegy felét szállították be a gazdaságok. Az idei termést jó közepes­nek tartják a szakemberek, de még öt-hat évvel ezelőtt jónak könyvelték volna el. Tizennyolc méteres antennarendszer Pécsett, a Misina-tetői tv- torony tetején helyére került a televízió második program­ját sugárzó 18 méteres anten­narendszer. Ezzel a Mecsek aljai város egyik legimpozánsabb építmé­nye elérte teljes, 190 méteres magasságát. A harminckét elemből álló acélszerkezetet a nagy magas­ságban artistamutatványnak is beillő munkával szerelték össze a japán szakemberek. A következő feladat a csak­nem 200 méteres tápkábel be­húzása a toronyba. Ha ez is megtörténik, kezdődhet az an­tenna bemérése. Egyidejűleg jó ütemben ha­lad a második tv-műsor adó- berendezésének szerelése a torony szomszédságában állló műszaki épületben. FELTÁRNI A TARTALÉKOKAT! Az idén: 237 órát vezet havonta a buszsofőr TARTALÉKKOCSIK A MEGYÉBEN Ünnep előtti csúcsidő a gödöllői buszpályaudvaron. Joggal gondolhatnánk, hogy a turizmus ezekben a napok­ban már nem teszi ’annyira próbára a buszközlekedést, mint a meleg nyári hónapokban. Holott nem így van, mert pél­dául október első része ebből a szempontból sokkal „erő­sebb”, mint augusztus máso­dik fele volt. Így a Volán 20-as vállalatának különjáratai az IBUSZ, Expressz, MALÉV és a SZOT szolgálatában is sűrűn járják az országot. A vállalatnál elmondták: különböző jelek arra mutat­nak, hogy a járműparkot és a személyzetet annyira megvi­selte a nyári csúcsszezon, hogy az utóbbi időben romlott a műszaki állapot, ugyan­akkor fegyelemsértési hul­lám is tapasztalható. Emiatt több fegyelmezetlenke- dő dolgozót el is bocsátottak. A „fáradás” bizonyos fokig érthető, hiszen egy autóbusz egyetlen esztendő alatt 70—72 ezer kilométert fut, ami nem csekély teljesítmény. Viszont nincs lehetőség rendszeres karbantartásra. Megjegyzen­dő, hogy a vállalat a megye különböző területein jelenleg is építtet műszaki bázisokat, amelyek éppen a fent leírt nehézséget fogják részben ki­küszöbölni. Ezenkívül még öt­ven tartalékbuszra is szükség lenne, mert gyakran kell pó­tolni egy-egy éppen közleke­dő, de meghibásodott jármű­vet. A hibák bekövetkezésén pedig nem iahet csodálkozni, hiszen az autóbuszok egy napra eső teljesítménye ma­gas. Meg kell említeni azt is, hogy ez a teljesítmény állan­dóan növekszik, a lakosság igényeinek megfelelően. A nyári csúcsidőszakban a vállalat kevesebb külön­Ékes János felv. Az máris leszűrhető, hogy nem a bérekkel van baj. A vállalat vezetősége a hang­súlyt a szervezésben rejlő tar­talékok feltárására helyezi. F. B. IKl.AD Bolttulaj dónos munkások Az országban sincs sok be­lőlük, Pest megyében pedig ők a legelső bolttulajdonos gyári munkások. Február­ban még csak terv volt, szep­tember 18-án a délelőtti mű­szak végeztével már az új élelmiszerüzletbe siettek be­vásárolni Ikladon az Ipari Műszergyár asszonyai. Ötvennyolc községből A műszergyár, az IMI egy rossz elképzelés miatt került Iklad legszélső csücskére. Igaz, azóta a falu utolérte, ma már a szélső házak ott sorakoznak a széles bekötő úttól alig egy teleknyire. Hanem egy ilyen kis falu népe nem teszi ki a nagy gyár munkásseregét. Ik- ladiak háromszázan dolgoz­nak az üzemben, a többi há­romezernégyszáz ember azon­ban a környékről, 58 község­ből utazik ide. Különösen a gödöllői járás felső községei­ből, Ácsáról, Püspökhatvan­ból és a Galga menti falvak­ból hozza az embereket a/, autóbuszok, vonatok sora. Mindehhez járul, hogy dolgo­zóik 58 százaléka nő, kétezer- nyi háztartást is vezető asz- szony. Elgondolhatni, hány­szor került szóba közöttük: a bejárás mellett milyen keser­ves dolog a napi bevásárlás. Gyakran