Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
1972. NOVEMBER 1., SZERDA MST HEGYEI kúriai» Amive! nem lehet kísérle'ezni Száz túrái asszony jogos panaszai Nem új a túrái asszonyok panasza — még azt sem mondhatom, hogy amióta foglalkozunk az üggyel, új vonásokkal módosult volna. De éppen ez a moccanatlanság a legsúlyosabb jellemzője a helyzetnek. Az előzmény röviden annyi, hogy néhány esztendeje helybeli munkaalkalom nyílt száz túrái lánynak és asszonynak — az első és mind ez ideig az egyetlen a községben. Mindenki tudja, mit jelent ez, elsősorban a kisgyermekes, meg a családi egészségi körülményeik miatt távolabbra eljárni nem tudó nők számára. Közismert az is, hogy a helybeli munkaalkalom egy darabig olyan szenzáció és könnyebbség, hogy semmi sem számít, csak a tény: a családban egy- gyel több a kereső, de a háziasszonyi, családanyai, esetleg háztáji teendők sem szenvednek csorbát. Ilyen előnyök mellett eltörpülnek a kisebb. nagyobb munkahelyi hiányosságok. Egy ellenőrzés Egy darabig eltörpülnek. Mert a helyzetváltás nemcsak pénztárcát, hanem öntudatot és igényt is növel, s amit eleinte észre sem vettek, egyre kellemetlenebbé, később tarthatatlanná válik. így történt a túrái asszonyokkal is. S miután nemcsak a hiányosságokat vették észre, hanem azt is, hogy helyzetük sehogysem javul, lapunkhoz fordultak. Tavasszal jártunk kint, a cikk is megjelent, s a gödöllői járási KÖJÁL-ellenőr is. A helyszíni szemle alapján a KÖJÁL kötelezte a szövetkezetei megfelelő munkahelyi körülmények kialakítására. Most pedig, a KÖJÁL-meg- ßzabta határidő közeledtével, ismét hozzánk fordultak a túrái tekercselőüzemben dolgozó nők: segítsünk. A helyzet nem változik, az esztendőkkel, ezelőtti állapotok mintha megkövültek volna, méghozzá egy új gépet is beállítottak, s ez új bajok forrása. Csak állásidők A helyszín sokrétűen igazolja a panaszok jogosságát, s amit esetleg nem látni első látásra, azt egymás szavába vágva sorolják. A kereset 1300—1400 forint, négy szalagon dolgoznak egy műszakban, 8-tól fél 5-ig, szabad szombatosak. Mosógép- motor-alkatrészt tekercselnek, az ikladi Ipari Műszergyártól felvállalt bérmunkaként. Az IMI két hónapja vásárolt az NDK-ban két AMP összekötőgépet — egy-egy ilyen gép s a rajta dolgozó asszony Ikét-két szalagot szolgál ki. Ha leáll a gép, megáll a munka, minden összegabalyodik. S ez a gép örökösen elromlik. És mindannyiszor Ikladra kell üzenni szerelőért, s amíg nem jön a szerelő — mert itttmk nincs —, addig csak állásidőt fizetnek. Az IMI adja a vasmagot és a huzalt is. Amióta ezeken a gépeken dolgoznak, azóta az addigi vörösréz huzalt felváltotta az alumínium huzal, ez szakadósabb, így kétszeresen több a baj. Olyasmi is volt, hogy egy másik gép elromlott, emiatt júniusban ti- zenkettejüket háromhónapos | fizetett kényszerszabadságra küldték. Mire visszajöttek, hozzá sem nyúlt senki, a rossz gépen dolgozhattak tovább — amíg ebédszünetben valaki meg nem javította. Néhány hete meg anyaghiány miatt nyolcán mehettek négynapos fizetés nélküli szabadságra. S amit elmondanak, a gép készségesen szemlélteti: ebben a percben egymásután sorakoznak a szomszédos teremben dolgozó nők — most romlott el az ő AMP-gépük ... Újabb gondok ' Mi okoz még gondot? Egy lavór, egy veder, az utcasarkon egy artézi kút; minden holmijuk, kabátjuk, táskájuk, értékük