még az üzletekkel jól ellátott városban is zúgo­lódnak a korán munkába sie- tők, hogy mire hazaérnek, el­fogy a friss kenyér, a tej, a felvágott. Különösen így van ez a kis falvakban, ahol egy­két vegyesbolt kínál szerény választékot. Az alapítás Blaubacher Pál gépzsiros munkaruhában nyit be a párt­irodára. — Hívtál, Sanyikám? — kérdi Bobály Sándort, a párt- bizottság titkárát. Egyidőseit lehetnek, Bobály elvtárs is ott kezdte a munkapad mel­lett. Kettejük előadásából aztán lassan kikerekedik a „boltalapítás” története. Mi­után mindenki szeretett vol­na könnyíteni a kétszeres ter­het cipelő nők helyzetén, ke­resték a megoldás módját? Az igazgatóság, a pártbizottság, a szakszervezet és a nőbizott­ság tagjai egyaránt törték a fejüket. Ekkor történt, hogy Blaubacher Pál, aki tagja az Aszód és Vidéke ÁFÉSZ igaz­gatóságának, beszélt az új igazgatósági elnökkel, Varga Lászlóval, mit lehetne tenni, tudnának-e javítani a nagy­üzemi dolgozók élelmiszer-el­látásán ? — Tudni éppen tudnánk — válaszolta Varga László —, de miért nem alapítanak maguk boltot? Az üzemelést vállal­nánk, berendezést, árut, szak­embert adnánk. Ezek után Blaubacher Pál javaslatára kellő megfontolás és tapasztalatcsere után feb­ruárban megalakították az aszódi ÁFÉSZ Kebelében a munkásszövetkezeti tagozatot. Sok előnye van ennes a for­mának. A munkások nemcsak vásárlói, hanem tulajdonosai is az üzletnek. Így az alap­szabály értelmében év végén meghatározott százalékú visz- szatérítésben részesülnek vá­sárlásaik után. Az intéző bi­zottság a gyári dolgozók ne­vében saját kívánságaiknak megfelelően irányíthatja a bolt munkáját. Minden bonyodalom nélkül ingyen, kitűnő, kellő raktár- területtel rendelkező épület­részt kaptak a gyártól az úgynevezett szociális épület­ben, ahol a KISZ-klubot, a A betanítást is Kisüzemek a VDK-nak A közelmúltban vietnami szakemberek jártak hazánk­ban, hogy egyebek között' komplett kisüzemek megren­deléséről folytassanak előké­szítő tárgyalásokat. Jelenlegi nyersanyagforrásaikat is számba véve, otthoni körül­ményeikhez jól alkalmazható, gyorsan és termelékenyen működő egységeket kívánnak vásárolni. Több ipari szövet­kezetben jártak, s mint elmon­dották, egyebek között bőr­ipari, krétagyártó, gombkészí­tő és fémipari kisüzemek be­szerzését tervezik a HUNGA- ROCOOP Szövetkezeti Külke­reskedelmi Vállalat közremű­ködésével. Egyébként Magyarországról már több — kerámia, faipari, stb. — kisüzemet szállítottak a VDK-nak, teljes megelége­désre. A magyar fél a szállí­táson túl a szerelést, a dolgo­zók betanítását és az üzembe helyezést is vállalta. Jegyzet TAKARÉKOSSÁG NAGY ÖRÖMMEL ünnepel­tem meg én is a világtakaré­kossági napot, mert a világért sem mulasztanék el egyetlen alkalmat a takarékosságra. Nemcsak azt tudom, hogy mennyivel tartozom az OTP- nek, hanem azt is, hogy mivel. Mint a világtakarékossági nap alkalmából született egyik tu­dósításból megtudtam: most a szociológusok felmérték, ho­gyan takarékoskodnak az em­berek Magyarországon?. A fel­mérés eredménye: magasabb jövedelemből könnyebb félre­tenni, mint kisebből. Ezt a meglepő felfedezést valóban csak a szociológusok tehették. A szociológusok vizsgálatát amolyan műkedvelő oknyomo­zóként folytatva, rájöttem, hogy a szatirikus hang itt nem helyénvaló, mert mi va­lóban takarékos emberek va­gyunk. Tulajdonképpen egy takarékosság az ország. A talpától a feje búbjáig. KEZDJÜK A TALPNÁL. Vannak országok, ahol úgy vélekednek, mit számít az a néhány csepp ragasztó, amely- lyel a cipőtalp ragad a felső­bőrhöz, az egész cipő árához képest? Mert mondjuk, hogy egy cipő ára 200 forint. Az a ragasztó összesen belekerül kb. 12 fillérbe. Mit kell ezzel tö­rődni? Nos, mi ezzel is törő­dünk. Nem létezik, hogy ne spóroljuk meg azt a két fillért, ami, mondjuk egy ragasztás­hoz kell. Minden cipőnél két fillér spórolás a ragasztón! S ha a cipő hamar tönkremegy, a felső bőr leválik a talptól, nincs semmi baj, fő a takaré­kosság. Különben is 200 fo­rint egy cipőért nem pénz. Mert ezt az egyén fizeti. No, de tízmilliószor két fillér, az sokkal több, mint egyszer 200 forint. Tehát kétmillió forintot spórolunk, s csak egyenként fizetünk rá kétszáz forintot. A különbséget máris be lehet tenni az OTP-be. VAGY ITT VAN PÉLDÁUL az ebéd. Nálunk könnyelműbb országokban, ha drágább lesz a hús és a zöldség, akkor töb­bet kérnek a kantinban az ebédért. Nálunk erről szó sem lehet, nálunk nincs krntin, ná­lunk üzemi ebéd van. S kerül, amibe kerül a piacon az étel­nek való, nálunk ugyanannyi­ba kerül az üzemi étkezdében a koszt. Nem létezik, hogy négy forint helyett hatot kér­jenek érte. Megtaláljuk a meg­oldást, a féladagot. Az ebéd ára négy forint, a gyomor ter­jedelme a régi. A felvágottak ára is a régi. S a dolgozó, aki megtakarított két forintot, mert az üzemi ebéd ára taka­rékosan maradt négy forint, a megtakarítást vagy beteheti az OTP-be, vagy lemehet az üze­mi büfébe, s takarékosan ehet valamit az ebédhez egy tíze­sért. A tízesből körülbelül egy forint a büfés zsebébe megy, mert amúgy tisztességes em­ber, nem tart igényt két fo­rintra, de takarékossági okok­ból nem kapott pontos mérle­get, csak olyat, amely ide vagy oda 10 százalékot téved. Tíz százalék ide, nem tétel. Tíz százalék oda, inkább. így tud­niillik létrejöhet az a magas jövedelem, amelyet az OTP-be lehet tenni. A talpunktól a gyomrunkon át most eljutottunk a fejünkig. A fej a legfontosabb, mert gondolkozni is szoktunk vele, meg mosatni is. A vállalati fejmosás csak látszólag ol­csóbb, mint egy fodrászszövet­kezeté, mert elvileg a fejmo­sás sokba szokott kerülni. A gyakorlatban azért szokták al­kalmazni a vállalati fejmo­sást, hogy az illetőnek ne ke­rüljön pénzébe az, amit csi­nált, illetőleg nem csinált. Amit az ilyen fejmosásokon megspórolunk, azt ismét csak betehetjük a bankba. A SZOCIOLÓGUSOK ter­mészetesen helyesen mutatták ki, hogy a különböző társa­dalmi rétegek különböző cé­lok érdekében takarékoskod­nak. Van, aki egy mosógépre gyűjt, van, aki egy villára, van, aki a villa bővítésére. És erre mind futja, ha valaki be­osztással él. S huncut, aki azon töpreng, hogy miként futhatja, ha annyi helyen spórolnak ... Mert takarékoskodni tudni kell. Pintér István könyvtárt, a sportkört és más hasonló szervezeteket helyez­ték el. A Fogyasztási Szövet­kezetek Pest megyei Szövetsé­ge a kölcsönös fejlesztési alap- ból félmilliót bocsátott rendel­kezésükre, az aszódi ÁFÉS? 70 ezer forinttal járult az in­duláshoz, az árukészlet ér­téke 200 ezer forint. Két hét: 160 ezer forint Az üzlet reggel hattól este fél hatig tart nyitva oly mó­don, hogy délelőtt tíztől dél egyig bezár. Ilyenkor Lauko Pál boltvezető és három be­osztottja papírforma szerint hazamehetne, a valóságban azonban jóformán végig ott vannak az üzletben, feltöltik a polcokat a reggeli nagy ro­ham után, és készülnek a dél­utáni csúcsra. Elégedettek a forgalommal, nagyobb lett, mint számították. Szeptem­berben 12 nap alatt 133 ezer forintot értek el, október első két hetében 160 ezer forintot. — Hanem meséld csak, mi van a hússal — biztatja a boltvezetőt Blaubacher Pál. Amikor megindult az üzlet, amint illik, sorra járták a nagykereskedelmi vállalato­kat. Mindenki ígért mindent és az első napokban nem is volt semmi probléma. Amit kértek, azt kaptak. Nemcsak füstölt