összezsúfolva; a meó-asztal lábát téglák támogatják; ebédelni csak az amúgyis szűkös, hosszú mun; kaasztalon, a szerszámok, alkatrészek között lehet; és vagy hideget esznek, vagy ötvenen a két főzőlapon melegítik az otthonról hozott ételt. Az udvarban derékig érő dudv.a, hegynyi salak és szemét. Egyetlen vívmányuk, az új — de udvari, falusi — vécé, a közvetlenül udvarra nyíló, vékony lemezajtón át közelíthető meg, a hideg ki-be jár, s- az ajtó körüli arasznyi hézagot hónapok óta nem javítják meg, az ott ülők dereka, veséje, egészsége tönkremegy. A tető beázik. Szó volt fürdőher lyiségről, hoztak hozzá téglát, aztán elvitték, megint visszahozták, most is itt áll kupacban. Rövid ideig kaptak ebéd- hozzájárulás címén napi egy- ötvenet, ez is megszűnt — mostanában az a hír járja: megszűnik az üzem is, mindenestől. Ha pedig bármire panaszkodnak, a részlegvezető legorombítja őket: — örüljenek, hogy ez van, akinek nem tetszik, menjen — kereken kimondja, hová... — De, ugye, tetszik tudni, nem azért panaszkodunk! Nehogy az legyen a vége, hogy megszűnünk! Egy de... Az Aszódi Vegyes Ksz elnökével döcögősen indul a beszélgetés, s a légkör némileg értetlen marad mindvégig. Ilyesmik hangzanak el: sokkal sürgetőbb problémáikon próbálnak éppen mostanában segíteni, huszonnyolc részlegük van ugyanis, a turaiak mindenáron sürgették annak idején a részleget, aztán amikor egyszer megírtuk a panaszaikat, rászoktak a panaszkodásra, addig jó volt úgy, ahogy volt. A keresetük átlagosan hétforintos órabér, de előfordult már 120 százalékos túlteljesítés is, ilyenkor többet keresnek, de ... Hogy hogyan folytatódik a szó a de szócska után? Előbb lássuk a gödöllői' járási KÖJÁL jegyzőkönyvét. Az 1972. május 4-i jegyzőkönyv elrendeli megfelelő számú öltöző, mosdó, zuhanyozó kialakítását október 30-i határidővel, és szervesszemét-táro- lóét 1973. április 30-ig, fellebbezés után június 30-ig, — de ehhez már hozzáfűzi, hogy újabb határidő-módosítást nem adhat. Mi és mikor? Vagyis: mi következik, és mikor? Határozott választ nem kapok. A szövetkezet nem ráfizetéses, de 1982-ig lekötött a beruházási hitele. Fejlesztési alap híján mit csináljon? Elő- költságvetés szerint a KÖJÁL előírta szociális helyiségek kétmilliós ráfordítást igényelnek. Maga a szeméttároló is félmillióba kerülne. A norma laza, s csak időlegesen vettek le az IMI-által megadott eredeti normából így is. Ebédhozzájárulást csak a nyereségrészesedésből adhattak, de mert a többség nem igényli, két esztendeje leszavazta a ksz közgyűlése. A részlegvezető durván bánik a nődolgozókkal? Ez meglepő, és alig elhihető. Vajon nem árul el valamit a részlegvezető mentalitásáról — kérdezem —, hogy ez a húszegynéhány éves fiatalember (betegen feküdt, személyesen nem tudtam beszélni vele) — refrénszerűen hangoztatja, az asszonyok egybehangzó panasza szerint, hogy örüljenek, hogy ez van, amíg ez van. S nem különös-e, hogy hasonló nézettel találkozom itt most? Mibe telne azt a tenyérnyinél szélesebb rést egy szál kőműves kétórányi munkájával befoldoztatni? E egyórányi munkával, szinte ráfordítás nélkül nem lehetett volna-e balesetmentessé tenni az új gépet. Nagynehezen sikerül nagyjából közös .nevezőre jutni — legalábbis elvben. Sikerül meggyőznöm a ksz elnökét arról, hogy nem — mint vélekedett — az szított elégedetlenséget a túrái asszonyokban, hogy panaszaikat „kicikkezték”, hiszen panaszaik jogosságát a KÖJÁL-határozat- ban is idézett SZOT óvórendszabály támasztja alá. Hogy igényeik jogosságából mit sem von le, ha egy darabig nem voltak tudatában, hogy mihez van joguk. Nem megoldás Legvégül — de igazán nem utolsósorban — megállapodtunk abban is, hogy úgy lezárni az ügyet, hogy bezár az üzem: nem megoldás. Mert ha anyagiakon fordul is meg a szociális követelmények javítása — a téma mégsem elsősorban anyagi. Nem mintha a hiányzó forintokat szemléleti motívumokkal pótolni lehetne —, de ahol a szemlélet is hiányos, ott megoldás helyett a rövidebb és kényelmesebb utat választják. Márpedig ilyen esetben fölösleges a nők helyzetéről alkotott kormány- határozatot emlegetni, mert amúgyis túl sokan hangoztatják, s felejtik el a gyakorlatban. Pedig a kormányhatározatok nem azért születnek — hogy üres szólamokként, végelgyengülésben múljanak ki. Pereli Gabriella Virágzik a varázsmogyoró Felöltötte ezenszínű őszi köntösét a világhírű szarvasi arborétum. A 156 holdas kert egyik legszebb látványa ezekben a napokban a virágzó varázsmogyoró. Beköszöntött az ősz az arborétum faiskolájába is. A kertészek szedik, csomagolják az ezüstfenyő, a platán, a törökmogyoró, a vérbükk, a vöröstölgy, a mocsári ciprus és más dísznövények szaporító anyagát. A szarvasi arborétum a parkdíszítő növényekből több mint 70 fajtát kínál eladásra, s nagy tételekben szállít a ha-j zai és a külföldi megrendelők-* nek. Az első exportvagon má? útnak indult Olaszországba. Ez alkalommal fenyőfélék*t szállítottak. Az elkövetkező napokban Ausztriába, Hollandiába és az NSZK-ba küldenek törökmogyorót, platán-, fenyő- és juharcsemetéket. PAPRIKAMALOM A Mezőgazdasági Múzeumban megnyílt a magyar fűszer- paprika 400 éves történetét bemutató kiállítás. A képen: Farkas Miklós paprikamolnár (jobboldalt) a saját készítésű vízi paprikaőrlő-modelljét nézi: valamikor ilyen paprikamalomban dolgozott. Mit tud a vonatmegfigyelő? y Automatizálás Óbudától Az utóbbi 25 esztendő alatt sokat fejlődött hazánkban a vasút. Modern biztosítóberendezések ügyelrlek a zavartalan közlekedésre, ugyanakkor a vasúti dolgozók munkáját is könnyebbé teszik. Sok helyen megfigyelhetjük már, hogy a váltókat, a sorompókat villamos motorok mozgatják, s a szerelvényeknek fényjelzők segítségével adnak jelzéseket. A vágányokon tartózkodó, illetve haladó vonatok helyét kis asztalkán kísérhetik figyelemmel az irányítók. Az állomások közötti vonalrészen, emberi beavatkozás nélkül, a vonatok mozgásának hatására úgynevezett térközbiztosító berendezések működnek, amelyek még arra is képesek, hogy a vasúti pálya mellett elhelyezett jelzők parancsait a mozdonyvezető fülkéjében felszerelt készülékhez továbbítsák. A készülék fiJEGYZET Dinamikus egyensúly AZ EGYENSÜLY a magyar nyelv hangulatában is a mérleg képét idézi; a kétoldalú csillapodó mozgás látványa tűnik elő e szó mögött. A stilisztikai közléstartalom gazdasági szempontból is telitalálat; olyannyira az, hogy a hangulati háttérrajz még Bizonyos, az egyensúly fogalmához kötődő tartalmi félreértések eloszlatásában is segít. A legfontosabb az, hogy megvalósult, beteljesedett, véglegessé merevedett egyensúly nincs és soha nem is lehet egy iparilag gyorsan fejlődő, modern gazdaságban. Még azt is megkpckáztatjuk, hogy a szó — mondjuk így — tankönyvi, előírásszerű értelmében sincs egyensúly, pontosabban tehát: nem képzelhető el olyan állapot, hogy bizonyos teendők jó elvégzésével, netán eszményi tervezéssel vagy elektronikus számítógépek beiktatásával az egyensúly majd egykor, ama szép napon egyszeriben megvalósul. Ha így lenne, akkor a gazdaságfejlődésnek éppen a lényege, hajtóereje tűnne el; a milliónyi tényező gyors alak- változása. az egymásnak feszülő hatások kényszerítő ereje, a kiegyenlítődést követelő mozgás szűnne meg, ami — természetesen — elméletileg is, gyakorlatilag is elképzelhetetlen. EZÉRT NEVEZI a közgazdasági szaknyelv pontos árnyaltsággal „dinamikus egyensúlynak” azt a bizonyos beteljesedést, megvalósulást, amit napjaink kormányzati, ágazati, vállalati programjai elérendő célként megjelöltek. Azért szólunk erről, mert az egyensúly fogalmi zavarai tényleges akadályai annak, hogy a gazdasági egyensúly tartalmi zavarai is mielőbb feloldódjanak. Mindjárt hozzátehetjük, hogy azok a kormányzati intézkedések, amelyek ezt a feloldást célozzák, éppen a statikus értelmezést — vagy fogalmazhatunk így is: a kampányjellegű megoldásokat — akarják kiiktatni a megvalósítás folyamatából. Milyen csomópontokon érzékelhetők a népgazdasági egyensúly gondjai? Három pontot céloztak meg az egyensúlyt erősítő intézkedések: a beruházásokat, a külkereskedelmi, illetve fizetési mérleget és mindezek tükrözőjét, az állami költségvetést. S ITT NYOMBAN szembeI kerülünk az egyensúly nem ’ kevésbé fontos tévhiedelmé- vel; azzal a feltevéssel, mintha a népgazdaság három említett csomópontján olyan alapvető bajok lennének, amelyek az egyensúly erősítésének rendkívüli intézkedéseit indokolnák. Nos, ami a beruházásokat illeti, az ismert korlátozó intézkedések ellenére évről évre emelkedik a beruházások finanszírozása — 1969-ben 75, 1970-ben 89, 1971-ben több mint 100 milliárd forintot ruháztunk be, ami, a gondokat korántsem kisebbítve, azért semmiféle alapvető „visszafogásra” nem utal. Külkereskedelmi mérlegünkben, főleg az utóbbi években, a gazdaságirányítás módosítása óta, rendkívül gyors ütemű az export növekedése — különösen erőteljes a tőkés kivitel dinamikája —, ami a szintén nem csekély gond, zavar közepette is a külgazdaság fejlődését szemlélteti. Ami pedig az állami költségvetést illeti — a deficit hátrányait ugyancsak hangsúlyozva —, ez is a bevételek és a kiadások erőteljes emelkedése, tehát a gazdaság- fejlődés magasabb szintié nézőpontjából értelmezendő. KORÁNTSEM AZ EREDMÉNYEK és a hibák patikus- mérlegen végzett arányosítása miatt bocsátottuk előre ezt, hanem azért, mert így fest a teljes igazság, s mert az egyensúly (méltán használhatjuk most már a szemléltetett fogalmat: a „dinamikus egyensúly”) reális bemutatása csak így képzelhető el. Ami pedig most már a kormányintézkedések jellegét, célzatát illeti, a hármas feladat voltaképpen egyetlen szóval is kifejezhető, s ez így hangzik: hatékonyság. Részleteire bontva azt jelenti ez, hogy a jövőben az eddigieknél jobban kell törekedni a népgazdaság minden ágában, minden vállalatánál a költség és az eredmény, a ráfordítás és a haszon előnyösebb összhangjának megteremtésére. Ez így természetesen gazdasági sűrítmény; azt is mpnd- hatnánk: ökonómiai alapigazság, közhely — csakhogy a valóság folyamatai akkor kövesednek közhellyé, ha nagyon lényegeset, általános érvényűt tükröznek. Nincs másként ez az egyensúly és a hatékonyság összefüggésével sem, hiszen ha az utóbbi hétek-hónapok intézkedéseit, kormányhatározatait a közös nevező általános szintjén közelítjük meg, csak erről: a költség és az eredmény jobb összhangjáról van szó. Ezt célozzák a kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb beruházásokat ösztönző döntések, az üzem- és munkaszervezés színvonalát emelő határozat, az ipari kapacitások jobb hasznosítását célzó, illetve a műszaki fejlesztést gyorsító rendelkezések. MINDEBBŐL KITŰNIK, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének erősítése voltaképpen nem is minőst Oiiető elvont önállósággal külön feladatként. Az egyensúly — nézzünk szembe végül is e szóval —: a jobb munkát, a mindenütt eredményesebb gazdálkodást jelenti. Jobb munkát a vállalati irányításban: új, korszerű, exportképes ' gyártmányokkal, az elavult gyártás- és gyártmánytechnológiák korlátozásával; jobb munkát az üzemekben, műhelyekben: fegyelmezett, a perceket is hasznosító tevékenységgel. Ebből, e milliószálú összefüggésrendszerből fonódik egységgé a népgazdaság' egyensúlya is; a népgazdaságé — amely a munka országának gazdasága! Tábori András gyelmezteti a mozdonyvezetőt, ha a sebességet csökkenteni kell, vagy éppenséggel meg kell állítani a vonatot. Ha a mozdonyvezető figyelmét netán elkerülné a jelzés, akkora berendezés önműködően megállítja a szerelvényt. Nos, a fentebb leírt berendezéseket ugyan külföldi licenc alapján készítették el, ám magyar szakemberek fejlesztették tovább. Mindezeket azért mondtuk el, mert az Óbuda—Esztergom —Almásfüzitő közötti vonalon 1971-ben kezdődött meg az egyszerűsített szovjet biztosítóberendezések felszerelése, s várhatóan a jövő esztendő, ben fejeződnek be a munkálatok. A vonalon, a szerelvények állomások közötti forgalmát tehát a Szovjetunióban gyártott félig önműködő berendezések fogják szabályozni. Lehetőség nyílik arra is, hogy a felszerelhető műszaki irányítókat úgynevezett vonatmegfigyelővel is kiegészítsék. Ezt a berendezést a szerelvények utolsó kocsijára szerelik fel, amely így érzékelni tudja, ha a vonat a pálya bizonyos pontján áthalad. így a szerelvények elszakadásakor azonnal lehet intézkedni. Ez évben eddig az állomási automata berendezéseken kívül négy állomásközben is üzembe helyezték a biztosítószerkezeteket. A leírtakból kitűnik, hogy az automaták korrioly követelményeknek tesznek eleget, s nagyban segítik a balesetmentes vasúti közlekedést. A berendezések éppen ezért műszakilag bonyolultak, megszervezésük és felszerelésük drága. Telepítésük csak nagy forgalmú vonalakon gazdaságos. Az almásfüzitői vonalra tehát olyan berendezést kellett importálni, amely valamelyik külföldi vasút mellékvonalain már sikeresen működik. Eltűntek a kender jurták Áztatóbán a termés Az alföldi táj őszi képéhez tartozó, jurtákra emlékeztető kenderkúpok kevés kivétellel eltűntek a határból. Ez azt jelenti, hogy lényegében befejezték a kendertermés betakarítását. Több mint 600 000 mázsát raktak óriási asztagokba, ezenkívül jelentős mennyiséget szállítottak egyenesen a kendergyárakba, ahol megkezdődött az új termés tömeges áztatása. Az idén 700 000 má- zsányit dolgoz fel az ország 15 kendergyára, ami jó eredménynek számít