kolbászt, friss töpör- tyűt — belsőséget is szállítot­tak. Ma hetente kétszer meg­kapják a hűtött tőkehúst, ke­véske felvágottat. A jó angol- szalonna, száraz kolbász, a belsőség elmaradt. Az üzlet a gyárral egyidőben kétheten­ként szabad szombatos. Ilyen­kor péntekre tevődik a csúcs- forgalom. A Húsipari Vállalat teherautója az egyik ilyen pénteken este fél nyolckor gördült az üzlet elé! Szabad szombat ide, szabad szombat oda, egész nap árusítottak, mert a sok hús még a hűtő­kamrában sem fért volna el. Nem különbül jártak a ke­nyérrel. Az asszonyok legfőbb kívánsága volt, hogy három- kilós kenyeret is lehessen venni. Ezért megbeszélték a kenyérgyáriakkal, süssenek naponta 100 darabot. A kalku­láció körül voltak viták, de rövidesen sütötték a kenyeret, de a gyenge minősége miatt az üzletben maradt. Megnyitás előtt ígérték, be­vezetik az előrendelést. Az asszonyok leadják műszak kezdetekor a listát, s mire ki­jönnek, becsomagoltan, blok­kolva megkapják az árut. Kü­lönösen azoknak volna ked­vező ez a forma, akiknek az első autóbusz indulásáig mindössze 15 perc áll a ren­delkezésükre. Előrendelés nincs, elsősorban azért, mert a három embernek fizikailag nincs ideje a csomagokat el­készíteni. Ide jár vásárolni a falu széléről legalább öt-hat utca népe. A forgalom nem egy időre zsúfolódik. A gyári buszok, amelyek a vasúthoz vagy egyenesen a távolfekvő falvak­ba mennek, különböző időpon­tokban indulnak. Egyes cso­portoknak műszak végeztével egy óra is áll rendelkezésükre, másoknak kevesebb. Javítana a helyzeten, ha az aszódi he­lyi járat az üzletig közleked­ne, itt fordulna. Akik nem itt vásárolnak, jogosan reklamál­ják: mások miatt miért le­gyen fél órával hosszabb a várakozási idő? Várják azt is — társadalmi munkával is segítenék —, hogy az üzlethez vezető utat a gyár vezetősége megcsinálja. Jó példa Az első Pest megyei mun­kásbolt nehézségei leküzdhe­tők, ezek mit sem vonnak le a vállalkozás értékéből. Pél­damutatásuk, erőrekapásuk hasznos lehet más nagyüzemi kollektívák számára is. A gyáron belüli saját bolt — aminek egyszerre gazdái és vásárlói —, a szövetkezés e formája még sok hasznos le­hetőséget rejt magában. Komáromi Magda járati kocsit közlekedte- . tett, mint tavaly, viszont többet állítottak a I menetrend szerinti forgalom­ba. Ennek jótékony hatása ér­ződött is, mert a menetrend­szerűség sokkal jobb volt, mint az elmúlt esztendőben. Az utaspanaszok is csökken­tek, ma már legtöbben a já­ratok személyzete ellen emelnek kifogást. A cikkünk elején említett hullámvölgyből úgy szeretne a vállalat kikerülni, hogy fő­ként az ellenőrzést fokozzák. Minden üzemegység területén kijelölték azokat a helye­ket, ahol vagy sok járat találkozik, vagy ahonnan a legtöbb panasz érkezik. Elsősorban Érd, Dunakeszi, Mogyoród, Páty, Szentendre környékét említhetjük, vala­mint a fővárosi peremvárosi végállomásokat. Üj intézkedés nyomán min­den üzemegység kapott tarta­lékbuszokat, amelyek meghi­básodás esetén azonnal be­kapcsolódnak a forgalomba. Ezeken kívül a központban is rendelkezésre áll bizonyos számú tartalék, ám ezekkel csak a fődiszpécser rendel­kezik, s oda küldi őket, ahol valóban a legnagyobb szükség van rájuk. Változásnak számít még a vállalat életében az is, hogy javult a munkaerőhelyzet. Ta­valy augusztusban egy gépko­csivezető átlagosan 3760 kilo­métert tett meg, az idén pe­dig ugyanabban a hónapban 3360-at..A gépkocsivezetők ta­valy egy hónapban 272 órát dolgoztak, az idén már csak 237 órát. Ez pedig jó .ered­mény. Jelenleg értékelik a válla­latnál a félévi munkáról szóló főnökségi és üzem- egységi beszámolókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom